Megbocsájtható-e a megcsalás, a hazugság? | Önmegvalósítás.hu

Megbocsájtható-e a megcsalás, a hazugság?

2008. július 03. csütörtök, 10:46 | husztisanyi

Megcsalás, féltékenység, hazugság, kényes és fájó téma, ha már volt róla tapasztalatod. Persze attól függ, hogy melyik pozícióban voltál a szerelmi háromszögben?!
Te képes lennél megbocsájtani a párodnak, ha kiderül, hogy megcsalt?
Hol van számodra a határ, milyen esetben tudnál megbocsájtani? Hogyan kellene közölnie, mit kellene tennie? Voltál már ilyen helyzetben? Sikerült megoldanod a problémát?

Domoszlai Katalin képe
Ha benne nincs sem megbánás, sem lelkiismeret
2013. július 28. vasárnap, 8:59 | Domoszlai Katalin   Előzmény

furdalás, amiért ezt tette, az azért van, mert a belső erkölcsi normája szerint ez oké.

Eszében sem lesz változni, ilyen esetben a megbocsátás, elnézés azt jelenti, elfogadod, hogy ez van. Újra meg fogja tenni, mert miért változtatna?

Nem jár a tette sem elutasítással, sem büntetéssel, sőt neki roppant kényelmes.

Ezek ismeretében dönts!

Bolf Jutka képe
A lényeg, hogy tanuljunk belőle!
2008. július 24. csütörtök, 18:55 | Bolf Jutka

Voltam már megcsaló és megcsalt is.Természetesen, megcsaltnak lenni sokkal fájdalmasabb, hiszen a büszkeségünket tépázza!Az ex-férjemnek az első nyilvánosságra került esete után, úgy gondoltam, jár neki még egy esély, amitől egy ügyvéd barátom óvva intett, mondván:"összeköthetsz erővel egy szálat, de a csomó örökre ottmarad".Természetesen két éven belül megismétlődött az eset, de ezt követően már elváltunk.Csúnya, botrányos válás volt, jócskán volt mit feldolgoznom, de rövid idő elteltével rájöttem, csak hálával tartozom nekik, hogy kirobbantottak egy nem működő házasságból, mert önszántamból nem tettem volna meg.
Mire tanított meg?Arra, hogy attól a perctől kezdve, hogy a pár egyik tagja "eljátszik a gondolattal", hogy máshol-másnál keressen boldogságot, akkor azzal a párkapcsolattal baj van és itt még "tettlegességről" nincs is szó!Ha pedig már meg is tette/tették, ott sok tennivaló nincs-persze van kivétel, ha a "csalót" megtanítja arra, hogy mi a baj a párkapcsolattal és képes rajta javítani-nem működik, nem jól működik a párkapcsolat, vagy esetleg nem is PÁR-ok!No és az biztos nem a "harmadik fél hibája, Ő esetleg katalizátor csupán!
Örök igazság, hogy:"nem azzal kell házasságot (párkapcsolatot)kötni, akivel együtt tudnál élni, hanem aki nélkül nem tudnál élni!"
Összegezve, le kell vonjuk a tanulságot, mit tettem be és mit kaptam a kapcsolattól és miért is történt midez velem?De sem megbántódni, sem megbocsájtani nem kell, mert nincs is mit!

naphold képe
Tévedések vígjátéka
2008. július 29. kedd, 17:39 | naphold   Előzmény

"Összegezve, le kell vonjuk a tanulságot, mit tettem be és mit kaptam a kapcsolattól" - nos igen. Nem árt rajta elgondolkodni. Vajon amit adtál, arra volt szüksége a párodnak? Vajon amit kaptál, arra volt szükséged? Megkérdezted-e gyakran, hogy mire van szüksége? Elmondtad-e, hogy mire van szükséged?
A párkapcsolatok sokszor mennek tönkre azért, mert ki akarjuk találni, hogy mire van szüksége a párunknak - pedig, ha tudnánk, hogy ami ilyenkor kipattan fejünkből, arra igazán nekünk volna szükségünk, akkor inkább megkérdeznénk. Sokszor a partnerek - akár fogvicsorgatva is - olyasmikkel bombázzák egymást, amire a másiknak nincs szüksége, de nem meri elmondani, hisz szereti a párját.
A másik dolog, amin megbuknak a kapcsolatok az, hogy azt hisszük, hogy ha már megtörtént az összeköltözés, esetleg a házasságkötés, akkor nem kell "csábítónak" lennünk, nem kell szerelmes szavakkal becéznünk, vagy épp dícsérnünk a partnerünket - hisz már úgyis a "miénk". Ilyenkor szokott belépni a "harmadik", aki nem csinál mást, mint azt, amit mi, amikor még csak ismerkedtünk a párunkkal.
Nem árt ezen elgondolkodni - már csak azért is, hogy a következő kapcsolatban figyelhess ezekre a dolgokra.
Kivánok sok szerelmes élményt és több figyelmet a következő kapcsolatodban!
Eta

Miért akartál bennmaradni egy rossz házasságban?
2013. július 31. szerda, 7:09 | Panka2011   Előzmény

"hálával tartozom nekik, hogy kirobbantottak egy nem működő házasságból, mert önszántamból nem tettem volna meg"
Úgy érted, a lányoknak tartozol hálával?
És miért akartál egy nem működő házasságban bennmaradni?
(Mazochizmusból?:))

Ezer oka van, hogy valaki miért marad benne
2013. július 31. szerda, 9:21 | Látogató (útkereső)   Előzmény

egy rossza házasságban.

Mert ez látta otthon, elítélendő volt válni.
A környezete ezt sulykolta belé.
Úgy gondolta, még helyrehozható.
A gyerekek miatt.
Félt, hogy már soha többé nem kell senkinek.
Félelem az anyagi megpróbáltatásoktól.
Félelem az egyedül töltött ünnepektől, magányos téli estéktől.
Nem volt hozzá ereje, bátorsága...

és még lehetne sorolni.

Ezeket már csak többnyire akkor veszi észre az ember, ha túl van a válás okozta traumán, sokkon és elkezdi felépítgetni önmagát, megjelennek az első "hoppá" élmények, amelyek pozitívan löknek rajta egyet. Persze még így is van jócskán hullámvasút, de azért egyre inkább simul a pálya.

Ezeknek nincs közük a párkapcsolathoz
2013. augusztus 02. péntek, 3:01 | Panka2011   Előzmény

Amiket felsoroltál, egyiknek sincs semmi köze ahhoz, ami a párkapcsolatban, a kettőtök viszonyában történik. Egyik sem vonatkozik a kettőtök érzelmi viszonyára, azaz arra, amitől párkapcsolat egy kapcsolat.
Csak csodálkozom és csodálkozom, hogy hogy lehet párkapcsolattól független dolgokra hivatkozva dönteni párkapcsolatról.
Olvasd el ezt is, most írtam: http://onmegvalositas.hu/comment/53817#comment-53817 .

Például: fél, hogy nem tud megállni a lábán anyagilag. Oké. EZ érv egy párkapcsolat mellett???! Ez egy érzelem, amivel nem szabad megterhelni egy párkapcsolatot, mert egy párkapcsolat nem ilyen érzelmek orvoslására való!
Esetleg már az elején azért választotta, hogy anyagilag támaszkodhasson rá - neki magának ne kelljen önellátóvá válni (ne nőjön fel)?... Hát ha ilyen tartalmakra alapoz egy szerelminek hazudott kapcsolatot, és ezt tudja is, akkor miért lepődik meg, amikor a másik félen is meglátja, hogy az nem szerelmileg viszonyul hozzá?...??
Hiszen ő sem szerelmi kapcsolatnak indította. Ki mint vet, úgy arat.

25 év házasság után csalt meg!
2013. december 01. vasárnap, 19:33 | Látogató (útkereső)   Előzmény

Kedves Mindenki!

A férjemmel 25 éve vagyunk házasok, nem panaszkodhatunk mindenünk megvan, nem vagyunk gazdagok. Van 2 főiskolás gyermekünk, akik itthon élnek velünk. Véletlen folytán találtam a telefonjában egy sms-t egy hölgytől amiben találkozót beszélnek meg. Rájöttem, hogy 3 éve folyamatosan csal a hölggyel, pedig itthon minden rendben volt azon a téren is ( akár minden nap). Én 46 a férjem 50 éves. Mi válthatta ki belőle, mert sajnos hiába kérdezem, próbálom megoldani, nem kapok választ. Szeretnék tőletek tanácsot kérni!

Köszönöm!

kérlek, segitsetek!
2008. augusztus 19. kedd, 12:09 | Gwenhwyfar (útkereső)

Kedves Mindenki!

Ide kapcsolódik, de kicsit mégis más...

Új vagyok itt, és ugy érzem, a világban is új vagyok, 35 éves nő létemre. Eddig nem mertem a titkomat senkivel megosztani, most reménykedem, hogy Ti tudtok segiteni... A történetem röviden: Működésképtelen házasságom alatt ismertem meg Valakit, aki mindenkinél különlegesebb. Ö kereste az ö Igaziját, mégis nekem belsö kényszerem volt hogy közeledjek Hozzá. Mindegy hogy hogyan, csak Vele. Jóbarátja akartam lenni, de több lettem. Eddig soha nem szerettem és nem értékeltem ennyire senkit! Ám Ő, az igazit meg nem találván, néhány csalódás után, ugy döntött hogy igazit többé nem keres, és egyszerre több barátnöt is szeretne, ugy hogy mindegyiknek jó legyen - most nem fizikai dolgokról beszélek. Én kaptam a "sok közül az elsö" szerepet, de mindvégig reménykedtem hogy ezt csak ugy mondja, hogy talán egyszer elég leszek neki csak én. Ö sokszor elöhozza, hogy szeretné ha nekem nem esne rosszul, ha neki más is lenne, attól még ugyanugy szeretne mint eddig. Hangsulyozza, hogy ö nem szerelmes belém, és igy ahogy engem szeret, többet is tudna szeretni. Elismeri, hogy valószinüleg nem lesz más, aki ennyire szereti mint én. Ekkor én mindig sirok, és neki rossz hogy sirok, és eddig azért nem lett neki más is, mert nem akart nekem rosszat okozni. Én most már könyörgök neki, hogy ne hagyja lezülleni az életét a multbeli sérelmei miatti buta elhatározásból! Miért nem elég neki az amit én tudok adni?! Itt most nem arról van szó, hogy csak titokban találkozhattunk, mert azok a találkozások megérték a sok hátrányt ami abból származott, és Ő nem is akart ilyen téren többet. Én most válófélben vagyok. Talán fél, hogy ha "szabad" leszek, valahogy mégis összekötnénk az életünket? Én nem félek, én titkon vágyom erre... És nem tudok szakitani vele, már többször megpróbáltam, mindig emiatt, de hogyan szakitsak ha ennyire szeretem?!!

