Spirituális magány
Legelőször arra gondoltam, hogy folytatom bejegyzésemmel a Társas magány topicot, de rájöttem, hogy ez más. Emberileg nem érzem magam magányosnak. Vannak barátnőim, családtagjaim, akikkel tényleg bármiről tudok beszélgetni, én elfogadom, szeretem őket úgy ahogy vannak, és ők is elfogadják a spirituális "másságomat". Élénken érdeklődnek életem eme részéről is, tényleg mindent el tudok nekik mesélni.
Igazából mostanában kezdenek hiányozni a fejlődésemet inspiráló emberek az életemből. Jó volna, ha helybéliek lennének, de itt, ahol én lakom, úgy tűnik, nincs is olyan ember, aki tudna inspirálni. Olyanok kerülnek csak az utamba, akik a spiritualitás fényében járnak-kelnek közöttünk, ilyen fajta könyveket olvasnak, nagy eszmecseréket folytatnak különböző spiri témákban, bölcs gondolatokon elmélkednek... és ennyi. Olyan emberek társaságára vágyom, akik velem együtt azt gondolják, hogy a világ nem bölcsen hangoztatott gondolatokkal váltható meg, hanem saját magunkon keresztül. Akik le mernek menni lelkük legmélyebb bugyraiba is azért, hogy fejlődjenek. Akiknek az a legfőbb szándékuk, hogy ők maguk egyre jobb emberként éljenek, és nem a világot akarják megváltoztatni!
Viszont olyan társaságra vágyom, amelyben minden egyes egyén a saját útját járja, nincsenek betartandó szabályok, kötöttségek. A szabadság híve vagyok.
Nem tudom, miért jött hirtelen ez az igény, eddig semmi bajom nem volt az ilyenfajta magányosságommal.
Mindenesetre megdöbbentő következtetésre jutottam, amikor meditációban belemerültem eme magányosság érzésébe. Rájöttem, hogy ezt az utat én választottam magamnak a reinkarnálódásomkor. Hogy ez is csak egy blokkból táplálkozik. Azért döntöttem a spirituális magány mellett, mert félek attól, hogy csalódnom kell majd társaimban. Gondolom volt már rá példa.
Szóval elkezdtem dolgozni az "ügyön". Sanyi virtuális tarot kártyája nagyon jó célmondatokat tud adni. Ezt is onnét vettem:
"MOST MEGTALÁLOM AZOKAT AZ ÚTITÁRSAKAT, KIKNEK KÖZELSÉGE S TÁMOGATÁSA KÖZELEBB VISZ BENSŐ VALÓMHOZ."
ÁMEN
Hozzászólások
19 hozzászólásEzzel sokáig én is így voltam... Nagyon sokáig.. Aztán egy krízis miatt el kezdtem el-el járni egy kineziológus hölgyhöz és vele sikerült eljutni oda, h ilyen témákrol is tudunk beszélni, tehát Ő volt ez első olyan személy az életemben, aki segít az utamon járni és vele lehet nyíltan ilyen dolgokról beszélni.... Aztán bejött egy megrendelés és a megrendelőim is szintén spirituális emberek(mármint ők konkrétan) aztán eljutottam a prananadihoz, ott megint van pár spirituális személy... Őőő, persze, kicsi kis faluból kerültem fel a megyeszékhelyre és ott kezdtem el x-nyi idő után bevonzani őket...
Amit így tudnk mondani, ami nekem mostanság került előtérbe, hogy mindenki tanít téged is! Kineziológus hölgy tanácsolta, hogy ne azt nézzem, h a másik milyen ember, hanem azt, h mit tanulhatok tőle! Ény úgy gondolom, h ezen keresztül Te is mélyebbre juthatsz önmagad megismerésében!
Szép napot Neked! :)
..."nem lehet mindenki a barátod, de mindenki a tanítód" belém nagyon beégett ez a mondat. És igyekszem nem bölcselkedni, csak szem előtt tartani...
velem úgy volt ez, hogy elkezdtem ezirányba érdeklődni, és maguktól bukkantak elő a "spiri" emberek, pedig nem kértem sose... lehet hogy ez a titok, csak lazán venni, jön aminek jönnie kell, ha meg megmondta a kártya is akkor pláne!
