Betegségek lelki oka
Mára már elfogadott, hogy a betegségek kialakulásában jelentős szerepe van a lelki okoknak.
A félelem, a lelki fájdalom, egy megrázó veszteség, a harag, az elutasítás vagy a tehetetlenség - mind-mind képesek először energetikai szinten, majd a fizikai, a test szintjén tüneteket, betegségeket produkálni.
Így tud jelezni a lelkünk, hogy valami nagyon nincs rendben belül, foglalkozni kellene vele!
Sajnos a fizikai szinten végzett kezelések nem hatnak a lelki okokra.
Ezért ha esetleg sikerül is kigyógyítani a beteget az aktuális tüneteiből, a lelki okok rövid időn belül egy másik betegség formájában ismét segítségért kiáltanak.
Igen, ez egy segélykiáltás a lélek szintjéről, ezért a tünetre, a betegségre sosem szabad haragudnunk, hanem inkább jelzésként kell figyelnünk rá a lelki okok feltárása során.
A legtöbb ember, aki megbetegszik:
- Nem figyel magára, az egészségére, mert nem tartja fontosnak magát (pl. másokhoz képest).
- Nem foglalkozik az érzéseivel, a fájdalmaival, a veszteséggel, vagy amikor azok már nagyon erős jelzéseket küldenek, akkor elnyomja azokat. - és ezzel meg is ágyazott egy jó kis betegségnek!
- Egy szerette elvesztését (szakítás, válás, vagy halál miatt) nem fájta ki, nem síratta el, nem gyászolta meg kellő mélységben - mert például "Az életnek mennie kell, nem érünk rá itt sírdogálni."
- Olyan kapcsolatban él, ahol nem szeretik, nem fogadják el, állandóan kritizálják, bántják, szívják a vérét. - ennek sosincs jó vége, idővel elfogy az életenergiája, az életkedve az embernek
- ...és még sorolhatnám a jellemző lelki okokat, amelyekből mindenféle betegségek tudnak születni.
A lelki okok feldolgozása
A feltárás után jön a megismert okok feldolgozása.
A képlet egyszerű: A rosszul működő személyiségtől => tönkremegyünk lelkileg => így megbetegszik a test is.
Ha meg akarjuk gyógyítani a lelkivilágunkat, akkor a személyiségünkben levő hiányokat, sérüléseket, hibás működési mechanizmusokat kell "rendbetenni".
A feltárás során már láttuk, hogy milyen események, érzelmi sérülések és hiányok vezettek ide.
Most, ezeket kell orvosolni, méghozzá a lehető leghamarabb, amíg a testnek és a léleknek van elég tartaléka!
A feldolgozás várhatóan egy hosszabb folyamat lesz, mivel itt olyan új lelki működéseket kell elsajátítani, amilyenek korábban nem voltak. Ha meglettek volna, akkor nem jutott volna el idáig az ember.
Mit kell elsajátítani, miben kell változni?
A leggyakoribb elmaradásaink a lelki működésben, hogy:
- Nem tudjuk elfogadni a dolgokat, másokat vagy magunkat olyannak, amilyenek.
- Nem tudjuk feldolgozni a minket ért negatív hatásokat, a bennünk keletkező negatív érzelmeket
- Olyan önsorsrontó negatív hiedelmeink és programjaink vannak, melyek megbetegítenek
- Nem tudjuk megvédeni magunkat lelki vagy fizikai bántástól, fenyegetéstől
- A stressz szó csak egy gyűjtőfogalom, valójában mögötte félelem és aggódás van, amit nem tudunk elengedni
Ezek csak a leggyakoribbak, de ahány ember, annyiféle lelki probléma, elakadás és hiány van.
Amit javaslok:
- Olvass utána, értsd meg, hogy mi lehet a betegséged lelki oka! (Nézd meg az alábbi listát is!)
- Kezdj neki az önismereti feldolgozásnak mielőbb, de a fizikai szinten is tedd meg, ami szükséges!
- A legjobb az lesz, ha egy szakember segítségét kéred!
Ha Te is elszánt vagy és szeretnél meggyógyulni, akkor bizony tenned is kell érte!
Csak úgy "magától", még senki nem gyógyult meg!
Viszont ha megérted a lelked jelzéseit és megteszed a szükséges lépéseket, akkor azzal, a gyökerénél oldod fel a problémádat.
Ahogy a Tanítóm is mondta:
"A csodát nem várni kell, hanem megvalósítani!"
Betegségek lelki okai
- Lelki betegség
- 6 Alap-Tankönyv a betegségek lelki okairól
- Testi egészség
- Lelki okok feltárása
- Táplálkozás és öngyógyítás
- Mit jelez a betegség?
