Kövess minket!
Friss hozzászólások
-
Edina9:Az új születéséhez temesd el a régit
-
NagyAM:Miért nehéz változni?
-
NagyAM:Célok nélkül nem haladsz!
-
ValksMeli:Keresztelő
-
peridot:Te tudatosítod a belső konfliktusaidat?
Hozzászólások
35 hozzászólásArról beszélgettünk az Önmegvalósítás hétvégéről hazafelé, hogy vajon boldogok vagyunk-e, és mi a boldogság számunkra?
Kiderült, hogy ha a boldogság hétköznapi, felszínes értelmezését nézzük, akkor boldogok vagyunk, hiszen rendkívül jól érezzük magunkat, nagyon sok öröm és pozitív érzés van az életünkben.
Azonban ha a boldogságot és boldogtalanságot a valódi értelmezésük szerint vizsgáljuk, akkor bizony boldogtalanok vagyunk, amit rendkívül nehéz bevallani, de még nehezebb volt kimondani! Ágált ellene a belsőnk (egonk), kitalált mindenféle magyarázatot, mondott helyette mindent, csak azt nem, hogy: Boldogtalan vagyok!
Ha Te is úgy érzed, hogy nem vagy boldog, akkor bizony boldogtalan vagy. Mondd most ki hangosan: Boldogtalan vagyok.
Figyeld közben milyen érzések, gondolatok, és harcok jelennek meg benned! Kérlek, oszd meg velünk!
Én kimondtam. És közben elröhögtem magam.
Az igazság az, hogy eredetileg automatikusan elindult a kezem, hogy a boldogtalanra szavazok, majd amikor odaért, akkor belémnyilalt: valóban boldogtalan vagy? Tulajdonképpen nem. Igy a másik gombot nyomtam, nem tudom miért és nem is akartam rajta elmélkedni.
Hédi
Kedves Sanyi!
Most megszólítalak! Ugyan nem ismerlek személyesen, de hallgattam az előadásaidat, és sokat olvastam a szövegeidet az oldalakon. Volt, hogy hozzászóltam egy-egy bejegyzéshez, vagy írásodhoz, volt, hogy kérdeztelek, de sohasem válaszoltál.
Nem tudom, miért van, remélem, nem azért, mert nem szívesen válaszolsz nekem. Talán feltétele a személyes találkozás annak, hogy eszmét-cseréljünk? Vagy van más feltétele? Volt pl. egy álmom, amit azóta sem tudtam megfejteni... megírtam. Szinte mindenkinek válaszoltál valamit, nekem egy sort sem...
Idáig hallgattam, gondoltam, ha nem hát nem, biztos, úgysem olyan fontos. De most olyan hihetetlen késztetést éreztem (megint) erre a bejegyzésedre válaszolni, hogy úgy döntöttem, "felkérlek" a táncra... Remélem, nem találsz tolakodónak...
Boldog lennék, ha válaszolnál nekem! Találtam egy klassz "művésznevet", de ha szeretnéd, szívesen bemutatkozom...
Köszönöm!
Bejegyzésedre reagálva (kíváncsian várom, te mit látsz benne...):
Olykor boldog vagyok, olykor nem.
Épp most néztem meg egy linket Tolle tanításiból. Gyönyörűen tanít. Éppen azt tudatosította bennem, amit az elmúlt időszakban élek: a tisztulást az elfogadásban. Elfogadni a fájdalmat, kisírni, szeretni magunkat, az életünket vele együtt. Elfogadni a sorsunkat az első lépés ahhoz, hogy túllépjünk rajta. Lehet, h a sorsunk csupa szenvedés, mert azt hoztuk le, olyan feladatokat. Egy velünk született gyógyíthatatlan betegség, vagy más testi fogyatékosság, és még sok más hiányosság, a szeretet hiánya okozhat ilyen sorsokat. Rájöttem, hogyan kell elfogadni, átölelni, imában megtisztítani ezeket. De bármennyire is minden pillanatban lehetséges, mégis emberi mivoltunknál fogva eltart egy kis ideig, mire minden kitisztul.
Ezért örülök annak, amit ad az élet. Egy finom ételt. Egy jó mozit. Egy nyaralást a kisfiammal. Egy jó szeretkezést. Ilyenkor boldog vagyok. Aztán olykor képes vagyok elfogadni a pillanatot a maga teljességében, fájdalmában, gyönyörében, mindezekkel együtt. Ilyenkor is boldog vagyok. És ilyenkor segíteni is tudok másokon. És ez is boldoggá tesz. Még a fájdalom is épít. Aztán néha máskor mégis elkap a félelem vagy más, rossz érzés. Kiesek a flow-ból. Ilyenkor boldogtalan vagyok.
Ez egy folyamat. Hol boldogok vagyunk, hol nem. Míg a végén képessé válunk elfogadni az életünk minden egyes pillanatát olyannak, amilyen. De addig is vigyázzunk a szavakkal, mert MINDEN ÉS AZ ELLENTÉTE IS IGAZ!
Egy tánc, egy kézfogás... miért lenne ez kevésbé szeretet, mint a "belső megélés". HISZEN CSAK A BELSŐ MEGÉLÉSEN MÚLIK... Miért lenne felületesebb az öröm, amit szerzünk magunknak, vagy másoknak, mint a belső csend? MINDEN ÉLET. MINDEN SZERETET. az egész Univerzum. Minden jó, és minden rossz benne.
