Mi a fontosabb, az út vagy a cél?
Vannak, akik szerint a cél mindennél fontosabb.
Mások szerint az útra, az utazásra kell figyelni, mert abból tanulunk, ott érezhetjük jól magunkat!
Szerinted hogy van ez? Mi a fontosabb, az út vagy a cél?
Kövess minket!
Friss hozzászólások
-
Edina9:Az új születéséhez temesd el a régit
-
NagyAM:Miért nehéz változni?
-
NagyAM:Célok nélkül nem haladsz!
-
ValksMeli:Keresztelő
-
peridot:Te tudatosítod a belső konfliktusaidat?
Szerintem fontzos a cél hiszen anélkül nem vagyunk "motiváltak" de az út aamin végigmagyünk az az6 igazi önismereti lecke gondolom :-)
Cél nélkül honnan is tudhatnám, hogy a helyes úton járok-e? Hosszútávú célok nélkül csak kolbászolnék körbe-körbe, mint Micimackóék a Százholdas Pagonyban. És mindig ugyanannál a gödörnél kötnék ki.
De: szerintem azért születtünk erre a bolygóra, hogy ne csak csőlátással a célra koncentráljunk, hanem ÉLVEZZÜK a hozzá elvezető utat. Véleményem szerint a recept a boldog életre: egy kis adag célra figyelés, és nagy adag útélvezet :o)
Csaesz
Ezt tökéletesen leírtad. Én is így gondolom.
Kösz.
Tegnap úton voltam, buszoztam. Közben azon elmélkedtem, hogy az útazás attól is függ, hogy mennyire kedves nekem, hogy hova visz? Ha tudom, hazafele megyek, s már nagyon szeretnék ott lenni, akkor van hogy az út csak egy szükséges rossz.
Ha úgy vesszük, hogy a célunk a hazaérés, akkor az életet is vehetném így, de azt mégsem teszem. Miért ? Mert azért az kicsit hosszabb mint egy búsz-út? Vagy mert tudom útközben is várhat rám egy csomó élmény ? S ezek az élmények lekötnek, mert a földi hazaérkezések érzését már ismerem, de a végsőt még nem, s azt hiszem a földi örömök elegendőek?
De alap elméletem, hogy azzal, hogy jól érzem magam itt a földön, hálás vagyok annak, aki ezt az egészet teremtette. S ugyanígy ha morgom, elégedetlenkedek magammal, vagy az életem bizonyos részeivel kapcsolatban, akkor azt kritizálom, Akitől ezt az egészet ajándékba kaptam. (hitem szerint)
Vgyis Jó utat, mégjobb célba/hazaérést! :-)
Számomra fontos, hogy legyen célom. Tudjam, mit akarok, hova akarok elérni, enélkül minek járnék az uton. Azonban tudnom kell, hogy van egy újabb célom is, hisz, ha végig jártam az utamat, és nincs egy újabb célom, amiért útra keljek, akkor leülök, és megáll körülöttem az élet. Szeretem az utazást, a célba érést, szeretek emlékezni az út élményeire, és készülni az újabb célért megteendő útra.
Ám az sokkal fontosabb, akivé ezen az úton válok.
Mint a zenében: nem a dal a fontos, hanem a dallam, amely a saját dallamom:)
Illetve ma ezt kaptam... valahonnan, valakitől.
Tetszett, ezért szeretném megosztani Veletek, talán ebbe a blogba illik bele leginkább:
A jövőd olyan lesz amilyennek meg mered álmodni.
A jövő meglátása hogyan segíti életed alakulását?
Ha már feltetted magadnak ezeket a kérdéseket:
- Milyen jövő vár rám?
- Mi a sors feladatom?
- Hogyan változhat meg az a helyzet amiben most vagyok?
Akkor már elindultál a változás felé vezető úton.
A kérdés csak az, hogy tudod-e a legapróbb részletekig, milyen jövőt szeretnél megélni!
Vagy jelenleg csak a problémáiddal foglalkozol és kilátástalannak látod a helyzeted?
Az ember ősidők óta fürkészi a csillagokat, vizsgálja a jeleket, és közben szeretné megtudni mit is hoz számára a jövő.
