Megbocsájtható-e a megcsalás, a hazugság? | Önmegvalósítás.hu

Megbocsájtható-e a megcsalás, a hazugság?

2008. július 03. csütörtök, 10:46 | husztisanyi

Megcsalás, féltékenység, hazugság, kényes és fájó téma, ha már volt róla tapasztalatod. Persze attól függ, hogy melyik pozícióban voltál a szerelmi háromszögben?!
Te képes lennél megbocsájtani a párodnak, ha kiderül, hogy megcsalt?
Hol van számodra a határ, milyen esetben tudnál megbocsájtani? Hogyan kellene közölnie, mit kellene tennie? Voltál már ilyen helyzetben? Sikerült megoldanod a problémát?

"Minden Bűnöm Megbocsájtható"
2008. december 27. szombat, 13:34 | Névtelen (útkereső)

Sziasztok!

Kb. egy éve volt a MEGBOCSÁJTÁSSAL kapcsolatban egy elég mély élményem.
Kelemen Móni Intenzív Megvilágosodás Elvonulásán vettem részt ( www.szangha.hu www.kelemenmoni.hu www.aha-pszichologia.hu ), amit csak ajánlani tudok mindenkinek, főleg azoknak akik még nem vettek részt hasonlón... Óriási Élmény!!! Nagyon Intenzív!!! Óriási löketet ad az önismeretednek!!!

Szóval egy ilyen Megvilágosodás Intenzíven voltam... itt ugye ilyen úgy nevezett diád-ok (is) vannak... Ami annyit tesz, hogy egymással szemben ülnek a párok törökülésben, és az egyik kérdez, a másik pedig válaszol... kimondja azt, ami abban a pillanatban, abban az ezredmásodpercben éppen felmerül a tudatában... bármi is legyen ez... kontroll, koordináció, elutasítés, szégyenérzet, stb. nélkül. kimondja azt ami van. kimondja azt, ami jön. És ahogy jön. Pont úgy. mindenféle finomítgatás nélkül. kristály tisztán és nyíltan.
És a másik csak hallgat. Rezzenéstelen arccal hallgatja amit mondasz, mintha nem is érdekelné. A 100%-os tiszta figyelmét adja "csak". De azt nagyon! ;-) Nem mosolyog, nem sajnál... nem reagál... nem cimkéz... nem minősít... nem utasít el... csak van, létezik, odafigyel Rád és meghallgat. Adja a tiszta figyelmét. Adja az Energiát. és közben végig szemkontaktus van. Tehát végig egymás szemébe kell nézni...
Hihetetlen jó és erőteljes dolog!!! Tart egy ilyen tréning mondjuk 5 napig... és közben reggeltől estig mennek a diádok, sok más egyéb gyakorlattal... és egyre mélyebbre visznek be önmagadba... olyan mélyről érkeznek a válaszok egy idő után, amin még sokszor magad is megdöbbensz... olyan igazságokat mondasz ki és fogalmazol meg Önmagad számára...
Egy idő után már magadat sem etetheted... már magadnak sem hazudhatsz... mert jönnek szépen sorban az igazságok...a felismerések... és ez az, amikor a part szakad...
Itt sok minden felszakadhat... tudatos (öntudatlan) elnyomások, elfojtások, hazugságok, önbecsapások...
És ez az, amikor szembe kell nézned az Igazsággal. Amikor szembesülnöd kell vele, hogy mit is érzel igazán. Függetlenül attól, hogy eddig mi hittél, és mit hazudtál magadnak is és másnak is...
Itt kibújik az Igazság, mint szög a zsákból...
Ahol az Igazság kimondása, tudomásulvétele néha fájdalmas, de meg(fel)szabadít...

Ez olyan, mintha MOST egy 100 emeletes felhőkarcoló tetején élnél...
És lifttel alászállnál a pincébe, a -100.-ra...
És ott is szétnéznél egy kicsit... a "kilátást"...
Találkozhatsz saját szörnyeiddel és démonjaiddal (félelmek és elfojtások, amiket eddig besöpörtél a szőnyeged alá... amikről nem akartál tudomást venni, és felvetted a kis szemellenződet, hogy ne is lásd, és még a biztonság kedvéért be is nyomtad a fejedet a föld alá... de sohasem tehet boldoggá a strucc-politikád... mert az nem a megoldás, az csak a probléma letagadása és elutasítása... ami az idő alatt, amíg elutasítják csak tovább nől és erősödik a te energiádból... és az a vicces a dologban, hogy a Megoldásához is pont annyi (vagy még kevesebb) energiádra van szükség, mint az elutasítására... és mint tudjuk a probléma úgyis olyan, mint a bumeráng... minél nagyobb erővel utasítod el magadtól, annál nagyobb lendülettel tér vissza Hozzád, az életedbe... és lehet, hogy épp pofán is trafál... ha nem figyelsz eléggé, és nem elég jók a reflexeid... csak hogy mostmár biztosan észrevedd... ezért nem érdemes halogatni... mert egyszer úgyis szembesülnöd kell vele... egyszer úgyis szembe kell fordulnod Vele, meg kell vizsgálnod, meg kell figyelned... észre kell venned, hogy mit üzen... és meg kell oldanod. Akár tetszik, akár nem. ;-))), de itt várnak Rád az Angyalaid és a Tündéreid is... (a Legszebb Csodák).

Az Intenzív Megvilágosodás Elvonulások legnagyobb célja: a KÖZVETLEN MEGTAPASZTALÁS ÉLMÉNYE.
Hogy megtapasztald azt, ha csak egy másodpercre is, Aki Te Igazából Vagy!!!
Vagyis egy Szín Tiszta Isten Élmény átélése...

Ez a Samadhi vagy Satori élmény... attól függően, hogy meddig tart... ha egyáltalán megtapasztalod (mert erre sincs semmiféle garancia... ez is csak egy lehetőség, ami benne van a pakliba... ha Te már Ott vagy, és ennek "meg kell", meg lehet történnie.)

És visszakanyarodva a LÉNYEGhez (vagyis a Lélekhez, mert mindíg az a Lényeg ;-) :
Itt ezen a bizonyos elvonuláson jött nekem többek között két nagyon mély és nagyon igaz felismerésem, és mind a kettő ÁKOS - HELLO című dalával is összefüggésben van... ami azóta az egyik legnagyobb kedvencem... és amiről felfedeztem, hogy micsoda hihetetlen mélységű Szent Igazságok vannak benne megfogalmazva... tehát ÁKOS nagyon is tud valamit... ;-)))

Egyik diád közben megszólalt bennem a HELLO.
"Reményt kaptam csak az Útra, én az Örök Átutazó,
Azt, hogy MINDEN BŰNÖM MEGBOCSÁJTHATÓ"

És ez olyan mélyről jött... 100.000 méter mélyről... a Szívemből... és annyira láttam, tudtam és átéreztem az Igazságát...
Tudtam és éreztem, hogy Ez Igaz.
Ez így van.

És ez a válaszom a Kérdésedre:
MINDEN MEGBOCSÁJTHATÓ.
Egy dolog van, ami mindent felülír: a Szeretet.

Akit igazán szeretünk, annak mindent képesek vagyunk megbocsájtani, minden "bűnét" képesek vagyunk elfogadni...
Ez a Mély Szint.
A Szív és a Lélek szintje.

Aztán persze a Tudatunkban ez sokszor egy kicsit másképpen működik...
Az ilyen ejtett sebek esetleg lassan és nehez gyógyulnak, és a heggük ott maradhat örökre...
Én is ejtettem már ilyen sebet a Barátnőm Szívén, Lelkén...
És tapasztalatból tudom, hogy nehezen gyógyul... és még évek múlva is előkerül minden egyes vitánknál... tehát a tudatában, a tudatalattijában nagyon is ott van és jelen van...
Nehéz ezeken a dolgokon túllépni, és ténylegesen, 100%-osan megbocsájtani.
De LEHET!!! És érdemes!
És ez Itt a Lényeg!
(Mellesleg egy ismerősöm is ezt mesélte nekem egyszer, aki szintén hűtlen volt a kedveséhez és félrelépett... hogy ez utána annyira megkeserítette az életüket a feleségével... hogy utána már sohasem lett ugyanolyan tiszta a kapcsolatuk, mint előtte... mert a felesége képtelen volt ezt megbocsájtani és elfogadni és túllépni rajta...
Mindig a viták jöttek, mindíg előkerült ez a dolog a "mélyből", ami nem is volt az asszonyban olyan mélyen... és újra és újra a fejéhez vágta... aztán "dacból", hogy így "törlesszen" vagy hogy "visszaadja" azt, amit kapott, Ő is félrelépett... és erre ráment a házasságuk, ebben a "kis adok-kapok játékban" felőrlődött a kapcsolatuk...
És a férj is azt mondta nekem, hogy
"Soha se legyél hűtlen! Sohase csald meg a barátnődet!
Hidd el nekem! Nem éri meg.
Nem ér annyit az egész.
És ezt ma már én is tudom.
Mert megtapasztaltam.

Minden tóba bele lehet menni, megfürödni.
Csak nem mindegyikbe érdemes.
A Lehetőség adott. lehetőségek mindig vannak, adódnak...
A Döntés a miénk, a Választás Szabadsága és Felelőssége...

