Miért történik ez velem?
Van egy technika, amely egy kérdésre épül, és segítségével a minket érő események valódi értelmét, bennünk gyökerező okait tudjuk feltárni, megismerni. A kérdés egyszerű: Miért történik ez velem?
Ha nem érted hogy hogyan keveredtél bele egy folyamatba, mire akar az tanítani Téged, mivel vonzottad azt be, akkor csak tedd fel ezt a kérdést és figyeld, hogy milyen válasz érkezik belülről, mélyről!
A válaszok olykor meglepőek, szokatlanok, de megmutatják a személyiséged valódi működését. Rávilágítanak a játszmákra, félelmeidre, a bevonzás működésére, stb. - tehát mindenképpen érdemes használni!
Persze nem mindegy, hogy milyen mélységbe figyelsz, hiszen a felszínen tanyázó elméd is képes választ adni, méghozzá igencsak felszínest. Ezért a kérdés feltevésekor a legjobb, ha meditációba merülsz, vagy legalább a válaszokat belülről, mélyről várod!
Próbáld ki ezt az egyszerű és mégis rendkívül hatékony technikát és írd meg, milyen tapasztalatod született!
Hozzászólások
14 hozzászólásEz az a módszer, amit régóta használok és működik.
Azért szeretem, mert ebben módszerben benne van az életemért vállaló felelősségtudat.
Ezáltal nem hibáztatok másokat, nem jut eszembe, hogy függjek vagy el várjak bármit is más embertől.
Mivel tudom minden belőlem, indul ki és oda is, érkezik vissza.
Nagyon jól lehet használni saját magunk megismerésére.
Mindarra, ami bennünk valójában lakozik.
Szia !
Köszi a válaszod. Látom, most ITT vagy. :) Nincsenek véletlenek. Pontosan értem, mire való ez a technika. Szerintem te nem értetted meg, hogy csak annyit mondtam, nem árt tudni, mikor hasznos, és mikor nem. A végtelenségig kérdezhetjük magunktól, mi miért történt...
És van egy szint, ahol ezt abbahagyhatjuk. A valódi válaszok a hogyanok által jönnek... Az Itt és Most technikája is egy hogyan... ezért van kérdésed vele kapcsolatban. Én már megértettem. És alkalmazom.
Erről írtam az Itt és Most c. felvetésedre válaszolva. Épp az előbb küldtem el. Van kedved még egy kicist olvasni? :)
Persze ettől függetlenül a miértek is felmerülnek még. Lassan változnak a dolgaink arra, hogy már csak a hogyanokra van szükségünk. Aztán azokra sem.
Olykor nem könnyű felismerni, ha már az ember valahol tart a tudatosodás útján, hogy mikor hasznos a kérdések felvetése. És mikor kell megállni. Ez itt a kulcskérdés. Ott jön az Itt és Most. A volt párom nem volt rosszhiszemű, csak nem tudta ezt kezelni, mert nagyon sok sérülése van párkapcsolati téren. Nagyon szépszívű, és hihetetlen tehetséges ember és nagyon szeretem. Elfogadtam. Csak annyi történt, hogy saját nem tudásából adódólag mindig visszadobta a labdát, én meg kérdeztem egyre tovább... a végén már semmi értelme sem volt... Így tanított meg rá (éppen a "rossz" megélésekkel, a nem- tudatosságával) hogy a megoldás nem itt keresendő... Ez is a világunk csodái közé tartozik. A rossz megélés tanítása.
A mi esetünkben a világon semmi szükség nincs arra, hogy tovább elemezzük, miért nem válaszoltál. Magam szempontjából sem. Nincs hiányérzetem. Elfogadom. Tudomásul veszem. Pont. Érted ezt? EZT JELENTI MEGÁLLNI! Ez volt a kérdésed...
A dolgok kicsiben is olyanok, mint nagyban... :)
Hogy a címemre rímeljek: A hogyanok válaszai az egység jelenségét tárják fel.
Azért köszönöm, hogy segíteni akarsz. Jólesik. Remélem te is elfogadod az én kezem.
Namaszte
Aditi
Nem értek egyet azzal, hogy meg kellene állni a kérdezésben.
Ha egyszer működik a technika és jönnek válaszok, akkor miért lenne egy olyan pont, ahol abba kell hagyni a kérdezést? Mi az a pont, mi az az ok, ami miatt már nem éri meg tovább keresni a legmélyebb okokat?
