Isten létezése
Tegnap lefekvés előtt, gondoltam meditálok egy kicsit! De nem találtam olyan témát, ami nagyon foglalkoztatna és még érdekel is!:-) Így elővettem Osho bácsi meditációk könyvét és felütöttem egy oldalon. Már nem tudom pontosan a címét, de Istenben való hitről írt. Hmmm, jól van elolvastam, de első blikkre nem érintett meg a téma, de ha ezt dobta a gép, akkor mégiscsak nézzünk bele ebbe a témába!
Elmélyültem és hamarost nagy felismerésre jutottam! Hiszek én Istenben, vagy hogyan is van ez a téma bennem!?
Rájöttem, hogy hinni talán hiszek, de azt is csak azért, mert számomra elismert emberek tudják, hogy van, létezik Isten! De a tudás Isten létéről bennem,véletlenül sincs meg! Az elmémmel, akarom hinni, hogy van, hisz Sanyi, Szabó Gabi, Ramina és még jó néhány ember TUDJA, hogy van! Én pedig, mint a jó kisiskolás, aki elolvassa a történelem könyvet és az abban szereplőadatokat, azokat tényként kezeli! De belső megélésem, tudásom nincs a dologról!
Nem emlékszem..., bár most jutottak eszembe élmények, amit Isten jelenlétének is tulajdoníthatok, de végső bizonyosságot még nem kaptam! Egyértelmű jelet szeretnék kapni, ami biztosan jelzi számomra, hogy IGEN, LÉTEZIK ISTEN!!!!
Kértem is a meditációmban, hogy az elkövetkező napokban egyértelmű tanubizonyosságot kérek Isten jelenlétéről, sőt többet is, hogy biztosan észrevegyem a jeleket és kizárólagosan csak az ő jelenlétének tulajdonítsam!
- Inyó blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
52 hozzászólásTi hogy álltok ezzel a témával?
Kaptatok egyértelmű jeleket?
Mit kellene tennem, hogy TUDJAM, belső élményem legyen a létezéséről?
Na ez itt egy nagyon jó kérdés!
Hiszem az Istent vagy félem az Istent? Nagyon nem mindegy! Életem egyik mélypontját éltem, amikor két egymást követő éjjelen történt valami. Az első éjszakán azt álmodtam, megnyílik az ég, csak egy vöröslő nagy fényes szemet láttam, ami húzott magával. Mivel hangosan nyöszörögtem, apukám bejött a szobámba - akkor átmenetileg nála laktam a kislányommal - és szó szerint fel kellett rázzon, hogy másszak vissza rendesen a helyemre. A két karom kifeszülve, és a hátam is, azt mondta olyan volt, mintha valaki fogta volna a kezemet és húzott volna lefelé az ágyról. Úgy feküdtem, hogy szinte csak a lábaim voltak az ágyon.
Második éjjel azt álmodtam, hogy gyönyörű felhők úsznak az égen, a felhők szétnyílnak és szép lassan megjelent egy arc. Egy férfi arca volt, nyugalmat és végtelen szeretetet sugárzott. Nem láttam sokáig, csak néhány pillanatig, aztán felébredtem. Másnapra sokkal jobban voltam.
Én ezt tartottam jelnek és egyre többször olvastam a Bibliát. Nem elejétől, mindig felütöttem valahol, és mindig választ, megerősítést kaptam. Nem mondom, hogy ettől fanatikus hívő lettem - közel sem. De tudom, mert tapasztaltam, hogy imáim nagyon sokszor meghallgatásra találtak - bár lehetséges, hogy csak önmagamat erősítettem általa. Nem tudom.
Véleményem szerint ezt a jelet akkor kapod meg, amikor nem is számítasz rá. Nálam is így volt. Szerintem nekem ez volt a jel. Utána gyökeresen megváltozott az életem.