Ehhez először a múltat kell megvizsgálni, és a múlt fájó emlékeit kell felszínre hozni majd elengedni. A régi testi, lelki sérüléseket traumákat ehhez bizony el kell engedni, mert a múlt kapuinak be kell ahhoz záródniuk hogy a jövőt boldogan lehessen megélni.
Ez általában összefüggéseket mutat a jelen élet nehézségeivel is, ezért a jelen élet problémáinak a felismerése elengedhetetlen a változás elindulásához.
Így a jelen élet problémáinak a meglátása megmutatja az utat, amely végül egy boldog és kiegyensúlyozott élet megéléséhez vezet.
- Ebbe beletartozhat a test blokkolt csakráinak és az aurának a tisztítása, harmonizálása.
- Az otthonod pangó energiáinak a felismerése, majd azok pozitív irányba történő fellendítése.
- A szülőkhöz, testvértekhez, rokonokhoz fűződő kapcsolatok miatti energia vesztések semlegesítése, és a kapcsolatok harmonizálása.
- Betegségekkel kapcsolatos problémák
- És még számos olyan dolog amely mindenkinél egyedi vizsgálatot igényel, a problémás élethelyzetek megoldása érdekében.
Lehetőséget kell teremteni többek között, az életút megismerésére és az azt akadályozó energiák felismerésére, majd semlegesítésére.
Közben pedig ismét felmerül a kérdés:
Milyen jövő vár rád?
A válasz egyszerűségében benne rejlik minden, ami akadályozza a boldog, harmonikus, bőséggel teli jövő megélését.
A jövőd olyan lesz amilyennek meg mered álmodni.
Álmaid, vágyaid megvalósulása mindig azon múlik milyen gondolataid vannak.
Jelenlegi életed megmutatja milyen gondolataid voltak a múltban, ezért nem árt óvatosan bánni ezekkel az energiákkal, mert a jelen életed gondolatai megmutatják milyen is lesz a jövőd.
Mivel a gondolataidat csak Te ismered, ezért senki nem tudja megjósolni számodra a jövőt. Hiszen gondolataidon keresztül azt te magad alakítod.
Amennyire sikeresnek, boldognak, egészségesnek látod magadat a jövőben, annyira fog az megvalósulni az életedben.
Ezért elengedhetetlen a múlt feldolgozása és a jelen élet problémáinak a felismerése.
Amikor a félelem, fájdalom, önbüntetések... elmúlnak szíved mélyéről a a tested, lelked,szellemed, harmóniába kerül benned, akkor megtörténik a változás minden esetben.
Szeretettel írtam Neked : B Nagy Magdolna www.ezoterikustanacsok.hu
Szerintem a cél nagyon fontos,de nem annyira mint az ut.A célt ha elérted,orulsz-boldog vagy,de ennyi az egész.Az Ut-at kell élvezni.A cél-egy pillanatnyi boldogság-mulando-illékony,de az UT-az évekig tart-ezt kell kiélvezni-kihasználni mint évekig tarto élvezetfortrást.A CéL-SOSE LEGYEN A MEGVILáGOSODáS-igy tuti hogy soha nem éred el.
Célra szükség van, hiszen minden valamerre változik. A Cél egy jövőkép az elménkben. Az Út, a Lépés az egyetlen ami összeköt az Itt és Most-al.
Csak az Út van!
A Lépés... a Most.
Az egyik nincs a másik nélkül.
Ha van út, akkor van cél is.
Ha van cél akkor meg van út is.
Egyik sem fontosabb a másiknál, mert ki egészítik egymást.
Az út.
Szerintem.
:)
Még nincs itt.
Van amikor meg is változik.
Aztán a cél: elképzelés valamiről, ami nincs itt, de jó lenne ha lenne. ELKÉPZELÉS, ami az életem megtapasztalásai szerint sosem olyanok, mikor már elértem, mint ahogy elképzeltem.
Ilyenkor vállik el, a képzelet, a káprázat közti különbség a "valósághoz" viszonyítva.
