Sziasztok, szerintem egyszerű a képlet, hasonló mint a más típusú önismereti vagy spirituális témájú tamfolyamoknál. Férfi létemre én is gyakran voltam 1:10 vagy akár nagyobb kissebbségben is tanfolyamokon :) Néha eszembe jut, hogy talán kicsit nőiesebb a gondolkodásom, vagy talán az az oka, hogy nem érdekel hogy ki mit gondol rólam, amikor férfi létemre olyan dolog érdekel, am általában csak nőket? :) nem tudom, de mondjuk ez is hozzá tartozhat. Érdekelne hogy miért van engem is.
Tökéletes nővel kapcsolatba csak annyit tudok mondani, hogy néhány tulajdonságát el tudnám mondani, de igazából azt gondolom, hogy ha egyszer megismerem, az attól lesz tökéletes, hogy kettőnk között általában a dolgok többsége jól fog működni, egy hullámhosszon leszünk és igazából nem fog kelleni gondolkodni azon, hogy miért is működik :)

Tetszik ez a bejegyzesed Sanyi!

1. Eloszor is, az, hogy valakihez azert megyek oda ismerkedni, mert tetszenek a belso tulajdonsagai nem esszeru elkepzeles. Csak egy not latok, aki valamilyen kulso tulajdonsagaval felkelti az erdeklodesemet. Sokan probalnak a "nekem a belso szamit" szlogennel okoskodni, de tegyuk hozza: odamegyek a csajhoz, es ha nem jovok be kulsore akkor azonnal pattint. Kivetel van, de nyilvan a szabaly erositese vegett.

2. Miota a nok fuggetlenek es "egyenrangu" felek a tarsadalomban, egy szabaly utotte fel a fejet: a no valaszt. Alapveto elvaras, hogy en, a ferfi menjek oda eloszor ismerkedni. A ferfi pedaloz a vegsokig, minden erejevel, a vegen megis a no valaszt. Olyan, mintha a vizsgabiztos elott allnal. Legalabb is ez a tarsadalom es a media beultetett elvarasa.

Elmondom hogyan kellene gondolkodnunk errol: azert megyek oda a nohoz, hogy bemutassam ki vagyok es hogy kit kaphat meg. A vegen a no, mint "vevo" dontheti el, hogy el a lehetoseggel, vagy kihagyja elete bulijat. Azt viszont biztosra kellene vennunk, hogy a mi arunk szuper ajanlat, es ha elveti, akkor o veszitett, es nem mi.

E helyett a filmekben a pasik csinalnak hulyet magukbol, eszveszetten pedaloznak es a vegen megkapjak az ahitott asszonykat. Persze ez a forgatokonyv a valosagban igen ritkan mukodik.

3. Mindezt a csajok nagyon jol tudjak, kedves barataim. Elnek is a lehetoseggel, hiszen az erot a sajat kezukben erzik, es mi pasik meg ra is jatszunk erre. Mintha nem hinnenk el, hogy egyenrangu felek (sot, dominans felek, ha mar a csajok annyira ferfit akarnak) vagyunk ebben a jatekban.

Csodalkozunk tehat azon, hogy a ferfiaktol senki sem kerdi, hogy ki az idealis?

Én társat keresek és nem a tökéleteset, hanem azt akivel jól kiegészítjük egymást, a hibáinkkal és erényeinkkel együtt.

Én, mint férfi, olyan magas szintű női elvárásokkal találkozom, hogy annak nem tudok megfelelni, de már jó ideje, nem is áll szándékomban.
Önmagam vagyok, egy személyiség a több milliárd emberből.

Már az általános köztudatban is elvárások vannak, és megosztottság a jelen társadalomban és a társkereső emberek között, hogy azt nézik a társkereső emberek, hogy miért ne ismerkedjenek (nincs diplomája, szüleinél él, nincs autója....stb).
És ez elég elszomorító.

Gábor
(Haladni, vagy maradni?)

