Tamara tovább...
Megtudta, hogy Patrik házas, ráadásként némi nyomozgatás után találtunk képet neten az aráról, az ara nővéréről én a nővér adatlapján esküvői fotókat.
Minden nagyon titokzatos, nincs csókolózós közös fotó, ahol a két kéz felvágja a tortát, nem látszik az arcuk.
Úgy kellett összedominózni a vőlegényt és a menyasszonyt.
Tamarának novemberben kezdett udvarolni, sok sok randit generálva, erre november 25-én összeházasodott mással.
Köszönöm a hozzászólásokat, mindkettő logikus, de mint tudjuk a szerelem nem az!
Sosem volt és nem egyszerű ennél fogva a döntés sem.
Hosszas gondolkodás után barátnőm úgy döntött, nem árulja el Patriknak mit tudott meg. Ráadásul felmerült annak gyanúja, hogy bab lesz, késésben vannak a piros napok.
Kapcsolatot keresett a spirituális világgal, és tarot jóslást vett igénybe, hozzáértő segítségével.
Hja és természetesen 5 percenként váltakozott a hozzáállása, először bosszú, aztán szerelem, hogy tudatja a szüleivel, milyen életet él a fiuk, ráadásul a szülők mélyen vallásosak és az egyházközösség aktív tagjai.
aztán gondolt egyel és felhívta az ara nővérét, hogy gratuláljon a születendő babához, mire a nővér örömmel válaszolta a hívásra, hogy köszönik szépen, decemberre várják a babát....
Bummmmm...
Tehát van feleség és születendő gyerek is.
Barátnőm a múlt hét közepén nagyon rosszul lett, vérzett, erősen ( nem kevés stressz érte), fel is hívta telefonon Patrikot aki azt mondta, hamarosan ott lesz nála, lemondja a délelőtti megbeszélést.
Megtudta, hogy akár közös gyerekük is lehetett volna és abszolút úgy viselkedett, mintha nem várná haza állapotos asszony.
Csak a munkájával okolta bárminemű késlekedését. Biztosította barátnőmet, hogy nem bánná, ha lenne babájuk, szeretgette, nem úgy mint aki titkokat rejteget.
Péntek este pedig eljött és vele aludt, hogy vigyázzon rá.
Ez az a pont, amikor már nem tudjuk mit gondoljunk.
Nem csodálkozott az asszony, miért nem alszik otthon???
Délután küldött neki sms-t Tamara, válaszul rögtön felhívta.
Ezt nem tudta volna megtenni, ha van mellette féltékeny feleség.
Folytatom, azzal ami a hétvégén történt....
Hozzászólások
16 hozzászólásjátszik. Ezért vonzotta be ezt a pasast, mint feladatot.
Megsértett egója úgy próbál felülemelkedni a vetélytárson, hogy "okosabb" próbál lenni azáltal, hogy nyomoz, telefonál, tényeket derít ki.
Önismereti szempontból el kellene fogadni, hogy bizony be van csapva.
Miért nem hiszitek el, hogy a pasi a feleségét is meg tudja egy kitalált történettel vezetni? Hazugságot az kap, aki az igazat képtelen elfogadni. Kapaszkodik akár egy szalmaszálba is.
Mert bizony az igazság fáj.
Tamara, miután megtudta az igazat, de nem szembesítette ezzel a pasast, pontosan ugyanazon a szinten áll, ahol a pasi.
Nem tudok egyetérteni azzal, hogy szerelemben mindent lehet. Az egó persze megtalálja a kifogásgyárat, amiből töltekezhet.
Ezzel szembeállítanám azt a spirituális törvényt, hogy azt kapod, amit adsz.
Őszinteségért őszinteséget. Ha valaki saját magával szemben bevállalja, igen megkeresem én hol hibáztam és nem a másikra mutogatok, bevállalom, hogy megváltozom, esélye nyílik arra, hogy bevonzzon egy őszinte partnert.
Vagy lehet elsüllyedni a hazudozás, a megtévesztés mocsarában, mutogatva a másikra, aki pedig nem más mint egy tükör.
Itt az idő a változásra, az első lépés elfogadni, hogy pontosan azt az élethelyzetet kapjuk ami a leglényegesebb hibánkra mutat rá. Nekünk szól.
