Hogy érzem magam?
Jó kérdés... Hogy érzem magam?

Időnként azt gondolom, hogy megfogtam az Isten lábát... De rájövök, hogy nem. Ettől aztán, nem vagyok túl jól...
Szeretném megfogni az Isten lábát, mert akkor tudnám, hogy jó irányba állok arccal, de fogalmam sincs arról, hogy amit sikerült megfogni, az valójában, mi is tulajdonképpen?

Köszönöm a kérdésedet Michaelita.

Most és általában is nagyon jól vagyok!

ÉLEK!!! :))

Nem lehet rájuk csak igennel,nemmel válaszolni:)
Már csak a belső film,ami az emberben lefut,ahogy átolvassa ezeket,már az is olyan terjedelmes önvallomás /ha az ember őszinte magához/,hogy az már egy önálló blog témája lehetne.

Lehet ,hogy ezért ilyen kevés még a válasz,pedig ezek kardinális kérdések,és nagyon alkalmasak egy önvizsgálatra.
Amikor átgondoltam ezeket,ahhoz tudnám hasonlítani a folyamatot,mint amikor a számítógépen elindítom a NOD-ot,és átvizsgál minden file-t,az egész rendszert.
Szerencsére már nem jöttek ki olyan eredmények,hogy x-file-t nem lehet megnyitni,rendszerhiba miatt:)

Arany Drága Kavics!
Nagyon örülök, hogy olvashatom soraidat!
Az hogy könnyedén odadobtam a blogot, az azért túlzás. Nekem sem ment ilyen könnyen.
Mert én is megszenvedem a szürke fényszegény napokat és van, hogy annyira igyekszem belülről kompenzálni, hogy épp a másik végletbe sikerül esni.
A mostani megkísértős időszak sem könnyű, még akkor sem, ha több megpihenős időszak is adódik benne, mint más ilyen időszakokban. Illetve, van hogy fellélegzek, hogy jaj de jó ez most könnyebb, mint előző években ilyenkor, no akkor jön egy jó kis sumák fonák helyzet, s csak utólag jövök rá, hogy hoppá, jó lesz éberen, tudatosan figyelni.

Aztán az olyan bejegyzések, hogy "Most és általában is nagyon jól vagyok!" vegyes érzelmeket váltanak ki belőlem. Irígylem az íróját, bármennyire is negatív érzésnek számít mindez. Ez van, ennyi telik ki most tőlem (magamnak nem hazudhatok, másnak meg nem érdemes)

Évikém!
Csak akkor mélyreható, ha Te mélyrehatóan szeretnél rá válaszolni (én ezt úgy tanultam, hogy "a kulcs a keresőben van"). Mert aki csak egy felületes válasszal akar rá válaszolni, azt is megteheti (még ha mi tudjuk, hogy az nem is éri meg a fáradtságot, akkor is).

Miklós!
Ezek szerint úgy-ahogy elrendeződtek a dolgok körülötted és már szokod az új helyet?
Nem piskóta amit megcéloztál. Merthogy szerintem a megfogni az Isten lábát nekem nagyon nagy dolognak tűnik Nem tudom, Te hogy vagy vele, de én már annak is nagyon tudok örülni, ha megértem a világban megnyilvánult voltát.

Igen, igazat adok nektek, amikor azt írjátok, hogy minden jó, úgy ahogy volt/van és jó, hogy élek (itt és most:)
Bármennyi erőfeszítésbe is kerül az élet megpróbáltatásait elviselni, a kísértéseket felismerni, az érzéseimet és az erőket/energiákat áramolni hagyni, mégis nagyon örülök annak, hogy itt (Magyarországon) és most élek/élhetek. Le nem mondanék erről, bármit tartogat is nekünk még a jövendő.

