Hűség - Hűtlenség - Megcsalás - Félrelépés... | Önmegvalósítás.hu

Hűség - Hűtlenség - Megcsalás - Félrelépés...

2008. december 27. szombat, 18:21 | Csizike

huseg_hutlenseg_megcsalas.jpg

Szerelem - Szeretet - Párkapcsolat - Hűség - Hűtlenség - Megcsalás - Félrelépés...???
Szeretnék egy érdekes témakört feldobni, felvetni és feszegetni, ami mindenkit érdekel, és ilyen vagy olyan módon, de mindenkit érint, mindenki életében jelen van:
És ez pedig a Hűség kontra Hűtlenség, Megcsalás, Félrelépés témaköre.

Mert szerintem mindenki minimum elfilózgatott már rajta, hogy hogyan is van ez az egész...
Mi a jó? Hogy a helyes élni?
Mikor maradsz le valamiről (valami jóról)?
Mikor és mitől lesz Teljesebb és Szebb az Életed?
Mikor csinálod helyesen a dolgaidat?
Ha hűséges vagy és kitartasz a választott Szerelmed mellett... és nemet mondasz minden kísértő csábításra... (ami mindig lesz is... legalábbis egy jó ideig... mert az Élet mindig próbák elé állít... ahogyan Jézust is megkísértették a Sivatagban... hogy tud-e uralkodni a vágyain, az ösztönein, és Számára mi a fontosabb? Hogy tud-e nemet mondani a Mocsokra és a Szennyre, és igent mondani a Tisztára és Ragyogóan Fényesre?)
Vagy ha megélsz minden kínálkozó alkalmat, és "bedobsz minden ziccert" és "belősz minden gólhelyzetet"... ;-) Sokak számára ez a nagy dilemma... Hogy hogyan érdemes élni?
Egyesek azt mondják és vallják, hogy ne hagyj ki egyetlen egy kínálkozó alkalmat és lehetőséget sem, mert ha elszalasztod, már nem jön vissza soha, de utólag bánni fogod...
És így is élnek.
Míg mások "tisztán" és erkölcsösen gondolkodnak és élnek, és Ők esküsznek a Hűség Szentségére.

És mi van a vágyainkkal?
Mi van azokkal a vágyainkkal, amik a párkapcsolatunkban nem teljesülhetnek, amiket nem tudunk megélni és kiélni teljesen, mert a Párunk elzárkózik előle, passzívan és nem megy bele a játékba...???
De a Párunkat szeretjük sok ezer más miatt... és Vele (is) kívánunk tovább élni és létezni, mert szeretjük.
Akkor ezeket borítékoljuk és nyomjuk el magunkban... gondolván hogy idővel majd veszítenek a fontosságukból és átalakulnak, megfinomodnak, megszelídülnek?
Vagy "kívül" éljük meg őket, hogy "Teljesek" legyünk és "Egészségesek".
De ez tényleg az lesz-e így?

"Add meg a királynak, ami a királyé, és a császárnak, ami a császáré?"
Vagyis adjuk meg a Párunknak is, amit kér, de magunknak is, amire vágyunk, és éljük ki, éljük meg a vágyainkat?
És az hogy esne, ha Ő is ezt tenné... csak mással?

Furcsa és érdekes világban élünk.
Ez a mai, egy kicsit olyan önmagából kiforduló, feje tetejére álló és tomboló, önmagát az őrületbe kergető és hajszoló világ...
Ma már mindent szabad...
Sőt, egyesek szerint kötelező is. Két végén égetni a gyertyát. Minél többet élni...
Mert itt már régóta nem a minőség, hanem a mennyiség számít...

Egyesek (sokak) számára semmi sem szent, semmi sem tabu, semmi sem számít bűnnek...
Sok ember él nyitott házasságban... sok ember tart szeretőt a férje-felesége mellett... vagy próbálják meg a 15-20 éves kiüresedett és elsivárosodott szexuális (és Lelki) életüket feldobni, felrázni, leporolni, felfrissíteni egy kis párcserés vagy egyéb mutatvánnyal... hátha még ezzel meg lehet menteni a menthetőt, és egy kis újdonsággal, izgalommal meg lehet frissíteni a vért...
Hol itt a Lélek?
Ha van Lélek és Szeretet, Szerelem, akkor szükség van Szerinted ilyesmire?
Vagy hogy működik? Szerinted?