- Betegségek lelki okai
- Mi a gyermekbetegségek lelki oka? 2
Betegségek, tünetek
(2012. áprilisig kigyűjtve)
A kérdőjel azt jelzi, hogy a kérdés nem lett megválaszolva.
Keresés a listában: CTRL+F ...a keresett szó ...ENTER
Ha nem találtad meg a listában...
...akkor hozzászólásban írd meg, hogy melyik betegség lelki okára vagy kíváncsi, és mi segítünk megfejteni azt!
Ha lehet, akkor ne csak a betegség nevét add meg, hanem azt is írd meg, hogy:
Milyen tüneteid vannak?
Hogyan hatott az életedre?
Milyen életesemény történt a kialakulása előtt - körül?
Ezek mind segítenek abban, hogy megfejtsük a betegséged jelentését és megtaláljuk a gyógyuláshoz vezető lelki utat, a szükséges önismereti gyakorlatokat!
Na, és akkor még az, hogy honnan lehet tudni, hogy AZ a gyökere, amit annak gondol valaki?
És nem lehetséges-e, hogy egyik terapeuta gyökérnek gondolja azt, ami egy másik szerint nem a gyökér még?...
Szerintem nem tudhatjuk. (Ahogy teológiában és filozófiában is: minden ok mögött van egy másik ok, és az eredeti ok az Isten. Isten-definíció: aminek már nincs oka, a Végső Ok.)
De mindent kikutatok, feltérképezek, ezért kérdezlek most Téged is.
Én - amíg nem válaszolsz mást - azt gondolom, csakis onnan, és sehonnan máshonnan nem lehet megtudni, hogy a gyökér-okot fogta-e meg valaki, amíg a hozott probléma nem oldódott meg az életében.
Pl. nem lett kevesebb a rezsije, fűtésszámlája. Mert ha ő evvel a problémával megy el valakihez, hogy miért van ez, és hogy már sokan mondták neki, hogy tizenötöd-ennyi is lehetne, és ő minden racionális, neki ajánlott (ld. amiket én írtam neki) módszert kipróbált, el is költözött, ki is választotta a 3 E Ft-os fűtésszámlájú lakást, de akkor meg váratlan fejlemény miatt más miatt lett magas rezsije, tehát racionális, külső módon nem tudja megoldani, no, segítsen valaki, aki a tudattalan okokban tud segíteni. Akkor oknak megneveznek valamit, amit feloldanak, megszüntetnek, átírnak, de ha a rezsije nem lesz kevesebb, akkor ott vagyunk, mint a viccben, hogy "még most is behugyozok, de már nem zavar". :D
Arra szeretnék rájönni, honnan lehet ELŐRE tudni, hogy valami olyanhoz nyúlunk, amitől a külvilágban manifesztálódni fog a kívánt eredmény.
Lehet az is, hogy az elengedés, hogy az ember NE AKARJA uralni az életét. Ilyenről is írtak már itt, hogy az vált be.
a gyökér okok - ez nem egy! teljes kioldása után a probléma megoldódik.
Ha a létfenntartás költségei a probléma, akkor a teljes kioldás nem a szar, de leszarom feeling elérése, hanem az anyagi stabilitás és a jó életkörülmények létrehozása. A van elég megszerzése és megtartása.
Visszatérve a Te alapproblémádra, amivel privátban megkerestél, majd visszakoztál.
Igen, hiteles vagyok a saját életemben a fizikai testem gyógyítására és más emberek fizikai testének a meggyógyítására, amit a lelki okok teljes oldása mellett energetikával is alátámasztok.
Hiteles vagyok ebben, mert a fizikai testem egészséges, orvos az elmúlt 10 évben jogosítvány hosszabbítás miatt látott és miután megvizsgált nehezen lett úrrá a meghökkenésén.
Hibás a fizikai test és a lélek működése, ha a fizikai testet a lélek beteggé teszi.
Ezt be tudod látni, vagy nem?
Kívül keresed az okokat, gonosz vírusoktól Istenig bezárólag, vagy végre elkezded önmagadban?
Hibás működés ha mások fűtésszámlájával foglalkozol ahelyett, hogy szembenéznél azzal, mennyire vagy beteg.
Kati!
EGYSZER VALAHA privátban megkerestek egy kérdéssel. Ez egy másfél napos levelezés volt, meg is köszöntem, le is zártuk bő egy hónapja.
Lezártam, elköszöntem.
Hogy jön az ide?:-o
Én azóta NEM gondoltam és nem beszéltem arról a témáról Veled.... Ha érdekelne mélyebben, folytattam volna a privát beszélgetést, illetve felkerestelek volna kliensként.