Én így látom :)
A cél eléréséhez utak vezetnek. Nem keverendő a kettő, és rangsorolni nem lehet fontosságát tekintve, mert célod út nélkül nem éred el és utad célhoz vezet.
Az út maga a cél.
mindig szeretettel olvastam az itteni eszmecseréket - még nem volt merszem írni hozzászólást.
íme:
Az út maga a cél.
Se az útnak, se a célnak nincs értelme, ha nem megy rajta valaki (a tudat) valami felé. Ebből a hármasságból (vagy inkább egységből) nézve már nem vagy-vagy a válasz, hanem is-is. Egyszer ilyen, egyszer olyan "is".
Szembe állítani - analizálás, valami egésznek a részekre bontása. Az ezotéria inkább holisztikus, vagyis az út, a cél és aki megy rajta - az Egy... és a még nagyobb Egység felé megy.
"Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet!" - itt van az Egyben mind a három.
Az a fontos,aki megy.
Megy egyáltalán?
Minden ő érette van... aki megy! Vagy akinek, mint anyagba ereszkedett délibábos tudatnak, mennie kellene.
Lehet, hogy mint rész - időlegesen nem halad, akár el is bukik.
De egy ami biztos - ha akarja, ha nem, ha nem most, akkor máskor - fejlődik, mert az élet maga a fejlődés. A formák változása, finomodása és tudatossággal (szellemmel) való átlényegülése. Ez történik velünk is. Az egész emberiség története azért elég bizonyíték rá - idáig. Akármilyen rosszul álljon is szénánk.
Elpusztult már néhány civilizáció, mégis itt vagyunk és egóskodunk...:))
OK ! ! !
A halász hazatér fatörzsből vájt csónakján és találkozik egy külföldi
piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik.
A piackutató megkérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán.
A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat
fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról.
- És egyébként mivel tölti az idejét? - kérdezi a szakember.
- Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a
forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a
barátainkkal és zenélünk egy kicsit - feleli a halász.
A piackutató itt közbevág:
- Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról.
Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több
pénzt keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél
a kis kivájt fatörzsnél. Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és
nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból
álló vonóhálós flottára.
- És azután? - kérdezi a halász.
- Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait,
közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna
egy saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből
Cotonouba, Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatná a
vállalkozást. Még azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az
üzletet, és akkor már milliókat kereshetne.
- Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? - érdeklődik a halász.
- Úgy 15-20 év alatt - válaszolja a piackutató.
- És azután? - folytatja a kérdezősködést a halász.
- Ekkor kezd érdekessé válni az élet - magyarázza a szakember. - Nyugdíjba
vonulhatna. Otthagyhatná a városi rohanó életformát, és egy távol eső
faluba költözhetne.
- És azután mi lenne? - kérdezi a halász.
- Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy
forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és
összejönni a barátaival zenélgetni kicsit................
Miért kell ketté választani? Én vagyok az út, és a céljaim is. Minden amit befogadok közben és általa.
http://sargacsik.hu
Aki az ÚT vállalása nélkül akarja az IGAZSÁGOT és az ÉLETET, tehát ŐT, az ezt nem gondolhatja komolyan. Az maga is tudja, hogy hazudik önmagának. Az IGAZSÁG és az ÉLET éppen az ÚTNAK következménye. Bárhová szándékozik is valaki menni, ha nem vállalja az odautazást, az nem szándékolhatja komolyan a célba érkezést. Gondoljuk át: mekkora árat kellett fizetnie Jézusnak azért, hogy megváltsa számunkra a jegyet az UTAZÁSRA, az ÚTRA! Bizony a nem-bántás, megbocsátás, segítés UTAZÁST, aki nem vállalja, azt Ő sem tudja vállalni. Aki így nem vallja meg Őt az emberek előtt, azt Ő sem vallhatja meg Isten és az Ég angyalai előtt.
Valaki akkor lesz érett személy, ha egyértelműen képviseli ezt: SEMMINEK SINCS SEMMI ÉRTELME ÖNMAGÁBAN. Mindennek a CÉL ad értéket és értelmet. Nincsen közömbös lődörgés. Sokkal fontosabb az, amiért tesztek valamit, mint az, amit tesztek! Amiért tesztek, azért Ő minősít bennünket. Amit tesztek, azért esetleg mások minősítenek bennünket.