Te ugyanúgy a múltban valamikor megsérült egódat akarod a másik ember felé emelni, amikor közhírré teszed, hú ezek miket csinálnak... Mi a helyzet a saját önértékeléseddel, a saját önmegvalósításoddal?
" Mással foglalkozik, az aki magával képtelen... "
Vannak igazságok abban, amiket írtál, nem vonom kétségbe.
Azért kezdtem el ide írni a történéseket, mert ezt az oldalt tudomásom szerint nem ismerik azok az ismerősök, akiknek ezt nem kell még olvasni, de nem is maradnak le semmiről, barátnőm minden barátjával megossza a napi történéseket, szinte szóról szóra.
Tévedsz azonban, ha azt gondolod, azért foglalkozom vele, mert az én saját dolgaimmal nem tudok.
Dolgozom a saját önértékelésemen, igyekszem nem túlértékelni önmagam, és nem azt teszem közhírré, hogy .."hú ezek miket csinálnak"..
Mint a bevezetőben leírtam, azért jegyzem le az eseményeket, hogy később, esetleg pár év múlva újraolvashassuk a történteket, mert az ember hajlamos a lényegtelennek tűnő részeket, részleteket elfelejteni.
Átmentem én magam is vadabbnál, vadabb dolgokon, szerettek, megcsaltak, szerettem, csaltam...megéltem, feldolgoztam, tanultam belőlük, barátnőm története elő is csalta szívem mélyéről a fájdalmas emlékeit életem bizonyos szakának.
Mégis önmagamtól függetlenül írom le az ő történetét.
Ez a blog oldal tetszik, mert kapok aktív és hasznos hozzászólásokat. Neked is megköszönöm Katalin a szavaidat, mert ezt valóban az Egóm miatt teszem, hogy olvasásra bocsájtom az irományomat!
Leírhatnám titkos kisnaplóban is.
Ugyanakkor nagyra értékelem, hogy megosztjátok véleményeteket az esettel kapcsolatban.
Tamara akkor mindennel tisztában van.Érez még késztetést további felszínkaparásra,önkínzásra,vagy elég adatot gyűjtött be a döntéshez?Fenntartja a helyzetet a jelenlegi feltételekkel,és belül röhögi a majmot,amint eteti őt,a szerinte mit sem sejtőt,a hamissággal,vagy tiszta vizet önt a pohárba,és mindkettőjüket megkíméli a további kettősségtől,vagyis új alapra helyezik a kapcsolatuk.Ez utóbbi legvalószínűbb lehetősége az,hogy a férfi a másikat választja elsődleges asszonyának,ahogy eddig is volt,de egy kendőzetlen őszinteségű gyengéd szeretői viszony attól még fenntartható.Ki fog derülni,hogy a benne élő számos "így kéne lenni"kép mennyire rugalmas,az élete fura helyzeteihez mennyire alkalmazkodó.Üdvözlettel :felacso
Tegnapi állás szerint még hősszerelmes és nem bánná ha épp terhes lenne Patriktól, de nem az....
Ha megmondaná amit tud, még nem tudna elszakadni Patriktól, a nyílt szeretői státuszt pedig nem tudná elfogadni, így marad a " nem nyílt szeretői státusz" nem akarja megkönnyíteni Patrik helyzetét.
Mint írtam, a szerelem minden csak nem ésszerű.
Nem vetek rá követ....átéltem sok dolgot, szembesítettem szertőt a választással....de az egy külön, regénybe illő történet :)))
Ez már tényleg szappanopera, nem tudom hogy Tamara mennyit olvas el egyáltalán a hsz-ekből, és hogy tud-e arról, örül-e annak hogy ki van teregetve a szennyese az interneten.
Több értelme lenne a dolognak ha maga a "főhősnő" írna ide véleményeket, esetleg segítséget kérve, mint ennek így.
Hallottad már azt a mondást, hogy "nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek"?
Ha nem látod értelmét, miért olvasod? :)
Hol van az leírva, hogy csak E/1 személyben írhatunk blogot?
:) Szinte meglepetésként hatott a reakciód.
El kell olvasni valamit először ahhoz hogy értelmet nyerjen a szöveg - vagy ne.
Semmi bajom azzal hogy leírod a barátnőd kavarását egy családos férfival, senki sem tilthatja meg neked.
