Elnézve a szavazatokat, a többségnek volt már spirituális élménye.
De... Mi az a spirituális élmény?
Mi számít annak? Mesélnétek róla? Ki mit élt meg és hogyan?
Bíztosan sok érdekes történet van az "Igen, volt" válaszok mögött.

Persze, már sokat voltam templomban... ;-)

Nehéz írni róla, mert kérdés, hogy amit én annak tartok, az valójában az-e??? vagy csak valaminek a megtapasztalása?

Az első gyerekkoromban ért: Egy vallásos festményen Jézust és egy oroszlánt ábrázolták, alatta szövegben pedig azt írták, hogy Jézus uralta a fenevadakat. Néztem-néztem a képet, és az jött fel belülről, hogy erre mindannyian és eredendően képesek vagyunk, csak elfelejtettük.

Szintén gyerekkoromban: mélyen meghatott és örömmel töltött el, ha egy másik emberrel beszélgetésből, szemkontaktusból egy erős belső töltődést, és egymás lényének való kölcsönös örömöt éltem át (hogy a másik is azt élhette át, amit én, azt a szeme csillogásából, a felélénküléséből, az öröméből gondolom). Én ezt is ide sorolnám, mert ez emlékeztet bennünket a másokkal való egységre, a találkozások, elfogadások örömére, egy másféle lelki minőségre, mint amit a szürkébb hétköznapokban élünk át. Meglehet, hogy ezt ma már energiacserének hívjuk?:), s csak attól lesz spirituális, hogy beleteszem a saját energiáimat és örömmel, szeretettel elfogadom egy újra látott ember-testvéremét?

Eddig legnagyobbnak mondható ilyen élményem: egy mindent szeretettel magához ölelő egység megtapasztalása, amiben minden egy volt velem és én is egységben voltam mindennel.

S ami ezzel majdnem vetekszik: amikor egy spirálgalaxist láttam, csoportos meditációban, belső látással, s valamiféle közösséget (erős kapcsolatot) éreztem önmagam között és a spirálgalaxis között.

A hétköznapi ilyen élményeim: amikor a másik embertársamat annyira el tudom fogadni, hogy nem tudom hogy hol kezdődik ő és hol végződöm én. Ez lehet erősség is, de gyengeség is bennem, én mindenesetre inkább szeretem ezt a megtapasztalást és csodának tartom, mert addig is megfeledkezem önmagamról (belefeledkezem az embertársam megtapasztalásába:).

Lehet, hogy egy "szakavatott" ezeket másképp hívná:)? Meglehet!

Szívesen olvasnék Tőletek is valamit!! Jó lenne, ha akár a nagy, akár a kicsi megtapasztalásaitokból tanulhatnánk. S egyáltalán mi is számít ilyen élménynek??

Az általam átélt spirituális élmény egy másik dimenzióhoz köthető. Nagypapámat mi, unokák határtalanul szerettük, kedves, vicces és különleges ember volt, óriási türelemmel és nagy tudással rendelkezett. 14 éves voltam mikor eltávozott, nagy űrt hagyott maga után a család életében. Mindig sokat gondoltam rá és nagyon hiányzott. Úgy 16 éves lehettem, mikor egy nap otthon egyedül voltam a szobámban, az ágyon feküdtem és gondolatban elkalandoztam - erre a napra máig emlékszem. Egyszer csak érdekes érzés futott végig rajtam, mintha lenne valaki a szobámban. Az ajtó felé néztem, azt hittem valaki bejött a szobába, de nem volt senki. Ekkor feszülten felültem és éreztem egy melegséget, ami végigfutott a testemen, abban a pillanatban az agyamban egy szó formálódott: papa. Egyszerűen tudtam, hogy ő van ott, számomra nem volt kérdéses. Hangosan szólítottam, és azt mondtam: köszönöm papa. Ekkor az érzés eltűnt, és újra "egyedül" voltam. Ez az élmény annyira meghatározó volt számomra, hogy a korábbi istenről alkotott gondolkodásom is megváltozott. Őszintén bevallom, nem hittem korábban semmilyen természetfeletti dologban, azonban ez a nap mindent megváltoztatott.

Nekem az első spirituális élményem gyermek koromban volt,mikor a nagyszüleimnél játszottam és nyaraltam.Minden éjjel,ahol feküdtem a kis szobában hideget éreztem,de csak éjfél táj körül.Egyedül sosem mertem kimenni mert úgy éreztem,hogy figyel valaki nagyon.Bár a mai napig ha belépek abba a házba ugyanezt érzem.Később mint kiderült,a kis szobában hunyt el álmában a dédimamám.
A 2. és azóta is jelen van,az egy fiatal lány a szobámban.Mindegy milyen időszak van,folyton narancs illatot érzek,de finom parfüm illatot.Nem is tudom,hogyan írjam le...az illat,nos nem olyan illat amit az idősebb hölgyek szoktak használni,hanem amit a fiatalok.Egész éjjel úgy érzem,hogy velem van bárhova is megyek(néha sétálok kinn).Nem ijesztő érzés,de nem is kellemes.Nem hiszem,hogy egy gonosz leány lenne,inkább egy kedves és nagyon is kíváncsiskodó(ezt onnan vettem le hogy kíváncsi,mert amikor bekapcsolom a gépet,vagy megy a zene.netán fel van kapcsolva a kis villany az folyton pislákol,pedig minden rendbe van,többször is átnéztem.) Barátnőm,wicca aki azt mondta amikor nálam volt,hogy nem zavar e engem az hogy figyel a lány.De én annyit feleltem,hogy nem.Bár néha picit félek,de ahogy ő mondta,amíg nem mondunk rájuk rosszat,addig kedvesek hozzánk.Ja és elfelejtettem mondani,hogy nálam a szobában mindig meleg van 28-30 fok,pedig egyáltalán nincs fűtés idefönt és minden szoba ami van mellettem hideg,kivéve ez az egy.Nos nem tudom hogy ez is egy ilyen fajta élmény,de én ezeket tapasztaltam eddig.

Többször álmodtam angyalokkal és fejlett spirituális lényekkel, ahogy tanítanak, gyógyítanak.
Egyik ilyen gyógyítás során egy nagy barlangban voltam, és kívülről láttam, ahogy egy hatalmas angyal egy kristállyal gyógyítja a testem. Ez elég spirituális, nem? :)

üdv,
vikibubus

Spiritizmus-Hinduizmus-Mitológia-és minden ami ezzel kapcsolatos,akit érdekel szívesen látom üdv!