Egyetlen esetet tudok elképzelni, amikor nem teszünk fel kérdést. Amikor már mindent tudunk és ezért minden a helyére került.
Tökre örülök, hogy beszélgetünk!! Épp ilyen emberre vágytam beszélgetni... :)
A dologban éppen ott van a csont elásva, hogy nincs ok!!!! :))
Ezt én is nem régen értettem meg...
Figyeld meg, minden spirituális mester ezt tanítja. Vajon miért?
Hát azért (próbálom egyszerűen), mert amíg kérdezel, az ok-okozati világban vagy. A szellemi világ (vagyis az a részünk, ami szellemi) nem kérdez és nem gondolkodik. Csak van. Mint az össze létező. A létezés van-ság. Ezt tanítja Zen is, a Buddhisták is... Tolle is... stb.
Ha egyszer a tudatoddal teremtesz, akkor lépsz a szellemi világodba, pontosabban akkor éled a szellemi éned, amelyik a dolgok Mindenségének összefüggésében vezet (vagyis a szellemi utadra), ha a elfogadsz. Ok-okozati összefüggések vizsgálata nélkül.
És a mindent tudást csak a szellemeddel való összekapcsolódásban élheted meg. A szellemed viszont nem gondolkodik. Ez a szellemi világ törvényeinek sajátossága. Ha ezt el tudod fogadtatni az elméddel, akkor egyszer csak megállsz és körülnézel. És valami egészen mást látsz, mint eddig. Minden olyannak, amilyen.
Hihetetlen, de ezt az élményt ma délelőtt egy sétában éltem át...!! Hát, ennyire nincsenek véletlenek. Így kapcsolódnak össze az életek a magasabbrendű tudatosságban.
Tudtad, vagy tudhattad volna az eszeddel, hogy ma szóba elegyedünk? vagy én tudhattam? Nem . Mégis elmentem sétálni. És tessék. Most leírom.
Na, pontosan erről van szó. Az életeink összefüggéseit nem érthetjük meg, nem foghatjuk fel, ugyanígy a belső világunk egy szintjét sem már. Mert a végtelent csak nagyon részlegesen képes felfogni az elme. Viszont megtaníthatjuk fordítani.
És úgy léphetünk be a szellemünk tudatosságába, hogy elfogadjuk a a dolgokat olyannak, amilyenek, nem kérdezünk, csak megtanulunk a mostban élni. A kérdések akkor jók, amikor erre nem vagyunk képesek, mert annyira az elménkben vagyunk, vagy olyan alacsony az energia-szintünk... akkor valóban, felhoznak egy bizonyos tudatossági szintre. Én is használom olykor...
Szóval a dologban az a legklasszabb, hogy miközben azt hiszed, a mindent tudást majd eléred gondolkodással és haladással, és fejlődéssel, valójában akkor éred el, ha mindezeket leteszed. Még a tudásod is... :) Tök gáz... De elmondja Tolle is... (ha kételkednél tapasztalataimban)
Az alsó két világ törvénye a dualitás törvénye: poláris, ott vannak az érzelmek, a gondolatok polárisan létezőként. Hideg-meleg, jó-rossz... stb. Ok-okozat. Karma.
A harmadik világ a szellem világa. Ennek viszont más törvényei vannak. Itt nincs gondolat, nincs töltés. A dolgok olyanok amilyenek. És vannak. De ez a világ az, amelyik összekapcsolódik az összes többi tudattal (éppen egyébként e törvényszerűségei folytán), ezért mindent majd csak akkor tudhatsz, ha ebbe a tudatba vagy képes helyezni magad... vagyis elfogadsz, gondolkodás helyett. Ez egy ördögi körnek látszik, valójában csak az elme becsapására szolgál azért, hogy képessé válj a szellemi tudatosságba lépésre.... :)
Tehát: az Itt és Most az elfogadásra tanít, a gondolkodás helyett. Megtanítja, hogyan tisztítsuk ki a megéléseinkkel a töltéseket, megszabadítva ezzel magunkat a ragaszkodás és a félelem illúzióitól. Ettől olyannak látjuk a dolgokat amilyenek. Létezőnek. És úgy működünk, ahogy minden az Univerzumban: vagyunk és elfogadunk. Magunkat és egymást. Ez a szellemi szint. Akkor élünk úgy, mint az ég mardarai... :)
A létezésben megélésében (ami egyébként az önvalónk megélése, és az a boldogság, amiről te is írtál) nincsenek okok. A létezés csak van, és kész.
