...nem csak Te egyedül vagy ezzel így. Több barátom is beszámolt erről az utóbbi időben,és jómagam is beleestem ebbe a hibába,hogy annyi negatív dolog történt körülöttem,hogy ahogy már besűrűsödött, engem is magával ragadott,és átterjedt rám is. Szerencsére akkor észbe kaptam,hogy megint elkövetem azt a hibát,hogy túlságosan átélem mások problémáit,és egyszer csak azon veszem észre magamat,hogy nálam is kezdődnek a gondok./Én ezt úgy hívom,hogy ,,elveszítem magamat'':)/

Ilyen mindig akkor fordul elő,amikor az ember sokkal erősebben törődik másokkal,mint saját magával,vagyis nem egészen a saját életét éli. Vannak ilyen típusú emberek,és nagyon nehéz az embernek kibújni a bőréből,de ezt meg kell tanulni,hogy nem szabad,hogy a világ és mások problémája elragadja az embert saját magától. Valahol meg kell találni az arany középutat,még az ,,önfeláldozó'' típusú embereknek is,és megtartani magukat a ,,saját középpontjukban''. Ez lenne a probléma megoldása, mert innen már lehet csinálni bármit ,biztonsággal. Csak hát ez elég nehéz ugye,illetve ideig ,óráig sikerül csak /legtöbbünknek/:)))
Ahogy az ember túlzottan elkezd belemerülni valami másba,vagy aggódni,félni,akkor nagyon hamar ,,önmagán kívül kerül'',és jön a ,,borulás'':)

Még egyszer mondom,hogy mostanában ez jelenség,elég sok felől hallom,amiből arra következtetek,
hogy ,,ahogy fent ,úgy lent'',vagyis nem véletlen az ,hogy ennyire egyforma hatások érnek bennünket egy időben.
Ebből számomra az a tanulság,hogy az embernek arra kell törekednie,hogy már semmifele ,,külső hatások'' ne befolyásolhassák,annyira a kezében tudja tartania sorsát./Persze nem az ,,Isteni törvényeknek" való ellenállásra buzdítok:)/

Nekem általában annyi elég,hogy felismerjem a problémát,és azzal szerte is foszlik a hülyeség:D /ahogy pl. most is történt velem/ Ugyanakkor ez kevés ahhoz,hogy az ember már soha többet ne is essen ebbe a hibába:)
Mivel ez még velem néha előfordul,így nem tudok ennél többet mondani neked,a problémát illetően:)

rendelkező ember jobban tud fejlődni, mint akinél ajtó-ablak nyitva van.

Mit jelent kitűzni és megerősíteni az én-határokat?

Azt, hogy fel kell vállalni, hogy saját magamért akkor tudok a legtöbbet tenni, ha van erőm, lelki és fizikai, egészséges vagyok. A közösségben elvégzett munkám akkor a leghatékonyabb, magamból a legtöbbet akkor tudok adni ha a legjobban vagyok.

Ezért, amikor nehéz helyzetek sokasága jön szembe, rangsorolni kell.

Az egészséges mértékű önzés helyességére a következő példát tudom hozni. Tegyük fel, van pénzed, mikor jársz Te is és a rászorulók is jobban? Ha szétosztogatod és amikor elfogyott a nélkülözés következik be? Vagy ne adj semmit?

Mind a két megoldás szélsőségesen rossz. A jó megoldás az, hogy a pénzt fektesd be és a profitból profitálj Te is és juttass belőle a nélkülözőknek is.

A lelki "tőkénk" ugyanígy működik.

A szerepeinket meg kell haladni ahhoz hogy ez működni tudjon. Aki állandóan a szenvedést, a nélkülözést veszi észre a világban, minden áron, még a másik ember karmája ellenében is megpróbálja a megmentőt eljátszani, vegye észre, hogy saját magát kell megmentenie. Megmenteni saját magát a megmentő szerepébe való beleragadástól.

Az átéléses módszert kiegészíteném a helyes önértékeléssel, önelfogadással de leginkább az önmagam szeretetével.

Mit jelent az igazi, önmegvalósító önszeretet?

Szeretem és elfogadom magam, ott ahol tartok. Szeretem magam, ha hibázok. Nem a hibát szeretem, hanem önmagam.

Gyakori tévedés az, hogy a kritikákat, bírálatokat minden esetben azért kapjuk, hogy gőzerővel dolgozzuk át magunkon azokat a tudattartamokat.

Ha ez így lenne, a megvilágosodás pillanatáig egyetlen percre sem érezhetnénk jól magunkat, szeretetlenségben, a tökéletlenségünk miatti szenvedésben élnénk. Olyan szinten lerombolva magunkat amivel pontosan az ellenkező hatást érnénk el, vegetálnánk a szenvedéseink közepette.

A fejlődés három lépcsőből áll. Először leromboljuk a régit, hitrendszereket, magatartási mintákat, felismerjük a tévedéseinket, változtatunk, eltakarítjuk a romokat.

A második lépcső az új felépítése és megszilárdítása.

A harmadik szakasz, kiélvezem az elért eredményeket, töltődöm mielőtt az újabb szint meghódításába belevágnék.

Amikor az ember szembesül a spirituális útja során hogy évekig önhazugságban élt, hogy az ami rossz az életében azért csakis ő a felelős, hajlamos túlvállalni magát a rombolási szakaszban. A sehol sem tartok ráadásul olyan bevonzásokat produkál, hogy a "fejlett kritikai hajlammal" rendelkező üldözőket is jól bevonzza, nehogy már egy percig is jól érezd magad.

Állj meg.

Ez így nincs jól :-)

Köszönöm a hozzászólásaitokat, a segítő szándékot.
Vannak benne igazságok és használható jó tanácsok, köszönöm szépen.

S igen én is azt látom, hogy többen vagyunk válaszhelyzetek elé állítva, amikor meginog a régi, hogy leomoljon és helyet adjon egy újnak, ami közelebb van a belső szükségleteinkhez, belső önmagunkhoz.
Úgy gondolom, hogy ez a naphold által leírt Uránusz állás velejárója is lehet.

Ami engem elszomorít, hogy még mindig ott tartok - ennyi önmagamon végzett munka és önfejlesztés, önszeretgetés után is - hogy szinkronban vagyok ezekkel az érzésekkel, lelkiállapotokkal és nem az elején derül ki, hogy mibe csöppentem, hanem majd egyszercsak.

Az, hogy miért történtek így a dolgok, az meg igazán tanulságos volt, ezért leírom.
Amikor a blogot megírtam azt éreztem, hogy a mostani igazság kiderítéséhez egy elég erős ellenállás van bennem, s inkább maradtam volna a megszokott "szenvedős" állapotban, minthogy kilépjek belőle.
Ezt egyáltalán nem értettem miért van így, ebből született a blog.
Mindent végigcsináltam, ami csak eszembe jutott. Látszólag használtak is a dolgok. Ezek után befejezésül leültem meditálni, a békességre fókuszálva.
Amint mélyült a meditációm előjött a harcias, irányítgatós, hatalomvágyó árnyékszemélyiségem. Nem voltam tudatában és észrevétlenül történt, hogy külön kezeltem magamtól.
Addig kellett lemennem, hogy őt vissza tudjam integrálni önmagamba.