Hogy érzed magad éppen most?... és általában?
A honlapon a bal oldalon rendszeresen láthatunk kérdéseket, amikkel bejelölhetünk, hogy az adott témakörben mire szavazunk.
Az aktuális kérdés, ami számomra éppen ma feljött:
"Boldog vagy boldogtalan vagy?
- Boldog vagyok.
- Boldogtalan vagyok."
Szeretem, tisztelem a honlap üzemeltetőjét, sokra tartom az igyekezetét, amivel segít bennünket közelebb jutni önmagunk éppen aktuális elfogadnivalóihoz, belátnivalóihoz, tudatosítanivalóihoz.
Szívesen, esetenként visszatérően használom a webmestert, a tarot kártyás jóslást, és akár a szavazást is.
A mostani blogommal nem kötözködni akarok, csak éppen nincsen megfelelő válaszom erre a kérdésre, amennyiben csak a két lehetséges közzül választhatok.
Ha lenne valami olyan választási lehetőségem, hogy "elvagyok", akkor azt választanám éppen most.
Ugyanis - most így utólag visszatekintve - hosszú hetek igyekezete van mögöttem, amikor többet aggódtam mint amit a szervezetem még el tudott volna fogadni... szóval az immunrendszerem most pihenőpályára állított.
Minden lelassult és lecsendesedett körülöttem. Így éppen boldog nem vagyok. De azért boldogtalannak sem mondanám magamat mert tudom, hogy ez egy átmeneti állapot és vannak olyan lehetőségeim belőle, ami az előnyömre fordítható.
No de nézzük meg ezt a "hogy vagyokot" több szinten is.
Mi magyarok valahogy nagyon lelkisek vagyunk, talán éppen ezért főleg ilyen fényszegény napokon, ismerjük be, talán pesszimizmusra hajlamosabbak is.
De azért azt a lelkünk mélyén többnyire érezzük, hogy nem ez az alapállapotunk.
Magamra vetítve semmiképp nem tudom magam a boldogtalan vagyokkal azonosítani. Ha ugyanis egy ideig boldogtalannak érzem is magam, kiderül, hogy ez egy múló lelkiállapot és ezen kívül/túl van még annyi minden más amivel azonosítom magam átmenetileg (dühös, kétségbeesett, kapkodó, szorongó, békés, lelkes, örömteli, boldog, emelkedett hangulatú, szerelmes, szeretetteli, eufórikus,...)
Azonban ha ez ennyire múló állapot, akkor mi a lényeg, mi a biztos pont?
Számomra egyetlen biztosnak tűnő pont van, ami hosszú távon igaz: a "vagyok".
Vagyis az, hogy testben élek, létezem, és tapasztalatokat gyűtök. S megfigyelem a körülöttem levőket, akik szintén testben élnek és tapasztalatokat gyűjtenek. Mert lehetséges, hogy a megfigyeltek által önmagamról is egyre többet tanulok meg önmagamról és a világról.
Amúgy szokásom, hogy azt kérdezzem találkozáskor: "hogy vagy? mi van Veled?"
Ez nem a fent leírtak ellentmondása akar lenni, hanem ilyenkor a másik embertársamnak lehetősége nyílik arra, hogy kiengedje magából az éppen olyan amilyen lelkiállapota miatt fölösleget (már ha élni kíván vele és Ő is úgy akarja).
Köszönöm a honlap üzemeltetőjének, hogy a kérdésével inspirált a téma megfontolására, továbbgondolására.
S kedves Blogolós Társam, azt szeretném Tőled megkérdezni, hogy érzed magad éppen most? Hogy érzed magad általában? S tudod-e ennek az okát? Tudod-e miért éppen ezt érzed éppen most? Sikerült-e rájönnöd azokra a folyamatokra, amik idáig vezettek? Tudod-e meddig tart ez az állapotod és mitől fog megváltozni?
- Michaelita blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
16 hozzászólásHogy érzem magam?
Jó kérdés... Hogy érzem magam?
Időnként azt gondolom, hogy megfogtam az Isten lábát... De rájövök, hogy nem. Ettől aztán, nem vagyok túl jól...
Szeretném megfogni az Isten lábát, mert akkor tudnám, hogy jó irányba állok arccal, de fogalmam sincs arról, hogy amit sikerült megfogni, az valójában, mi is tulajdonképpen?
Szia Marcsi !
Könnyedén ide dobtad ezt a blogot, de a válasz már nem is annyira lájtos, mármint számomra.
Ha jó látom, kinn szürke minden, bent a lakásban harmónia, meleg, csend, békesség és nyugalom - ha kívülről szemlélem a dolgokat -.
