Hogyan fogadjuk el az alacsonyabb tudatossággal rendelkező lények hülyeségét? | Önmegvalósítás.hu

Hogyan fogadjuk el az alacsonyabb tudatossággal rendelkező lények hülyeségét?

Hozzászólások

60 hozzászólás
Ösztönösen
2008. szeptember 03. szerda, 11:21 | Julika (útkereső)

Üdv!

Ez talán a másik által a saját hibáimnak az elfogadása.

47 vagyok.
Nekem is beletelt egy jó pár évtizedbe ebben az életemben, míg legalább idáig , a felismerésig eljutottam.
Viszont csak villanásokra emlékszem életem évtizedeinek javából. Ez vajon miért van?
Lehet az, hogy túl magas és vasatag lett a fal a tudatalattim védekezése miatt?

Sok még a dolgom saját magammal, de olyan segítség lenne jó, ahová nem kell elmenni, ingyenes és én kérdezek, ami által fejlődhetek.

Vajon létezik ilyen?

Szép napot!

Julika

husztisanyi képe
Önmagad érzéseinek, meglévő emlékeinek a vizsgálata ingyen van
2008. szeptember 03. szerda, 12:01 | husztisanyi   Előzmény

Igen, a legvalószínűbb valóban az, hogy az évtizedek alatt felhalmozódott elfojtások, falak miatt nem emlékezel a múltadra.
Ha elkezded feldolgozni, amit eddig elnyomtál, akkor biztosan feloldódnak a falak és újra emlékezni fogsz!

Önmagad érzéseinek, meglévő emlékeinek a vizsgálata ingyen van. Leülsz, magadba figyelsz és kéred a belsődet, hogy tisztítson meg! Engeded, hogy előszivárogjon bármi a tudatalattidból, akármennyire fáj vagy hülyeségnek is tartod!

Ami a felszínre tör, azt aztán próbálod megemészteni, a szívedbe befogadni és nem harcolsz vele, nem menekülsz előle!!!
Ha ezt így végzed, akkor hamarosan beindul az öntisztító folyamat.

ösztönösen
2008. október 15. szerda, 19:46 | Kornelia   Előzmény

Légy a saját mestered

Hajléktalan
2008. október 15. szerda, 16:43 | Névtelen (útkereső)

Bevallom életem egyik nagy gátja volt sokáig a szerényebb képességek el nem fogadása. Semmi nem tudott - néha ma sem tud - annyira kihozni a béketűrésből, mint az értelmi képességek hiánya.
Természetesen aki már több évtizedet leélt ilyen tulajdonságok birtokában, nehezen hagyja el őket. Igy aztán persze, egy szép napon a neten barangolva rátaláltam egy úr tevékenységére. Számos vallási funkcióján kívül ételosztásokat szervez hajléktalanoknak, ehhez kért támogatást. Szinte sosem szoktam számomra ismeretlen célokra pénzt adni, de magam se tudom miért (:)) ezt tettem. Az előtte levő időszakban ellopta valaki életem terményének tetemes részét, gondoltam ezt is hozzáteszem, hisz az adományom parányi volt a tőlem ellopotthoz képest. Mivel idővel az adományozó képességem alábbhagyott megkérdeztem nem tehetnék e tevőlegesen valamit a cél érdekében. Azóta 2-3 hetente - télen gyakrabban - járom hétvégén a csapattal bp utcáit és hajléktalanoknak ételt osztok, néha a magam főztjével is megspékelve.
Egyet el kell hogy áruljak, aki ilyen problémákkal küzd annak ez jó kúra. Állandósultan másnapos, nem éppen illatos, az emberség határán álló teremtményeknek adsz enni, akik csillogó szemmel lapátolnak a levesbe, mert sokszor hetek óta meleget nem ettek. Hallgatod, hogy az egyik lop a másik csal, a harmadik veri a többieket és mégis megeteted, elviszed neki a család már nem használt tuháit............. Iskolába legtöbbjük csak az élet-iskolájába járt, lehet hogy irni sem nagyon tud, néha még beszélni se.
Egy-egy ilyen túrából hazafelé menet sokszor elelmélkedtem már azon, hogy bizonyára valamikor közéjük tartoztam.

vizsga
2009. május 31. vasárnap, 11:49 | Névtelen (útkereső)

kedves Huszti Sanyi!
Én irtam azt a sok hülyeséget a blogjaidba.
Én már tul vagyok a spiris olvasmányokon, mikor rájöttem, hogy nem tesznek se gazdaggá ,se férjezetté...
a megoldás nem ott van, hanem az Életben. Ezért irtam ezt a sok maszlagot. Ne haragudj, rám, ezért.
Természetesen tiszteletben tartom, és tetszik, hogy meg tudod magad védeni a "hülyékkel" szemben. ))

Sokszor elgondolkozom azon, hogy mindig ,hogy miért van az, hogy egy nő spiritualitásba menekül, a volt férje, pedig tovább gazdagszik, él a fiatalabb " csajával". és ilyenek. érted.
Vagy, hogy egy férfi, spiritualitásba menekül, de a szálkát nem képes meglátni a saját szemében ( v. gerendát )
talán többet kellene engednünk gondolatainknak, hogy megfogalmazodjanak, letisztuljanak, és ujitani az életünkön, változtatni, nem félni a jóságtól, szeretettől, de ugyanakkor a vallást is elfogadni, és elfogadtatni, megmaradni gyereknek, játékos énünket érvényesülni, gondolkozni, és örizni a hagyományainkat. nem kéne felboritani minden értéket, az életünkben, és akkor lenne tere, helye a boldogságunknak
szeretettel.
denesmarietta

Tudatosság < Szeretet !
2009. június 02. kedd, 2:16 | Névtelen (útkereső)