Csak az ítéleteink választanak el tőle. A Boldogságunktól. És minden, hangsúlyozom, minden, ami elválaszt, ítélet. Ha ezt valaki alaposan végiggondolja, először elrémítő. Hiszen még a szavak is elválasztanak a csendtől. Minden, a látható világban az elválasztásról szól. A teremtett világunk illúzió, de abban élünk. Ott vannak az élményeink, a tapasztalataink. Hogyan is lehetnénk boldogok, ha elutasítjuk ezt a világot? Ez a világ is mi vagyunk!!! Csak annyi az egész, hogy nem kell ragaszkodni hozzá. Meg félni tőle. Csak játszani kell.
Boldogság?
Mindenkinek más és más. Valóság és illúzió egyben. A MINDEN elfogadása.
Egy jó somlói galuska a teljesség maga .... :)
Namaszte
Aditi
Szerintem a boldogság nem egy szubjektiv dolog.
Maga a boldogság egy állandó állapot lehet.Az én fogalmaim szerint.
Az életem során pillanatokra éltem meg.
Sétáltam az utcán és semmi okom nem volt rá,jött egy érzés ami mélyről és belülről indult meg és áramlott kifelé.Tudtam és éreztem ez a Boldogság.:-)
Egy állandó kiegyensúlyozott nyugodt érzés volt ami a semmiből jött./Belülről-kifelé/Nem volt ok ami kiváltotta sőt az adott körülmények ellenére éreztem.
Az életem során sok minden megtapasztalhattam,legyen ez egy jó nyaralás,vagy egy jó étel vagy bármi,amiről írsz.Igen annak a tapasztalása szubjektiv de szerintem nem egyenlő a boldogsággal.
Eggyé tudok vele válni és tudok neki örülni,nagyon jól érzem magam tőle.
De ez már egy kivülről jövő impulzus ami ki vált belőlünk egy érzést.Ami múlandó és felszínes.
A Boldogság nem kivülről jön hanem belülről,és nem függ attól mit eszünk vagy mit élünk meg.
Én így éltem meg és így tapasztaltam meg ezt az érzést független mindentől:-))
Szerintem a boldogság nem különbözik.
Az az öröm és más egyéb érzések megnyilvánulása.Ami valóban szubjektív állapot.
Az öröm,a kielégültség az extázis állapota.
Nagyon jók de szerintem nem egyenlőek a Boldogság állandó állapotával.
Kedves Bea!
Igen, ez az!!! Én is így tapasztaltam, hogy belülről árad kifelé, és látszólag semmi oka sincs a kiváltódásának, tehát nem kívülről jön.
Üdv.:
Mackó
Sziasztok!
Van a kórházban internet!! :)
Szóval: nem hiszitek el, de éppen e témákban vannak nagyon durva megtapasztalásaim. A teremtés valami hihetetlenül jól működik most nálam... beturbózódott... ez az egész hely, ahova kerültem, minden elképzelésem felülmúlja. És csak annyit tettem, h elképzeltem, mire van szükségem, és kértem. Megbeszéltem a pécsi orvosommal. na, mindegy.
A megtapasztalásról. Mielőtt jöttem, iszonyúan paráztam. Tudatalatti. (Engem már csecsemőkoromban is megműtöttek, meg megmentették az életem, úgyhogy akad egysmás e témában odalenn). Bármit csináltam, az össze technika csődöt mondott. Pedig nem kicsi az arzenálom. nem tudtam első éjjel semmit aludni, pedig csodaszép a szobám és egyedül vagyok benne. Féléber állapotomban meglátogatott egy tanító, aki nem a mesterem, csak hallomásból tudok róla.
Aztán ma délelőtt döntöttem. Lesz, ami lesz, elindulok, összeszedem magam. Kinyitottam magam, és bár még kicsit bizonytalanul, de elkezdtem árasztani a bizalmat, a reményt. Mosolyogtam, és kértem.
És csak a szeretettel találkoztam. Mindent megkaptam, amire szükségem volt. Kiderült, olyan helyre kerültem, ami a sok viszonylatban a legjobb. Olyanok az orvosok. A nővérek. Kinyíltam és lett társaságom. Van társalgó, szabad kijárás, főzés, mosás-lehetőség. Minden megoldódott. Az összes problémám, pedig igazán speciális az esetem. Pihenhetek és gyógyulhatok. Pont, amire vágytam.
Aztán jöttek hozzám a beteg gyerekek. És én játszottam velük. Mosolyogtak, és elfogadtak. Az egyik autista kisgyerek odaült az ölembe. Hihetetlen jó érzés volt. Aztán már tudatosan használtam az energiát erre. A beszélgetésben, a játékban.
Azt mondom, a boldogság az egység megélése. Akkor vagyunk a helyünkön, amikor elfogadjuk a helyzetet (ahogy megtettem a para után), és megéljük a szeretetet (egységet) benne. Kinyílunk, ás kiárasztjuk a figyelmet, a pozitív kapcsolódást a világra. Merünk kérni, és elfogadunk.
Kívűlről jön a boldogság? Igen, mert, minden, amivel összekapcsolódunk a boldogságunk forrása. A teremtésünk gyümölcse. Belülről jön a boldogság? Igen, mert ki kell nyílnunk és kiárasztanunk a szeretet önmagunkból, hogy összekapcsolódhasson a külső világgal, a külső világ formái által képviselt szeretettel.