Belülről nézve fegyverszünet és a "csakúgyvagyok" állapota megspékelve némi öniróniával és vállvonogatással, utána pedig megbocsájtó mosollyal.
Amúgy megszállt a nyugalom, mert tudom, minden lelkiállapot múló és minden helyzetet, érzést felülír egy újabb. Egyre inkább rajtam múlik, hogy az milyen lesz számomra.
A biztos pont a létezés (még most:)), innen lehet jó nagyokat lendülni, pörögni, lelassulni, bevadulni, hányingert kapni, szóval mindenféle finomságot megkapni, amire csak halandó vágyik. Kell ennél több ?
Hát persze ! Tudni kell(ene) megszelídíteni a vad kavargást, élvezhetővé tenni az unalmat, feldolgozni a fájdalom messzire nyúló csápjait, megmártózni a gyönyörben, elsimítani a gyűlöletet és még sorolhatnám a végtelenségig.
De akkor mi örömöm telne az életben ? Mit kezdenék a rengeteg tapasztalással és azokkal, amik még várnak rám ? Mihez viszonyítanám az örömöm, a fájdalmam, a sikereim, a kudarcaim...., a fejlődésem, avagy visszafejlődésem ?
Jó úgy minden, ahogy volt és ahogy van, szelídülési és kitörési folyamatokkal tarkítva, csak az nem mindegy, hogy milyen arányban adagolom magamnak. Ha idő előtt elindulok felfelé, úgyis "lerúg egy angyaltalp". :)
Köszönöm a kérdésedet Michaelita.
Most és általában is nagyon jól vagyok!
ÉLEK!!! :))
Nem lehet rájuk csak igennel,nemmel válaszolni:)
Már csak a belső film,ami az emberben lefut,ahogy átolvassa ezeket,már az is olyan terjedelmes önvallomás /ha az ember őszinte magához/,hogy az már egy önálló blog témája lehetne.
Lehet ,hogy ezért ilyen kevés még a válasz,pedig ezek kardinális kérdések,és nagyon alkalmasak egy önvizsgálatra.
Amikor átgondoltam ezeket,ahhoz tudnám hasonlítani a folyamatot,mint amikor a számítógépen elindítom a NOD-ot,és átvizsgál minden file-t,az egész rendszert.
Szerencsére már nem jöttek ki olyan eredmények,hogy x-file-t nem lehet megnyitni,rendszerhiba miatt:)
Arany Drága Kavics!
Nagyon örülök, hogy olvashatom soraidat!
Az hogy könnyedén odadobtam a blogot, az azért túlzás. Nekem sem ment ilyen könnyen.
Mert én is megszenvedem a szürke fényszegény napokat és van, hogy annyira igyekszem belülről kompenzálni, hogy épp a másik végletbe sikerül esni.
A mostani megkísértős időszak sem könnyű, még akkor sem, ha több megpihenős időszak is adódik benne, mint más ilyen időszakokban. Illetve, van hogy fellélegzek, hogy jaj de jó ez most könnyebb, mint előző években ilyenkor, no akkor jön egy jó kis sumák fonák helyzet, s csak utólag jövök rá, hogy hoppá, jó lesz éberen, tudatosan figyelni.
Aztán az olyan bejegyzések, hogy "Most és általában is nagyon jól vagyok!" vegyes érzelmeket váltanak ki belőlem. Irígylem az íróját, bármennyire is negatív érzésnek számít mindez. Ez van, ennyi telik ki most tőlem (magamnak nem hazudhatok, másnak meg nem érdemes)
Évikém!
Csak akkor mélyreható, ha Te mélyrehatóan szeretnél rá válaszolni (én ezt úgy tanultam, hogy "a kulcs a keresőben van"). Mert aki csak egy felületes válasszal akar rá válaszolni, azt is megteheti (még ha mi tudjuk, hogy az nem is éri meg a fáradtságot, akkor is).
Miklós!
Ezek szerint úgy-ahogy elrendeződtek a dolgok körülötted és már szokod az új helyet?
Nem piskóta amit megcéloztál. Merthogy szerintem a megfogni az Isten lábát nekem nagyon nagy dolognak tűnik Nem tudom, Te hogy vagy vele, de én már annak is nagyon tudok örülni, ha megértem a világban megnyilvánult voltát.
Igen, igazat adok nektek, amikor azt írjátok, hogy minden jó, úgy ahogy volt/van és jó, hogy élek (itt és most:)
Bármennyi erőfeszítésbe is kerül az élet megpróbáltatásait elviselni, a kísértéseket felismerni, az érzéseimet és az erőket/energiákat áramolni hagyni, mégis nagyon örülök annak, hogy itt (Magyarországon) és most élek/élhetek. Le nem mondanék erről, bármit tartogat is nekünk még a jövendő.