"Don't worry, be happy!" (még egy idézet a végére, hogy kerek legyen) :)
Arról, amit írtatok, hogy nem kell fene nagy tudatossággal rendelkeznie egy embernek ahhoz, hogy tanulni tudjak tőle, egy mese jutott eszembe. Az, amikor a vadgalamb mindig azt mondja, hogy " túúdom, túúdom!" De hát akkor meg minek is nyafogok? Valószínűleg, hiába tudom, most egy kicsit mégis elfelejtettem... köszönöm, hogy eszembe juttattátok.
Azért az erre vonatkozó blokkomat feloldottam, biztos, ami biztos...:P
Én jelenleg minden szempontból egyedül érzem magam, de többnyire nem vagyok magányos. Egyedül vagyok, mert nincsen párom, már nincsenek szüleim, csak egyetlen barátnőm van, akit nagyon nem izgat a spiritualitás, abszolút hétköznapi emberke, s a gyerekeim már felnőttek. Persze találkozom emberekkel, de senkit sem sikerült bevonzanom, aki nem a saját bajaival traktál, akivel csak úgy eszmét lehetne cserélni.
Ezért már megtanultam, hogy magammal folytassak belső eszmecserét, s így képes vagyok jól érezni magam. Nem hiszem magányosnak magamat, sokkal inkább önzőnek, hiszen így nem osztom meg mindazt, amit megtanultam, megtapasztaltam. :-/ De, most itt vagyok! :-)
Nem lehet, hogy szintén Benned gátolja valami azt, hogy olyan embereket tudjál bevonzani, akikre igazán vágysz?
Mert amióta feloldottam az előzőleg említett blokkomat, azóta velem pl. igen érdekes dolgok történnek...:)
Milyen érdekes dolgok? Ezt kicsit részleteznéd? :)
milyen blokkok? részleteznéd? :)
Valamilyen oknál fogva, nem érdekelnek az emberek. Na jó, ez így túlzás. :-) Csak az nem érdekel, hogy ki mit csinál, s kinek a kijével mi újság. Nem vagyok egy pletykás fajta, azaz, hallani sem szeretem.
Viszont rettentően imádok érdekes témákról beszélgetni (s ide nem tartozik a politika azon része, hogy éppen kit kell szidni!), imádnék játszani társast és kártyát is, csak nincs kivel. Nem vagyok egy átlag ember, s ezért általában tartanak tőlem. :-( Pedig sosem bántottam senkit, csak állítólag a fellépésem olyan. Ezen pedig nem tudom, hogy változtatnék-e, ha tudnám hogyan kéne. :-)
Tehát biztosan bennem van az a blokk. Már csak azt kéne eldöntenem, hogy akarom-e, hogy ne legyen? :-)
Kedves Csaesz !
Amiről írsz azt úgy hívják egzisztenciális magány.
Ez az ember sajátja .Lehet körülötted család ,barát bárki
akkor is érzed.Ezt a magányt Isten töltheti csak be.
Ez is teremtettségünk egyik sajátos mívolta.
névtelen úton levő
Kedves Névtelen Úton Levő!
„Ezt a magányt Isten töltheti csak be”.
Viszont Isten elsősorban a Teremtésben, a teremtményeiben él, létezik, így a körülötted élőkben, és persze önmagadban kell megtalálnod.
Azonosság.
– Hogyan keressük az egységet Istennel? – Minél jobban keresed, annál nagyobb
lesz a távolság közte és közted.
– Hát akkor mit tegyünk a távolsággal?
– Értsd meg, hogy az nincs ott.
– Ez azt jelenti, hogy Isten és én egy és ugyanaz?
– Nem egy, de nem is kettő.
– Hogyan lehetséges ez?
