Szentek és ereklyék
Sosem voltam nagy rajongója a keresztény hagyományoknak, kiváltképp a szertartásokat, kegytárgyakat tartottam feleslegesnek, de ez a véleményem jelentősen átalakult két hete egy élménysorozat után.
Amikor Szombathely-Sopron-Győr vonalon tartottam önismereti előadásokat, igen érdekes spirituális tapasztalataim voltak Szombathelyen és Győrött.
Szombathelyen a Martineum egyházi intézmény kollégiumában szálltam meg, amely a Savarián keresztül húzódó Szent Márton zarándokút egyik pontja is egyben. Erről az udvaron elhelyezett információs táblácskákról értesültem, valamint arról, hogy Szent Márton Savaria szülötte volt, innen került a franciaországi Toursba, ahol püspökként élt, majd isz. 397-ben az Úrhoz távozott.
Ennyit tömören a történelmi tényekről, amelyekből engem semmi nem érintett meg, viszont jó ötletnek tartottam, hogy mivel amúgy is átmegyek a belvároson, miért ne mennék ezen a zarándokúton!
Szent Márton
El is indultam reggel és még alig mentem pár saroknyit, amikor megéreztem egy energiát a térben, amelyik rátelepszik a városra és közben erőteljesen nyitja a koronacsakrámat is.
Figyelek, gondolkodok: Vajon ez a város energiája lenne? Vagy lehet, hogy Szent Mártoné? Tegnap még nem éreztem vagy csak nem tűnt fel eddig?
Egyelőre nem volt válasz, de éreztem egy belső indíttatást, hogy a következő kereszteződésnél ne jobbra tartsak a központ felé, hanem kanyarodjak balra. Meg is láttam nemsokára egy hatalmas templomot, - erről később kiderült, hogy ez a szombathelyi székesegyház - amely mágnesként vonzott magához. Ahogy közeledtem felé, egyre erősebben érztem azt a bizonyos energiát, így nem volt kétséges, hogy bemegyek, utánajárok mi is ez?!
Ahogy beléptem a székesegyházba, majd hanyatt vágott az energia, le is ültem az üvegfalon kívüli lócára. Itt meditáltam fél órát, engedtem magamba az erőt, amelyről itt már bizton tudtam, hogy ez Szent Márton energiája. Töltöttem magam, kapcsolódtam Mártonhoz, befogadtam az Ő lényét magamba.
Közben egy hölgy, aki a virágokat rendezgette és a templomot felügyelte, beinvitált, így már lehetőségem nyílt leülni Szent Márton hermája (ereklyetartó szobor) elé is.
Eszméletlenül erősnek éltem meg az energiát, ami a herma környékéről sugárzott, teljesen magával ragadott, a csakrasoromat totál kinyitotta és egymás után kerültem bele abszolut állapotok sorába.
Életem egyik legfelemelőbb, legszentségesebb élményeinek egyike volt az itt eltöltött 3 óra.
Miközben az energia áradt és én szárnyaltam, olyan történeteket, képeket is láttam, amelyekkel mélyebb bepillantást nyertem Márton életébe, a római kor és a középkor világába, az emberek hétköznapjaiba, valamint az egyház fejlődésébe, társadalmi és politikai szerepébe. A mini történelemóra és spirituális élmény végeztével lassan nekem is mennem kellett, de megfogadtam, hogy ide még visszajövök.
Szent László
Másnap Győrben volt pár szabad órám, így ott is meglátogattam a székesegyházat, ahol Szent László hermáját őrzik, benne László koponyacsontjával.
Az élmény itt is lehengerlő volt, a majdnem ugyanolyan tiszta energia itt is magával ragadott, éreztem benne a harcos erejét, az ország irányítót. Itt is kaptam kisebb tanításokat az életemre, majd jött a templomszolga és kitessékelt, mert zárnia kellett az épületet.
Másnap hazafelé ismét meglátogattam Szent Mártont Szombathelyen, valamint azóta még két szent ereklyéjénél is volt szerencsém meditálni, Szent Eufrozinánál Porecben és Boldog Gizellánál Veszprémben.
Következtetések
Mint írtam, a tapasztalatok hatására megváltozott a véleményem a szertartásokról, ereklyékről és az egész egyházi jelenlétről a világon:
Az ereklyék igen nagy erőket hordoznak, közvetítenek, vagy talán úgy még pontosabb a megfogalmazás, hogy egy kaput nyitnak odaátra, ahol végtelen a szeretet, a bölcsesség és az energia.
A szent vagy a szentté avatott, de a szentséget még maradéktalanul nem megvalósított lényétől, tisztaságától függ, hogy mekkora ez a kapu, mennyire szűri meg vagy hagyja tisztán áttörni az energiát, tudást, szeretetet odaátról.
Ezekkel az erőkkel valóban lehet imádkozni, gyógyulni, akár kívánságokat is teljesítenek, de nem ez az elsődleges rendeltetésük!!! Ezek ugyanis mind a kikerülései a tudatos probléma megoldásnak: Önmagunk felvállalásának, megismerésének, elfogadásának, vagyis a tudatos fejlődésnek.
Valódi megoldást az adhat, ha fejlődünk, tudatosodunk és ehhez ezek a szentektől származó ereklyékből fakadó erők, energiák, információ áramlások tökéletes tanítók lehetnek.
Sokszor panaszkodunk, hogy bezzeg nálunk nem rohangálnak szentek, megvilágosodottak (vagy csak nem ismerjük fel őket!), mint ahogy Indiában (feltételezzük legalábbis).
Nem, nem rohangálnak, de az isteni források bent vannak a templomainkban, csak be kell menni, megkeresni ezeket és rájuk kapcsolódni! Máris érezni fogjuk, ahogy közvetlenül elindul az energia áramlás, benne a tanításokkal, tudatossággal, bölcsességgel.
