Létbizonytalanság
Kedves emberek!
Tanácstalanságom miatt fordulok hozzátok, hátha tudtok okosat mondani. Igazából ez nem egy új téma, de fontos, és mindig aktuális.
Van egy visszatérő érzés, a létbizonytalanság, ami végigkíséri az életemet. (persze tudom mindenkiét..)
Ez van hogy enyhül, és van hogy nem is érzem - de akkor is visszatér. És jelenleg olyan erős hogy nagyon fáj. Olyan mintha kilöktek volna a semmibe és egy örvényben léteznék és forognék, szörnyű. Egyfajta otthontalanságot érzek.
Felsorolom mi lehet ennek a gyökere:
-eleve a létezés, az anyagi síkon, és hogy ezt nem tudom elfogadni..
-otthon, családi közegben nincs lelki nyugalom
-21 évesen lehet hogy ez valahol természetes is, mivel a jövő anyagi szempontból ijesztő
-személyiség típusból fakadóan - kissé melankolikus vagyok, és igénylem is az egyedüllétet nagyon sűrűn, ami jól is esik, de jelen esetben ez nem az az Egyedüllét.
Amikor enyhül, vagy épp nincs ez az érzés akkor az ennek kösznhető:
-alkotás(festés,rajz)
-szimplán gyönyörködni egy falfelületben vagy ami megfog
-természetben lenni, egyedül az erdőben
-barátokkal, szerelmemmel
-finomakat enni
Régebben meditáltam, és volt hogy asztrál utazgattam is és az megnyugtatott,mivel szép helyekre látogattam. Később tapasztalatból is és jó tanácsból is jött az infó hogy ez nem feltétlen egy jó ötlet ,veszélyes is. De abban az időszakban erősödött meg a hitem, és foglalkoztam sokat angyalokkal, spirituális témákkal. Ez tart még mindig, és igazából mindig is nyitott voltam. De úgy tűnik valahol ez sem tölti be az űrt mindig. Olyan mintha hiányozna az otthonom. Van valami tanácsotok, bármi ami segíthet? Kiegyensúlyozott kapcsolatban élek, már lassan 4 és fél éve. Azt tanulom, csinálom amit szeretek(művészet). Vannak nagyon közeli barátaim. Szóval tökély úgymond és nem tudom, mégis van ez az érzés... Néha amúgy bekattan egy gondolat ilyenkor, hogy : hé neked dolgod van!és ilyenkor elkezdek erőt érezni és harci díszben állok kb - de az a helyzet hogy gödörben vagyok most. Az szokott még motiválni, hogy segítsek az embereken, mert az menni szokott fura módon. Nagy empátiával rendelkezem, tipikus infp személyiségtípus vagyok. De magamon úgy tűnik nem tudok segíteni. Kérlek ha van tanácsotok, írjátok meg nekem,köszönöm. :)
További szép napot kívánok!
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Meditációt nemcsak megnyugtatásul, a problémáról való figyelemelterelésre lehet ám használni... a festés meg a többi is azért segít ideig-óráig, mert eltereled velük a figyelmed a problémádról. Sajnos az a tapasztalat, hogy ettől a probléma még nem oldódik meg. Ott van folyamatosan, és csak attól függően érzed rosszul vagy jól magad, hogy rá figyelsz-e vagy lekötöd a figyelmedet valami mással.
A létbizonytalanság, otthontalanság (nálam a kettő tökmást jelent) olyan érzések, amiknek okaival szembe kell nézni ahhoz, hogy elmúljanak. Valami szépbe-jóba való menekülés helyett meg kell tanulni elfogadni és/vagy elengedni azokat a tudattartalmakat, amik okozzák a fájó érzéseket.
Nem tudom, hol laksz, azt viszont tudom, hogy indulnak Budapesten/Veszprémben/Dunaújvárosban önismereti klubok szakavatott vezetőkkel. Ha szeretnél szembenézni és megoldani a problémádat, ezek szuper lehetőségek erre, itt segítséget fogsz kapni hozzá.
Nekem egyszer azt mondták,hogy ha valaki érzékeny a spirituális dolgokra és a leirtak alapján Te beletartozol,akkor könnyen előfordulhat ,hogy egyszerűen "csak" a valódi otthonod hiányzik....ahol a lelkek megpihennek..ahonnan jöttünk....és szerintem ezt teljesen nem tudod elnyomi,csak elfogadni,hogy ha eljön az ideje megkapod a nyugalmat,de addig sok a feladat :)
A problémád ősbizalom hiány.