Párszor már beidéztem ezzel kapcsolatban egy kis mesét, amikor a haldokló öreget megkérdezik, hogy hát ennyi év alatt hogy-hogy nem nősült meg? Azt feleli, ő az igazit kereste. "Na de ennyi év alatt nem találta meg az igazit?" kérdezik tovább. Dehogynem, csak az a nő is az igazit kereste... :)

Az a baj, hogy mindenki az ideálisat keresi, miközben mindig az optimálisat kapja, csak az nem elég. Szerintem mindenki tökéletes, ha nincsenek elvárásaink felé. Egyébként is, mit kezdjek egy "tökéletes" nővel? :D Annak semmi szüksége rám :) Ha nem vagyok úgymond "hasznos", akkor nincs is értelme a létemnek abban a szituációban, kapcsolatban.

Szerintem nem is tökéletes férfiról, meg nőről van itt szó, hanem működő kapcsolatról. Nem is kell, hogy párkapcsolatról beszéljünk, pusztán egy egyszerű élőlény-élőlény kapcsolatról is elég. Annyi közhely van tényleg ezzel kapcsolatban, hogy az már szinte nevetséges. Mindenki független, meg szabad akar lenni, de közben meg tökéletes kapcsolatokat is akar. Hogy van ez? :D Elvárás elvárás hátán. Ez a szabadság, meg függetlenség is egy olyan idealista, fanatikus hozzáállás, hogy hihetetlen. Szerintem onnantól, hogy leszületünk erre a síkra, kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy egymástól függünk. Akár emberről, akár állatról, vagy növényről, vagy bármiről van szó. A kapcsolataink által fejlődünk. A szabadság azt jelenti, hogy szabadon választott rabság. Amint el tudod fogadni, hogy a rabságodat te magad választottad, és senki sem kényszerít rád semmit, szabad vagy. És egy felelősségteljes, életrevaló ember. Onnantól minden kapcsolatod az életedben tökéletes lesz a maga tökéletlenségével együtt. Onnantól nem feltétele az örömödnek, hogy a másik milyen, mert annak örülsz, hogy olyan, amilyen. :)

A nőknek számos elvárása van a pasikkal kapcsolatban, és szigorúan osztályoznak, válogatnak, aztán talán adnak egy esélyt -nagy kegyesen- a jelentkező, vállakozó szellemű hímnek, ha jó, akkor kaphat egy második próbát, ha meg nem akkor lapát, süllyesztő, további keresgélése a "tökéletesnek".

De ez valóban így van? .. igen is meg nem is..

Szerintem ez csak látszat, amit a nők igyekeznek fenntartani magukról, olyan képet alakítva ki, hogy ők azok akik tudják hogy mit akarnak, listaszerű elvárásgyűjteményük van, és kőkemény következetességgel tartják magukat az úgymond "elveikhez" .

A valóságban a nők nagy része állandó visszaigazolásra szorul arról, hogy ő kívánatos, szép, okos, stb. Mindent megtesznek azért hogy minél több figyelmet vonjanak magukra, ezáltal is karbantartva az önmagukről kialakított törékeny képet, másrészt pedig élvezik a figyelem energetikai előnyet, a megfelelő vággyal átitatott figyelem ugyanis erős töltést hordoz, ha ezt megvonják egy olyan nőtől, aki ehhez egyébként hozzá van szokva, szabályosan elvonási tünetek jönnek létre, figyelem híján a nő szinte "éhezik".

Szerintem sok nő - és férfi is - igazából nem is a partnerével ápol kapcsolatot, viszonyt, hanem az elvárásai és a külvilág visszajelzései alapján saját magával, a saját öntudatával, a másik fél csak eszköz a magáról ápolt kép csillogásának megőrzéséhez. Ez most tudom, kicsit degradáló, de sokaknál erről van szó.

Ezek után a pasikat miért nem kérdezik meg hogy milyen nő kell nekik? Mert a pasik nagy része örül ha Valamilyen nőhöz jut. Az igényesebb fószeroknak esetleg jut olyan csaj aki nem hisztis és idegbeteg, vállalható megjelenése van, és képes értelmes kapcsolatra. Ennyi már elég ahhoz hogy egy nő JÓ legyen.

Köztudomású, hogy kevesebb férfi van mint nő, vagyis a csajok egy részének szükségszerűen nem jut partner, ezek után teljesen irreális a hölgyek fent leírt viselkedése.

Miért van mégis így?

