Nehéz a jót befogadni
Elsőre talán meglepő, de vannak, akinek nehezünkre esik a jót elfogadni, befogadni! Hiába vágyunk a jóra, azért dolgozunk, küzdünk, hogy minél több jót megvalósíthassunk az életünkben, mégis amikor lehetőségünk nyílna, hogy megkapjuk, akkor csak szűken tudjuk a jót befogadni, vagy egyáltalán nem.
Vannak, akik azt érzik, hogy nem érdemlik meg. Másokban az egyensúly borul fel, vagy egyszerűen képtelenek több jó (és akár több rossz) befogadására. Vannak, akik attól félnek, hogy a jó után majd ugyanannyi rossz jön, vagy a sok jótól csak elszállnak, kiröpülnek.
Sokféle félelem, gátlás oka lehet a jó elutasításának, ki így-ki úgy védekezik ellene, miközben ezerrel küzdünk, hogy megszerezzük, és megteremtsük a jót az életünkben, széles e világban.
Pedig ha tudatosan megnyílnánk felé, képesek lennénk többet befogadni belőle, akkor észrevennénk, hogy pont annyi jó van, mint amennyire szükség van!
Te hogy állsz a jó befogadásával?
- Huszti Sándor - Önismereti tanító blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
114 hozzászólásOlvasgattam a félelmekről szóló bejegyzéseket és eszembe jutott egy film,ami nagy hatással volt rám a hetekben.
Tűzbiztos a címe és egy tűzoltó tönkrement házasságáról szól a történet,amit már a válás fenyegetett,de apja tanácsára elhalasztott 40 nappal.Erre a 40 napra kapott egy könyvet az apától,amiben minden napra egy apró kis kedvesség megtétele volt a feladat.A könyv is megjelent:Merj szeretni címmel.
Nagyon jól tükrözi a történet az emberi félelmet és az arra adott reakciókat,amit egy csöppnyi tiszta szeretettel fel lehet oldani:)
Mindenkinek nagy szeretettel ajánlom!
Angel
Sziasztok!!!
Egy kis gyakorlati eszmefuttatás!
Több mint tíz éve foglalkozom gyógyítással,és megosztanék veletek a tapasztalataim közül néhányat.
Elsősorban lelki problémákkal foglalkozom (depi.pánik,és különböző fóbiák,gátak oldásával) ,de ezeken túl
szervi betegségek rendbehozatala sem okoz gondot.
Tapasztalatom szerint,azok a személyek,(főként Hölgyek) akik hosszútávon különféle lelki megpróbáltatásokat,lelki fájdalmakat élnek át úgy hozzászoknak a fájdalomhoz (lelki maszturbációkhoz) mint a drogos a narkóhoz.Szükségük van újabb dózisra akár (generálják) szándékosan teremtenek olyan "helyzeteket",hogy a mindennapi lelki "betevő" fájdalmuk meglegyen.Én ezeket nevezem önsorsrontónak,(ha van az ismeretségi körötökben olyan aki folyamatosan panaszkodik,hogy a párom : balhézik,ittas veszekedős,esetleg agresszív...........) szerintetek miért nem lép ki a "ROSSZBÓL?" Tapasztalatom azt mutatja,hogy az esetek 90-95% azért NEM zárkóznak el az ilyen élethelyzetektől,mert megszűnik a lelki fájdalom forrása.
Át lehet Őket "vezetni" az élet napos oldalára,meg lehet velük ismertetni a BOLDOGSÁGOT .
Ennek az-az alapja,hogy érzelmileg,el tudja engedni a múlt fájdalmait,és teljesen érzelmektől mentesen tudjon visszagondolni az életében bekövetkezett csalódásokra,lelki problémákra.
Ezek után már képes lesz a jóóóóóó! elfogadására,befogadására!!!!
Éssss ha még nem untatlak.
FIZIKAI BETEGSÉGEK!
Csak akkor lép fel ha a Lélek rezgésszintje (energiája) lecsökken bármilyen megpróbáltatásból,amit az egyén nem tudott feldolgozni.
Mindenkinek a betegséghajlamai a születési dátumába van kódolva.
Amennyiben a lélek energia szintje rendbe jön a szervi betegségek is elmúlnak.Megtörténik a CSODA!!!!