Minden céltalanság megcsúfolása a valós célnak. A cél éppen azért CÉL, hogy tökéletesítse a célba törekvőt. Milyen tökéletesedésre lehet számítani olyan cél elérésében, mely a valóságtól visz egyre távolabb? Hogy is lehetne célnak nevezni azt, mikor valaki jól érzi magát a jelenben, mint végső állapotban, mikor a jelene, ha nem építő feladatot hordoz, akkor éppen az építő feladatra szánt idő elrablását jelenti?! A jelenlét csupán létbenlét. A valóságban levés viszont KAPCSOLAT OBJEKTÍV VALÓSÁGOKKAL, akár feladatok, akár személyek e valóságok."
Az jutott eszembe, hogy ha nincs célja az útnak, akkor egyáltalán úton vagyok?
pussz
:)))
Megszülettél, felnőttél, és még itt vagy. Úton vagy :))
A gondolkodással, nem oldjuk meg a problémákat. A gondolkodással teremtjük őket.
Eckhart Tolle.
Az elindulás, a születés, a cél mi lehet? Lehet-e célja egyáltalán a végtelenségnek? A teljességnek, az időtlenségnek? Lenne vége a végtelennek?
Miért vagyunk itt? Tanulni? fejlődni? Bűnhődni? Sorsunkat beteljesíteni? Lehet-e egyéb cél, mint a sors beteljesítése, a futam megfutása? Az életünk megélése, és totális egyesülés a teljességgel. És ott lehet-e vége? Célja egy meghatározott valami? Cél az út maga. Az állomások, a megtapasztalások, cél a formavilágból való kiszabadulás, de a végtelennek, nem lehet vége.
A gondolkodással, nem oldjuk meg a problémákat. A gondolkodással teremtjük őket.
Eckhart Tolle.
Nem értek egyet ezzel a meglátással. Ha ugyan is az eleje a vége egy dolognak, akkor azt szükségszerűen időkeretbe kellene zárni. A létezés, pedig végtelen, a végtelen, időtlen, Nincs kezdete, se vége. A végtelen, nem térbeli kiterjedés. A létezés, nem térbeli kiterjedés. Az idő csak fikció, földi létpályánk eseményeinek mesterségesen kialakított viszonyítási rendszere.
A lét formátlan, korlátlan, nem válhatok kozmosszá, megnevezetté, teljességgé válok, a formából a formátlanba, mesterségesből a valóságba, megnevezettből a névtelenségbe, korlátozottból a korlátlanságba.
A gondolkodással, nem oldjuk meg a problémákat. A gondolkodással teremtjük őket.
Eckhart Tolle.
Látod látod :))
Beleestél a gondolkodás csapdájába :))
Arról folytatsz magaddal eszmecserét, hogy nekem milyen hiedelemrendszerem van? Ez visz bele a saját virtuális világodba. Nem bántásként mondom, nehogy félreértsd, csak jelzem, hogy miközben az én szemem szálkáit piszkálgatod, ne feledkezz meg a saját látásod helyreállításáról sem.
Az mondom éppen, hogy nincs idő. Azt mondom éppen, hogy ha eleje és vége lenne, akkor időkeretbe kellene zárni a dolgot. De a végtelent nem lehet időkeretbe zárni.
"végtelent tudod érzékelni kiterjesztésében "
Ha a végtelennek lenne kiterjedése, akkor lenne kerete, kezdete, vége, oldala, formája.
Én úgy látom, hogy a végtelen, az nem egy kiterjedés, ahogy mi elképzelni tudjuk, mert hiszen már a szó maga is korlátok közé zárja, azt sugallva, hogy a végtelenségnek valamiféle korlátozottsága lehet. Nem lehet.