Mint ahogy Ferenc kolléga szerintem igen helyesen kifejtette, ennek az oka a férfiak pedálozó, tetszelgő viselkedése. Ez az az attitűd, amit el kellene felejteni nagyon gyorsan. Ha egy férfi tisztában van a saját értékeivel és hátrányival, elfogadható anyagi színvonalon él és kellő szexuális műveltséggel rendelkezik ( ez utóbbi nagyon fontos, ezen tudatosan dolgozni kell, nem is keveset), és felhagy a nyalizó. pedálozó, idióta minél-előbb-nőt-akarok viselkedéssel, akkor a legjobb csajok is kiscicaként fognak dorombolni a társasásában.

Számos beszámolót hallottam nőktól arról, hogy a férfiak állandó nyomulásást szánalmasnak tartják, az ágyban nyújtott nyúlfarknyi teljesítményüket pedig siralmasnak, vagyis ez két olyan szempont, ami mindenképp átgondolnadó és fejlesztenni való. Az hogy valaki képes erekcióra és el tud élvezni, még nem szexuális műveltség. A szexuáls műveltséghez teljes kontroll kell a saját testünk felett, és kellő figyelem és tapasztalat a partnernő irányában.

Vagyis a nők "válogatásának" az a másik oka, hogy igen kevés olyan pasi van, aki képes egy színvonalas kapcsolatra.

Egy hosszabb távú, komolyabb kapcsolat esetében ennél persze többről van szó, szerintem legjobb ha két szabad és független ember önzetlen és támogató viszonyát lehet megvalósítani, de ez nyilván csak egyféle szemlélet, másoknak más felel meg.

Olyan hogy "tökéletes kiegészítés", meg hogy "másik felem" nem létezik, sokan ezt keresik, de egy másik emberben mindnezek nem találhatók meg. Ez azt is jelenti, hogy a boldogság nem érhető el ezáltal, hogy valamilyen partnerem van. Ahelyett hogy azt gondolnánk hogy "lesz egy jó kapcsolatom és boldog leszek", jobb ha azt valósítjuk meg hogy "boldog és kiegyensúlyozott vagyok, és mindezt kisugárzom a partneremre is" (meg mindenki másra is)

...és mindig meg is találom...
(Persze csak a saját tökéletességemhez arányulva,
és azt le is ellenőrzöm rögtön ).
Alapálláspontom:Mindenki a maga tökéletlenségében tökéletes,
bár nem mindenki léte élvezhető számomra,
mint ahogy az én megjelenésem sem mindenki számára az.
És ez így jó,helyénvaló (számomra).
Üdvözlettel : felacso

Örülök, hogy nőtársaim betagozódtak a kérdéskörbe, így érdemes volt visszafognom magam... :D

A teljesség igénye nélkül, aminek valószínűleg sokan örültök, azt szeretném elmondani itt, hogy mindkét nem képviselői rendesen nyakig vannak a játszmákban, amit ha nem hámozunk le magunkról, akkor nem is találjuk meg a párjainkat, akár ideálisak, akár nem.

Csak egy két dolog a rengeteg hazugságból:

1. Hazugság, hogy bárkinek pedáloznia kellene. Az előzékenység nem pedálozás, a kezdeményezés sem az. A férfinak egészséges férfi-létéből adódóan kellene kezdeményeznie, ami nem zárja ki a finom női kezdeményezést sem, mert egyben egyezünk: mindannyian emberek vagyunk. Ez az, amit a férfiak szeretnek a mai napig elfelejteni, és a nemiségükkel azonosítani még mindig mind saját magukat, mind minket. Ezért is van a második hazugság.

2. A választás a férfiak részéről a külső alapján kell, hogy történjen, mert ez "biológia". Lehet, hogy azok, akik azonosítják magukat a nemiségükkel, ez alapján döntenek, de aztán egyék is meg a választásukat. Na ez általában gondot is szokott okozni. A vonzalom és a vonzó ember, legyen nő vagy férfi nem az arányoktól, és a társadalmilag szépnek, vagy ideálisnak tetszőségtől, még csak nem is a szexuális kisugárzástól az, ami. Ezek csak rész-dolgok, ezért is lehet, hogy kevésbé ideálisnak kinéző nő vagy férfi lehet olyan sármos vagy vonzó, hogy azonnal levesz a lábunkról. És az, hogy egy nő dob e külső alapján függ attól, ő maga mennyire ostoba ebben a kérdéskörben, illetve mennyire bölcs, amennyiben a külső nem a külsőt, hanem valójában a benyomást, az intuíciót, a megérzést, a ráhangolódást jelenti. Amit a legtöbb férfi persze nem ért, hiszen a külsőből indul ki, illetve saját magából. Tisztelet a kivételnek.

