Közel 3hete fánkot reggeliztem (kb. 10éve nem ettem fánkot, nem hogy reggel, egyáltalán, nekem túl zsíros, de akkor jó ötletnek tűnt). Másfél órán belül hasmenésem lett, ami azóta is tart, kisebb - nagyobb intenzitással. Próbálkoztam a diétával, hátha segít. átmenetileg jobb volt, ahogy normálisan kezdtem enni, újra problémáim adódtak.

Két tippem van, ha a szervi eredetű okokat nézzük: elhúzódó ételfertőzés vagy epeprobléma (mindkettővel volt már alkalmam szembesülni, több ízben - gyenge emésztőszervrendszert "örököltem", anyai ágon).
De gyanús, hogy több van mögötte. Tudna tippet adni, vajon mi? Mert már ideje lenne megoldani.

Előre is köszönöm a választ :)

Hello!

Örülök, hogy megtaláltam ezt az oldalt, remélem nekem is tudtok segtíteni.
Kb. 2 hónapja fáj a gyomrom, ami midnig más és más melléktünetekkel jár,
hasmenés, émelygés, puffadás. Azt vettem észre magamon, hogy emiatt nem is akarok nagyon kimozdulni,
20 éves vagyok pedig csak, de egyszerűen ez mindentől elveszi a kedvemet,
és félek hogy rosszul leszek vagy hasmenésem lesz. Szóval egy ördögi kör.
Ez a betegségem már 10 éve is megvolt. Akkor is jó sokáig tartott. Éppen váltak a szüleim,
és új iskolába is kerültem. Szinte ugyanezek a tünetek voltak. Úgy múlt el, hogy anyukám rámijesztett, hogy ha nem múlik el, azonnal korházba visz. Abban a pillanatban semmi bajom nem volt.
LEhet, hogy lényeges, hogy egyedül lakok már 4 éve, a szüleim külön-külön külföldön ill itt.
Nagyon szeretnék meggyógyulni, az orvos azt mondja, ez csak idegalapon múködik, semmi komoly bajom nincsne, de nagyon rossz.

Köszi a választ!

a legelviselhetetlenebb fóbiám az eritrofóbia. valaki tudna tanácsot adni?:S pszichológussal max interneten beszélnék.

sziasztok! nagyon boldog vagyok, hogy rátaláltam erre az oldalra(persze nem véletlen) én is egy nagyon nehéz út végén járok, és így " tiszta" fejjel már sokkal könnyebb ilyen oldalakat is olvasni! Nálam 3 éve jelentkezett minden nap többször a pánikbetegség és minden velejárója, persze én is kaptam gyógyszert, amitől csak rosszabb lett, jártam ezer egy helyen, de semmi javulás, mígnem rájöttem, hogy a külső segítség nagyon jó, de nem elég,ha én nem teszem magamat oda akkor nem lesz belőlem semmi, és jöttek a gyógyszer nélküli napok, hetek,kínszenvedések, de megérte.... utólag megérte, csak én segíthetek magamon!!!!! Átgondolva a dolgot nem véletlen hogy én pont ezt " kaptam", mert volt mit tanulnom az önfegyelem, és önirányítás terén,én ma már hálás vagyok, hogy ezt végig csinálhattam, és tanulhattam, tapasztalhattam, közelebb kerültem a spirituális élményekhez!

Sziasztok!

Véleményeteket és tanácsaitokat várnám betegségemmel kapcsolatban. Ekcémás vagyok az arcomon, pontosan a szám körül de előfordul a szemem alatt is vagy a szemöldököm között. Az a legrosszabb amikor napra kimegyek mégjobban elterjed.... és nem használ semmi antibiotikumot etettek már velem de az persze többet ártott mint roncsolt más tájakon is. Már évek óta szenvedek tőle és a szteroidos kenöcsök sem igérnek nagy jövőt.

ezt olvastam lelki eredendőségéről az ekcémának:

//önelfogadási képtelenség. Aki nem szereti önmagát, az a társadalomban, a közösségben is feszült lesz, s egyfajta védekezést vesz fel, fallal építi körül magát. Mivel a bőr testünk külső felülete, és általa lépünk kapcsolatba a többiekkel, a környezetünkkel, ezért az ekcéma ezt a zavartalan kontaktust akadályozza meg. A betegség által uis. tisztátalanoknak mutatjuk magunkat, láthatatlanná tesszük a világ előtt valódi értékeinket. Egyfajta önszabotázst végzünk: "ha nem vagyok elég jó, akkor valóban ne legyek elég jó". Ugyanakkor egy figyelemfelkeltést is jelképez: "törődjenek velem többet, és vegyék észre az értékeimet
Ha a bőrbetegség az arcon üti fel a fejét, akkor az ekcémával küszködö egyén, az emberi kapcsolatokban, s párkapcsolatában érzi a fent nevezett "nem vagyok elég jó, mert nem felelek meg a másik, vagy mások igényeinek" érzést.//