Nem kéregetni kell a szenteket vagy imádkozni hozzájuk! Nem ez a dolguk, nem ezért vannak itt, hanem azért, hogy tanítsanak, fejlesszenek bennünket.
Hol van Jézus?
Ami meglepett, hogy Jézus energiáját egyáltalán nem éreztem a templomokban.
- Ez vagy azért volt, mert annyira el voltam telve az aktuális szent erejével, hogy más minőséget már nem tudtam érzékelni.
- Vagy azért, mert nem vagyok elég érzékeny, kifinomult Jézus rezgésére.
- Én leginkább arra gyanakszom, hogy azért nem éreztem Jézust a templomokban, mert nincs ott!
Jézustól nincsenek ereklyéink a templomainkban, mint csontok, hús vagy vér (állítólag Brugge-ben van pár csepp tőle), ruhadarabok, tárgyak, amelyeket használt vagy megérintett, így ha kapcsolódni szeretnénk hozzá, az egy kicsit nehezebb lesz. Ezzel szemben, a szentek ereklyéi tiszta és könnyen érzékelhető kapcsolódási csatornákat adnak.
Amit Jézusból éreztem a templomokban, az inkább csak a hívek vegyes (kusza) gondolatai, feltételezései voltak róla, életéről, tanításairól és amit mindebből odavetítettek a helyre.
Ha pedig még abba is belegondolunk, hogy Jézus létét a történészek mind ezidáig nem tudták bizonyítani (pl. mi van akkor, ha nem is létezett?) és a ma ismert Biblia egy erősen átszerkesztett változata a valódi szent iratoknak, akkor az egész Jézuson és Biblián alapuló hit megkérdőjelezhető, sőt lehet, hogy alaptalan és ezért nem érezhető, érzékelhető úgy, mint a valóban élt és megvilágosodott szentek jelenléte.
Mindez, persze csak feltételezés részemről, nem vagyok bennük teljesen biztos. Mindenesetre, azért elgondolkodtatóak!
A templomok és az ereklyék szerepe
Többször is az az információ jött, hogy a templomok sokkal jobban ellátnák a szerepüket, ha a szentek ma is élő energiáját sugároznák. Ezt úgy lehetne elérni, ha az ereklyetartókat az oldalsó oltárok helyett a főoltár közepére helyeznék, amelyek pontosan kimért, betájolt energia fókuszáló pontok.
Elég volt csak elképzelnem ezt az állapotot és a szent erejének, máris többszörösét éreztem!
Képzeljük csak el, hogy mekkora hatása lenne a környezetre ezeknek a tudatosságot adó szent erőknek, ha besugároznák velük egy-egy templom több kilométeres körzetét? Aki ott él, ténykedik, azt folyamatosan áthatja ez az erő és tudatosság, így minden gondolatába, érzésébe és döntésébe is beleszövődik mindez. Ez jut róla eszembe: "Istenben élni."
Ha most ezeket tovább gondolod, akkor már látható az értelme és helye annak, hogy:
- egyházi ünnepségeken előveszik ezeket az ereklyéket, körbehordozzák, megérintik, megcsókolják.
- régen kivitték őket a csatákhoz, politikai döntésekhez és kérték a szenteket, hogy segítsék az országot és a népet
- felajánlották az országot és a népet egy-egy szentnek, kérték az állandó pártfogásukat
- háborúkat, hadjáratokat folytattunk csak azért, hogy megszerezzünk ereklyéket és saját templomainkban használhassuk azokat
Történt velem egy-két csoda azokban a napokban, amikor az ereklyékkel, szentekkel foglalkoztam, töltekeztem, de ezeket itt nem osztanám meg.
Viszont ami igazán izgalmassá teszi ezt a történetet az az, hogy pont aznap nyitották meg az „István, a szent király" című kiállítást a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeumban, amelynek keretében a történelemben először látható együtt az első magyar király zágrábi, székesfehérvári és kalocsai ereklyetartó hermája!
Akinek van kedve és ideje, érdemes elmenni megnézni, megérezni ezeket a kiállított ereklyéket is!
Várom véleményedet, hozzászólásaidat!
Hozzászólások
43 hozzászólásA témáról két dolog jutott eszembe. De ezek nagyon erősen, szinte elemi erővel. Az egyik, hogy gyakorlatilag mindennek van energiája. Ha valakit szentként tisztelnek, hisznek neki, benne, az már nagyon erős energia. És minél többen, minél hosszabb ideig teszik ezt, annál komolyabban érezhető. Vagyis sokan sok energiát tettek bele. Évszázadokon keresztül! A hit ezt tovább erősíti. És azt érzem, gondolom, hogy nem az illető volt szent. Csupán a benne rejlő hit és szeretet, valamint a felé sugárzott energia nyitott meg olyan magasságokat, amelyeket egy személy nehezen ér el.
A másik dolog pusztán történelmi. És kizárólag arra a frázisra korlátozódik, hogy Magyarországnak, mint friss keresztény országnak, nem voltak szentjei. Így az első királyokat szentté avatták. Majd gyakorlattá tették mindezt, hiszen nem maradhattunk le más nemzetek mögött.
Mindezzel nem kérdőjelet teszek, csupán kiegészítésnek szántam.
Kifejezetten azt éreztem a templomokban, hogy ami Jézus-szerű rezgés, energia, üzenet jelen van, az nem Jézustól jön, hanem a hívők odarakott gondolataiból, érzéseiből, energiájából áll össze egy masszává és emiatt minden helyen kicsit más is a jellege, üzenete.
Viszont a szentek energiája annyira más volt! Markánsan jelen levő, nem belevetített vagy labilis! Sokkal jobban meghatározták a tér energiáját, mint a Jézus rezgések, amelyek hozzájuk képest csak halovány derengések voltak.
