Problémamegoldás tudatosan | Önmegvalósítás.hu

Problémamegoldás tudatosan

Hozzászólások

42 hozzászólás
jaguar képe
sokszorolvasós és nagy segítség, köszönet!
2009. március 09. hétfő, 9:02 | jaguar

sokszorolvasós és nagy segítség, köszönet!

Ayasofia képe
Sanyi ismét...
2009. március 09. hétfő, 16:51 | Ayasofia

Kedves Sanyi!
Ismét sikerült belenyúlnod a legaktuálisabb témába. Problémamegoldás önmagunkban. Gratulálok,és köszönöm ezt az újabb leckét. Legjobbkor a legjobb helyen és időben.Ez is a te különleges képességeidhez tartozik.

Köszönöm

husztisanyi képe
Az este késztetésem volt, hogy írjak valamit
2009. március 09. hétfő, 19:16 | husztisanyi   Előzmény

Az este késztetésem volt, hogy írjak valamit, ezért belekezdtem egy a Hírlevélhez tervezett témába, "A leggyengébb láncszem" címűbe. Aztán a 3. mondattól erőteljesen a problémamegoldásba kanyarodott a szöveg, nem is tudtam visszavezetni, így aztán hagytam, és ez lett belőle.

Engem is beindított, még ma délelőtt is ezen gondolkodtam. Le is fogom írni az ötleteimet a Problémamegoldás Sirály csomaghoz!

agocs képe
Ez igen!
2009. március 11. szerda, 13:21 | agocs

Hát Sanyi... Ezt az oldalt most sok ismerősömnek elküldtem. :)
Azt szeretem benned, hogy olyan egyértelmű és logikus dolgokat tudsz írni/mondani, amiket olvasva/hallva mindig azt érzem, hogy "Igen, igen, ez pont így van szerintem is.." de én sosem tudnám ilyen szépen rendszerbe szedve elmondani/leírni/összefoglalni másoknak. (Se magamnak.. :( )

Köszi!

Mintha rólam szólt volna.... Köszönöm,sokat segített...
2009. március 31. kedd, 19:24 | Andiiii   Előzmény

Mintha rólam szólt volna.... Köszönöm,sokat segített...biztos véletlen,hogy én is Andi vagyok:)

biztos nem véletlen :)
2009. április 07. kedd, 14:56 | Szabó_Péter   Előzmény

Szia Andi!

Én is úgy éreztem, h rólam szól, nyugi, csak én nem Andi vagyok, hanem Péter.. de az most mindegy... Ha szétnézünk, akkor elég sok embernek van gondja ezzel az önelfogadás témával és leginkább a szeretettel ill annak adásával fogadásával... És ahogy az írásban volt, kapaszkodót keresnek és ezért is fuccsol be a kapcsolatok nagyrésze... mert mondják két fél egy egész, de két egész azért még is csak kettő!! :) És az nem mindegy! :)

husztisanyi képe
Hogy érted ezt a "két fél egy egész, de két egész azért még
2009. április 07. kedd, 15:50 | husztisanyi   Előzmény

Hogy érted ezt a "két fél egy egész, de két egész azért még is csak kettő!!" dolgot?

Menjünk át vele ide és beszéljük meg!

problémák nem léteznek, csak feladatok a képesség és a tudás
2009. május 05. kedd, 0:43 | nincsnevem (útkereső)

problémák nem léteznek, csak feladatok
a képesség és a tudás mindenkiben adott ezeknek a megoldására
s ha elcsitítod a gondolataidat megkapod a megoldást

probléma megoldás
2009. május 21. csütörtök, 19:15 | katazin

Kedves Sanyi!

a felvetett téma, és a lehetséges megoldás kísértetiesen hasonlít Richard Bach:Búcsú a biztonságtól című könyvének tartalmához.érdemes elolvasni aki még nem tette.

Mintha rólam...
2009. június 04. csütörtök, 17:11 | rózsakő

Mintha rólam szólna. Bár én próbálom elfogadni önmagam,de ez nálam párosul a megfelelni mindenkinek tulajdonsággal.Ezért nagyon nehéz:(

HajduM képe
Érdekes, hogy ezek a szándékos meditációk nekem nem "fekszenek"
2011. május 10. kedd, 10:27 | HajduM

Érdekes, hogy ezek a szándékos meditációk nekem nem "fekszenek" valamiért, de most olvasás közben beugrott egy érdekes kép, mintegy üzenet.