Nem mindent érdemes megtenni, amit megtehetünk...
És pont ez a legszebb az egészben: amikor ott van a lehetőség, és tudsz rá nemet mondani, mert tudod, hogy így a legjobb mindenkinek. mert nem lenne igazán igaz és őszinte az egész... és úgy meg nem érdemes, több kárt okozna mindenkinek, aki részt vesz és érintett benne...
És rájössz és felismered menetközben, hogy nem igaz és őszinte, 100%-osan tiszta érzés részedről... és ezzel hazudnál a másiknak is... önmagadnak is... és annak is, aki otthon vár...
Három embert becsapni egy orgazmusért?
Amikor rájössz erre és megérted, felismered, és benned van az is, hogy azt a Másikat is többre tartod ennél, és jobban szereted, tiszteled és becsülöd, minthogy csak így kihasználd a saját kis önös érdekeid miatt... és tudsz nemet mondani, mert felismered, hogy ezzel többet ártanál, mint használnál... és hogy ez a Másik is többet, jobbat és szebbet érdemel ennél... az maga a Csoda.
Amikor megtehetnéd, de mégsem teszed meg, mert érzed, hogy ez a helyes, így tudsz önmagadnak is, annaka Másiknak is és a Kedvesednek is a szemébe nézni...
Mert általában az emberek nem csak testz élményt szeretnének, hanem elsősorban Lelki élményt...
És ehhez kell a Tisztaság is. Mert a Lélek Tiszta.
A Tisztaság, az Őszinteség, a Becsületesség, az Igazság...
Így, Tisztán lehet átélni Igazi Isteni Színtiszta Élményeket és Élvezeteket.
Ami után az ember felemelkedik...
És nem porba-ér...
Saját porába.

Egyébként azt is megfigyeltem, ha már a témánál tartunk, és ez is egy Abszolút Igazság, hogy:
Az ember mindig a saját szarába fullad bele.
Ezt szépen úgy is lehet mondani, hogy:
"Aki másnak vermet ás, maga esik bele." vagy "Ki mint vet, úgy arat."

És akkor itt jön be a képbe az, amit már írtam egy másik írásban is, hogy:
Az ember mindig csak saját magát csaphatja be.
Az ember mindig csak magának hazudhat.
Az ember mindig önmagának árthat és okozhat kárt
És a saját Szívét törheti össze... ha olyat tenne, amit nem kellene... és innentől kezdve nem érdemes...

Mindent magaddal teszel.
Mindent magadnak okozol.
Mert végső soron Csak Te Vagy.
Mindenhol, mindenben és mindenkiben csak Önmagaddal találkozol.
A külvilág (és benne a történések és az esmények) csak egy nagy Tükör.

Jézus is ezt mondja a híres Quo Vadis? kérdésében...
Ki elől menekülsz? És hová futnál?
Ha csak Te vagy... Magad elől hová bújhatnál el?
A szereplőket váltogathatod, a helyszíneket is (országokat is)...
De Te mindenhol ott leszel.
Sőt: Te leszel ott mindenhol...
és minden Tőled lesz olyan, amilyen...

Sokszor ez a baj a partner-váltásokban, vagy a munkahely-váltásokban is...
hogy Te ugyanaz maradsz...
és mindíg, mindenhol, mindenben és mindenkiben csak Önmagaddal találkozol...
Önmagadat pedig nem tudod lecserélni... kicserélni...
Illetve, de, mégis.
De csak Belülről.
és ebben a külvilág csak segít.
Minden Érted Van.
Téged szolgál.
Még a csalódások és a fájdalmak is.
Tudd, hogy ezt Magadnak okoztad.
Magadtól kapod, ha kapod, és nem a másiktól.
Ez csak a látszat...
A látszat pedig néha csal...

Csak az Igaz és őszinte dolgoknak van Értéke.
Ami Szívből jön.
Ami Tiszta.
És Igaz.
Amiben nincs hazugság.
Amiben nincs becsapás.
Abban nincs bűn... és rossz rezgések, negatív energiák... ami mindent megmérgez...

Csak Tisztán, Tiszta Szívvel és nyugodt, Emelt Lélekkel van értelme mindennek...
Ami nem ilyen... abba bele se kezdj!

És oké, hogy valahol minden megcsalás megcsalás, de mégsem azonos szintű mindegyik megcsalás súlya...
És néha pont annál nyom többet a lattba, akit megcsaltak, mint amit ez annak jelent, aki megtette.
Lehet, hogy aki megcsalta a párját, azt másnap ez az egész már sehol nem is izgatja, nem is érdekli igazán, mert nincs benne szerelem, nincs benne láng, tudja, hogy kár volt, ma már nem tenné, de az időben visszamenni és megmásítani a dolgokat már nem tudja, nem lehet... hát mit tud tenni?, így fogadja el az egészet... és szeretné minél gyorsabban elfelejteni... mintha meg sem történt volna...
De az a Másik, akit megcsaltak ezt a dolgot esetleg túl értékelheti és felnagyíthatja magában a sértettsége okán... és nagyobb hangsúlyt tesz rá, mint amit ez ténylegesen jelent...
Egyébként van olyan megcsalás is, aminek pont ez a lényege: hogy rájöjjön az ember, hogy ezt nem kellett volna megtennie... hogy rájöjjön újra és felismerje azt, hogy mennyire szereti a párját, és hogy örül neki, hogy együtt lehet Vele és csak Ővele akar együtt élni, Szeretetben, Békében és Harmóniában.
Néha egy külföldre utazás arra jó, hogy rágyere, hogy itthon akarsz élni... mert itt érzed a legjobban magadat... ;-)

SZóval tudd, hogy:
MINDEN BŰNÖD MEGBOCSÁJTHATÓ.
Ez az egyik legmélyebb és Örökké Ható Igazság.
Ez az Alap.
A JóIsten is meg tud nekünk bocsájtani mindenért... mert minket annyira Szeret...
És mi is Isteniek vagyunk... mi is meg tudjuk azt tenni, amit Ő.

Ezzel kapcsolatban nézz meg a www.youtube.com - on egy videóklippet:
Pintér Béla - Homokba írva című számához.
Ez is erről szól.
(Pintér Béla egyébként a Gável Testvérek előtt az egyes számú kedvencem!!! www.pinterbela.hu, a többi klippjét, albumát és dalát is Mélyen ajánlom a Szent Figyelmedbe! Abszolút kedvencem Tőle: A Szeretet nem fogy el... ez a csengőhangom is... évek óta ez a top... egy abszolút, és felülírhatatlan Igazság. És Ő jegyzi a magyarság és a világ egyik legmélyebb dalát is: Jézus, Te vagy minden álmom. Ennek is föntvan a "klippje" a Youtube-on... Nézd meg! A hosszabbikat (7 perc..., az a mélyebb... abban van a vége felé egy katartikus rész... amikor a gyerekkórus is megszólal...) ;-)

Szóval Abszolút Igazság, hogy MINDEN BŰNÜNK MEGBOCSÁJTHATÓ.
Egy anya is képes megbocsájtani a kisfiának mindent...
Mindent felülír a Szeretet.
Vagy pl. én is a kutyámnak, hogyha bepisil a lakásba... mégha egy rövid időre fel is bosszant... de aztán már nevetek rajta... utólag már meg sem érint... sehol sem számít... nincsen jelentősége... nincsen rám gyakorolt hatása... jelentéktelen...

Persze a megcsalás, a hűtlenség az kicsit más...
Mert ott adott esetben a Másik Szíve (a Szeretete és a Bizalma, Hite) a tét... az törődhet össze, darabokra, vagy szilánkokra...
És ez nem egy túl kellemes érzés... nagyon fájhat...

Éppen ezért azt is fontos szem előtt tartani, amit a Mi Atyánk mond:
"Ne vígy minket Kísértésbe,
de szabadíts meg a Gonosztól."

Tehát attól még, hogy Minden Bűnünk Megbocsájtható... nem kell ezeket a bűnöket elkövetnünk... ha nem muszáj... Vagyis: ne éljünk vissza amások Bizalmával, Szeretetével és Jóindulatával.

Egyébként ezeknek a kis szó szerint is "félrelépéseknek", megbicsaklásoknak, elbizonytalanodásoknak is épp ez lehet az egyik legnagyobb értelme és tanulsága, hogy az ember egy idő után felhagy ezekkel... mert rájön, hogy ez nem jó, nincsen rá szüksége, és nem ér annyit, hogy ezzel megbántsa azt Aki szereti és Akit Ő is Nagyon Mélyen Szeret, mert az ilyen tettek megbontják Lélekben is azt a Szép Kis Intenzív Harmóniát két ember között... ami a Legszebb Dolog és a Legdrágább Kincs.
Jó élvezni és érezni a Bizalmat, és Megbecsülni, és nem visszaélni vele...
Ez ad nyugalmat és boldogságot, elégedettséget.

És a MásikNagy Igazság a HELLO-ból:

Bármit is mondasz, SZEMEDBEN A MEGÉRTÉS TÜZE ÉG.

És ez is egy ABSZOLÚT IGAZSÁG.
Mindent képesek vagyunk megérteni és elfogadni, egy Mélyebb Szinten.
Még ha a szánk vagy az elménk sokszor mást is mond.
De a Szemünkben (a Szívünkben) Mindig a Megértés Tüze Ég.

Nincs olyan, amit ne tudnánk megérteni, elfogadni és megbocsájtani annak, akit Szeretünk és Tisztelünk... Aki fontos a Számunkra.
Mert tudjuk Valahol Mélyen, Tudatalatt, Legbelül... hogy akármit is tesz az a Másik... azt mindig valamiért teszi... tehát ennek oka, és értelme van... és mégha szerintünk ez rossz vagy elítélendő tett is... ha a helyében lennénk, talán mi is pont így cselekednénk... és ha SZERETÜNK Valakit, azt Mindenestől Szeretjük: a hibáival és a botlásaival, tévedéseivel is... amiket utólag talán már megbánt... és amikből tanult, sokat... és ma már, a mai eszével nem tenné... de éppen volt ez akkor mégiscsak jó és fontos... mert a felismeréshez kellett... ami eljuttatta ide... az Igazsághoz.