Miért ilyen Ő velem? Ha azt mondja hogy nagyra értékel engem, akkor miért nem vagyok elég neki én?

Ti mit gondoltok erről hogy többet szeretni egyszerre? Szerintetek találna olyan nőket, akik azzal együtt hogy méltóak az Ő szeretetére - tehát nem utcalányok - beleegyeznek abba, hogy mindketten csak egy lesznek a másiknak a sok közül? Én ezt nem tudom elhinni, hogy vannak ilyen emberek!

Kérlek szépen, ha tudtok vigasztaló szót, vagy konkrét lehetöséget hogy mit tegyek, SEGITSETEK!!!

Előre is köszönöm!
Gwenhwyfar

Miért nem csak téged szeret!
2008. szeptember 11. csütörtök, 11:43 | Tamás Magdolna (útkereső)   Előzmény

Kedves hölgy!
Ezek a ragaszkodások, nehéz elválások a karmáról szólnak. Egyrészt neked: meg kell értened, kapcsolatotok csak rövid időre szólt. Találd meg benne, mit tanított meg ez a kapcsolat! Ezt a tudást egy másik kapcsolatban kell hasznosítanod. Engedd el ezt a férfit, mert egy nehezebb karmát , (adósságot) veszel magadra. Mindenkinek van igazi, ami biztos nem maga a mennyország, mert abban is van feladatunk de a férfi szeretni fog, nem akar elhagyni, megcsalni, segít az élet minden területén. Jóban, rosszban!
Ha mégis összejönnétek, ez a férfi soha nem lesz hűséges, mert nem te vagy az igazi. Ő még keresi!
A fájdalmat meg kell élni, mert az tanít, bölcsebbé tesz.
Én is megéltem, nehezen engedtem el, de az élet bebizonyította jól tettem! Minden jót, kitartás!
tamasmagdolna@freemail.hu

Kavics22 képe
Bár régi a beírás, de a tartalma nagyon is aktuális és sokat
2010. december 13. hétfő, 14:58 | Kavics22   Előzmény

Bár régi a beírás, de a tartalma nagyon is aktuális és sokat mondó. Megjegyzem, voltam már megcsaló és megcsalt is.
A volt kapcsolatból a tanítások a legértékesebbek, ezeket kell átmenteni, tudatosítani és a következőben hasznosítani. Tapasztalatom szerint a megcsalásnál a bizalom törik apró darabokra, amely aztán megmérgezi a légkört és kevés kivételtől eltekintve menthetetlenül a kapcsolat halálához vezet. Már azt sem hiszed el a másiknak, amit kérdez. Mindketten belefáradtok az állandó bizonygatásokba, bizalom-próbákba.

A bizalom hiánya ezer formában nyilvánul meg és mindenen rajta hagyja a bélyegét egyre intenzívebben és intenzívebben, amíg nincs más út, mint a kilépés.

Ha már megtörtént, akkor pedig nem szabad elmondani, mert ezzel a felelősséget a kapcsolat folytatásáért átteszed a másik vállára. Te feldolgozod önmagadban, a másikban pedig egyre növekszik a mérgezett tüske és az elviselhetetlen fájdalom.
Az pedig eleve intő jel, ha a kapcsolat legelején, elviekben a legforróbb, legszerelmesebb szakaszában történt a megcsalás.

Persze itt is kettőn múlik a vásár. :)

Működésképtelen házasságban miért csücsülsz?
2013. július 31. szerda, 7:13 | Panka2011   Előzmény

"Működésképtelen házasságom alatt ismertem meg Valakit"
Ezt nem értem.
Ha valami nem jó, miért üldögélsz benne?
Javítsd meg, vagy hagyd ott!
Miért választod a Számodra rossz verziót?:-o
Nem azért házasodtál, hogy szerelmi életet élhess? Akkor mért törődsz bele, hogy ez nem működik?

"Ti mit gondoltok erről hogy többet szeretni egyszerre? Szerintetek találna olyan nőket, akik azzal együtt hogy méltóak az Ő szeretetére " " nem tudom elhinni, hogy vannak ilyen emberek!"

Én ilyen vagyok!

"Én kaptam a "sok közül az elsö" szerepet"

De ezt nem tudom elfogadni.
Csak az egyenrangúságot.

házasság, szex
2013. augusztus 01. csütörtök, 11:34 | Kálmán Kati (útkereső)   Előzmény

Az ember nem azért házasodik, hogy szerelmi életet élhessen... Azt (az állatvilághoz hasonlóan) házasságon kívül is megteheti.

fehercsongor képe
Régen sokan az érzelmi biztonságért
2013. augusztus 01. csütörtök, 23:47 | fehercsongor   Előzmény

házasodtak,aminek a szex is része volt,mint kezdeti lángolásuk szokásossá vált maradványa. Felcsapó indulataikba te is beleélheted magad,ha elképzeled,hogy a párod azt az okot,amiért összeházasodtál vele,mással csinálja,inkább másokkal éli meg,mással osztja meg lelkesen,mással érzi át,és emiatt téged hanyagolni kezd,kevesebb jut belőle neked,vagy csak neked tűnik úgy.
De ezt könnyen kiküszöbölheted:egyszerűen az értékrendedet változtasd meg:Tedd azt az okot,vagy okokat e saját értékrendedben sereghajtóvá,mondjuk az afrikai éhezőkkel való együttérzés időszakos adakozási fellángolásokkal elcsitítható fájdalmával egyenlő erősségűvé.
Fogadd el tiszta szívvel ami nem tetszik,vagy felháborít:dolgozd fel ,és ha már nem kelt viharokat benned,akkor tényleg huszadrangúvá vált,és ezt utána tudatosíthatod is magadban.Létezik erre alkalmas meditáció.Üdvözlettel:felacso

fehercsongor képe
Megihletett ez a 2008-as segítségkérés.
2013. augusztus 02. péntek, 22:18 | fehercsongor   Előzmény

Az én élete valódi élményei ajándékok voltak.Többnyire váratlanul jöttek és értek véget,nem erőszakoltam ki őket a sorstól.Gondolkodással tervezéssel,elvárással,vággyal csak rontottam rajtuk:izzadságszagúvá váltak.A valódi kapcsolatoknak szerintem megvan a maguk előre megírt sorsa,és a résztvevőknek nincs más dolga csak belefeledkezni és élvezni a dolgok természetes gördülését ,ismétlődését.Heroikus erőfeszítésekkel meg lehet próbálni bizonyos valószerű veszélyeket előre elhárítani,pl.késleltetni a szétválást,de az erre fordított energia az együttlét végtelen pillanatából dob ki,egy egy aggódó szemlélővé tesz a nyílt szívű és nyílt elméjű résztvevő helyett.A jelenben való közös szétáradás helyett a lehetséges jövővel kezdesz harcba.A vágy hogy valami így legyen,úgy ne legyen,és a társ ilyen legyen,és ne éppolyan amilyen éppen:szintén ugyanehhez vezet,vagyis az éppen való elutasításába,vagy csak feltételes ,záradékokkal ellátott elfogadásába börtönöz. Játszmákká alakuló ismétlődő csatákhoz vezet,aminél egy idő után már mindkét fél előre tudja,hogy mikor ki mit fog mondani és mi lesz a reakció erre.Az élet mindig a számodra legjobb legalkalmasabb tapasztalási lehetőségeket kínálja fel.Mindegyik önmagában és a benne rejlő lehetőségben kerek.Résztvételetekkel kibomlik a kapcsolat rózsabimbója magától,napfény vagytok számára,de a nem akart jövőtől való félelmed felhőként beárnyékolja,és az egyre gyakoribb számonkérése a szirmoknak olyan mint a jégeső.Azt hogy illatos,csupa tüske,színes vagy fakó lesz a virág,vagy milyen rovar rágást vonzza be,azt mélyebb szinten határoztátok el már a kapcsolat lelki rügyfakadásakor.Azt viszont bármely pillanatban megítélheted,hogy ez ahogy éppen most van,az élvezhető-e,az jó-e neked.Ha nem,ha igen:dönthetsz:folytatod,vagy megvonod a fényed ettől a kapcsolattól.Legtöbb esetben a félelem,ami miatt nem lép ki az éppen szenvedő:talál-e másikat,szürkének tűnnek a még jobbhoz való töltekezés időszakában a hétköznapok a már megszokott "rossz" hiányában,vagy egyszerűen fél akarattal letörni a közös virágot,és hagyni emlékké száradni azt.Nagyon mély belső bizonyosság kell ahhoz,hogy biztos legyél benne:bármit döntesz is csak a számodra legjobbak között válogatsz,és bármi szörnyűség vagy felemelő történik is veled:az mindenképpen csak az ott és akkor lehetséges legjobb lehet.Nem tudsz úgy dönteni,vagy nem dönteni,hogy ne ez legyen.Üdvözlettel:felacso
U. i . :Amit leírsz,abból én azt érzem ki,hogy amíg egy "érettebb" szakaszba nem kerül,addig te nem lehetsz az igazi neki,még ha megfeszülsz sem.Ezt ha jól értem megfelelő cukormázzal ,de a képedbe is vágja.Ez nem a te hibád,de nem is az övé.Némi szadomazochizmust persze kiérzek ennek a helyzetnek a részetekről történő rituális újra,és újratárgyalásából.Abban nincs semmi rossz,ha nyíltan megbeszélitek,hogy jelen pillanatban neki nem kellesz együttélő társnak,és jelenleg úgy gondolja,hogy később se,de te meg azt szeretnéd ha szerelmes társaddá válna ő.De ha ezt egyszer tisztáztátok,és mindketten külön külön is tiszta szívvel elfogadjátok ,hogy jelenleg ez van,még így is fölvállalom a kapcsolatot,és agyatokban elmentitek a helyzetetek,a pillanatnyi szándékaitok milyenségét,akkor a folyó kapcsolat örömeiben kell újra fejest ugorni és lubickolni,és a stratégiai kérdéseket majd akkor vessétek fel újra,amikor valamelyiktek helyzetében a kapcsolatotok szempontjából fontos változás következik be (pl.befejeződött a válásod,stb.).Nem lehet mindig csak a borús jövőt számonkérni egymáson,mert akkor mikor éltek?Azokat a pillanatokat próbáld gyakorítani(jönnek maguktól is,engedd el magad),amire a szíved visz,amikor kiteljesedettnek érzed magad,amikor maguktól,könnyen,elegánsan történik minden,hogy majd az életfimeden ne sírva vígadj,hanem kacagj,és könnyes szemmel mosolyogj.