Érdeklődnék, hogy az ereklyék képesek-e rendbehozni, gyógyítani, a homlok és a korona csakra utáni támadások sérüléseit? Mert bizony ilyen is van, azonban erről nem beszélnek. Nem véletlen, hogy például a papság(is), ezeket a területek levédik, bár sokan úgy túdják, hogy csupán "fejdíszt" vagy szertartási kelléket viselnek.
Két éve, amikor voltam kint Londonban, bementem a British Museum-ba és az egyik ilyen megvilágosodott(???) fickó szobra vagyis több szobor is, volt ilyesmi hatással rám. Néztem a budda(??) szobrot, álltam előtte és éreztem, hogy nagyon erősen nyílik a koronacsakrám, csak elég volt ott lennem a szobor mellett... Jó érzés volt! Később, amikor néztem a képet róla, akkor is éreztem még ezt, de már nem annyira erősen.
Szobor:
http://sphotos-h.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-frc3/251589_195827247147910_559...
és a másik az előző háta mögött:
http://sphotos-e.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-ash2/184138_195827277147907_794...
Szobrokat én is nézegettem korábban, hogy milyen kisugárzásuk van. Némelyiknek meglepően erős tud lenni, mintha benne lakna az a szellem, akiről mintázták!
Egyszer a kölni dómban találkoztam egy olyan szoborral, amelyiknek olyan jelenléte volt, mintha valóban élne! Szinte ijesztő volt! Ráadásul a szobor élethű méretezésű volt, így tényleg azt éreztem, hogy ott áll előttem az a személy!
Amúgy nem semmi annak a dómnak az ereje sem! Ott is meditáltam egy jót annak idején a precízségen és következetességen. Aki ismer, tudja miért volt rá szükségem! :))
Még a végén megtérsz a keresztények sorába, Sándor :-)
Egyetértek Linussal abban a tekintetben, hogy a kiállított és gyakran, intenzíven tisztelt tárgyak eredeti energetikai minőségei kiegészülnek mindazzal az odaadással és törődéssel, mit az évszázadok során a tisztelők tanúsítottak, kifejtettek. A szent helyeknek, szent tárgyaknak, illetve ezek látogatásának épp ez az értelme, hogy a tárgy, hely, ereklye teljes története egy pillanat alatt hozzáférhető, mindegy jelen van az adott környezetben, és aki erre kellően érzékeny, azonnal részesül is az áldásból. Az meg tök mindegy hogy a megvilágosodott Mesterek itt éltek, vagy a bolygó túlfelén, aki rájuk akar hangolódni, annak nyitott a lehetőség.
Engem is megkereszteltek annak idején, sőt templomba is jártam, de elfordultam a tanoktól, mert képmutatónak és felszínesnek tartottam őket, igazi mélységek nélkül. Úgy éreztem hogy a kezdetek óta szinte azonos tartalommal előadott szentmise fényévekkel le van maradva egy taoista energetikai gyakorlattól, vagy dzogcsen meditációtól, vagy a buddhista tanoktól, pláne nem egy dinamikusan fejlesztett, és nyitott világnézet. Most már azonban úgy látom, hogy nem lemaradva van, egyszerűen csak másról szól.
Itt van pl. a tízparancsolat, ahol lényegében egy csúnya szó a lopással vagy gyilkossággal azonos súllyal nyom a latban, a paráználkodás istenadta örömeiről meg nem is beszélve, WTF ??!!
Úgy gondolom hogy az egész tan egyik értelme az hogy az ember odaadóvá, céltudatossá, és elszánttá váljon, és a céljától, ami a kereszténység esetében a szeretetteljes élet, az üdvözülés, és a mennyországba kerülés, (de ezen kívül persze lehet bármi más is) a legkisebb mértékben se térjen el, és egész életén át erre törekedjen, minden akaratával és elkötelezettségével, ahelyett, hogy szilánkonként szétszórná magát a világba.
Az úgynevezett Polkot és Mennyet - ezek részint szimbolikus, részint a "földi fizikai" síktól különböző síkokon nagyon is létező helyek, és a személyiségünk részei, tágabb és szűkebb értelemben is - annyi választja el, hogy a Pokol élményében kaotikus, ellenőrizhetetlen és befolyásolhatatlan zavaró tényezők ragadják el a tudatot, szenvedést okozva, a Menny élménye esetében pedig odaadó és céltudatos viselkedésről, és kiegyensúlyozott, békés nyugalomról van szó, fityiszt mutatva a pokol összes trükkjének.
A szabad döntésünk szerepe a játékban annyi, ahogy mennyire engedjük meg azt, hogy a pillanatnyi benyomások elragadjanak, mennyire fogadjuk a jelenlegi érzelmeket-érzeteket-gondolatokat mint meghatározó valóságot (ez a pokol), vagy mennyire tartjuk magunkat egy szilárd és jól meghatározott értékrendhez, értékelve, elfogadva, vagy szükség szerint felülbírálva vagy figyelmen kívül hagyva a felbukkanó élményeket, benyomásokat, és máris Isten hozta a Mennyben, ez utóbbi módon.
Na Isten áldjon mindenkit !
C.
-----------
"Még a végén megtérsz a keresztények sorába, Sándor :-)"
Ezen nevetnék én is, de a Szent Márton székesegyházban a 3 órás elszállásom alatt tényleg azt éreztem, hogy mit nekem e világi lét! Máris beállok az egyházba és egész nap itt fogok meditálni, másra sem a lelkemnek, sem a testemnek nincs szüksége! Nagyon komolyan ezt éreztem és tudtam, hogy ez valahol így is van, ez így igaz!
A kereszténység ismert tanításai engem sem hoztak lázba, viszont ha hozzáveszed, hogy talán nem is ez az igazi tanítása, mert a Bibliát össze-vissza manipulálták már a kezdetek óta, akkor lehet, hogy van egy olyan tanítása is az igazi kereszténységnek, amelyikről nem is tudunk!