Nekem akkor volt belső élményem Istenről, amikor valamit nagyon akartam, harcoltam, mindent megtettem érte, és nem tudtam elfogadni, hogy ne úgy legyen, ahogy én akarom...de külső körülmények hatására mégsem értem el a célom. A tehetetlenségtől először iszonyú dühös lettem, majd kétségbeesett, majd feladtam a harcot. Egy kicsit meghaltam belül, nem akartam már semmit... Ilyen minden-mindegy apatikus hangulatban csak elfogadtam az életet úgy, ahogy kaptam. És akkor, ebben az elfogadásban egyszercsak megéreztem Istent magamban, ahogy felelmel és megszeretgeti a lelkemet. Nagy-nagy hálát éreztem, és tudtam: minden pont úgy jó, ahogy történt. Nekem azóta a hála érzésében van jelen Isten.
Hát...nem tudom jobban elmondani... Az biztos, hogy nem kaptam külső jelet soha a létéről- illetve ha kaptam is, nem tudhattam, hogy biztosan az ő keze van-e a dologban- én a bizonyosságot a létéről magamban találtam meg. Én is inkább érzem, mint értem...
De most, hogy elkezdtem agyalni a témán, tulképp nekem nem mutatkozott be az az érzés, vagy energia, hogy "Szevasz, én vagyok a jóisten"- szóval mi van, ha csak én képzelem, hogy az az, és különben meg valami másról van szó?? :DDD
Köszönöm bodza!
Ezek tényleg egyértelmű jelek!
Neked már jó!:-)
Magadban figyelned kell az eldöntendő kérdések kapcsán, a benső hangodra. Rettenetesen érdekes és meghökkentő jeleket képes az ember kapni, ám ezeket észre kell venni :). velem megtörtént életem utóbbi 3 évében több alkalommal, s szinte elképedtem ezen. Ám innentől nincs több kételkedés, csak bizonyosság és bizalom, úgy érzem, minden nap fogják a kezem. És ezt megélni kimondhatatlan érzés, kívánom mindenkinek...:))))))))))))))))
A benső hangjaimat követem, ha nem is hallom, de tudom! Aszerint élek! De ezt a belső hangot én nem Istennek tulajdonítom inkább megérzésnek, belső vezetésnek, intuíciónak...
A belső hang attól az énünktől fakad, amelyik kapcsolatban áll a mindent-tudás mezejével, ezért annyira biztos a forrása, hogy hallgathatunk rá. Azonban a belső hang nem azonos Istennel!
Isten sokkal mélyebben van bennünk, így az Ő megtalálásához tovább kell menni a megérzések, hangok szintjénél és mélyebb tapasztalatot kell szerezni.
Kedves Inyó!
Ne aggódj, mert Isten mindenkit megszólít élete folyamán, nem is egyszer. Az a baj velünk, hogy csak akkor vesszük ezt észre, ha már tényleg nagy a baj.
Én legalábbis csak akkor figyeltem rá. Akkor, amikor azt éreztem, hogy ebből a helyzetből már nem tudok felállni, nem láttam semmilyen megoldást, és nem volt már kitől tanácsot kérnem sem.
Nem kellett volna így történnie, de én nem vettem észre, hogy hányszor, de hányszor próbálkozott, hogy figyeljek végre rá is és ne csak önmagamban bízzak.
Pedig talán akkor nem kellett volna ennyi nehézségen átmennem, talán ha hamarabb felismerem nem kellett volna ezt a sok szomorúságot megtapasztalnom, de amikor a legnagyobb volt a baj, akkor egy este a Bibliát vettem elő, és a könyv Ézsaiás 58: 9 -14-nél nyilt ki, ami így kezdődik
,,Ha segítségül hívod az Urat, ő válaszol, ha kiáltasz, ezt mondja : Itt vagyok!"
és így fejeződik be:
,,Én pedig a föld magaslatain foglak hordozni, és táplállak ősödnek Jákóbnak örökségében
Az Úr maga mondja ezt"
Azóta az éjszaka óta már hat év telt el, de Isten a mai napig betartotta ígéretét.
Pedig Jákóbnak öröksége nem kis dolog ám.