A kettő egy. Az egység az önvaló. Úgy is lehet mondani, hogy az Önvaló, az Egy, a mindenütt jelenlévő szeretet. A mindent átható szeretet. Ami minden által, a mindenség által jelenvaló.
Akkor mitől vagyunk boldogtalanok és boldogok? Hát, a megélésen múlik az egész.
Ha habzsolod az ételt, a férfiakat, az életet, és közben észre sem veszed, mennyi ajándékot kapsz, mennyi örömet ezek által, ha nem tiszteled, amit ad neked az Univerzum, a Föld, az emberek, akkor boldogtalan vagy. És csak múló az élvezet.
Ha tudod értékelni mindazt, amit kapsz, és örömmel adod, amit adhatsz, akkor ugyanezek az élmények a boldogság forrásává válnak az életedben. Ezért tud egy fogyatékos, tudatos ember is boldog lenni, éppúgy, mint egy tudós, egy híres, gazdag ember, vagy egy szegény. Mindegy, milyenek vagyunk, és mit ad az életünk, a sorsunk. A sorsot éppúgy lehet megváltani, ha szeretettel éljük meg. És igenis, élvezzük az életet, de örömmel, és tiszteletadással, figyelemmel tesszük.
Ennek az örömnek valóban nincs különösebb oka. Mégis, egyik dologból a másikba árad, és vissza. Hogyan élnénk, ha nem lennének a dolgok, az illúzió-világ megtapasztalásai, amit ti "felületes" és "múlandó" örömöknek neveztek? Ezeken keresztül árad a teremtő szeretet, amit pedig öröknek neveztek!! Hiszen ezek is a teremtőerőből álltak elő! Tehát egyek vele!
Semmi mást nem várnak az égiek, tőlünk, földi halandóktól, csak, hogy ezt az egységet megéljük végre!! Ezért az egész spirituális tanítás!! Akkor meg minek kategorizálni, lenézni a "múlandót"? Abban van benne az örök!!!! Az által létezik, és az által megtapasztalható!!! Az emberek, a virágok, az állatok, az étel, az ital, a tudás, a tárgyak, a szerelem, és minden "rossz", egy pofon, egy műtét, ami megmenti az életed, egy rossz apa, aki miatt keresni kezded Istent, egy rossz anya, aki elhagyott és ezért képessé válsz az igaz, mindent átölelő szeretet megtapasztalására....., és a halál is.
Most megéltem, és hálát adok minden szenvedésemért, hogy ezt megélhettem, hogy mire is mondják a bölcsek, hogy MINDEN SZENT. Mert minden, jó és rossz megtapasztalásunk, minden egyes tárgy, ember, létező az életünkben szent. Mert minden a szentség teremtő erejéből való, az Önvalóból, az az eleme, és mint végtelen, örök valóság, összekapcsolódik a dolgokban a megtapasztalásunk, a megélésünk által. AZ ÁLTAL A MEGÉLÉS ÁLTAL, AMELY ILYENNEK TEKINTI ŐKET, VAGYIS SZENTNEK!!!!
Aki elválasztja a jót a rossztól, aki bármit kategorizál, alsóbb, vagy felsőbbrendűnek tekint, MÉG MINDIG AZ EGÓT ÉLI!!!
Ez az ego nagy csapdája a spirituális gondolkodók számára: a gondolkodás....
Itt és Most. Itt és most éld meg az életed ítélet, kategorizálás, felesleges gondolkodás nélkül. És élni fogod az egységet. Mi is vesz körül? Hát emberek. Tárgyak. Városok. Fák. Bűz. Kosz. Fiatalok. Öregek. Bolygók. Csillagok. MINDEN. A karmáid, jók és rosszak, az egész teremtett életed!!!
És a szeretet megéléseknek lehetősége mindezekben. A boldogságé. Vagy a boldogtalanságé.
CSAK a megélésen múlik az egész. Ha tiszteled az életed, a szépet és csúnyát, és elfogadod az örökkévaló törvényeket az irányítónak, hogy a változók közt ő vezessen, mert a láthatatlan, a szeretet az, amely irányítja a világot bennünk és általunk, és alázattal átéled az életed, ha nem ítélsz, nem választasz el sem önmagadban, sem a világban dolgokat, megtisztulsz a karmáktól, a boldogsággal, az egység megélésével tisztítod meg magad és az egész világod. És boldog vagy. És a helyeden vagy. Bármilyen is az életed kívülről...
Mindenkinek kívánom ezt a megtapasztalást!! És köszönöm a szavaitokat és ezt az oldalt!! Nagyon sokat segítenek a tudatosodásban!!
Namaszte
Aditi
Szervusz Edit74!
Most válaszolok. Több oka is lehet, hogy nem kapsz választ tőlem:
Ezek voltak a hagyományos válaszok. Azonban ha sok előadást hallgattál tőlem, akkor remélem, eszedbe jut az az önismereti válaszom is, hogy gondolkodj el azon, miért történik Veled mindez?! Miért van az, hogy rendszeresen kérdezel és nem kapsz rá választ!
No, nem a felelősség alól akarom kihúzni magam, hiszen az nekem nincsen. Talán valami más az oka, hogy nem kapsz válaszokat. Mi lehet az?
A boldogság mibenlétéről két bejegyzésem is van lentebb, kérlek olvasd el azokat!
Viszont a Te hozzászólásodból idéznék párat, amelyek szerintem jó példák arra, hogyan keverik össze a szeretetet, elfogadást, sikert, elégedettséget és az örömöt - a boldogsággal:
"Boldog lennék, ha válaszolnál nekem!"
