Én a szerencsések közé tartozom, mert van orgonabokor a kertemben. Számomra a legkedvesebb tavaszi virág, mert ahol gyermekkoromban éltem, szinte minden kertben (a mienkben is) nyílt orgona.
Ugyanakkor nem gondolom, hogy leszedése önzőség lenne. Gyermekkoromban az ottani élet része volt, hogy pl. ballagáskor elindultak az iskolások orgonát szedni a díszítéshez.
Azért sem tartom önzőségnek, hisz marad elég a bokrok tetején, illetve a kerten belül. Én magam is vágok a sajátomból a munkahelyemre, ismerősöknek stb.
Legvégül pedig azért nem önzőség, mert ahogy én tudom, ha leszedjük a virágját (bár gondolom ezt lehet később is, amikor leszáradt) annál több virágot hoz a következő évben és még jobban virágzik.

Gyapotka

Gyerekként be csöngettünk és kértünk,és kaptunk orgonát.Persze volt aki üvöltve elhajtott minket mondván mit képzelünk.Az orgona tulajdonos is önző volt hisz nem oszotta meg ember társával amit ő szépen kért.Nem tudom hol kezdödik ez a fajta önzőség hisz ha megosztanánk egymással amiből nekünk több van akár még valami egyensúly is ki alakulhat.
Igazából megragadott maga az önzőség témaköre.
Ültettünk a fiammal tulipánokat kicsit féltem mert nyitott kert,hogy elviszik majd.Már előre felkészültem,hogy ha elviszik akkor ne bosszantsam fel magam.Úgy voltam vele oké most el ültetjük és ha valaki el viszi akkor neki most nagyobb szüksége volt a látványukra.
Az összes tuli szépen ki nőtt és megmaradt:-)))
Nem akarnám védeni sem el ítélni az orgona lopásokat,de akitől el vettek,attól valamiért el vettek.És számára is lehet figyelmeztetés,hogy valahol valamiben több van a kelletténél és ő azt nem osztja meg.
Egyszer mentem ki a szüleim sírjához és ellopták az összes virágot amit ültettem,mondanom sem kell nagyon mérges lettem,ki képes rá stb stb.Mikor magamba szálltam rá jöttem,hogy megfosztottam valakit valamitől.Abban a pillanatban el szállt a dühöm és megértettem miért is vettek el tőlem,és nem hibáztattam azt az ember társamat aki el vett tőlem.Mert én épp úgy felelős voltam a történtekben mint ő.
Ahogy a mondás is szól Nem zörög a haraszt a ha nem fújják......
Szerintem mikor magán tulajdonból el vesznek,legyen virág legyen más az okkal történik.És hát ott a lehetőség,hogy át hárítsuk a felelősséget a lopó félre.Mert el mondhatjuk őt mindenfélének.Hisz a társadalom minket igazol a törvényeink szerint ő a hibás. De a kérdés attól akitől el vesznek ő mit vesz el kitől?Lehet pénzt,anyagot,lehet szeretetet lehet valami mást a lényeg ő épp úgy el vesz valamit.Ha nem tenné a tükrével sem találkozna.

Tudod, Sanyi, ha valaki megszólt volna azért, mert az orgonabokorról szedek virágokat ( ez igazából azért nem életszerű, mert a való életben csak annak szólnak be, akinek ott van a lelkében a lelkiismeretfurdalás amiatt, amit éppen tesz), akkor azt mondtam volna neki: "Hiszem, hogy ez a bokor szívesen ad a virágaiból. Úgy érzem, ezeket a virágokat, amiket éppen leszedek, arra szánta, hogy nekem adja őket. Én most nem teszek mást, mint örömmel elfogadom a bokor ajándékát. Ha Téged ez zavar, az a Te problémád."