Imáimat azóta elég gyakran kezdem úgy, hogy köszönöm, hogy megismerhettem, köszönöm hogy megmutatta magát nekem.
Noa
Szia Noa!
Nálam is így jött...Csak felütöttem a Bibliát, és ott volt a válasz, a megerősítés. A középső kislányommmal voltam várandós, mikoris 16. hétben elvitt a rohamkocsi. Nem is értettem, mi történik, csak állandóan beszéltem hozzá, nyugtattam, hogy jó helyen van, hogy jó helyre jön, hogy imádom, aztán a polcról levettem a Bibliát és Lukács Evangéliumának szavait szinte ittam magamba. Napról-napra erősödtünk, három hét után meg összepakoltam és hazajöttem. Akkor olvastam először a "mentális" kézről. Minden rendben lett utána, pillanatok alatt megszületett - és olyan adottságai vannak, hogy csak a közvetlen környezet tud róla, nehogy "ellepjék"...:)
Isten adta őt ajándékba nekünk, tudom, hogy Isten segített, és nagy adományt kapott tőle. A nevén sem gondolkodtam sokat, mikor elkottyintották, hogy kislány, egyből tudtam, hogy Teodóra lesz...:) Isten ajándéka. Ez is csak úgy jött, a neve: erre a névre addig sosem gondoltam.
Viszont még mindig nagy kérdés számomra, hogy önmagamat erősítettem-e vagy tényleg isteni beavatkozás volt/ ez is.
Nekem a természet az, -csillagászat is- amitől mindig azt érzem, hogy szeretve vagyunk. Felnézek az égre, és látom-érzem-tudom, hogy ez egy bolygó, egy csodás, felfoghatatlanul hatalmas élő össztánc része vagyunk, és ez a gyönyörű kékség, meg a békés felhők mind értünk van, óv az űr hidegétől, biztosítja a létfeltételeinket. Egy szeretetmegnyilvánulás, egy simogatás: "élj". Ez a bimbózó tavasz a legjobb alkalom Isten-tapasztalásra. Dobogókői séta? :)
még egy dolog eszembe jutott: mikor elmélyülsz, próbáld ki úgy, hogy az egyes testrészeidet egyszerűen elejted... Isten tenyerébe, ne akarj semmit, csak hagyd, hogy valamit mutasson...
puszi!
s
Sziasztok! Nagyon érdekes amiket írtok. Szerintem mindenki másképp döbben rá, hogy van isten!!
Van akit egész kicsi kora óta úgy nevelnek, hogy higgye el, hogy van! Végül lehet mégis azt mondja "dehogy van!" Van aki nem is hall róla igazából soha, egyszer csak hiszi, hogy van.
Ezért ajándék ez az érzés. De mért nem kaphatja meg mindenki??
Én mindig is biztos voltam benne, hogy van, sosem inogtam meg. Van akit rossz dolog ér, és azt mondja nincs is Isten , mert ezt hagyta. Én is szomorú vagyok, mikor hallok nagyon rossz dolgokat,sajnálom , hogy történnek olyanok,de sosem tartottam Isten létét attól függővé, hogy jó dolgok történnek vagy rosszak. Mindennel célja van. Mindenből tanulnunk kellene.
Nekem személy szerint olyan hatalmas erőt, kitartást, tartást,energiát............adott, hogy nélküle el sem tudom képzelni magam. Elvesztem volna. Néha érzem a közelségét, mintha fogná a kezem,nem lehet elmondani,:))) rádöbbenek, hogy azt mondom másnak amit ő akar neki mondani, velem üzen. Általam.
Azt mondják, minden épp akkor történik amikor eljött az ideje. Néha én is sürgetnék dolgokat, és utólag mindig rádöbbenek, hogy pont úgy volt jó ahogy volt, és akkor. Hihetetlen.
Persze bizonyítékom nincs, és ha erről valakinek csak egy picit is mesélek,úgy néz rám mint egy ufóra.