Nos, én nyomokban ezt éreztem meg a szentekkel való kapcsolódás során. Ez a tanítás közelebb állt a ma ismert spirituális tanokhoz, mint a "Jézus szeret Téged!" töménységhez.
Egy egészen más világ tárult fel előttem, egy másik egyház, egy másik kereszténység. Kíváncsi vagyok, vajon másoknak is jönnek ilyen élmények a szentekkel való találkozásaikkor?
"El is indultam reggel és még alig mentem pár saroknyit, amikor megéreztem egy energiát a térben, amelyik rátelepszik a városra és közben erőteljesen nyitja a koronacsakrámat is.
Figyelek, gondolkodok: Vajon ez a város energiája lenne? Vagy lehet, hogy Szent Mártoné? Tegnap még nem éreztem vagy csak nem tűnt fel eddig?
Egyelőre nem volt válasz"
Később lett válasz? Engem ez érdekelne, hogy lehet hogy nem tűnt fel előtte? Csak onnantól kezdted megérezni, hogy nyitottá váltál felé? Mi a kulcs, hogy ilyen energiákra rátaláljunk véletlenszerű helyeken?
Így visszaemlékezve azt feltételezem, hogy az utcán, távol a székesegyháztól, nem volt még olyan erős az energia, hogy "mellbe vágott" volna! Ott volt, ott volt előző este is, de mivel nem figyeltem rá tudatosan, ezért nem tűnt fel.
Máskor, máshol, amikor nem figyelek szándékosan az erőkre, akkor is van, hogy észreveszek egy-egy erősebb helyet, forrást. Gondolom van egy szint, ami felett már feltűnik akkor is, ha éppen bambulok.
A biztos kulcsot nem tudom. Mindenesetre amikor olyan helyen járok, ahol feltételezhető, hogy lesz valami érdekes, olyankor beélesítem az érzékelésemet, kiengedem az antennáimat és figyelek, érzek!
Nekem az jutott eszembe, hogy nagyon fontos dolog ebben is a kapcsolat, a kapcsolódás, ami maga is egyfajta gyógyító erő. Bármilyen hitről van is szó, kellően érzékeny állapotban kell lennie az embernek, hogy hatni tudjon rá. Az az energia nyilván ott van, csak nem mindenki képes befogadni, megérezni. Én ezt is inkább előző életbeli negatív élményekkel tudom csak elképzelni, főleg azt ha valakiben erős ellenállás, távolságtartás van. Logikusnak tűnik, hogy valamilyen tüske, blokk, megmaradt élmény nem engedi a tiszta kapcsolódást.
Hasonlóan az előttem szólókhoz nekem is nagy fenntartásaim voltak/vannak a hittel, mint bármilyen vallással kapcsolatban. Úgy érzem, hogy a vallás van akit inkább távolít a hittől, pontosan a képmutató megnyilvánulások, ellentmondások miatt, amelyek jó nagy, vastag falat emelnek, hiába tudom biztosan, hogy fal mögött még meg nem tapasztalt csoda van. Azt is sejtem, hogy csupán az ember esendő dolgainak az elfogadásával már rögtön túl lehetne lépni ezen, mégis a legnagyobb képmutatásnak érezném a magam részéről, mondjuk elmenni egy katolikus misére, vagy akár elzarándokolni egy kegyhelyre, megérinteni egy kegytárgyat. Szinte félelmetesnek érzem. Pedig biztos nem az, pláne annak aki tisztán és mélyen hisz.
Nagyon érdekes hogy a Péter által bemelléket szobrok engem is mélyen megérintenek, pedig bizonyára a buddhizmus is csak úgy "más", ha azt az esendő emberek elrontják vagy nem rontják, csak legfeljebb azt nem tapasztaljuk, ezért jobban misztifikálható (legalábbis nekem)
Nekem a keresztény szentek közül Szent Ferenc "jön be" :) a leginkább, felé érzek valamiféle erősebb vonzást.
Szerintem nagyon fontos feladat mostanság a világban, hogy az emberek hite megújuljon és megtisztuljon, aztán pedig erőre kapjon!
Igen, ez egy érdekes dolog:
Amikor benne voltam az áramlásban, kapcsolódásban, akkor azt éreztem, hogy elég az is, ha az emberek benne vannak ebben az energia-térben, már akkor is hatni fog rájuk ez a tudatosság, elkezdi Őket finoman átalakítani.
Közben meg a hétköznapok során nem látom ezt a változást, különben a papok és a rendszeresen templomba járó hívők pár évtized alatt már biztosan megvilágosodtak volna!
Valaki, valahol téved.
A furcsa az, hogy pont abban az állapotban tévednék, amikor egy szent hatása alatt, abszolút tudatállapotokban vagyok??
Ezt nem értem azóta sem.
mennyi energiát tud egy pap vagy templomba járó ember felvenni.
A korona csakra megnyílásának a legerősebb blokkja az őrülettől való félelem.
Ha be is jön az energia, a következő elakadás a torokcsakrában jelentkezik. Ott vannak az igazság elfogadásának a blokkjai, maga a biblia elferdített, átírt fordításai, mint akadályok. Én magát a prédikálást is a torokcsakra túlműködésének látom, mindenki az tanítja, amiben saját magának fejlődnie kell :-)
Ez a fejlődés lassú. Ahogy érezted, az átalakulás finom. Neked lehet elég lehetne pár év, évtized, a többieknek pedig sok sok új leszületés :-)
Jézussal kapcsolatban úgy gondolom, a legegyszerűbb válasz, ha megkérdezed tőle magától. Archetípus vagy, vagy születtél emberként? Meg is próbáltam, erre ezt a választ kaptam: jártál-e már úgy, hogy egy ember, egy vallás, egy politikai rendszer annyit hazudott, hogy már azt sem hitted el, amit kérdeztek? :-)
Dobálj ki mindent és adj helyet az igazságnak!