– A nap és a fénye, az óceán és a hullám, az énekes és a hangja: nem egy. Nem is
kettő.
(Anthony De Mello)
Megérteni könnyű, de napi szinten ezen felismerések szellemében élni sokszor elég nehéz..
De Mello a nagy spirituális Tanítók egyike volt, az „egységtudat” áthatotta a legtöbb „történetét”.
Utolsó, már csak a halála után megjelent könyvében mégis a következőket írja:
„A Mester úgy tartotta, hogy amit az egész világ igaznak hisz, az hamis, ezért aztán az úttörő mindig egyszemélyes kisebbséget alkot. Ezt mondta:
Úgy beszéltek az Igazságról, mintha az valami képlet lenne, amit megtaláltok egy könyvben.
Az Igazságot csak a magányosság árán lehet megszerezni. Ha az Igazságot akarod követni, meg kell tanulnod egyedül járni.”
Bár jezsuita szerzetes volt, de elvetett minden dogmát, megtanult egyedül járni, és bizonyosan megtalálta az Igazságot. A szeretett egyháza ezért életében, és a halála után is többször megtagadta, elhatárolódott Tőle, pl. a jelenlegi pápa is.
De Mello egyszer így fakadt ki:: Senkiről sem állíthatjuk, hogy megtalálta az Igazságot, ha ezer igaz ember meg nem bélyegezte istenkáromlásért.
Nagy Mester volt, de a spirituális magány mégis,(vagy talán éppen azért) része volt az életének.
Wass Albert az erdélyi Tudó emberektől tanult, Ő is megtalálta, amit keresett, de egyedül is maradt vele. Közvetlen hozzátartozói, barátai sem értették meg, milyen Tudás birtokában van.
Még méltó ellenfélre sem talált, csak bosszúvágyó ellenségre.
Richard Bach ( A Sirály szerzője), A Messiás kézikönyvében a következőket írja:
„A kötelék, mely igaz családod összefűzi, nem a vér, hanem az egymás élete iránti tisztelet s a benne lelt öröm.
Ritka, hogy egy család tagjai egyazon fedél alatt nevelkedjenek.
Ha gyakorolod az elképzelt létet, megérted majd, hogy a képzelt személy sokszor valódibb, mint az az ember, kinek teste van, és szíve dobog.”
Úgy tűnik, a spirituális magány néha Őt is megtalálta.
A Vonzás Törvényének „Ábrahám” féle tolmácsolása, Az elfogadás művészete, mintha Richard Bach-ra reagálna:
”… mert ha annyira jól magad elé tudod képzelni, hogy nem fáj ,amiért most nincs melletted, akkor rá vagy hangolódva az álmodra, és Neki el kell jönnie…”(részlet a kb. 50 perces cd-ből)
Ez lenne a (spirituális) magány feloldásának egyik módja?
Egyáltalán feloldható-e, vagy megkerülhetetlen része az Útnak?
És ha azon a „részen” túljutsz, feloldódhat magától is?
Üdv mindenkinek,
Kuruc
„Ezt a magányt Isten töltheti csak be”.
Ezt a véleményt én is osztom.
Szerintem is így van.
Az Igazi Boldogságot nem adhatja meg Senki Más és Semmi Más, csakis és kizárólag Isten... vagyis Igazi Önmagunk Felismerése és MEGTAPASZTALÁSA.
Amíg ez az ÉLMÉNY és ez a Kapcsolat nincs meg az ember számára... addig sohasem lehet igazán Boldog és Elégedett...
Ezt a "Valamit" keressük egy Életen át... Tudat alatt, fölött, át...
Akár tudunk róla, akár nem...
Ezt a Valamit, ez az ÉLMÉNYT, ezt a MEGTAPASZTALÁST semmi sem múlja felül, semmi sem űbereli és semmi sem pótolhatja vagy helyettesítheti...
Ez az a "Valami" amire MINDEN EMBER VÁGYIK.
EZ AZ EGYSÉG ÉS AZONOSULÁS.
EZ AZ EGYSÉG ÉLMÉNY.