Miért hozod ide ezt a témát, a fórum több topicjába, minden figyelmeztetésem ellenére?
Azért privátban írtam arról, mert AZT nem akartam a nyilvánosság előtt megbeszélni.
Legyél annyira jogkövető állampolgár, hogy nem emlegeted nyilvánosan sem azt, ami privátban elhangzott, sem a neten keresztül vélt mentális diagnózisaidat sem rólam, sem másról, mert jogi következményei lesznek.
Ma már figyelmeztettelek!
Állítólagos betegségeimet sorolod egy nyilvános internetes fórumon...
Noooooormális??...
Szerintem ide tartozik.
"Hibás működés ha mások fűtésszámlájával foglalkozol ahelyett, hogy szembenéznél azzal, mennyire vagy beteg."
Egyrészt nem vagyok beteg.
Másrészt ha az volnék, semmi jogod nincs nyilvánosan kiírni.
Harmadrészt az ember párhuzamosan több dologgal is tud foglalkozni, tehát az egyiket nem a másik helyett csinálja, hanem mellette.
Most ha megnézem a híradót, akkor azt alvás helyett teszem? Nyilván nem, mert tudom egymás után csinálni ezeket.
Most üldözni fogsz mindenhova, és bármiről bárkivel beszélgetek, bele fogsz ugatni, hogy ne arról beszéljek, ne ezt csináljam, ne azt csináljam, hanem azt, amit szerinted csinálnom kéne, megspékelve azzal, hogy ilyen vagyok, olyan vagyok, ez a baj velem, az a baj velem, és közben titoktartás alá tartozó infókat írsz ki rólam nyilvánosan?:) Mert itt ezt tetted!
elengedtem az egészet.
... úgy engedted el, hogy másfél hónapig üldöztél mindenhova, és bármiről bárkivel beszélgettem, beleugattál, hogy ne arról beszéljek, ne ezt csináljam, ne azt csináljam, hanem azt, amit szerinted csinálnom kéne, megspékelve azzal, hogy ilyen vagyok, olyan vagyok, ez a baj velem, az a baj velem, és közben titoktartás alá tartozó infókat írtál ki rólam nyilvánosan.
Tényleg, milyen jól elengedted! Köszi szépen, hogy elengedted, hogy megkárosítottál! Nem győzlek csodálni!
Pankának üzenem: nemhogy a gyerekemről tudnék előre gondoskodni, hol vagyok még attól, még magamnak se tudtam soha otthont se teremteni, ez a lakás sem az enyém... Csak emg avgyok tűrve. Van itt bőven kiszolgáltatottság, ami persze csak egy része az egész problémának. És ilyenkor kifelé tényleg felesleges kapálózni.
A jelenlegi problémámban pedig ez egy jelentéktelen kiragadott részlet.
Amivel amúgy nagyon nagyot léptem előre 2 napja. És már jobban is vagyok, persze dolgozom még fel, és még lehet visszaborulás, de akkor is csinálom.
És miben látod a problémát? Mi a legnagyobb nehézséged?
(Kié ez a lakás?)
Mi volt az előrelépés?
A lakás, hogy kié, meg egy csomó minden más csupán részlet. Egy mozaik része. Ilyen szempontból nem érdekes. Egy csomó ugynailyen apró pontból (amik mind kurvára fájnak nyilván) jutsz el oda, hogy meg akard oldani. Tényleg mindennek mögé kell nézni, mi honnan ered. És azt megoldani. És tényleg csak te tudod, de igenis van segítség, emberek akik hozzá tudnak adni valamit hogy könnyebben meg tudd csinálni, a maguk tapasztalatával, vagy módszereivel.