Ezt elkezdtem, de akkora kuszaságot találtam, a Jézus Krisztus szupersztártól a nagymamám szentképéig, hogy rájöttem, alapos tisztító munkát kell végezni. Most a fizikai testem gyógyítójaként tudom a legtisztábban érzékelni.
Még egy tanítás jött Jézustól, ő azért nincs a templomokban, hogy bárhol veled lehessen. Ott vagyok, belül, minden emberben, befelé keress, ne egy külső fizikai helyen.
Minden archetípus, a krisztusi is a emberiség közös tudatalattiján keresztül tud megnyilvánulni, ezért tévedésekkel szennyezett. Mint ember, a leszületését használta fel arra, hogy kívülről, tanítóként próbálta az emberek blokkjait nyitni.
A válasz tehát az is.
Ez egy nagyon jó tanítás,de befelé értendő.
Pontosan ezt csinálták azok a Szentek is,akiknek Sanyi érezte az energiáikat.
Ez azt jelenti átvitt értelemben ,hogy üresítsd ki magadat,és adj helyet magadban az Istennek. Vagyis tisztítsd meg a lelkedet,bonts le róla minden nem odavalót és akkor ragyoghat fel az igazi isteni Önvalód.
Pont ez a tanítás a lényege a keresztény misztikának,a szentté válásnak.
Kicsiben hasonlít az ,,önmegvalósításunkhoz",nagyban pedig a szentté váláshoz,vagy a megvilágosodáshoz.
"A korona csakra megnyílásának a legerősebb blokkja az őrülettől való félelem."
Én többeknél inkább az Istennel (felsőbb hatalommal) szembeni ellenállással találkoztam, ami mögött volt harag, neheztelés, elégedetlenség, félelem, félreértés, stb.
Ezeket feldolgozva újra kinyílt a korona csakra.
Jó ötlet Jézus újraértelmezése! :)
... Amikor a különböző ,,beavatásoknál" becsatlakoztatnak egy bizonyos ,,csatornába" ahonnan annak az adott mezőnek az energiája jön,illetve ilyenkor kölcsönhatás is van az adott személlyel. Tehát ilyenkor általában az a csatorna elzár minden más hozzáférést.
Ezért érdemes nagyon jól meggondolni ,hogy az ember milyen úgymond ,,beavatásokba" megy bele,mert egy bizonyos csatornával ,,lezárhatják " minden más elől a korona csakráját...
Amikor az ember feleszmél esetleg,hogy milyen erős függőségi viszonyba került,akkor meg már nagyon nehéz eltávolítani ezeket a csatornákat.
Saját magunk spontán is bekapcsolódhatunk ilyen mezőkbe/akár többe is/,a hiedelmeink,hit rendszerünk ,odafordulásunk alapján. Ezt viszont szabadon változtathatjuk,és tőlünk függ az ebbéli szabadságunk. Ha nem ragadunk bele önként egy ilyen mezőbe,akkor nincs probléma,de mi magunk is képesek vagyunk megcsinálni egy kizárólagos kötődést/függőségi viszonyt/ egy bizonyos energiamezőhöz. Ilyenkor mi magunk zárjuk el a korona csakránkat minden más elől.
Hát... szerintem pont az lehet a baj, hogy néha, inkább fegyelmezni, leláncolni szokták az embereket egy-egy szent misével. Lehet hogy nem is szándékosan, de én biztos minden ártatlannak szánt mondatot találatnak éreznék és a bűntudat venné át az irányítást... Persze gondolom nem mindig és ez függ a paptól és a fogadó embertől. A pap is csak ember, benne is lehetnek félelmek, bizonytalanságok és a valami "nem megy át". Nem mindig van jó napja talán neki sem és nem tud úgy beleereszkedni az áramoltatásba, mint ahogy például a művészeknek is ez egy komoly feladat és nem is tudja mindegyik. És hasonlóan ez van az emberekkel is, gondolom, akik hallgatják őt, csak ők bizonyára nem készülnek tudatosan arra hogy befogadják azt amit ott kaphatnak. Én úgy képzelem, mintha lenne körülöttünk egy burok (legyen aura), ami néha tiszta és fényes, néha pedig tele van félelmekkel, bűntudattal, aggódással, zártsággal és egyebekkel, ilyen esetben százszor nehezebb a tisztulás, mint amikor bealszunk a meditációban. Gondolom valami azért csak történik, akkor is a ha az emberek csak kötelességérzetből mennek a templomba, csak kérdés hogy kiben mennyi a hárítás vagy a befogadókészség.
Nekem Máriaremetét ajánlották, hogy ott is nagyon erősek az energiák.
Teljesen egyetértek abban, hogy egy magasabb tudatállapotban eleve kizárt a tévedés lehetősége. Szerintem a templomba járók nagy része azért fejlődik nagyon lassan, vagy sehogyan, mert nincs az emberekben kellő kitartás, nyitottság, nincs szellemi gyakorlat. Te persze hogy felfogtad a lényeget, de azért tegyük hozzá, hogy - minden nyalás nélkül - Te magasan az átlag feletti műveltséggel rendelkezel, olyannal, ami az emberek döntő többségének még hallomásbeli információ szintjén sincs meg, olyannal, amit a népek elképzelni sem tudnak.
A kereszténységben rengeteget foglalkoznak a bűn és az érte járó büntetés kérdésével, ami nem más mint kőkemény lelki terror. Ha megnézzük azt a képletet, hogy
nulla meditációs gyakorlat + nulla energetikai műveltség + lelki terror + totálisan félremagyarázott tanok = nulla fejlődés + teljes képzavar.
PL. elmegy gyónni valaki, átgondolja a "bűnet" (sokkal inkább hibának vagy eltévedésnek kellene nevezni, mintsem "halálos bűnnek", :-) erre a pap azt mondja hogy ebből az imából három, abból négy, és el van intézve, hát ez nem vezet sehova.