Egy dolog viszont fontos, hogy ne szálljunk el annyira a fellegekben. Itt a földnek nevezett helyen ebben a formában, amiben vagyunk kell működnünk, ameddig működünk. Ennek a létformának, is vannak működési feltételei. Aludni, enni, inni, szaporodni kell. Megvan a működésünk infrastruktúrája, erről gondoskodnunk kell. Ezért élünk házakba, állítunk elő dolgokat, amiket másokkal csereberélünk, vagy pénzt adunk érte. Tehát ebben a létformában, ebben a létszakaszban, is működnünk kell, és tudásokat, formai tudásokat megszerezni, amik lehetővé teszik az egymással történő harmonikus együttműködésünket.
Ebben a létformában, az egó dominál, amely bizony sokféle hiedelemrendszert, elképzelést és problémát állít elő az ember számára, hogy megfelelőképpen le legyen foglalva az ember energiája, és lehetőleg ne ébredjen tudatára annak, hogy ő valójában, nem azonos azzal a formával, amelyben éppen korlátozva létezik.
Tehát fontosnak tartom, hogy bár tudatában legyünk valódi kilétünknek, de tudatában kell lennünk annak is, hogy ebben a testben maradunk fenn, amíg itt vagyunk. El kell ezt fogadni, tisztában kell leni azzal, hogy oka és célja van az itt létünknek, és el kell fogadnunk, hogy az célja és oka van, annak, hogy olyan formában, testben vagyunk, amilyenben vagyunk. És lám csak ezen a Norbi Update sem segít. A sok súlyprobléma éppen a rossz irányú gondolkodás miatt okoz rengeteg problémát azoknak, akiknek ez probléma.
A fogyókúrákat, mindenképpen egy pszichés felkészítéssel és az önmagunkról alkotott kép eldobásával kellene kezdeni. Megláttatni velük, azt, hogy a forma amit ezen a világon kaptak aligha változik. Ezt még egy rossz irányú gondolkodással tetézni, valóban egész életen át tartó kínlódást jelenthet azoknak, aki a formájukat nem képesek elfogadni olyannak amilyen.
Tehát legyünk spirituálisak, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül a formavilágot sem.
A gondolkodással, nem oldjuk meg a problémákat. A gondolkodással teremtjük őket.
Eckhart Tolle.
Nincs idő és mégis van.
Itt ebben a teremtett világban az idő nekünk véges.
Bele kell kapszkodnunk a végtelen , örök
dolgokba , mert érezzük ,
nem annyira vagyunk csak , amit az idő diktál nekünk.
A látványban gyönyörködni is lehet .
Ha a világ csodáit szemléled , láthaod Isten győnyőrűt alkotott.
Hibátlant és tökéleteset .
A legszebb az , hogy ateremtett dolgokból is simán felismerhető
az Ő nagyszerűsége !
úá
Így van. A cél maga az út.
"végtelen sebességben hogyan tudok időt létre hozni "
Érdekes kérdés, mert ha sebességről beszélünk, azt csak valamiféle úton lehet érvényesíteni, hiszen a sebesség a haladást fejezi ki, hogy egyik állomástól a másikig, hányféle állomást érintettél? Minél többet, annál hosszabb volt az út :)) Ha szerinted viszont nincs út és idő, akkor sebesség sem létezhet.
Szerinted?
Az idő, földi létszakaszunk, történéseinek egy mesterségesen megalkotott viszonyítási rendszere. Azért is nem lehet se ez előtt, se utána időről beszélni. A jövőbe látással kapcsolatban viszont érdekes lehetne az idő, ha nem egy program szerint kellene megélni az életünket. Ha tehát program, lehetséges, hogy vannak akik számára elérhetővé válik a program következő állomásainak megismerése. De ez sem időkeretben képzelhető el. Arról van szó pusztán, hogy az eseményeket egymás után éljük meg, nem egyszerre. Ezért gondolkodunk időben. Pedig az idő, egy mesterséges dolog.
Most így látom, aztán lehet, hogy változik ez a szemlélet, de most ez van.
A gondolkodással, nem oldjuk meg a problémákat. A gondolkodással teremtjük őket.
Eckhart Tolle.
Nagyon nem vagyok jó idézet ügyben, de Talán Osho mondta egy jó pillanatában, hogy a cél az maga az út. Szóval, talán ez. Ha ez így van akkor nem kell a vagy és a kérdőjel sem.