Lehet, hogy az én alapvető problémám az anyámmal való kapcsolatomban található.

Valamiért már kisgyerek koromban (3-4 évesen) nem fogadtam el a szeretetét. Már akkor olyan kis magamnak való elvonulós voltam és nem szerettem ha akaratoskodnak felettem. Ezt tudom, mert anyám mindig elmondja amikor találkozunk :))

Aztán a következő domináns üzenete ennek az olvasás közbeni "üzenetnek", hogy anyám kölyök korom óta nagyon sokat hülyézett engem, ennek köszönhető, hogy ellenállhatatlan vágy alakult ki bennem mindenféle tudások megszerzésére, megmutatva a "világnak/neki", hogy én igen is nem vagyok hülye...

Na már most a hülyézés alapja talán abban kereshető, hogy én nem fogadtam a szeretetét, aminek az okát viszont nem tudom, hiszen igen kicsi voltam még, egyáltalán nem volt tudatos, a hülyézésért cserébe haragudtam rá, és még inkább elutasítottam amire Ő még inkább hülyézett, én meg egyre inkább eltávolodtam, mostanra mondhatom, hogy az anyámmal azért tartok csak kapcsolatot, mert az anyám, tehát formális a kapcsolat. A szeretetét viszont érzem, hogy nagyon szeretné átadni, de ezt teljesen elutasítom, a tudásaim és a képességeim által én tudom magam annyira szeretni, hogy ne legyen szükségem mások szeretetére, hanem éppen én vagyok az aki mások szeretetét nem fogadom.

Viszont semmilyen haragot sem érzek az anyám iránt ezekért (tehát nem érzem, hogy meg kellene bocsátanom valamiért), egyszerűen túl tettem magam rajta, és olyan páncélt növesztettem, hogy lepattan rólam a legdurvább sértése is, mert néha még elenged egy-egy "hülyét".
Nem úgy az idegenek "sértése" amivel szemben viszont nincs páncélom, ezért velük harcba kell bocsátkoznom, ha a támadásnak a legkisebb megnyilvánulását veszem is észre...

Na persze ez sokkal árnyaltabb a valóságban, de vázlatosan ilyen képem alakult ki...

Hogy gyerekként miért utasítottam el anyám szeretetét, az még egy külön kérdés, de valami oka nyilván annak is van...

szeges képe
Lehet, hogy az én alapvető problémám az anyámmal való kapcsolato
2011. május 10. kedd, 12:05 | szeges   Előzmény

Ez majdnem biztos Miki! :))

Itt is jártunk egy cipőben, hosszú történet, most nem is untatnálak vele, de tény, hogy csak néhány hete, Szeklice rábeszélésére kezdtem mélyebben vizsgálni Anyámhoz fűződő érzéseimet. Azt gondoltam, megbocsátottam Neki, és harag nélküli közömbösséget éreztem iránta.
Aztán rájöttem, hogy dehogy. Hiszen még 50 év után is eszembe jutottak időnként a Tőle kapott sérelmeim. Csak mostanában tudom Őt igazán megérteni, azzal, hogy összeraktam magamban az akkori idők eseményeit, és rájöttem, hogy nem igazán tehetett mást.

Látod, Téged is foglalkoztatnak az évtizedekkel ezelőtti dolgok. De ha jobban belegondolsz, tulajdonképpen Ő löködött arra az útra, amin most jársz, és az sem véletlen, hogy a Feleséged is ugyanazt a jelzőt használja időnként Veled kapcsolatban. :D

Szerintem, ha kicsit mélyebben beleásod magad a múltba, és ha a családi elbeszélésekből összerakod 3-4 éves korod körüli eseményeket, akkor a megoldást a válaszokkal együtt Te is megtalálod...

Akkor kerülsz igazán a helyedre, sőt, akkor a Világodban minden a helyére kerül!
Szerintem...:))

,,egyszerűen túl tettem magam rajta, és olyan páncélt
2011. május 10. kedd, 14:57 | Éva.   Előzmény

,,egyszerűen túl tettem magam rajta, és olyan páncélt növesztettem, hogy lepattan rólam a legdurvább sértése is, mert néha még elenged egy-egy "hülyét".

Ha az ember páncélt növeszt az egyértelműen védekezést jelent valami ellen,amin ebből kifolyólag sajnos mégsem tudta túltenni magát
Ha ez így lenne,akkor nem kellene a páncél.