"... Egy jó szeretkezést. Ilyenkor boldog vagyok."
"...olykor képes vagyok elfogadni a pillanatot ... Ilyenkor is boldog vagyok."
"...ilyenkor segíteni is tudok másokon. És ez is boldoggá tesz."
Nem kekeckedni akarok, csak hát kértél, hogy válaszoljak, nekem meg ez jutott eszembe. ; ))
Kedves Sanyi!
Köszönöm a válaszod! Örülök, hogy kapcsolódsz hozzám!
Ugyanakkor sajnálom, hogy csak az első levelemet olvastad, a kórházi élményemből talán kitűnik, hogy egyről beszélünk. Egyébként az a tapasztalatom, hogy általában egyről beszélnek az emberek, csak különbözőképpen, más megélésekből, és más szavakkal. Kár hogy ezt nem látják, csak a formák szintjén látnak, és elválasztják a megéléseiket. Pedig ugyanazt tapasztalják. Mindenben.
A hagyományos válaszaid közül bármelyik tökéletesen kielégítő számomra. És egyben elég is. Az "önismereti" válaszod nem ennyire hatékony a valódi kommunikációban, információ-cserében, élményeink megosztásában. Mert csak visszadobja a labdát. Ismerem a módszert, a volt párom három évig csinálta velem minden téren. Szét is rombolta a kapcsolatot. Ebből sokat, hihetetlenül sokat tanultam. Ezért hálás vagyok az Életnek és neki ezért is.
Megtanultam én is így kommunikálni. Jó játék, és valóban, lehet tanulni abból, ha folyton megvizsgáljuk a dolgokat. Egy baj van vele: sosincs vége. A labdát lehet pattogtatni oda-vissza, a végtelenségig, éppúgy, mint a gondolatok milliárdjait. Én írok, te nem válaszolsz, én megkérdezem, mi az oka, te megkérdezed, én elgondolkodtam-e azon, mi az oka, stb.. ez nem valódi kapcsolódás. Amíg folyton gondolkodunk nem lelünk valódi válaszokra és nem tudunk szeretetben összekapcsolódni. Mert nem válaszolunk arra, amiről szó van, csak feldobjuk a labdát... :) Egy valamire jó ez a dolog: megingat. Amíg megingat egy kérdésfeltevés, egy tett vagy nem tett, addig van dolgod vele. Amikor már tisztán látsz, csak cselekszel. Köszönsz és visszaköszönsz. Írsz és válaszolsz. Vagy nem.
Nagyon kíváncsi voltam rád, ezért dobtam fel a labdát.. :9 De ha nem válaszolsz, akkor sem történt volna semmi, mert nem elvárásból, hanem a dolog öröméért írok. Inspirálóak a kérdéseid... :) Ezért olyan jó ez a te oldalad (többek közt!). Ha már itt tartunk, te már feltetted a kérdést magadnak, vajon miért válaszoltál mégis? :)) Látod, ennyi az egész.
Kérdésed a válaszom nagyon egyszerű: (hogy vajon miért nem kaptam eddig választ): mert nem válaszoltál. :) Most kiderült számomra, hogy valószínűleg azért, mert sok a dolgod, és nem olvasol el minden levelet. Vagy mert úgy élsz, hogy csak arra válaszolsz, amire van kedved válaszolni. Ez kommunikáció. kapcsolódás. Ez maga az Élet. Az itt és most. A többi spirituális fejtegetés.
A felelősséggel kapcsolatban, mindenki eldöntheti, felelős életet él, vagy felelőtlent. Egyik sem jó és rossz. Mindegyik olyan, amilyen. Nekem az a tapasztalatom, hogy lehet azt csinálni, amihez kedvünk van abszolút öntörvényűen, és lehet azt csinálni, amihez kedvünk van úgy, hogy kapcsolódunk a környezetünkhöz. Egységben velük, a többi élettel. A különbség csak az, hogy az első esetben csak az egyik fél érzi jól magát, a másikban mindkettő/vagy még több. Az egységben választ lelnek a kérdések, és visszaköszönnek a köszöntésre, méghozzá úgy, hogy az minden félnek jólesik. Tudatosnak lenni annyit tesz: köszönni, és elfogadni a köszönés. és elengedni, ha nem köszönnek vissza. (De kopogtatni attól még lehet, hátha meghallják... :)
A mesterek szintje a labdadobálás. Az a tapasztalatom, és nem csak a volt párommal kapcsolatban, hogy a tanításban remekül meg tudják élni, de a magánéletben gáttá válik. Saját tapasztalat is. A megoldás: a kapcsolódás. Az, hogy a saját életünkben, MINDEN EGYES PILLANATBAN alkalmazzuk az egység törvényét, a legmagasabb törvényt: éljük a létezés mindennapi szintjét is, éljük meg a mindennapokban az örökkévaló csodáját. ÉS NE VÁLASSZUK EL A KETTŐT. EGYÁLTALÁN, NE VÁLASSZUNK EL SEMMIT!! AZ MÉG MINDIG AZ EGO!! A spirituális emberek egyik legnagyobb tanítása a földi lét elfogadása. Az egyszerű szabályoké. Ennek a tanulásnak van most itt az ideje. A Szeretet hullámai eltörlik a duális megéléseket. Csak az egység megélése a dolgokban, a legkisebbtől a legspirituálisabbig, okoz örömet, és nem épít karmát a most következő periódusban.