A "MINDEN MINDENBEN".
Csizike ;-)
Kedve Kuruc !
Az első mondatod - igen- egy alapszint a " felismerében " abban ,hogy
létezik Ő .Ha olvastad a katekizmust ezzel kezdődik...
Mindenben felismerhető , tehát " senki " nem mondhatja , hogy ő
nem ismeri...
De mivel az ember " emberi " akarattal rendelkezik- előbb , utóbb
ebben a földi életében szembesül azzal,hogy magasabb szinten
IS döntenie kell A avagy B -mint tudjuk Istennél nincs harmadik út...
Az önazonosságunk itt a megtestesült létben, a teljes magunkra találás.
(mint férfi vagy mint nő) .Ebben a folyamatban mint mindenben
( hiszen mindenben ott VAN Ő)kikerülhetetlen az Isten megismerése
EZÉRT hiszen A TELJESSÉG Ő...
AZ is igaz ,hogy minnél jobban keresed annál nagyobbnak tűnhet
a távolság ...de Ő megmondta , hogy mi emberek mennyik ,
hány dekák vagyunk Őhozzá viszonyítva...
EZT én a" hármas világrendben "értettem csak meg...
1/ a természet rendje ( tőlünk emberetől függetlenül kinő a fű stb.. )
2/az emberek által alkotott mindenkori társadalmi berendezés (diktatúra ,
köztársaság stb.. )
3/az üdvösség rendje Isten Örök Terve ezzel a teremtett világgal.
Tisztán érthető , hogy a harmadik pont nekünk akkora "idővallumot "
őlel át , amit mi föl NEM foghatunk.A távolság nyilvánvaló.
Az ember pedig "Javíthatatlanul " örök dolgokra vágyik...
halhatatlanságra, arra ,hogy az emléke örökké éljen...
Az ateisták is szoborba öntik az általuk imádott valakit....
Ez is mutatja mi a vágyuk...végül is.
A távolságot én ezért el tudtam fogadni.Egyébként döntés az is:
mit fogadok el..csak már amikor tudatosan Felé tartok - vagy ha makacs
vagyok ,mint én is voltam- akkor "kényszerít" arra , hogy el kell fogadnom
azt, amit nem tudhatok meg SOHA- mert az nem rám tartozik.
( Még a hátra levő tartalmát sem ! )
AZ az Ő kompetenciája...nem az enyém .Nekem azt kell megtegyem
amit én tudok tenni...
Az üdvtörténet nem rám tartozik ,de részesei ,szereplői vagyunk,
ha akarjuk ,ha nem,ha értjük ,ha nem...+Örök belénk van
kódolva.
Amit a De Mello ír az ugyan az amit az egyház is hirdet.
De mivel az egyház " sokáig " földi befolyás alatt IS !!! volt,
a szabdkőművesség nem Krisztusi nézetei is befolyásolták-
SŐT pont a misztikus részétől " tisztították " meg.
De egyet nem tudtak
kipucolni, megszüntetni az eucharisztiát.
És azt is figyelmen kívül hagyták,hogy a Szent Lélek által Isten
folyamatosan működik,nem szabhat gátat Neki senki és semmi....
Mindenható. Végsősoron meg PLÁNE !
Azt ,hogy kit mikor" ismernek el "ez rövid vagy hosszú távon
kiderül mindíg.
A jezsuta rend a szabadkőművesség legnagyobb ellensége
volt, mivel nagyon nagy tudásra tettek szert,igen hosszúéveket
töltöttek tanulással.Sőt Krisztusi közösséget is éltek egy módon...
A szerzetes rendek is mind ezen alapulnak...
Igen sokszínüek...
A szerzetesrendeket 1948 -as francia forradalomtól kezdve
teljesen fel akarták számolni.De teljesen ez sem jött be...
A karizmatikus megújulás (Szent Lélek általi újjászületés )
megindult a katolikus egyházon belül is...
és Jézus Krisztus folyamatosan "tisztogat " nem kell földi bíróság
nekik...