Arra hívtam csak föl a figyelmet, hogy pl. én nem örülnék ha rólam tudnának meg ilyesmit az emberek a tudtom nélkül.
A Fórumszabályzat - ami követi a törvény ide vonatkozó rendelkezéseit - nem tiltja, hogy másokról írjunk, ha azzal nem sértjük meg mások személyiségi jogait.Vagyis ha Margarett úgy ír a barátnőjéről, hogy Őt nem nevezi nevén, nem adja ki a címét - vagyis például a barátnőt nem Tamarának hívják - , akkor ezzel nincs semmi baj!
Ír egy történetet, - ami nem is biztos, hogy igaz, - mi meg elolvassuk és reagálunk rá írásban, vagy csak magunkban valamit.
Az önismereti munka ott kezdődik, hogy ezután megvizsgáljuk, miért azt reagáltuk, mit hozott elő belőlünk, mivel kell dolgoznunk, mit kell helyre tennünk magunkban?
Tulajdonképpen, tükörként használhatjuk a weboldalon megjelenő írásokat, hozzászólásokat, bármiről is szóljanak azok, mert amit kiváltanak belőlünk, az mindig rólunk szól!
Például Te azt írod, hogy:
"...én nem örülnék ha rólam tudnának meg ilyesmit az emberek a tudtom nélkül."
Ha ezeket megválaszolod magadnak, akkor már jobban megérte Tamara történetét olvasgatnod, mintha csak okos tanácsokat adnál és fogadnál egy női magazin fórumán.
Ennyi a különbség. Benned van, bennünk van.
Nem a tudta nélkül írom és idézni is fogom tőle a történteket, mert ő úgy írja le ahogyan megélte.
írhatsz önmagadról, úgy hogy Egyes szám 3. személyben írod le. Ezért próbáltam kiugratni a nyuszit, miért ennyire fontos a Tamara, hol vagy Te ebben a történetben.
Nekem jó tükör volt a blog arra, hogy még mindig van feldolgozni valóm a rossz indulatú pletykálókkal, vádaskodókkal szemben. Akik csupa jóindulatból teszik ezt, természetesen.
Remélem eljön az idő, amikor a pasinak teríted a lapjaidat :-)
Ez a blog nem rólam szól, én csak a mesélő vagyok és bizony rosszul írtam Csillagtáncnak, nem tudom elfogulatlanul leírni a történéseket. Tamara elolvasta és azt mondta, ahhoz képest ahogyan ő megéli, érzelmesen, szerelmesen, nagyon rideg megfogalmazása ez a valóságnak. Az ő valóságának. Én ott vagyok a történetben, a ridegségében, mert nem tudom szkepticizmus nélkül hallgatni amit mesél, olyan mintha elfelejtené mi van a háttérben, vagy mintha elfogadná, én nem ilyen vagyok, már rákényszerítettem volna az igazság bevallásába.
Mindig ott motoszkál a fejemben, mikor látom őt mesélés közben mosolyogni, rózsaszín köd játszik a szemében és nekem ott van a fejemben, mennyire fog ez később fájni neki, meddig fogja elhitetni magával, hogy ez így most jó neki.
Ugyanakkor kíváncsi vagyok arra is mi az igazság, mert csak az egyik oldalról ismerjük a történetet, mit mondana Patrik?
Hatalmas empátiámmal sokszor próbálom elképzelni, miért alakult így az élete.
...És mi nem? Hiszen amikor ezt ,,megítéljük" Margarett, többnyire magunkból indulunk ki,hogy mi hasonló helyzetben hogyan cselekednénk.
Honnan tudod,hogy Tamara most nem él meg olyan dolgokat,ami mindent megér neki? /Még ha 10 kilót fogyott is?/
Valószínűleg pont ezekre a tapasztalatokra van szüksége,különben hogyan is került volna ebbe a szituációba? Mindennek van értelme,még ennek a kapcsolatnak is,és egyáltalán nem lehet tudni, hogyan végződik majd.
Te csak a tényeket látod,és ezek mentén racionálisan próbálod megközelíteni a helyzetet. Ez alapján formálsz véleményt-kívülállóként-,ami ebből a szempontból egy elég erősen lekorlátozott állapot,mivel nem vagy benne az eseményekben csak szemlélőként. Igazán nem tudhatod ő mit élhet át.