Ez a nagymesterek tanítása. Guruból Sadhguruvá válni. Mindent elfogadóvá és átminősítővé a szeretet belső megélésének erejével. De ezt csak a világgal való állandó kapcsolódásunkban tehetjük. És csak a saját életünk teremtésével való állandó egységünkben. Az összes karmánk ("rossz megéléseink") elfogadásával, és minden szeretettel való megélésével, ami csak elénk kerül. Alázat, annyit tesz: Az vagyok, Aki. Mindennel együtt, ami bennem, körülöttem van, és amit bevonzok. Nincsenek véletlenek. Vállalom a felelősséget az életemért, a tanulásomért, minden fájdalmáért és öröméért. Megélem alázattal és szeretettel. A nagy tanítók életükkel tanítanak. És mindig boldogok. Mert tudják, hogy csak élni kell az életük, és az önmagában elég. Mindent elfogadnak és mindent elengednek.
Volt szerencsém ilyen emberrel találkozni. Soha nem szalasztott el egyetlen kérdésre sem válaszolni. Mégsem láttam nála békésebb és harmonikusabb embert. Állandó kapcsolódásban van mindenkivel és mindennel.
Mi a boldogság? kapcsolódni. Szabadnak lenni rá, hogy kapcsolódni tudjunk. Szívvel. Szeretettel. Minél több mindennel. Mert az mind, amit csak látunk és tapasztalunk a mi, saját teremtésünk...
Tényleg érdekes volt a boldogság-kérdés, és hogy mindenki mással válaszolt... Vajon miért?
Mert mindenkinek más a boldogság, és mégis ugyanaz. Mert mind egyből valók vagyunk. A boldogság döntés kérdése. Hogyan éljük meg az életünk dolgait? Jól, örömmel, élvezettel, elfogadással, szeretettel, alázattal, türelemmel, bölcsességgel, elengedéssel? Akkor boldogok vagyunk, bármit is élünk.
Úgyhogy még egyszer nagyon köszönöm a kapcsolódást! Örömet okoztál vele, és mivel az öröm boldogság, mint ahogy minden az, ezért boldoggá tettél! :)
Kívánom, hogy te is minél több dologban megtudd élni a boldogságot, ami az életed/közös életeink része!
És ha van még kedved kapcsolódni, örömmel elfogadom. Ha nem, azt is.
Remélem, sikerült neked élményt, valami érdekeset, vagy bármit nyújtanom, ami kedvedre való, örömet okoz és felébreszted általa a benned is szunnyadó Örökkévaló Önvalónk boldogság-adó megélését!
Mert ez minden, és a legtöbb, amit adhatunk egymásnak, amíg élünk!
Namaszte
Aditi
Valóban nem olvastam el a kórházi leveledet, de most már megteszem! : )
A visszadobós technikát én nem visszadobálásra, kapcsolati játszmára, vagy felelősség elhárításra használom, hanem arra, hogy a valódi belső okokat megtalálja az, akit érdekel, aki keresi az igazi okokat.
Ha egy ilyen kérdésre (Vajon miért történik mindez veled?) felszínes választ adsz, ha azt mondod erre, hogy azért, mert így történt, akkor nem fogom neked többet feltenni, mert felesleges!
Vannak, akik tudják használni ezt a módszert, mert mélyebben néznek magukba a kérdés kapcsán és olyan válaszokat kapnak, amelyek más megvilágításba helyezik a személyiségük és a világ működését.
De nyitok ennek a fórumot: Miért történik ez velem? , ahol jól kibeszélhetjük ezt a technikát, hátha Te is kedvet kapsz hozzá!
Ha jól alkalmazod ezt a kérdést, akkor mindegy, hogy a párod vagy a "spirituális Mestered" teszi fel, a lényeg az, hogy megkapd magadból a helyes választ!
Hogy boldog vagyok-e? Igen. De mégis szomorú, nagyon - nagyon szomorú. Hogy fér össze ez a kettő egymással, ezt magyarázza meg nekem valaki. Miért érzem ezt???
Köszönöm.
Üdv. :) :(
Egy ismerősöm arca jelent meg előttem . Most aztán törhetem a fejem , hogy miért . ( Hisz boldog lehet , hogy ismer ENGEM . ) Na de ezt az utóbbi mondatot még én sem gondoltam komolyan . Üdvözlettel : felacso
Korábban nem ez volt a jellemző, de ma már boldognak, néha már felhőtlenül is boldognak érzem magam. Mindenben a szépet keresem, legyen az bármi. Persze vannak rossz napjaim, de összességében szabad és boldog vagyok!!!
Néha csak azon gondolkodom el, hogy ez nem azért van-e így, mert nem is élek igazán.... és ha végre valami történik velem, az már jó. Ha a végeredményt nézem, ha ez számít, ...talán ez a lényeg, hogy közben nagyon jól érzem magam. :))
...ja, és amikor kimondtam: "Boldogtalan vagyok!", nem éreztem semmit. :)
Pár napja kimondtam és napok óta este lefekvés előtt próbáltam meditálni rajta de idáig mindig el aludtam.
Érdekes volt,hogy épp ez a téma.Így ezúttal igyekszem nem el aludni este,és majd megírom mire jutottam.
Egyébként régóta jelen van bennem ez az érzés.
Ebben a pillanatban boldogtalan vagyok. Úgy 10 perce még boldog voltam... úgy 10 perc múlva boldog leszek...