Az igazságot megtalálhatja az ember EGY könyvben is ,megtalálhatja
a jógán keresztül is ,annyi úton ahány ember van.
Jézus azt is monja," Békétlenséget hozok szülő gyerek,férj feleség stb"
/ Ábrahám /
Minden emberi kapcsolat szakad...mert aki Jézus nyomán elindul ,
arra mindaz vár( hat ), amit Ő megélt az emberek között.
Aki őérte nem tud ( akar )"megtagadni "RAJTA kívül
MINDENT - ( de leginkább saját magát )
akár a saját gyermekét is -az nem méltó
mindarra, ami Isten országának sajátos misztériuma
a Szeretet Örök rendjét illetően.
De Ábrahámnál látjuk :ellent SOHA NEM MOND SZENT MAGÁNAK !!
De az engedelmességünet bizony megpróbálja ,a bizalmunkat
Felé meg még inkább.
Mert igenis egy rangsor és mégis egyenlő...
Személyes és mégis "személytelen " ,hatalmas és mégis
a legkisebb egységben is felfedezhető...
mert MINDEN a MINDENBEN....
Mert Benne MINDEN iGAZ és annak az ELLENKEZŐJE IS ! ! !
Paradoxonokon át IS vezetve vagyunk...
sőt úgy érthetjük meg igazán...
Amikor megtaláljuk csak elsőre hisszük azt ,hogy egyedül maradtunk
az igazságunkkal.Vass Albert olyan korban élt amikor egyenként
is kinyírták az embereket, mert nem "akarták megérteni"
hogy NINCS ISTEN ! ! !
A régi ,de új egyház -- "a mennyei Jeruzsálem" -már itt a főldön jelen van...
azoknak az embereknek lelki közösségében, akik nem "csak " hiszik ,
de életükkel élik is, Krisztus életét pontosabban engedik, hogy
Krisztus működjön ,éljen , mitöbb megfeszüljön bennük nap,
mint nap...megértve " nem én élek hanem Krisztus Él már bennem... "
Igen a magyaroknak nagy küldetésük van...
Ebben a küldetésben az egyház nélkül is szerezhet tapasztalatokat
az ember ( aTanítást is megszerezheti minden ember a maga személyes
megtapasztalásával is,de viszonyítani nem árt az egyház által megadott
tanításokhoz IS ! )ma már az egyház a sok eszköz közül az egyik ,de evangelizáló,
ma ugyanúgy mint a születésekor.Nem tehet mást ,mint Krisztusra mutat
és úgy néz ki a társadalmi berendezkedések is a vallás szabad gyakorlását
engedni kénytelenek, ha "egészséges emberekből akarnak élni "....
" A kötelék mely a családokat összefűzi..."
Jézust választ ad erre...Megsejthetjük belőle, hogy embert próbáló "
vállalkozás az Isten követése...ahogyan fent írtam...
Szétválaszt de csak azért ,hogy tökéletesebb egységben
forrjunk majd össze az Ő Szeretetében , az Ő Örök Terve szerint,
az Ő Dicsőségére....
Mit választ szét és mit egyesít .Mikor , kit , kivel ez az Ő Örök Titka..
Misztérium.
Elfogadhatom amit még nem ismerek... vagy meg akarom
ismerni a megismerhetetlent... amiről megmondta ,hogy
nem a mi kompetenciánk.
De megmutatja ,hogyan szeressük egymást és
szolgáljuk az embertársainkat ,mert bennük
ŐT szolgáljuk és ŐT szeretjük.
( Bocs de összeért a föld az éggel...van HÍD ..)
Szükség van a képzeletre? is , de az Ő valósága minden képzeletet
felül tud múlni...passz
Az egzoisztenciális magány felismerése a sprituális ÚT EGYIK állomása...
Amikor túljutottunk ezen, van ami gyógyul,de maradhat egy seb is,
amíg be nem teljesítheted a hivatásod itt a földön...
Ha Ő ÚGY AKARJA...A TERVÉBEN VAN...