Valakinek egyszerre minimum 3 párhuzamos kapcsolat is kell... mert csak így tud élni...
Egyesek swinger klubokba járnak... ahol nyilvános tömeg-orgiák vannak... Mindenki mindegy kivel...
Úgy, mint kint az életben kicsiben...
Sőt állítólag a "vezető" elit politikusok is ilyen orgiákkal dobják fel a hangulatukat és eresztik ki a gőzt...
A mi, adófizetők pénzén... ;-)))
Vagy ott vannak a hírhedt "céges-bulik"... alkohol mámoros gruppen-szex-orgiák és tivornyák...
És egyes munkahelyeken is zajlik az élet, de rendesen...
Mint az üreginyulak...
És aztán a műszak végeztével mindenki megy haza szépen pléhpofával a maga kis családjába, a férjéhez, feleségéhez, barátjához, barátnőjéhez... mintha mi sem történt volna..., mintha ez lenne az élet természetes rendje, menete és velejárója...

És tényleg: ez az? Így kell csinálni? Így kell élni? Így a Jó? Így a helyes? Vagy így az Élvezetes?
És hol vannak ebben az érzelmek?
Az igazi Szín (vagy inkább Szív) Tiszta Szeretet?

Vagy amikor a nő ajánlott levelet ad fel önmagának, hogy aztán fürdőköntösben nyisson ajtót a postásnak, hogy beinvitálja egy "kávéra"...
És a többi...

Persze régen is volt "ilyesmi"... Meg még ilyenebb is...talán... Ki tudja... ;-)
Pl. a papoknak is - hogy egy végletes, extrém példát hozzak - az apácáktól voltak gyerekeik... akiket aztán "örökbe fogadtak", és felneveltek..., olyan nagy Szeretettel, mintha a sajátjukat nevelték volna... ;-)
illetve teljesen véletlenül gyakran a házi papra hasonlított a gyermek...
Úgyhogy régebben is, a "régi világban is" történtek "szép" és érdekes dolgok... ez köztudott...
és voltak álszent és álszemérmes történések...
Mert hát hiába, a nemi vágy, a szexuális vágy egy óriási nagy, és sokszor visszatarthatatlan, feltartóztathatatlan Energia... Egy kitörésre váró vulkán...

De ma úgy tűnik, még inkább a feje tetejére áll a világ...
amikor a 17 éves lányok bent a discoban lepippantják a kedves választottjukat, akinek még lehet, hogy a nevét sem tudják... mert az nem is igazán fontos és lényeges...

De jó ez?
Így?

Mi a helyes?
Mi a normális?
Mi a jó?
Mi a követendő?
Hogyan érdemes helyesen és tisztán, de ugyanakkor jól és elégedetten, elfojtások és elnyomások, eltorzulások nélkül, boldogan, örömtelien és felszabadultan élni?

Mi az ami még belefér?
És mi az, ami már nem?

Vagyis, konkrétabban:

Neked, Személy szerint mi a véleményed a Hűségről?
Érdemes-e hűségesnek lenni? És ha igen, miért?
Te tudsz hűséges lenni?
A párodtól mit vársz el?
És Te ezt felé meg tudod adni, tudod teljesíteni?

És mi a véleményed a Hűtlenségről?
Szerinted normális és természetes dolog? Az élet természetes velejárója?
És néha belefér, ha úgy hozza a Sors?
Na de nem Te irányítod a Sorsodat?

Pl. ha férfi vagy, és Claudia Schifferrel azért csak ágyba bújnál, mert az megérne 1-2 hét ajtócsapkodást... és ezt talán a feleséged is meg tudná érteni és tolerálná (vagy fordítva Ő Brad Pittel),
de akkor pl. Szabó Margóval, a szomszéd ABC-sel miért ne? Mi a különbség? Van különbség?
Vagy-vagy?
Maga a lényeg ugyanaz, nem?
Megtörtént.

Szabad, érdemes Szerinted néha egy kicsit "bebűnözni"?
És ha igen, mikor, milyen esetben elfogadható és nem számít bűnnek?
Mikor tudnád ezt elfogadni önmagadnak, és a kedvesednek?

Te megtudnád bocsájtani a párodnak, ha megcsalna, ha hűtlen lenne és félrelépne?
És ha igen, mikor, milyen körülmények között?
Egyéjszakás-kalandot, alkoholos állapotban, feloldódott gátlások miatt?
Párhuzamosan futó szeretői kapcsolatot... de úgy hogy közben Veled is harmonikus a kapcsolata?
Szerelem? Ha beleszeret Abba a Másikba, de közben Veled sem akarja felrúgni a Múltat a közösen elértek és a gyerekek miatt?
Csak alkalmi szex másokkal, (hivatásossal vagy szeretővel), hogy kiélhesse a "sötétebb, perverzebb, elfojtottabb, titkos" vágyait, azt amit Veled nem tud, nem lehet, mert Te nem akarod, nem engeded... de számára meg fontos, és közben meg Téged szeret és Veled akar élni... csak hát ez is kell a "teljességéhez", a "boldogságához"...
Milyen "Teljesség" és milyen "Boldogság" lehet ez így???