...úgyhogy nem jelöltem be egyiket se :P
Miért hisszük, hogy boldognak kellene lennünk???
Én boldogtalan vagyok. Amit nem hisznek el rólam a környezetemben, mert állandóan jókedvem van.
Én mégis boldogtalan vagyok. Mert itt kell (ebben az árnyékvilágban) élnem, de előbb-utóbb vége lesz, és akkor, majd ha visszamegyek oda, ahonnan jöttem, megint jó lesz.
BÁgi
A vágyak megélése, a boldogság. (nagyon leegyszerűsítve)
A vágyak jelölik ki az utat, amerre földi életed során, haladnod kéne...
Ha sikerül, és boldog vagy, akkor jó úton jársz.
Ellenkező esetben, életed, zsákutca... :-(((
Sajnálom...
Nagyon leegyszerűsítve, kb. ennyi...
Ezért kéne boldognak lenni...
Tisztelettel:
Szürke
A vágyak megélése nehézségekbe ütközik ezen a földön....
A vágyak nem biztos hogy evilágiak...
Úgy élem meg vágyaimat, amennyire ez itt megengedtetik. Egész jól csinálom, de ez nem boldogság. :-)
És ettől nem vagyok szomorú, csak egyszerűen boldogtalan, vagyis: nem boldog.
És igen: zsákutca, ez a mostani kb. a 84563.
Üdv:
BÁgi
Mi a vágy? Mert én azt tapasztaltam, hogy az általam vágynak nevezett dolgok elérése egy pillanatra, kettőre :) boldoggá tesznek, de az a boldogságérzés úgy szétúszik, mint napos égen a pici felhők.
Éreztem már magam többször, sőt egyre többször boldognak csak attól, hogy létezek. Semmi nem történt velem, semmilyen vágyam nem teljesült, csak boldog voltam a puszta létezéstől. (Erre régen képtelen voltam, vagy csak egy-két másodpercre éltem át véletlenül.)
Mivel ez az állapot csak időszakos, ezért azt kell mondanom, hogy igen, boldogtalan vagyok.:(
Amikor kimondtam hangosan, hogy boldogtalan vagyok, egyből az életem egyik legnagyobb "problémája", feladata jutott az eszembe. Persze tudom, ha ezt megoldom, attól még nem leszek boldog, viszont egy lépéssel közelebb jutok hozzá, mivel egy újabb dolgot "kipipálhatok" az életemből, ami visszarángat a boldogság állapotából a boldogtalanságba.
Mackó
akkor érzelmi hullámvasúton utazol . Izgalmas élmény . Ha van mögötted valami háttér , viszonyítási alap , akkor már kevésbé elsöprő . A legjobb ezt pár perc megjegyzésére képes emlékezettel megélni , mert akkor nem csillapítja az előzőekkel való önkéntelen összehasonlítás a megélés totalitását . Ha meg a viszonyítási alap valami abszolút , valami teljesség , akkor meg eltörpül a jó-rossz.
A kipipálni való dolgok az én életemben is mókuskerékként működnek , de hátha kiesik belőle valamelyik fok és rálépve vele együtt ) én is . Üdvözlettel : felacso
"A vágyak megélése, a boldogság. (nagyon leegyszerűsítve)"
Nos, ezt tényleg nagyon leegyszerűsítetted. Ráadásul, a vágyak okozta kielégülést boldogságnak hívod, ami arra utal, hogy Te sem voltál még boldog ebben az életedben, vagy csak nem vetted azt észre!
Sokan vannak így, hogy az örömről, a tartós jókedvről és felszabadultságról azt hiszik, hogy az már a boldogság. De ha egyszer megtapasztalod majd a boldogságot, akkor tudod, hogy ezek a nagyszerű élmények a nyomába sem érnek annak, és a jellegük is más!
Az örömet a siker érzése, valaminek az elérése, beteljesülése váltja ki. Ráadásul, egy idő után el is múlik a hatása, vagyis a felszínen jön-megy, nem állandó dologról van szó.
A boldogság ezzel szemben nem egy felszínen áramló érzelem, hanem a lelkünk kiáradása, az Önvalónk maga. Nem valami okán jelenik meg, hanem az ego részleges megnyílása vagy teljes feloldódása ad lehetőséget a megtapasztalására.
A boldogság én magam vagyok, a valódi énem az, ezért az nem jön és megy, hanem mindig jelen van, legfeljebb nem mindig tapasztalja a felszínen lebegő figyelem!
Egy hasonlattal élve, olyanok ezek, mint a Föld, amelyik ha csak a felszínét érzékeli, akkor mindenféle erőket megtapasztal: szél, víz, tűz, fagy.
De ezek a felszínen ahogy megjelennek, idővel el is tűnnek.
A mélyén viszont van egy erő, a láva, ami mindig ott van, viszont csak akkor tapasztalja, ha a kéreg megnyílik és az a felszínre tud törni. A láva, az saját maga, a saját anyaga, és akkor is ott van, amikor a felszínen nem látható!
Mikor írtam, feltételeztem, bizonyos ismeretek meglétét...
Csak egy leegyszerűsített hozzászólást kívántam írni, nem pedig disszertációt...
A kérdéskör sokrétűsége, eleve megnehezíti, a pár szavas válaszokkal történő kommunikációt. :-(
Megpróbáltam...