fájdalmas válasz
2013. december 11. szerda, 17:56 | kovron (útkereső)   Előzmény

Sajnálom, az a férfi nem szeret téged , ha szeretne akkor harcolna érted és csak te kellenél neki.
Pontosan tudom, hogy milyen fájdalmas az amit neked írok, de csak sebket fogsz szerezni ha ezzel a férfival nem szakítasz.

Én egyszer megpróbáltam megbocsátani és nem sikerült
2008. augusztus 27. szerda, 12:28 | xydan

Én egyszer megpróbáltam megbocsátani és nem sikerült. Nem tudtam elfeledni, hogy volt egy másik lény, akire ő jobban vágyott mint rám. A jövőben is, ha megcsalnak majd engem nem fogom megpróbálni megjavítani a kapcsolatot. Azt addig kellett volna, amíg nem csaltak meg.

Szerintem nincs jogunk elvárni mástól, hogy változzon meg. Csak magunkat változtathatjuk. Vagy elfogadod, hogy ő másokkal is akar lenni (korrekten elmondta) és igy maradsz vele boldogan, vagy menj el tőle és hagyd őt boldognak lenni másokkal.

Szerintem Te nem azért haragszol rá, mert erkölcstelennek gondolod, hogy ő több nőbe is tud szerelmes lenni, hanem az, hogy azt nem tudod elfogadni, hogy nem csak beléd akar szerelmes lenni. Szerintem felesleges reménykedned, ha mégis be adná a derekát, később kimutatná neked, hogy haragszik, mert kioltottad belőle a tűzet, és egy megkeseredett emberrel nem akarhatsz te sem együtt élni.

fehercsongor képe
Ki szóljon hozzá ? Aki voltam , aki szeretnék lenni , vagy aki a
2008. szeptember 11. csütörtök, 1:23 | fehercsongor

Ki szóljon hozzá ? Aki voltam , aki szeretnék lenni , vagy aki a kettő közt zuhan , és félszemmel ide , félszemmel oda kacsint ? Aki voltam , az egyértelműen egy visszafordíthatatlan dolognak tekintette ,egy begyógyíthatatlan végzetes sebnek a kapcsolatban , aminek , -hosszas töprengés után - , azt ismerte a lényegének fel , hogy a lelkünk összetartozásának az egyetlen kifejezője testi szinten az , hogy az érintéssel járó kellemes cselekedeteket kizárólag egymással kívánjuk végezni , mert ez így jó , és helyes . Úgy gondolta , hogy hűtlenségkor jobb távolabb lépni az elszakadó társtól , teret engedve neki , hátha csak a fojtó , fülledt bensőségességből menekül , hadd tapasztalja meg a távolságból eredő vonzást is . De tudta azt is ,hogy ezt nem ússza meg szenvedés nélkül , mert érzelmileg kötődik . Nem akarta elfogadni a lehetőségét , hogy ő is egyszer majd megcsalt lehet . A fájdalmat társitotta hozzá ( közhelyes ) . Inkább megkötött egy egyoldalú alkut a világgal , hogy ha nem csal ,akkor ő sem csalatik meg . Nem tudta , hogy jutalmat , viszonzást várni megront és bűnbe visz . ( A bűn következménye a szenvedés , ami mindig visszautal rá . )Ugyanakkor mégis ő volt az , aki amikor őszintén kitöltött egy lélektani tesztet , akkor az eredményen hitetlenkedve elcsodálkozott , mert különösebb értékelés sem kellett annak megértéséhez , hogy valami benne arról ábrándozik ,hogy kipróbálja más nővel is , ami Vele a legjobb . Bukni akarok - fogalmazta meg magának . És ki volt akivel ezt először megbeszélte (sok egyéb más megtárgyalnivaló között ) ? Persze , hogy a társával , feleségével ! Vissza is kapta később az öszinteséget . Akkor összeomlottam , ma már megéltem azt a számomra meglepő szeretetérzést is , amivel egy általam testileg is kívánt személy (sajna , nem irántam való ) fellángolásában gyönyörködtem , amint az éppen fellobbanóban levő érzelmeit osztotta meg velem . Tulajdonképpen féltékeny lehetett volna a kapcsolatunkra a barátja , csak szerencsére a szellemi - , és a lelki bensőségességet nem tartjuk egyenértékűnek az ugyanolyanmértékű testivel , hanem jó materialistaként csak másodlagosnak , kevésbé veszélyesnek .
Aki zuhan , már nem vígasztalan . Pillanatnyilag elhitt enyhítő gyógyírja , elringató , vígasztaló esti meséje hasonló helyzetekre az , hogy bármit kiragad a semmiből , az a kettősség világában rögtön szétszakad ,és hiába hajítja el magától jó messze az egyik felét , pályája során kikerülhetlenül belebukik , mert a dédelgetve örökké megélni kívánt félrészt vonzza a kiegészítője , és mivel el nem engedem , magamhoz szorítom , így engem is repít oda ,ahol majd megélem azt is . Másként fogalmazva , mivel az idő azt is jelenti ,hogy nem egyszerre látok mindent , a tér pedig azt is , hogy mindent nem láthatok egyszerre , ezért egyszerűen nem láthatom mind a két oldalát ugyanannak ,sőt még ha egy idő múlva meg is látom a másik oldalát , nem biztos hogy felismerem azt ,hogy ugyanahhoz az eseményhez tartozik . A második képből nem világlik ki olyan egyértelműen az , hogy a kiteljesedéshez meg kell tapasztalni a dolgok minden oldalát . Abban meg csak reménykedem , hogy a test számára szenvedéssel járó megtapasztalásokat már magasabb szinten lévő tudattal fogom kuksizni .
Ez egy gondolatmenet. Hol a hibája , hol a bakugrás , a téves kiindulópont benne ?
Megcsalt : voltam , de alaposan hozzájárultam a megtörténtéhez .
Nyíltsisakkal , kegyetlenül visszacsaltam , mert nem tudtam megbocsátani , és kíváncsi is voltam .
Hibáztam , hogy nem hagytam ott rögtön ,megteremtve ezzel az újrakezdés alapját .
Ma már amennyire képes vagyok , annyira nyílt szívvel megyek bele minden kapcsolatomba , legyen az bármilyen szinteket érintő ,és igyekszem a kettőnk korlátain belül a lehetőségeket teljességgel kiélni . Ha más kell , vagy ez a vágy meg is valósul , az egy figyelmeztetés arra ,hogy felmerült a kérdés : Megújítás vagy búcsú ? A következő pótolhatatlan lény megismerésének reményében ilyenkor én inkább a búcsúra szavazok , és megköszönöm Istennek , hogy kiüvölthetem magamból az elválásunk fájdalmát , és ezzel semlegesíthetem a megismerkedésünk csodálatos és felizzó gyönyörét . felacso

Sziasztok! Van egy kedvenc írásom a témával kapcsolatban a
2008. december 16. kedd, 20:12 | Névtelen (útkereső)

Sziasztok!

Van egy kedvenc írásom a témával kapcsolatban a hűségről/hűtlenségről...

Ma már egy szabad világ van... ahol mindenkinek mindent szabad...
És sokan így is élnek...

De...

Azt álltalában nem vizsgálja senki sem -egy pszichológus sem-, hogy hogyan működik a (sokszor ajánlott és javasolt) hűtlenség és félrelépés energetikai szinten egy kapcsolatban...

Vagyis, hogy milyen kárt okozunk ezzel a kapcsolatban a másiknak és magunknak...

van egy kedves barátom, akinek a hűstlenséggel kapcsolatban van egy "Nagy Mondása":
Mindenki csak magát tudja megcsalni.
Mindenki csak magához tud hűséges lenni.
Mert mindenki visszakapja azt, amit a másiknak ad, és amit a másikkal tesz.
És ezen érdemes mindig egy kicsit elgondolkodni, mielőtt az ember "a tilosban" kezdene el horgászni...
hogy nekem hogy esne (nekem hogy fog majd esni) ez?