Valakit ha érdekel mélyebben:
elérhetőségem:
www.lamech.hu
BOLDOG ÉLETET MINDENKINEK!!!!
A jó és rossz mint olyan nem létezik, emberi fikció az egész.
A befogadásról meg annyit, minden a gondolkodásmódtól függ, ez határoz meg mindent.
A gondolkodásmód szintekre osztható, ez jelenik meg minden embernél. Az emberek nem látják a szintbeli különbségeket ezért tévesen ítélik meg egymást.
Mindent tanul az ember még a gondolkodást is, csak nem mindenki képes vele élni.
A jó nekem jelenleg a még jobbat , a szerelmes párkapcsolatban élést jelenti . A Ji Csing ugyanakkor következetesen és egyáltalán nem homályos megfogalmazásokkal rendszeresen azt jelzi , hogy nem vagyok érett még rá , nem időszerű , majd , ne siessem el .És valóban : 1 . sivatagbakút szerelmembe lelkileg kést döftem , 2. az eszményi testű álomtündér leválását csak egy enyhe torokszorítás kísérte (könnyű maradt a szívem , noha régebben ilyenkor őrjöngtem , sírtam , kiabáltam , amint egyedül maradtam ) , és 3. amikor múlt hétvégén véletlenül felvettem egy hölgyet , aki dicsérő , érdeklődő szavakkal szinte körüludvarolt , végig annyira tartózkodó és hűvös voltam , hogy magam is csodálkoztam magamon , bár megfordult a fejemben , hogy talán még messze nem lenne a helyzettel való visszaélés , ha legalább feléfordulva egy kedves mosollyal viszonoznám a felémfordulását , bár az utolsó pillanatban a szemébe nézve feloldódtam és megláttam az Ő szépségét , így hát kapott a szája sarkára egy puszit , és hajnalban később aludtam el a szokásosnál ,mert nem akart az eset kimenni a fejemből . Viszont : amikor pár nap múlva megcsörrent a telefonom , és azt hittem Ő hív , mert véletlenül pont az Ő nevénél maradt a képernyő , akkor megijedtem , amin azóta is csodálkozom , de levonva a következtetést most már beépítem az énképembe , hogy ezek szerint félek a kapcsolattól . Valószínűleg elértem a skizofrénia végső , érzelmi tompasággal járó szakaszát .
Üdvözlettel : felacso
A jó elfogadása, befogadása tényleg sok embernek nehézséget okoz. Nagyon sokan rendelkezünk olyan blokkokkal, vagy programokkal, melyek az elfogadásra vonatkoznak. Én évek óta foglalkozom Spirituális válasz Terápiával (STV), és sok tapasztalatom van ebben a kérdésben.
Szinte mindenki arra vágyik, hogy kivánsága teljesüljön. Megfogalmazzák kérésüket, elképzelik annak teljesülését, mégis képtelenek befogadni a pozitív változásokat. Küzdenek az árral, ahelyett, hogy vele együtt hajóznának az élet tengerén.
Nekem is fel kellett ismernem határaimat, hogy el tudjam fogadni az életembe áramló pozitív enegiákat. Az én megoldásom az volt, hogy tudatosan tettem magamért, a változásért. Utamon igénybe vettem azokat a lehetőségeket, melyekkel megismerkedtem. Meditációkon, személyiségfejlesztő tréningeken, tanfolyamokon, kineziológiai kezeléseken, családállításon vettem, részt illetve blokkjaimat folyamatosan tiszttítottam SVT-vel is. Tudom, hogy az elmúlt években sokat fejlődtem, és azt is, hogy földi életem végéig még sokat kell foglalkoznom azzal, hogy lelkemben harmóniát, békét, boldogságot... teremtsek.
Ennek egyik állomása, hogy azt a sok jót, amit kapok felismerjem, elfogadjam, és ami velem történik, azt tényleg pozitívan értékeljem. Minden ami velünk törtéik fejlődésünket jelenti, az a kérdés, csak, hogy milyennek éljük meg. Azt pedig, hogy milyennek éljük meg, tapasztalataink határozzák meg. Pozitív tapasztalatok testi, lelki, szellemi egyensúlyt teremtenek. Pozitív gondolatokkal pedig teremteni tudunk. Meg tudjuk teremteni akár az elfogadást, befogadást is, és továbbléphetünk a jó megvalósításának következő lépcsőire.