Minden tévelygés valahol bizonytalanság... valahol egy kétségbe esett kiáltás az Univerzum felé...
Olyan, mint az öngyilkossági kísérlet... amit az ember nem is gondol igazán komolyan... csak egy jelzés, egy figyelmeztetés, "egy hívó szó" a külvilág számára... hogy van itt valami komoly probléma, amit észre kellene venni, amire (vagy akira9 oda kéne figyelni, mert el van hanyagolva és magányos... aki SZERETERE VÁGYIK!!!
És az, hogy Szeretetre vágyunk és megértésre... az nem bűn... az az Alap, az Természetes.
Az, hogy ennek rosszul adunk hangot, és rossz helyen keresgéljük, és rosszul, tévesen éljük meg, ez lehet bűn... de talán ez is megbocsájtható, hiszen az vesse rá az első követ, aki maga is különb lenne... és hibátlan... ;-)))

És még valamit a Hűségről (ami sokak szerint Hülyeség, de azoknak olyan is az élete... Lelki szinten olyan sivár...): hűtlenség csak ott van, ahol nem vagyunk hűek önmagunkhoz.
Tehát, ahhoz, hogy Valaki Máshoz hű tudj lenne, ahhoz az kell, hogy először is hű legyél önmagadhoz.
Hogy Önmagad legyél.
Hogy megéld önmagadat (elfojtások és megfelelnivágyás nélkül Önmagad legyél).
Hogy Saját Magadat éljed.
A Saját Magad Életét éljed.

Szeretettel:

Csizike ;-)

csizike1@gmail.com

tegnapreggel képe
szerintem
2009. február 22. vasárnap, 19:56 | tegnapreggel

A megcsalás megbocsátható, ha csupán testi. Sosem értettem, hogy miért lesz vége gy kapcsolatnak, ha az egyik fél valami folytán félrelép. Persze feltétlen meg kell beszélni, okát, indítékát, de egy félrelépés nem ok egy kapcsolat megöléséhez. Ha valaki lélekben csalja meg a másikat, vagyis beleszeret valaki másba, az inkább kimeríti a félrelépés fogalmát, és nem is kell hozzá testi érintkezés. No ez már ok egy kapcsolat végéhez. (Én személy szerint sosem léptem félre:))

gyöngyház képe
Poligám
2009. február 22. vasárnap, 20:17 | gyöngyház   Előzmény

Én állandó félrelépő vagyok. Sajnos. Sajnos? A gáz csak az, hogy míg én egyetértek veled, ha önmagamba nézek, be kell vallanom, hogy a másik felé már nem vagyok ilyen toleráns... Próbálkozom. :-) De a párom is monogám. Neki nem fér bele más.
Nekem igen. Úgyhogy....

gyöngyház képe
változás
2009. április 16. csütörtök, 15:39 | gyöngyház   Előzmény

Azóta pár dolgot megtudtam a Kedvesről, így 4 év után... Pl. azt, hogy a véleménye: a szex az szex, mi meg összetartozunk, az más. Megdöbbentem nagyon!:-)
És valahová eldiszpergált a közegben a féltékenységem....
Szóval szépen alakul egy nyílt, de nem felelőtlen kapcsolat. :-))) E mellett a férfi mellett boldog vagyok! Nem zárom és ő sem engem. Szabadok vagyunk!

Az én történetem.
2009. március 21. szombat, 20:02 | halkatuska (útkereső)

Az én történetem ( röviden). Kb egy éve az összeroppanás határán voltam, mikor rájöttem, hogy megcsal a férjem. Ekkor kezdtem el az ezoteriával foglalkozni, választ keresve az élet nagy kérdéseire és a problémáimra. Másoktól vártam a segítséget, de hamar rájöttem, hogy senki nem vállalja föl helyettem, hogy mit kell tennem. Nekem kell megtalálnom a választ. Előtte semmitmondó, üres, unalmas életet éltem. Jó, hogy ez megváltozott. Bár még nagyon kezdő vagyok az ezoteriában, mégis olyan, mintha hazaértem volna.

Hogy meg lehet-e bocsájtani a megcsalást?
Ahány eset, annyi érzés, annyi megbántott ember és különböző reakciók. Az én férjem mindenáron nyitott házasságot akart, hogy én is keressek magamnak valakit. Sőt mindent meg akart beszélni, mert ő ezt nagyon élvezte, ez a kedvenc témája. Kb 2 hónapon keresztül elmesélt mindent, hogy kivel mikor hogyan... Hiába kértem, hogy ne beszéljük meg, mert ez nekem nagyon fáj. Nem értette. Később is csak elmondott egy-két dolgot, meg véletlenül is derültek ki esetek.
Egy év alatt öt alkalommal álltam elé, hogy elválok, mert nem bírom tovább. Kiabált, fenyegetőzött, mire elálltam szándékomtól. Mindig hangsúlyozta, hogy ő nem akar elválni, velem akar maradni. ( Meg ragaszkodik a házhoz, aminek nagyobb része törvényesen az enyém.)

Egyszer sem szeretettel igyekezett visszahódítani, hogy maradjak vele. Sőt, mindig azt mondta, hogy sosem tetszettem neki. 16 évnyi házasságunkat azzal töltöttem, hogy mindent megtettem a kedvéért szolgai módon, mert meg akartam felelni neki. Hatalmas csalódás ért, hogy hiába adtam föl magam, bármit tettem, mindig az az érzés kísért, hogy neki nem felelt meg. Két tizenéves gyerekünk van, ők tartottak össze.

Én is voltam megcsaló kb 8 éve. ( Nem vagyok rá büszke.) Én szeretetet kerestem másnál, mivel úgy éreztem, tőle nem kapom meg. Titokban csináltam, rövid ideig, és mihelyt rájöttem, hogy másnál még annyi szeretetre sem találok, mint a férjemnél, rögtön abbahagytam. Úgy jártam, mint az egyik hozzászólásban olvastam, hogy utána újra beleszerettem a férjembe, és megelégedtem az akkori helyzettel.

Megértem, hogy a férjem miért csalt meg, el tudom fogadni, hogy szüksége volt rá. DE: azt a mennyiségű fájdalmat és megalázást, amit kaptam tőle az évek során, még ha meg is bocsájtom, de újra szeretni már nem tudom soha. Ezért higgadtan, nem hirtelen felindulásból, hanem az eseményekre való rálátással most mentem el az ügyvédhez, hogy tényleg elváljak. A férjem döbbenten fogadta, mikor elmondtam neki. Teljesen meglepődött, és azt mondta, hogy ő egyszer sem gondolta , hogy én komolyan beszélek.

Végül is még nem válunk el, mert a házat nem tudnánk eladni a gazdasági válság miatt. Illetve a kapott pénzből nem tudnánk mit kezdeni külön-külön. A férjem végül is azt mondta, hogy ő szeret, ne váljunk el, meg hülye vagyok, ha ilyen gazdasági helyzetben egyedül akarom nevelni a gyerekeket.
Szóval maradok, de csak mert nem tudom megoldani a helyzetet.

A megcsalás első időszakában mindent megpróbáltam, hogy helyrehozzam a házasságunkat, mert akkor még ragaszkodtam a férjemhez. De ahogy telt az idő, és halmozódtak a sérelmek, úgy tudtam felülemelkedni a dolgon, hogy átértékeltem a kapcsolatunkat, "megszüntettem magamban a szeretetet iránta". Eltávolodtam tőle. Ha valakit nem szeretek, már nem érdekel, mit csinál. Nem érzem azt a hatalmas fájdalmat, és rosszullétet, amit a féltékenység elviselhetetlen érzése okoz. Mivel a házasságunknak nem igazán volt mély lelki tartalma, a testi meg tönkre ment, ezért nem tart már semmi ebben a kapcsolatban. ( Azelőtt éppen a szex volt az egyetlen, ami jó volt közöttünk.) Ahogy idősödöm (39 éves vagyok), egyre nagyobb arányban lenne szükségem a lelki örömökre is.
Az utóbbi egy évben én annyit változtam, hogy még nagyobbra nőtt a köztünk lévő távolság. A világról és az életről alkotott nézeteink és véleményünk gyökeresen különböznek egymástól.

Szóval szerintem lehet olyan helyzet, amit meg lehet bocsájtani és rendbe lehet hozni ( pl. ha a másik figyelemfelkeltő célzattal lép félre, hogy felrázza az ellaposodott kapcsolatot ). A sajátomat nem ilyennek látom.

szia! az én szüleim pont ezért nem válnak el. mert ha eladják a
2009. március 22. vasárnap, 16:16 | Bochecha   Előzmény

szia!

az én szüleim pont ezért nem válnak el. mert ha eladják a házat, akkor egyikük nem tud mit kezdeni egyedül.

én annyival könnyebb helyzetben vagyok a Ti gyerekeitekhez képest, hogy már nem vagyok tizenéves, a saját életemet élem, és amint lehetett, léptem a "kellemes" családi "fészekből".

Anyu nem tudom, hányszor mondta, hogy ő márpedig válik, mert ez így nem élet stb. Tizenévesen még hittem Neki. Ma már csak magamban mosolygok, mert tudom a választ.