Még ha el is mond neked sok mindent,bizonyos dolgokat nem mindig lehet szavakba önteni. Pont ez hiányzik egyébként az elbeszéléseidből:)
Az empátia pedig szerintem nem az,hogy aggódsz a barátnődért,a saját fikcióidból kiindulva,hanem az empátia,egy beleérzés. Egy képesség arra ,hogy bele tudunk kicsit érezni a másik problémáiba,érzéseibe,képesség arra,hogy az ő fejével és az az ő érzéseivel tudjuk nézni az adott problémát,nem pedig a sajátunkéval:)
Jóslásokba bocsátkozol,saját előfeltételezéseid alapján,aminek szerintem semmi köze nincs ahhoz ,ami kettőjük között lehet,és ami esetleg még ebben a kapcsolatban lehetőségként benne van. Még ha úgy is végződne,ahogyan Te gondolod,akkor sem válhat igazán kárára Tamarának,mert biztos,hogy nagyon sok tanulságot fog hordozni,biztos ,hogy jobban meg fogja ismerni önmagát a másik által.
És ha szerelmesek /ahogy ezt itt valaki elmondta/,akkor olyan tiszta ,gyönyörű dolgokat is meg fog élni,ami nem esik meg az emberrel nap,mint nap. Van akinek talán egyszer jut ki az életében,de akad olyan is,akinek egyszer sem.
Honnan tudod? Lehet ,hogy a barátnődnek egyszerre kell megtapasztalnia a gyönyörűséget,és a kétséget ,a szenvedést? Ez csak a racionális elme szüleménye,hogy ettől jaj,meg kell óvni valakit...
Ahol boldogság van,ott boldogtalanság is. Ez a ,,világ rendje":) És nem kell ettől félni,sem félteni senkit. Szerintem meg kell élnünk azt amit a sors ad nekünk,mert akárhogy is néz ki kívülről a dolog,mégiscsak minden értünk van. Erre visszatekintve mindig is rájön az ember:)
Szerintem azért van itt ilyen vegyes megítélése a blogodnak,mert Istenigazából naplóként vezeted,szinte szenvtelenül,a rideg tényeket elmesélve. Ez inkább irodalmi műfaj,és szerintem van is írói vénád,de ez a téma,sokkal több érzést ,mélyebb belelátást ,átélést igényelne szerintem,még ha irodalmi szempontból nézem ,akkor is:)
ami kiégeti az azonosulásinkat,kötődésinket . (Tolle)
A szerelem belső megélésként gyönyörű lobogás, és magában hordja az elválás fájdalmát .Nem véletlen a szenvedély és a szenvedés szavak azonos szóbokorból történt kihajtása nyelvünkben.
Engedjük meg a szenvedést azoknak,akiket szeretünk,hogy emberré válhassanak lelkük megtisztulása,megnemesedése (de mindenképpen megváltozása )által. (Tolle)
Üdvözlettel : felacso
U . i . : De azért irigyelni sem kell őket . Fizetnek a dualitás öröméért keményen .De az igen és nem közötti átmenet időszaka mégis csak az Övék.
A valóság folyójának egy olyan ágára eveztek ladikjukkal, ami a szomszédos vízfolyásokról nézve édeninek tűnik,és mindenkinek jobb,ha nem abba az ágba is beleömlő szennyvizcsatornákra összpontosítunk.
Sziasztok!
Tudjátok, mit nem értek? Honnan ez a nagy indulat itt?
A blogíró is csak harmadik szereplő, külső szemlélő, valószínűleg saját szűrűjén átszűri a dolgokat, amiket leír, mielőtt leírja. Mert nekem hiányoznak apró elemek, nem az a lényeg, hogy a fiú/lány mit tett, mondott, hanem hogy hogyan. Ismeritek a régi játékot? A mondat, hogy "Én nem mondtam, hogy Éva lopta a kocsit." - hol van a hangsúly? ÉN nem mondtam, hogy Éva lopta a kocsit vagy Én nem mondtam, hogy ÉVA lopta a kocsit. Rögtön máris mást jelent a mondat, ugye? Ezek az apró dolgok maradnak csak ki, az érzelmek és a részletek.
Szerintem ezek ketten szerelmesek.