Írnál valamit a Spirituális Válasz Terápia lényegéről?, hogy mit is jelent ez pontosan?
Kedves Sanyi
Látom, eltűnt a blogbejegyzés-Kavicsnak-
, ne haragudj.
Örülök, hogy ilyen jól sikerült a tábor.
Jó éjt Nektek.
Nehéz a jót befogadni.
Nagyon nehéz, de megér egy próbát...
Jót adni nagyon jó és kapni is óriási dolog.
De vajon honnan is tudjuk, hogy amit a másiknak adunk az neki jó ? Ez fordítva is igaz , hogy amit a másik ad nekünk azt Ő honnan tudja , hogy betalál vele nálunk? Ez egy örök problémám , hogy mennyit is adhatunk például egy szeretett párnak , a feleségünknek , hogy ne érezze , hogy sokak vagyunk? Nekem -igy ahogy e sorokon végig futottam- az a legnagyobb bajom , hogy imádok adni.Nem csak tárgyakról , hanem bármiről is legyen szó. Akár otthoni segítségnyújtás , akár a másik ember tehermentesítése , szinte bármit tudok adni amiről azt gondolom , hogy a másik örül neki. Lehet itt követem el a legnagyobb hibát. Egy idő elteltével szinte agyon nyomom a másikat a rengeteg adással és nem tud viszonozni , amitől egyre rosszabbul érzi magát . Ami a legnagyobb csapda ebben az az , ,hogy utána azt hiszem , hogy ezt a másik is tudja és szinte elvárom tőle , hogy adjon . Ami persze nem sikerül és ebből konfliktus generálódik .Ez nem tesz jót semmilyen emberi kapcsolatnak sem! De mi lehet a megoldás?
Valószinű az , hogy kell hagyni a másikat érvényesülni , nem mindent helyette megoldani és nem állandóan az élete része lenni. Fájó ezt leírni nekem , ez lehet az igazság vagy valami ilyesmi!
Sokszpr emiatt nem is veszem észre azt , amit Ő próbál adni , nem ismerem fel és emiatt nem is nagyon tudom befogadni , annyira el vagyok foglalva a saját adakozásommal.
Talán nekem is hagynom kellene , hogy megérezhessem és megéljem a jó megkapásának élményét.
Sziasztok,
Én úgy állok vele, hogy az életkörülményeim és a belső munkám során eljutottam odáig, hogy már nincs miért küzdenem, nincs megoldandó feladatom, és most egyszerűen csak unatkozom. :( Nagyon rossz érzés. Évekig azt vártam, hogy már csak jó legyen. Annyi sok mindent ki kellett takarítanom magamból, aztán amikor megértettem, hogy minden úgy jó, ahogy van, és nincs más dolgom, csak várni és figyelni, kiüresedtem és azóta rosszul érzem magam. :(
Kedves barátaim örülnek ennek az állapotnak. Azt mondják ez is egy önismereti fázis. Hogy nincs új célom (céljai csak az egonak vannak), hanem csak létezem és figyelek. Ez még egyelőre nem örömteli. Nem is tudom az lesz-e valaha.
Ti mit gondoltok? Tapasztaltatok már ilyet?
Kiüresedtem, akár egy pohár...
Nincs dolgom.....
Nézem ezt a poharat: üres.
Üres? - Annak látszik...
Látszik?
Láthatatlan.
Láthatatlan....mert űr... akkor mással érzékelem tán.
Üzemmódom átkapcsolom.
Bocsi, csak játszottam kicsit:-))
szeklice
Szeklice!
Köszönöm! :) Igen találó volt. Remélem én is át tudok majd hangolódni az új látásmódra. :)
Levezető.
...tapasztaltam magam is, kb. úgy egy éve. Úgy éreztem, hogy megéltem, megtapasztaltam már minden fontosat az életben, értékeset és értéktelent egyaránt.
Kiégésnek gondoltam inkább, mint kiüresedésnek...