Szóval csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy egy dolog azt látni a másikban, hogy mi az, amiben "alulfejlett" és egy másik dolog a szeretet. A szeretetben, az elfogadásban NINCS JELEN az ego. Úgy értem, a tiszta szeretetben és a valódi elfogadásban. A spiritualitással foglalkozó emberek egyik legnagyobb csapdája ez: látni vélik azt, amiben a másik különbözik, ne adj isten még "előttük jár", miközben nem is veszik észre, hogy éppen az ego megkülönböztető funkcióját használják. Más néven: ítéletet. Kemény, ugye? Ha ellenkezel, az csak azt mutatja, rátapintottam a lényegre.
Nem csak dumálok. Saját tapasztalatom. Először a pasim csinálta, aki állati spirituális volt, szellemeket látott, gyógyított, meg minden, csak épp a szeretetet felejtette ki olyankor a sorból, miközben persze folyton arról papolt, hogy majd akkor értem meg, miről beszél, ha megtanulok igazán szeretni, és három évig frusztrált azzal, hogy nem tudok... :) Igazi nagy illuzionista volt. Imádni való! Igaz, majdnem belehaltam ebbe az egészbe, de közben elkezdett derengeni, hogy egy csomó dologban csak vetít, és közben annyira lenyomott szellemileg is, hogy a végére tisztára leirtotta az egómat. :) Utólag jöttem csak rá, mekkora ajándék volt az életemben. Igazi mester.
A lényeg az: képessé tett arra, hogy miközben valaki bántott, el tudjam ereszteni magam mellett minden indulatát, és közben FIGYELJEK rá. Miért fontos ez? Mert a figyelem az útja a másikkal való egységünk megalkotásának (megélésének). Magyarul: az igazság az, hogy nem vagyunk alsóbb vagy felsőbb-rendűek még a tudatosságunkban sem, legalábbis a szeretetben nem. A szeretet egység, tehát: én tanítok valamit a létezésemmel, és a másik (szerinted "alacsonyabb tudatosságú") valami mást. Megtanultam látni az indulatok mögött a nekem szóló üzenetet. Az Élet üzenetét. Nem számít még a tudatosság sem. Az is csak az egonak számít. Az is csak a híd része, amíg el nem jutsz a túlsó partra. A túlsó parton az van, hogy egyszerre éled át a másik ember félelmét és érzelmeit a tieddel, és megjelenik benned egy leírhatatlan érzés, hogy egyek vagytok! De ez csak akkor van, ha képes vagy elfogadni, hogy egyenlőek vagytok. Amikor már nem érdekel a spiritualitás, meg a tudatosság. Nem akarsz tanítani, meg tanulni sem. Csak elfogadod, feltétel nélkül ezt a gyönyörű életet, minden fájdalmával, és gyönyörével, és megéled minden egyes percét, alázattal az Élet kimondhatatlan erőivel szemben.
Ez a gyönyör maximuma. Mostanában kezdem élni. Két koldussal és egy barátommal éltem ezt meg a napokban. Nem olyan gyakori elsőre, mert az ember egoja rutinszeűen ott van, és nagyon bírja intézni az életünk dolgait. De vannak pillanatok, amikor érezzük, meg kell állni. Én úgy nevezem: kegyelem.
Szóval, ha valóban nagyon tudatosak vagyunk, akkor az Élet minden pillanatában képesek vagyunk úgy látni a világot, mint önmagunk tükrét. Tudjuk, hogy csak azért teremtettük a gyilkosunkat, hogy szembenézzünk a saját gyilkos ösztöneinkkel (az egónkban eltárolódva), és hogy megváltsuk az egység megélésének kegyelmével. A szeretettel. Azért ordít velünk az apánk, mert nagyon szeret. És bármennyire is fáj, ott van az üzenet, ami nekünk szól: nem fogadtuk el. Mert ha elfogadtuk volna, begyógyítottuk volna a sebeit. Ott és akkor. És egy cseppet sem fájna az ordítás, mert azzal lennénk elfoglalva, hogy szeressük, mert látjuk, hogy szenved. Őt sem szerették.
Erre mondják a nagymesterek, hogy a szeretet olyanná teszi a világot, amilyennek szeretnénk. Ez az igazi mágia. A tudatosság csúcsa.

Ez a legrövidebb út. De ehhez úgy kell látni a világot, hogy ne lássuk benne az egót. És a magunkét sem. Gyönyörűnek minden porcikájában. És megjárni a tisztulás útját, ami csak kezdetben agyalás. Később elfogadás, ami sok-sok sírással, könyörgéssel, szívből feltörő, őszinte imával jár. Igenis, földig rombolja az egót. Hogy megjelenjen a tiszta hála, amiből vagyunk valójában.

Szóval: hogyan fogadd el a "hülyeségeket?" Ne magyarázkodj. A dolog sokkal egyszerűbb: lásd, benned vannak! Ne válaszd el őket semmilyen magyarázattal, összehasonlítással. Elemzéssel. Légy kíváncsi, mit ad neked a létük, mert azért teremtette a benned élő Élet szelleme őket, hogy még jobban, még többet tudj szeretni a világból, mint annak-előtte. Öleld át a "hülyeséget", a másikat, a bántást, a félelmet, a gyilkost, mindent, a világ minden darabját, atomját. És szeress békével, és elfogadással a szívedben, a benned is élő Mindenség, az Élet hatalmába vetett gyermeki bizalommal, hogy nem véletlenül találkoztál vele. És azzal a tudattal, hogy a Mindenség legtökéletesebb anyagából való a teremtésed: a szeretetből.

Az Élet egy csodálatos egység. Minden porcikája tökéletes. Még a vallások is, kedves Sanyi. Nincs jó és rossz a mindenható Élet számára. Ő a tökéletes elfogadás, és a tökéletes újrateremtés egyben. És ő mibennünk létezik, miáltalunk, és a tudatosságunkkal hívhatjuk életre. Ez a tudatosság igazi értelme. Az egyetlen, valódi értelme.
Egyetértek az előttem szólóval. Az élet tökéletességét csodálva, alázattal élni tökéletesen elég minden probléma megoldásához. A "hülyeségek" kezeléséhez is. :) Amik egyébként nem is léteznek. Mert amint gyakorlod a valódi elfogadást, felszívódnak egyetlen pillanat alatt, és nem marad más, csak a tiszta szeretet leírhatatlan gyönyöre. És a tisztánlátás.

Bocsánat, ha kissé illúzió-romboló voltam.. Ezért születtem... :)

Chamuel Arkangyal üzenetét ajánlom a figyelmetekbe: " A béke forrása: emlékezni arra, hogy nincs más, csak a szeretet."

Szeretettel,
Aditi

Hatar Beatrix képe
Szívből vagy ego-ból?
2009. június 03. szerda, 0:13 | Hatar Beatrix   Előzmény

Olvasván az írásodat rengeteg kérdés felmerült bennem.
Szerinted ez az írás honnan fakad?

A szívből a szeretet jön jön és áramlik./Nem kell neki támaszték/ Ő van és létezik.

Az ész az értelem magyarázkodik az az az egó.
Az írásod rengeteget magyaráz de hol itt a valódi szeretet? Az elfogadás nélküli?

Ott ahol ezt írod?

Pl:"Más néven: ítéletet. Kemény, ugye? Ha ellenkezel, az csak azt mutatja, rátapintottam a lényegre."

Ezt a szív mondaná????

Esetleg ezt?

"ego megkülönböztető funkcióját használják." stb.. stb...

Az írásod számomra rengeteg ellentmondást tartalmaz.Beszélni és valóban megélni a Szeretet két külön dolog.Tudod az ember sokszor érez még itt is írásokon keresztül valami hihetetlen szeretet és megmozdul bennem valami,valami és akár sírok,nevetek ami épp jön.
Ez az írás az egómat ébresztette fel de nem a szívemet.

Amiről ez a topic szól önmagában véve fantasztikus,hisz abban segít,hogy megismerjük egy másik emberen keresztül a saját hibáinkat szembe nézzünk a saját tökéletlenségünkkel és gyengeségeinkkel.
Ami nem kis feladat.Az ön valót el érni szerintem csak így lehet.Bátorsággal szembe nézni a hibáinkkal.

Emberek vagyunk és tökéletlenek.És így is szerethetők.
Tudod én iciri piciri porszem vagyok az univerzumban.
Igen a teremtő tökéletesnek alkotott de most embert játszom egóval,szívvel,lélekkel és mindennel.
csetlek,botlok sokszor hibázok és fel állok,vagy van,hogy nem. Ítélkezem is de ha mondok ki felett mondok ítéletet ?Magam felett.
Tudod amiről írsz szép és jó de hiteltelen.Mert csak elméletben írtál a szeretetről.Gyakorlatban nem mutattad meg a szívedet.Talán legközelebb.
Viszont az elméd nagyon jól müködik ami klassz dolog csak légy tudatában.Az elme be csapós dolog ahogy te is írtad,sok mindent képes el hitetni velünk akár még azt is,hogy a szívünk szeret közben csak az Elme játszik;-)
Légy óvatos szerintem jobb őszintének lenni,mint fel magasztalni magunkat egy estlegesen még nem létező tudatállapotra.