Az élet úgy tanít a szeretetre, hogy eléd teszi a következő létezőt: és megkérdezi: el tudod fogadni? érzed vele az egységet? Megtalálod benne Magad? ha igen, megéled a szeretetet, az egységet. és a probléma egyszerűen köddé válik. Bármi is volt. Ez a varázslat. Mert csak a szeretetet tanuljuk itt.
Biztos még sokat tudnék erről írni.. ha érdekel téged. és tényleg, tapasztalatból írom.
Szóval akkor kerül minden a helyére, ha meglátod, és el tudod fogadni, hogy ott van!!! Ott indul el a valódi élet, amivel szolgálsz, mégis a boldogságod kiteljesülése. Mert enm önmagadért van. Semmiylen vonatkozásban.
Rájöttem, a betegségem csak eddig szolgált engem. Hogy idáig eljutottam a tudatosodásban. Most viszont keményen tanítja a környezetemet. Ugyanis el kell fogadniuk, hogy nem úgy élek, és nem az vagyok, aki voltam. Pedig nem teszek semmit. Rájöttem, ezt is el kell engedni. A dolgok így lettek. vannak, és így is boldognak lehet lenni. Sőt. Az egység megélésében lehet csak igazán boldognak lenni!!
Már nem keresem az okokat. Ahogy a nagyok mondják: minden, ami kell a teljességhez, minden egyes pillanatban ott van körülöttünk! Hiszen magunk teremtettük oda! Ezért lehet akár egy pillanat alatt megvilágosodni.
Sokat írtam más kérdések kapcsán is ezekről a dolgokról. Ha érdekel olvasd el őket.. Kíváncsian várom a válaszod. Jó veled eszmét-cserélni... :)
Namaszte
Aditi
Na, így már kezdem érteni, hogy mi értelme lehet a nem kérdezésnek. Tehát azért nem keresed az okokat, hogy ne merülj bele az elméd gondolat folyamába és ki tudj emelkedni a dualitás szintjéről.
Ez nyilván tapasztalással fog teljesen érthetővé válni számomra.
Azonban van még pár kérdésem:
Mennyire hatékony ez a módszer? Milyen tartós az eredménye? Mennyi ideig vagy abban az egység állapotban és mi az, amitől esetleg elmúlik?
én is válaszolhatok? :)
nagyon
örök
addig vagy tudatos állapotban, amíg megengeded magadnak, hogy abban légy :)
elmúlik? :) nem, csak reinkarnálódik a gondolatfüzérekbe, s ezáltal úgy érzed, hogy elmúlt. de amint ezt észreveszed, már ismét jelen vagy! :)
szeretettel
Ó, igen Hajni nagyon fontos amit írtál! Nagyon örülök, sokkal lényegretörőbb vagy, mint én... egyenlőre... :)
Szóval ezzel kapcsolatban szerintem fontos, hogy a bűntudat az, ami nem engedi hogy megengedjük magunknak ezt az állapotot! Ezt nemrég ismertem fel. Van mélyen a tudatunkban valami ősi bűntudat (ez származhat a kereszténység-féle rendszerből, régi öngyilkosságokból, sőt azt mondom akár magából a Szamszarába való magunkba-feledkezésből adódóan is...stb) és/vagy félelem ami folyamatosan dolgozik a kollektív egónka ágyazva a tudatosodásunk ellen. Szerintem ezt nevezik tévesen ördögnek. :)
Szerintem nagyon fontos, hogy felismerjük (már akinek ez blokkot okoz), hogy az Örökkévaló ereje van a legmélyebben a tudatunkban, ezért ha ennek a bűntudatnak a mélyére ásunk , vagy egyszerűen megengedjük magunknak, hogy elengedjük, megjelenik a Határtalanság. Mert minden ebből a Határtalan, Örökkévalóból állt elő. Ezt nevezik Agapének. Ez jelenik meg minden formában, ezért lehetséges, úgy élhetjük meg, hogy "reinkarnálódik", ahogy írtad a gondolatfűzérekbe...., de valójában nem tűnik el!!! Mert ez mindig mindnenben ott van. Állandóan. Jelenvaló. Ez a jelen állandósága. Jól írom, Hajni?