Egyáltalán: és ez itt a legfontosabb és legalapvetőbb kérdés:
Lehet-e hűtlennek lenni és megcsalni valakit, ha tényleg szeretjük?

És most az elméletek helyett a valóságról:
Mondd az eszményi elképzeléseidet is persze... Mert azok szépek... tetszetősek és jól hangzanak...
De ami még jobban és igazából érdekel Itt és Most: az a Te Valóságod, amit megélsz, ami szerint élsz. Amit igazából gondolsz és érzel, és amit a gyakorlatban megélsz és képviselsz.
Mi a Te Igazságod a Te életedben?
Neked mi vált be és mi működik?
Mit működtetsz?
És jó ez így?
Boldog vagy Tőle?
Jól érzed így magadat a bőrödben?

Beszélj a gyakorlatról...még inkább... az "Igazságról"... a Te Igazságodról, a Te gyakorlatodról.
Gátlástalanul, nyíltan és őszintén.

Hogy tanuljunk belőle.
Te hogyan élsz?
Hogyan éled meg az Életnek ezeket a dolgait, részeit, aspektusait?

Mert hát ez is az életünk egyik (ha nem A) legfontosabb része és határmezsgyéje.

Mesélj!

Lehet örökké, egy életen át hűségesnek lenni valakihez?
Szerinted?
A Te Életedben?
Mi a tapasztalatod?
Hogyan tapasztalod te ezt?

Érdemes hűséget fogadnunk egymásnak, egy másiknak?
Tartható állapot? Tartható ígéret?
Betartható?
Egyáltalán: Be kell tartani és kell hozzá ragaszkodnunk tűzön-vízen át, foggal- és körömmel mindenáron?

Jó, fontos, muszáj elnyomni a vágyat, ha jön, ha felizzik egy Más Valaki iránt, és ott az alkalom, a lehetőség a megélésére... vagy jobb megélni és belemenni a játékba?
Ártunk ezzel (a megéléssel) valakinek? És ha igen kinek, miért, mivel és hogyan?

és mi van akkor, ha egy párkapcsolatban szeretik egymást a "felek", de a szexuális igényeik és vágyaik mégis teljesen különbözőek?
Például a nőnek elég lenne hetente egy vagy két alkalom... míg a férfi naponta szeretnél (hogy meglegyen a Heti Hetes ;-)... esetleg többször is alkalmanként... reggel - délben - este?
Akkor ilyen esetben mi a teendő? Mi a megoldás?
Elfogadható lehet, ha a férfi a felfokozott vágyait máshol éli ki és csillapítja?
De azzal a nővel akar élni továbbra is, akit szeret... becsül... tisztel... és a maga módján imád...???
Nyilvánvaló, hogy ez valahol egy kicsit gázos szituáció azért mégis, és valahol, valahogyan sántít...

De Szerinted egy ilyen, vagy ehhez hasonló helyzetben mi lehet a megoldás?

Vagy ha a férfi szereti az orális szexet, vagy az análisat, de a nő erre nem hajlandó, mert valami oknál fogva ezt elutasítja, képtelen rá?
De amúgy a férfi szereti... és szeretné is továbbra is szeretni és együtt élni Vele...
Mit kezdjen a vágyaival? A ki nem élt és ki nem elégített, kielégületlen vágyaival???
Hosszú távon csak nem nyomhatja el azokat sem, mert előbb vagy utóbb úgyis a felszínre törnek...

Illetve mi a fontosabb egy kapcsolatban?
A Testi vagy a Lelki kapcsolat?
vagyis, ha a Testi része nem működik, akkor érdemes-e "csak a Lélekre gyúrni"?
Mondván, hogy a Lélek mégis a felsőbbrendű Igazság és Valóság... a Testről, a test vágyairól pedig meg lehet feledkezni és figyelmen kívül lehet hagyni a kívánságait???

Szerinted???

Te egy ilyen esetben és helyzetben mit tennél?

Mit tartasz jónak, helyesnek, követendőnek?

Néha, néhány kilengés belefér és megélhető, és megbocsájtható az életben a Másiknak és Önmagunknak... hiszen hús-vér emberek vagyunk, néha vad "sötét" "állati" ösztönös, zsigeri vágyakkal és szenvedélyekkel?
Érdemes magunkon uralkodnunk, és elnyomni a vágyainkat, önmagunkat, a szükségleteinket és igényeinket?
Vagy inkább érdemesebb megélnünk?
És ha igen, az mikor jó, mikor helyes?

Egyes pszichológus szakemberek szerint mi emberek, alapvetően nem monogámok, hanem poligámok vagyunk... vagyis a hűség igazából, ebből a szempontból téves hozzáállás és egészségtelen, fölösleges, hibás elfojtás... Mert mindenki szereti, kívánja a lénye mélyén a Mást, az Izgalmakat, a Változatosságot, az újdonságot... sokszor csak kíváncsiságból, kipróbálás szintjén, hogy egyen, kóstoljon olyat is... hogy aztán kipipálhassa... hogy volt ilyen is... és már ne izgassa a fantáziáját...

