Van ami szerintem tisztázásra szorul..
Szép napot kívánok Mindenkinek!
Szeretném meg köszönni az előző írásomhoz a hozzá szólásokat! Nagyon sajnálom,hogy egy kis nézet el térés alakult ki miatta,nem volt szándékomban. Van amit tisztázni szeretnék!
Egy eléggé reális gondolkodású ember vagyok aki,ráadásul nem is félős:ha nem ilyen lennék évek óta nem mernék egy eléggé kietlen helyen (ami elég nagy is) egyedül élni.
A Gyermekeim már nagyok és élik a saját életüket,ami nem azt jelenti,hogy magányosan tengődöm,mivel vannak jó ismerősök akik elég sűrűn meg látogatnak a gyermekeimről nem is beszélve akik nagyon törődnek velem:)!Már azt is fel ajánlották,költözzek hozzájuk,de hát én ragaszkodom a "magányomhoz"Ezt csak azért írtam meg,nehogy véletlenül az legyen, hogy egy magányos idős nő,minden félét képzelődik:)Ráadásul az a típus vagyok aki,ha valami történik azonnal a logikus magyarázatot keresem,mivel szerintem mindennek meg van a magyarázata csak esetleg én nem tudom! Köszönöm szépen azoknak is a hozzá szólását akik vagy meg magyarázni vagy meg nyugtatni próbáltak! Valóban Ez az én igazságom,én láttam amit láttam,más lehet,hogy másképp látta volna.
Az is igaz,hogy a félelmem kell le győznöm,teljesen mindegy,hogy mit láttam!
Azt még le szeretném írni,hogy azóta számtalan alkalommal meg próbáltam át gondolni és logikát keresni,én lennék a legboldogabb,ha találnék rá el fogadható magyarázatot! Viszont az a falu ahol a discó volt nagyon távol van ahhoz,hogy a lézer meg világíthatta volna a felhőt,azon kívül ha azok a lézerfények világították volna meg a felhőt,azoknak oldalról kellet volna látszaniuk,ezek a fények viszont fentről-lefelé látszottak. Azóta többször láttam ennek a discónak a fényeit:nem olyanok!Na, mindegy meg próbálom egy légköri jelenségnek felfogni és örülni annak,hogy ilyesmit láttam:) Még egyszer köszönöm mindenkinek a véleményét:tanulságos volt számomra! Holdkristály.
Hozzászólások
9 hozzászólásÉn nem értem,miért kéne légköri jelenségnek felfognod,ha egyszer nem azt láttad.Ha egyszer ,még 10 év után is olyan erős az emlék benned,hogy bizton állítod,amit láttál.
Miért kéne letagadnod,meghazudtolnod saját magadat? Ki kéri ezt tőled?
Láttad ,amit láttál,és kész.
Ezen tipródsz 10 év után ,hogy nem hitték el neked?
Nem ők látták,hanem te.
Ennyire nem bízol magadban.Biztos vagy valamiben,állítod,és azért mert mások nem hiszik el,azért elbizonytalanodsz?
Én is láttam ilyet,és akkor mi van? Aki meg nem látott,az meg nem hiszi el.
De nem ettől függ az ,hogy te tényleg láttad e,amit láttál,hogy ezt ki hiszi el,meg ki nem hiszi el.
Saját magadnak higgy,ne másoknak!
Nehogy már mások mondják meg,hogy te mit láttál:D
Teljesen igazad van abban,hogy azért mert mások nem hiszik el,hogy mit láttam,miért kell másnak felfognom!
Azóta keresek magyarázatot rá,hogy el múljon a félelmem,talán..azért, mert ahogy a közmondás mondja: A fuldokló még a szalma szálban is meg kapaszkodik:) Igazából én akkor amit láttam,meg vagyok győződve róla,hogy UFÓ volt! Nem is magamat féltettem annyira:képzeld el azt a szitut,hogy a szülők(lányom és vejem,ment velük a fiam is) el mennek az autós moziba, rá nem sokára este 1/2 9 kor meg történik az, amit le írtam!
A gondolataimban az jött elő: Mi van,ha el viszik a kis unokám? Ha haza jönnek a lányomék, mit mondok?"- Háát sajnálom,de el vitték az UFÓk?!" Gondolj bele!Mit tesznek a picivel,ha el viszik? Vagy,ha engem visznek el ( bár velem sokat nem értek volna) de..ha mégis? Vagy el visznek mind kettőnket? Nem sorolom tovább..Azóta nem nézek meg olyan filmet,jóformán teljesen el zárkózom ezektől a dolgoktól,mivel szinte pánik jön rám.Én tudom,hogy nem képzelődtem,de nem szeretném ha ez miatt valami vita lenne ismét! Nem állok le bizonygatni,hogy : De igen is mit láttam,hagyom.Most ismét az eszembe jutott azért,mert a fiam mind eddig nevetett ezen!