De lehet tévedek,hisz én csak egy gyarló ember vagyok.Elmével megáldott.Aki nem ismeri még mi az tökéletesnek lenni.
Lehet most hibáztam és tévedtem írásommal és egy szent írásait olvashattam.Ez esetben elnézésedet kérem.

Egy egóval megáldott ember társ,aki próbálja elfogadni magát úgy ahogy van,olyannak amilyen:-)

Általában akkor írok és oda amit én is megéltem.
A barát aki mellet el tűnt az egó megvolt nekem is azt hittem szeretek.Aztán később rá jöttem nem tűnt el az egóm csak elnyomtam.Nem szeretek csak úgy csinálok..
Szerintem ez egy nagyon jó módszer arra,hogy le leplezzük saját játszmáinkat..... Már amiről a topic szól.
Az Őszinteségnek is hatalmas ereje van:-)))
Szeretni pedig csak úgy lehet tisztán és igazul ha őszinték vagyunk saját magunkhoz....

Mit választunk? Melyik nézőpontot?
2009. június 03. szerda, 1:50 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Kedves Beatrix!

Nem állítottam, hogy tökéletes vagyok. vannak hibáim, mint mindenkinek. Még az utam elején járok. Csak azt állítottam, hogy jobb nem felsőbbrendűnek érzeni magunkat, azért, mert tudatosabbnak tekintjük magunkat egy másikkal szemben egy adott helyzetben egy-egy adott képességgel, megnyilvánulással kapcsolatban.
Te pontosan ezt tetted esetünkben. Elolvastad az írásom, és kinyilvánítottad, szerinted mi egós benne és mi nem és mire kellene vigyáznom... :) Köszönöm a tanácsokat. Vedd észre, én nem ítélkeztem. Csak kijelentettem, hogy számomra jobb úgy tekinteni a világ dolgaira, hogy még különbözőségükben is egyenlőek. Mert a másik, esetleg alacsonyabb tudatszintűnek tekintett ember, a szegényebb, tudatlanabb, indulatosabb, vagy bármilyenebb létezése éppen olyan ajándék és tanítás, mint a legnagyobb gurué. Azt mondtam, hogy a maga módján minden szent, csak tőlünk függ, hogy honnan nézzük.

És igen, valóban, mindannyian szentek vagyunk. Születésünknél, szellemünk születésénél, isteni származásunknál fogva. És úgy, ahogy a hibáinkat, ezt is látnunk, és éreznünk kell. Ennek az a módja, hogy a másikban képes legyél csak a jót látni. CSAK A JÓT. Ha nem azt látod, ha bánt, amit mond, vagy tesz, észre kell venni, hogy a saját indulatod, haragod, dühöd, felháborodásod éled. Felébreszti a te saját egód, éppen, ahogy írtad... Látod, téged felháborított a stílusom, pedig, nem is ítélkeztem. Éppen arról írtam, miért nem szerencsés ezt tenni. A legtudatosabb emberek többek között arról ismersznek fel, hogy NEM REAGÁLNAK. Nem fáj nekik a másik ember mivolta, megnyilvánulása, haragja, gőgje, még az sem, ha bántják őket. Mert tudják, hogy MINDEN BENNÜNK VAN. Ha valaki indulatos az az ő baja. Ha én annak látom, az meg az enyém.

És lehet, hogy te nem azt élted meg a barátoddal, amiről én írtam. Az meg a te élményed. Én azt éltem meg, hogy életemben először tudatosan tettem félre a saját vágyaim egy kapcsolatot illetően, mert felismertem, hogy a barátomnak most nincs szüksége kötődésre. És bár minden vágyam most egy olyan valakihez tartozni, mint ő, és az ölelése gyógyít és megnyugtat, és hiányzik, ha sokáig nem látom, de elfogadtam, hogy amit jó szívvel és örömmel most adni tud, az ennyi, és nem tennék jót vele, ha most kötődni kezdenék hozzá, vagy belevonnám egy kapcsolatba. Magammal igen. Azért nem tettem ezt mégis, mert szeretem. Tiszta szívből. És láttam, másra van most szüksége. És mindeközben örültem. Megtiszteltetésnek éreztem, hogy megosztotta a gondolatait, az érzéseit velem. Nagyon bensőséges órákat éltünk át, és én megéltem, hogy nem az történik, amit én akarok, hanem valami felsőbb akarat eszköze vagyok. Örömet és elfogadást adhattam, úgy, hogy megszűnt bennem minden elvárás. Boldog voltam, és vagyok, pedig nem teljesülhetett a vágyam, amire mindennél jobban vágytam.

Van egy fontos dolog. A szeretet nem érzelem. Legfeljebb tiszta érzések lehetnek benne. Ezt sokan összekeverik. Legtöbbször nem a szeretettől sírunk, vagy van katarzisunk, hanem egyszerűen felemelő érzésektől. Az a szeretet, amit Jézus is tanít, vagy Buddha, vagy a többiek elfogadás, a dolgok szemlélése, értelem, tisztán-látás, fény, a tudat, hogy minden tökéletesen a helyén van. Még a fájdalom is, még a hibáink is. De a tudatos hozzáállás a dolgok látásán túl választást is jelent. Azt, hogy megválasztom, mit látok a másikban? Még a legalantasabbnak tűnő emberekben és tettek mögött is ott a lehetőség. A felemelkedésé, a tisztaságé. Ezért nincs jó és rossz. És ezért végződnek a jó mesék, a szellemi szintű mesék úgy, hogy győz a "jó". És a győzelemben a harc is benne van. És a sárkány meghal. És jó, hogy meghal, mert különben felfalná szegény királylányt. Nincs jó és rossz. Még a halál sem az.

Az őszinteséggel soha nem volt gondom. Nagyon keményen szembesít az élet minden hibámmal, és én állok elébe mindig. Igazi Bak vagyok. Egyébként hadd kérdezzem meg tőled: ha egyszer egy-egy hibádról még nem is tudsz, csak tudattalanul megéled egy adott helyzetben, akkor hogyan lehetnél "őszinte"? Látod, még az őszinteség és a hazugság is relatív. Mert minden megélés kérdése. Ugyanaz a dolog valaki számára lehet a gyönyör, másik ember számára a pokol forrása. A dolog pedig attól ugyanaz marad. Egy pohár víz, egy ölelés, egy túra a sivatagban... A világ, a dolgok nem jók vagy rosszak. Ezért az érzelmeink félrevezetnek minket, és ítélkezésbe torkollik a dolog. Meg kell tanulnunk az érzelmeinket elválasztani a dolgoktól, és figyelmesen, elfogadással szemlélni, gyönyörködni bennük. És akkor még a legcsúfabb, legpiszkosabb, legszószátyárabb, legakármibb emberben is képesek vagyunk meglátni önmagunk szépségét. Azt, amiben egyek vagyunk. És ezáltal csodára vagyunk képesek. Mert ha valaki megérzi, hogy elfogadják minden hibája ellenére, felébred benne az isteni tudatossága, és elkezd akarni változni. Velem is ez történt. Egy velem született, gyógyíthatatlan betegségből jövök kifelé. Elég jól Már rég halottnak kellene lennem. Csak most már a másik oldalát tanulom a dolognak. Nevezetesen azt, hogy miután téged szerettek, és így felemelhettek a sötét vermedből, az egód fogságából, ami adott esetben egy betegség is lehet olyan mélyen a tudatodban, hogy esélyed sincs egyedül, de még az orvosok és kórházak hadával sem meglátni, egy idő után neked kell azzá válnod, aki felemelt: neked kell szeretned.

