Kedves emberek, önmegvalósítók, Úton lévők! Úgy döntöttem, elkezdek itt írni valamit.
És úgy döntöttem, őszinte akarok lenni, mert máshogy egyszerűen nem megy, minthogy azzal mentegetőzzek, ami miatt nehéz írnom, ami miatt túl fárasztó, ami miatt olyan, amilyen lesz, és az, ami éppen sikerül. Egy megviselt lélek vagyok, azzal a nagy átokkal hogy sok év alatt a végső szintekig kimerültem, amiatt hogy - ahogy egyszerűen szoktam fogalmazni - a "pokolban" sínylődtem, és azzal a mérhetetlen nagy áldással, amit még a "pokol kivilágítása és felszámolása" előtt kaptam.

Tudom, ez még teljesen elvont, de most két alapelv szerint kezdek el írni: 1., nem a szavakkal való művészkedés, hanem mindig és mindenekelőtt a jelentés, tartalom megcélzása lebeg előttem; 2., mivel az önkifejezésem sokszor (mint most is) nehézkes, a részletekbe-magyarázatba eléggé belemenni vagy értelmes sorrendet képezni, stb., pedig nem nagyon van lelkierőm, ezért teljes érthetőség helyett sokszor csak őszinte, vagy akár "panaszkodó" leszek...
Kezdetnek mondjuk ennyi. A spontaneitás pedig íratlan alapelvem-működésem, úgyhogy én is csak várom, lesz-e ebből valami ;-P

Miért írnék? Ha megengeditek, - bár eddigi életem is hihetetlenül kivételes és minden szélsőségben, áldásban és átokban gazdag, s lehet is hogy végül csak arról fogok írni -, de fő célom mégis az, hogy abból a Tudásból adjak legalább halovány ízelítőt, melyet gyötrelmes és felemelő eddigi éveim során kaptam.

Miféle tudás? Ó, már megint az élet legnagyobb kérdései, mi végre vagyunk itt, kik vagyunk, miből lettünk, mi ez az egész amiben vagyunk, hogy működik, hogy működünk mi benne..?! Rengeteg válasz született már ezen kérdésekre, és mégis, valahogy ez az emberi tudás sok millió kis darabban van, nem egyeznek (ki) egymással a tudományok, az ideológiák, filozófiák, embertípusok, s egyszerűbben nézve az elmélet és a gyakorlat.
Ezt hívom feldaraboltságnak. Miközben van egy Pont, ahol minden találkozik, egybeolvad, mert ez az, ahonnan minden kiindul, a Forrás, a közös Lélek... szerencsére egyre többen és többen ismerik ezt fel, ahogy bizony nem is új az emberiség számára, csak valamiért az ősi civilizációk, mesterek tudása, bölcsessége mégsem volt erősebb az emberiség nagy részén azóta is "uralkodó" kollektív tudatlanság masszájánál, bármi is segítette azt elő éppen (pl. vallás, elnyomó hatalmak, ma média..).

A spirituális tanokból (amit a szél éppen felém fúj:) sok mindennel egyetértek, mégis, muszáj leszögeznem, hogy azon szavak amiket én fogok leírni, a legismeretlenebb szerzőként, egy alapvetően eltérő, új mélységekig lehatoló (pontosabban onnan feltörő) és merem hinni, az emberekben is új kapukat, addig nem ismert Boldogság-kaput megnyitó Forrásból fakadnak.
Nyugodtan elhiheted, és azt is tudhatod, hogy még nem publikáltam, mert nem azért kell aggódni, hogy egy újabb spirituális írónak készülő ember elindít egy újabb szép, de ugyanazt mondó írományt, sokkal inkább azért, hogy mikor fog végre a kimondott, feldarabolt, szépen megszerkesztett szavak szintjéig érve az emberek elé tárulni valami merőben új Teljesség. Tudom hogy ez most még csak üres szó, nem is hitegetni akarok, csak egyszerűen és hétköznapian állítom hogy ez most több, és messzebb megy, mint bármi amit eddig olvashattál.

Ez az életem, ezért vagyok, ez csörgedezik az ereimben, s kegyetlen nehéz eddigi életemből eredően senkivel nem tudtam megosztani, ezért írtam most ezt, és ezért reménykedem, hogy lesz erőm folytatni.