Van szerintem 2 opció is hasonló esetben: benne maradsz a trutyiban, és akkor viseled a következményeket, vagy lépsz.

Anyu szokott panaszkodni, hogy milyen rossz Neki. Erre csak annyit tudok tenni, hogy meghallgatom, azzal kicsit talán segítek Neki. De közben állandóan az jár a fejemben, hogyha Ő nem lép ki belőle, akkor így járt. Ez most lehet, hogy kegyetlenül hangzik, de mindenki csak saját magát mentheti meg.

Ha akármilyen anyagi stb okra hivatkozva nem lép, akkor ne csodálkozzon, hogy viselnie kell a döntése következményeit.

Elismerem, nem lehet/lenne könnyű Neked sem a 2 gyerekkel új életet kezdeni, de talán bíznod kellene az Univerzumban vagy akármiben hited szerint.
Ha meghozod a döntést, és vállalod érte a felelősséget, meg fogsz kapni miden segítséget ahhoz, hogy kellemes életet élj a férjed nélkül. szerintem. :)

üdv:Bochecha

Elfelejtett(et)ek felnőni
2013. augusztus 02. péntek, 2:25 | Panka2011   Előzmény

Ahogy a mesékben is van, a főszereplő legkisebb fiú, legkisebb lány vagy királyi ivadék először otthon él. Azután elhagyja a fészket, saját lábára áll: megtanul gondoskodni magáról fizikailag, anyagilag, szellemileg, érzelmileg. Hosszú ideig távol, egyedül él, majd hazatér. S ekkor jöhet a párválasztás.

Manapság igen sokan a szülői fészekből az (ál-)szerelmükhöz költöznek, kihagyják a felnövési részt. Még jó, hogy akkor nem lehet ez egy tisztán szerelmi viszony, hiszen rengeteg képességet nem szereztek meg - amiben a "párjukra" kénytelenek támaszkodni.
Ez fizikai, anyagi, szellemi és érzelmi dolgokra is vonatkozik.

(Erre az esetre a "pár"-választáskori életkorból IS meglehetős biztonsággal lehet következtetni.)

De azt azért végképp nem értem, hogy ha valaki el is mulasztja ezt 14 vagy 22 évesen, és a félresikerült kapcsolatát utólag szemlélve ezeket felismeri 35, 55 évesen, MIÉRT ODÁZZA EL akkor ezt MOST?
Rájön: igen, nem tudok a magam lábán állni, nem is állok a magam lábán, ebből származik minden bajom a felnőtt életemből... akkor? Továbbra is azt választja, hogy NE nőjön fel? NEM akarja megszerezni azokat a képességeket végre valahára, amikre szükség van a felnőtt életben?

Mire gondolok konkrétan: eljut odáig, hogy ketten laknak egy házban, és szétköltöznének, és végiggondolja, mennyiért lehetne eladni, és hogy abból nem jönne ki két megfelelő ház. És itt meg is áll.
MIÉRT, könyörgöm, MIÉRT?
Nem jön ki.
És?
Ez az egyetlen lehetőség?
Messze nem!
Ki lehet a házat bővíteni, ketté is lehet osztani, falat húzni, két külön bejáratot építeni.
Ez max. 2 millió Ft.
Ha 2 embernek ez fontos, néhány év alatt kivitelezhető.

Vagy: el lehet kezdeni azon az úton járni, amit 20, 30 évesen mgespórolt magának. 20-30 évesen az ember az elé a feladat elé kerül, hogy megoldja a lakhatását: erre ott van ő maga, az állam, a társadalom és az eredeti család. Ki lehet indulni innen. Miért nem indul ki?

Megoldáskeresés helyett a tespedést látom. Érzelmi tespedést.
Hát ha valaki valójában nem akarja azt, amit a szájával kimondva állítólag akar, akkor feküdjön csak továbbra is a pocsolyában!

Elmondta, mi a rossz, és ezen hogy tudna változtatni. Majd nem hajlandó megtenni a szükséges erőfeszítést.

Sziasztok Ugy gondolom a megcsalás bizonyos határig
2009. április 15. szerda, 12:22 | Névtelen (útkereső)

Sziasztok

Ugy gondolom a megcsalás bizonyos határig megbocsájtható.Elszeretnék mondani egy történetet ami éppen velem történt meg sajnos. Lehetöséget kaptam hogy jobb életet tudjak adni a családomnak,és élve ezzel a lehetöséggel kimenten dolgozni Németországba. A párom az elsö két honapban ugy gondolom egyenes volt és összinte, aztán jöttek a problémák (hazudozott- kereste hol lehetne belém kötni) a dolog lényege észre vettem hogy gond van majd egy telefonbeszélgetésnél leis bukott.Szoltam neki remélem itt befejezte ,persze megigérte hogy nem keresi többet.én közben vissza mentem dolgozni és 24 órábol kb napi 3-4 órákat aludtam,mert pot müszakot vállaltam csak minél több pénzt keresek.Majd ezt követöen egy barátom felhivott és közölte gyere haza mert nagy baj van.2009 március 3 án végleg hazajöttem és igazat mondott tényleg baj van.A párom elmondta hogy többször lefeküdtek egymással és ezt az én házamban tette meg,ugy hogy a kisfiam aki most 5 éves a másik szobában aludt.Tudni kell annak az embernek is felesége és 7 hónapos kislánya van.Most mind a ketten otthon kérik a bocsánatott illetve ilyen többször nem fordul elö szavakat skandálják ,mert nem akarják elvesziteni a családjukat.A segitsegeteket szeretném kérni ilyenkor mit lehet tenni????
illetve én mit csináljak??? Nem érzem azt hogy valahol is hibát követtem volna el és mégis ezt kaptam.Nem tudom hogyan tovább??? elmentem ügyvédhez hát nem sok jot mondott kérlek segitsetek
Elöre is köszönöm.

hallgass a szívedre!
2009. április 15. szerda, 21:57 | hajni19840203 (útkereső)   Előzmény

Nem könnyű feladat ez számodra. Az én véleményem az, hogy hallgass a szívedre! (képletesen :) Ha csak büszkeségből, elvből, vagy csak férfiúi becsületből mondanád a párodnak hogy itt a vége, -bár legbelül még szereted őt, az szerintem legalább olyan nagy "bűn" lenne a te részedről. Mindenki követhet el hibákat. Ki tudja, lehet hogy évek múlva egy mámoros éjszakán majd te lépsz félre ... de nem is folytatom. Ha vele maradsz egy nehéz, ámde nem megoldhatatlan helyzetet kell rendbe tegyetek, és ha sikerül ti lesztek az egyik legboldogabb család :-) -de ez csak az én véleményem-
Minden jót kívánok!

Hallgass az eszedre
2009. május 17. vasárnap, 19:45 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Én is hasonló "cipőben " jártam, mint Te. Ugyanez történt velem is. Mindent megpróbáltunk, többször átbeszéltük a "történteket". Mindenki ígért, mindent a másiknak, azonban a "tüske" ott maradt mindkettőnkben. A bizalmatlanság a másikkal szemben örökre megmérgezte közöttünk a levegőt. Állandóan egymást lestük, mit csinál, kivel beszél, hova megy, éltünk egymás mellett mint "két idegen". Néhány hónapi kínlódás után csak szétváltunk. Így utólag értékelve, jól tettük /ez most is mindkettőnk véleménye/! Amióta elváltunk egymástól, azóta mindenki éli a saját életét, miután nálunk is volt egy kisgyerek, mint sok hasonlóan járt embernél, igaz hogy nem együtt, de azért mégis közösen neveljük Őt. Ez már megegyezés kérdése volt és ez nekünk sikerült. Szerintem tegyétek meg Ti is a fenti hasonló lépést. Lehet Neked jelenleg ez nem jó döntésnek tűnik, de később be fogod látni az igazat. Inkább az eszedre hallgass, mint a szívedre. Aki egyszer már megtette ezt Veled, az megteheti máskor is. Igaz erre nincs semmi biztosíték, de az ellenkezőjére sincs. Nagyon sokan kezdtek már új életet és a világ megy tovább. Nem Te lennél az egyetlen hidd el, aki így járt. Azonban önvizsgálatot is kellene tartanod,most legyél valóban őszinte Magadhoz, hogy Benned nem volt-e hiba, mindent megtettél-e eddig a családért, rendesen dolgoztál-e, lehetőségeidhez képest minden Tőled telhetőt megadtál-e nekik. Tudod hibátlan ember nincs, de aki a saját hibáit felismeri és változtatni akar és tud is rajta, akkor az bátran vállalhat másik kapcsolatot. A jó pap is holtig tanul. Mindenki a saját életének a kovácsa, ha a lelkiismereted tiszta, akkor dönts bátran, okosan és higgadtan, hagyd Őt elmenni, Ő már nem biztos pont az életedben. Mindkettőtöknek jobb lesz így.

Egy sorstársad

Helló!
2009. szeptember 28. hétfő, 22:43 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Hát igen, nehéz eset az ilyen. Velem is megtörtént, én rajta kaptam őket abban a bizonyos pózban. Mit mondjak elég nehéz volt feldolgozni, szerintem nehezebb mint az életben bármit.
VISZONT:

Feltettem a kérdést. Miért én? Miért pont velem?
Rengeteg előzménye lehet, amiért a másik fél ide jut. Persze nincs mentő tényező eme dolog kiderülése után, viszont OK nélkül nincs OKOZAT. Ha az ember keményen magába néz, akkor lehet hogy észreveszi, miért is kapta ezt az élettől. Avagy a másiktól. Ha fel tudod dolgozni, vagy magadban pontot tenni a dolog végére, akkor még lehet folytatása a kapcsolatodnak. Ellenben én teljesen magamba zárnám ezt a problémát, mert soha nem akartam hogy sajnáljanak. Bármennyire kellemetlen, akár csak az egyik félnek, akár mindkét félnek, ez szerintem tabu. Gondolom tele vagy gyűlölettel. Az viszont biztos, hogy a bosszú csak bosszút szül!!!