Szerinted???

Neked erről mi a véleményed?

Mi a hozzáállásod?

És mi a helyzet azokban az országokban, ahol alapból elfogadott a többnejűség, és így a "hűtlenségből", "megcsalásból" nincsen gond, probléma és bűntudat, meg lelkiismeret furdalás... mert ott eleve így az elfogadott és a természetes...

De vajon az Emberi természet, és főleg az Emberi Szív és Lélek mit diktál? Mit tart helyesnek és fogad el egyértelműen, egyöntetűen ebben a kérdésben Kristály-Tisztán?

Szerinted?

???

Egyébként néha lehet, hogy pont azzal tudunk egy fellobbant új lángot kiégetni, hogy aztán ne zavarjon tovább, és ne izgasson soha többé, ha megéljük, megkóstoljuk... mert ekkor -a"a puding próbája az evés" elv alapján" ismerjük fel és jövünk rá... hogy nem is olyan jó nekünk ez az egész, és hogy az ami otthon van, az sokkal jobb, sokkal szebb, sokkal tökéletesebb... és akkor meg minek... nincsen rá szükségünk... és "visszaszeretünk" abba a Másikba, és újra örülünk, hogy van nekünk és elégedettek vagyunk a Sorsunkkal, a Helyzetünkkel...
Mert ahogy a Megbocsájtással kapcsolatos írásban írtam, néha külföldre kell ahhoz mennünk, hogy rájöjjünk, hogy itthon milyen jó, és hogy ezután már csak itthon akarunk és szeretnénk élni, örökké...
És ekkor, ebben az esetben ez a kis "külföldre menés" már nem is akkora nagy bűn, mert hozzá segített egy felismeréshez, egy nagy felfedezéshez...
És lehet, hogy az összes "bűn" ilyen...
Vagyis, hogy nem is bűn...
Nincs is bűn...

Ahogy Ákos énekli az Ikon című számában: "Itt Bűn és Erény, csak Képregény"
Minden látszólagos.
Minden viszonylagos.
Sok minden becsapós... félreérthető, mert más, mint aminek látszik... más az oka, a lényege és a végeredménye... tehát sok minden szinte csak Illúzió...
Becsapás, Hűtlenség, megcsalás?
Ki csap be kit?
Ki hűtlen kihez?
És miért?

És amit mindig érdemes a szemünk előtt tartani - a mellett, hogy amit okozunk, azt magunknak okozzunk, mert minden ami tőlünk indul útjára, az egyszer vissza is érkezik hozzánk, azokat az érzéseket, amiket mi okozunk másoknak, egyszer mi is visszakapjuk, hogy megízlelhessük a zamatát, és eldönthessük, hogy ez izlik-e nekünk... hogy legközelebb is főzzünk-e ilyet... - hogy az érmének mindig két oldala van...
Tehát nincsenek véletlenek.
Soha semmi nem történik véletlenül és ok nélkül.
Ha valaki megcsal valakit, az sem véletlen (valószínűleg valami hiányzott neki, valamire szüksége volt, valamit nem kapott meg)...
De ha valakit megcsalnak... az sem...
Mindenki magában keresse az okokat, a hibákat... és ami a legfontosabb: a MEGOLDÁSOKAT. ;-)
Mert ott a Válasz, ahol az Igazság. ;-)

Ne az "elmédet", az elméletet mond.
(Vagy ne csak azt.)
Arra nem vagyunk kíváncsiak.
Hanem a frankót, a tutit, a gyakorlatot...
A gyakorlatodat.
A tapasztalatodat.
A Te életedet...

Mert hát pukizni sem illik az asztalnál... mégis szoktál... ne is tagadd! ;-)
Tehát itt MOST nem az a kérdés, hogy mit illik és mit nem...
Nem az erkölcsről beszélünk...
Nem erkölcs-csőszök vagyunk...
És nem is illem tanárok...
hanem egyszerű hús-vér emberek... halandók... Lélekben halhatatlanok...

Tehát itt MOSt a Valóságot mond, az Életet, az Életedet...
A Tutit... a Frankót...
Úgy ahogy van... úgy ahogy éled...
Vagy ahogy gondolod és ami a legfontosabb: ahogy ÉRZED.

Mi a helyes?
A Lelked és a Lényed legmélyén Te ténylegesen hogyan érzed?
És hogyan éled meg ezt az egészet?

Szeretnék Tőled többet megtudni ezekről a kérdésekről...
Kérlek taníts!
Az Életre.

Mi a boldogság működő kulcsa Szerinted, Nálad egy párkapcsolatban?
Add át!