Talán itt nem:))
Igy szól Isten:
Annyiszor akartam már beszélni veled,
de te nem hagytál csendet nekem.
Annyiszor akartam már elmondani:
Itt vagyok a számodra!
De te féltél.
Annyiszor akartam már mondani neked:
Ne félj, mert veled vagyok!
de nem hittél nekem, hanem távolinak és nem létezőnek gondoltál.
Annyiszor akartam már beszélni veled,
de elméd zajában, nem hagytál szóhoz jutni.
Ha kész vagy meghallgatni, akkor azt szeretném, hogy tudd:
Örök szeretettel szeretlek téged,
szeretetem örökké ugyanaz marad!
Akár elfordulsz tőlem, akár nem:
Szeretlek!
Szeretlek téged, mert élsz!
Szeretlek téged, mert létezel!
Szeretlek téged, mert emberi lény vagy!
Szeretlek, mert a Földhöz tartozol!
Szeretlek, mert időhöz és térhez kötötten meg kell valósitanod önmagad!
Rám bizhatod magad.
Van időm számodra,bármikor, bárhol, éjjel vagy nappal,
gyere hozzám és ülj le.
Nem kell semmit mondanod.
Látlak.
Ha akarod beszélj, kiálts, imádkozz, fuss el és gyere újra,
Én örök szeretettel szeretlek téged!
Mielőtt a világra jöttél volna, szerettelek.
Azért maradsz fenn, mert szeretlek.
Soha nem fogsz meghalni, mert szeretetem test nélkül is éltet.
Bármit teszel, én veled leszek.
Engedd magad szeretni! Nyilj meg!
Engedd, h szerethessenek az emberek, a vizek, a hegyek,
a virágzó rét, a Föld és a csillagok!
Ismerem a történetedet, semmi sem marad rejtve előttem,
embernek fia.
Időről-időre áthaladok az Úton, amin jársz,
és várok....az irántam való bizalmadra,
a szeretetedre.
Hidd el, nincs részem abban, ha félsz tőlem.
Én, a te Istened, várok, hogy igent mondj rám.
Ámen. (Martin Gutl)
Istent nem lehet elmével megtalálni, sem szavakkal, sem érzelmekkel.
Istennek meg lehet nyilni és Őt átélni.
A teljes megadás állapotában tud Ő benned, neked, általad megnyilvánulni.
Keresni nem kell, hisz Ő már ott van....kivül és belül.
Te ismered az egyik ilyen utat Inyó.... :-)
Köszönöm mindenkinek a válaszokat!
Igen, tudom, hogy sokan megtalálták már Istent, ki ezzel, ki azzal a módszerrel vagy csak úgy spontán megélte Isten jelenlétét!
Én eddigi életem során sokféleképp voltam Istennel. Gyerekkoromban nem kaptam vallásos nevelést, bár meg lettem keresztelve. A nyagymamám, aki szerintem angyalként volt jelen az életemben, ő mesélt nekem Istenről, Jézusról..., megtanított egy imát is, amit minden este elmondtam. Beszéltem hozzá, mint egy képzeletbeli bácsihoz. Majd mikor a nagyi meghalt 19 éves voltam, akkor a szokásos módon reagáltam és megharagudtam Istenre, hogy ha elvette a nagyit tőlem, akkor én nem is imádkozom többet hozzá! Ezt követően lezártam ezt a témát. Majd a fősulin a kollégiumban, az egyik lány minden este bibliát olvasott és én egy idő után csatlakoztam hozzá és sokat beszélgettünk erről a témáról.De ekkor inkább csak a bibliai történetekkel ismerkedtem, Isten létével, megélésével nem foglalkoztam.
Majd jött a SUBUD, sok sok évvel később!
Voltak élményeim, amik megéreztettek velem valamit, de még mindig nem Isten létét éltem meg!
Nem fejben keresem, hanem legbelül szeretném, megélni és TUDNI, hogy VAN!
Drága Inyó, továbbra is ott áll a lehetőség előtted. Bármikor. Újra.