Szabo Gabi képe
A bizalmat nagyon nehéz visszaszerezni.
2009. április 16. csütörtök, 21:53 | Szabo Gabi

Igen, szerintem is megbocsájtható a megcsalás, egyszer, kétszer, háromszor, majd akármilyen naiv vagy is, egy szer csak ráébredsz, elveszett a bizalom.
Mert ha meghal a bizalom, nincs remény. Rájössz a csalfa valódi természetére és jó esetben, a bizalmadat még csak Ö vesztette el. Másban még meg tudsz bízni.
Ekkor örülj.
Viszont, ha az átélt események miatt már senkiben nem bízol, az már nagy baj.
A bizalmat nagyon nehéz visszaszerezni.
Megbocsájtani sokkal könnyebb.

Előzmény
2009. április 17. péntek, 8:26 | Almás (útkereső)

Egy lépéssel visszább megyek. Azt nézegetem, hogy, mitől jön létre a megcsalás. Vagyis az ok. illetve a mód, lehetőség, alkalom hogyan születik ? Az ember lánya, s gondolom a fia is, érzi ha közeledik a veszély. Mindenki tudja magáról mennyit bír. Mármint hűségben. Ha jön egy lehetőség, egyrészt mérlegelni kell mit veszélyeztetünk. Milyen a kapcsolat, amiből így kifele tekintünk ? Mennyit ér? Csak mert a másik kicsit más, érdemes ? Hol a határ ? Egyszer ? Kétszer ? Hányszor ? S közben azt hirdetem az én kapcsolatom jó, vele jó ? Mi jó vele ? Jól főz, mos, vagy beszélgetünk nagyokat ? Szex nem megy ? Miért ? Vagy épp szótérteni nem tudok vele, de amikor szeret az bejön ? Egyikkel a testem, másikkal a lelkem értetem meg ? A csalás együtt jár némi hazudgálással, ami megint csak nem építő jellegű egy kapcsolatban.
Érzem engem hol fenyeget a csalogatás lehetősége, s azt az utat igyekszem kerülgetni . :-)
Azt az energiát, amit a megcsalásra fordítanék inkább a kapcsolatépítésre használom fel. :-)
Erre törekszem most. :-)
Ja, és nem ítélkezem!

A csalás "áldozatai"
2009. április 17. péntek, 17:20 | csaesz   Előzmény

Sziasztok! Képzeljétek, mire jöttem rá nemrég!

Csak azt csalják meg, aki maga is hazudik. Durva, nem?

Lehet, hogy csak önmagának. Pl azt, hogy milyen fasza kapcsolatban él.

Vagy csak úgy hazudik, hogy nem mondja ki mindig, amit gondol. Az ellenkezőjét sem, meg azt sem. Sokáig nem fogadtam el, hogy ez is a hazugság egy fajtája. Mert bizony én így hazudoztam, hogy nem vállaltam fel önmagam. Inkább hümmögtem, csak hogy hazudnom se kelljen, meg az igazság se derüljön ki. Aztán megvilágosodott, hogy gyakorlatilag tökmindegy, mert így is hazudok.

És a fene egye meg, de mindig a vonzáshoz lyukadok ki. Hogy ha belül hazugság van, akkor kívül is az vesz körül. Hát kell ez nekem?!

Megbocsátani? A másik csak egy tükör. A tanító tükrömre meg csak nem haragszom! A megbocsátás témaköre max. saját magammal kapcsolatban jöhet szóba. Azt meg külön meg kell tanulni: önmagunknak megbocsátani...

ui: nálam a megcsalás definíciója az, ha a másik háta mögött, az ő tudta nélkül szexelünk mással. Utána meg hazamegyünk, mintha mi sem történt volna :)
Meg még az is csalása a másiknak, ha utána azért bevalljuk. Mert amikor a tudta nélkül csináljuk, abban a piilanatban ugye hazudunk éppen...
Állítólag vannak olyan kapcsolatok, ahol a felek annyira nem akarják birtokolni egymást, hogy konkrétan és előre tudják, hogy a párjuk kivel és mikor... Én csak ezt az esetet nem tekintem megcsalásnak.

Megcsalva, az egom romokban
2009. május 29. péntek, 10:51 | Zolti (útkereső)

Már nem fiatal, 58 éves férfi vagyok, de olyan, akire azt modják letagadhat pár évet. Nős vagyok, és bizony a házasságunk folyamán többször megcsaltam a feleségem. Nos a mostani történetem.

Egy külföldi körúton véletlenül összeismerkedtem egy vidéki nagyvárosban élő nővel. Én Budapesten lakom. A hölgy egyedülálló és szintén az a kategória, aki az 58 évéből 10-et letagadhat. Csinos és remek a szókincse. Levelezni kezdtünk az Interneten és pillanatok alatt levett a lábamról, remek stílusával, mely fordítva is működött. Egy szó mint száz elkezdődött egy kapcsolat, mely mély szerelemmé vált, annak ellenére, hogy alig többször találkoztunk, mint 10-15 alkalom. Ezek között volt lopott welness hétvége szállodában, de jobbára az ő nagyon szép lakásában. Ő elfogadta az én házasságomat, bár folymatosan hangoztatta, hogy én vagyok élete élma és velem képzelné el az életét, de nem követelt semmit, elfogadta, amit a sors adott neki. Én a családomat elhagyni nem akartam, függetlenül attól, hogy én is nagyon vágytam a vele való közös életre. A közelmúltban egy álláslehetőség adódott a számára Brüsszelben, mely 2 hónap kinti és két hónap itthoni létet jelentett. Ez az utazás, ahogy közeledett, úgy tette egyre feszültebbé a viszonyunkat, elsősorban az én oldalamról.
Az utolsó találkozásunk az elutazás előtt egy hónappal szakítással végződött, amit én már a hazafelé tartó autóúton megbántam. Rögtön írtam levelet, de nem jött válasz, sőt a telefont sem vette fel egész hétvégén, majd szinte napokra eltünt. Se levél, telefon kikapcsolva. A féltékenység egyre erősebb lett, végül feltőrtem a postafiókját és megtaláltam a magyarázatot. Tudom ez nem volt korrekt dolog. Nos az utolsó két hónapban párhuzamos kapcsolata volt. Egy vállalati bulin megismerkedett egy korban hozzánk illő magyar, de német férfivel, akit pillanatok alatt behálózótt és a férfi meghívta az itthoni nyaralójába. Persze nekem május 1-i. 4 napos kollektív családi látogatást adott be, így kikerülve a levelek váltását. Csak egy számszerű adat. A másfél év alatt 1400 levelet váltottunk, melyek jelentős része hosszú volt és mély érzelmekkel telített. Hát ez kiverte nálam a biztosítékot, különösen azzal, hogy május végén, - ez volt az a bizonyos szakítással végződő találkozás -, egy éjszakát sikerült elcsalnom, nála tölteni, de mint a levelekből kiderült, én elindultam haza 1-kor, ő pedig 3-kor a német férfi nyaralójába, egy hétre. Hát ez volt az oka a süket telefonnak és az elmaradt leveleknek, én pedig abban a hitben voltam, hogy a szakításunk viselte meg ennyire. Ez volt életem első esete, hogy megcsaltak, piszok rossz érzés. Nem annyira a kapcsolatot bánom már, hanem a sértett hiúság, a megalázás érzése dolgozik bennem. Az persze eszembe sem jut, hogy mit érezne a feleségem. Azért egy piszok, önző fráter vagyok én is.

Számomra a következő szabályok születtek (szégyellem, de én ezt szűrtem le)
- ne kezdj független partnerrel, ha te házas vagy. A független partner, "függő" szeretni lenni veled, magyarul válj el, és ha nem, akkor úgy érzi neki joga van vadászni. Amiben van igazság, még ha nekem fáj is. Mikor számon kértem rajta a félrelépését, azt mondta, te csak ne szólj egy szót sem, állok olyan erkölcsi szinten, mint te.
- nem jó a távkapcsolat, ha nagy a távolság
- képtelen lennék megbocsátani a félrelépését. Eddig is bizalmatlan és féltékeny voltam, érezve a helyzetünkből fakadó egyenlőtlen esélyeket. Ő szabadon mozoghatott, ismerkedhetett, míg én nem. A megcsalás után még annyira sem bíznék benne. Mondjuk fel sem merült a folytatás, szóba sem akarok állni vele.
Én csak leírtam ezt a történetet, amiből sok tanulság mások számára talán nem is vonható le, Jól esett kiírnom magamból, ezt a nagyon friss megcsalást. Én úgy próbálom túlélni ezt a katarzist, hogy elfogadom az ő igazát, a jogos párkeresés tényét, és bevallom az én nem túl tisztes szerepét ebben a szituációban.