Az ősbizalom azt jelenti, tudom, pontosan ott vagyok, ahol lennem kell. A helyemen. Van feladatom
és a végrehajtásához minden eszközt, segítséget és információt megkapok.
Az ősbizalom helyreállítása feloldja a jövőtől való félelmet. Félelmeink 95%-a a képzelet szüleménye, egyfajta lázálom, irracionális.
Ezek a félelmek, a kép, amit leírtál, az örvény, itt kellene a megoldást megtalálni.
Terapeutaként a következő oldást próbálnám ki: megkeresni merre van maga a megoldás? A Felsőbb Éned ugyanis tudja, viszont a kapcsolatod a saját szellemi vezetéseddel blokkolt. Ugyanis ha ez a kapcsolat létrejön, bármikor elérhető, a létezés bizonytalansága megszűnik. Tehát ha vezetnék neked egy oldó meditációt, azt keresnénk együtt, az örvény legalján van-e a fix pont, ahol megveted a lábadat, vagy pedig felülről kell kihúzzanak onnan.
Ezt megmutatja maga az "üzenet"
Ha van kedved kipróbálni keress meg és ajánlom magam az többi "elveszett" embernek is :-)
http://domoszlaikatalin.fw.hu/
Az ősbiztonság megtapasztalása maga a csoda. Onnantól kezdve a lélek kibomlik és megvalósul anyagi téren, mint egy mag, ami végre gyökeret ereszt és szárba szökken.
Természetesen egy régóta fennálló probléma feloldásához kitartó munkára van szükség, viszont amikor már az irány helyes, bekapcsolódhat minden támogató erő az utadba, hogy megvalósítsd amiért leszülettél.
Igazából ez volt a háttérben amit Anima mondott. Plusz hogy lezárult egy történet az életemben, sikeresen tettem amit kell, és más történetek következnek, és ennek a megélése mivel ilyen intenzív volt érzelmileg, felhozta ezt a hiányt az otthonom iránt. De sikerült megértenem, hogy mi a helyzet velem, és a helyzetem a világban, és letisztultak a dolgok. Persze folyamat mire ez érzelmileg is helyrerázódik, de olyan mintha elindult volna a hajóm a helyes irányba, a kikötőből már úton van - persze még csak épphogy elindult- új történetek felé. Ami motivál, hogy segítsek. Ez a történet is olyan volt, hogy sikerült valakit újra az útjára terelgetni úgymond, megtanítottam valamire azzal hogy átélet velem érzelmileg valamit. Ez motivál teljességében, hogy segítsek az embereken. Kicsit olyan megszállottság is belülről. Szóval azt érzem ez a dolgom. Bár nem értem, hogy ha ennyire szélsőséges vagyok érzelmileg, és ennyire mélyen élek meg dolgokat hogy néha a negatív szinte kikészít akkor hogy lehet ez a belső késztetésem hogy másoknak is segítsek. És ez nem azért van, hogy akkor az én problémáimmal nem foglalkoznék, hanem mert ezt kell tennem, ez tuti biztos. Van egy biztos érzésem amúgy hogy olyan mintha folyton nagyon erős védelem venne körbe, és igazából biztonságban vagyok. Volt olyan hogy elkezdtem rózsaillatot érezni (de nem fizikailag) és rózsaszín fényt éreztem magam körül. Akkor is egy megerősítés volt egy bizonyos csodás lény által, hogy nyugalom mindig biztonságban vagyok. Az ősbizalommal nincs gond szerintem. Inkább csak a hiány, és a szélsőséges érzelmi világ.
Szeretném megkérdezni Katalin, hogy mennyire foglalkozol, vagy milyen szinten asztrológiával, asztrológiai elemzésekkel? Érdekelne, hogy a képletem által milyen tanácsokat, észrevételeket mondanál, amik alapján még jobban tudnám magam koordinálni. E-mailben leírnám, hogy mikor születtem, hol - és remélem tudsz valamit mondani, ha értesz hozzá. :)
asztrológiával nem foglalkozom.
Igen, ez van a háttérben, hogy hiányzik az a bizonyos Otthon. :) köszi a hozzászólást
Szerintem amiről te beszélsz az szorongás a felnőtté válástól és az ezzel járó felelősségtől. Igen, egyszer csak fel kell nőni. Na persze sokaknak nem sikerül igazán és nem is divat manapság..