Az emberek többsége azt hiszi, hogy szeret, amikor udvarias, szép szavakat használ, szép érzéseket kelt, megértő, kedves....stb. Pedig az esetek túlnyomó többségében mindig van egy vagy több motiváció a dolog mögött, ami az egészet tisztátalanná teszi. Önzővé. Az igazság az, hogy időnk túlnyomó többségében magunkért szeretünk. Azért, hogy nekünk nyugalmunk legyen. Azért, hogy elfogadjanak mások. Azért, hogy ne kelljen félnünk.... stb. Mindent feltételből teszünk. Az igazi szeretet pedig feltétel nélküli. Ezért születtek az olyan mesterek a földre, mint a próféták, meg a többiek. Ők tanítottak, aztán csak éltek. Legfőbb mértékük az elfogadás volt. Az, hogy nem ítélkeztek, mert képesek voltak elfogadni, hogy minden jelenség, jó és rossz éppen az adott helyén van, és képesek voltak így is szeretni az egész világot. Még a gyilkosaikat is. Az ítélkezés, az ego félrerakása nélkül nincs valódi szeretet. Csak kedvesség, ami jólesik, közmegegyezés alapján, és persze nincs vele semmi baj. A kérdés csak az, akarsz-e továbbmenni?

Ha igen, kérlek ne ítéld meg az írásom, és engem. Ahogy én sem teszem. Csak megfigyelek.
Persze, még igen messze vagyok attól a szinttől, amiről írtam. De haladok. És már kicsi dolgokban, történésekben meg tudom élni.

A hiteltelenségről meg csak annyit, hogy köszönöm a jelzőt. Ez ugyanis azt jelenti, jó úton járok. Éspedig azért, mert a mesterem egy időben épp ilyen hazugnak és hiteltelennek láttam, mielőtt ráébredtem: a fejlődés természetes része, hogy sokkal többről tudunk, mint amit megéltünk. És amit csak tudunk, arról természetesen nem tudunk olyan tisztán beszélni, mint amit már meg is éltünk. Viszont amit már megéltünk, arról meg már nem nagyon beszélünk. Ezért van, hogy a bölcsek (már) nem beszélnek. És hogy amikor tudatosítunk, mindig tanítunk is. Rengeteg dolgot tudatosítottam az elmúlt években azáltal, hogy beszéltem, írtam róluk. Természetes lépcsőfok ez. De valóban, akkor válik majd igazán hitelessé, ha megéltem. De az még sok idő. És azzal, hogy írok, megosztom amit tanultam, sok mindenkinek segítettem már. Sajnálom, ha neked nem tudtam. Én azonban sokat tanultam tőled. Mert megfigyeltem mindent, amiről írtál. És megvizsgáltam magamban.

A nagymesterek mind azt mondják: ne higgy nekem, vizsgáld meg magad! Mert tudják, hogy a világ bennünk van!

Namaszte = Tisztelem a benned élő Istent (ergo nem az egod látom benned, ergo nem ítéllek meg...!)

Remélem, hasznodra lehettem.

Szép napot!

Hatar Beatrix képe
Tapasztalás
2009. június 03. szerda, 9:39 | Hatar Beatrix   Előzmény

Sem ítéletnek sem támadásnak nem gondoltam az írásomat. Miért láttad annak?
Érdekesnek találtam és reagáltam.:-)
Nem igazán érdekelnek sem nagy mesterek sem tanítók sem guruk.Én a magam útját járom és azt egyedül.
Nem akarom csak a jót látni!! Mert én szeretem az éjszakát és a nappalt együtt.Mert az egyik nincs a másik nélkül.
Azt írod nincs jó és nincs rossz.Tökéletesen egyetértek.
Akkor miért kéne mindent jónak látni hisz nincs jó és nincs rossz csak út van és tapasztalás.
Én az egómat nem valami rossz bűnös üldözöttként élem meg,ha nem a részemnek és társamnak.
Dühőt érezni,fájdalmat,haragot emberi dolog és a tapasztalásom része.Így inkább igyekszem megélni,megérteni mintsem elfojtani.Elengedni csak akkor lehet valamit ha meg értettem.
Azt írod az írásom által rá jöttél jó úton jársz és ennek örülök.
Én nem szeretem ezeket a címkéket ezért nem járok jó úton sem rossz úton.Mindössze járom az útamat.
Legyen egyenes vagy rögös.

Volt egy kérdésed hozzám? "ha egyszer egy-egy hibádról még nem is tudsz, csak tudattalanul megéled egy adott helyzetben, akkor hogyan lehetnél "őszinte"? "

Úgy,hogy az adott helyzetben lévő érzést élem meg és nem mínősítem jónak vagy rossznak.
Nem akarok megfelelni senkinek,nem azt élem meg mi lenne magasztosabb,hanem azt ami belülről jön.

Tudom mit jelent a namaste;-)

Miért sajnálod,hogy nem tudtál nekem segíteni?
Bár a feltétel nélküli szeretetre nem vagyok képes,De egy dolgot hamar megtanultam segíteni magamon:-)

Visszatérve a topic témáját jónak találom mert a külvilág engem tükröz vissza bennem lévő világot.attól,hogy csúnya dolog ilyen olyan érzést érezni,mert megtanultuk,hogy csúnya.Attól az érzések jönnek mennek. Független a mínősítésektől.A külvilág vissza tükrözi a bennem lévő érzéseket.És a külvilág által tudom igazán meglátni a bennem megbújó érzéseket.a külvilág nem csinál mást szembesít a valóssággal.

Aditi képe
Nincs jó és rossz. Az éjszaka is jó és a nappal is. Így
2009. június 04. csütörtök, 2:04 | Aditi   Előzmény

Nincs jó és rossz. Az éjszaka is jó és a nappal is.

Így értettem, hogy minden szent.

A saját utunkat járva nem árt meghallgatni a nagymestereket is. :) Persze, nem kötelező, mindenki mást él.

Az egót nem társamnak, hanem szelídítenivaló eszközömnek tekintem. Eszköznek a Földön való létezéshez, amelyet azonban a szeretet szolgálatába kell állítanom. Mint az élményemben. A vágy megélése Mennyország, ha a szeretetet szolgálja, ha nem várunk el semmit, ha örömmel vagyunk odaadóak csak mert jó odaadónak lenni. De oda is adjuk! Ugyanakkor a vágy maga a pokol, ha ragaszkodunk, nem csak a párunkhoz, hanem akárcsak egyetlenegy ítéletünkhöz a párkapcsolatokban, amik egészen akár az ember születéséig nyúlnak vissza a tudatalattinkban. Az emberek többségének halovány fogalma sincs arról, hogyan irányítja őket, tetteiket, házasságaikat, csókjaikat a több évezreden keresztül felgyűlt ítélet-halmaz, amely azzal a valósággal szemben áll, hogy szabadok vagyunk, és nemiségünk is csak a ruhánk. Eszköz, hogy szeressük egymást. Ezen kívül semmilyen funkciója nincs. Úgy értem valódi funkciója. Az illúziók érdekesek, de a valóság felettük áll. És meg kell tanulni bánni velük, hogy élvezhessük őket, hogy az Isten Édenkerjtében lehessünk itt a Földön. Az Édenben csak Élet van, Szent Élet. Öröm. Nincsenek elvárások, ítélkezések, elválasztások. Az az ego világa.

Ha összehasonlítasz valamit valamivel, az egód valóságát éled. és már be is csapott. Ha elválasztasz egy élményt a másiktól, az az egód. Ha egy embert a másiktól, az is az egód. Ha meg tudod élni, mit jelent az egyek vagyunk, tudod, miről beszélek.