És akkor MOST ez a bizonyos kedvenc irásom a témához kapcsolódva Ching Hai Mester követőinek magyar honlapjáról, a www.kozvetlenkapcsolatistennel.hu -ról:

Fogadd és olvasd sok Szeretettel:

Csizike ;-)

csizike1@gmail.com

;-)

Gondolatok Ching Hai Mestertől: (részlet)

Az öt szabály

4. Tartózkodj a szexuális félrelépéstől

Kérdés: A nyomtatványodban láttam, hogy van öt előírás. Ha az ember egyszer beavatott, akkor eszerint az öt előírás szerint kell élnie?

Mester: Igen, igen, igen. Ezek a világegyetem törvényei.

K: Nem értem a "szexuális félrelépést".

M: Ez azt jelenti, hogyha már van egy férjed, ne gondolkozz a másodikon. [Nevetés] Nagyon egyszerű. Élj egyszerűbb életet, mindenféle bonyodalmak és érzelmi viharok nélkül. Igen. Mert ez másoknak fáj. Nem bántunk másokat, még ézelmileg sem. Erről van szó. Megpróbáljuk elkerülni a konfliktusokat, megpróbáljuk elkerülni a szenvedést érzelmileg, fizikailag, mentálisan, mindenkivel, különösen a szeretteinkkel kapcsolatban. Ez minden.

Ha már van valakid, ne mondd meg a férjednek. Jobban fáj, ha elmondod. Csak oldd meg lassan és csendesen, és ne valld be neki. Mert néha az emberek azt gondolják, hogy ha viszonyuk van valakivel, akkor hazamennek, bevallják a férjüknek vagy a feleségüknek, és ez egy nagyon bölcs és becsületes dolog. Ez értelmetlen. Semmi haszna. Már úgyis hibáztál. Miért hozod haza a szemetet és hagyod, hogy mások élvezzék? Ha ő nem tud róla, nem érzi magát olyan rosszul. Maga a tény, hogy tud róla, az fájdalmas. Ezért megpróbáljuk a problémát megoldani és máskor nem elkövetni, és ez minden. Jobb, ha nem beszélsz a partnerednek erről, mert az fáj nekik, fáj a partnereidnek.

Részlet a "A túlvilág rejtélye" c. előadásból
Az azonnali megvilágosodás kulcsa - Bemutató kiskönyv 40-41. old.
Ching Hai Legfelsőbb Mester beszéde
ENSZ, New York - 1992. június 26
(eredetileg angolul)

K: Azt mondtad, hogy elítéled az erkölcstelenséget. Mit értesz szexuális félrelépés alatt? Az rossz?

M: Én nem ítélek el semmit. Csak a helyes életmódot hirdetem. És szabad vagy, hogy azt kövesd. Rendben? Én nem ítélek el semmit. Ha úgy érzed, hogy ez megbélyegzés, akkor ez nem igaz. Csak az a helyzet, hogy rossz irányba mész. Most vissza kellene térned a jó irányba, ha meg akarsz érkezni a célodhoz, ami Isten Országa.

A túl sok szexuális túlkapás és élvezet kifárasztja a testedet, és kimeríti a tudati erődet, amit meg kellene őrizned a legnagyobb megvilágosodáshoz, hogy segíts önmagadon és az emberiségen. Ez így nemesebb. Ez minden, igen. A szexuális félrelépés azt jelenti, hogy túl sok barátnőd, és túl sok barátod van. Túl sok férjed és feleséged. Ez kimeríti az energiaraktáradat. Rendben?!

"Becsüld meg az életet, kezdd a megvilágosodással"
37. magazin, A Mester mondja
Ching Hai Legfelsőbb Mester szavai
Denver, Colorado, USA - 1993. április 10.
(eredetileg angolul)

Amikor elvonulásra vagy csoportos meditációra jöttök, jobb, ha nem nézelődtök túl sokat. Tudom, azt mondtam, hogyha nem. ha nem nézel rá egy nőre, akkor nem vagy normális (nevetés). De ez csak annak a srácnak szólt, csak hogy tudassam vele, hogy ő normális. Ő egyedülálló, agglegény. Amikor lát egy szép nőt, persze hogy megnézi. De minél kevesebbet néztek, annál jobb nektek. Főleg, ha már házasok vagytok, vagy van egy barátnőtök, van egy férjetek, van egy barátotok. Minél kevesebb a zűrzavar, annál jobban tudtok koncentrálni a kapcsolatotokra, és akkor sokkal több előnyötök és boldogságotok fog származni abból a kapcsolatból. Ez erősíteni fogja az önbizalmatokat és a lelkesedéseteket, hogy mindennel haladjatok az életben, beleértve a spirituális meditáció gyakorlását is. Csak ne merüljetek el túlzottan mindezekben a fizikai örömökben, mert aztán fáradtak lesztek, hogy leüljetek meditálni, túl kevés időtök lesz, hogy spirituális gyakorlásra szánjátok rá magatokat. Ezért mérséklettel minden jó.

Ha szükségetek van egy barátnőre vagy egy barátra, ha magányosnak érzitek magatokat; ha akartok valakihez beszélni, ha azt akarjátok, hogy valaki mindenhová veletek menjen, akkor az rendben van. De ne nézelődjetek tovább. Ha találtok egyet, ragaszkodjatok hozzá és dolgozzatok érte, mert így lesztek boldogok! Minél több partneretek van, annál kevésbé vagytok boldogok. Higgyetek nekem! Ezért tanácsolja az összes Mester azt, hogy csak egy házastársatok legyen. Nem azért, mert irigyek rátok, vagy bármi mást mondanak. Még nem is igazán az erkölcsről van szó! A saját érdeketekben van, hogy csak házasok legyetek, vagy egy partneretek legyen. Amellett, hogy persze erkölcstelen is, ha túl sokat repkedtek, és másoknak érzelmi sérülést, fájdalmat és sebet okoztok, és mindenkit szíven találtok. Boldogtalansággal jár, ha ezt teszitek. Nagyon, nagyon boldogtalannak, üresnek fogjátok magatokat érezni.

Van egy különbség a szeretkezés és a szex között. Sajnálom, hogy nyíltan meg kell mondanom nektek. Nincs ebben semmi rossz, ugye? Szeretkezéskor együtt vesztek részt benne érzelmileg, lelkileg, testileg, értelmileg azért, hogy egyek legyetek, hogy egyesüljetek a partneretekkel, megosztva mindezt a szeretetet és ragaszkodást, ami bennetek van. Az egész lényetek részt vesz benne.

A szexuális kapcsolat csak ennek az átmeneti testi vágynak a kielégítése egy időre, ami után nagyon üresnek fogjátok érezni magatokat. Néha nagy bűntudatotok lesz, és ettől megbetegedtek, borzasztó betegséget is kaptok. Mivel ezt szokásként teszitek, ezért bármilyen partner meg fog felelni. És elfeledkeztek óvatosnak lenni. Nincs ott a testi ellenálló képességetek sem, hogy megküzdjön a betegséggel, ha az netán ott lenne. Mert alacsony szinten vagytok erkölcsileg, érzelmi beteljesülésben, és alacsony szinten vagytok a lelki védelemben, alacsony szinten az értelmi felkészülésben. Minden alacsony szintű, amikor csak alkalmi szexuális kapcsolatotok van. A testetek gyenge, a tudatotok gyenge, a lelketek gyenge. Így amikor elkaptok egy betegséget, végetek van.

Ha szeretkeztek a partneretekkel, az más. Boldognak érzitek magatokat. Szeretve érzitek magatokat. Gyengédnek érzitek magatokat, érzitek az együttlétet. Bizalmat éreztek. Minden magas szinten van. Az érzelmetek magas szinten van. A tudatotok magas szinten van. A lelketek magas szinten van. A szenvedélyetek magas szinten van. A szerelmetek teljes. Ezért egy más szinten lévő lények vagytok. Semmi sem érinthet meg titeket! Minden ellenállással fel vagytok vértezve. Bármilyen kis betegség kerülne elétek, a testetek azt ki fogja javítani. Az még nem is kerül elétek, mert az egész lény felkészült erre a két ember közötti legfelsőbb szerelmi aktusra, felajánlásra és egyesülésre. Olyanok lesztek, mintha egyek lennétek. Így minden rendben van; minden tiszta. Nem érzitek utána magatokat mocskosnak, nem érzitek magatokat bűnösnek, nem érzitek magatokat üresnek, nem érzitek magatokat kimerültnek. Esetleg kissé fáradtak vagytok, de csak a boldogságtól. Ez nem olyan, mint a kimerültség, az üresség, a kiszívottság érzése, hogy csak a saját fizikai kielégülésetek miatt éltek vissza a nemiség aktusával. Ez teljesen más. Ezért kell hűségesnek lennünk, dolgoznunk a kapcsolatunkért, mert ez fog nekünk boldogságot hozni. Nekünk, elsősorban. Minden egyéb másodsorban jön.

Bármilyen szabály, amit a régi korok Mesterei ránk hagytak, az a bölcsesség óceánja. Az nem korlátozás. Az nem az ellenőrzés egy módszere. Az nem egy parancsoló jellegű kijelentés. Az értünk és a boldogságunkért van. És azt követni egy nagyon, nagyon bölcs dolog. Tehát ha semmi gondot nem akarsz, akkor hagyd abba a túl hosszú bámészkodást. Lehetsz udvarias és barátságos, de ne keresd szándékosan a bajt, főleg másét ne. Ha ezt tudod, akkor ne nézelődj. Persze néha nem tudod és nézelődsz, aztán gondban vagy. Az valami más. Ha már tudod, akkor ne kezdd el. Épp elég rossz, ha nem tudod, elkezded, aztán később törődnöd kell vele. De ha már tudod, hogy ők valaki máshoz tartoznak, akkor jobb, ha soha-soha el sem kezded. Rendben? Mert súlyos gondba kerülsz.