Ezt a tudatot én úgy gyakorolom, hogy bízom az Életem erejében. Szerintem ez az egészséges Ön-bizalom. Amikor érzem, mindent megtudok tisztítani. Amikor elveszítem, elveszítem a lábam alól a talajt. De olyankor magamra nézek és azt mondom: csoda, hogy élek. Szó szerint. És gyakorolom a tudatosságot. Nincsenek véletlenek. Az sem véletlen, hogy ezt élem, és ha elfogadom (bármi legyen: félelem, irtózat, leküzdhetetlennek tűnő vágy) bízva abban az erőben, amely nem az akaratom, de mégcsak nem is a szívem, csak azon keresztül elérhető tudatosságom, az életem bölcsessége, Isten, aki a tenyerén ringst, vagy nevezhetem bárminek... szóval ha merek ilyenkor elfogadó és alázatos lenni, mindig, kivétel nélkül mindig jön a felmentő hadsereg...
Azt hiszem így mentették meg többször az életem... kezdve a születéssel...
Azt hiszem ezt a jelenséget, hogy az élet ereje, a teremtés rezgése, a legnagyobb hatalom minden sötétség, félelem és látszólag rossz felett szokták azzal a metaforával megjeleníteni a nagymesterek, amikor a gyertya lángjáról, és a fényről beszélnek. Hogy egyetlen kis lángocska képes elűzni a sötétséget, bármekkora is legyen, de legalábbis utat mutat.
Ezért a Biblia Ördög-angyal ábrázolása. Lucifer Isten első angyala, aki lebukott, mint mi is a Szamszarába. De ezzel a legjobb szolgálatot teszi Istennek, hiszen átélhetővé teszi az árnyákvilágot, ami nem más, mint az illúzió-világ. A teremtett, ami, mivel a teremtőből áll elő, sohasem szakad el tőle. Legfeljebb úgy éljük meg. Ezért nincs jó és rossz, nincs ördög, minden a teremtést szolgálja. És a játék lényege az, hogy ezt felismerjük a tudatosságunkkal... Tök jó.
Ha belegondolunk, valóban mi vagyunk a teremtés koronái. Isten kedvencei. Hiszen mi az összes világot kedvünkre bejárhatjuk. Ha már tudunk játszani és elengedni. Szeretni isteni szeretettel, mint ő, aki ezt adományozta nekünk. Önmagát.
Hát, ez befejezhetetlen... :)
Minden egy.
Namaszte
A.
szépeket írsz, és ez valóban befejezhetetlen :) hiszen hogyan is lehetne mindazt szavakba önteni, amit akkor érzel amikor Önmagad vagy? hogyan is lehetne leírni azt ami leírhatatlan? én is csak a saját példámon keresztül tudom elmesélni, hiszen éltem sokáig az élet legalsó szintjein, a gyűlölet és önsajnálat között félúton. ma viszont már nincs az az erő, nincs az az érzés, gondolat, feladat, és semmi a világon, ami elfeledtetné velem azt, hogy ki vagyok valójában! :)
szeretettel
Nagyon örülök!! Végre valaki ilyeneket kérdez!!
Nagyon friss a tapasztalatom. Néhány hetes hogy tudatosan tapasztalom az egységet különböző megélésekben. A Hajni a másik kérdésnél nagyom szépen leírta az Itt és Most -ot ebből a szempontból. Úgyhogy a tartósságra vonatkozó kérésedre az a válaszom: annyira tartós, amennyire a tudatosságod itt tudod tartani. Ez mindenkinél más és más. Ez egy folyamat, amiben egyre többet vagyunk ebben az állapotban, és megtaláljuk a módot, hogy visszakerüljünk.
Nálam (mint látható :) az agyalás az egyik legfőbb ok, ami miatt kiesek. De a félelem is ilyen. És a vágy is. És ami a legjobb, ezek összefüggnek. Asszem erre mondta a Mohácsi Láma, hogy ha nem vagy éber (nem vagy a meditáció állapotában állandóan), akkor "befűzik az oktatófilmet" :) Jön a mátrix, az elméd valósága és vicsorogni kezd. De előbb elhúzza a mézesmadzagot (vágy.máris a jövőben vagy a múltban vagy), aztán rád önti a dualitás másik felét: az összes félelmed, irtózásod, stb, amit ott tárolsz....
Valahogy így van. Úgyhogy most az elfogadáson keresztül próbálkozom megélni a valóságomat. Ahogy írtam: nyitott szívvel járok és figyelek. De nem magamat, hanem kifelé. Magamat csak akkor, amikor észreveszem, hogy az egóm hozzá akar fűzni a dologhoz valami oda nem tartozó érzést... Pl. jaj, de jó lenne ha... meg milyen jó volt akkor... Meg félelmeket, meg ítéleteket. Ezt csinálhatnád jobban is!! STB.