A feltétlen szeretet nem cél. A feltétlen szeretet a végső értelme és egyben a valódi értelme az életnek. Az az élet. Az a fény. Az a tudatosság. Azok vagyunk, és az marad meg belőlünk mire kilépünk a Szamszarából. Minden mást leteszünk, mert minden más múlandó. A testünk, a nemiségünk, az lelkünk az összes előző-életbeli érzelmeinkkel, gondolatainkkal. Végül a szellemünk, az élet-utunk is.

A Szamszarán kívűl nincs gondolat. Nincs szó. Nincs agy. Nincs test. Nincs lélegzet. Nincs érzelem. Egytelen érzelem sincs. Nincs különállóság. Létezés van: egység. Szeretet, amiből az összes többi való.

Akkor meg minek leragadni a többinél? Ha úgyis lecserélik? Persze mindent csak sorjában. A megélés az út része. De csak átmenetileg. És nem árt tudatosan. A teremtés törvénye: amit a tudatodban tartasz, az vagy. Ha jó neked az egóddel élni, és még pár milliószor leszületni, hogy szolgálatba állíthasd, és rájöhess végre, hogy csak ez az egyetlen feladat van ezen a gyönyörű kicsi bolygón, hát tedd.

Nekem nem társam. Vadállatom, amiből nemsokára háziállatot faragok. Benne van a betegségem. Mélyen, előző életekből származik. Hogyan is tekinthetném a társamnak a betegséget? Persze egy ideig kísér, és tanít, de csak arra, hogy egyre tudatosabb legyek, és a végén kiáshassam teljesen, és feloldhassam a szeretetben. Ezért születtem.

Nem gyűlölöm és nem utasítom el az egót. Részemnek tekintem. Elfogadom. SZERETEM. De nem tekintem társamnak. A hierarchia itt kulcskérdés. A helyére teszem. A szent helyére.

Ha azt éled meg, ami belülről jön, a predesztinációdat éled meg. A legtöbb ember ezt teszi, és tette amióta csak létezik. Ezért ilyen hosszú és keserves az utunk. Mert a sorsunk karmaiból (karmák) nem tudunk kikeveredni. Mert az úgynevezett önmagunkat éljük. valójában azonban csak folyton tükrözzük magunkat a megéléseinkkel és a tudatalatti blokkjaink rángatnak minket jobbra-balra. Újabb megéléseink pedig újabb karmákat szülnek. És ez így megy. Ezt hívják sorsnak. Aztán rájövünk, hogy ez valahogy lehetne jobban csinálni, és elkezdünk "jó karmát teremteni" a vallások gyakorlásával, a spiritualitás megismerésével. Ezt hívják jó sorsnak. Persze elfojtani semmit nem kell. De a megélés csak az első lépés. A végtelen út lépései közt.

A nagymesterek azért születtek a Földre, hogy megtanítsanak minket kilépni a sorsunk örökös körforgásából. Mert minden megélésünkben valójában a legbelső valónkat keressük, a valódi elégedettséget, az öröklétünk tapasztalatát, a megtisztító szeretetet, a feloldozást a legmélyebb sebeinkből, amit emberek, tettek, földi dolgok nem képesek feloldani.

És nincs bűn sem. Mert a szeretetben valóban minden feloldódik. Minden vágy és minden félelem. Minden karma. Minden betegség. Minden önzés. A test és a lélek is. Amit bűnnek élsz meg valójában egyetlen dolgot jelent: a szeretet hiányát.

Namaszte

Aditi

Hatar Beatrix képe
A jelen minősége az itt és most.
2009. június 04. csütörtök, 15:14 | Hatar Beatrix   Előzmény

Aditi!

Örülök,hogy eszmét cserélhettem veled,a néző pontunk lényegesen különböző.Másként látunk és élünk meg dolgokat.Ami azt gondolom jól van úgy ahogy van.

Számomra a nagy mesterek nem tanítani jönnek a földre mert a tanítás az cél célja pedig az egónak van.
Egy felemelkedett mesternek már nincs célja ő szimplán létezik és van!

(Igen tanít de azt a létével teszi és nem azért mert tanítani jött vagy mert célja lenne.Őt követni fogják a tanítványok de nem azért mert tanítani akar,hanem mert tanulni akarnak tőle.)

Azt írod keserves és hosszú az utunk.Az enyém se nem hosszú se nem keserves:-))
Néző pont kérdése ki,hogy fogja fel.

Írtál a betegségről erről is más a véleményem ő is az én teremtésem része,nem ellenség.
Barát aki segít.

Rengeteg mindenről írsz leginkább arról mi van az egón túl a szamszarán kívül.Csupa csupa olyan dologról ami a jelenben nincs itt!!!

Számomra nem létezik a múlt sem a jövő.Jelen van Itt és Most!
Így nem tudok hitelesen el beszélgetni veled mi van az üveghegyen túl mert vannak elképzeléseim megérzéseim és sok minden más is.
De jelenleg nem vagyok az üveghegyen túl.

Én kívánom érd el a célod mert neked van.Sosem gondolkoztam mi a célom.
Megszülettem és vagyok,közben teszem a dolgom és nekem ez elég.:-)

Nem akarom megváltani a világot,sem mást egy valakin kívül és az saját magam.Hisz ha megváltom akkor a többi ember is képes rá.Mindenkiben ott van a képesség arra,hogy fel emelje saját magát,és ehez nincs rám szükség.

Írsz arról mit akarsz elérni,fényről szépről csodáról magasztos dologról.És azt ki akarja elérni szerintem az egó mert csak ő tud AKARNI!
Ego nélkül teljes elfogadás van. TELJES tehát nem akar sehova eljutni.Szóval én azt gondolom ahova el szeretnél jutni oda az egód visz.Ha nem lenne sehova nem akarnál menni mert jó lenne ott ahol vagy.

Egy szó mint száz továbbra is társamnak tekintem az egómat és köszönöm azt,hogy velem van és segít járni emberi utamat.
Nélküle nem tapasztalhattam volna meg emberi minőségemet és azt a sok csodálatos érzést amit csak Emberként élhettem meg.És amennyibben el jön az ídő és készen állok rá magától tűnik majd el.

Aditi képe
Utjaink..
2009. június 05. péntek, 0:22 | Aditi   Előzmény

Kedves Beatrix!

Ahogy mondod: csak a nézőpontok, vagyis az utak milyensége a különböző. A megélések, egy kicsit a sorrendiség, de ez szerintem is így van jól. Csinálunk itt, ahol élek egy Waldorf -iskolát. Nem tudom, ismered-e a szellemiségét, csak annyit mondok róla, hogy a legtudatosabb mind közül, ami fellelhető. Ott éppen az a tapasztalatom, hogy bár az emberek és az útjaik nagyon különbözőek, a nyitottság és a tanulás és a szeretet megismerése, megélése iránti igény abszolút közös nevezőre hoz! És ez csodálatos megélés! Egyébként egyben egy újabb válasz a topikra... :) Hiszen a tudatossági szintünk is más és más ott is... gyakoroljuk az elfogadást, a megoldások, a fejlődés lehetőségeit, és közben egy olyan iskolát alapítunk, ahol a gyermekeinknek is ezt tanítjuk...

Egyébként jó játék volt ez a "labdázás a gondolatokkal", és jól példázza a felvetett témát... :)

Sokat tanultam. Köszönöm!

Sok sikert!

Aditi

Csizike képe
Egyszerűen és Gyorsan. Azonnal és Feltétel nélkül.
2009. június 03. szerda, 2:13 | Csizike

MOST.

