A Ji Csing eredetét illetően felmerül a kérdés, hogy ki is írta, és mi volt vele a célja. A Változások Könyvének keletkezési idejét a kutatók az i.e.1. évezred első harmadára helyezik. Magát az írást Fu- Hszi császártól származtatják a legtöbben, néhányan Csou herceget, és még néhányan Wen királyt tartják szülőatyjának.
Amiben azonban mindenki egyetért, hogy a legtöbb magyarázatot és a jelek rendszerezését maga Konfuciusz végezte. A kínai filozófus munkássága elengedhetetlen volt abban, hogy a könyv még ma is létezik, mindenki számára könnyen érthető, és az ember életének minden pillanatában hasznos.

A Ji Csinget (King) eredetileg jóskönyvként használták - a csing szó jelentése is könyv-, de néhányan ősi szójegyzéknek is vélték. Később a Bölcsesség Könyveként emlegették. Ám azzal több filozófus is egyetértett - így pl. Jung is -, hogy a személyes megtapasztalás, vagyis a könyv használata, rendszeres olvasása jelenti az igazi bölcsességet és nem a mű egyszeri átolvasása, olykori divinációs alkalmazása.

A jóskönyv használatához fontos megértenünk, hogy a jelek értelmezései minek alapján, maguk a jelek milyen, mely elv alapján keletkeztek. A kínai felfogás szerint - és ez elsősorban a taoizmusban jelent meg - minden folyamatosan változik. Minden látható, tapintható, és minden számunkra nem látható, érzékelhetetlen, örökkön áramlik. A folytonos változás ellenére mégis minden állandó és mozdulatlan, mert azt a bizonyos átalakulási folyamatot egy másik változás, ha tetszik visszaalakulás egyensúlyozza ki. Az állítások között ellentét van és ezáltal feszültség keletkezik, mégis helyénvaló a paradoxon. Ezáltal mindent egységbe fogva, kívülről az Egész mozdulatlan. A természet fantasztikus csodával mutatja be mindezt, az atomok játékával, ahogy kifelé megőrzi semleges egységét, belül pedig, ha tetszik: tombol a vihar, szenvedély, pont mint itt, a Földön. A Ji Csingben a belső mozgások, az állandóság (s áramlásának) kifejezésére alkalmazták először a folytonos és a szaggatott vonalat, a pozitív és negatív jelleg megfeleltetését. Ekkor még nem jelent meg a ma már nyugaton is jól ismert taoista szimbólum, a Jin és Jang. Később azonban rájöttek, hogy a jinnek megfelel a nőies, sötét jelleg és a szaggatott vonal, mely végül a Befogadó elnevezést kapta. Míg a Jangnak a pozitív, férfias, világos ( fényes ) jelleg és ezáltal a folytonos vonás.

A természetben zajló folyamatokat először ezen jelek párbatételével próbálták leírni. Az így kapott 4 jel azonban nem adott átfogó leírást, és megjelent a 8 ősjel, melyek mindegyike már három vonásból állt. Ezek a vonalak képesek voltak egymásba átalakulni és ezáltal újabb értelmet kaptak. Sokak szerint ezen ősjelek elrendeződései a számmisztika alapján alakultak ki (a páratlan és páros jelleg "véletlenszerű" elrendezése ma is népszerű bizonyos földjóslásokban), ellentétben a Ji Csing két ősforrásával a Kuj Cang- al ( Visszatérés az élet gyökeréhez) és a Lien San- al ( Hegylánc ). Maguk a jelölések származhattak a fentiekben leírtakból, ugyanis akkor a jóslást még nem pálcákkal és cickafarkkóróval hajtották végre, hanem állati csontokba és teknőspáncélba szúrt izzó késhegyek által keltett repedések összefüggéseit értelmezték. Ezek a repedések pedig alaki hasonlóságban álltak a 8 ősjellel. A 8 ősjel két jellegnek a kombinációiként alakult ki. Az egyik a már említett nőies, Befogadó. A másik a férfias, Alkotó. ezeket a 3 szaggatott illetve 3 folytonos vonás jellemzi. Ez a továbbiakban megfelel a Földnek ( Föld Anya ) és az Égnek ( Ég Atya ). A további hat ősjel a Gerjesztő, Dörgés - A Szakadékos, Víz - a Nyugalom, Hegy - a Szelíd, Szél és Fa - a Tapadó, Tűz - és a Derűs, Tó képeinek felelnek meg. Ezek jellegeiből alakul ki a 8 db trigram jelentéstartalma.

A hexagrammok pedig ezen ősjelek, trigramok megkettőződéseit jelölik, s ezek egymásrahatásait figyelték egy jelen belül. Az ősjelek hármassága egyébként nem véletlen. Minden kultúrában kiemelt szerepe van a 3- as számnak, ez ugyancsak a számmisztikára vezethető vissza. Három a síkok száma - ez valahol a nyugati kultúrában is megtalálható, ha a fizikai síkot az égiek leképeződésének véljük, vagy mint Keleten, a spirituális síkot természetszerűen a többi részeként értelmezzük -, és három alapelvet különítenek el. Az Ég, az Ember és a Föld elvét. Ezek a felső, középső és alsó vonásnak felelnek meg egy trigramban. A Ji Csing hexagrammjai tehát változásokat írnak le, nem állapotot, hanem két ősjel találkozásából való feszültségek hatását ( ált. elsőnek a másodikra gyakorolt hatását ). Ez valahol a fizikai világ természetes élménye, a dualitás csodájának és végzetének eredménye. Tehát a hexagrammok által minden természetbeli változás leírható és ezek a változások kihatnak az élet minden területére. Így az ábrák és a hozzájuk fűzött magyarázatok alkalmasak jóslatként való értelmezésre.

Maga a jóslási folyamat lehet bonyolult, de egészen egyszerűen is megoldható pálcákkal, érmékkel, stb. Csupán egy pozitív és egy negatív, tehát szaggatott és folytonos csoportot kell megjelölnünk és a kapott jelet értelmeznünk.
A Ji Csing azonban képes arra, hogy kérdésünkre véletlenszerű - s mint tudjuk ilyen nem létezik - felnyitás során is értelmezhető és logikus választ adjon!

ezobaba.hu