Aztán valami idehajtott, elkezdtem olvasgatni, gondolkodni a saját magam és mások dolgain, és ma már se üresnek se kiégettnek nem érzem magam. Visszatért belém az élet.
Újra nevetek, mint valamikor nagyon régen, új barátokat, szinte "családtagokat" találtam, empatikusabb, megértőbb lettem, s tudom, ha bármi gondom adódik, bátram kipakolhatom, mert itthon vagyok...
... én is hasonlóképp fogok járni. :)
Köszi a választ!
Levezető.
...akkor biztosan.:)
Szokatlan, amít írsz és egyben talán irígylésre méltó is (ahogy a barátaid is mondják).
Azt gondolom, ez egy lépcsőfok, ahol megálltál vagy megakadtál.
Ha nem érzed jól magad, - egyrészt jó, mert ez egy pontos és fontos érzés, amiből kiindulhatsz. Másrészt ez most a talppontod, van honnan elindulni. Ha önismerettel dolgoztál, akkor már ismersz stációkat. Akkor tudod, hogy időnként lelassul a folyamat, találkozhatsz ilyen időszakkal.
Igen, olykor várni kell, érlelni és tenni a dolgunkat közben is. Hagyni kell érni a dolgokat, hogy a megfelelő időben felbukkanhassanak, kicsírázhassanak, szárbaszökhessenek.
Viszont, ha ez már hosszabb ideje tart, akkor nem biztos hogy annyira jó a helyzet...
Tapasztalatom szerint van dolgunk, feladatunk bőven. Szavaid alapján inkább kiégettnek tűnik a helyzet vagy valami hasonló állapotban lehetsz.
Nehéz élethelyzetekben/után szokott ez inkább előfordulni. (Nagy munkák/projektek után; nagy stressz helyzetek után pl munkahely elvesztése, társ halála, válás, stb.) Talán nem azt a feladatot végzed, ami igazán a tiéd. Vagy talán nem azt a feladatot végzed, ami igazán a tiéd.
A kifejezés: a kiüresedtem, számomra azt jelenti, - ha csak nem a meditációs kiüresedésre utalsz, - arra utal, hogy annyira kiüresedtél, hogy újra kellene építkezned, építened magadat.
Van tehát feladatunk, amiért itt vagyunk. És a legjellemzőbb arra, hogy ha ezt megtalálod, abban boldog vagy benne, bele tudsz merülni, tudsz lelkesedni, szinte megszűnik a világ és az idő is, amikor benne vagy. Ezt nevezik a flow, az áramlat állapotának. Szavaidból nem ezt olvasom ki, hogy ezt élnéd meg.
Az én tapasztalatom szerint, aki rátalál erre, önmagát is megtalálja és a lelki békéjét is. És a célok elkezdenek előbújni, értelme lesz a dolgoknak, tetteinknek, fontosnak érezzük magunkat.... Helyére kerül minden.
Kívánom, hogy megtaláld, rátalálj te is!
Ha ebben segíthetlek, külön öröm számomra. :-)))
Valami ilyesmi állapotra és ilyen fázisban lévő embereknek hoztam létre, alkottam meg az ERŐmerítőt. Talán számodra is. Örülök, ha ellátogatsz a honlapomra. Ha te is úgy érzed, segíthet, lehet, hogy itt a helyed! :-)))
Sütő Mária
www.eromerito.hu
Hát szerintem ez azt jelenti, hogy van még dolgod, csak épp nem tudod, hogy merre tovább. Szerintem ha célba értél volna nem unatkoznál :) Mondhatjuk azt, hogy most az a dolgod hogy NE unatkozzál.
Eddigi életem vélhetően legjobb "dolga" közeledik felém viharos sebességgel, most mégis félek kicsit a befogadásától.
Vagy talán inkább magamtól? Lehet, hogy nem vagyok még kész rá? Hogy méltatlan vagyok? Szeretem magam és úgy érzem, megérdemlek minden jót, és mégis...
Minden jót megérdemlünk és mindenre méltók vagyunk, csak mernünk kell elhinni, hogy megkaphatjuk és a mienk lehet most, mert már itt az ideje:)
A tudatalattink tele van gátlásokkal, félelmekkel, régi mintákkal, amik megakadályoznak bennünket a jó befogadásában. Tudatalatti tiszítására Gyurkó Zsolt ingyenesen letölthető meditációját használom (biztos van más módszer is, én ezt ismerem). Bejelentkezés után ingyenesen letölthető a gépedre.