Egyszerűen...

Tudd, hogy Minden és Mindenki Téged segít...

Minden és Mindenki Érted van.

A "hülye emberek" körülötted tanítanak, figyelmeztetnek, óva intenek Valamire...

Csak legyen hozzá szemed és legyen hozzá füled, hogy észre vedd, mire...

Nincs hülye ember...

Csak az aki azt gondolja a másikról...

De mivel mindenki csak Tükör...

Mindenben és Mindenkiben csak Önmagunkat látjuk...

Minden(helyzet)ben és Mindenki(nek a személyé)ben csak Önmagunk(egy részével, aspektusáv)al találkozunk...

Így hát aztán "Ne ítélj, és nem ítéltetsz."

Ha nem nézel le és nem vetsz meg másokat, hanem elfogadsz mindenki annak, aki és olyannak, amilyen, függetlenül mindentől... és nem állsz ellen a MOST-nak, bármilyen formában jelenjék is meg előtted... akkor Te sem fogsz attól tartani (vagy azzal foglalkozni és törődni) hogy Téged vajon elfogadnak-e mások?

Mindenki kivetít...

Azt lát a környezetében, és arra gondol, arra asszociál, ami benne van...

Aki hülyéket lát...

Egy Szent Szenteket lát... egy disznó disznókat...

A látszólag "hülye emberek" sokszor csak azért vannak, hogy kizökkentsenek abból a negatív gondolat és érzés folyamból, vagy unalomból amiben esetleg éppen vagy...
Hogy lelassítsanak... Hogy türelmesebb, figyelmesebb, odaadóbb és megértőbb, elfogadóbb legyél...
Vagy egyszerűen csak azért, hogy megnevettessenek, és felvidítsanak, ha túl komolyan veszed önmagadat és az Életet és a Problémákat, Akadályokat...

Én például kifejezetten vonzom a "hülyéket".
De a szó szerintieket is (akiknek papírjuk van róla... ;-)
Mert én csodálom Őket... és mert engem kifejezetten szórakoztatnak... nekem bearanyozzák a napomat...

Én csodálom Őket... mert Ők mások mint a többiek... kiemelkednek az Átlagból.
Különlegesek.

És ne felejtsd el, hogy kétféle ember létezik:

Aki megkattant és ezt már nyilvánosan is felvállalja és megéli...
És aki még titkolni próbálja... és eljátszani, mintha nem lenne őrült és mintha teljesen normális lenne...
És itt megint visszajutottunk ahhoz a kérdéskörhöz, hogy Ki Normális?
Senki és ettől Mindenki.

"Az Őrület tök Normális... ezt Minden Bolond tudja." ;-)))

"Majom, aki nem majom" /Idézet a Bolyki Brothers Dr. Bubó című musicalének majom dal című dalából/

Minél inkább ellenállsz annak, hogy hülye legyél, hogy merjél önfeledten és felszabadultan hülyén viselkedni... annál görcsösebb és merevebb vagy...

Aki megengedi magának, hogy néha hülye is legyen... és kiengedi a gőzt... az amúgy tök normális...
Aki meg görcsösen és mereven tök normális próbál lenni... na az az, akit mindenki megvet és kiröhög... mert nem elég laza...

A "hülyeség" a megfelelő arányban normálissá tesz...
Míg a "normálisság" túlzott mennyiségben hülyévé...

Éld meg a Végleteidet...

És így megtalálod a Közép Pontodat és az Egyensúlyodat...

Hiszen valójában nincsenek is Ellentétek...

A botnak is két vége van.

De hol kezdődik az Egyik, és hol ér véget a Másik?

Semmit sem lehet egymástól mereven elválasztani...

Minden mindennek (minden az ellentétének is - ami tehát nincs- a része...

Ilyen egyszerű ez az Egész Világ... ;-)

Minek túl bonyolítani??? ;-)

Csizike ;-)

Csizike képe
És hogyan fogadod el a Sajátodét?
2009. június 03. szerda, 2:16 | Csizike

És hogyan fogadod el a Sajátodét?

Ez itt a Lényeg.

Ez a kulcs az egészben...

Inkább erről kéne, hogy szóljon a kérdés...

Magadra koncentrálj és ne másokkal foglalkozz... (az mindig csapda)

Mit kezdesz a Saját Érzéseiddel és Gondolataiddal?

A Külvilág csak Tükör...

A Hozzád Vezető Út egy formája...

Az a Része, ami nem belül van, Benned...

Csizike ;-)

Tükröm...
2009. június 03. szerda, 10:15 | Almás (útkereső)   Előzmény

Ezt a sok tükröződést. Szinte már úgy érzem magam mint egy elvarázsolt kastélyban a Vidámparkban. Én ezt valahogy nehezen tudnám elfogadni hogy minden értem van. Jobban szeretem úgy nézni az életem, hogy én azért vagyok, hogy másnak jobb legyen. Persze adni öröm, az adó öröme, tehát az enyém... akkor meg lehet igaz az előző "értem forog a világ" szemlélet is.
De ha egy olyan embert látok, aki azt hiszi tényleg miatta van minden, akkor az nekem nem egy élmény... Vagy beállok mellé és tovább körbe dícsérem, vagy félreállok, s hagyom sütkérezni. De ha Ő ragyogtat, akkor én nem kapok ugyanannyi fényt...
Szóval hogy lehetek úgy középen, hogy más is elférjen szintén középen ? Közép nem csak egy van ? Ha mindenki a saját kisvilágában él középen, akkor mi van ha ezek a világok összeakadnak ? Két dudás egy csárdában ? Vagy nem dudásokról van szó ?
Az embert a túl sok tükörkép nem zavarhatja be ?
Egyszer gyönyörűnek mutat, egyszer csapnivalóan csúfnak. Persze mindenkinek van ilyen meg olyan oldala is, de ha sok képet kapok magamról, akkor úgy érzem magam mint egy műsorajánló alatt, ahol úgy peregnek a képek, hogy már követhetetlen.
Nem kell a sok tükörnézés közben megállni ?
Csíz, Te hogy szoktál ebből az önelemzésekből kicsit kizökkenni, kikapcsolni, elcsendesülni?
Vagy nem is kell ? Csak nekem, ha egyszer én nem bírom az ilyen tempót ? :-)

Hogy van ez ? Nem tudom :-(

Vagy csak kavarok ? :-(

Üdv: Almás

Khm..khm.... na, szóval, vannak különböző egyének, akik ide
2009. június 03. szerda, 17:24 | Szabó_Péter   Előzmény

Khm..khm....

na, szóval, vannak különböző egyének, akik ide (is) járnak, beszélgetnek.. elmondják dolgaikat és vannak egy bizonyos REZGÉSZSZINTEN.... nos esetedben azt vettem észre, hogy nem vagy MÉG(ami nem zárja ki, hogy nem leszel, mert ha haladsz, tanulsz, figyelsz, akkor leszel :)) magasabb rezgésszinten, hogy fel is fogd ill megértsd, integráld, h mi az, hogy tükör, meg izé mizé, amiket írtál és ilyenkor jön a képzavar, hogy nem tudod, h mi van... türelem és tanulás.. odafigyelés! :)

Az figyeltem meg ez írásod alapján, h nagyon ingatag vagy, ami nem baj... csak ne másra nézz, h ki ragyog a "szobában" és ki van középen.... ha megtalálod a középpontodat, akkor már ez sem fog érdekelni, mert "saját csárdád" lesz.. :) Meg különben is, számít ez? :)

Szóval, Almás... vagy ez rezgészszinten, ami lehet alacsonyabb, mint ahol, most a többiek vannak... attól nem vagy kevesebb...csak más aspektusból figyeled te is meg ők is meg mi is a dolgokat.... :) nyugi... kell az idő és a kikapcsolódás is..az, hogy mivel tudsz kikapcsolódni az már a te dolgod... mire van kapacitásod...

