Csak nem abszolút , hanem korlátai és határai vannak .Alapvető határ , hogy segítség nélkül
a saját fejlettségi szintemnél magasabb szintű módon való bevonzásra és
a saját fejlettségi szintemnél magasabb szintű dolog / helyzet bevonzására képtelen vagyok , csak az általam még éppen földolgozhatóéra .
Korlátja ,hogyha nem szívvel teremtek , akkor az ellentett jelenséget is létrehozom , és legfeljebb a vele való találkozásig eltelt idővel ,mint lehetőséggel gazdálkodhatom,hogy hátha addig elérek arra a szintre ,amin már képes vagyok átívelni a visszacsapó következmény hatása fölött , és már csak a habja érint .
Korlátja még , hogy nagyon pontosan kell meghatározni , elképzelni a vágyott helyzetet , mert ha hagyunk a világegyetem számára játékteret ,akkor a számunkra legmegfelelőbbel lep meg , és nagy lesz az elképedésünk .
Üdvözlettel : felacso
U . i . : Mindezen hibalehetőségek megszűnnek , ha már összhangban vagyunk a lelkünkkel , szellemünkkel , ha áttetszőek vagyunk . A szív szeretetre való megnyíltságával és a tágabb tudatossággal , ( vagyis az okok és következmények mélyebb összefüggéseinek átlátásával ) viszont a vágyó és teremtő kedvünk csökken , válik óvatosabbá .

Két fontos dolog volt, amivel foglalkoztam, és igyekeztem összehangolni őket. Az egyik a személyes dolgokat meghaladó látásmód, (ami számomra a buddhizmus), a másik pedig a Titok filmben is megjelenő teremtő szemlélet.
A magam részéről szintézist találtam belül, és csak az egó mindent szétválasztani akaró okoskodását látom abban, hogy vagy-vagy alapon közelítünk. Az tény, hogy nem pont úgy működik a dolog, ahogy azt a Titok film bemutatja. Nem a hurráoptimista gondolkodás az, ami segít. Ez sokak számára már egyértelmű. Többek számára nem. Kapok rendszeresen emaileket a titok fórumról, hogy hú, de pozitív vagyok, de mindjárt éhen halok, segíts, mit rontok el?!?
Nos, a film tanítóinak zöme egy érdekes módszert használ, ami Lester Levenson nevéhez fűződik. Sedona method, vagy Release technique néven ismerik most, én Elengedés néven tanítom. Ez pont ellenkezőleg mozdul, mint amit sokan kihallanak a filmből. Nem a felgerjesztett vágy, hanem az elengedett vágy visz a célhoz. A vágyok valamire és a van valamim nem ugyanaz a rezgés, és nem az akarás visz oda, hogy megszűnjön a rezgés különbség.
Persze nem csak a vágyakat engedjük el, hanem az ellenállásokat is. Hale Dwoskin, a tanárom, azt mondta, hogy tipikus probléma, hogy sokan elengedik a vágyaikat, már nem kötődnek a világhoz, de ellenállnak neki, és ezért nem mennek a dolgaik.
Persze, amikor beszél az ember ezekről a dolgokról, akkor mindig valamilyen végletből teszi. Az egyik csatolt videón David R. Hawkins beszél, aki szintén Lester tanítványa volt. Ő az egó meghaladásának szemszögét választotta, innen persze, hogy másképp hangzik minden.
Én ezért kedvelem Lester-t és Hale-t mert bár ők is megvilágosodtak, nem ezt erőltetik senkire. Ha pénzügyi kérdésed van, akkor arra válaszolnak. Ha partnerkapcsolati, akkor arra. Ha a megvilágosodás a kérdésed akkor arra. Minden szintnek megvan az érvényessége.
A teremtő erőd régies neve: karma. Bár ezt sokan egy meghaladandó dolognak gondolják, a megvilágosodottnak is van. Ezt hívják Buddha-karmának. És bár a történeti Buddha több mint kétezer éve kiszállt, a hatása még most is tart. Ez elég nagy "teremtés" szerintem.
Persze nem a pozitív hit, ami teremt. Ami valóságos, abban nem kell hinni. Sőt egyáltalán semmiben nem kell hinni. Egyszerűen felszámolni minden hitet és a valóságot közvetlenül tapasztalni, az egyedüli stabil út.