Csak csinálni kell kitartóan a latihánt és egy szép napon minden keresgélés, minden kétely nélkül ott lesz az élmény. Kitörölhetetlenül. Stabilan.Örökre.
De ez egy élethosszúságú út....tele döbbenetes változásokkal,magasságokkal , mélységekkel és csodákkal.
Sajnos rövidtávon, szorványosan gyakorolva nem hat. Akkor már tényleg jobb virágot szedni a réten :-)
Köszönöm Ramina!
Igen, tudom, ott a SUBUD! De sajnos, a lathiánok nem adtak anno olyan élményeket, amik arra ösztönöztek volna, hogy rendszeresen járjak, majd idővel teljesen leszoktam róla!
Olvastam, hogy új helyre költöztetek, lehet, hamarosan meglátogatlak benneteket!
Szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy helyesen: lahitán, ami valójában gyakorlatot jelent. Minderről részletesen olvashattok Sharif Horthy, azaz Horthy Miklós gyakorló és elkötelezett szubudos érdekes előadásában http://subudhungary.org/bev.html itt. Üdvözlettel: aquamari
Kösz, hogy kijavítottad Inyót, de végül is "latihán"-nak hívják a gyakorlást, ahogyan Ramina is írta. : )
Köszi Sikka!
Kipróbálom a meditációd! Hasonlót már csináltam!
Dobogókő?! Elmehetnénk egyszer, akár többen is, meg kellene szervezni! Én nagyon szívesen mennék!
Inyó Isten keresése folytán tegnap olyan gazdag élményt adó gyakorlatokat végeztünk az Önismereti klubban, hogy megfogalmazódott az igény egy még tartalmasabb közös gyakorlásra.
Ezért szeretettel várlak Titeket április 18-án vasárnap, az Isten megtalálása Önmagunkban - gyakorlásra!
A tegnapi gyakorlatot ma, nap közben is végeztem. Az energiákat egyre jobban érzékelem és a figyelmem is egyre jobb...
Félek, már annyira akarom Istent, hogy rágörcsölök az akarásra és épp ez fog meggátolni a megtalálásában..., de úgy vagyok vele, mindennek eljön az ideje, ha ott az ideje! De addig is teszek érte, hogy minél előbb elérjem!
Ha felüti fejét a félelem, az összehúzódást jelent. Ha felfedezem magamban ezt a tipikus összehúzódást (pl sötét utcán elkezdek félni) azonnal ráküldök egy brutális fényszórót -belülről. Hadd nyíljon a szívem...
Szóval amint felfedezed a félelmet gondolj egy nyíló virágra, vagy tudatosan nyisd magad, növessz belül energiagömböt, vagy fénygömböt, bármi... ennyi rengeteg segítséggel, módszerrel, ODAADÓ intenzív gyakorlással kizárt, hogy ne sikerülne!
szeretettel:
kirsikka
Isten vágyik arra, hogy kapcsolatba kerüljön veled és hidd el, már régóta szólít téged, hogy beszélj vele,neked semmit sem kell tenned, csak ülj le és szólítsd meg vagyis imádkozz és mondd el Neki, hogy szeretnéd megismerni és ami még segíthet, kezzd olvasni a Bibliát, kezdetnek Lukács és/vagy János evangéliumát és kérdd Istent, hogy a Szentlélek által segítsen megérteni
Ani nem olvasta/látta, ajánlom a Beszélgetések Istennel c. könyvet/filmet... by Neale Donald Walsch
Nem olvastam a könyvet, viszont a film.. az..az megdolgozott keményen!
Isten nem a bibliában van, ott csak írnak róla, bár mindenben jelen van.
Az isteni rész bennünk van és nem kívül kell keresgélni, magunkban kell megszólítani.
Van akinek egyház, biblia kell az Isten kereséshez, Isten mindenkiben és mindenben benne van.
Római lev. 9. fej.