Ugyanakkor vannak a kereszténységen belül is magasabb szellemi vonulatok, ott van pl. az Illuminati, a templomos lovagrend műveltsége, a régi misztikusok. Ezek komoly műveltséget hordoznak, viszont nem, vagy csak nagyon nehezen hozzáférhetők egy külsős számára. Ott vannak a megőrzött és csiszolt dolgok, csak titkolják, mint ahogy titkosak voltak hosszú időn át a taoista, vagy a magasabb rendű buddhista, vagy a Bön tanok. Ez utóbbiak sem régóta nyilvánosak, vagy legalábbis félig-meddig azok. Lehet hogy csak le vagyok maradva, de úgy látom hogy az egyház féltékenyen őrzi a titkait, a finom módszereit, mert részint féltik a hatalmukat és a befolyásukat, másrészt kellő előképzettség nélkül nem is valók mindenkinek a finomabb tanok, ez így van keleten is. Ha átlag embereknek elkezdesz beszélni magasabb szellemi témákról, egy szavadat sem fogják fel, mert egyszerűen hiányzik az a felépített háttér rendszer, amihez szervesen kapcsolódhatna az információ. A szellemi fejlődéshez egyrészt lelki érettség, másrészt kőkemény és kitartó munka kell, az emberek pedig hajlamosak elsüllyedni a zűrzavarban, és élni a "kényelmes" életüket.
Ezek egy ugyanazon dolog különböző szintjei Sanyi.
Amit a templomban papolnak, az a tanítás lebutított változata a tömegnek,a népnek.
A felszentelt papok,teológusok már valamivel többet tudnak,értenek az egészből,csak éppen az a baj,hogy a felmérések szerint a fiatalabbak 90 %-a közülük már nem hisz Istenben. Akkor gondolhatjuk milyenek a prédikációik? És ennek következtében milyenek ott a hívők gondolatai a templomban? :-) Arról meg nem is beszélve,hogy a legtöbben ma már inkább megszokásból,mint meggyőződésből járnak templomba. Csoda ,hogy nem érezni Jézust? Azt nem mondhatjuk,hogy nincs ott,mert azt mondta Ő mindenütt ott van,ha felemelünk egy követ ott is ott van...
Ennek a tanításnak a legmagasabb szintje a keresztény misztika,ami által ezek a szentek szentté tudtak válni. Mivel ráhangolódtál erre az egészre,és meditáltál ebben az energiában,valószínűleg neked is voltak hasonló misztikus élményeid,olyanok,mint nekik nap ,mint nap. Illetve beleláthattál esetleg azokba.
A keresztény tanításnak is mint mindennek vannak alacsonyabb fokozatai,a tömegeknek,és legmagasabb szintjei azoknak akik megérettek arra. Ha megfigyeljük az Evangéliumokban Jézus tanításait,egészen másként beszél a néphez,és másképp a tanítványaihoz. Amit nekik mond,azt már teológiai ismeretek nélkül nem igen lehet megérteni. De nem is baj,mert nem való mindenkinek. Nem akar mindenki szentté válni. Aki meg elhivatott erre,az meg el fog jutni odáig,hogy magasabb szinten is értse mit mondott Jézus,mert az a praxis része a tanításnak.
Ez olyasmi mint az exotéria,ami nyitott mindenki számára,és az ezotéria /eredetileg legalább is/ amik ,,titkos" tanok,tehát beavatások által érhetőek csak el. Ugyanígy bármely tanítás/vallás / magasabb szintje is csak kevesek számára érhető el. Nem azért mert ,,titkos",hanem azért mert meg kell érni rá lelkileg,szellemileg. Az emberi állapot egy magasabb szintjét kell elérni hozzá.
A szentté válás nem sokban különbözik a megvilágosodástól,és amiről Ők /a szentek még életükben/ gondolkodtak ,az megegyezik a megvilágosodottak tanításaival. Az embernek leesik az álla,ha elolvas egy ilyen keresztény misztikus könyvét,és nem hisz a szemének,pontosan a kialakult előítéletei miatt.
Ahol nekem a legjobban elállt a lélegzetem a csodálkozástól,az egy névtelen német misztikus írásaiból kiadott könyv.
Frankfurti Névtelen: Német teológia c . könyv
Amikor ezt olvastam,akkor éppen itt az oldalon nagy megvilágosodási lázban égtünk, és hihetetlen módon szinte ugyanaz a ,,filozófia" köszönt vissza egy középkori keresztény misztikus írásaiból :-)
Üdv mindenkinek!
Nem szokásom kommentelni dolgokat, de most szeretnék tippet adni!!!
A fent olvasott élményhez hasonlót éltem át pl. Mátraverebély-Szentkúton.
Minden csakrát éreztem, de a koronacsakra és SZÍVCSAKRA volt a legerősebb!
Épphogy csak beléptem a templom ajtaján, olyan erővel éreztem a Főoltáron kiállított, "öltöztetős"Mária-szobor energiáját, hogy szinte mellbe vágott, majdnem hanyatt estem tőle!Ahogy közeledtem, egyre erősödött..........hatalmas élménnyel lettem gazdagabb.......Más. Ahogy fejlődünk, más-más tanítómesterünk van.Nekem pl. Uriel, Osho, egy időben Jézus. Más-más energiák, más életszakasz, más feladat.Kívánok mindenkinek Jó Tapasztalást az Úton!
Köszönöm Neked is az ajánlást, mindenképpen meglátogatjuk Máriát is, ha sikerül!
Szent Lászlóhoz tudtam volna egészen közel menni Győrben, de egy méteren belül már azt éreztem, hogy még 10 cm és elégek! Minél közelebb voltam az ereklyéhez, annál jobban sütött az energiája és annál erősebben jöttek át az információk is.
"Ahogy fejlődünk, más-más tanítómesterünk van..."