3. Mondhatnánk, mi nők, hogy a választás joga is törvényszerű, mert biológia, de szerintem ezen aztán végképp nem érdemes vitázni. De ha már sérelmezik itt ezt a dolgot az urak, nézzük meg, az adás és befogadás, aktív és passzív szerep oldaláról a dolgot. Ugyebár a férfi szerepkörébe nem csak az ágyban tartozik úgy az aktivitás, mint a nőébe a befogadás. A nő alapvetően nyitott (ha egészséges lelkileg is), és naná hogy joga van eldönteni kit enged oda magához és mennyire. De ez a választás semmivel sem több, mint a férfié, amikor kiválasztja levadászás céljából. Bírom, amikor egy férfi a saját gyávaságát próbálja álcázni azzal, hogy a nőket vádolja mintegy az emancipáció betegségének hordozóit. A visszautasítás uraim a játékhoz tartozik. Azt gondolják talán, hogy mi sohasem éljük ezt át? Érdekes egy társastáncban senki nincs megsértődve, hogy a férfi kér fel, ő vezet és a nő alkalmazkodik, majd kibontakozik, amikor teret kap rá. Mint jó táncos mondhatom, hogy a tánc jó esetben maga sem határoz meg minket túlságosan, ugyanis, ha jó táncost találok, én magam is teremthetek az önállóságomnak teret. A jó táncos itt természetesen az igazi férfi analógiája.

4. "Doromboló kiscicák" fent említett esete: az egészséges nőt is körüllengik a férfiak, akiket azonban valamilyen "titokzatos" okból nem nevezünk meg lenéző szavakkal. A férfi nem csak attól férfi, hogy egészségesen vonzó tud lenni, tud gondoskodni magáról, és van tapasztalata az ágyban. A felelősségvállalást és a tiszteletet valahogy mindig kifelejtik a sorból. Az egészséges férfi még mindig egy szexideál és az ideális nő is az a legtöbb ember képzeletében. Sajnos. Pedig az élethez, a családhoz, a túléléshez, az önmegvalósítás, a közösségvállaláshoz, a szép megöregedéshez, a hűséghez - az élethez ennél sokkal több dolog kell, és ennél szinte mindegyik sokkal fontosabb, ami kell. Szégyellem magam a férfiak helyett is, sokszor, mostanában, mélységesen.

És megfigyeltem, hogy a férfiak gyakran jönnek azzal, hogy mert ilyenek a nők, meg a világ....stb. Hát, kérem, uraim, aki ezen az oldalon teper, és még nem tudja, hogy nem azért vagyunk itt, hogy igazodjunk ehhez a világhoz, még kevésbé azért, hogy megmagyarázzuk a saját tudatlanságunk, gyarlóságaink, uralomra törő vágyaink, és félelmeink ezzel a "rossz világgal, és a rossz nőkkel benne", azt igazán nem tudom, mit keres itt.

Szerintem a férfiak sokkal kevésbé vannak azzal tisztában, milyen nőt keresnek, mert legtöbben valóban a felszínből indulnak ki, és a szexnél kezdik az "ismerkedést". Még le is nézik azt, ahogy egy nő keres, pedig a kisugárzás sokkal többet elmond egy emberi lényről, a belső tulajdonságok sokkal fontosabbak hosszú távon és mind közül a szív a legfontosabb, talán, az pedig a viselkedésen, az ismerkedésen keresztül közelíthető meg és az érzékelésen, amit nem a nemi szervünk végez, hanem még a szemünknél is feljebb található érzékszerv.

A magát férfias férfinak tartó, magabiztos és lepedőhuszár pasi meg valószínűleg nem is találkozna velem, mert nem tartozom a "doromboló kiscicák"nak nevezett, önbizalmukban teljesen erőtlen nőtársaim közé. Hálisten sose tartoztam. Vajon miért is lengik pont ilyen lányok körül őket? És vajon miért is erre vágynak?