Most év végén találkoztunk,én meg sem említettem,egyszer csak a fiam annyit mondott: - Anyci!Most már el hiszem amit meséltél akkor!! Ezt nagyon komolyan mondta ! Viszont meg sem kérdeztem Tőle,mi okozta ezt a változást nála! Így abba hagytuk ezt a témát..Köszönöm a válaszod.Holdkristály.
Teljesen igazad van abban,hogy azért mert mások nem hiszik el,hogy mit láttam,miért kell másnak felfognom!
Azóta keresek magyarázatot rá,hogy el múljon a félelmem,talán..azért, mert ahogy a közmondás mondja: A fuldokló még a szalma szálban is meg kapaszkodik:) Igazából én akkor amit láttam,meg vagyok győződve róla,hogy UFÓ volt! Nem is magamat féltettem annyira:képzeld el azt a szitut,hogy a szülők(lányom és vejem,ment velük a fiam is) el mennek az autós moziba, rá nem sokára este 1/2 9 kor meg történik az, amit le írtam!
A gondolataimban az jött elő: Mi van,ha el viszik a kis unokám? Ha haza jönnek a lányomék, mit mondok?"- Háát sajnálom,de el vitték az UFÓk?!" Gondolj bele!Mit tesznek a picivel,ha el viszik? Vagy,ha engem visznek el ( bár velem sokat nem értek volna) de..ha mégis? Vagy el visznek mind kettőnket? Nem sorolom tovább..Azóta nem nézek meg olyan filmet,jóformán teljesen el zárkózom ezektől a dolgoktól,mivel szinte pánik jön rám.Én tudom,hogy nem képzelődtem,de nem szeretném ha ez miatt valami vita lenne ismét! Nem állok le bizonygatni,hogy : De igen is mit láttam,hagyom.Most ismét az eszembe jutott azért,mert a fiam mind eddig nevetett ezen!
Most év végén találkoztunk,én meg sem említettem,egyszer csak a fiam annyit mondott: - Anyci!Most már el hiszem amit meséltél akkor!! Ezt nagyon komolyan mondta ! Viszont meg sem kérdeztem Tőle,mi okozta ezt a változást nála! Így abba hagytuk ezt a témát..Köszönöm a válaszod.Holdkristály.
Elhiszem,hogy akkor féltél,de nem történt semmi baj,tehát most miért félsz már?
Akkor féltél,mert elképzeltél valami borzasztót,de nem következett be.
Mitől féltél akkor utána is? Hiszen nem történt semmi rossz amire számítottál.
Az elképzelésedhez képest mondom,hogy megúsztátok.De mit úsztatok meg,mert azt ugye te gondoltad,
hogy esetleg elvisznek?
Szóval mitől félsz még mindig?
Azt írod még mindig pánik jön rád,ha ilyen téma szóba kerül? Akkor mégiscsak van valami mélyen benned,amire lehet hogy nem is emlékszel,mert valami komolyabb dolog kell ahhoz a pánikhoz így 10 év után még mindig.
Nem akarsz elmenni egy szakemberhez,aki visszavezet pontosan ehhez az emlékhez,és akkor kiderül
mi is volt az,mi is történt ott,és mitől is félsz te még most is?
Köszönöm a hozzá szólásod! Rá döbbentettél egy kérdésre, amit érdekes módon,nem tudom miért azóta sem kérdeztem meg magamtól!
Valóban nem történt semmi bajunk(szerencsére),tehát fel foghatnám örömmel és talán már régen nem is kellene ezzel foglalkoznom!
Viszont nagyon őszintén meg mondom:nem tudom miért félek ennyire még most is..
Egész egyszerűen például, ha olyan nagyon erősen fúj a szél /ami azelőtt soha nem zavart,legfeljebb a közlekedésben/ Nem vagyok ugyanis egy erős testalkatú nő,tehát meg kell küzdenem a széllel,ha megyek.
Viszont azóta,irtózatos félelem jön rám! Vagy például,ha olyan könyvet látok,magam előtt is nevetséges,de szinte a közelébe sem megyek,nemhogy esetleg meg fogjam.. Szerencsére el tudom kerülni azoknak a helyzeteknek a többségét ami ilyen hatással van rám!
Kivéve ugye a szelet.
Egészen meg döbbentem azon, hogy : Valóban.. miért félek még mindig? Valamint azon is, hogy miért nem tettem fel még EZT a kérdést magamnak? Nem tudom, nem tudom miért félek?!