Van magány amit Isten betölt , de hagyhat sebet ,ami csak a másik
ember irgalmas szeretete által gyógyulhat be ...
hiszen amíg a másik nem Irgalmas,nem szeret, hasadás van
Isten és ember között
Egy biztos megsebzi a szívedet....és ezt IS használja arra ,hogy
jobban értsük azt,amit egyedül mi tudunk megtenni NEKI.
névtelen úton levő
Köszönöm a hozzászólásokat.
Mindenben egyetértek, ugyanarról beszélünk, csak kicsit más stílusban, megközelítésben.
Mivel a blog címe a spirituális magány, erre a vonalra próbáltam felfűzni az írásomat, ez magában hordozta az "egyoldalú értelmezés" lehetőségét is.
Üdv: Kuruc
”… mert ha annyira jól magad elé tudod képzelni, hogy nem fáj ,amiért most nincs melletted, akkor rá vagy hangolódva az álmodra, és Neki el kell jönnie…”
Kedves Kuruc!
Ez nekem naggyon tetszik! És érzem is az igazságát!
Szerintem a magány a lélek döntése, nem az út megkerülhetetlen része, de lehet, hogy ezt még nem jól látom. Vannak a környezetemben olyan spirituális emberkék, akik lelke nem fél a spiri útitársaktól, és tobzódnak is körülöttük a hasonló érdeklődésű emberek, szinte napi kapcsolattartásban vannak velük. Annakidején, amikor ezzel a témával foglalkoztam, nekem az jött meditációban, hogy félek a csalódástól, és azért választottam inkább a magányos útonjárást. Amióta oldottam rá, annyi változott meg az életemben, hogy most már vannak emberek, akiket nagyon tisztelek, szeretek, hallgatok a véleményükre, és tudok velük beszélgetni arról, hogy éppen ki hol tart a lélekfejlődés útvesztőiben, viszont helyileg távol élnek tőlem mindannyian, és ezért nem találkozom velük olyan gyakran. Valószínűleg a napi kapcsolattartáshoz még dolgoznom kellene a témán.
De ez a fejlődés az életemben mindenképpen azt bizonyítja, hogy feloldható a "magány", vagy inkább egyedül bóklászás az úton. Szerintem sokkal szórakoztatóbb csapatosan járni, most el is határoztam, hogy dolgozok még rá egy kicsit!
"Az Igazságot csak a magányosság árán lehet megszerezni. Ha az Igazságot akarod követni, meg kell tanulnod egyedül járni.”
Az első mondat szerintem azért egy kicsit túl sarkított, nem hiszem, hogy csak fehér lenne meg fekete. Viszont a második mondatot megint nagyon igaznak érzem, bár még ezt így soha nem fogalmaztam meg magamnak! Szóval a csapatban járásnak tényleg megvan az a veszélye, hogy valaki nem tanul meg egyedül járni, hanem egy másik, ha jól választ, akkor egy nála valóban fejlettebb tudatosságú lélek árnyéka, csatlósa lesz. Ezt a veszélyt rejtegeti számomra a tanító-tanítvány viszony.
Viszont kizárólag egyedül megszerezni az összes tapasztalatot, a saját bőrünkön keresztül megismerni az Univerzum törvényeit meg borzasztó hosszú idő! Egy élet talán nem is elég rá!
Végkövetkeztetés: Kellenek az életünkben olyan időszakok, amikor egyedül járjuk az utunkat, de
kellenek azért a tanítók is, viszont: jobb sok kicsi tanító, mint egy nagy! : )
Kedves Csaesz!
Köszönöm...
Tanító-tanítvány viszony "veszélyei": az igazi Tanítót többek között arról ismered fel, hogy gyakran figyelmeztet, ne Őt kövesd, hanem azt, akit,(amit) Ő is követ.
""Az Igazságot csak a magányosság árán lehet megszerezni", ez lehet, hogy tényleg sarkított, de a megszerzés nem igazán jó kifejezés (vagy fordítás), a felismerés sokkal közelebb áll az igazsághoz.
