Fizikai értelemben mindenki Isten fia. Ha a szellemi oldalt nézzük, Krisztust mint szellemet,
és őt tekintjük az első teremtett szellemnek,akkor így is igaz.
Én úgy tudom,,hogy elindított egy folyamatot, amelynek a célja a fizikai lét megtisztulása,
megadva a lehetőséget annak,hogy az emberek megválthassák saját magukat!!!!!!!
A fontos,hogy senki nem fog megváltani bennünket, a megoldást mindenki magában keresse.
Mi a jelentősége annak a mai ember számára, hogy történt -e feltámadás?
Szerintem ennek csak kultikus jelentősége van.
Mindig és mindenkivel ott van, aki igényt tart rá, ha nem is fizikai síkon és ilyen értelemben
tovább tanított, ahogy most is teszi.
szeretettel

Jesua -Jehosua vagy Jézus történelmi léte vitatott. Létére történelmi bizonyiték nincs. Mindössze az evangéliumok adnak róla hirt, meglehetősen egymásnak is ellentmondva.Korabeli nagy történetirók nem tudnak tóla és tevékenységéről.Előzményei viszont megvannak .hiszen a judaizmusból nőtt ki, judaizmus szektájaként indult.Pál azonban hátat forditott vallásának és egyházának, és kitalálta az egész történetet. Az első néhányszáz év pápái többször is megjegyezték, milyen szerencse, hogy van ez a Jézus sztori.
Korábbi előzményei a judaizmus előzményei is: a mezopotámiai meghaló-feltámadó istenek, a királyok legendái akik isten fiai, az egyiptomi mitológia stb.
A Biblia ujszövetségi része tudatos szerkesztés, Jesua után időkből, olyanok által akik nem látták-láthatták, és nem hallották. Mégis párbeszédeket idéznek.A zsidó bölcsességeket kapja szájába, és azok által lett nagyivü tanitó. De János a keresztelő nagyobb volt nála.

Szombaton hallottam a rádióban (az eredetit) és nagyon megindított, húsvéti hangulatba hozott. El is pityeredtem rajta, hogy Isten Fia itt volt köztünk és ... minden. Persze én ebben nőttem fel, beleneveltek, mégis biztos vagyok benne, hogy létezett, de nem vitatkoznék, beszéljen helyettem a zene... :) végig mosolyog...:)

Én egyvalamit nagyon, de nagyon nem értek (és erre kérnék megvilágosodást :D ). Több helyen fenn vagyok, blogokba írok, és egyre több helyen fedezem fel a következő kérdéseket: Jézus létezett, vagy sem? Feltámadt, vagy sem?
Kérdem én, ez utóbbi miért fontos? Ha nem létezett, már nem hiszünk abban - amit azok szerint, akik hiszik, hogy élt - képviselt, és tanított?
Nem egyértelmű, hogy a szeretet, főleg a feltétel nélküli szeretet a legerősebb olyan érzés, ami bármit, bárkit - aki csak erővel rendelkezik -, "legyőzve" (alázatra is tanítva), bármi, és bárkihez elvezethet? Olyan nagy baj, hogy felhívta a figyelmet a valódi értékekre? Ha azon kezdünk el tanakodni, hogy most akkor létezett, vagy sem, elveszítjük az egész lényegét.
Tulajdonképpen "mindegynek" kéne lennie, ki hozta közénk ezt a tanítást, és érzést vagyis életérzést, lényeg, arra figyeljünk, hogy meglegyen, és használjuk...nemde?
Feltámadás, vagy sem... ez is egy olyan kérdés, ami miért kap ekkora figyelmet? Mert a Mártír szerep annyira nyomatékkal bír, hogy az ilyetén önfeláldozás nélkül nem jutna, vagy maradna fenn tanításainak oka, lényege? - vagy, mert egy olyan lehetőséget nyújt felénk, ami csoda, megmagyarázhatatlan, és mi is ezt akarjuk magunknak, ha meghalunk (mert annyira ragaszkodunk az élethez)?
Kérdem én. Mi is valójában a lényeg? A tálalás fontos, de a tartalom a legfontosabb!
Többi majdhogynem színjáték, arra jó (és ez is fontos), hogy állandóan szinten tartsa a tanítást, az örökséget. Egyiptomi posztumusz ó vallás, szinte szóról-szóra ugyanazokat az elemeket tartalmazza, mint a kereszténység. Még a számok 12, 7, 3, stb. is ugyanott, és ugyanabban a mennyiségben vannak jelen. Ha azt mondom, hogy ez a sokkal régebbi vallás lett felújítva, átültetve azért, hogy ne feledkezzünk meg róla, akkor én most inkvizíció elé kerülök, és ki leszek kiáltva pogánynak?
Pogány hitekből is rengeteg rész át lett emelve a katolicizmusba, és erre is, mint az Egyiptomi vallásra hivatkozásomra is, írásos, és tárgyi bizonyítékok is vannak. Kinek fáj, ha már sokkal régebben élt akár ugyanez a vallás, csak az akkori embereknek, és hozzáállásuknak szólt? Ők nem Isten gyermekei voltak? Miért ragaszkodunk, és kiáltjuk ki ennyire csak a kereszténységet igaznak, és legobjektív vallásnak?
Ne hagyjuk, hogy lényeg elvesszen, és azok a tanítások lényegüket veszítsék bizonyos formai, külalaki (tálalási) csomagolások miatt. Éppen elég ember távolodik - vagy nem is fogadja (fogadta) el -, vagy éppen túlmisztifikálja az egészet (nem csak a kereszténység vallásban), pont a feltámadás, nem feltámadás kérdése miatt.

Amennyit "segített", legalább annyit "rontott" is ennek az eseménynek a kihangsúlyozása...