Nagyot mondok: ISMEREM TAMARÁT. Személyesen. Ő most látta nemrég és mutatta meg a blogot nekem és elmondta, neki is ez nem tetszik csak, hogy kimaradnak belőle az érzelmek, ahogyan megélik ők ketten ezt. És elmondta, hogy nem tudja, mit kezdjen az egésszel, mert élete félelme volt, hogy nős férfival jön össze. "Nem vagyok én rászorulva senki pasijára!" -mondta mindig. És soha nem tett ilyet.
Tudjátok, milyen ő egyáltalán, mielőtt elítélitek? Egy angyal. Sok embernek segít, önkéntes munkát végez, nagyon szeretik a munkahelyén, az ügyfelei, a volt beosztottai is, a volt főnökök is.
Szép nő, nagyon szép és okos. Értékes. Lám, mégis ezt kapta, amitől a legjobban félt, bevonzotta magának. Patrik pedig, mióta Tamara van neki, kivirult. Én láttam. Ad magára, fodrász, öltözködés, sőt még ki is húzza magát menet közben. Megváltozott.
Idézzek tőlük?
Amit százszor elmesélt:
Tamara: "Olyan jó, hogy vagy!"
Patrik: "Nem is, az a jó, hogy TE vagy! Szeretsz?"
Tamara: "Igen. Nem érzed, hogy szeretlek?"
Patrik: "De, csak olyan jó hallani."
Ez szex lenne csak, vagy hűtlenség vagy megcsalás vagy ámítás vagy szerelem? Döntse el mindenki maga. Nekik szerelem. Tamara nem kért rá, hogy ide írjak, azt mondta, ő nem akar itt kommentelni, de elmondta, ez most az ő valósága, amit átélhet, dönthet róla, hogy eldobja és ennyi se lesz, vagy megéli - óvatosan, kicsit visszavonulva, tiniszerelemként. Ezek ketten nem csinálnak mást, csak fekszenek az ágyon (ruhában), fogják egymás kezét, bámulják egymást, néznek egymás szemébe és arról beszélgetnek, mennyire nagyon szeretik a másikat.
17-18 éves korunk után ezt valahogy kinőjük, nem? Én irigylem őket, férfi létemre bevallom, vágyom egy ilyen szerelemre. Én sem engedném el, ha jönne egy ilyen érzés.
Itt mindenki a saját szűrőjén átmenő leírás alapján alkotott egy saját magára jellemző képet,és fogalmazta meg jószándékúan,vagy sem..Köszönöm a pontosítást,és örülök a boldogságuknak.Ha élvezik összetartozásukat,és tudatosan felvállalva akarják ebben a viszonylatrendszerben átélni azt,akkor mi a problémájuk?(Egyébként ezt a kérdés egy nálam jobb szimatú már feltette a blogban.)Velem is előfordult már ,hogy a közfelfogás szerint kellemetlen részleteket kiemelve látszólag panaszkodtam :közben pedig az egész egy álcázott dicsekedés volt,hátha a felfúvódó egóm tágulás közben elvékonyítja a vastag bőrt az orcámon.Üdvözlettel :felacso
Én olvasgatom a blogokat, meg írok saját kínomról néha nem is tudom miért :) Ezzel a bloggal kapcsolatban viszont sok sok kérdésem felmerült. Ha ők boldog tini szerelemként élik meg miért nem vallják be egymásnak az igazságot? Vagy egyszerűbb vágyaiknak élni és folyamatosan hazudni? Vagy ha kiderül az igazság elmúlik a szerelem? Nem értem miért nyomozgat a pasi után Tamara? Ha úgy gondolja hogy nős miért nem kérdez rá? Soha nem akart nős pasit mégis bevonzotta, boldog szerelmes oké élvezze ki a helyzetet. De nem egyszerűbb ha megbeszélik és mindketten tudni fogják az igazságot, akkor már nincs hazugság és addig amíg tart a szerelem élvezzék ki. Semmi megvetendő nincs abban amit éreznek.
Tamaráról írta az egyik hozzászóló:
"Szép nő, nagyon szép és okos. Értékes." és az én érzésem szerint bizonytalan. Fél megkérdezni az igazságot és inkább őrlődik. Biztos hogy amit érez az szerelem, vagy csak meggyőzi magát erről mert nem akar egyedül lenni? Bocsánat ha írássommal megbántottam csak ezek a kérdések és érzések merültek fel bennem.