A felismerésekhez eljutni viszont sokkal könnyebb egy teljesen kikapcsolt, "gondolatnélküli” állapotban, az "itt és mostban", mert a válasz a kérdéseidre ugyanebben a "dimenzióban" van.
Ebbe az állapotba eljutni, és meg is maradni egy „ideig”, talán könnyebb egyedül.
A végkövetkeztetés nagyon "ütős", csak megerősítésként egy De Mello "történet"
"-Sikerül-e majd megfelelő mestert találnom, ha hazatérek?
-Soha, egy pillanatig sem leszel nélküle.
A tanítvány nem értette.
-Csak figyeld, hogyan reagálsz bármire, egy madárra, egy levélre, egy könnycseppre, vagy egy mosolyra, s minden a Mestered lesz."
Minden jót:
Kuruc
Üdv mindenkinek!
Tegnap újraolvastam Wass Albert, Te és a világ című könyvét, abban találtam az alábbi "tanítást".
Szerintem szép...
A cím és az első pár mondat talán nem fog tetszeni, de a vége teljesen más hangvételű lesz.
Egyszer érdemes elolvasni.
Szép napot: Kuruc
Amikor mégis egyedül vagy
Ezen nem lehet segíteni. Vannak az életben pillanatok, amikor menthetetlenül egyedül vagy. Ilyenkor hiába van társad, hiába van családod, hiába vannak barátaid: egyedül vagy. Bizonyos kérdéseket egyedül kell megoldanod, senki nem segíthet rajtad, senki helyetted el nem végezheti. Kifejezhetem ezt úgy is, hogy vállalnod kell valamit az életből, valami kockázatot, valaminek a felelősségét, egyedül, a magad erejéből.
Amikor döntened kell, hogy valami jó-e, vagy rossz. Helyes vagy helytelen. Szép vagy csúnya. Amikor döntened kell, hogy jobbra térsz vagy balra fordulsz. Ilyenkor nem segíthet rajtad senki. Még csak azt sem teheted, hogy valamilyen félmegoldással elhalasztod a döntést. Kikerülöd. Vagy úgy teszel, mintha nem vennéd észre, hogy döntened kell.
Döntened kell. Ezen nem lehet segíteni. És egyedül vagy.
Öregek, bölcsek, papok, filozófusok sok mindent tanácsoltak már Neked erre az alkalomra. Mondták, hogy térdelj le és imádkozz, hogy Isten megvilágítsa az agyadat. Mondták, hogy ösztönöd indítása szerint azonnal és gondolkodás nélkül cselekedj. Mondták, hogy zárkózz be négy fal közé, étlen, szomjan és töprengj napokig. Azt is mondták, hogy ostorozzad magadat ilyenkor, mert a szenvedés megtisztítja a látást.
Én nem vagyok sem filozófus, sem pap. Még csak öreg sem vagyok. Így hát egészen egyebet mondok Neked:
Eridj ki az erdőre. A mezőre, a folyó mellé, vagy föl a hegyre. Lassan járj, hiszen egyedül vagy, nincs miért siess. Lassan járj, urasan. Mint valami hajdani Nagyúr, aki birtokát járta be, s ameddig a szeme ellátott, övé volt minden. Erdő, mező, folyó, hegy. Megteheted, hiszen ember vagy. Valóban nagy úr odakint. És amit szemed lát, valóban mind a Tied akkor. Az erdő, a mező, a folyó, a hegy. Még a napsütés is. Még a virágok is. A rigófütty és a pillangó színei. A hal fehér hasának villanása a hullámok között.
Eridj tehát lassan, kényelmesen. Nézd meg a virágokat. Simogassad meg a fák törzsét. Hajolj a nyírfához és szívd be az illatát. Hallgasd a madarakat. Próbáld megérteni azt, amit mondanak.