Ami segített most az vezetett meditáció volt, ez esetben valaki mással akiben 3 éve megbízom. Azért vezetett, és nem egyedül végzett, mert ez oylan szintű probléma és olyan szinten mindennek a gyökere volt jelenlegi életemben, hogy nem mertem egyedül belemenni, hiába van meditációs oldásokban gyakorlatom (a gyakorlat egy része ettől, akivel 3 éve dolgozom, a másik része Sanyitól - én valamennyire a 2 módszer ötvözésén 'dolgozom', nagyon érdekel mit tudok én magam majd ebből a későbbiekben kihozni - és így már van célom is, valamint az is érdekel, azzal mit lehet majd kezdeni, amit én átéltem valahogy ez tartott életben amikor a legnehezebb (mert valamit mindennel lehet)). Nekem segít, hogy van kihez fordulni, és ha nagyon nagy baj van, nagyon elakadok, vagy olyan dolog kerül elő, akkor bátran megkérdezek akár újabb embert is, mint nemrégiben Sanyit, akinek addig csak a programjaira jártam, vagy mint most Katit, mert hiszem, hogy igenis, a segítők is emberek, mindnekinek más mélységben van saját tapasztalata és másról, és mindenki mást tud, és lehet, hogy pont egy dologra pont a másiktól kapod meg a kulcsot. Vagy lehet ugyanazt a kulcsot kapod mindenkitől, de másféle szavakkal, mástól már fel is fogod... Keresni kell. Ezen kívül ami segített, az Katinak egy hozzászólása volt itt az oldalon. Amit egyébként nagyon ritkán nézek, hozzászólni se szoktam, de a bajban pont megtaláltam ami épp kellett. Mert az meg segített belemenni, hogy abba kapaszkodhattam, ha mégis telejsen feltárulva maradna a tudatalattim, majd ezzel a módszerrel helyretesszük... Viccesen hangzik, de ez nagyon fontos volt, mert olyan szintem voltam rosszul, és olyan háttérrel. Úgy tűnik, erre most nem lesz szükség (persze még beleszaladhatok). De igenis bizalom nélkül nem megy, és írtó nagy erőkre van szükség magadból hogy belemenj a problémádba és meg próbáld oldani, és elfogadd, hogy ott épp most valakinek az iránymutatását követed - de úgyis belülről érzed, hogy azt meg szeretnéd próbálni te magad. Egyébként pedig, végsősoron tudni kell, hogy egy meditációban mindent te magad végzel el úgyis, a te belsőd, amit nem tudsz akkor még, azt úgyse tudod elvégezni, csak mindent fokozatosan, és senki sem tud kényszeríteni semmire senkit. Valahogy ez most azokból, amit itt leartál, kikívánkozott belőlem, neked.
OFF
Akkor köszönöm, hogy megosztottad velem, ami kikívánkozott Belőled.:)
Ha most belső okot látsz a sok összefüggő dolgaid mögött, az jó, és oldd fel, amit kitűztél Magadnak, aztán jelezz vissza, mi lett.
Nekem a Sors tart egy fix szűkös életszínvonalat születésem óta, nem tudok se alá, se fölé menni, akárhogy kapálózom, de azt is látom, hogyan kell gondolkodni, és mit kell tenni érte KÍVÜL, hogy ez meglegyen. És azt meg kell tenni, de úgyis képtelen vagyok nem megtenni, mert nem bírnám ki, nagyon erős késztetésem van rá.:) (Ez napi szinten több száz döntés tudatosan, fejben, nemrég azonosítottam be, hogy ebben áll, ezért aztán el is tudom mondani bárkinek.)
És látom azt is, hogy a legtöbben ezeket nemhogy nem teszik meg, de nem is tudnak róla, hiányzik a gondolkodásukból. (Vagy el tudom képzelni, hogy van, hogy valakik hiába is tudnák ésszel, az ellenkezőjére van késztetésük.)
Ezért szóltam erről Aditinek is a hitellel kapcsolatban, és Neked is, hogy ha akarod, tudsz velem összehasonlítani. Nyugodtan keress meg a rendszeren keresztül privátban, ha akarod, ugyanis én imádok ilyenekről beszélgetni.:)
(Röviden: nekem elképzelhetetlen, hogy ha valakinek van legalább egy "gyík" közalkalmazotti fizetése, akkor az általam is élt alacsony életnívót miért nem tudja tartani.:D Sokaknak sokkal több a bevétele, mégis olyan súlyos pénzügyi gondjaik lesznek, amik nekem a látóterembe sem kerülnek, és ezek szerintem nem mind "Sorscsapások", hanem egy részük tudatos szinten hozott döntésekkel elkerülhető. Azt azonban én is érzem, hogy az "örökölt" életszínvonal az be van betonozva oda, ahonnan Te speciel most ki fogod szedni. Azért ajánlom fel, ugyanis én sokszor éreztem, hogy jól jönne olyan partner, akinek megy az az életterület, ami nekem nem, és el tudná magyarázni, hogyan csinálja azt másképp a kritikus pontokon, mint én, és hogy mik a kritikus pontok szerinte.)
ON
Sziatszok!
Már egészen kicsi lányként megtudtam milyen fájdalmas dolog a körömbenövés. A problémám az, hogy azóta is max 2 évente kiújul, és a drasztikus beavatkozásokig nem is múlik el. Már mindennel próbálkoztam,épp csak a legfontosabbal, a lelki okával nem.
Ha tudjátok, miböl eredhet, kérlek szépen segitsetek!
Köszönöm :)
A körmök az agresszivitás eszközei. Megragadni, széttépni a zsákmányt, vagy elijeszteni az ellenséget.