Pont most...
2009. május 29. péntek, 13:04 | Almás (útkereső)   Előzmény

Érdekes hogy pont most került a szemem elé az írásod, s pont azzal fejezted be, amin épp elmélkedtem. Vagyis, hogy ezeknek a blogoknak és fórumoknak itt, de talán a neten máshol is, az is egy lényege, hogy az ember elmondhatja, leírhatja amit éppen érez, ami benne van. Aztán szerencsés esetben még reagálnak is rá, s az egyik legkellemesebb, bár talán nem a leghatásosabb, ha egyetértenek vele. Néha jó megnyugodni abban, hogy a bajom nem csak az enyém, vannak még hasonlót megélő emberek.
A konkrét esetben, amit lertál... hát tudod, most úgy értékelem, csak egy kis büntetést kaptál a sorstól, hisz félrelépésért félrelépés jár. Ha nem ugyanattól, az nem számít. Lehet ez is úgy működik mint például az adakozás ? Azt már többször próbáltam... ha adtam, kaptam... onnan, ahonnan nem is vártam... vagy mint a szeretet... Tényleg, a negatív dolgok ugyanúgy vissza"ütnek" ? Vagy akik a reinkarnációban hisznek azért is hiszik, mert ha ebben az életükben nem, remélik a következőben majd megkapják a jókat a jótetteikért ? A rossz visszacsapódásától nem félnek ?...
Néha érzi úgy az ember, hogy nehogy már egy emberhez kötődjek egy életen át, csak mert a hűséget kitalálták... de Zoltán, hidd el, annak is meg lehet az "előnye". Gondold csak át...
Szerintem.
Üdv: Almás

Ki csal meg kit?
2009. május 29. péntek, 14:04 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Kedves Zolti!

Nem értem, hogy mit gonoltál a külső kapcsolatodat illetően.
Amíg Te otthon boldogan "viháncolsz" a családoddal, addig a hölgynek otthon kellett volna ülnie egyedül, és Rólad álmodoznia?:)

Ő kifejtette, hogy el tudná Veled képzelni az életét. Neked nem kellett Ő teljesen, vagy nem merted felvállalni. Ezt ő tudomásul vette, nem zaklatott, hogy válj el, hanem élte az életét, és kereste a párját.
Hól van itt a megcsalás?
Ha Te őt igazán szeretted, akkor magadat csaltad meg, hogy nem vállaltad fel őt.
Szerintem ez a hölgy egy nagyon klassz nő. Nem akaszkodik senkire, tudja mit akar, de azt nem hisztivel, kierőszakolva akarja elérni, hanem érdemessé vált rá, hogy kapjon egy TÁRSAT.
Amikor Te a családoddal, a feleségeddel voltál, akkor Ő meg egy idő után mással. Mi itt a baj? Ki csalt meg kit?
Te nem álltál készen erre, akkor ő egész életében egyedül maradjon, és várja, hogy te mikor tudsz egy kis időt "lopni" a nejed mellől?

Üdv.:
Mackó

Teljesen igaz az előttem hozzászóló véleménye.A hölgy belefáradt
2017. január 08. vasárnap, 19:45 | Látogató (útkereső)   Előzmény

Teljesen igaz az előttem hozzászóló véleménye.A hölgy belefáradt a várakozásba ,,és lépett sok idő után. Jól tette szerintem is.

Hm, hm...
2009. június 05. péntek, 22:15 | Szürke (útkereső)

Ha szeretsz, és velem vagy, akkor nem csalsz meg.
Ha nem szeretsz, de velem vagy, akkor magadat csalod meg, mégpedig, velem...
Ha szeretsz, és mégis azzal a másikkal vagy, nos, akkor is magadat csalod meg...

Szerintem...

Ui: (soha nem csaltak meg)

Sziasztok
2009. augusztus 09. vasárnap, 12:34 | Névtelen (útkereső)

Sziasztok!

Az előző oldalon megirt történetemnek a vége!! Mivel a párom tovább folytatja a kapcsolatot a szeretöjével igy úgy döntöttünk elválunk. Mindenki aki hasonló cipöbe jár arra kérem azonnal lépjen ki a kapcsolatbol.

sziasztok

bölcsesség
2009. október 18. vasárnap, 21:54 | Névtelen (útkereső)

van egészen jó bölcsesség, amit valahol olvastam és bocsi, de nem tudom hol,
'A szeretet mindent megbocsájt, de a bölcs elbocsájtja azt akivel nincsen azonos rezgésszinten.'
Elaine

megcsalás
2010. július 02. péntek, 3:00 | párszor megtörtént (útkereső)

Sziasztok.

Még fiatal vagyok viszonylag, de van egy másfél éves kapcsolatom. Szeretjük egymás, ez nem kérdés.
Az első megcsalás sorozatom az fél évvel volt azután, hogy összejöttünk. Elmondtam neki mindent, megbocsájtott természetesen. az esetről annyit, hogy három lány és egy fiú. Legjobb barátaim, buliban történt. Viccnek vettük, szóval nem lett belőle nagy ügy.
A következő az már komolyabbnak mondható. A barátomnak eljött a vizsgaidőszaka, ami körülbelül két hónapig tartott. Ez idő alatt kéthetente találkoztunk, pár órácskára. Eléggé meguntam, felajánlottam, tartsunk szünetet, de nem bírtunk. És nem az első eset volt, hogy nem tudtunk egymással foglalkozni. Rosszulesett, elvoltam keseredve, hiányzott, unatkoztam, és még sorolhatnám mennyi bajom volt. Aztán jött egy modelliskola, ahol sok fiú is volt. Megismerkedtem egy fiúval. Nagyon kedves, figyelmes volt velem. Figyelte minden mozdulatom, bármit amit mondtam. Többször is találkoztunk, beszélgettünk. Tudta, hogy van barátom, emiatt rosszul is éreztem magamat. De valahogy, annyira kedves volt velem, és kezdtem élvezni, hogy vele vagyok. Elvitt teaházban, 2órát lehettünk ott, ölébe feküdtem, és megcsókolt. Élveztem, és jólesett. Este ugyanúgy viselkedtem a barátommal, hazudtam, h nem volt semmi. Elhitte természetesen. Tudott róla, hogy találkozgattunk, de nem tudott mit tenni. Később bevallotta sejtette. Aztán megint találkoztunk, és átmentünk hozzá DVD-zni. Egy szép virágot is kaptam.:) Persze nem filmezés lett a vég,e zenét hallgattunk, beszélgettünk, aztán az ágyán kötöttünk ki. Nem volt semmi komoly, ő próbálkozott, hogy póló alatt nyúlkáljon, de nem engedtem. Aztán egy adott pillanatban felkönyököltem, néztem magam elé, és megszólaltam: de én *****-t szeretem! Elhessegettem a gondolatot. Hazaértem, 2napig bírtam, anélkül, hogy ne áruljam el. Aztán egyik éjszaka telefonon elmondtam sírás közben. érezte, mert mindent elmondunk egymásnak. Megértette, és megbocsájtott.
Tudom, hibáztam, talán megbocsájthatatlan. Érezte a hangomon, mennyire bánom, és tudta Ő is, hogy hibázott. Még egy esélyt adtunk kettőnknek, amit nemfogunk eljátszani. Borzalmas érzésem volt, hogy Ő otthon tanult én meg játszadoztam mással.
Ezzel akartam leírni, hogy szerintem létezik, megcsalás és utána való megbocsájtás. Valószínű fordított helyzetben én is így cselekedtem volna. Visszagondolva, nem lett volna szabad megtennem. Fájdalmat okoztam neki és egész életünkben emlékezni fogunk rá, ami borzalmas. Legalább tudjuk, mit nem szabad elkövetni a jövőben.
Nem tudom kinek mi számít megcsalásnak, egy csók, szeretkezés, vagy tényleg más iránt táplált érzések. Én már a csókot is megbántam.
(A félreírásért, elírásokért elnézést.)

megcsaltak engem is...de szeretem
2011. március 12. szombat, 10:17 | Látogató   Előzmény

Sziasztok!
Én a fiatal lány történetének másik oldalán állok.
Nekem valamivel több mint 2 éves kapcsolatom van. 2 éven át minden rendben volt....természetesen voltak összezörrenések, de egyik sem volt nagy.
Amikor össze kerültünk én épp érettségiztem, utána pedig kezdődött az egyetem. Számomra fontos a tanulás ezért nagyon komolyan vettem...és ezt ő is érezte.