Szerencsés vagyok, szinte mindig kertes házban laktunk, orgonával. Mindig ez volt a tavasz, a ballagás virága. Most is van belőle éppen elég, a kertben is, a határán is meg a senki földjén is, igaz azt is mi gondozzuk. Rendre szedik is miden évben ahol csak elérik. Mivel elég lejtős területen vannak a kintről elérhető bokrok, édesapám valamelyik nap kiment és leszedte az összes elérhető virágot és beállított vele, mondván a nagy szedésben még valaki lezúg a szakadékba. Kicsit sajnáltam, de igaza volt, hétvégenként tépik ahogy érik szegényt és alatta tényleg csak a semmi van. Még mindig maradt a tetején igy is. De volt már olyan is, hogy inkább szóltunk, hogy jöjjenek be a kertbe és adunk amennyit kérnek, csak ne tépkedjék.
Abban én alapjában véve nem látok túl sok rosszat, ha leszedik a senki földjén álló orgonát, mivel hazaviszik és örömet okoznak vele annak aki szagolhatja. A helyzet az, hogy az orgonabokrok pár év alatt akkorák lesznek, hogy a tetejét nem éred el és ott marad elég amit bárki nézhet.
Engem az zavar, ahogy megnyúzzák szegény bokrokat, rossz nézni.
Egyébként azt nem tudom tudjátok e, hogy az orgonának le kell szedni a virágát, különben a következő évben nem fog rendesen virágozni. Tehát ha valaki szépen ollóval levágja, vagy óvatosan az elágazásnál letöri, akkor még jót is tesz a következő évi termésnek. Persze a legjobb az lenne, ha levirágzás után tennénk ezt, de ki lesz olyan kedves, hogy az én kis senkiföldi orgonáim elvirágzott kóróit leszedi. Sajna az nekem marad. A hétvégén is ez vár rám, igy lehet majd jövőre megint mit lelopni.
A temetői, parki viráglopásokat tartom az igazán galádnak, tehát azokat ahol maradandó a kár. Ahol nem azért szakítanak le pár ágat, hogy beillatozák vele a szobát, hanem a puszta rongálás kedvéért. Szerencsére láttam ennek ellenpéldáját is. Néha a Tabánban sétáltatom a kutyimat, ahol az környéken lakó kutyások minden tavasszal elültetnek egy fát a saját pénzükből, hogy fennmaradhasson annak a parknak a szépsége ahova minden nap kijárnak. Több ilyen kellene. Lehet, hogy a lekvötekező orgonaszaggatónak adok egy kiskapát, hogy gazoljon is.

Még emlékszem a mesére, mikor a gyümölcsfa sírt és kérte, hogy szedjék le a termését, vagy valami ilyesmi.
Pontosan szombaton történt, hogy kint bringáztunk a természet lágy ölén. Csak úgy bódultunk a gyümölcsfák, a cserjék virágainak illatától.
Mondtam a barátnőmnek, de kár, hogy nem hoztunk metszőollót! Mert a kerékpárút mentén, bizony sok orgona bokor volt. Olyan területen ahol szabadon szedhette bárki, de a hétvégi házak kertjeiből is kandikált kifelé.
Miért jobb ha a bokrokon hervad el?
Akinek nincs kertje, becsempész egy kis szépséget, tavaszi illatot az otthonába, csakhogy gyönyörködjön.
Mi nem szedtünk orgonát, mert hiányzott a metszőolló, volt más oka is, méghozzá annyi, hogy szombaton este elutaztam és csak hétfő este mentem haza. Így valóban önzés lett volna, ha leszedem az orgonát, mert mire hazaérek elhervad.
Viszont a vasárnap kárpótolt, mert a falusi kertek csak úgy ontották a virágillatot.

legszivesebben én is leszedném s haza vinném, de megelégszek ezzal, hogy lassitok a lépteimen az orgonafák környékén, s majd rohanok tovább azzal a gondolattal, hogy levágva már csak pár napig élnének. mig az "otthonukban" akár hetekig. ha más emberekre nem is, legalább a virágokra legyünk tekintettel!!!

Nem kell hozzá meditatív állapotba kerülnöm, hisz ilyen az egész világ-sziget - beleértve magamat is. Különben mi a csudát keresnék itt? Viszont tanulni valóban sokat lehet belőle - főleg magamról - ha másokat tükörként használok.

Nekem mindenről az jut eszembe ? Mert : Meglátok egy vonzó nőt (orgona) , megismerkedünk (metszőolló ),
elveszem feleségül (hazaviszem) ,összeköltözünk (váza),és jó esetben utána már kevesebb ember gyönyörködhet a látványában ,illatában , mert kikerült a szociális közterületről .
A hasonlat kicsit mégis sánta , mert ami egy virágbuga egy orgonacserjénél , az a nőnél csak egy mosolynak , érintésnek felel meg , vagyis a fönti hasonlat akkor lenne teljesen pontos , ha az egész bokrot telepíteném át . felacso
U.I.:Gyerekkoromban egyszer nagyon megtetszett egy ház előtt nyíló virág , és elhatároztam , hogy lopok belőle . Szürkülettájban visszaindultam a tervezett tetthelyre , de nagyon bennem volt , hogy "mi lesz , ha meglátnak , fülöncsípnek " , úgyhogy amikor már majdnem odaérve az utca távoli végén megjelent egy járókelő , akkor bepánikoltam , " hogy rám van írva a szándékom " és visszafelé rohantamban megszereztem egy újabb tenyérnyi horzsolást a térdemre . Tanulság : semmi , de így történt .