Szeretet, és hála érzéseknél nincs erősebb. Ha ez benned létező, és domináns, sokkal kevésbé (vagy egyáltalán nem) leszel bármiben "hitszegő, vagy "bűnös".
Szeretethez két alkotóelem kell:
1. A szerető
2. Akit/amit szeretnek
Ehhez, hogy ez létrejöjjön, csak Te, mint szerető, és egy valami kell, amit, vagy akit szeretnek... A mindenség, az egység is egy valami. Így a mindenséget, az egységet is Te szereted. A mindenség/egység szeretete, a feltétel nélküli szeretet jelenlétét mutatja meg... ;-)

Hú, ez hosszú lett, de sztem, ami lényeg, az benne van, ha elsőre nem is érthető (én most olvasom át harmadszorra, és még mindig nem értek belőle mindent, de rátok bízom, hátha a leendő kérdésekből, állításokból rájövök, mi nem volt egyértelmű...talán most még nekem sem :D ;-) ).

Úgy tudom, hogy Jézus a legmagasabb lélek, aki emberi testben inkarnálódott ebben a világrendszerben. Tanító volt, nyitott memóriával született, tehát a megvilágosodottak látásával rendelkezett. Gyerekkorának jó részét Indiában töltötte, spirituális előkészítésben részesült, hogy kibírja a rá váró nehézségeket. Azért jött, hogy a szeretetre tanítson minket. Megvált-oztasson minket. Hogy példát mutasson, önfeláldozásból, és hogy a halál legyőzhető az ember számára. De sokan félreértették a szavait, és a mai napig is. Meghalt, és feltámadt, a feltámadása szimbólum, nekünk szól, azt üzeni, hogy nincs halál, csak öröklét van.

Azt vettem észre az ezotérikus tanokban, hogy a bűn fogalmát, annak létezését tagadja, nem vesz róla tudomást. Úgy tekint az életre, mintha bármi, bármikor kijavítható lenne, csak tapasztalat- mondogatjátok, majd a következő életben kijavítjátok, de nincs következő élet.

Jézus az volt aki a bibliában szerepel, nem felemelkedett mester, nem táplálkozási tanácsadó, és még csak nem is meditációs tréner, hanem a Megváltó.
Úgy akartok Istenhez hasonlatossá válni, hogy magát Istent nem akarjátok megismerni.
Alázatosságról beszéltek, közben felmagasztaljátok magatokat oda, ahol Jézus van és minden tanítását, áldozatát a ti kényelmetek szerint formáljátok.
Csak egy pillanatra gondoljatok bele abba a lehetőségbe, hogy csak ez az egy élet van, a lelked ezt jól tudja, ezért lettél kereső és most készülsz olyan helyre száműzni, ami számára pokol.
Nem elég szimplán jónak lenni és nem is tudsz olyan jó lenni, mint szeretnél, ezért kell Jézusban bízni és bűneinket, hibáinkat rá bízni.

Parányit sem kételkedem abban, hogy kb. 2000 évvel ezelőtt élt egy férfi akit mi most Názareti Jézus neven ismerünk, kinek tanitása példamutatása és élete körül létrejött a kereszténység. Tanítása olyannyira eredeti, tettei oly kiemelkedőek, hogy a mai napig nics párja a történelemben.
Jézus szerintem Isten egyszülött fia volt, mint ahogy mi egytől-egyig mindannyian Isten egyszülött fiai, leányai vagyunk, nincs olyan ember aki Isten akarata ellenére jön a világra. A lényeges különbség köztünk szerintem az, hogy Jézus Isteni iklétére ébredve a Krisztust hozta kifejezésre, az isteni kilétét, aki minden emberben jelen van.
A keresztények Jézusban látják a Messiást, a megváltót, akire a zsidók a mai napig várakoznak. A Messiás eljövetelének ígérete a prófétákat illette meg, ők voltak azok akik ezt az ígéretet terejesztették el, és tartották élénken a zsidó nép között. Ez az ígéret a kiválasztott nép és az Istennel kötött szövetség fogalmával együtt egy szilárd tudattá vált a zsidó nép széles köreiben. Ez a tudattá vált hit tette lehetővé, hogy valóra váljon a próféták jövendőlése.
Jézus, aki már kora ifjuságától kezdve nagy érdeklődéssel az "Atya Dolgaiban" szorgoskodott, a népek, az emberek (ön-)tudatának fejlesztését, felemelését látta feladatának, e nagy feladat sikerének érdekében hajlandó volt a legnagyobb áldozatot hozni. Helytelen, nagyon kificamodott magyarázat az, hogy az emberek bűneiért halt meg, hogy az Atya kiengesztelődjön, méghozzá saját fiának iszonyatos kereszhalálával. Jézus szerintem valóban a nagy megváltó, de nem a bűneinktől, hanem az (ön-)tudat szánalmas állapotából.
Talán eltudjuk képzelni tanítványai lelkiállapotát, mikor meggyőződtek róla hogy a Mesterrel van dolguk, akit néhány nappal korábban a kereszten láttak meghalni (ön-)tudatuk akkor a magasba szökkent egy ember lehetőségeinek láttára, aki isteni kilétére ébredve a Krisztust hozta kifejezésre.
Én hiszem, hogy Jézus feltámadt és még egy ideig tovább támogatta, tanította tanítványait, ha ez nem lenne igaz, akkor ma nem beszélnénk róla. A tanítványok ugyanis bujdostak rettegtek, nem mertek nyiltan beszéni a történtekről, mindaddig mig a Mester által megígért támaszt meg nem kapták, akkor nagy lelki erőre tettek szert és képesek lettek hírdeni azt amit örömhírnek neveznek.