Hogyan lehet, és hogyan érdemes élni, Jól, Örömtelien, a Pároddal és Önmagaddal is Harmóniában?
Mások és önmagunk kedvére és örömére?

;-)

Szeretettel várom és örömmel fogadom a válaszaidat, felismeréseidet, meglátásaidat, tapasztalataidat és véleményeidet... amelyek kikristályosodtak Benned eddigi élményeid és tapasztalataid során... amíg eddig a Pontig, ahol éppen MOST vagy, Itt, Ebben a Pillanatban, eljutottál... ;-)

Kérlek, őszintén írj!
Csak így van értelme...
minden szavadnak. ;-)

Kérlek, add át a tudásod legjavát, a tapasztalataidat - bármi is legyen az - ,
egymás közös tanulására, okulására, fejlődésére és haladására...

Köszönöm szépen.

Ja, és még valami.
Szeretném, ha tudnád, hogy a Látszat itt is csal.
Ezeket a válaszokat látszólag nekem adod, az én feltett kérdéseimre, és teszed közkinccsé, mások számára is, gondolat ébresztőnek...
De valójában ezeket a válaszokat önmagadnak adod, és fogalmazod Itt és Most meg... mert belőled jönnek, belőled szólnak...
Tehát ezért is fontos, hogy légy őszinte.
Önmagadnak ne hazudj.
Önmagadat ne csapd be.
Ennyit megérdemelsz.
Még önmagadtól is.
;-)

Örök Hála és Köszönet érte (Érted). ;-)

Szia és Minden Jót!

Szeretettel:

Csizike ;-)

"a Hipervándor" ;-)

csizike1@gmail.com

Önök Érték! ;-)

Rengeteg vagyont haracsoltunk ossze az eletben
2008. december 27. szombat, 22:53 | Rocskar Ilona (útkereső)

Kedves Csizike! En most nagy idegosszeroppanas alatt vagyok szeptember ota! Semmi kulonosebbet nem vettem eszre a gyerekeim apjan akivel 32 eve eltem egyutt es 4 gyermeket hoztem a vilagra. Tortent, hogy cukorbetegseget kaptam e nyaron eszrevettek, de amugy szovatettek az Sztk/ban Oroshazan, hogy mar nekem tavaly is magas volt a cukrom ?de senki nem szolt ezert?Ram harult a beteg sogorom apolasa a korhazba valo szaladgalassa;, kesobb pedig a borotvalalsa, majd mosdatasa.Magam szepen elhanyagoltam nem ettem, majd csak ugy 12 ora utan vagy delutan 3 kor.Cukorbetegnek pedig surun keveset kellene ennie!Augusztus 30 an repulojegyem volt vissza Malmobe jol osszevesztunk, majd ugy jottem el, hogy egy napot a repteren toltottem mint egy kivert kutya!
Az ido alatt mig en itt inteztem az orvoshoz jarast, a gyerekek apja osszeszurte a levet egy 10 evvel fiatalabb novel aki raadasul sovany mint a deszka es szoke, ami nem a zsanere a ferjemnek!
Itt van harom szep unokank, a szerzett holgy gyereke ugyanolyan koru, mint az Angliaban elo unokank!Megbolondult a joletben, nem akar az anyagiakrol targyalni! Elhatarozta, hogy igy dontott.
Rengeteg vagyont haracsoltunk ossze az eletben. Ketkezi munkam gyumolcse is ott van a vagyonban! Most itt vagyok egy filler nelkul s nem tudom mi tevo legyek? Szuksegem van a vagyonunk felere, nem szeretnem mas elvezze, amit nehezen Londonban
osszehoztunk! Kerem Csizike valaszoljon mit javasol
/
udvozlettel maradok Ilonka 
Most itt vagyok a masodik lanyunknal

Kedves Ilonka!
2008. december 28. vasárnap, 17:43 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Czizike nem vagyok, de úgy gondolom Neked ügyvédre, orvosra és önismeretre lenne szükséged, most.
Az első kettőt gyorsan megszerezheted, az önismerethez több idő kell.
Szebb napokat, jó okulást!

Csizike képe
;-)))
2008. december 28. vasárnap, 18:16 | Csizike   Előzmény

;-)))

gyöngyház képe
Szabadság!
2009. január 20. kedd, 17:00 | gyöngyház   Előzmény

"Névtelen" szerintem kissé lazán kezelte a válaszadást, hogy a fennsőbbséges szót ne is említsem.
Ez van. Biztos ő már rég túl van ezen. Erősítsen a tudat, hogy nemtommennyi idő elteltével te is így állsz majd hozzá a múltadhoz. Ilyen lazán kezeled majd azokat, akik most úgy szenvednek, mint te.
Egyébként viszont egyetértek: sürgősen nézz ügyvéd után! Orvos? Hát.. az is, meg szerintem keress te is egy olyan helyet, mint ez a virtuális itten. Ahol a lelkek cserélnek eszmét. Nem hiszem, hogy véletlenül találtad ezt az oldalt! Bár kíváncsi lennék, mit írtál be a keresőbe.... De gyere ide írásban, és menj egy önismereti tréningre, vagy ami hasonlóan "véletlenül" eléd kerül!!!!!