Ha már van más valakid, akkor az előzőn csak túl kellene tenned magad. Nem használ neked. Normális esetben amikor a múltra tekintünk, az mindig jobb. Elfelejtjük a rossz részeket. Csak a jókra emlékszünk. De a jelen a legjobb. Amikor a jelenlegi helyzeteddel törődsz, a jelen kapcsolatoddal, az mindig azonnali hasznot hoz. Ha mindig a múltra vagy a jövőre tekintesz, az semmit nem hoz neked, csak aggódást, sajnálatot, megbánást és illúziót. Tehát mindig a jelenre tekints, akár üzletről, spirituális gyakorlásról, elvonulásról, vagy személyes kapcsolatról van szó. Mert az az egyetlen dolog, ami itt most hasznot hajt neked. A múlt semmit nem tehet. Mindig olyan illúziónk van a múltról, hogy az jó. Az nem jó.

Részlet "A gyakorlásunk javításának módszere" c. cikkből
101. magazin, A Mester mondja.
Ching Hai Legfelsőbb Mester beszéde
4-napos menzetközi elvonulás, Washington D.C., USA - 1997. decemben 26
(eredetileg angolul)

Web www.kozvetlenkapcsolatistennel.hu

zombik
2008. december 18. csütörtök, 2:45 | Kalki (útkereső)

Én képes voltam megbocsájtani, bár érteni, soha nem értettem meg. Amikor nekem
lehetőségem adódott, már a puszta érintésére is lelkiismeret furdalásom támadt. Miért is esett
rosszul, hogy pár percig nem túl közel kerültem egy másik nőhöz? Arra gondoltam, mit érezne,
ha látna minket. És ha egy picit is szeretne még, akkor fájna neki. Aki megcsalja a másikat
miközben tudja, hogy ezzel elviselhetetlen fájdalmat okoz, azt én szimplán pszichopatának gondolom.
Miért is? Mert ez nem jelent mást, mint a beleérzőképesség teljes elvesztését vagy hiányát.
Tehát ha egy nő megcsal, és azt közli, akkor szakítási kísérletről lehet szó. Egy másikkal tehát azért van
, hogy elszakadjon tőled. Ebben pedig a másik félnek, nincs szerepe, mert ebben az esetben a megcsalás,
egy pszichopata egoizmusával zajlik le. Ebben benne van az, hogy csak én ne sérüljek meg és valahogy kimásszak ebből, leszokjak róla, elfelejtsem. Nem szimplán arról van szó, hogy kevésnek érez, arról van
szó, hogy megsemmisít, és nem érdekli ha te következő napodon leugrasz egy szikláról. Itt a nem szeret, szeret dualizmusának nincs semmiféle jelentősége, hiszen azzal ellenséges aki őt egykor vagy egészen odáig a legszebbnek látott, vagy akivel boldog volt az ágyban. És ezzel a valakivel szemben neki nem így kellene viselkednie, elgondolkodtató hogy a kutyáját, gyerekét molylepkéjét kabátját táskáját nem teszi ki ember ekkora szenvedésnek, érdekes mód azt akivel hosszabb-rövidebb ideig együtt volt, vagy a legközelebb került hozzá, a következő pillanatban már a taigetosznak indítja. Tehát ha valóban szeret, akkor rosszul érzi magát tőle, idegennek érzi és kérni fog, hogy megbocsáss neki, mert tudja, hogy neked mekkora fájdalmat okozott. Ettől még nem lesz hosszúéletű a kapcsolat, egy ilyen trauma szerintem, lappang ás dinamitként robban az első veszekedéskor. Én nem csaltam meg soha senkit sem, szerencsére nem jutottam odáig, de mégis azt sejtem, hogy aki megcsalja a másikat, abban nincs semmiféle empátia, az nem gondol a másikra, hogy vele mi lesz. A véleményem pedig az, hogy aki csal az képtelen a szeretetre, nem csak azzal, akit megcsal és nem csak azzal akivel csal, hiszen általában mindkettőt csalja. Érzéketlen pszichopata aki a következő kapcsolatában sem fog másként viselkedni. Ugyanez a véleményem azokról is akik játszmáikhoz felhasználnak egy szerencsétlen lúzert, hogy féltékennyé tegyék vagy visszaszerezzék vélt szerelmüket. Ez ilyenek sajnos soha nem szerettek, beteg emberek, ha szerettek volna még a megcsalás gondolata is fájt volna nekik.
Szeretni pedig annyi, hogy empátiát gyakorlok, annyi hogy felülemelkedek az egoizmuson, hogy felismerem: felelős vagyok a másikért (nem viszek neki ajándékba nemi betegséget, fájdalmat) És ha már így teszek, a háta mögött nem folytatom. Akit becsapnak, az úgy is megérzi, féltékeny lesz. Én emlékszem egy szakításra, tudtam, hogy nem lehet folytatni, bár még el sem kezdtük, a lány sírt és én is sírtam vele, nem azért mert megjátszottam, hanem mert fájt, mert emberileg is éreztem iránta, sajnáltam. Ebből pedig az következik, hogy aki megcsal és nem sír utána és tükörbe mer nézni az pszichopata. Általában nincs arról szó, hogy meglátott valakit a buszon és hirtelen szerelmes lett. Arról van szó, hogy egy régi le nem zárt visszajáró zombival van. Kiásta és vele volt.
üdv!

Szabo Gabi képe
Ha ez ilyen egyszerű lenne
2008. december 20. szombat, 12:30 | Szabo Gabi   Előzmény

Ha ez ilyen egyszerű lenne, akkor az azt jelentené, hogy csak fekete és fehér szín van.
De mint tudjuk több szín létezik még a színskálán.
Talán a Te beleérző képességedet is fejleszteni kellene.

talán
2012. december 29. szombat, 16:37 | Látogató (útkereső)   Előzmény

talán nem kellene szépíteni azt ami bűn. Rabolni a másik idejét hazugságokkal a legrosszabb dolog amit mással megtehetsz....
Nem mondom, hogy a megcsaló pszichopata. De az biztos, hogy a megcsalás az empátia hiányát mutatja.
Sosem értettem azokat, akik megpróbálják megmagyarázni, hogy miért csalták meg a másikat, erre nincs mentség. Ez gyenge jellem. Nem kell szerelmesnek lenni a partnerünkben egy egész életen keresztül, de ha mással kezd az ember akkor zárja le az előző kapcsolatát.
Megbocsájtható, de sosem szabad visszamenni ahhoz aki ezt tette. Nem a másik miatt kell megbocsájtani hanem saját magunkért, hogy eltudjunk engedni egy olyan embert aki nem méltó ránk.

Gratulálok , sajnos kevesek gondolkodnak igy
2011. március 05. szombat, 6:48 | Látogató   Előzmény

Amikor észrevettem , hogy megcsalnak (bennem olyan mélyre süllyedt az üresség hogy leírni nem tudom).
Férjemet 14 éves koromban ismertem meg. Most vagyok 36 éves. Rajongásom , szerelmem 5 év alatt be is teljesedett, feleségül vett.Melletem szerzett 2 diplomát , odaadásommal, kiszolgálásommal , támogatásommal megértésemmel azt reméltem örökké tart szerelmünk és hogy remegő kézzel is egymás mellet maradunk, és soha nem múlik el egymás iránt ez a csoda .
A házasságunk és ismeretségünk alatt sem csaltam meg a férjemet mert Istenként tekintettem rá.

Közös vállalkozást nyitottunk , de bennem csak a hibát vette észre.
Úgy parancsolgatott, mintha csak egy szimpla alkalmazott lennék, megalázva az összes alkalmazott előtt. Vállalkozásunk nagyon sikeres volt mindenki elismerően beszélt rólunk.
Mindez kevés volt neki, egyáltalán nem becsült meg.

A céget eladtuk, 1o év működés után, de nem találta a helyét , ezért újra beíratkozott az egyetemre és ismét új dolgot akart csinálni mindenben támogattam ekkor is .

De az egyetemen megismerkedett valakivel jelenleg 1,5 éve tart a nagy szerelem köztük, akivel közös vállalkozást is nyitott .

Nagyon szenvedek , válni nem akarok reménykedem benne egyszer meg jön az esze és visszatér hozzám ,úgy hogy szeretni is fog.
Van 2 gyermekünk , és mindenről tudnak a gyerekek .

Megcsalva lenni talán egyenlő egy nagyon közeli családtag elvesztésével.Nem tudom hogy feldolgozható e épp elmével?

Nem akarom megcsalni, rá sem bírok nézni férfiakra, és nem akarom megalázni a saját gyermekeimet azzal hogy az anyjuk helytelenül döntsön. Szeretik az apukájukat és ennek ellenére azt hiszem meg tudnék bocsájtani , ha kérne .

tanácstalan vagyok, a sarokba dobott elhasznált , levetett harisnyára hasonlítok, érzelmileg teljesen kiégtem

Gratulálok Önnek hogy így látja a világot megbecsülendő lett volna a társától .

Üdvözlettel
Á.L.

Kapcsolatfüggőség...
2011. március 05. szombat, 11:09 | Látogató   Előzmény

Kedves Á.L.!

Te kapcsolatfüggő vagy. Nem megbántani akarlak, csak azt látom, hogy nagyon sokmindenben egyezik a történetünk. Teljes mértékben meg tudlak érteni, át tudom érezni a helyzetedet.
Én már rájöttem, hogy azért vártam eddig reménykedve a csodát, hogy majd minden szebb és jobb lesz, majd megbecsül és másképpen bánik velem, mert nem bírtam elszakadni tőle, mert kapcsolatfüggő lettem.
Ez nehéz, de Én már tudom, és azt is, hogy nincs értelme tovább várni!!! Elhiheted, Én már 25 éve ismerem a férjem, és 22 éve várom, hogy valami jobb legyen, de már tudom, hogy nem lessz!!!
Nézz utána a neten, elég sok infó van a témáról, eldöntheted saját magad is, hogy igaz-e?! És ha elég bátor vagy hozzá, megléped a szükséges lépéseket az önállóság és önmagad szeretete, megbecsülése felé, különben ez az egész felemészt, nemcsak téged, de a gyerekeket is, mignem azon kapod magad, hogy már élni sem akarsz, már semmi sem érdekel...