,,Nem úgy az idegenek "sértése" amivel szemben viszont nincs páncélom, ezért velük harcba kell bocsátkoznom, ha a támadásnak a legkisebb megnyilvánulását veszem is észre...''

Ahogy én ezt látom,és a saját bőrömön tapasztalom,az ,,idegenek sértése'',egy vélt sérelem,ami
ebből a gyerekkori feldolgozatlan problémából ered,annak a kivetítése arra a szerencsétlen ,,idegenre''
aki esetleg ugyanolyan szeretettel fordulna feléd,ahogy az anyád,de hát ezt is ugyan úgy elutasítod,
és az ő ,,hülyézését'' látod az ,,idegen'' tisztességes kritikájában is,ahol pedig nyoma sincs a hülyézésnek.
Azért harcolsz ilyenkor,mert gyermekként az anyáddal ezt nem tehetted,és viszont most ezt bepótolhatod. Nyilván ezért is minősíted ezeket a szerintem teljesen ártatlan dolgokat támadásnak.
Tulajdonképpen egyértelműen anyád sértései miatt állsz bosszút,amit akkor nem tehettél meg,csak az a probléma,hogy nem anyád szól hozzád,és senki sem sérteget.

Remélem ezt nem veszed támadásnak,hiszen ez egy önismereti oldal ,és te vártál választ a problémáidra. Én így látom.

Egyetértek azzal, amit Éva írt. Hozzáteszem, az anyámmal még
2011. május 10. kedd, 16:50 | egy kis akárki   Előzmény

Egyetértek azzal, amit Éva írt. Hozzáteszem, az anyámmal még nekem is 'le kell számolnom' magamban, na jó, ez csúnya volt tőlem, szóval meg kell még oldanom ezt a dolgot....
Az apámmal, aki a durvább dolgot követte el ellenem, már helyreállt a harmónia, azt muszáj volt hamarabb megoldani, mert olyan volt a helyzetem-állapotom miatta, bár én segítséggel csináltam, magamtól nem lettem volna ilyen tuti... És ő már nem is él (azt biztos nem kell mondanom neked, attól azt még uyganúgy le kellett rendezni vele, mintha élne), nagyon kemény volt megoldani, de megérte! De az anyámmal, akitől máig levegőt sem kapok, van még bőven nekem is feladatom, pedig ő csak a nemtörődésével és a hagyom a dolgokat, nem veszem észre inkább az az egyszerűbb hozzáállásával 'tett ellenem' világéletemben, meg a megjegyzéseivel... A páncél, az messze nem megoldás, mert valóban mindenre kihat, valóban máson csattan (meg rajtad önmagadon!!!)!
Nekem az segített amikor apámmal a kapcsolatunkat helyreraktam (és az elég szép történet volt), hogy megértettem azt, átéreztem, hogy tényleg az van, hoyg ő a maximumot adta így is magából, a legjobbat hozta ki, és ez sajnos az volt, ami... Igyekezett nyilván, csak kicsit belebukott. Ember volt, és olyan, amilyen. Bizonyos tekintetben nem tehetett róla, a viselkedéséről, mert valóban egy nagyon beteg ember volt (szívben, lélekben), és ebből hozta ki, amit tudott. Akármilyen is a ti kapcsolatotok, meg akármilyen is volt gyerekkorodban, szerintem ez a kulcs, hogy valahoyg ő erre volt képes, valami gátolta őt abban, hogy másképp szeressen, úgy ahogy neked jobb, arra nem volt képes, de erre igen, és ezt kell becsülni, amit adni tudott/tud....
Szóval nekem ezek segítettek, de ez csak akkor segít, ha valóban megéled ezt az érzést és így bocsátasz meg (nekem eleve nehéz volt, mert nem bírtam se dühös lenni rá, se haragudni eleve, inkább sajnáltam, és előbb ezt kellett megélnem direkt, na, ez volt a nehezebb)!
Huuuu, akkor majd ha rendeződik a mostani helyzetem egyáltalán, akkor utána kikérdezlek, hogy sikerült-e valamire jutnod, hoyg csináltad, és majd én is rendezem a saját anyámmal a kapcsolatomat...