Kb 2 hónapja kezdődtek a gondok. Van egy lány, akiről tudtam, hogy évek óta szerelmes a barátomba és úgy nyomult rá, hogy én is ott voltam... ezért féltékeny voltam, de csak is rá....ezt tudta a barátom is. Januárban elmentek a barátaival 3 napra kirándulni, ahova ment a lány is....erről nem tudtam. Mikor ez kiderült azt mondták azért mert botrányt csináltam volna, de így olcsóbb volt az út. Miután hazajött időt kért, amire én azt mondtam, hogy maximum 2 hét. Végül egy hétig sem bírtuk. Közben vizsgaidőszakom volt... + épp összeköltöztünk. Mikor újra találkoztunk a barátom azt mondta szeret és úgy érzi megtalálta élete szerelmét és velem akarja leélni az életét. Ez elég őszintének tűnt....de azt is hozzá tette, hogy szabadság vágya van, mert ez neki fura helyzet és ő most jött rá, hogy mennyire szeret és mi lesz a jövőben... gondolom beijedt az összeköltözés miatt is. Azt mondtam neki, hogy rendben megértem...találkozzunk kevesebbet, legyen a barátaival, majd én is elfoglalom magam. Aztán jöttek a gondok...nem értem el, megígérte, hogy jön de elaludt (sose veszi fel a telefonját ha alszik). Éreztem, hogy van valami, de nem akartam elhinni, meg mikor...hisz szinte mindig tudtam hol van és mit csinál. Megnéztem a telefonját is 2x véletlen szerűen...semmi konkrétumot nem találtam, bár gyanús volt, hogy törölve volt az sms és a hívás listája is, kb 1-2 napos sms-ek voltak benne. De még ezt is elhittem, mert ő csinált régen is ilyeneket... időközben megtudtam, hogy az a bizonyos lány is volt kirándulni...rákérdeztem a lánynál, de ő mondta, hogy nincs semmi. Elhittem és belenyugodtam, mert abban igazuk volt, hogy valószínűleg botrányt csináltam volna. Aztán minden ment rendben...voltunk a párom rokonainál, esküvőről és gyerekekről beszéltünk...majd vasárnap haza jöttünk és megnéztem a facebook adatlapom. Ismerősöm a lány is és láttam egy kiírását, hogy el kellett volna mondania annak aki rákérdezett nála...tudtam rám vonatkozik a dolog. Rákérdeztem és ekkor már elmondta. Elmondta hogy lefeküdt a barátommal és nem 1x. Ekkor felhívtam a barátom és megmondtam tudok mindent.... és hogy viheti a cuccát. Átjött hozzánk, de nem jött föl. Sírt, hogy megbánta és csak most tudja igazán mi volt. Abban maradtunk várunk kicsit, hogy én is végig gondoljam mit is akarok. A lány minden félét állított...de ezeket szerencsére mind le tudtam ellenőrizni, és mint kiderült a fele sem volt igaz. Elmondta azt is hogy ultimátumot adott a barátomnak, hogy ha nem rak ki a hétvégén ő befejezi. A barátom meg elmondta, hogy ő már megmondta neki, hogy engem szeret... hétvégén együtt voltam a barátommal és közben kereste a csaj (mint kiderült) és megmondta a barátom, hogy velem van. A csaj tudta, hogy csak úgy szerezheti meg magának, ha elmondja nekem, mert majd én akkor kirakom....azt is elismerte, hogy szerelmes a páromba.
Lehiggadtam és végiggondoltam a dolgot....utálom magam amiért nem tudok haragudni a barátomra, de tudom, hogy én is hibáztam (ő is...és ő sokkal nagyobbat). Ő dolgozik és tanulok....elég más a napirendünk és ebből voltak gondjaink...de ha mondtuk is egymásnak nem foglalkozott vele egyikünk sem, mert ha 2 évig ilyen jó volt majd jó lesz megint és megússzuk....a csaj meg kapva kapott az alkalmon...mert tudta, hogy most vagy soha.
1 hónap szünetet kértem...ennyi idő alatt kiderül, hogy valóban szerelem e vagy már csak a megszokás. A barátomon látom, hogy szenved és bánja.... az ő barátai is megmondták, hogy szeret engem és tudja, hogy nagyot hibázott...kb minden nap smsezünk de nem találkozunk. Beismerte a tettét és azt mondta se nem testi se nem lelki vonzalom nem volt. (hozzá kell tennem elég csúnyácska a lány) csak egyszerűen izgalomra vágyott...mint egy utolsó kaland... a csaj meg adta magát. Meg, hogy tudja, hogy élete legnagyobb hibáját követte el... amit sosem szabadott volna. Nekem kell ez az idő, ha nem is lesz meg az 1 hónap, hogy tisztázzam a gondolataim...végig kell gondolnom, hogy el tudom e fogadni a dolgot vagy sem, mert ha nem akkor sose fog működni. Ő is gondolkodik, mert azt állítja, hogy mindennél jobban szeret, de nem tudja meg fogja e valaha bocsájtani magának amit tett. Most úgy érzem, talán megérdemlünk még egy esélyt....bár sokan azt mondják ha egyszer megteszi megteszi még egyszer. De az én szívem inkább az egy helyre nem csap a villám kétszerhez húz....most. Ha újra kezdjük, megmondtam, hogy nem a nulláról, hanem a minuszról kezdünk. .. vissza kell állítania a bizalmam. Nehéz lesz ezt túlélni, de ha szeretjük egymást menni fog. Ha nem, akkor meg mi megpróbáltuk....nem jött össze.
Úgy érzem ha szeretem meg kell adnom az esélyt a dolognak, mert ha nem lehet egy életen át bánnám... lehet tényleg tanult a hibájából...életében először csinált ilyet és úgy néz ki bánja, és most már tudja mit veszíthet. Ha tanult belőle többet nem tesz ilyet....ennél nagyobb fájdalmat már nem okozhat, s ha véletlen megteszi még egyszer akkor meg már nem lesz min gondolkodni. Talán megtanulta a leckét, és már tudja mit veszíthet és soha többet nem csinál ilyet. Míg ha nem adom meg az esélyt lehet évekbe telne ezen túljutnom és utána kifoghatok egy fiút aki ismét rajtam tanul.
Remélem jól döntök...ha valóban szeretjük egymást és tényleg tanul belőle és szenved miért ne...de azt is tudom, hogy csak akkor fog menni, ha én ezt nem hántorgatom fel és bízom benne. Végül is úgy is a saját hibámból tanulhatok... és lehet, hogy életem legnagyobb hibáját követem el, de az is lehet, hogy a legjobb döntését hozom meg.

Szerintetek??? Ha tényleg szeretjük egymást ez megoldás lehet????

Egy megcsalt szerelmes lány!

UI: bocs ha ismételtem magam, de nagy a kavar a fejemben...még csak 1 hete történt és keresem a legjobb megoldást.

félrelépés
2010. december 10. péntek, 13:19 | Zita79

Ebben a témában nemlehet szélsőségesen ítélkezni.Számomra egy testileg-lelkileg jól működő kapcsolatba nemfér bele a félrelépés főleg ha sexuálisan is nagyon jól kijönnek egymással s mindkét fél odaadó. Volt krábban olyan férfival dolgom nemis eggyel akiket jó lett volna megcsalni és ha a lányom lesz hasonló szituba akkor én javaslom a megcsalást.Abban az esetben abszolút nem ítélem el ha pl.a férfi kizsákmányolja a nőt sexuálisan és nagyon önző vele a nő pedig nemtud kilépni a kapcsolatból .joga van mindenkinek a kielégüléshez.Ha valakinek nagyon rossz a kapcsolata és nagyon szemét ,zsarnok a párja akkor a megcsalás nem tűnik olyan gonosz dolognak legalábbis az én szememben.
Nekem tini koromban volt egy 21 éves pasim aki nagyon zsarnok volt én meg fiatal és zsarolható és hiszékeny.Rendszeresen nélkülem járt szórakozni én meg olyan voltam mint egy kihasznált valaki.Parancsolgatni szeretett.Utólag megkellett volna csalni.

Pitypang képe
Most talaltam ra erre a temara- valoszinuleg, mert..most 'ertem'
2010. december 13. hétfő, 1:13 | Pitypang   Előzmény

Most talaltam ra erre a temara- valoszinuleg, mert..most 'ertem' meg ra, eddig nem igazan erdekelt...
Mindig ugy kepzeltem, hogy a szereto - szereto-tartas fogalma..albszolut messze all tolem..,hogy ahol szeretet van, oda nem fer be egy harmadik stb...Ra kellett jonnom, hogy nem eleg a szeretet ehez...,sokkal tobb kell, kellene: intimitas(nem testisegre gondolok)
Harom eve vagyok hazas, 2 es fel eves gyerek anyukaja vagyok...- boldog ?...Nem igazan...A ferjem egy nagyon jo fiu, csak eppen..nem szeret ugy,ahogy en elvarom...,nem beszel ugy ahogy en elvarom..stb-stb..., vagyis, nem a lelki tarsam.., nem vagyunk intimek, kapcsolatunk tele van tabukkal...
November 9-en...rakerestem a facebook-on egy volt iskolatarsamra- akivel ugymond jartunk 13 evesen-(akit 20 eve nem lattam, csak tudtam, hogy messze van - 14.000km-re :)...Nem tudom milyen lathatatlan kez iranyitott...,bepotyogtem a nevet..,elojott, irtam 2 sort...es o visszairta " Hol voltal 20 evig? Hol voltal????" Hm...kedves fogadtatas volt:)...12 orat beszeltunk egyvegbe- egesz ejjel..., majd masnap is, es harmadnap is...es...most is(az elobb bucsuztam el tole)...Tobbet beszeltem vele 1 honap alatt, mint a ferjemmel evek alatt..,annyira intimek vagyunk, hogy intimebbek nem is lehetunk...Teljesen felforditotta az eletemet es, en is az ovet...Azt mondja, az ove kell legyek...Ja..Neki is van felesege es egy 5 eves kisfia..Tele van ez a ferfi szenvedelyel, oszinte, kedves, lagy, meleg..., vad..,romantikus...,szokimondo..., intim, konyveket olvasunk egyutt, megbeszeljuk,mindent megbeszelunk, mindent kimondunk...Erre van szuksegem..., neki is erre van szuksege..Nem szamit a tavolsag, hogy engem itt fuj az eszaki tenger szele, o meg a kengurukkal tancol..., nem szamit, hogy meg soha nem erintettuk meg egymast(megerintettuk, de az 20 eve volt), nem szamit, hogy en mikor kene lefekudjek, o eppen ebred es megy munkaba...Orult jatszma...Szerelem..Megcsalas? AZ..,en erzem azt, hogy ez mar az..,pedig fizikailag nem tortent majdnem semmi...(csak ciber:P )...Ha a ferjem megtudna, jo nyugodtan kirughatna...Erdekel? A szivem azt mondja nem...,az eszemet meg nem tudom honnan kaparjam ossze...
Ez csak igy roviden..,a lenyeg sokkal tobb ennel, de most csak ennyire voltam kepes.., csak felvazolni...