A szakembert nem szívesen keresném fel,egyrészt azok akik ismernek és tudják milyen vagyok,azok is ki nevettek!( Szerintem ,lehet kicsit bolondnak is néztek) Ez, egy olyan gátat állított fel bennem,hogy nem is
mesélem el senkinek. Most is csak azért mertem le írni ide,mert ugye ez mégiscsak más. Tudom,hogy a szakember másképpen fogná fel. Mégis...Nos majd valahogyan találok rá megoldást,mivel a kérdés meg van :Miért félek? A megoldást meg próbálom megtalálni..Köszönöm. Holdkristály.
Azok az emberek akik kinevettek, megmosolyogtak félelmed alapjául szolgáló dolgokért, mélyítettek szorongásodon, méltatlanok, hogy segítséget kérj tőlük. Ilyet korábban sem tettem de terapeutaként (ez a reklám helye volt) különösen ügyelek, hogy komolyan vegyem a hozzámfordulók történetét.
Legtöbb félelem alapvetően elme generált illuzióra épül,(itt most a valódi fenyegetettségről nem beszélek.)
A szóösszetétel is megerősíti ha elemezzük, hogy FÉLelem, azaz az elme az egyik FÉL. Az Isteni Szeretet a hiányzó ELEM! A szeretet megélése az önelfogadással kezdődik! Ha önmagamat nem fogadom el olyannak amilyen éppen, az azt jelenti, hogy szeretni sem vagyok képes önmagamat. Aki önmagát nem képes szeretni, abban nincs szeretet, akiben nincs szeretet, az hogyan is adhatna másoknak abból ami önmagában sincs?! Mivel a világ reakcója feléd, önmagad tükröződése, úgyérzed másoktól sem kapsz szeretetet, ami további önbizalomvesztéshez vezethet.
Ismerd fel hát, hogy a szeretet megélésének kulcsa kezedben van, csupán be kell illesztened a helyes zárnyílásába.
Ha megtisztelsz bizalmaddal, szívesen megosztom veled akár személyreszabott formában, a hogyan továbbot.
Ne feledd, hogy tapasztalataimat átadva csupán egy utat mutathatok, választásod szerint azonban bejárnod neked kell. "ha éhes vagy helyetted nem ehetek"
Köszönöm szépen a hozzá szólásod,nem utolsó sorban a jó tanácsaid!
Igen a saját utunkat nekünk/nekem/ kell végig járni.Sok minden van amin el kell gondolkodnom és meg találnom a megfelelő megoldást rá,továbbá nem csak a megoldást meg találni,hanem meg is oldani.
Viszont ha több véleményt kapok,több lehetőségem nyílik arra,hogy el gondolkodjak és utat találjak a megoldásra amin azután el indulhatok. Most lesz min gondolkodnom/nem,mintha eddig nem lett volna:)/
Még egyszer köszönöm a tanácsot,remélem segíteni fog! Holdkristály,
Azért félsz még mindig, mert a félelem nagyon mélyen belénk tud kódolódni és megszabadulni sem túl könnyű tőle. A mások véleménye, meg az hogy kinevettek meg még rontott is ezen a dolgon.
Ha saját erőből szeretnél a félelemtől és a múlt árnyékától megszabadulni az egy nehezebb és hoszzabb folyamat, ha olyan szakember segítségét veszed igénybe, aki elismeri a szavaid és a történtek létjogosultságát, az pedig egy gyors és fájdalommentes folyamat.
Holdkristály ne feledd szakember és szakember között nagyon sok különbség van. Ma már vannak olyan szakemberek, akik humánusan, emberbaráti módon, szeretettel fordulnak az ember felé. S Neked ilyenre van szükséged. Ezen érdemes elgondolkodnod.
Saját erőből csak úgy tudsz tőle megszabadulni, ha teljesen lemégy az általad átélhető félelem legmélyééig és átéled újra. Akkor szép lassan eloszlik majd, s legközelebb már csak szolidabban jelentkezik (s, ezt addig kell ismételni, amíg csak hat rád). Ezt csak akkor érdemes megcsinálni önmagadnak, ha jól tűröd a fájdalmakat és van Benned egyfajta mazoizmusra való hajlam.
Köszönöm a hozzá szólásod!El gondolkodtam rajta,de nagyon sőt meg is próbáltam,igazad van egyedül: Nem megy! Szakemberhez viszont nem tudok fordulni,egyszer azért,mert nem ismerek olyan szakembert aki
valóban tudna segíteni. Másodszor meg szégyen vagy nem én egy kis nyugdíjas nő vagyok! Ingyen,még ha vállalná is, úgy nem fogadnám el!Pénzem meg nincs rá!Mind egy, tíz évig ki bírtam,akkor tovább is ki bírom,majd csak halványul az emlék és a félelem! Még egyszer köszönöm a segítő készséged és a tanácsot!
Holdkristály.