HajduM képe
Én nagyjából érzem már a gondot és a helyrehozatal módját is.
2011. május 10. kedd, 17:17 | HajduM   Előzmény

Én nagyjából érzem már a gondot és a helyrehozatal módját is. Meg is fogom csinálni, mert megakarom oldani, bizonyos okoskodó elképzelésekkel ellentétben, ugyan is a saját lányommal való kapcsolatomban ez egyértelműen kirajzolódik. Éli az én szerepemet, nem fogadja tőlem a szeretetemet, annyival több eszem van anyunál, hogy nem erőszakolom magamat rá, hanem megfigyelem a jelenséget és tudomásul veszem...

Tehát a szituáció a saját családomban ismétlődik. Ez abból a szempontból jó is, hogy megértem anyám érzéseit és bánatát amikor visszautasítom. Ezért mostanság megerőltetem magam és tudatosan elfogadom a szeretet nyilvánítását, de egyébként feláll a szőr a hátamon tőle... De megteszem akkor is.

Én nem vagyok pénzéhes, ha segíthetek segíteni fogok bárkinek, neked is szívesen, és a lélek munkájáért nem kérhetek pénzt. Megfogom oldani, hogy legyen valamiképpen valami ami minden kritériumnak megfelel.

A családállításnak nevezett dolgot pedig bárki tudja használni, nem kell tanulni sehol. Hellinger sem tanulta sehol. Nem szakma, nem volt Iskolája, nem kell magolni, feltételeknek megfelelni, vizsgázni.
A lélek nem szab feltételeket, nem ítélkezik, nem is szeret, nem is gyűlöl, csak megmutatja a háttér dinamikákat...

Ugyan ez a lélek működik, csak át kell adni neki a feladatot... Ismerem a módját ahogyan képessé válunk érzékelni az üzeneteit.

Meg is csinálhatjuk, ha van kedved. próbáljuk ki. Ha már úgy is hasonló gondunk van ezekszerint...
Mit szólsz hozzá? találkozzunk... Egy csomó mindent el tudok mondani full totálisan ingyen...

Igen, meg is kell oldanod, nagyon jó hogy észreveszed szépen
2011. május 10. kedd, 22:50 | egy kis akárki   Előzmény

Igen, meg is kell oldanod, nagyon jó hogy észreveszed szépen hogy ugyanez jön ki most a te és a kislányod kapcsolatában! Ez főleg nagyon jó motiváció is, ugye?
Akkor sokkal tovább fogsz jutni, mint az hogy megerőltetve magad fogadod anyukád szeretetnyilvánításait. És az sokkal jobb lesz! De ezt úgyis tudod.
Sajnos én amíg nem lesz valami a fő 'problémámmal', addig nem piszkálhatok bele a kisebb problémáimba, meg nem is akarok. Nem lenne jobb tőle, hiába kavarnyásznék bennük, amíg nem akarok élni, amíg ki nem derül miért nem és meg nem oldódik. (tudom, hogy ezt nemsokan értik, de hidd el, nem is várom el)
Úgyhogy nekem ez majd csak egy távolabbi dolog, csak leírtam, hogy nekem is tökhasonló megoldandó leckém van ezen a téren, mert annyira idevágott, és szerintem is ezek a dolgok rengeteget számítanak hogy helyretegyük őket.
Azért megőrizem a javaslatodat az agyam zugában...

HajduM képe
Szerintem el kellene menned Ildikóhoz egy családállításra. A
2011. május 11. szerda, 7:31 | HajduM   Előzmény

Szerintem el kellene menned Ildikóhoz egy családállításra.

A meghalni akarás a legtöbb esetben valaki után vágyódás, vagy valaki helyett való elmenni akarás, nem feltétlenül a saját életedben. nagyon valószínű, hogy átvettél egy olyan családi mintát amiről nem tudod, hogy kihez köt.

A családállítás egyértelműen megfogja mutatni.

Hú, Miki, voltam én már mindenhol. Azon is. Csak tudod,
2011. május 11. szerda, 10:06 | egy kis akárki   Előzmény