Ha befelé nőve fájdalmat okoz, azt jelenti, hogy az elfojtott harag önmagunk ellen fordul.
Megpróbálhatod, hogy megkéred azt a testrészedet, kéz vagy láb, hogy mutassa meg azt a mozdulatot, amit szeretne megélni.
Meridiánok és reflexzónák tartoznak minden egyes ujjhoz, meg tudják mutatni, melyik területtel kapcsolatos a nem megélt agresszivitás.
Az én problémám nem tudom, melyik kategóriába illik, és az sem biztos, hogy lesz rá ötletetek. Egy ideje elkezdtem sportolni, építgetni a testemet. A súlyzós gyakorlatoknál akadt némi problémám, ugyanis a fekvős kétkezes tárogatásnál fájdalmat érzek a jobb karomnál (kb hónalj tájékon). Ezek után pedig a karomon apró lila (kisebb-nagyobb) pöttyök jelentkeznek, tűszúrásnyi méretűek. Csak a jobbon, és jobb kezes vagyok. Már gondoltam előző életes sérülésre is, de őszintén szólva fogalmam sincs. Egyet tudok tenni: könnyített formában végzem ezeket a gyakorlatokat, és kicsit kevésbé terhelem a jobb oldalt. Az azért fura, hogy bármilyen súllyal dolgozom, más gyakorlatnál ez nem jön elő.
mit okoz, érdemes őszinteséget növelni.
Vannak olyan múltbeli emlékek, amik ködbe vesznek, ha őszinteség növelése nélkül próbáljuk meg kinyitni.
Ha akarod, írj rám skype-on és átküldöm a meditációt.
Próbáltam az őszinteség meditációt, de folyton az volt az érzésem, hogy nekem erre nincs szükségem. Hogy túl lassú, és hogy az őszinteségemet növelni nem kell.
De tény, hogy a problémám megmaradt, csak nem foglalkozom vele. Mert az edzésekről lemondani nem akarok, ha nem terhelem, akkor pedig nem okoz gondot.
Hello!
Szeretnék segítséget kérni,cisztám van a petefészkemen.
Pontoaan tudom ,hogy 100 százalékig lelki eredetű.
Régóta tudom,hogy változtatnom kellene,meg is tettem.Eljöttem egy adott környezetből egy teljesen újba.Bár a családom itt is itt van,de a lelkemnek szüksége van az édesanyámra ezt tudom,bár azzal is tisztában vagyok ,hogy el kellene mennem messzire tőlük,mert a problémám legnagyobb okozója is itt van.Agyban szeretnék változni,de képtelen vagyok.Hinni.A meditációk segítenek de a napközbeni gondolkodásom nem tud változni csak relaxációként hat.
Szeretném megtalálni az utamat,tudom is mi az ,de fogalmam sincs mit tegyek .
Kérlek segíts hogy tudjak hinni magamban .
Köszönöm
Kislányom november végén tölti a 3. életévét. Július végén elköltöztem vele a volt páromtól. Utána rá nem sokra iszonyatos nagy csalódás ért engem. azóta természetesen lett egy új kapcsolatom és rendeződött az életem. Kislányomnak szeptember elején jelentkezett a hasmenés. (ekkorra már volt új kapcsolatom) először nem tudtuk mitől lehet, a doki azt mondta biztos benyalt valami fertőzést. Abbahagytam a tej adását a gyereknek helyre is állt. a bölcsődébe persze kértek papírt. Elkezdtük a kivizsgálást. A széklet tenyésztés negatív lett. November végére van időpont gasztroenterológushoz. Csak hasmenése van és mindig az elfogyasztott tej után két nappal. Szeretném a tanácsukat kérni, mitől lehet? A volt párommal való kapcsolat minősége is lehet az oka? Meg kell hagyni nem vagyunk valami jóban. az új párommal nagyon jól kijön a kislányom, nagyon szereti őt. Az apukájával viszont nem igazán akar telefonon beszélni. Ezt sem tudjuk hogy miért nem. Nagyon elutasító. Viszont egyébként ha vele/velük van akkor nincs gond. A volt anyósomékkal is kezdi azt csinálni, hogy elutasítja őket. Pedig nagyon szeretik és minden gondolatát lesik.
Válaszukat, tanácsukat előre is köszönöm.