Nálam most minden megborult, minden oldalon. Valahogy mindig az van, ha egy területen összeomlik az életem, akkor kártyavárként magával rántja az összes többit. De ugye a földszintről lehet jól építkezni:). Biztosan azért jött most ez az életembe, mert nem figyeltem eléggé magamra. Mostanában megint sokat meditálok, és oldom a blokkjaimat, ami a továbblépésben gátol. A pontot az í-re az tette fel, hogy megkérdőjeleztek abban, jó anya vagyok e? A számomra legfontosabb ember palántára vajon elegendő figyelmet fordítok e? Ez totál kiborított, mert legbelül érzem, hogy nem. Mert ha valamiben elbizonytalanítható vagyok, akkor ott jogos a kritika. Szóval van mit helyre tenni.. és keresem az egyensúlyt! Aki keres, ugye az talál, csak energiát kell fektetni bele.
Hát ennyi!

Kedves Kavics!
Köszönöm a válaszodat! Mindent értek, amit írtál... de nagyon elgondolkodtam mégis az írásodon. Mégpedig azért mert én ezeket a jelzéseket nem a testemnek tudtam be, hanem valamiért a lelki életem működésének. ... no de mindegy is, hogy melyik területről jön, ezek nagyon jó jelzések, sokszor fontos információkat hordoznak (leginkább önmagunkról, esetleg a másik emberről).

Már nem tudom, hogy hol hallottam évekkel ezelőtt, hogy akinek a környezetében melegünk van, azzal (a személlyel, vagy az általa megnyilvánított dologgal/érzéssel/tulajdonsággal) dolgunk van. Azóta próbálom figyelni, és kielemezni/értékelni, hogy miért lehet éppen melegem.
S nagyon úgy tűnik, mintha bennem zajlana olyankor egy belső égési folyamat a másik aurájának a közelségétől, vagy az általa mondottaktól. Többféle ok miatt lehet: vagy azért mert valamit bátran kinyilvánít, amit nem tudatosítottam még, vagy nekem lenne a számára mondandóm, de merő udvariasságból/lovagiasságból inkább csendben maradok, vagy olyan belső értéket nyilvánít meg, ami ugyan csodálatba ejt, de tudatosítani mégsem igen sikerül (a tudatosítási küszöböm alatt észlelem csak).
Szóval érdekes dolgok kerülhetnek elő, ha őszintén igyekszünk foglalkozni a dologgal.

Összességében nagyon jó dolog, amikor az érzékelésünk kapui ilyen szélesre tárulnak és ennyire sok infó jön be rajta. Én is nagyon örülök neki és nagyon szeretem:)

Kedves Orsi!
Ismerős az érzés.
Én amikor kijövök a "gödörből", akkor többnyire arra jövök rá, hogy azért éreztem azt, hogy minden "rámborult", mert elkeseredésemben még az értékelhetőt sem vettem észre.

Az anyasággal kapcsolatos érzéseid nagyon ismerősek és teljesen helyénvalóak (sajnos:(
Ha az ember gyermeket nevel, akkor annak a legjobbat és legfontosabb dolgokat szeretné megadni, ami sajnos szinte kivitelezhetetlen (márcsak azért is, mert szerettei és önmaga számára is szeretne megadni mindent).
Egy kolleganőm régen azt mondta, hogy mindig úgy érezzük, hogy nem vagyunk elég jó anyák/szülők, s ez az érzés teljesen természetes. De majd egy ponton (a gyermek felnőttkorában) visszatekintve derül ki, hogy nagyon is azok voltunk. Addig nincs mit csinálni, csak tenni azt, amit jónak érzünk, lehetőleg mindenféle bűntudat és hibáztatás nélkül.

Én nem hinném, hogy ne lennél jó anya! Inkább arra gondolok, hogy azért merte bárki is megkérdőjelezni, hogy jó anya vagy-e, mert legbelül Te is megkérdőjelezed ugyanezt (s nekem az jön át, hogy belül sajnos hibáztatod magadat)
Szerinted mit jelent jó anyának lenni? Aki jó anya, az mitől jó? Aki nem jó, az pedig miért nem jó? Mi az, amit nem kap eleget a gyereked a figyelmen kívül? S vajon tényleg több figyelem kellene-e neki, vagy az is lehet, hogy annyi elegendő, amennyit kap?
S vajon a gyereked gondolat orientált "típus"-e? Ők igénylik a sok figyelmet, a másik két típusnak kevesebb figyelem is elegendő.