Hú, Miki, voltam én már mindenhol. Azon is. Csak tudod, mindenhol mást mondanak, hogy az az ok. Hiszek én ebben is, másban is amivel próbálkoztam, az ember csak valami alapján kiválasztja, melyik módszert próbálja meg egyáltalán, miben bízik (főleg ha anyagilag szarul áll, és ez eleve bekorlátozza). Csak amikor ott állsz, hogy az egyik arra esküszik, hogy minden a gyerekkori traumáidból fakad, a másik arra, hogy elakadtál szülés közben és akkor akartál meghalni mert annyira borzasztó volt, és ez kapcsol be az életdben ahányszor változás lenne, a harmadik hogy meghalt még az anyaméhben az ikertestvéred, és utána mennél, a negyedik... És ugyanúgy érzed magad ennyi hónap után is hogy már az egésznek rég nincs köze az élethez, akkor már nem hiszel semmiben és nem mész sehova... A családállítással amúgy semmi gondom, álltam már vagy 5-6 ember állításán mint képviselő, és éreztem...
Valószínűleg a lényeg tényleg az, ha már segítséget kérsz, bízzál meg teljesen abban, akitől kéred, és kövess mindent, amit mond. VAgy ne menj senkihez. Nekem van egy ilyen ember a legelejétől (ráadásul már rég ingyen segít), csak annyira nehéz amit mond, meg ne is hittem el, nem bírkóztam meg vele, hogy így így jártam, néha kínomban próbálkoztam máshol is, és csak egyre jobban belegabalyodam... Most próbálok hinni neki (de úgy, hogy valójában az egész arról szól, csak önmagamban higgyek és belülről tudjam majd meg a megoldást, tehát egyáltalán nem kell hinni neki), csak nem haladok.
Leginkább előző életes okban hiszek, hogy már ott is öngyilkos lettem (állítólag már két életben is, és ez most ezért már feloldhatatlan feladat ezt megoldani (nagyon sok jele van annak valóban, hogy nem engednek meghalni, ha belegebedek se, produkáltam veseleállást egy hétre, nem pisiltem egyáltalán addig, mert leállt az a múködés (állítólag ebbe pár nap alatt bele lehet halni), nem aludtam két hétig, stb, meg az előző régi kísérleteim), de hogy akkor abba az életekben miért, annak kell kiderülnie, mert azt kell megoldani valójában amit akkor nem sikerült. Meg abban hiszek, hogy nem a helyemen vagyok, de nagyon nem, és annak is ezáltal helyre kell kerülnie.
Ezeket én már érzem (bár eredetileg ezt is kívülről mondta nekem, de a sok ok közül amit mindenfelé elsoroltak nekem, erről érzem, hogy ez lesz az), és már ez is valami.
Szóval most már csak önmagamban hiszek, hogy én fogom megtudni mi az igazság, mi az ok, senki más. Ha beledöglök is.
És majd utána megoldom az összes problémámat, ami még marad...

Zsuzsi! Jól értem, hogy azt gondolod, egyetlen oka van annak,
2011. május 12. csütörtök, 11:10 | szildiko1   Előzmény

Zsuzsi! Jól értem, hogy azt gondolod, egyetlen oka van annak, hogy ott tartasz, ahol? Eszedbe jutott már, hogy az a sok minden, amit a segítők mondanak, mind igaz lehet?
Én most hirtelen "csak" 4 okot tudok mondani, amiatt, hogy régebben úgy éreztem, hogy nem voltam a helyemen. (azokról nem is beszélek, amiket már elfelejtettem. :)) Ezeket mind szépen, egymás után rendbe kellett tennem a sikerhez.

Lehet, hogy mind igaz. És egytől egyik szépen, sorban, egymás után érdemes megszüntetni. Vagy ....

Ezt nagyon jó hogy írtad, mert valóban erre már én is gondoltam,
2011. május 12. csütörtök, 11:35 | egy kis akárki   Előzmény

Ezt nagyon jó hogy írtad, mert valóban erre már én is gondoltam, hoyg mindegyik ok mind igaz lehet akár, de úgy, hogy én azt is el tudom képzelni, ezt mind tényleg én akartam magamnak hogy megtörténjen, hogy annál biztosabban eljussak idáig, ebbe az állapotba, hogy aztán megoldjam... Szóval mivel már régebben sem tudtam megoldani, most mégtöbb szart terveztem be hogy annál jobban ne bírjam, majd valamiképp ez segítsen hozzá, hogy megoldjam. Vagy ennyi véletlen lenne???
Csak akkor is, egyik helyen ezt mondják, másikon azt, tudod, akkor hinném el igazán, ha mindenhol mindet felsorolnák, és ez mindenhol egybevágna...
Viszont, abban már nem hiszek, hogy egyenként megoldani sorban, inkább abban, hogy majd valami áttör és kiderül, az egész mégis miért így lett tervezve, mert annak oka van, és különben is, Istennek sincs annyi pénze mint amennyi problémám akkor ezek szerint nekem, én magam meg ingyen vagyok... Szerintem a segítség ott elérhető, ahol te el tudod érni, akár anyagilag is, szóval ha megoldódhat a dolog, meg fog oldódni, ha meg nem, akkor az van.