Az igaz ember sokkal több mint egy szexideál, vagy olyan kiragadott dolgok, amikről itt általában szó volt. és ha valaki nem igaz ember, hogy is lehetne igazi férfi, vagy nő? És ha az, mit számít hogy néz ki, hány gyereket akar, mennyi pénze van, hány menetben szerzett mennyi tapasztalatot eddig élete során, milyen a múltja...stb.stb.stb???

Inkább hagyjuk abba az önmaguknak való hazudozást, és kezdjük el szeretni magunkat és a másik nem képviselőit is.

Namaszte

Nagyon kevés olyan férfi van, aki az ideális, vagy tökéletes nőt keresi, úgy tapasztalom.
Valahogy megelégszenek egyszerűen "csak" a(egy) nővel, illetve akár több nővel is, csak nő legyen.
Úgy tapasztalom, hogyha a férfi megértést, figyelmet, gondoskodást kap, s a külsőségek is megfelelőek, akkor számára az a nő már megfelelő, oda már szívesen orientálódik.
Lehet, hogy ez onnan eredeztethető, hogy a férfiakat is nők(anyák) nevelik fel és folyamatos alkalmazkodásra tanítják?? Lehet, hogy amikor a fiainkat felneveljük, akkor az a mi felelősségünk (is), hogy majd milyenek lesznek az Ő választásai??

Másrészt meg valahogy valami olyasmit tapasztalok még - és nagyon szeretném, ha ebben megcáfolnátok!!::)) - hogy a férfiak nagy része valahogy a lelki és szellemi munkában felszínesebben dolgozik önmagán, nem megy annyira a dolgok mélyére, ebből következően az élet egyéb területein is jobban elfogadja a felszíniként kínálkozó megoldásokat, mert az mindig a kisebb ellenállás mentén, könnyebben elérhető.
Ugyanezen okból választanak sokan sokkal fiatalabb partnert maguk mellé (mert egyszerűbb okosnak mutatkozni egy fiatal nő mellett, mint dolgozni önmagán, vagy a kapcsolatán), s könnyebb megoldás a fiatal energiát felvéve bizonyítani, mint jobbá tenni egy nehézzé vált kapcsolatot.

Ezeket most csak a nagy általánosságról írtam, mert természetesen - és hála Istennek - vannak kivételek, akik lelkileg és szellemileg is topon vannak, de róluk meg valóban elmondható, hogy minden újukra kaphatnának egy-egy nőt, mert rajtuk érződik is a másság.

"A NŐ NEM VÁLASZT ... mármint igen, de CSAKIS a kérők közül … ez nagyon fontos, hogy hölgyválasz CSAK a tánciskolában van – tehát, ahol a nő választ, az CSAK iskola … nem lehet más … mindaddig, minden olyan helyzetben, ahol a nő a kezdeményező, ahol a férfi biztosra megy, a tutiból választ, ott még csak iskolába járunk, kisfiúk és kislányok, gyakorlás, felkészülés, tanulópénz, NEM az Igazi … amint a mesékben sem … az erdőben bóklászó vándor fiút kísértik, csábítják, egyes házikókba be is megy, enged, tapasztal, meditál, zenél, jógázik – és a leány is, elszökik otthonról, lovagol, nyilaz, kardot forgat, karriert épít, bűbájt gyakorol, vezet, tanácsokat ad … fordított szerepek … és ez is JÓ ... fontos megtapasztalni … el KELL tévedni a Sűrű Sötét Erdőben, mindenkinek, majd belefáradni, feladni a mélyponton, s aki megadja magát, az kijut … sőt, Férfiként és Nőként jut ki – sőt, aki nem Férfi vagy Nő, még nem jutott ki … a KINN pedig a Király udvara … királyfi, tehát VALÓDI kérő, aki kiáll … vállalja magát ÉS a felelősséget, a döntésért … nyilvánosan, hangos szóval, mindenki előtt … totális kockázat, igen, le is vághatják … és mégis ... Férfi az, aki az életével játszik, Irányt érez, és Lép, kezdeményez, kockáztat, felvállal, felelősen, tehát következményeket is vállalva – a Nő, a VALÓDI Nő pedig, aki Vár … MERT kalandozott, igen, ő is már, öltözött fiúnak, volt kardforgató amazon, később vándorokat segítő Bölcs öreg asszony, néha férfiak feletti hatalmával visszaélő boszorkány ... már TUDJA az Erejét, tapasztalta, többé nem kell bizonyítsa … mindez mögötte … mögötte, mert ezekben nem talált boldogságot … megértette, elfogadja … hogy meg KELL adja magát … mindenét, ODA, annak az Egynek … vár … ő EBBEN felelős ... nem alkuszik ... Vár … a Férfi látja meg, távolból, már hírét vitték, és keresi, kutatja, felleli … a királylányt, aki VÁR … amíg nem vár, addig nem királylány ... amíg nem üres a pohár, amíg nem tiszta a Tér, amíg ágyra járnak hozzá, addig nem … addig nem lehet tehát fellelni sem, felkérni sem, addig csak tánciskola van, flört, szenvedély, fájdalmas tükrök, tanulság … a királylány VÁR … ami nem tornyot jelent, éli az életét, jár emberek közé, KÖVETI a megérzéseit, szolgál, alkot, gyakorol, de többé NEM KERES ... és végképp NEM csábít … hanem Vár, hanem Bízik ... a Rendben Bízik … miközben a Férfi közeledik … " http://envagyok.info/a-no-nem-valaszt/