Sejtem mit gondolsz ill érzel, én is voltam olyasmi állapotban, mint most te... szóval, nyugi! :)

Kedves!
2009. június 04. csütörtök, 8:55 | Almás (útkereső)   Előzmény

Kedves Szabox !

Olvasgatva a hozzámszólásodat elgondolkodtam. lehet rossz helyen járok, hisz a szintem a Tiétekhez képes igen alacsony. Bár bevallom, azt hittem hogy itt esetleg fejlődhetek, tanulhatok majd, de lehet csak gátolok, akadékoskodok. Bocsánat!
Nem értem ha olyanok vannak együtt akik egy szinten vannak, azok hogy fejlődnek egymástól de ez is csak az én érthetetlenségem lehet.
Nem, nem sértődtem meg.
Köszönöm hogy írtál!

Sajnálom ha zavartam!

Üdv: Almás :-)

Szia Drága Almás! Ne méregesd Magad senkihez, mert Te pont úgy
2009. június 04. csütörtök, 9:53 | Nagy Edit2   Előzmény

Szia Drága Almás!

Ne méregesd Magad senkihez, mert Te pont úgy vagy jó, ahogy vagy!!!! Lehet, hogy valmit megértesz, bekattan valami, és "magasabb szinten" leszel, mint akikről most azt gondolod, hogy ők előrébb járnak.

Az én lelki fejlődésemért egy lukas garast nem adott volna senki még 2-3 évvel ezelőtt, most meg önmagamhoz képest (mert ez számít) szerintem is, és mások szerint is sokat haladtam előre, ha lehet ilyet mondani, hogy előre.

Tök jó, hogy kiváncsi vagy, érdekel a téma és fejlődni, tanulni akarsz. A SZÁNDÉK mindennél fontosabb!!! Ez az az energia ami előre visz. Higyy magadban, és keress. ("Zörgessetek és megnyittatik" valahogy így álla bibliában, és mondhatom Neked saját tapasztalatból, hogy ez így van.)

És ilyen "butaságokat" ne írjál, hogy zavartál, mert kit zavartál? Ha valakit zavarsz, majd nem olvassa el az írásodat, egyébként is az az ő tanulni valója ha zavarja valami.
Addig is megnézheted magadban ha van hozzá kedved, hogy honnan táplálkozik az a tévképzet, hogy Te zavarsz valakit? Gyerekkorodban éltél meg ilyesmit valakivel szemben? (anya, apa). Mert nagyon sokszor úgy reagálunk a világra, ahogy gyerekként nekünk visszatükröztek minket.

A magad fejlődésének segítségéhez nagyon hasznos eszközöket kaphatsz a Sanyi CD-i által.

Üdv.:
Mackó

Halihó! Tavaly decemberben még olyasmi voltam, mint Te,
2009. június 04. csütörtök, 13:31 | Szabó_Péter   Előzmény

Halihó!

Tavaly decemberben még olyasmi voltam, mint Te, jellemileg... Nem jársz rossz helyen, nyugi... mindenki azért van itt, hogy a fejlődéséhez hozzátegyen valami apróságot a másik véleménye, írása, beszólása, stb által.. érted?

Szóval, december... volt egy mély válság az életemben, tiszta Dallas, szval résztezni nem akarom.. lényeg, hogy padlón voltam az életem minden területén, eljutottam egy kineziológus hölgyhöz és az ő segítségével sikerült kilábalnom, pl az ÖNSAJNÁLATBÓL, az alacsony ÖNBIZALOMBÓL, ami jó, hogy van, mert megmutatja, h mit kell ERŐSÍTENI... Neked most ez is feladatod lehet, hogy ne akarj szenvedni, hidd el szar az... én is sokáig ilyen voltam... ha elindulsz az utadon és elkezded megoldani a eléd került feladatokat, ha kell lehet kérni segítséget, sokmindenkitől, akkor fejlődhetsz

Egyik ismerősöm mondta, hogy a tortából a felém eső részt vegyem ki és ne a legkisebbet keressem meg mindig... érted?

Szóval, fel a fejjel! :) És ha akarsz fejlődni, akkor úgy is olyan emberekkel hoz össze az életed, akiktől tanulhatsz, fejlődhetsz, hogy saját magad lábán is képes lehess megállni és továbbfejlődni! :)

Asszem, Te is választóvonalon vagy.... Én a helyedben megengedném magamnak, hogy ne mással, hanem magammal foglakozzak és magamra figyeljek, ergó tedd belülre a fókuszpontot, szóval nem azon kellene agyalni, hogy mások összenyálazása helyett, hogy másképp lehetne elfogadni a másokat...Én a helyedben magam próbálnám meg inkább elfogadi, szeretni... De Neked, kell dönteni, h hogy éled az életed!

A kisebbségi érzéseiddel lehet kezdein egy rakás dolgot, pl alájuk temetkezni vagy MOTIVÁLÓ erőként hat, hogy hű, bazz, de szeretnék én is olyan lenni, mint XY és mész és elindulsz, aztán rájöhetsz pár dolgora és már ez sem lesz fontos, hogy olyan légy, mint XY

Egy pár gondolat Csernustól:
- mindenki a saját maga gerincét roppantja ketté, kell ez? ki akarja magát megnyomorítani? Senki, de közben pedig sokan azt teszik...
- idő ketyeg, ülhetsz a meleg szarban, vagy ki is kerülhetsz belőle... nincs felesleges vesztegni való idő
- önámítás...mekkora önátb***ás...felelősség lepasszolása
- ÖNBIZALOM hiány alapja = megfelelési kényszer másoknak.....

:-)
2009. június 05. péntek, 10:01 | Almás (útkereső)   Előzmény

Helo Szaboxa!
Olyan mint én ? De hisz én egyedi és megismételhetetlen vagyok... na meg Te is! :-)
Na jó... válságom nincs, változásaimat egy csomó kérdéssel és értetlenkedéssel, esetleg kötekedésnek tűnő megjegyzésekkel, de nyugodtan élem meg.
Csernust szoktam olvasgatni, de mostanában nekem Böjte Csaba atya mindenkit elfogadó, a semmiből életet építő tanuságtétele a legnagyobb hajtó/emelő-erő. Talán mert az elnéző szeretet rám jobban hat mint az ostorozó terelés... bár néha az sem árt. :-)

Tivábbi jó változást!

Köszönöm a reagálást! :-)

Üdv: Almás

Hatar Beatrix képe
almásnak:-)
2009. június 04. csütörtök, 13:44 | Hatar Beatrix   Előzmény

Eszembe sem jutott le írni mennyire tetszett az elvarázsolt kastélyos hozzá szólásod.
Én pl hajlamos vagyok borzasztóan komolyan venni magam,szituációkat,embereket.
ahogy tettem feljebb is.Erre jöttél te és írtál valami olyat ami behozott egy könnyedséget játékosságot,és megmutatta nekem is nem kell mindent komolyan venni.És nagyon jó érzés volt olvasni.
Kevesebb lennél mitől? Mert nem érted a tükör elvet.Kit érdekel.Te másban vagy jó mást tudsz és máshoz értesz.Amihez mások nem.Ettől vagy egyedi és különleges.Nekem nagyon sokat adott az a hozzászólásod és mindazok mellett nagyon nagy igazság tartalma is volt.És elárulom kicsit el is szégyelltem magam hisz itt küzdök,harcolok,magyarázkodok aztán jössz te és egy mondattal félre söpörsz;-)És az az egy mondatod bennem rengeteg mindent tett helyre:-)))))
Arról nem beszélve ennél többet nem is adhattál volna,hisz megmutattad te magad ki vagy.Nem könyvből vagy egyéb helyekről ki ollózott közhelyek voltak az írásodban hanem te magad.És engem el gondolkoztattál nem is kicsit:-))))

:-)
2009. június 05. péntek, 9:55 | Almás (útkereső)   Előzmény

Köszönöm Beatrix!