Én már nem figyelem úgy magam, mint a Hajni, mert beleőrültem majdnem. Azt hiszem ez is egyfajta harmónia kell hogy legyen. Egyszerre figyelünk kifelé, a kapcsolódásra, a szeretetre, az energiára, és befelé, hogy az egónk ne méltassa, rendezze ami történik, csak fogadjuk el. Valami ilyesmi. Bocs hogy ilyen bonyi vagyok, még meg kell tanulnom kezelni az érzeteimet. Nagyon sok van. Ettől egyébként hihetetlenül szép a világ, csak sok a dolog vele... remélem, nem nagyon zavar... mert én úgy örülök most... :)
Hatékonyság. Szerintem ez a leghatékonyabb az összes közt. Ez a végső módszer, azt hiszem. mert ez a leggyorsabb. Ugyanis nem kell tenned semmit a meglévő feladataidon kívül. Mert azokban éled meg. Állandó meditációra tanítod magad. Vagy akár szó szerint semmit sem kell tenned.. Ez akkor is működik, ha börtönbe zárnak. Mert a belső megéléssel dolgozik. Valahogy így élhették túl az intellektuálisok a hosszú börtönéveket....már akik egészségesek maradtak. Ezen kívül a hatékonyságról még annyit hogy ez garantáltan kiemel a mátrixból (az tejes emberiség mátrixából is), illetve a Szamszarából. Ugyanis ha minden vágyadat és félelmedet megtisztítod a megéléseidben, szabad vagy. És nem kell többet leszületni. mert a formák csak azért vannak, végső soron, hogy általuk és rajtuk keresztül megtapasztaljuk a végső valóságot..
A végén az következik (amit a Hajni nem írt le), hogy meglátod a világot olyannak, amilyen a végső valóságában, az illúzió-világtól tökéletesen mentesen. Ezt látják a látók. Nekem is voltak már tapasztalataim... hogy tudjam, miről beszélek. Amikor már nincs bennünk félelem és vágy, elmehetünk ebből a világból. A legnagyobb mesterek is ilyenek voltak. Nagyon gyorsan feljutottak erre a szintre, és csak azért éltek, hogy segítsenek. Tudatosan tartottak fenn kötéseket (pl. az étel kívánása) hogy valami itt tartsa őket a létezésben. Ma is vannak ilyenek. Ennyit a hatékonyságról.
Egyébként ez az állapot "hergeli" magát. Az a tapasztalatom, hogy ha egyszer belekerülök, olyan jó érzés benne lenni, hogy a figyelmem egyre ebben az állapotban tartani. Mégis kiesünk belőle. Most jut eszembe, hogy még például ilyen banális dolog, mint a fáradtság is kidob... Képzelheted egy ilyen betegséggel milyen jó kis feladat ez... a máj a legfőbb energia-termelő szerv. De már erre is rájöttem, hogyan kezeljem. Egyszerűen pihenni kell. Ez a test szolgálatának (szeretetének) alázata.
Az eredmény tartósságáról még annyit hogy jó esetben idővel állandóvá válik. Úgy látom, ez így működik a nagyoknál...
Kíváncsi vagyok a te megéléseidre... most sokat segítettél, mert tudatosítottam egy csomó dolgot az által, hogy leírtam...
A.
Koszonom nektek az irasokat.Igazan erre van szuksegem.Meritettem belole .Alkalmazni fogom az eletembe,hogy letezo valjek belolem.
ez gyönyörű volt! kívánom neked, hogy minél előbb gyógyulj meg, hogy mindig légy Önmagad, és éld át a megélhető legnagyobb boldogságot! :)
szeretettel
Köszönöm, örülök, hogy egymásra találtunk (rezegtünk) e témák kapcsán.
És neked is sok sikert és örömet kívánok!
Aditi
"Láss Isten szemén keresztül.
Tekints a körülötted lévő dolgokra egy angyal szemén keresztül, teljes semlegességgel, szeretettel.
Légy tisztába azzal, hogy a másik ember egy másik lélek, és épp úgy mint Te tanulni jött ide a földre. Fejezd ki háládat azért amiért megmutatja Neked a tükröt, hogy miben is kell változnod. "
B Nagy Magdolna
www.ezoterikustanacsok.hu
Szeretnék erről a témáról bővebben is. Lehetne?