Még egy kérdés: valójában azt szeretnéd tudni, hogy jelenlegi
2011. május 13. péntek, 9:50 | szildiko1   Előzmény

Még egy kérdés: valójában azt szeretnéd tudni, hogy jelenlegi állapotod a sorsod, vagy nem a sorsod?

Még egy kérdés Zsuzsi: valójában azt szeretnéd tudni, hogy a
2011. május 13. péntek, 9:54 | szildiko1   Előzmény

Még egy kérdés Zsuzsi: valójában azt szeretnéd tudni, hogy a jelenlegi állapotod a sorsod, vagy nem a sorsod?

Én biztos vagyok benne, hoyg a sorsom a jelenlegi állapotom,
2011. május 13. péntek, 10:41 | egy kis akárki   Előzmény

Én biztos vagyok benne, hoyg a sorsom a jelenlegi állapotom, szükséges és ezért nem mászom ki belőle vagy ezért nem sikerül még. Biztos vagyok benne hoyg elkerülhetetlen volt, meg kellett történnie, és ehhez a sok rossz csak hozzásegitett. És h vége lesz, akkor kiderül, mi értelme volt, és az is hoyg megérte. Ebben bízom. Másként ezt nem lehetne túlélni sem. Szerintem senki sincs igazán ok nélkül nagyon rosszul.

Nos, ha biztos vagy benne, akkor mesélek valamit. Képzeld el,
2011. május 13. péntek, 11:37 | szildiko1   Előzmény

Nos, ha biztos vagy benne, akkor mesélek valamit.

Képzeld el, hogy az üzlet, ahova szívesen jársz, öt kilométerre van a lakásodtól. Eljuthatsz oda busszal, villamossal, kerékpárral, vagy gyalog. De te mindig gyalog mész. Van választási lehetőséged, és te mindig úgy határozol hogy gyalogolsz

Ennek természetesen megvan az oka: szép a táj, vagy kirakatokat nézegethetsz, esetleg találkozhatsz séta közben kedvenc királyfiddal, vagy jó mozogni. Végül is mindegy miért, a lényeg, hogy van módod választani, és te a gyaloglást választod.

Vagy képzeld el, hogy a középkorban élsz, egy tanyán, és nagy távolságra van a kút. De csak gyalog tudod megközelíteni, nincs más út. Nos, ez a sorsodhoz tartozik. Mert nem tehetsz mást. Gyalog kell menned.

Viszont ha több dolog közül választhatsz, akkor az a te döntésed, mit teszel.

Ha valaki balesetben meghal, vagy megrokkan, esetleg betegen születik, akkor nincs mit tenni, történt, ami történt, megváltoztatni már nem lehet, - tehát ez a sorsa.

De ha van alternatíva, akkor a mi határozzuk meg, hogy mit teszünk. Hiszen adott esetben a választási lehetőség is sorsunkhoz hozzá tartozik.

Ademon képe
Ez egy igen jó példa volt.Én azt is hozzá tenném, hogy csak
2011. május 13. péntek, 12:28 | Ademon   Előzmény

Ez egy igen jó példa volt.

Én azt is hozzá tenném, hogy csak az tekinthető sorsszerűnek vagy "karmikusnak" ami már megtörtént. Ami csak megtörténhet az pusztán csak egy lehetőség. Egészen addig míg valami meg nem történik, addig bármi lehet. Csak a múlt az, amin már nem nagyon lehet változtatni. Így ha valaki azt mondja: "az sorsom, hogy gyalog járjak dolgozni" az valójában csak leszűkíti a saját lehetőségeit. Aki viszont azt mondja, hogy "anno gyalog jártam iskolába" az nevezhető sorsnak. Ez sors dolog valójában csak kifogásnak tűnik nekem, mert könnyebben tudjuk elfogadni általa a történéseket.
Így viszont a sors a jövőre és a jelenre nézve csak illúzió, mert minden pillanatban a döntéseinktől függ, hogy mi a "sorsunk".

HajduM képe
Csak annyit tennék ehhez, hogy a döntéseink nyomán sosszerű az
2011. május 13. péntek, 12:35 | HajduM   Előzmény

Csak annyit tennék ehhez, hogy a döntéseink nyomán sosszerű az életünk, tehát nem csak az eseményekben lehet a karmát megfogni, hanem a döntési motívumainkban is.