Mindegy, nekem jól esett a disszertáció, mert közben eszembe jutott egy érdekes dolog:
Azt írom, hogy a boldogság a lelkünk kiáradásának az élménye, állapota.
Én amikor boldog vagyok, akkor azt érzékelem, hogy a legutóbbi ilyen állapotom óta a boldogság nem múlt el, hanem ott volt bennem változatlanul, csak itt a felszínen nem érzékeltem eközben, sőt akár el is felejtkeztem róla!
Ha ez így van, akkor a boldogság folyamatosan bennünk van, él bennünk, én vagyok az, vagyis mindig boldog vagyok, legfeljebb nem tudok róla, vagy nem tapasztalom.
Eszerint nyugodtan bejelölheti mindenki azt, hogy boldog, még azok is, akik a felszínen nem érzékelik ezt, ezért boldogtalannak élik meg magukat!
Persze ez csak elmélet, de azért hátha segít egy kicsit közelebb jutni!
Gondolj arra, hogy a boldogság ott legmélyen Te magad vagy! Ha eljutsz Önmagad belső lényegéhez, akkor meg is tapasztalod ezt a csodálatos élményt: Önmagadat, a boldogságot!
Már annyit írtam itt a boldogságról, hogy ideje átélni azt!
Lehet, hogy a vasárnapi meditációs tanfolyamon gyakoroljuk majd a boldogság elérésének a technikáit!
Én még el sem olvastam ezt a kis cikket, máris szavaztam. Nem is gondolkodtam rajta, gondolkodás nélkül a Boldogra kattintottam. Aztán elolvastam a cikket. Valóban boldog vagyok? Ha igen miért gondolom ezt? Mi boldogítana? És automatikusan mindenki arra gondol: BOLDOG vagyok, vagy ez csak nekem olyan természetes?
Először persze a anyagi dolgok jutottak eszembe. 16 éves vagyok és mostanában elég jól alakul az anyagi helyzetünk: ház, laptop, kocsi... stb. Aztán feltettem a kérdést: Miért számítanak ezek annyira nekem és miért érzem tőlük boldognak magamat? És rájöttem: nem azért mert azok sokat érnek, hanem pl: így lett egy kutyánk akit nagyon szeretek és ami a legjobb a házban az a KERT. Igazából nem is a házat, hanem a házzal járó dolgokat szeretem. Ez így megnyugtató. De ez csak egy példa.
Hirtelen rossz érzésem lett, hogy csak a felszínes dolgok jutnak eszembe. De elgondolkoztam: Sok ember nem tudja, hogy mi az a boldogság. Én TUDOM. Olyannyira, hogy már természetes, nem is tűnik fel. Itt most a lelki boldogságról van szó természetesen. Elég kiegyensúlyozott gyerek voltam mindig is és most is annak gondolom magamat. Szerintem ez a boldogság egyik alapja. Persze aki nem az, az is lehet boldog de adott esetben nem olyan hosszútávon mint én. És az is igaz,hogy nem minden kiegyensúlyozott ember boldog. De én akkor is így gondolom.
Szerintetek van ilyen, hogy ha valaki boldog, hosszútávon már fel sem tűnik neki? Néha eszembe jut, hogy én ezt miért is érdemlem ki. Mert nem mindig érzem úgy, És néha félek, hogy megszűnik ez az állapot és én akkor sokkal rosszabbul bírom majd int más emberek. Féltem ezt a törékeny boldogságot. Szerintetek ez törékeny? vagy nem annyira? és tényleg működi ez a mindenki azt kapja amit megérdemel dolog? (szerintem NEM)
Nem kell félreérteni, én sem vagyok Felhőtlenül boldog. ILYEN NINCS IS ÉN EZT NEM IS MONDTAM. Vagy szerintetek igen? Ha van, akkor sem hosszútávon. És ,ilyen lenne nektek a tökéletesen boldog, felhőtlenül boldog pillanat. Igen. Pillanat. Merthogy szerintem felhőtlen boldogság csak 1-2szer, rövid ideig mutatkozik meg életünkben. Szerintetek?
Kérlek válaszoljatok, hogy ti mit gondoltok ezekről!
További szép, és boldog napot nektek! :)
Fanni
A szavazás címében feltett kérdés kicsit becsapós, hiszen úgy tűnik, sokan, sokféleképpen határozzuk meg a boldogságot!
Van aki számára az öröm, a siker, a jó közérzet az.
Mások egyfajta spirituális állapotot élnek meg, amikor áradnak, felszabadultak, gondtalanok.
És vannak, akik egészen szigorúan, csak egy bizonyos állapotot kapcsolnak a boldogság szóhoz, amit a legtöbb ember csak 1-2 pillanatra tapasztal meg az életében.
Én ez utóbbiak közé tartozom, mármint hogy nem szeretem ezt a szót más állapotokra használni, csak arra az egyre, amit szerintem valóban jelent!
Mint írtam fentebb, a boldogság szerintem az a lelki állapot, amikor a pozitív érzések netovábbját érzékelem, mindenféle kiváltó ok, előzmény nélkül és úgy élem meg, hogy ez a belsőm legmélyéből fakad és áramlik a felszínre, minden más élményt elnyomva maga körül.
De ezzel nem szeretném elvenni senkinek sem a jókedvét, vagy az illúzióját attól, hogy Ő boldog, majd úgyis rájön az ember, amikor végre megtapasztalja a boldogságot és átéli, hogy ehhez képest az öröm, a felszabadultság, vagy az orgazmus mennyire eltörpül!