Varga Mónika
Kislányom november végén tölti a 3. életévét. Július végén elköltöztem vele a volt páromtól. Utána rá nem sokra iszonyatos nagy csalódás ért engem. azóta természetesen lett egy új kapcsolatom és rendeződött az életem. Kislányomnak szeptember elején jelentkezett a hasmenés. (ekkorra már volt új kapcsolatom) először nem tudtuk mitől lehet, a doki azt mondta biztos benyalt valami fertőzést. Abbahagytam a tej adását a gyereknek helyre is állt. a bölcsődébe persze kértek papírt. Elkezdtük a kivizsgálást. A széklet tenyésztés negatív lett. November végére van időpont gasztroenterológushoz. Csak hasmenése van és mindig az elfogyasztott tej után két nappal. Szeretném a tanácsukat kérni, mitől lehet? A volt párommal való kapcsolat minősége is lehet az oka? Meg kell hagyni nem vagyunk valami jóban. az új párommal nagyon jól kijön a kislányom, nagyon szereti őt. Az apukájával viszont nem igazán akar telefonon beszélni. Ezt sem tudjuk hogy miért nem. Nagyon elutasító. Viszont egyébként ha vele/velük van akkor nincs gond. A volt anyósomékkal is kezdi azt csinálni, hogy elutasítja őket. Pedig nagyon szeretik és minden gondolatát lesik.
Válaszukat, tanácsukat előre is köszönöm.
Sziasztok
Nem is tudom hol kezdjem, nagyon nehéz erről írni, főként tárgyilagosan. Mindig jelentős problémák voltak a családunkban, kisgyermekkoromtól fogva mondhatom, hogy borzalom volt az életem. Alkoholista apa, áldozat típusú passzív agresszív anya és egy érzékeny gyerek (én).
Nem emlékszem már így harmincas fejjel semmi jóra velük kapcsolatban, csak a vitákra, az ölre menő harcokra, ahogy közéjük állok, ahogy elrohanok otthonról, ahogy megpróbálok tudomást sem venni róluk, stb. Rám mindig azt mondták, hogy micsoda kiegyensúlyozott, jókedélyű ember vagyok, akik ismertek, azok is azt hitték, hogy nálunk mindig minden rendben. Soha nem tudtam kimondani őszintén, kendőzetlenül a problémáimat, szégyelltem magunkat. 14 éve kezdődött a torokszorítás, először azt hittem a cigi miatt van, de hamar kiderült, hogy nincs semmi szervi elváltozásom. A torokszorítás nem néha jelentkezik, hanem állandóan velem van.
Rá fél évre kezdődött a depressziós-szorongásos állapot, ami szörnyű volt és nem volt mellettem senki, aki segített volna, anyámék nemhogy támogatták volna a terápia megkezdését, de még a szememre is vetették, hogy úribeteg vagyok és csak takarózok ezzel. Másfél év volt, amíg terápia és gyógyszerek nélkül úgy tudtam elaludni, hogy nem volt görcsösen ökölbe szorítva a két kezem. Viszonylagos másfél kétéves nyugalmat követően ismét jelentkezett (ekkor már párkapcsolatban éltem), ekkor kerültem először pszichiáterhez, majd a harmadik periódusnál már pszichológushoz is, ugyanis idővel állandósultak a semmiből jövő, látszólag oktalan pánikattakok is (itt már nem is laktam otthon). A pszichoterápia nagyon jó volt, de másfél év sem volt elegendő, hogy a torokszorításom elmúljon vagy enyhüljön, a régmúlt dolgokat, a gyermekkori beidegződéseket nem tudtam elengedni, úgy érzem képtelen vagyok változtatni. Nemrégiben gyermekünk született, akit imádok, de "természetesen" szülést követően ismét depresszív állapot lépett fel, és a gyógyszerek mellett nem szoptathattam.
Most ott tartok, hogy folytonos halálfélelmem van, mini-pánikrohamaim, és görcsös torok és nyelvgyökszorításom, ami rosszabb mint eddig volt.
Nem érzem magam kifejezetten depressziósnak, viszont elég sokat szorongok és folyton csak azt várom, hogy mikor fogok megfulladni. A nyugtatók ideig óráig segítenek, de azt gondolom, hogy ezek csak kevés ideig tompítanak a problémán.
Úgy sejtem, hogy a torokszorítás a ki nem mondott, megemésztetlen és a közel 30 év alatt felhalmozódott problémák elfojtása miatt alakulhatott ki (mivel kábé 3-4szer már voltam kivizsgáláson és ott nem találták elváltozást), de fogalmam sincs, hogyan könnyítsek ezen, hogyan szüntessem meg végre ezt az állapotot és hogyan ne adjak át a gyerekemnek semmiféle negatívumot akarva-akaratlan.
Köszönöm, hogy leírhattam mindezt.
mert keresed a megoldásokat.
Jól érzed, hogy az elfojtott, megemésztetlen problémák fennakadtak a torkodon.
A pszichoterápia - amennyiben a gyerekkor problémáinak az elengedése a célja - átmeneti javulást hozhat.