Mert mitől függ, hogy egy adott helyzetben hogyan döntünk. Másként kérdezve: Mitől függ, hogy mit fogunk akarni? Ha tehát a szabad akaratot valami meghatározza, valamitől függ, akkor az tökéletesen karmikus lehet, túl azon, hogy a szabad akarat valójában csak egy elképzelés, ebben a konstellációban...

Sokkal összetettebb ez annál, hogy röviden meg tudja bárki
2011. május 13. péntek, 12:55 | szildiko1   Előzmény

Sokkal összetettebb ez annál, hogy röviden meg tudja bárki válaszolni, de a példánkban: mi a fontos? Már ha van választási lehetőségünk. Kirakatnézegetés, vagy gyorsabb odaérés? Ha a kerékpárt választjuk, a mozgás? Vagy valami más?

De menjünk tovább. Mitől lesz egy dolog fontosabb a másiknál? Na ez az, amit nem lehet általánosan meghatározni.

Egy példa: nagyon szeretek autót vezetni. Fontos: nem kell várakozni, akkor indulok, amikor akarok, télen meleg van, kényelmesen ülök, stb.

Az utóbbi hétben az az értésem támadt, hogy nem akarok vezetni. Magamat ismerve ezen igen elcsodálkoztam, és utánajártam, minek köszönhető a változás. Arra jutottam, hogy egyszerűen kívánom, hogy csak nézzek ki a fejemből, és ne kelljen állandóan alkalmazkodnom a környezethez. Most ez lett a fontos.

Hát így változhatnak a döntések.
És hogy mitől vált fontossá a fejemből való kinézés? Ennek is utána járhatunk, és bátran tovább is kérdezhetnénk, ha nagyon lényeges dologról lenne szó.

HajduM képe
Maga a folyamat lehet érdekes, ahogy eljutunk a forrásig, a
2011. május 13. péntek, 13:03 | HajduM   Előzmény

Maga a folyamat lehet érdekes, ahogy eljutunk a forrásig, a legfőbb ok-ig. A nyomozás az ügy felgöngyölítése az érdekes, az analízis a közbeni megismerés, felismerések.

Szoktam ilyet csinálni néha :)) Csak megunom :))))

Szerintem igenis van hogy a szabad akaratod valami lekorlátoza,
2011. május 13. péntek, 13:08 | egy kis akárki   Előzmény

Szerintem igenis van hogy a szabad akaratod valami lekorlátoza, és akkor az karmikus, és azért nem sikerül ez vagy az, és nem választható. Én erre gyanakszom. Másra nem tudok. Még az is lehet, ahogy irod, eleve ezért nem tudok akarni.
Mindegy, az agyalástól nem jobb.

Akkor én lehet, hoyg az az eset vagyok hogy addig jár a korsó a
2011. május 13. péntek, 13:03 | egy kis akárki   Előzmény

Akkor én lehet, hoyg az az eset vagyok hogy addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik... Nem tudom. De jó amit írsz. Valóban nem tudom. Én egyenlőre azt tapasztaltam, hogy nincs mód vagy nincs meg még az a mód amitől változna ez és ráadásul valami nem hagy keresni sem (bár valahol most is keresek nyilván). Ebből jutottam ezekre amiket írtam, hogy ez a sorsom és nem lehetett/lehet másképp. Nem látom mi közül választhatnék. Egyszerűen nem látom. És nem jó hogy nem látom, nehogy azt higgyétek.

Szólj hozzá!

  • Figyelj az írásjelek használatára: előttük nem kell szóköz, viszont utánuk mindenképpen hagyjál egy szóközt! Így.
  • Megengedett HTML tagok, ha a szövegszerkesztő nincs bekapcsolva: <h1> <h2> <h3> <h4> <h5> <h6> <center> <img> <font> <div> <span> <br> <u> <i> <b> <p> <a> <hr> <align> <border> <table> <tbody> <tr> <td> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <blockquote> <dl> <dt> <dd> <object> <param> <embed> <iframe> <strike> <!--break-->
  • A sorokat és bekezdéseket automatikusan felismeri a rendszer.
  • A linkek követhetőségét kiszűri a rendszer.

  • A web és email címek automatikusan linkekké alakulnak.
  • A hozzászólás a Fórumszabályzat elvei alapján kerül moderálásra.