Remélem hasznodra válik és segít Neked is. (Majd írj később a fejleményekről, amikor már utána vagy)
http://spirit.hu/gyurko-zsolt-veszpremi-klubjanak-2010.-junius-16-i-elad...
Szép napot kívánva Neked és Mindenkinek!
Szia Michaelita!
Reggel veled ébredtem:))),hogy milyen rég óta nem láttalak,mi lehet veled./aztán megnyugtattam magamat,hogy biztos nyaralsz/
Erre most egyszerre írjuk Szegesnek ugyanazt.:)))))
/ezt már Spiridínó nagymamájánál is eljátszottuk egyszer,csak akkor én fejtettem ki a Te gondolatodat,most meg Te az enyémet,úgy hogy egyszerre írtuk/
Érdekes lesz ez a nap is,és remélem szép is ,ahogy kívántad...
Üdvözlettel: Éva
Szia Éva!
Köszönöm kedves soraidat és azt is, hogy szeretettel gondoltál rám. Igen, pihenni voltam vidéken a családomnál, Gyulán a nagynénémnél és Csongrád megyében, a szülővárosom környékén, az Anyukámnál, Bátyáméknál, Bátyámék gyerekeinél.
Nagyon szeretem Pestet, szeretek itt élni és itthon vagyok benne, de jó hazamenni a szülőhelyem környékére is, az mindig feltölt és regenerál (s jó látni, hogy ott most is milyen szépek és csinosak a lányok, asszonyok:)
Érdekes ez a gondolat egyezés, a morfogenetikus mező meglétét, s anyagának rugalmasságát bizonyítja számomra.
Szeges!
Készen vagy rá, hogy elfogadd a jót, csak merd elhinni, hogy megkaphatod. Fogadd el, hogy érted, miattad van itt és engedd be az életedbe, mert megérdemled.
Legyen szép napunk mindannyiónknak és kívánom tiszta szívemből, hogy minden lelki erőnk meglegyen a széppé alakításához, és a szépségének, jóságának elfogadásához, befogadásához!
Itt az idő Szeges,azért a viharos sebesség.
Ne félj megélni. A szeretetet már birtokolod,talán még a BIZALOM hiányzik.
Hidd el már előre,hogy minden úgy jó,ahogy éppen történik,mert érted van ,és ez utólag úgyis mindig kiderül. Akkor aztán szégyellhetjük magunkat,hogy nem hittünk,bíztunk benne eléggé.:)))
Bizalom...
...mindkettőtöknek, és köszi a tippet Michaelita, de főleg azt, hogy "megszakítottad" miattam a pihenést...:)
Hogy regisztráltam és most írok először./Nehéz a jót befogadni
Eleinte azt gondoltam kicsit bolond vagyok
Később azt gondoltam már nem bírom tovább
Végül azt gondoltam nem bírom tovább mert bolond vagyok
Aztán ezt az egészet már" Hittem" is nem csak gondoltam
Végül eszembe jutott amit gyerekkoromban tanultam
AMIT HISZÜNK AZ LESZ VALÓSÁGUNK
És akkor megint gondolkoztam és akkor már ÉRTETTEM- ÉREZTEM
Félek
Félek a jótól és félek a rossztól talán a jótól még jobban.
Valahogy szokásommá vált félni,de ez egy rossz szokás.
Most ott tartok hogy Tanultam
Gondolkoztam
Tapasztaltam
Hittem
Éreztem
MOST-Felejteni tanulok mindent amit Tanultam Gondoltam Tapasztaltam Hittem Éreztem
mert nem akarok FÉLNI és
Mert EMLÉKSZEM volt olyan idő hogy nem féltem
Jó úton járok mert érzem borzasztó nehéz saját falainkat lerombolni melyeket Hittel építettünk
Jó úton járok mert meg meg látom nehézségeim hogy visznek előre
Jó úton járok a lerombolt falaim törmelékein
Jó úton járok bár a romok néha még felsértik lelkemet
Ujjá építem magam.