Úgyis csak engem tükrözne, pontosabban a tökéletlenségeimet tükrözné. Aztán majd valamelyikünk továbbállna, hogy számára nem ez a tökéletes, megy keresi azt tovább. Elmegy megint 1-2 év, személyes fejlődés meg háttérben.. Nem, én inkább most magamon dolgozok, hogy minél közelebb és minél folyamatosabban közelebb kerüljek a megvilágosodáshoz, a folyamatos jelenléthez és úgy létezzek a világban. Akkor tökmindegy lesz, épp kivel vagyok, úgyis a maximumot hozom ki belőle is, mint bármilyen helyzetből. Engem meg már nem fog zavarni az éppen aktuális partnerrel/tükörrel kapcsolatban semmi. Vagy folyamatosan feldolgozom. És akkor majd abban az állapotban bárkit/bármit meg is kaphatok persze, jöhetnek a vágyak akár. Más kérdés, hogy abban az állapotban ez nem fog érdekelni különösebben. De szerintem az a lényeg végsősoron, nem kell akarni (az említett pedálozás), nem kell erőltetni semmit. A kereső üzemmód pedig ez, egós akarás. Egyfajta mentális "Legyen meg a Te akaratod"-üzemmódban próbálni lenni és csak siklani amerre az életutunk mutatja, ezt kellene..

Négy éve keresem a társamat a hölgyek között, de valamiért nem tekintenek rám úgy, mint egy férfira, nem látnak bennem fantáziát, értéket.
Az okos emberek azt tanácsolják, hogy változzak meg, legyek ilyen - olyan, éljek másként és akkor majd lesz nő akinek kellek.
De ha egyszer én így érzem jól magamat, ahogy vagyok, akkor miért is változzak meg? Csak azért, annak a reményében, hogy akkor majd lesz nő, aki fantáziát lát bennem? Na, ne.
Nem vagyok igénytelen, sem iszákos, vagy toprongyos, de ha az is lennék, akkor is lehetne társam, mert lám, sok iszákos, toprongyosnak van társa, felesége.
Fogalma sincs, hogy miért nem akadt az életem elmúlt négy évében olyan nő, aki fantáziát látott volna bennem, hogy beszélgessen velem, eljöjjön velem kirándulni, netán hagyja, hogy megöleljük egymást.
Szép lassan elkönyvelem, hogy nincs a földön nő, akinek szimpatikus lennék, de legalábbis ezt erősítik bennem a társkereső oldalakról, és a való életből kapott vissza és elutasítások.
Az a gond ezekkel az elutasításokkal, hogy úgy hatnak rám, hogy lassan elhiszem, hogy értéktelen vagyok a nők szemében.
Francba az egész társkereséssel, mondom, de aztán esténként, nyaralások, kirándulások alkalmával és úgy a hétköznapjaimból is hiányzik a társam, mint pld most is, az esti vacsoránál.
A hétvégén azt mondtam, hogy most találok társat, ezen nap éjfélig. Jöttem, mentem, hátha adódik ismerkedésre alkalmas szituáció, pár levelet is írtam és még több adatlapot átolvastam.
Persze nem görcsösen, sok zene hallgatással, jókedvvel, örömmel..........no, éjfélig van még idő a csodára.