A világ örök témája
2008. december 19. péntek, 21:59 | Moun a (útkereső)

Felelevenedik az életem, ahogy olvasom életetek eme részének édes-savanyú tapasztalatait. Engem sokat csaltak egy időben, aztán kevesebbet. A tapasztalatom az, hogy ahol el kezd felszaladni a harisnya, ott egy idő után egyre többször fordul elő és a vége az, hogy végleg elfeslik eme ruhadarab és meg kell tőle válni. Valószínű magammal sem voltam egyenesben és nem is csoda, hogy olyan partner mellett töltötem el hosszú éveket, ahol mindig meg kellett bocsátani. Sok mindenben változtathat az ember - és meg is teszi, hiszem az ilyen kapcsolatoknak ez a lényege - de a többvegyértékű partnereket csak az élet vagy a pichoterapeuta tudja monogamizálni, hiszen keresik a mamájukat/papájukat, akit így nem fognak soha megtalálni. Vagy történik velük egy olyan esemény amitől színt váltanak, vagy felismerik, hogy ezzel szakembernek kell foglalkozni, vagy életük végéig ilyenek maradnak. Az én első komoly kapcsolatom, ahol 7 évig tanultam, ma is ezen az úton jár. Én pedig megtanultam nem-et mondani, és hogy ne akarjak mindenáron megfelelni egy olyan elvárásnak ami nem én vagyok. Azt hiszem sokunk azért tűr és nem megy tovább, mert valahol van benne egy régi élmény, hogy ő nem elég jó és ezért csalják. És meg akar tanulni jónak lenni, megfelelni. Csak hogy itt nem erről van szó, nem másnak kell megfelelned, hanem magadnak kell lenned. És lőn csoda elmaradoznak a szoknyapecérek/csalárd nőszemélyek, mert te sem lóbálod már a szabad vegyértékedet. Megbocsátani egyébként meg lehet, mert a megcsalók nem tesznek mást mint a saját programjukat futtatják, ezért nem kell rájuk haragudni. Csak tovább kell menni, akkor amikor az ember úgy érzi, hogy itt ebben a kapcsolatban már nem tud továbbtanulni. Azt hiszem ez a határ, aminek pontos koordinátái nincsenek. Nálam az ilyen határkövek mindig ösztönösen álltak be, egy darabig nem tettem semmit, akár szellemileg, akár fizikailag csaltak meg, aztán egyszer csak kiléptem és igazán fel sem fogtam mit teszek, csak mentem.....
Ma már nem hiszem, hogy csalnak, ha mégis, tudom, hogy ezt a sulit már kijártam és a következő osztályba léphetek.

Vajon mihez ragaszkodom ha nem hozzá?
2008. december 23. kedd, 15:59 | Szisszke

Sziasztok!

Szeretném a segítségeteket kérni. Történetem röviden: 6 évig voltam együtt életem első komoly partnerével. Sokat adtam és szinte alig kaptam. Sokszor hazudott nekem, becsapott és megvezetett. Ezek nem fizikai dolgok voltak, lelki dolgok. Való igaz, fiatalon kerültünk össze. Sokszor próbáltam kilépni a kapcsolatból, mert tudtam nem nyújtja nekem azt amit én megérdemlek. Utólag rájöttem, hogy álarcot visel és nem önmaga senki, de senki felé. Azért hazudik, mert nem vállalja semmiért a felelősséget és ha kell becsapja még saját magát is hogy ne keljen szembe néznie a dolgokkal. A szakításról ő döntött, nem beszélte meg velem. Szó szerint nem volt beleszólásom. Nem a döntésébe, hanem egyszerűen egy semmilyen indokkal annyit mondott nem tud mit mondani. Alapvetően nyitott és toleráns vagyok, nagyon tudok szeretni. Annyit próbálkoztam már a kapcsolat érdekében hogy a végére feladtam saját magam. Tudom hogy boldog leszek nélküle, mert mellette nem lehetek az. Nem hiányzik fizikailag, nem vágyom az érintésére, nem akarok hozzá bújni, mégis valami mardos belülről, de tudom nem ő miatta van, vagyis nem a személye miatt. Maga a szakítás is nagyon kegyetlenül történt. Talán emiatt van? Nem tudom. Sajnos lemásoltam Édesanyám, Nagymamám (és még sorolhatnám a női ágat) kapcsolatát. Úgy döntöttem elmegyek családállításra, hátha ott több kiderül. Érzem a felszabaduló energiát amit a kapcsolat lekötött mégis eltelt már másfél hónap és lassan javul a lelkem. Rájöttem meg kell ismernem magam, el is indultam ezen az úton, és sok mindenre rá is jöttem. Létezik hogy valaki ragaszkodjon a bántáshoz, a szeretetlenséghez és a nemtörődéshez? Azért kérem a ti segítségeteket mert nem értek például a karmához, vagy az ilyesmihez. Kineziológushoz járok, nem csak a szakítás óta, lelkileg nyitott és néha tudatos ember vagyok. Hiszek midnenben ami a javamat szolgálja. Tudom hogy most lépek rá a saját utamra, de szeretném kideríteni a titkot ami visszatart.
Előre is köszönöm és Békés Karácsonyt kívánok mindenkinek.:)

Ragaszkodás
2008. december 23. kedd, 19:48 | zsuzsanya   Előzmény

Hali, Szisszke,

Sok sikert az utad kereséséhez. Én már nyár óta keresem a válaszokat, és mikor valami végre tisztul, jön a következő, és a következő kérdés. A problémáddal nem vagy egyedül, sokan érezzük ugyanezt. Én is megpróbáltam kideríteni a ragaszkodásom okát, amire a válasz valószínűleg a ko-dependencia, ha jól tudom. Ez már meg is énekelték rég : ha megversz, is imádlak én, te drága rossz apacslegény.Iinkább ragaszkodunk a megszokott rosszhoz, mint a bizonytalan jövőhöz. De útkeresők lévén már nemsoká kideríted a titkodat, és felnősz.
Kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek!

azt hittem, hogy én írtam
2009. február 13. péntek, 11:08 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

azt hittem, hogy én írtam

Az Önismeret útján
2008. december 24. szerda, 19:43 | Névtelen (útkereső)

Sziasztok! Utána néztem a kodependencia lényegének. Ez nem én vagyok, megnyugodtam. Van hasonlóság, de sosem függtem tőle. Önbecsülési problémáim ugyan vannak, de ezek sem tőle függtek. Amihez ragaszkodom az egy fajta viselkedésminta amit női ágról örököltem. Sokat tanultam az utóbbi időben és sokkal jobban ismerem magam. Bár még mindig nem eléggé. Ajánlom mindenkinek az önismeret fejlesztését, mert érdemes ezzel foglalkozni. Szuper jó érzés magamért tenni és érezni hogy szeretem magam. Nagyon jó dolog észrevenni az értékeinket. Hosszú, és akár fájdalmas is lehet ez az út, de a végén ott a fény, amiért megéri küzdeni. Teljen szeretetben az Ünnep és szeressétek magatokat!:)

"Minden Bűnöm Megbocsájtható"
2008. december 27. szombat, 13:34 | Névtelen (útkereső)

Sziasztok!

Kb. egy éve volt a MEGBOCSÁJTÁSSAL kapcsolatban egy elég mély élményem.
Kelemen Móni Intenzív Megvilágosodás Elvonulásán vettem részt ( www.szangha.hu www.kelemenmoni.hu www.aha-pszichologia.hu ), amit csak ajánlani tudok mindenkinek, főleg azoknak akik még nem vettek részt hasonlón... Óriási Élmény!!! Nagyon Intenzív!!! Óriási löketet ad az önismeretednek!!!

Szóval egy ilyen Megvilágosodás Intenzíven voltam... itt ugye ilyen úgy nevezett diád-ok (is) vannak... Ami annyit tesz, hogy egymással szemben ülnek a párok törökülésben, és az egyik kérdez, a másik pedig válaszol... kimondja azt, ami abban a pillanatban, abban az ezredmásodpercben éppen felmerül a tudatában... bármi is legyen ez... kontroll, koordináció, elutasítés, szégyenérzet, stb. nélkül. kimondja azt ami van. kimondja azt, ami jön. És ahogy jön. Pont úgy. mindenféle finomítgatás nélkül. kristály tisztán és nyíltan.
És a másik csak hallgat. Rezzenéstelen arccal hallgatja amit mondasz, mintha nem is érdekelné. A 100%-os tiszta figyelmét adja "csak". De azt nagyon! ;-) Nem mosolyog, nem sajnál... nem reagál... nem cimkéz... nem minősít... nem utasít el... csak van, létezik, odafigyel Rád és meghallgat. Adja a tiszta figyelmét. Adja az Energiát. és közben végig szemkontaktus van. Tehát végig egymás szemébe kell nézni...
Hihetetlen jó és erőteljes dolog!!! Tart egy ilyen tréning mondjuk 5 napig... és közben reggeltől estig mennek a diádok, sok más egyéb gyakorlattal... és egyre mélyebbre visznek be önmagadba... olyan mélyről érkeznek a válaszok egy idő után, amin még sokszor magad is megdöbbensz... olyan igazságokat mondasz ki és fogalmazol meg Önmagad számára...
Egy idő után már magadat sem etetheted... már magadnak sem hazudhatsz... mert jönnek szépen sorban az igazságok...a felismerések... és ez az, amikor a part szakad...
Itt sok minden felszakadhat... tudatos (öntudatlan) elnyomások, elfojtások, hazugságok, önbecsapások...
És ez az, amikor szembe kell nézned az Igazsággal. Amikor szembesülnöd kell vele, hogy mit is érzel igazán. Függetlenül attól, hogy eddig mi hittél, és mit hazudtál magadnak is és másnak is...
Itt kibújik az Igazság, mint szög a zsákból...
Ahol az Igazság kimondása, tudomásulvétele néha fájdalmas, de meg(fel)szabadít...