Üdv: Almás

Mérce
2009. június 03. szerda, 10:18 | Almás (útkereső)

Ja és nem tetszik a címben az "alacsonyabb tudatossággal rendelkező lények" kifejezés.
Ha én magasabb tudatú vagyok, akkor a MÁST elfogadom. Nem méregetem a magasságokat. Nem ? :-(

husztisanyi képe
Attól, hogy elfogadod, még láthatod a különbséget.
2009. június 04. csütörtök, 9:47 | husztisanyi   Előzmény

Attól, hogy elfogadod, még láthatod a különbséget.

Különbség van, ez tény. A probléma nem a különbség látásával, hanem az el-nem-fogadásával van.

Kérdésed elindított bennem egy újabb kérdést. Ahhoz, hogy
2009. június 04. csütörtök, 10:09 | Nagy Edit2   Előzmény

Kérdésed elindított bennem egy újabb kérdést.

Ahhoz, hogy valamiről beszélgetni tudjunk, valahogy meg kell neveznünk a dolgokat. Persze azzal, hogy megnevezzük, bizonyos mértékben minősítjük is, de attól, hogy a körtére azt mondom, hogy körte, és nem ház, attól még nem negatív irányban minősítettem, csak kijelentettem valamit, hogy mindenki tudja, most a körtéről akarok beszélni.
Egy csecsemőt sem tartok hülyének attól, hogy tényszerűen tudom, és akár ki is mondom, hogy alacsonyabb a gondolkodási szintje, mint egy felnőtté.

Tehát, akkor ha a szavakkal, gondolatokkal azáltal, hogy egy szót használunk rá minősítünk is, akkor vajon Isten hogy "beszélget"? Hisz állítólag Ő tejelsen elfogadó, semmihez nem tapad számára minősítés, talán minőség sem, mindent a maga önvalójában lát, de akkor hogyan "beszél" a dolgokról? Egyáltalán "beszéleget" "valakivel" valamiről?

Hmmm. Hát érdekes.

Mackó

Isten nyelve
2009. június 04. csütörtök, 10:21 | Almás (útkereső)   Előzmény

Az én hitem szerint Isten nem szavakkal szól, hanem érzésekkel. Hisz tudjuk, vannak érzésink nekünk is, amiket nem lehet szavakba önteni. Ha mégis megpróbáljuk, könnyen rájövünk hogy nem elég jó a szó. :-)
Hiszem, hogy Isten a végtelen elfogadó szeretet.
Hiszem hogy Ő nem gondolja egy emberről sem hogy melyik szinten áll, vagy hol halad. Mondjuk Neki "könnyebb" :-) , hisz Ő minket egészünkben lát, az életünket, fejlődésünket egyszerre, egy időben.

Másik megjegyzés a csecsemőről. Ezen már én is elmélkedtem, hogy a csecsemő együgyüsége kedves, az idős ember hasonló viselkedése meg milyen könnyen bosszantó. Persze lehet csak az én szintemen. S talán csak azért, mert a csecsemőben benne van a fejlődés lehetősége, reménye, míg az idős emberben már ez itt, ebben a létben nem valószínű.

( Nem ment el a kedvem a szórakozsgatástól. :-) )

Üdv mindenkinek!

Almás

husztisanyi képe
Ha Istent egy biológusnak képzeljük...
2009. június 04. csütörtök, 10:58 | husztisanyi   Előzmény

Ha Istent egy biológusnak képzeljük, aki minősíti, összehasonlítja az állatokat és azt mondja, hogy a majom gondolkodása fejlettebb, mint a hangyáké, akkor vajon a biológus ezzel lenézte a hangyákat, vagy csak egy tényt közölt?

Vajon a biológus nem szereti ugyanúgy a hangyákat, mint a majmokat? Vajon nem látja az egész természetüket akkor, amikor meghatározza, hogy egész jellegükben melyik mit tud, mire képes?

Számomra egy teljes egészt alkot egy alma, egy ház, egy ember, mégis, felismerhető és kimondható különbségeket tudok felfedezni köztük, igenis van közöttük különbség!

A lényeg talán az, hogy:

A megkülönböztető képességünkkel vegyük észre a különbséget, de a szívünkkel ugyanúgy szeressünk mindent és mindenkit!
Kérdés
2009. június 04. csütörtök, 11:23 | Almás (útkereső)   Előzmény

Párom mondta egyszer rólam, hogy számára érdekes, hogy nagyon kritikus vagyok az emberekkel szemben, de mégis mennyire elfogadom őket.
Mostanában a visszajelzésekből és egyéb elmélkedésekből arra a megállapításra jutottam, hogy valószínű a kritikámnak erősebben adok hangot mint az elfogadásnak... :-)

Sanyi ?

Az elfogadást hogy lehet kimutatbni, anélkül, hogy valakit "ne nyálazzak össze" ? :-)

Mert a szívemmel szeretem dolgot valahogy ki kell mutatni, hogy megérezzék, nem ?

Komolyan kérdezem, csak így sikerült megfogalmaznom.

Mert az "én elfogadlak, akármilyen vagy", felém inkább közömbösséget árszt, nem szeretetet.

Persze más elfogadni és más szeretni.

Akkor lehet hogy itt a megoldás is, én csak elfogadom de még nem szeretem az embereket ? Mert ha szeretném, éreznék is?

?

Üdv: Almás

elfogadó szeretet
2009. június 04. csütörtök, 12:28 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Szerintem nem más... hadd idézzem Tepperweint: "A szeretet azt jelenti, hogy megértően, tudatosan elfogadom a tökéletlent." gyönyörű, nem?

kirsikka

husztisanyi képe
Elképzelhető, hogy valakire azt mondjuk: idióta.
2009. június 04. csütörtök, 10:50 | husztisanyi   Előzmény

Elképzelhető, hogy valakire azt mondjuk: idióta.

... és teljes elfogadás van bennünk felé?

Szólj hozzá!

  • Figyelj az írásjelek használatára: előttük nem kell szóköz, viszont utánuk mindenképpen hagyjál egy szóközt! Így.
  • Megengedett HTML tagok, ha a szövegszerkesztő nincs bekapcsolva: <h1> <h2> <h3> <h4> <h5> <h6> <center> <img> <font> <div> <span> <br> <u> <i> <b> <p> <a> <hr> <align> <border> <table> <tbody> <tr> <td> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <blockquote> <dl> <dt> <dd> <object> <param> <embed> <iframe> <strike> <!--break-->
  • A sorokat és bekezdéseket automatikusan felismeri a rendszer.
  • A linkek követhetőségét kiszűri a rendszer.

  • A web és email címek automatikusan linkekké alakulnak.
  • A hozzászólás a Fórumszabályzat elvei alapján kerül moderálásra.

Az űrlap kitöltésével elfogadod