Rendben, akkor egy kis magyarázat. :)
Attól vagyok jól, hogy egyre gyakrabban érzem magamban és a környezetemben a harmóniát. Mostanában is történnek velem olyan dolgok, amelyek régebben bosszúságot, stresszt okoztak bennem, de ma már azt nézem, hogy mi hasznom van ezekből, miért jók ezek nekem. És legtöbbször meg is találom (kapom) a választ.
Ilyen egyszerű! Hozzáállás kérdése az egész. S hogy mit tartogat számunkra a jövendő? Legnagyobb mértékben az is csak rajtunk múlik. :))
Marcsi ! Lehet deja vu érzésed, de az biztos, hogy tökéletesen ugyanaz soha nem fog Veled megismétlődni. Ezzel ugyan nem mondtam nagyot, csak arra akartam rávilágítani, hogy a látszólag "ugyanaz dolgok" mássága pontosan érted van. Hogy figyelj, erősödj, tanulj, bölcsebb, türelmesebb, elfogadóbb legyél.
Ugyanarra rálegyintenénk, de ha van benne egy csavar, főleg olyan, ami balkezes:), hát az pontosan azért van, hogy előbányászd a mélyből a tanultakat és folyamatosan figyelj önmagadra, a mások által kiváltott hatásokra, arra, hogy ezeket mennyire vagy képes kezelni, mit váltanak ki belőled, vagy mit nem, pedig kellene.
Rájöttem, hogy nekem a testem adja a legpontosabb jelzéseket.
Kedves Kavics!
"Rájöttem, hogy nekem a testem adja a legpontosabb jelzéseket".
Ezt írd le légy szíves részletesen, hogy mire is gondolsz, ez hogyan és miben nyilvánul meg?
Nagyon sok apró és nagyobb jelzést ad a testem. Ha valamiről úgy kell beszélnem, hogy még egyáltalán nincs magamban feldolgozva, vagy nagyon lefojtom, akkor egy idő után úgy elszorul a torkom, hogy nem bírok normálisan kommunikálni, vagy elkezdek folyamatosan köhögni.
Vagy például, ha valaki hosszabb időn keresztül belép a privát szférámba, folyamatosan ott tartózkodik anélkül, hogy én szeretném, nem veszi a jelzéseim, akkor elkezd iszonyú melegem lenni és hátrább kell lépnem, vagy egyszerűen otthagynom az illetőt.
Ha valaki nagyon szimpatikus nekem, önkéntelenül kitárom a szívem, szinte érzem, ahogy nyílik a hatalmas ajtaja, hogy befogadja melegséget. Ilyenkor az egész mellkasom egyetlen szív.
Maga az érintés, annak milyensége is nagyon sokat elárul számomra. Hogyan hat rám, ha megérint és megérintem, közelebb húzódnék, vagy inkább távolabb mennék. Ha jól esik, akkor az ujjaimon keresztül átfut rajtam valami megmagyarázhatatlanul kellemes érzés. Elég ehhez egy kézfogás, mielőtt kiterjesztenéd magadban a témát.:)
Ez a néhány kiragadott érzés bizonyára közhelyes már másoknak, de én csak a közelmúltban kezdtem felfigyelni rájuk és még sok-sok egyébre, de ezeket megtartom magamnak.:) Elnézést.
Nálam most minden megborult, minden oldalon. Valahogy mindig az van, ha egy területen összeomlik az életem, akkor kártyavárként magával rántja az összes többit. De ugye a földszintről lehet jól építkezni:). Biztosan azért jött most ez az életembe, mert nem figyeltem eléggé magamra. Mostanában megint sokat meditálok, és oldom a blokkjaimat, ami a továbblépésben gátol. A pontot az í-re az tette fel, hogy megkérdőjeleztek abban, jó anya vagyok e? A számomra legfontosabb ember palántára vajon elegendő figyelmet fordítok e? Ez totál kiborított, mert legbelül érzem, hogy nem. Mert ha valamiben elbizonytalanítható vagyok, akkor ott jogos a kritika. Szóval van mit helyre tenni.. és keresem az egyensúlyt! Aki keres, ugye az talál, csak energiát kell fektetni bele.
Hát ennyi!
Kedves Kavics!
Köszönöm a válaszodat! Mindent értek, amit írtál... de nagyon elgondolkodtam mégis az írásodon. Mégpedig azért mert én ezeket a jelzéseket nem a testemnek tudtam be, hanem valamiért a lelki életem működésének. ... no de mindegy is, hogy melyik területről jön, ezek nagyon jó jelzések, sokszor fontos információkat hordoznak (leginkább önmagunkról, esetleg a másik emberről).