Lehet, hogy most nem Jézussal van dolgom, azért nem éreztem Őt sehol sem?
van valaki, aki konkrétan érzi Jézust, amikor bemegy egy templomba??
Kérlek, írjatok erről!
Jézus mindannyiunkban benne él, mint egy pici fénylő szikra, a szívünk, lelkünk középpontjában. Nem szükséges templomi áhitat ahhoz, hogy kapcsolatba kerülhessünk Vele. Elég elcsendesednünk és befelé figyelnünk. Máris jelenvalónak érezzük Őt. Ha megnyitod a lelked kapuját, máris beszélgethetsz Vele. A templomokban nagyon sok a keserűség energia, a sok kérés,csalódás, hogy miért nem hallgatja meg az Isten a kérésüket? energia. Sok felületesen kimondott sóvárgás kering a templomok falai között. Öröm energiát ritkán érezni. A beszédek nagyrésze is az emberek leszidásáról szól, büntető Istenről és egyebek. Pedig Isten nagyon szereti a Teremtményeit.
Tehát Jézus bennünk ÉL. kERESD, ÉS MEGTALÁLOD MAGADBAN :-)
Erről most beugrott, hogy volt egy templom, amelyikben annyira egyértelműen éreztük, hogy ott van Isten! Fantasztikus élmény volt. Köszönjük!
Szerintem konkrétan Jézust nem érezhetjük. /Mert mint Jézus már nincs megnyilvánulva a világban./
Jézus /Krisztus/ egyetlen egyszer nyilvánult meg a világban ,akkor mindenki aki a közelében volt érezte az energiáját. Másodszor akkor lesz itt,mint Jézus/Krisztus/,amikor vége lesz ennek a korszaknak,ennek a világnak,és úgymond ,,megítéltetünk".
Tehát szerintem úgy mint Jézus nincs itt,mert ha hiszünk az Evangéliumoknak,akkor Ő ugye a ,,feltámadása" után újra az Atyánál van, a Szentháromság,az Isten részeként. /Atya ,Fiú, Szentlélek/.
Az Istent pedig megnyilvánulatlan formában nem érezhetjük, ,,neutrális".
Amit ebből az Istenből érezhetünk az, az az energia amit Ők Szentléleknek neveznek. Mondja is Isten ugye,hogy elküldöm nektek a ,,Szentlelket". Szerintem ezt érezhetjük a templomban ,ha nyitottak vagyunk rá. /Amiről Te írtál az más,az valóban az adott Szent energiája. És ennek is meg van a magyarázata/.
Én korábban sokat jártam templomba,egy ideje már alig,de mindig ugyanazt éreztem. Mintha a koronacsakrámhoz bekötődött volna valami,ami tejesen áthatotta a tetemet is,és nagyon jó érzés volt,bár ez így nem kifejezhető. És időnként a korona csakrámnál meg is lóbált.
Néha itthon is ha valakiért imádkozom,ugyanazt érzem. Erős energia fejtetőn/ ami áthatja a testet is/,és ,,belóbál" :-) Szerintem ez mindenkinél más élmény. Szóval ez nem Jézus,hanem a Szentlélek,hogyha hiszünk az Evangéliumoknak.
Ui: Amit fentebb írtam,hogy Jézus azt mondta,bár valamelyik Apokrifben ,nem a Bibliában,ha jól emlékszem,hogy Ő ott van a kő alatt is,szóval azt nem a Jézusi mivoltjára érthette,hanem Istenre,hogy Isten ott van mindenben,mert Ő többször elmondta ,hogy egy Istennel. ,,Az Atya és én egyek vagyunk...Én nem e világból jöttem... az Atya bennem én Őbenne...stb...
Nem szoktam nyelvészkedni,de most elképedtem a nyelvünkön.
A fenti hozzászólásomban azt szerettem volna írni,hogy a ,,testem".
Az ,,s" betű kimaradt és mi lett belőle? ,,Tetem".
Hihetetlen. Egy betű és ugyanazon valami ,,test" élete és halála. /Testem-tetem/...
Én Jézus energiájával nem templomban találkoztam. Egyszer addig sírtam, amíg találkoztam ezzel az energiával, legalábbis, azt hiszem az volt. Istennel beszélgettem, de azért gondolom, hogy Jézus volt, mert a műtétem után a kómában konkrétan Jézust hívtam és ugyanaz az energia jött.
Mindkét esetben nagyon rövid ideig tudtam csak elviselni, pedig iszonyúan jó volt. A kómában kicsit tovább. :) Mindkét esetben annyira feltöltődtem tőle, hogy hosszú hatása volt. Az első esetben, amikor "belesírtam" magam az energiába, csak pillanatokig volt jelen, de napokra boldog voltam utána, és elkezdtem visszanyerni az erőm -az elkeseredettségből az élet felé. Ez még jóval a májműtét előtt volt. A kómában sok minden történt, "Istennel is beszélgettem", de tényleg -konkrétan kiadta a feladataim. Mégis azt gondolom, hogy a Jézussal való találkozás töltött valószínűleg annyira fel, hogy több, mint egy évig nagyjából folyamatosan úsztam a boldogságban. Aztán szép lassan visszatértem a földre. :S (Ego néni befigyelt újra.)
Szerintem belül, valószínűleg mindegyiket megtaláljuk. Valószínűleg csak eléggé kell koncentrál tudni rá, melyiket keressük. Ezt egyébként tanultam is, ettől függetlenül, ez nem jutott eszembe, amikor tapasztaltam.
Van egy Jézus szobor itt egy templomban, amit nagyon szerettem, mert nem olyan mű, mint sokuk. Amióta nem énekelek kórusokban, nem járok templomokba. de biztos vagyok benne, hogy egy ilyen szobor is elég, hogy az ember megérezze amit meg akar. Mert nem a szobor és az ereklye a lényeg, hanem a dolog helye a kollektív tudatban.