Javít az állapotodon, mert kapcsolódsz egy másik emberhez, aki emberszámba vesz és komolyan veszi a problémádat. Viszont a hagyományos pszichoterápiából hiányzik valami, mégpedig az, hogy a helyére kerüljön, ami történt borzalom a gyerekkorodban, mert ezeket az élményeket nem elengedni kell, hiszen nem is lehet, hanem megérteni, elfogadni és feldolgozni. Támaszkodni ebben a folyamatban a saját öngyógyító erődre.
Spirituális terapeutaként foglalkoztam-foglalkozom pánikrohammal nálam jelentkező emberekkel. A pánik betör, mivel az elfojtásra már nincsen szükséged. Ez elsőre hihetetlennek tűnik, de így van.
Gyerekként kialakítottál egy túlélési módszert, sikeres volt, túlélted. Most, felnőttként elérkezett az ideje, hogy ezek a sebek begyógyuljanak.
A tapasztalataim azt mutatják, nagyon fontos a gyógyulás első szakaszában az a támogatás, ami a módszerem lényege, annyit nyitni a tudatalattin, annyi érzést felhozni, ami átdolgozható. Így a pánik nem betör, hanem megmutatja magát, megszelídíthető az az erő, ami most rombol, szétzilál.
Az egyes ember személyiségét három alkotó rész teszi teljessé. Az első a Belső Gyermek, a második a Felnőtt a harmadik pedig a Belső Bölcs. A Belső Gyermek megsérült, mert senkire sem tudott támaszkodni, olyan mértékű agresszivitással találkozott, amit feldolgozni akkor nem tudott. Túlélt, ahogy írtam. Viszont a túlélésben elveszett az, hogy önmaga lehessen. Hogy meghallgassák, megvigasztalják, megértsék és támogassák. Hogy szeressék, hogy dédelgessék, hogy megélje, számít, fontos, értékes. Ezt adja meg utólag a Felnőtt és a Belső Bölcs. A Belső Bölcs rendelkezik azokkal a képességekkel, amik a gyógyulási folyamatban nélkülözhetetlenek, tőle fakad a végtelen szeretet, elfogadás, megértés, támogatás. Belső Erő, amivel jelenleg a kapcsolatod már meg van, viszont a szorongásos, pánikos állapotokban elveszíted ezt, visszacsúszol azokba az érzésekbe, amiket a gyerekkorban átéltél.
Tehát elfojtás és nyugtató szedése helyett időutazást ajánlok, vissza a gyerekkorba. Tudatos, irányított, gyógyító folyamatot.
A legtöbb emberben felmerül a kérdés, miért működik ez és mennyi idő múlva leszek rendben?
A terápiás módszer, amit használok, a vezetett meditáció a ma létező leggyorsabb módszer, a pánikrohamok, kezelhetetlen mértékű szorongás általában egy éven belül átdolgozható. Méghozzá azért, mert ez a belső erő ott van benned, nekem annyi a dolgom, megtanítsam, hogyan találd meg, ha úgy érezted, elveszett.
http://domoszlaikatalin.fw.hu/
SZiasztok,
Remélem még lehet ide írni? :)
Olyan elhúzódó problémám van, hogy 32 évesen úgy néz ki porckopásom van mindkét térdemben, mely gyulladást is okoz már. Most már évek óta a bal-lal van problémám, főleg a tédhajlatból kiinduló furcsa érzéssel. Erőltetés vagy hosszabb gyaloglás után menni i nehéz mert nem udom kinyújtani :(
Nemrég elkezdődőtt a jobb is, és miután mást nem találnak orvosok, csak kis folyadékot, azt mondják gyulladás amit porckopár idéz elő, s köözlték mér nem is guggolhatok.. Elkeserít sajnos, főleg hogy most már naponra érzem hogy valami nem jó :(
Megvan a lelki eredetű betegségek könyv, s nagyon sokat olvasgatom térd, izulet témában, de valamhi hiányzik, hoyg megértsem mit is kellene változtatnom igazán...
Az biztos, hogy önbizalmam nem volt mindig helyén, sokszor őrlődök stressz miatt, munkahelyi vagy magánéleti. Párkapcsolat is régen jött már össze, és sokszor mentem bele olyanokba amiket ha igazán erős lettem volna, már az elején el sem kezdek... Az utolsó komoly kapcsolatban sajnos eléggé alárendeltem magam a dolognak..
Lehet ezzel összefüggésben? Hogy tudja meg az ember az igazi lelki okot? Én nagyon szeretnék változtatni csak nem tudom mit konkrétan.Hogyan kell elkezdeni stb...
Ja és érzem amúgy hogy ez a gond lelki eredetű, szinte biztos vagyok benne. Más kérdés még meg tudom e állítani, ha rájöövk az okára.