Ez olyan, mintha MOST egy 100 emeletes felhőkarcoló tetején élnél...
És lifttel alászállnál a pincébe, a -100.-ra...
És ott is szétnéznél egy kicsit... a "kilátást"...
Találkozhatsz saját szörnyeiddel és démonjaiddal (félelmek és elfojtások, amiket eddig besöpörtél a szőnyeged alá... amikről nem akartál tudomást venni, és felvetted a kis szemellenződet, hogy ne is lásd, és még a biztonság kedvéért be is nyomtad a fejedet a föld alá... de sohasem tehet boldoggá a strucc-politikád... mert az nem a megoldás, az csak a probléma letagadása és elutasítása... ami az idő alatt, amíg elutasítják csak tovább nől és erősödik a te energiádból... és az a vicces a dologban, hogy a Megoldásához is pont annyi (vagy még kevesebb) energiádra van szükség, mint az elutasítására... és mint tudjuk a probléma úgyis olyan, mint a bumeráng... minél nagyobb erővel utasítod el magadtól, annál nagyobb lendülettel tér vissza Hozzád, az életedbe... és lehet, hogy épp pofán is trafál... ha nem figyelsz eléggé, és nem elég jók a reflexeid... csak hogy mostmár biztosan észrevedd... ezért nem érdemes halogatni... mert egyszer úgyis szembesülnöd kell vele... egyszer úgyis szembe kell fordulnod Vele, meg kell vizsgálnod, meg kell figyelned... észre kell venned, hogy mit üzen... és meg kell oldanod. Akár tetszik, akár nem. ;-))), de itt várnak Rád az Angyalaid és a Tündéreid is... (a Legszebb Csodák).

Az Intenzív Megvilágosodás Elvonulások legnagyobb célja: a KÖZVETLEN MEGTAPASZTALÁS ÉLMÉNYE.
Hogy megtapasztald azt, ha csak egy másodpercre is, Aki Te Igazából Vagy!!!
Vagyis egy Szín Tiszta Isten Élmény átélése...

Ez a Samadhi vagy Satori élmény... attól függően, hogy meddig tart... ha egyáltalán megtapasztalod (mert erre sincs semmiféle garancia... ez is csak egy lehetőség, ami benne van a pakliba... ha Te már Ott vagy, és ennek "meg kell", meg lehet történnie.)

És visszakanyarodva a LÉNYEGhez (vagyis a Lélekhez, mert mindíg az a Lényeg ;-) :
Itt ezen a bizonyos elvonuláson jött nekem többek között két nagyon mély és nagyon igaz felismerésem, és mind a kettő ÁKOS - HELLO című dalával is összefüggésben van... ami azóta az egyik legnagyobb kedvencem... és amiről felfedeztem, hogy micsoda hihetetlen mélységű Szent Igazságok vannak benne megfogalmazva... tehát ÁKOS nagyon is tud valamit... ;-)))

Egyik diád közben megszólalt bennem a HELLO.
"Reményt kaptam csak az Útra, én az Örök Átutazó,
Azt, hogy MINDEN BŰNÖM MEGBOCSÁJTHATÓ"

És ez olyan mélyről jött... 100.000 méter mélyről... a Szívemből... és annyira láttam, tudtam és átéreztem az Igazságát...
Tudtam és éreztem, hogy Ez Igaz.
Ez így van.

És ez a válaszom a Kérdésedre:
MINDEN MEGBOCSÁJTHATÓ.
Egy dolog van, ami mindent felülír: a Szeretet.

Akit igazán szeretünk, annak mindent képesek vagyunk megbocsájtani, minden "bűnét" képesek vagyunk elfogadni...
Ez a Mély Szint.
A Szív és a Lélek szintje.

Aztán persze a Tudatunkban ez sokszor egy kicsit másképpen működik...
Az ilyen ejtett sebek esetleg lassan és nehez gyógyulnak, és a heggük ott maradhat örökre...
Én is ejtettem már ilyen sebet a Barátnőm Szívén, Lelkén...
És tapasztalatból tudom, hogy nehezen gyógyul... és még évek múlva is előkerül minden egyes vitánknál... tehát a tudatában, a tudatalattijában nagyon is ott van és jelen van...
Nehéz ezeken a dolgokon túllépni, és ténylegesen, 100%-osan megbocsájtani.
De LEHET!!! És érdemes!
És ez Itt a Lényeg!
(Mellesleg egy ismerősöm is ezt mesélte nekem egyszer, aki szintén hűtlen volt a kedveséhez és félrelépett... hogy ez utána annyira megkeserítette az életüket a feleségével... hogy utána már sohasem lett ugyanolyan tiszta a kapcsolatuk, mint előtte... mert a felesége képtelen volt ezt megbocsájtani és elfogadni és túllépni rajta...
Mindig a viták jöttek, mindíg előkerült ez a dolog a "mélyből", ami nem is volt az asszonyban olyan mélyen... és újra és újra a fejéhez vágta... aztán "dacból", hogy így "törlesszen" vagy hogy "visszaadja" azt, amit kapott, Ő is félrelépett... és erre ráment a házasságuk, ebben a "kis adok-kapok játékban" felőrlődött a kapcsolatuk...
És a férj is azt mondta nekem, hogy
"Soha se legyél hűtlen! Sohase csald meg a barátnődet!
Hidd el nekem! Nem éri meg.
Nem ér annyit az egész.
És ezt ma már én is tudom.
Mert megtapasztaltam.

Minden tóba bele lehet menni, megfürödni.
Csak nem mindegyikbe érdemes.
A Lehetőség adott. lehetőségek mindig vannak, adódnak...
A Döntés a miénk, a Választás Szabadsága és Felelőssége...

Nem mindent érdemes megtenni, amit megtehetünk...
És pont ez a legszebb az egészben: amikor ott van a lehetőség, és tudsz rá nemet mondani, mert tudod, hogy így a legjobb mindenkinek. mert nem lenne igazán igaz és őszinte az egész... és úgy meg nem érdemes, több kárt okozna mindenkinek, aki részt vesz és érintett benne...
És rájössz és felismered menetközben, hogy nem igaz és őszinte, 100%-osan tiszta érzés részedről... és ezzel hazudnál a másiknak is... önmagadnak is... és annak is, aki otthon vár...
Három embert becsapni egy orgazmusért?
Amikor rájössz erre és megérted, felismered, és benned van az is, hogy azt a Másikat is többre tartod ennél, és jobban szereted, tiszteled és becsülöd, minthogy csak így kihasználd a saját kis önös érdekeid miatt... és tudsz nemet mondani, mert felismered, hogy ezzel többet ártanál, mint használnál... és hogy ez a Másik is többet, jobbat és szebbet érdemel ennél... az maga a Csoda.
Amikor megtehetnéd, de mégsem teszed meg, mert érzed, hogy ez a helyes, így tudsz önmagadnak is, annaka Másiknak is és a Kedvesednek is a szemébe nézni...
Mert általában az emberek nem csak testz élményt szeretnének, hanem elsősorban Lelki élményt...
És ehhez kell a Tisztaság is. Mert a Lélek Tiszta.
A Tisztaság, az Őszinteség, a Becsületesség, az Igazság...
Így, Tisztán lehet átélni Igazi Isteni Színtiszta Élményeket és Élvezeteket.
Ami után az ember felemelkedik...
És nem porba-ér...
Saját porába.

Egyébként azt is megfigyeltem, ha már a témánál tartunk, és ez is egy Abszolút Igazság, hogy:
Az ember mindig a saját szarába fullad bele.
Ezt szépen úgy is lehet mondani, hogy:
"Aki másnak vermet ás, maga esik bele." vagy "Ki mint vet, úgy arat."

És akkor itt jön be a képbe az, amit már írtam egy másik írásban is, hogy:
Az ember mindig csak saját magát csaphatja be.
Az ember mindig csak magának hazudhat.
Az ember mindig önmagának árthat és okozhat kárt
És a saját Szívét törheti össze... ha olyat tenne, amit nem kellene... és innentől kezdve nem érdemes...

Mindent magaddal teszel.
Mindent magadnak okozol.
Mert végső soron Csak Te Vagy.
Mindenhol, mindenben és mindenkiben csak Önmagaddal találkozol.
A külvilág (és benne a történések és az esmények) csak egy nagy Tükör.

Jézus is ezt mondja a híres Quo Vadis? kérdésében...
Ki elől menekülsz? És hová futnál?
Ha csak Te vagy... Magad elől hová bújhatnál el?
A szereplőket váltogathatod, a helyszíneket is (országokat is)...
De Te mindenhol ott leszel.
Sőt: Te leszel ott mindenhol...
és minden Tőled lesz olyan, amilyen...

Sokszor ez a baj a partner-váltásokban, vagy a munkahely-váltásokban is...
hogy Te ugyanaz maradsz...
és mindíg, mindenhol, mindenben és mindenkiben csak Önmagaddal találkozol...
Önmagadat pedig nem tudod lecserélni... kicserélni...
Illetve, de, mégis.
De csak Belülről.
és ebben a külvilág csak segít.
Minden Érted Van.
Téged szolgál.
Még a csalódások és a fájdalmak is.
Tudd, hogy ezt Magadnak okoztad.
Magadtól kapod, ha kapod, és nem a másiktól.
Ez csak a látszat...
A látszat pedig néha csal...