Ezt én is átéltem már. A találkozásból nem lett semmi a nagy
2010. december 13. hétfő, 9:17 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Ezt én is átéltem már. A találkozásból nem lett semmi a nagy távolság miatt(!?!). Már 2 éve vége, de még mindig nem vagyok túl rajta. Nem tudom elfogadni azt, hogy ennyi volt, nem találkozhattam vele. Azóta teljesen megváltozott az életem, a kapcsolataim, meg minden. Hálás vagyok a levelezgetésekért és azért, hogy az életem része volt. Szép volt, jó volt, de nem elég! Nem tudom feladni, nem tudom elengedni!

félrelépés
2010. december 14. kedd, 14:49 | Zita79   Előzmény

Nagyon sajnálom,hogy így vagy a férjeddel. Nemis értem miért jöttél vele össze. Egy párkapcsolat nem működhet és halálra van ítélve ha a felek nincsenek lelkileg intim viszonyba.Egy párkapcsolaton belül aligha lehet tabu téma.A sexet is illik mmegbeszélni ha valami nem stimmel.Az őszinteség mindenre kiterjed.Nekem is volt olyan barátom aki nem szerette az őszinteséget és az egyenességet nem is tartott sokáig főleg mikor az se teccett neki mikor én voltam őszinte.

Medve képe
Vállalom ha vétkezek...
2011. január 18. kedd, 19:56 | Medve

igazat megvallva egyetlen egyszer léptem félre harmincas éveim elején járva. Barátnőm, élettársam 11 évvel fiatalabb volt nálam és igen csinos is.
Előzmény: egy vidéki férfi ismerősöm házának építésén segédkeztem grátisz, nevezzük most Gerzsonnak.
Gerzson délben kezembe nyomta Csajka tipusu országúti cirkálójának sluszkulcsát és arra kért vegyek anyagot egy távoli települést megnevezve, a holnapi szerelvényezéshez de vigyem a feleségét is magammal. Nem tudtam mire vélni a dolgot de indulás előtt egyértelműen tudtomra adta, hogy "olyan dolga akadt, hogy reggelig semmiképp se érjek vissza Dórival, a feleségével."
Úgy tettem, ahogy kérte, késő estig elhúztam a vásárlást, visszaúton Dóri ötlete nyomán frissen felújított nyaralómban kötöttünk ki. Ott előkerült a házi ribizlibor, melytől nemcsak gátlásainkat de feleslegesnek tűnő ruhadarabjainkat is levetettük...
Valójában megerőszakoltak, én csak hagytam magam. (de jó volt, Istenem...)
Másnap reggel kellő bűntudattal és másnaposan ébredtem.
Haza furikáztam Dórit és Gerzsonnak félszegen elmondtam mindent, mosolygott és azt mondta: egészségetekre.
Még aznap leültem beszélgetni Barátnőmmel és én hoztam szóba az esetet. Lelkiismeretfurdalásom volt, hogy megtévedtem. Tudtam milyen következményekre számíthatok, mégis elmondtam a lényeget.
Három hónapi mosolyszünetet követően, minden rendbejött közöttünk, megbocsájtott, hiszen őszinte voltam, 14 évig hűek voltunk egymáshoz.(kivétel erősíti a szabályt) Mai napig jó barátokhoz illően szeretettel gondolunk egymásra.
Fontos, hogy egy párkapcsolatban jelen legyen a kétoldalú feltétlen bizalom, őszinteség! Egyikünk sem gondolta társát tulajdonaként kisajátítani. Szeretettel, elfogadással és toleranciával éltünk. Elfogadtuk egymás erényeit, gyengeségeit egyaránt. Fontos volt a szexuális elégültség, ám mégsem erre az ösztönös vágyak megélésére épült a kapcsolat.

Aditi képe
Tapasztalatok és konzekvenciák
2011. március 05. szombat, 20:26 | Aditi

Kipróbáltam a háromszög mindhárom pontját. :) Bár nem akartam, mert eredendően a hűségben és a tradicionális monogám párkapcsolatban hittem. A kapcsolatfüggővé válásom volt az oka, h megváltozott minden körülöttem és nem tudtam beteljesíteni a kapcsolatokkal kapcsolatos álmom...:)

Ezután a tanulás időszaka következett, amelyben megcsaltam és megcsalattam, majd a ,megcsalót átkozva a megcsaló pozíciójába is kerültem. "az ördögi némberébe, aki figyelmen kívül hagyja, h akivel jót szexel, az "tisztességes" kapcsolatban él."

Két dolgot tanultam meg az egészből.

1. Nem érdemes senkire sem haragudni, mert mindannyian a saját tudatlanságunk és hiányos önismeretünk rabjai vagyunk. És legfőképpen szeretet hiányban szenvedünk, sajnos, eredendően és többségben és hosszas munkába és tudatos tanulásba kerül felhozni magunkat az önbecsülés és a lelki béke olyan szintjére, h képesek legyünk szeretni magunkat és másokat. Ez sajnos velünk született karma, vagy nevezzük kulturális hiánynak, mindegy, sajnos, nagyon sajnos ez így van. Ha tudjuk, más is csak ettől szenved, meg tudunk bocsátani.

2. A módja annak, hogy jól érezzem magam a bőrömben az, hogy felvállaljam, és megéljem az igényeimet, amiket természetesen tudnom kell, mik, tehát előzetesen fel kell mérnem. Én oda lyukadtam ki, ahonnan indultam. Egy monogám, önkéntesen hűséges kapcsolatra vágyom. Ha így teszek és elengedem azt, aki nem ezt éli, mert még nem tudja mit akar, vagy azért, mert nem erre vágyik, akkor van esélyem megtalálni azt, aki hasonlóan képzel el egy kapcsolatot. És innentől nem kell foglalkoznom a féltékenységgel, a megcsalással, az össze érzelemmel és töltéssel, ami ezt az egészet kíséri. Kinek van erre szüksége?? Dolgozza fel aki akarja. Én inkább békében élek.

Belemásztam a mesebeli sötét erdőbe, hogy megtudjam, ki vagyok, mire vágyom, megismerjem magam és tudjam mit akarok, hogy megtapasztaljam az erőimet és megküzdjek velük. (Meg kellett élnem nekem is a féltékenységet, a kapcsolatfüggőséget, a rabszolgaságot, az önzést, az elkeseredettséget, a haragot, és a feloldást). És kiértem belőle. És akit látok (jé, milyen meglepő...), saját magam. Egy nő, aki tiszta kapcsolatra vágyik. Most már tudom, és azt is, miért. Bűntudat és harag nélkül, anélkül, hogy megítélném azt, aki tudatlanul, vagy tudatosan, nem így él. Ennyi.

Namaszte

A párom, akiről azt hittem, hogy életem párja, akivel házasságot
2011. május 24. kedd, 10:42 | gaborhd

A párom, akiről azt hittem, hogy életem párja, akivel házasságot és gyerekeket terveztünk 2 hónapos kapcsolat után, egy az ő számára nehéz napon nem érezte azt, hogy mellette állok, majd másnap lefeküdt egy másik férfival.

Amikor ez kiderült, úgy reagáltam, hogy megköszöntem neki az őszinteségét, majd megmondtam neki, hogy többé ne keressen, és látni sem akarom őt, amíg világ a világ. Ezt követően elrohantam.

Előtte volt bizonytalanság. Bizonytalan voltam abban, hogy akarom-e ezt a kapcsolatot úgy, hogy közben látom/ érzem annak a jeleit, hogy a párom érzelmileg nem független a családjától (én egyébként a családomtól független vagyok minden tekintetben). Ezeket el is mondtam neki, és azt az "ominózus" hétvégét szerettem volna arra felhasználni, hogy külön külön megnézzük azt, hogy hogyan boldogulunk a magunk életében, hogy "rövid szünet követően", megújulva lépjünk vissza a kapcsolatba, mintegy kitisztult fejjel. Én a magam részéről mindent megtettem ennek érdekében. ő állítólag félre értett, és úgy érezte, hogy el akarom hagyni őt (utaltam arra, hogy ha nem változik meg néhány dolog x időn belül, akkor ez és ez lesz a következménye)

Másik nőről, kalandról szó sem volt az esetemben, és előtte megbeszéltük, hogy egyikünk sem csalt meg még soha senkit, és ezután sem szándékozik. Szerelmes voltam, és amióta csak találkoztunk, mesébe illő volt minden. Villámcsapásként ért bennünket az első találkozás.

A kérdésem a kedves fórumozókhoz, hogy természetes dolognak tekinthető-e az, hogy én férfi létemre az életemben még soha nem csaltam meg senkit, és ezután sem akarok, mert tisztán szeretem a páromat, és hiszem azt, hogy a hűség fontos érték. És fogom-e valaha hiányát érezni a "megcsalás képességének" egy következő kapcsolatomban? Egyáltalán lehetséges-e az, hogy valaki soha ne lépjen félre? Teljesen kétségbe vagyok esve, mert még nagyon frissek az élmények.

Ha kérné, akkor legszívesebben adnék második esélyt neki, de nem teszem meg, mert már nem bízom benne, és nem hiszek a második esélyekben. Kisajátítani pedig nem akarom őt, mert szeretem.

Köszönöm a válaszokat.