De ami nekem lejött az egészből: AJÁNDÉKOT KAPTÁL!!!!! Nézd meg csak kicsit jobban!!!! Szabad vagy! Senkinek nem vagy már kutyája, szolgája! Se a férjednek, se a gyerekeknek.
ÖNMAGAD HŰ SZOLGÁJA kell hogy légy most már. Saját magadnak ne hazudj! Szerezd vissza, ami a tiéd, de ne legyen benned harácsolásvágy, vagy az a mocskos bosszú! Csak őszintén és egyszerűen annyit, amennyivel boldog lehetsz.
És gondolj bele, mit szeretnél még! Mi nem volt még! Hagyd az álnok álszerénykedést! Csak bátran! És feltétlen gondold át a lelkieket is. Ne csak a meg nem élt kalandok, meg nem szerzett javak, vágyak hajtsanak.
Levetnéd a jelenlegi bőröd. Életed. Nem tudom, hogy csináld. Eddig józan voltál, önmegtartóztató. Most vagy ugyanezt kéne csinálnod, vagy önfeledten elhajigálni mindent, ami eddig volt!
Én az utóbbit csinálnám, de nekem meg a józanságból van kevés. :-))))))

De legfőképp: GRATULÁLOK, hogy megcsináltad! Hogy meglépted az első lépést MINDEBBŐL KIFELÉ.
Mert itt vagy velünk.

Az élet nem teadélután
2008. december 28. vasárnap, 16:15 | zsuzsi-bogi

Csizike Kedves!

Hogy mi a helyes bizonyos helyzetben, sok mindentől függ. Sajnos, előfordul, hogy azt hisszük, a jelenlegi párkapcsolatunkért mindent megteszünk és örökké tart, aztán, lehet, hogy mi magunk fogunk találkozni valakivel, aki teljesen megőrjít, s egy nyugodt percünk sem lesz, mert csak őt akarjuk. Holott jelenlegi helyzetünkben/példás és jó párkapcsolat/ ez igen helytelen. A vágyunk mégis az új nagy Ő felé hajt minket. És itt jön a kérdés: Elnyomjam-e a vágyam a régi kedvesért, szenvedjek-e, mert jelenleg mást szeretek.? Vagy fogadjam el amit a sors adott, az új boldogságot. Mikor vagyok gyáva, mikor bátor? Melyiküket hagyjam cserben és ez mekkora lelki trauma számomra? Hitessem el magammal, hogy én vagyok a hülye és ez az érzés csak tévedés??? Sok ember, ha megcsalják, azt gondolja, hogy a tény, hogy megcsalták, ez őellene irányul. Holott nem erről szól. Ő pont olyan jó, mint kell, csak már másnak. Fontos az embernek, hogy a kapcsolat, melyben él, lelkesítse, örömforrás legyen. Azaz, ha kihűlt, már nem igazi örömforrás. Vajon, milyen örömet nyújt a mégis fenntartott kapcsolat--a régi, ha csak bűntudatból dönt emellett az ember, mert nem akarja bántani a régi párját, hiszen annyi mindent köszönhet Neki, vagy kényelemből dönt így. Aztán magában egész életében a vágyott kedvesre gondol, gyakran az ágyban is. Vannak helyzetek, amikor el kell engedni a másikat. --Azt hiszem, de ha lehet---szépen...

Csizike képe
Persze. Fenntartani a fenntarthatatlant az őrültség lenne...
2008. december 28. vasárnap, 18:06 | Csizike   Előzmény

Persze.

Fenntartani a fenntarthatatlant az őrültség lenne... fölösleges és lehetetlen vállalkozás, ami már eleve halálra van ítélve.
Igazad van. Néha el kell engednünk egy-egy ember kezét, és ha fáj is, búcsút kell vennünk... ha nem jó, ha már nem visz előre és nem visz tovább... ha már az Útjaink szétkanyarodtak...
De vajon mitől hűlt ki a kapcsolat?
Az kin múlott?
Fel lehet-e melegíteni?
Még ha nem is kis munka is.
De amekorra a befektetés, annyi azeredménye, a hozománya.
Az Energia általában így szokott működni...
Kis erőfeszítés, kis haszon, kis hozadék, kis hozomány...
Pl. az olimpiai bajnokok sem egy napig készülnek az Olimpiára...
Kőkeményen, kitartó munkával érik el, azt amit elérnek... és jutnak fel a csúcsra... ahonnan már nincs tovább...
A mai ember valahogy már nem akar küzdeni... nem akar áldozatokat hozni és erőfeszítéseket tenni...
Hiányzik a kitartás... az akarat erő. Az Eő. A Lelki Erő. A 100%-os HIT és ELKÖTELEZETTSÉG valami (vagy éppen valaki) iránt.