Csak az Igaz és őszinte dolgoknak van Értéke.
Ami Szívből jön.
Ami Tiszta.
És Igaz.
Amiben nincs hazugság.
Amiben nincs becsapás.
Abban nincs bűn... és rossz rezgések, negatív energiák... ami mindent megmérgez...

Csak Tisztán, Tiszta Szívvel és nyugodt, Emelt Lélekkel van értelme mindennek...
Ami nem ilyen... abba bele se kezdj!

És oké, hogy valahol minden megcsalás megcsalás, de mégsem azonos szintű mindegyik megcsalás súlya...
És néha pont annál nyom többet a lattba, akit megcsaltak, mint amit ez annak jelent, aki megtette.
Lehet, hogy aki megcsalta a párját, azt másnap ez az egész már sehol nem is izgatja, nem is érdekli igazán, mert nincs benne szerelem, nincs benne láng, tudja, hogy kár volt, ma már nem tenné, de az időben visszamenni és megmásítani a dolgokat már nem tudja, nem lehet... hát mit tud tenni?, így fogadja el az egészet... és szeretné minél gyorsabban elfelejteni... mintha meg sem történt volna...
De az a Másik, akit megcsaltak ezt a dolgot esetleg túl értékelheti és felnagyíthatja magában a sértettsége okán... és nagyobb hangsúlyt tesz rá, mint amit ez ténylegesen jelent...
Egyébként van olyan megcsalás is, aminek pont ez a lényege: hogy rájöjjön az ember, hogy ezt nem kellett volna megtennie... hogy rájöjjön újra és felismerje azt, hogy mennyire szereti a párját, és hogy örül neki, hogy együtt lehet Vele és csak Ővele akar együtt élni, Szeretetben, Békében és Harmóniában.
Néha egy külföldre utazás arra jó, hogy rágyere, hogy itthon akarsz élni... mert itt érzed a legjobban magadat... ;-)

SZóval tudd, hogy:
MINDEN BŰNÖD MEGBOCSÁJTHATÓ.
Ez az egyik legmélyebb és Örökké Ható Igazság.
Ez az Alap.
A JóIsten is meg tud nekünk bocsájtani mindenért... mert minket annyira Szeret...
És mi is Isteniek vagyunk... mi is meg tudjuk azt tenni, amit Ő.

Ezzel kapcsolatban nézz meg a www.youtube.com - on egy videóklippet:
Pintér Béla - Homokba írva című számához.
Ez is erről szól.
(Pintér Béla egyébként a Gável Testvérek előtt az egyes számú kedvencem!!! www.pinterbela.hu, a többi klippjét, albumát és dalát is Mélyen ajánlom a Szent Figyelmedbe! Abszolút kedvencem Tőle: A Szeretet nem fogy el... ez a csengőhangom is... évek óta ez a top... egy abszolút, és felülírhatatlan Igazság. És Ő jegyzi a magyarság és a világ egyik legmélyebb dalát is: Jézus, Te vagy minden álmom. Ennek is föntvan a "klippje" a Youtube-on... Nézd meg! A hosszabbikat (7 perc..., az a mélyebb... abban van a vége felé egy katartikus rész... amikor a gyerekkórus is megszólal...) ;-)

Szóval Abszolút Igazság, hogy MINDEN BŰNÜNK MEGBOCSÁJTHATÓ.
Egy anya is képes megbocsájtani a kisfiának mindent...
Mindent felülír a Szeretet.
Vagy pl. én is a kutyámnak, hogyha bepisil a lakásba... mégha egy rövid időre fel is bosszant... de aztán már nevetek rajta... utólag már meg sem érint... sehol sem számít... nincsen jelentősége... nincsen rám gyakorolt hatása... jelentéktelen...

Persze a megcsalás, a hűtlenség az kicsit más...
Mert ott adott esetben a Másik Szíve (a Szeretete és a Bizalma, Hite) a tét... az törődhet össze, darabokra, vagy szilánkokra...
És ez nem egy túl kellemes érzés... nagyon fájhat...

Éppen ezért azt is fontos szem előtt tartani, amit a Mi Atyánk mond:
"Ne vígy minket Kísértésbe,
de szabadíts meg a Gonosztól."

Tehát attól még, hogy Minden Bűnünk Megbocsájtható... nem kell ezeket a bűnöket elkövetnünk... ha nem muszáj... Vagyis: ne éljünk vissza amások Bizalmával, Szeretetével és Jóindulatával.

Egyébként ezeknek a kis szó szerint is "félrelépéseknek", megbicsaklásoknak, elbizonytalanodásoknak is épp ez lehet az egyik legnagyobb értelme és tanulsága, hogy az ember egy idő után felhagy ezekkel... mert rájön, hogy ez nem jó, nincsen rá szüksége, és nem ér annyit, hogy ezzel megbántsa azt Aki szereti és Akit Ő is Nagyon Mélyen Szeret, mert az ilyen tettek megbontják Lélekben is azt a Szép Kis Intenzív Harmóniát két ember között... ami a Legszebb Dolog és a Legdrágább Kincs.
Jó élvezni és érezni a Bizalmat, és Megbecsülni, és nem visszaélni vele...
Ez ad nyugalmat és boldogságot, elégedettséget.

És a MásikNagy Igazság a HELLO-ból:

Bármit is mondasz, SZEMEDBEN A MEGÉRTÉS TÜZE ÉG.

És ez is egy ABSZOLÚT IGAZSÁG.
Mindent képesek vagyunk megérteni és elfogadni, egy Mélyebb Szinten.
Még ha a szánk vagy az elménk sokszor mást is mond.
De a Szemünkben (a Szívünkben) Mindig a Megértés Tüze Ég.

Nincs olyan, amit ne tudnánk megérteni, elfogadni és megbocsájtani annak, akit Szeretünk és Tisztelünk... Aki fontos a Számunkra.
Mert tudjuk Valahol Mélyen, Tudatalatt, Legbelül... hogy akármit is tesz az a Másik... azt mindig valamiért teszi... tehát ennek oka, és értelme van... és mégha szerintünk ez rossz vagy elítélendő tett is... ha a helyében lennénk, talán mi is pont így cselekednénk... és ha SZERETÜNK Valakit, azt Mindenestől Szeretjük: a hibáival és a botlásaival, tévedéseivel is... amiket utólag talán már megbánt... és amikből tanult, sokat... és ma már, a mai eszével nem tenné... de éppen volt ez akkor mégiscsak jó és fontos... mert a felismeréshez kellett... ami eljuttatta ide... az Igazsághoz.

Minden tévelygés valahol bizonytalanság... valahol egy kétségbe esett kiáltás az Univerzum felé...
Olyan, mint az öngyilkossági kísérlet... amit az ember nem is gondol igazán komolyan... csak egy jelzés, egy figyelmeztetés, "egy hívó szó" a külvilág számára... hogy van itt valami komoly probléma, amit észre kellene venni, amire (vagy akira9 oda kéne figyelni, mert el van hanyagolva és magányos... aki SZERETERE VÁGYIK!!!
És az, hogy Szeretetre vágyunk és megértésre... az nem bűn... az az Alap, az Természetes.
Az, hogy ennek rosszul adunk hangot, és rossz helyen keresgéljük, és rosszul, tévesen éljük meg, ez lehet bűn... de talán ez is megbocsájtható, hiszen az vesse rá az első követ, aki maga is különb lenne... és hibátlan... ;-)))

És még valamit a Hűségről (ami sokak szerint Hülyeség, de azoknak olyan is az élete... Lelki szinten olyan sivár...): hűtlenség csak ott van, ahol nem vagyunk hűek önmagunkhoz.
Tehát, ahhoz, hogy Valaki Máshoz hű tudj lenne, ahhoz az kell, hogy először is hű legyél önmagadhoz.
Hogy Önmagad legyél.
Hogy megéld önmagadat (elfojtások és megfelelnivágyás nélkül Önmagad legyél).
Hogy Saját Magadat éljed.
A Saját Magad Életét éljed.

Szeretettel:

Csizike ;-)

csizike1@gmail.com

tegnapreggel képe
szerintem
2009. február 22. vasárnap, 19:56 | tegnapreggel

A megcsalás megbocsátható, ha csupán testi. Sosem értettem, hogy miért lesz vége gy kapcsolatnak, ha az egyik fél valami folytán félrelép. Persze feltétlen meg kell beszélni, okát, indítékát, de egy félrelépés nem ok egy kapcsolat megöléséhez. Ha valaki lélekben csalja meg a másikat, vagyis beleszeret valaki másba, az inkább kimeríti a félrelépés fogalmát, és nem is kell hozzá testi érintkezés. No ez már ok egy kapcsolat végéhez. (Én személy szerint sosem léptem félre:))

Szólj hozzá!

  • Figyelj az írásjelek használatára: előttük nem kell szóköz, viszont utánuk mindenképpen hagyjál egy szóközt! Így.
  • Megengedett HTML tagok, ha a szövegszerkesztő nincs bekapcsolva: <h1> <h2> <h3> <h4> <h5> <h6> <center> <img> <font> <div> <span> <br> <u> <i> <b> <p> <a> <hr> <align> <border> <table> <tbody> <tr> <td> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <blockquote> <dl> <dt> <dd> <object> <param> <embed> <iframe> <strike> <!--break-->
  • A sorokat és bekezdéseket automatikusan felismeri a rendszer.
  • A linkek követhetőségét kiszűri a rendszer.

  • A web és email címek automatikusan linkekké alakulnak.
  • A hozzászólás a Fórumszabályzat elvei alapján kerül moderálásra.

Az űrlap kitöltésével elfogadod a Mollom adatvédelmi irányelvét.