És amikor már tele vagy a virágok illatával, a napsugárral, a széllel és mindennel, ami zsongva körülvesz és ami mind a Tied abban a percben, akkor gondolkozz a csodán, amit életnek, mindenségnek, vagy teremtésnek nevezünk. Gondolj arra, hogy Isten sok-sok millió esztendővel ezelőtt megteremtette az anyagot és megteremtette a sejtet. Megteremtette és céljává tette a jót, a szépet és a fejlődést. És a sejtből lett virág, állat és végül ember. A látható sejtek mellett növekszik folytonosan a láthatatlan is, amelyik a szép és jó törvényeit hordozza magában és tereli az életet a fejlődésen keresztül a tökéletesedés felé, hogy végül is visszatérhessen Istenhez egy napon.
Gondolj a moszat útjára a liliomig, a hernyó útjára az emberig és az emberi lélek útjára tovább, amit már tudni nem, csak sejteni lehet. És akkor állítsd be a kérdést, ami fölött döntened kell, ebbe a nyílegyenes útba, mely az anyagtól fűszálakon, virágokon, madarakon, állatokon és végül rajtad keresztül Istenhez vezet. És döntöttél máris.
Testvéred a világ. Öcséd a nyúl, húgod a margaréta. A fejlődés nagy láncolata összefűz mindenekkel és a pókháló-finom lánc vége Isten kezében van. Néha megpróbálsz ember-ésszel leszakadni erről a láncról, de csak annyi történik, hogy letérsz a nyílegyenes útról, eltévedsz, hátramaradsz.
De ha meglátod és megérted a láncszemek törvényét, akkor megérted azt is, hogy soha sem vagy egyedül. Legkevésbé pedig olyankor, amikor azt hiszed, hogy egyedül vagy.
Mindenki Egy.
Üdv mindenkinek!
Pár hónappal ezelőtt találtam a neten egy csodálatosan szép” solo piano” zenét.
A lelkesedésem azóta sem csökkent iránta, gondoltam, megosztom veletek.
A blog címe: spirituális magány,
Az album címe: pillangó a hóban
Számomra mindkettő ugyanazt jelenti, de talán az utóbbi jobban kifejezi azt a bizonyos „boldog-szomorú” érzést. Már nem báb, szabadon szárnyal, de egyedül van, és néha fázik…
Ha „látod” is a zenét, az utolsó szám hallgatásakor (a) végig követheted a pillangó sorsát.
A zenelejátszó nem valamelyik almenüben van, hanem a főoldalon, és lejátsza a teljes albumot. Bár Tiana első lemeze, láthatóan nem érdekli, mennyit kereshet vele.
Rég túl van már ezen….Odaadja bárkinek, itt van, létrehoztam valamit, hallgasd meg….
( A meghallgatási lehetőség ugyan nem azt jelenti, hogy le is töltheted, de ami egyszer a fejhallgató kimeneten megjelenik…)
Ha nincs sok időd, a címadó 8. számot hallgasd meg.
http://www.tianapiano.com/index.htm
Aki szereti a solo piano zenét, az alábbi oldalon napi 24 órában hallgathatja. Blogozás közbem a háttérben nem rossz…
http://www.solopianoradio.com/
Az alábbi oldalról sok száz albumot tölthetsz le, itt már nemcsak a fejhallgató kimenetről.
Az oldal címe: music for your soul
http://www.kold9.com/
Csaesztől elnézést kérek, hogy megzenésítettem a blogját, de ezért az egy bejegyzésért kár lett volna külön blogot nyitni.
Üdv: Kuruc
Azt mondják a bölcsek, az életünk (kül- és belvilág) egy karmikus látomás, vagy máshogy fogalmazva egy tükör számunkra, melynek segítségével megjelennek a térben belső, tudatalatti folyamataink.
Mindenkinek olyan a mestere és a társai amilyen ő maga, ezért ha nem vagyunk megelégedve a környezetünkkel, először is fogadjuk azt el mint okozatot, másfelől kezdjünk olyan okokat létrehozni, melyek megfelelő következményeket hoznak létre.
UrbanSiddha - www.neo-aeon.hu