És sokszor pont ez is a baj a mai felületes, felszínes, rohani, harácsoló, fogyasztói társadalmunkban... Hogy az emberek kis energiákat hajlandóak csak belepakolni még az olyan Szent dolgokba is, mint a Párkapcsolatok, vagy a Házasságba. Mindent akarunk semmiért. és ami még nagyobb baj: Azonnal.
Mert megszoktuk, hogy mindíg jön egy jobb, egy szebb, egy újabb... és hogy a régit mindig cserélni kell egy újabbra, egy menőbbre, egy trendibbre, egy dizájnosabbra... hogy folyamatosan meg kell újulnunk, és haladnunk kell a világgal, a divattal, mert különben lemaradunk és kitaszít, kiközösít önmagából a társadalom... ez a szintén őrült és buta , megvezetett, tévúton járó, agymosott, beteg Lelkű fogyasztói társadalom és világ...
SOk olyan fiatal pár van, akik összeházasodnak, majd fél év után elvállnak...
Persze, munkahelyeket is lehet váltogatni két hetente...
de mindig Te leszel az Aki bejársz...
Ha itt rendszeresen elkéstél, akkor a következő munkahelyeden is elfogsz...
Önmagadat és a rossz beidegződéseidet, a rossz hozzáállásodat és rossz szokásaidat viszed tovább magaddal...
Másoktól megszabadulhatsz, de Önmagadtól nem tudsz...
És itt kezdődik a nehézség...
Ez az a feladat, amihez fel kell nőni.
Itt kezdődik el a feladat:
Felsimerni, hogy a külvilág csak tükör, és hogy önmagunkon munkálkodni jöttünk ide.

Azt hogy érdemes-e küzdeni, munkálkodni még Valakiért, egy kapcsolatért, azt mindenki maga érzi.
Ha gazas lett a kert, el kell dönteni, hogy érdemes-e kigazalni és újra ültetni, hogy újra szép legyen... vagy inkább veszünk egy új kertet...
Mert az elején minden olyan szép és jó...
Ez az álca. Ez a csapda... a mézesmadzag... aztán jöhet a feketeleves... az Igazság, a Valóság... ami a Külmáz mögött van...

Ha az egyik kertet nem volt kedvünk gondozni és gazalni, lehet, hogy a másikat sem lesz...
és akkor egy idő után az is csúnya gazos lesz...
És akkor megyünk, haladunk tovább?

Sokan így csinálják a párkapcsolataikkal...
Amíg működik, minden szép és hepi, addig oké, jöhet, de az első "nem"-nél, ellenállásnál, véleménykülömbözésnél és elutasításnál aztán ott az ajtó... és lehet odébbtolni a bringát...
És jöhet az újabb... akire szintén ez a Sors és Lehetőség vár...
Vagy megfelel és behódol, vagy szevasz...
És hol lesz itt a Lelki fejlődés?

Bocsánat, kissé elkanyarodtam a Hozzászólásodtól...

Szóval: néha azért is jó megélni egy fellángolást, egy kalandot, és belemenni a játékba, mert ekkor jössz rá, hogy az tulajdonképpen nem is (volt) annyira jó... és ezzel kioltod a lángot és nem lobog feleslegesen tovább...
Mert ugye mindig az kéne ami nincs, ami nem lehet a Tiéd, amit nem kaphatsz meg... amiről nincs konkrét gyakorlati tapasztalatod, csak fantáziálsz... és ott minden sokkal szebb és jobb lesz... és sokszor letaglózóan kiábrándító lehet a valóság...
Ha megkapsz valakit, lehet, hogy 10 perc múlva már röhögsz magadon, hogy úr isten, erre voltam én úgy bezsongva? Ezért epedeztem annyira? és jót mosolyogzs magadon, és mész tiovább... visszatalálva a Kedvesedhez, és ezután újra megelégedve símulva oda Hozzá... mert tudod, hogy itt jó Neked... Jó helyen vagy.
Míg ha nem mész bele és nem éled meg, lehet, hogy évekig, vagy életed végéig az a bizonyos meg nem élt kaland lesz a Nagy Ő... és Őrá gondolsz, és Őutána sovárogsz... Őfelé áramlanak az Energiáid...
Úgyhogy néha ezért érdemes megkóstolni azt a bizonyos pudingot... ez lehet a haszna... hogy rájössz, hogy nem is olyan finom és ízletes, mint amilyennek hitted... és visszatérsz a jól megszokott hazai ízeidhez, és már elégedetten eszed tovább őket... ;-)))

És mi van akkor, ha kiderül, hogy ez "az Új Puding" még annál is ízletesebb, mint amire Te gondoltál?
(Kérdés, hogy meddig? Keddig? ;-)
Akkor az egy patt-helyzet...
Ahol dönteni, lépni, kockáztatni, választani kell...