Már nem tudom, hogy hol hallottam évekkel ezelőtt, hogy akinek a környezetében melegünk van, azzal (a személlyel, vagy az általa megnyilvánított dologgal/érzéssel/tulajdonsággal) dolgunk van. Azóta próbálom figyelni, és kielemezni/értékelni, hogy miért lehet éppen melegem.
S nagyon úgy tűnik, mintha bennem zajlana olyankor egy belső égési folyamat a másik aurájának a közelségétől, vagy az általa mondottaktól. Többféle ok miatt lehet: vagy azért mert valamit bátran kinyilvánít, amit nem tudatosítottam még, vagy nekem lenne a számára mondandóm, de merő udvariasságból/lovagiasságból inkább csendben maradok, vagy olyan belső értéket nyilvánít meg, ami ugyan csodálatba ejt, de tudatosítani mégsem igen sikerül (a tudatosítási küszöböm alatt észlelem csak).
Szóval érdekes dolgok kerülhetnek elő, ha őszintén igyekszünk foglalkozni a dologgal.
Összességében nagyon jó dolog, amikor az érzékelésünk kapui ilyen szélesre tárulnak és ennyire sok infó jön be rajta. Én is nagyon örülök neki és nagyon szeretem:)
Kedves Orsi!
Ismerős az érzés.
Én amikor kijövök a "gödörből", akkor többnyire arra jövök rá, hogy azért éreztem azt, hogy minden "rámborult", mert elkeseredésemben még az értékelhetőt sem vettem észre.
Az anyasággal kapcsolatos érzéseid nagyon ismerősek és teljesen helyénvalóak (sajnos:(
Ha az ember gyermeket nevel, akkor annak a legjobbat és legfontosabb dolgokat szeretné megadni, ami sajnos szinte kivitelezhetetlen (márcsak azért is, mert szerettei és önmaga számára is szeretne megadni mindent).
Egy kolleganőm régen azt mondta, hogy mindig úgy érezzük, hogy nem vagyunk elég jó anyák/szülők, s ez az érzés teljesen természetes. De majd egy ponton (a gyermek felnőttkorában) visszatekintve derül ki, hogy nagyon is azok voltunk. Addig nincs mit csinálni, csak tenni azt, amit jónak érzünk, lehetőleg mindenféle bűntudat és hibáztatás nélkül.
Én nem hinném, hogy ne lennél jó anya! Inkább arra gondolok, hogy azért merte bárki is megkérdőjelezni, hogy jó anya vagy-e, mert legbelül Te is megkérdőjelezed ugyanezt (s nekem az jön át, hogy belül sajnos hibáztatod magadat)
Szerinted mit jelent jó anyának lenni? Aki jó anya, az mitől jó? Aki nem jó, az pedig miért nem jó? Mi az, amit nem kap eleget a gyereked a figyelmen kívül? S vajon tényleg több figyelem kellene-e neki, vagy az is lehet, hogy annyi elegendő, amennyit kap?
S vajon a gyereked gondolat orientált "típus"-e? Ők igénylik a sok figyelmet, a másik két típusnak kevesebb figyelem is elegendő.
Hogy is érzem magam?
Lássuk csak...
Alapjában véve én egy vidám, mosolygós, másokat is felvidító, kedves, csicsergős lány vagyok...
...DE! Egy "lélekbúvár", aki kielemezte a viselkedésemet!
Azt mondta, hogy ez az egész csak egy páncél, egy álarc, ami mögé bevackoltam magam, a szívem egy betonfallal van körülvéve, a szívcsakrám teljesen le van zárva...
...már nem tudom, hogy vagyok, ez összezavart.
-Vyta-
...higgy inkább magadnak. Lehet, hogy a "lélekbúvár" a saját falai mögül nézett rád, és hirtelen nem tudta, hogy Ő most éppen kint van, avagy bent...
Van ilyen! :))
Ő elég fejlett spirituálisan, de volt pár dolog, amivel nem értettem egyet.
Én nagyon tudok szeretni, szerinte nem. Vagyis nem mutatom ki. És nem örülök semminek.
Ez sem igaz, mert én a legapróbb dolgoktól is iszonyatosan boldog tudok lenni...
Lehet, hogy elbeszélünk egymás mellett???
Egyetértek Szegessel. Attól, hogy valaki spirituális mesternek hiszi magát, és marhaokosnak tűnik, tud óriási marhaságokat mondani. Én is jártam már így nem egyszer. :) Úgyhogy magadban bízz. :) "Tudni csak azt lehet, amit átélsz." (FankaDeli)
Ide illik ez a dal, ha van kedved, hallgasd meg:
http://www.youtube.com/watch?v=etNp1vg3fa0
az elemzés, mivel teljesen zárt csakra nincsen...