Azt nem mondom, hogy olyan egyszerű előásni. Nekem is csak két esetben sikerült. de már tűnődöm rajta, hogy újra kipróbálom a sírós-módszert. :)
Namaste
Erről most beugrott, hogy volt egy templom, amelyikben annyira egyértelműen éreztük, hogy ott van Isten! Fantasztikus élmény volt. Köszönjük!
Kedves Sanyi!
Én Jézust még soha sehol nem éreztem, legalábbis azt gondolom. :(
Pár hete volt egy hihetetlen élményem. Azt tudnám rá mondani, hogy Isten kinyilatkoztatta nekem, hogy milyen biztonságban lenni, illetve, hogy biztonságban vagyok. Szavakkal leírhatatlan. Ez az abszolut biztonság, de a biztonság nem is fedi azt a tartalmat, amit megéltem.
Éreztem, hogy ez Istentől való. És most már tudom, hogy a templomban a miséken mindig Istent érzem. Már gyerekkormomban is ezt az energiát éreztem.
Még a Szentlelket érzem a temlomban erősen. A Szentlélek bennem van, Isten meg mindenhol van a templomban.
De Jézust nem érzem.
Én arra gondolok, hogy amit ő képvisel, az nekem olyan ismeretlen, hogy nem tudok rá rezonálni.
Isten át- és körbeölel, a Szentlélek tanít, Jézus meg a kegyelem. De ez utóbbi nem működik még nekem.
N.Edit
Hát Sanyi, épp aug. 29-én jártam Szombathelyen kimondottan a nyers ételes étterem miatt, ami ott van majdnem a székesegyházzal szemben. Nem ismerem a várost, "véletlenül" a templom felé vitt engem is az út és teljesen meglepődtem, mekkora erő volt odabent, mennyire megnyitott. Annak ellenére, hogy Szhely szerintem nem egy erős város (én legalábbis nem éreztem annak). A templomok általában tölteni szoktak, minél régebb óta áll ott templom, vagy minél erősebb a kapcsolat a helyhez (vagy akár a személyhez, a szenthez) más életek által, annál intenzívebb a megnyílás. Ajánlom még zarándokhelynek neked a keszthelyi Fő téri templomot, meg a vonyarci Szent Mihály kápolna se kutya :)
Milyen érdekes egybeesések! Az előadáson, ami miatt Szombathelyre mentem, megemlítették a résztvevők ugyanezt a nyersételes éttermet! Most már meg fogom én is kóstolni!
Köszönöm az ajánlásokat! Esetleg majd szervezhetünk egy közös zarándoklatot az itt ajánlott szent helyekre!
Mi szombaton délelőtt megyünk a fehérvári kiállításra.
A korábbi ereklyés élményeken felbuzdulva, szombaton elmentünk Székesfehérvárra megnézni és megérezni az ott kiállított Szent István ereklyéket. Az eredmény vegyes volt.
A kiállítás nagyon tetszett! Befogadható mennyiség, jól összeszedett ismeretanyag igényesen megjelenítve, csak ajánlani tudom minden érdeklődőnek!
Külön "szerencse", hogy ugyan nem kaptunk tárlat bemutatást a múzeumtól, viszont egy iskolás csoporthoz csatlakozhattunk és a tanáruktól rengeteg hasznos információt hallottunk. Ezt még kiegészítettem a napokban hozzá olvasott netes anyagokkal, így egészen jól átláttuk, megértettük István korát és az események valódi mozgatórugóit.
Pár ajánlott link:
http://martelyman.blogspot.hu/?view=classic
http://goo.gl/eiFY1D
http://magyarnarancs.hu/lokal/szent_istvan-ereklye_a_fejebe_kerul-60072
A kiállítást végig néztük, megérkeztünk az ereklyék termébe. Már belépve éreztem egy erőt, ami ugyan nem volt erős, de azért jól elkülöníthető volt a kiállítás többi részétől. Ebben a teremben volt a három Szent István koponyacsontját őrző herma és néhány egyéb ereklye, például egy állkapocscsont és egy lábszárcsont.
Először az "egyéb" ereklyéket jártam végig. Az állkapocscsontnál és a lábszárcsontnál is éreztem valamit, nekem az utóbbi volt tisztább, egyértelműbb. Utána átsétáltam a hermákhoz.
Itt jött a meglepetés: Nem ugyanazt az energiát éreztem mindegyikből!
A Zágrábból idehozatott hermának ugyan volt egy eléggé erős energiája, de az nem volt olyan tiszta és nem is ugyanaz a rezgés volt, mint ami a termet általában áthatotta, mint Szent István rezgése.
A középre kiállított székesfehérvári herma üres volt! - mármint energetikailag. Biztos van benne egy-két csontdarab, de azokból semmilyen erő nem áradt, olyan üres volt mint egy barlang.
A kalocsai herma viszont az volt, amiért odamentünk. Gyönyörű ereje, kellemes és nyugodt bölcsessége sugárzott. Különösen oldalról és hátulról lehetett jobban érezni.
Ezek után a többivel nem is foglalkoztunk, csak a kalocsaira kapcsolódtunk rá és jó tíz percig engedtük magunkba áramlani. A szent erő ismét megnyitotta a csakra soromat, feltöltött és felemelt.
A végén megbeszéltük a többiekkel, ki mit érzett. Csaesz szó szerint ugyan azt mondta el, mint ami bennem is megfogalmazódott az ereklyék kapcsán. Annyi különbség volt csupán, hogy Ő az állkapocscsontot érezte erősebben az egyéb ereklyék közül.
Megdöbbentett mindannyiónkat, hogy a Székesfehérváron őrzött ereklyetartó egy semmit tartalmaz! Évek óta ehhez imádkoznak, ezt viszik a tömeg elé az ünnepek alkalmával, a nagy semmit. Így a hatás is elmarad, marad a placebo, a hit.