Sejtettem, hogy így lesz, egy ilyen beszélgetés alakul ki arról, hogy ki mit ért a boldogság szó alatt. Pontosan ez volt a célom, hogy elgondolkoztasson Téged is: Vajon, tényleg boldog vagyok?
Nem lehet, hogy valójában boldogtalan vagyok és amit eddig boldogságnak hívtam, az más pozitív érzések egyvelege? De mi akkor a boldogság? Hol találom azt?
Hogyan élhetem át gyakrabban?
Egy időben rendkívül sokat foglalkoztatott a boldogság keresése, ezért rengeteget gyakoroltam, meditáltam azért, hogy megtisztítsam magamban azt az utat, ami a boldogsághoz vezet. A tapasztalataim innen fakadnak, és ezért tudom, a boldogság elérhető nem csak pár pillanatra, hanem percekre, órákra, napokra, de akár egy egész életre is!
Ehhez persze nagyon tisztának, felhőtlennek kell lenni, hogy a boldogság áradását már semmi se takarja el. Ez lesz majd a felhőtlen boldogság állapota.
Én nem vagyok boldog. Boldogtalan vagyok.
Ha akarnék, ugyan tudnék boldog lenni, de mivel annyi lelki szennyeződés van még bennem, hogy pár perc, pár óra múlva úgyis elmúlna, ezért inkább a felhő eltakarításával töltöm az időmet. Haladok.
Ne haragudj Sanyi, ma olvasgattam egy-egy hozzászólásodat és azt vettem észre, hogy van most veled valami...valami, olyan, ami eddig nem volt... Olyasmit érzek ki, h mintha meginogtál volna... vagyis valami nem frankó... Nem tudom pontosan, de valami ilyesmi mocorog bennem.
Nézd Péter, ritkán frankó, hiszen én sem vagyok teljesen a helyemen, így bármit is éreztél, az igaz!
Talán az éjszakai hozzászólásaimban egy kicsit türelmetlenebb voltam, mint egyébként szoktam. Másegyébként, nagyjából jól vagyok, pont most transzlélegeztem egyet és nagyon örültem az eredményének. Mindjárt írok is róla egy blogbejegyzést!
Azért ha körvonalazódik, hogy mit éreztél, nyugodtan írd meg, és nem kell tartani, hogy megharagudok azért, amit írsz, legfeljebb majd lesz min meditálnom! : ))
Újabban többen is érdeklődtek afelől, hogy hogy vagyok, hogy haladok, hol tartok? Akit érdekel, azokkal szívesen megosztom: itt.
Sanyi kérlek ne haragudj meg a következő kijelentésem miatt, de -nem tudom miért- le kellett ide írnom ezt. azt írtad "haladsz". olvasva életrajzodat-immáron kb15 éve "haladsz". a kérdésem hová? és miért nem állsz meg végre és élvezed a jelen pillanatot ahelyett, hogy "haladnál" ? a Boldogságot amiről itt fent írsz nem találhatod meg a jövőben, csak MOST!
szeretettel
Azt tapasztaltam, hogy ha megállok, akkor ugyan tudom élvezni a pillanatot és benne mindent, amire már nyitott vagyok, de nem tudok átélni olyan dolgokat, amelyekre még nem nőttem fel.
Ugyan az "ITT és MOST" hívői azt mondják, hogy a jelen pillanatban benne van minden, de nekem mégsem sikerült benne megvilágosodnom, Önmagamnak lennem, csak akkor, amikor már "kiműveltem" magam.
Például ha egy átlagember megáll és nem halad sehova sem, mert a jelenben benne van minden, akkor Ő ettől képes lesz szeretni, elfogadni, megérteni, megbocsátani, kiteljesedni...?
Szerintem nem.
Ahhoz, hogy mindezeket vagy még többet is elérjen az ember, igenis dolgoznia kell a saját gátlásai, félelmei, tévhitei felszámolásán és el kell érnie azt a felszabadult állapotot, ami majd akkor is megmarad benne, ha megáll!
Nekem ez vált be, ezért így csinálom. De ha látok valakit, aki pusztán attól teljesen a helyére került, hogy megállt, akkor nyilván újra átgondolom a koncepciómat és kipróbálom újra!
Beszélgessünk erről, nyitottam egy fórumot neki: ITT és MOST
Sokat gondolkoztam ezen a dolgon, mivel azóta is valahányszor kimondom hangosan, hogy boldogtalan vagyok, csak komolytalanság vesz rajtam erőt. Elkezdtem visszaásni, hogy ez mitől lehet. Visszajutottam egy olyan állapotomig, amikor az egyik - mostanihoz hasonló - szarban csücsültem, szinte kilátástalanul. Egyszer csak minden világos lett, elkezdtem hihetetlenül jól érezni magam, minden könnyű lett és csak táncoltam, olyan dolgokat műveltem amire azt hittem nem is lehet. Akkor azt hittem kikattantam. De nem igy lett hanem sorra vettem a nehézségeimet csak most már úgy ahogy jöttek, tettem a dolgom, nyaltam fel a trutyit. Azóta is sokszor gondolok arra a momentumra, amihez csak közelieket értem meg az eltelt idő alatt. De azt hiszem azóta valahogy nem tudok igazán boldogtalan lenni és ez vigyorog át rajtam akárhányszor ki akarom mondani az ellenkezőjét.
Üdv néktek!
Hédi