Biorezonancia segíthet még több okot találni? Ha igen, tudnátok ajánlani valakit aki jó?
Nagyon szépen köszönöm ha válaszoltok!!!
A térd problémák leggyakrabban az alázatra hívják fel a figyelmet. Ez sokaknál arról szól, hogy nem elég alázatosak, ezért meg kellene hajolniuk (letérdepelniük) egy magasabb minőség előtt (pl. Isten) vagy értékesnek, egyenrangúnak tekinteni a többi embert is.
Nálad viszont afelé keresgélnék, hogy talán túlságosan könnyen megadod magad mások akaratának, letérdepelsz a befolyásuk előtt, mert nincs elég önbizalmad. Lehet, hogy inkább nem kellene feladnod az álláspontodat, akaratodat, Önmagadat?
Minderre abból az ökölszabályból következtetek, hogy a tünet belekényszerít abba az állapotba, amit lelkileg kellene elérnünk. Nálad a tünet az, hogy nem tudsz letérdepelni, nyújtva kell tartsd a lábadat, vagyis hogy állnod kell, nem pedig leereszkedni!
Kedves Sanyi!
Köszönöm a választ!! Ezen el fogok gondolkodni, de azt hiszem véletlenül lemaradt egy rész a válaszodból! Megtennéd, hogy befejezed, biztos nagyon fontos rész az is! :)
Aztán átgondolom.. Vagyis persze kapisgálom, meg én is erre gyanakszom. Csak néha azt is nehéz észrevennem, hogy most épp nem a magam akaratát élem... Az tény, hogy nem vagyok egy karakán, határozott alkat, így nehéz képviselnem magam, ha nehezen is találom meg. De most muszáj lesz megtanulnom, mert a térdem jelez....
Tanácsolsz valamit, amivel ezt fejleszthetem?
Javítottam.
Egyelőre nincs ötletem az asszertivitás fejlesztésére, de ha rákeresel a guglin, biztosan találsz jó tanácsokat.
Érdemes lenne megvizsgálnod azt a múltadban, hogy volt-e olyan élményed, traumád, ahol nem hagyták kibontakozni az önérvényesítésedet?
Mondjuk egy túl erős személyiségű Apa?
Sajnos az nem, korán elvesztettem édesapámat..
De belegondolva anyukám sem egy erős személyiség.. Lehet hogy pont emiatt, ez hatott rám is...?
Igen, előfordulhat, hogy mivel nem volt mintád az önérvényesítésre, ezért nem fejlődött ki benned.
Ez olyan szempontból jó, hogy nem kell a múltadban, emlékeidben feloldani ehhez kapcsolódó traumákat, hanem koncentrálhatsz a jelenre, ahol gyakorlod, fejleszted ezt a képességedet.
Igen! Köszi!
Sziasztok!
Az, hogy rátaláltam erre az oldalra, azt hiszem nem lehet véletlen. Megpróbálom röviden leírni a történetemet: idén februárban kaptam egy jobb oldali légmellet. Kórház, cső, leszívás, minden rendben. Összesen 4 napot voltam a kórházban. A kontroll vizsgálatok mind jók voltak (sok-sok helyre elküldözgettek). Na most mióta velem ez történt, azóta kialakult némi pánikbetegség, ami úgy nyilvánult meg, hogy miután hazamentem a kórházból, elkezdtem azon kattogni, hogy ez újra kialakulhat (mert az orvosok ezt mondták), és borzasztóan lehúztam saját magamat a saját magam gondolataival. Rosszul lettem: heves szívverés, remegés, szédülés, kapkodtam a levegőt, nyomott a mellkasom (ami még rátett, hogy a tüdőmmel van valami). Én ezt azonnal felismertem és léptem is. Kineziológushoz fordultam akinél eddig 2 alkalommal voltam. Hihetetlen milyen fantasztikus élményeim vannak. Úgy érzem elindultam egy úton, de még nagyon messze vagyok a végétől. Mindemellett, könyveket olvasok spirituális témákkal kapcsolatban, párommal videókat, előadásokat nézünk és gyógyteákat fogyasztok. Gyógyszert 1 hétig szedtem de aztán el is hagytam. A problémám még mindig az, hogy nem tudok attól a gondolattól szabadulni, hogy a légmell megint visszajön. Szörnyű amit abban a 4 napban átéltem. Azóta többször sírtam, de aztán megkönnyebbülök. Írni is szoktam. Beszélgetni is. Valahogy mégis visszahúznak ezek a gondolatok. Valakinek van valamilyen tapasztalata, tanácsa, bölcsessége ezzel kapcsolatban?
Előre is köszönöm a segítséget!