"...könyörülök akin könyörülök...annakokáért tehát, nem azé aki akarja, se nem azé aki fut, hanem a könyörülő Istené"
Szerintem a jeleket belül, önmagadban találod meg.
Akkor, amikor meditálsz és érzed azt a végtelen belső nyugalmat, ami más, mint a mindennapokban.
Akkor, amikor felteszel egy kérdést és a sok bizonytalankodás után egyszer csak tudod a választ, ami onnan belülről jött.
Külső jelekre ekkor már nincs szükség, mert már érzed, hogy te magad vagy Isten, univerzum, mindenség, vagy ki hogy nevezi, egy része vagy a többiekkel együtt.
Akkor könnyebb mindezt megtapasztalni, ha csak érzed, meg akarod érezni. Nem a fejeddel, hanem a szíveddel.
Íme néhány gyakorlat, amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy megtaláld Istent:
Isten a szívünkben van
Meditációba merülve figyelj a szívedre, nyisd meg egyre mélyebben, és közben gondolj arra, hogy Isten a Te szívedben is jelen van, csak elég mélyen meg kell hozzá nyílnod!
Nyisd meg mélyebben és mélyebben a szívedet, mígnem megtalálod benne Istent. Időnként tedd fel a kérdést: Merre találom Istent? Ha jön válasz, akkor kövesd annak az utasításait!
Isten mindenütt jelen van
Ez egy kontemplációs gyakorlat. Töltsd úgy a napodat, hogy bármire is tekintesz, gondolsz, figyelsz, gondold azt, hogy "Isten abban is benne van", vagy azt, hogy "annak a dolognak az anyaga Isten maga"!
Ha kitartóan vetíted bele ezt az alapgondolatot a dolgokba, akkor egy idő után akaratlanul is ilyennek tapasztalod a dolgokat és megmutatkozhat számodra Isten valódi jelenléte is.
Áldozat
Elmélyülve magadba, tedd fel ezt a kérdést: Mit kell feláldozzak, odaadjak magamból, hogy megtaláljam Istent? Vagy fogalmazhatsz így is: Mi akadályozza bennem Isten megtapasztalását?
Amit válaszként kapsz, azt különítsd el magadtól, majd engedd el, mondj le róla, vagy add fel! Fel is ajánlhatod Istennek, odaadhatod neki magad, illetve egy részedet magadból.
Isten befogadása
Figyelj magadra, gondolj Istenre és kérd meg Őt, hogy költözzön beléd!
Persze, ez egy illuzórikus beköltözés, hiszen most is benned van, mégis a befogadás után sokkal intenzívebb kapcsolatot élhetsz meg Vele, mint annak előtte!
Érdemes ezt a gyakorlatot az előzővel kombinálni, és amikor valamitől megszabadultál, akkor a kiürült helyre befogadnod Istent.
Megbocsátás Istennek
Sokan azért nem tudnak tiszta szívvel Istenhez fordulni, mert a szívükben harag, neheztelés, csalódás, vagy más frusztráció van Isten felé. Korábbi fájdalmaikért, veszteségeikért, kudarcaikért Istent okolják, a felelősséget az Ő nyakába akarják varrni. Ezen változtatni kell!
Mélyülj el magadba és tedd fel a kérdést: Milyen neheztelés, ellenérzés van bennem Isten felé? Amikkel találkozol, azokat kezd el feloldani, feldolgozni, hogy Ismét őszintén megnyílhass, szeretettel fordulhass az Egyetlen felé!
A vasárnapi gyakorlás után még felteszek pár gyakorlatot.
A saját két karomra fektettem és felkínáltam magamat Istennek: "Tedd velem és bennem azt, amivel a tervedet szolgálhatom!" Azóta megjelent bennem valamiféle belső tartás, amiben menedéket tudok venni...
Milyen jó lenne, ha a fanatikusan vallásos hívők itt is tolonganának a gyakorlati tanácsaikkal...
Zoli, ez egyszerű! :) Le van egyszerűsítve a gyakorlati tanács. :) Mégpedig: olvasd a Bibliát! :)))))