Nem tudom ez mennyiben igaz de sokmindenben magamra ismerek sajnos. Mostanság főleg gondolkodtam azon hogy önszabotázst végzek, mert régebben úgymond többet foglalkoztam magammal és ezt értsétek úgy hogy "önkommunikáció" minden nap írtam és ezáltal sikerült elmélyülnöm egy kicsit a felsőbb énemben néha tényleg sikeresen! Ráadásul folyton úgy érzem, a családom nem ismer eléggé, nem látják mi lakozik bennem, nem látnak el mélyebben a személyiségembe. Nem is beszélek meg velük semmit se úgy nyíltabban, és ez tudom, nagyon rossz hatással van rám is, ha akarom, ha nem. Nem félek az emberektől és nem félek kimondani a gondolataimat, csak egyszerűen rosszul érint ha nem látják meg bennem azt, ami valóban rejlik. És tényleg nem látják meg :S

Bocsánat ha hosszú voltam az idézettel is. de szeretném ha reagálnátok legalább 1-2 szóval. sokat segítene.
Köszönöm!

Néhány hónapja kezdett dagadni kezem, lábam, s nehezen veszem a levegőt. Szorító érzés a szívem tájékán minden levegővétel. Fájnak a lábaim, különösen a jobb térdem, időnként görcsösen fáj a derekam és a hátam is. Rohamosan hízásnak indultam annak ellenére, hogy étkezési szokásaim nem változtak. Ami a legérdekesebb, hogy mindezen bajaim mellett úgy érzem, kiegyensúlyozott, békés, konszolidált életet élek, nincsenek megoldatlan problémáim, a sokasodó fájdalmaimtól eltekintve.
Természetesen tudom, hogy valami mégsincs rendben, de nem tudom, min és hogyan kell változtatnom.
Örülnék hasznos meglátásoknak, javaslatoknak, s bár tudom, hogy rajtam kívül senki más nem tudja bajaimat orvosolni, keresem a kulcsot a megoldáshoz.

Melinda

Sziasztok,
sokat hallottam már arról, hogy egy betegségnek lelki okai vannak, de valahogy soha nem tudom, hogy nálam mik ezek. Kisebb koromban sosem volt semmi bajom. Kifejezetten erős szervezetűnek, teljesen egészségesnek tartottam magam. Ez azóta megváltozott. Évek óta, állandóan van valami bajom, de az orvosok sosem tudtak pontos diagnózist felállítani.
Nemrégiben hányingerem volt folyamatosan, hónapokon át. Semmi nem segített. Kb.februárban jelentkezett, de nem először. Tavaly kb ugyanekkor ugyanez a bajom volt. Arra gondoltam, talán a túlhajszoltság miatt alakult ki. Ekkor ugyanis iskolába jártam és általában ebben az időszakban (február-március)már nagyon fáradt voltam. Tehát idén is előjött ez a hányinger...minden gondolatom ekörül forgott, hiszen egész nap éreztem. Nem tudtam rendesen semmire koncentrálni, pedig muszáj lett volna tovább tanulnom, mert közeledett az érettségi időszak. Aztán az írásbeli érettségi előtt kb.1 héttel, elmúlt a hányingerem. De az érettségit megelőző hétvégén megint valami bajom lett. Az a baj, hogy rendesen le se tudom írni, hogy mi a probléma...nem találom rá a pontos szót. Tehát akkor azt éreztem, hogy el fogok ájulni...nagyon rossz érzés volt, teljesen pánikba estem. Attól féltem annyira rosszul leszek, hogy nem fogok tudni vizsgára menni. Az ájulás érzés mellett valamiféle szédülést is éreztem, de nem a konkrét értelemben vett szédülést...nem tudom pontosan leírni. Ez a probléma azóta se múlt el. És ez sem most először jött ki nálam, már korábban is, 3 éve is volt ilyen, akkor kb.fél évig vagy még tovább is tartott. Először teljesen megrémültem. Annyira rossz volt, hogy aludni sem bírtam. Később már inkább idegesített a dolog és próbáltam róla nem tudomást venni...így el is múlt. Úgy gondolom, hogy mindkét esetben a feszültség, stressz áll(t)a háttérben. Akkor kis-érettségiztem és nyelvvizsgáztam, most meg érettségiztem. De a problémám az, hogy még most se múlt el, pedig már vége a vizsgaidőszaknak.
Emellett még más problémám is van. A hasam folyamatosan fáj, ez is már több hónapja. Orvosnál is voltam, de nem tudták megmondani, hogy mi bajom van. Szervi elváltozást nem találtak. Sokszor már reménytelennek látok mindent. Igazából már annyira hozzászoktam, hogy mindig van valami bajom, hogy azon lepődök meg, ha nincsen. Hozzáteszem még, hogy eléggé pesszimista ember vagyok. Ezenkívül aggodalmaskodó és azt hiszem egyáltalán nem viselem jól a stresszes helyzeteket. Gondolom ezek is szerepet játszanak a betegségeim kialakulásában. Gondolkodom is rajta sokat, hogy miért, de egyszerűen nem találok rá választ.
Szeretnék egy kis útmutatást kapni.
Köszönöm a segítséget.