És abban mindenképpen nagyon egyet lrtünk, hogy ha rájöttünk, hogy el kell engednünk annak a Másiknak a kezét, mert már kihunyta fény, és nem közösek az Útjaink tovább... akkor ezt valóban a legfinomabban, a leglágyabban, a legSzeretet-Teljesebben érdemes... hogy a lehetőségekhez képest a legkisebb mértékben sérüljön... mind emberileg, a méltóságában, mind Lelkileg, az érzékenységében...
Legyünk kíméletesek, óvatosak, és gyengédek (ne gyengék!), finomak, lágyak.
Legyünk tekintetel a Másik Szívére, Lelkére is.
Tiszteljük Benne az Embert.
És a Szeretetünk és a Tiszteletünk Iránta még Örökre megmaradhat, attól függetlenül, hogy nem akarunk már tovább Vele együtt élni...
Sőt a tapasztalat az, hogy ilyenkor a Szeretet és a Tisztelet kitisztul...
Szebb, Tisztább, Ragyogóbb szemmel tudunk nézni a Másikra...
Főleg ha Hálát érzünk a Szívünkben az együtt töltött időért, a közös fejlősésért, és azért a rengeteg sok Szép, közösen átélt élményért... amelyek nélkül MOST nem lennénk ugyanazok, akik MOST vagyunk... és amik nélkül MOST nem tartanánk ott, ahol... tehát erre mindenképpen szükségünk volt... és ez fontos és értékes része volt és lesz mindig is az Utunknak és az Életünknek...
Jó Szeretetben, Békében elválni.
Ez a legkorrektebb, legtisztességesebb.
Az Univerzum is a Békét szereti.
És amit mi kisugárzunk magunkból felé... azt is sugározza vissza felénk...
Mert mást nem tud... ;-)))

És még valami:

"Csak a Szeretet létezik.

Minden más csak Illúzió."

Ezt érdemes felismerni és megélni. ;-)

Peace & Love

Csizike ;-)

Telitalálat
2008. december 30. kedd, 11:00 | zsuzsanya   Előzmény

Csizike kedves!

Hogy csinálod?
Mindig úgy érzem, miután egy hozzászólásodat elolvastam, hogy - na tessék, itt a válasz! Pont nekem szól, pont én is erre kerestem eddig a logikus???? választ.
Köszönjük, hogy elgondolkodhatunk, és nemcsak az egyik fél szemszögéből látjuk a problémát, ami végül is csak feladat.
A vívódást kicsit megkönnyíti, de a döntést nekünk kell meghozni - mindig.
Ahogy írtad, az éremnek két oldala van. És ettől olyan bonyolult a megoldás, hogy mindig két szálon futhatnak az események, és nem mindegy, melyiken folytatnánk, hiszen ha az ösztönünkre hallgatunk csak, a gyengeségünk kihathat életekre, sorsokra.
Hú, nagyon nehéz úgy szeretni, hogy mindenki ép maradjon, aki csalódott.
Pont ezért kell tanulnom többet és többet, magamért, másokért.
Szia
:-)

Szabo Gabi képe
Ezt nagyon kedvesen írtad le
2008. december 28. vasárnap, 23:14 | Szabo Gabi   Előzmény

Ezt nagyon kedvesen írtad le, bizony nem egyszerű ez. Ezt is tanulni kell.

Elengedés
2009. január 04. vasárnap, 12:40 | zsuzsanya   Előzmény

Szia!

Az év első napján ismét megkíséreltem az elengedés meditációt, de kétségeim vannak a sikerrel kapcsolatban. Tényleg el akarom őt engedni? Talán azért ilyen nehéz, mert az eszem, a szívem és a testem háromfelé húz, meg akarom hagyni a szabad akaratot, és félek attól is, hogy ha mégis kellenék neki, akkor nem vágynék úgy rá. Meg akarom-e menteni a házasságomat.? Hiszen ő vétlen katalizátorként csöppent bele, és nagyon kínos teher lehet neki az egyirányú plátói lángolásom. Úgy érzem, nem volt jogom ráijeszteni, hát elmenekültem, mondván jobbat érdemel.
Azt mondják a bölcsek, hogy csak a reménytelen szerelem tart örökké.
Tegnap elvittük a gyerekeket a koripályára, amolyan lánybuli volt. Még életemben nem voltam a jégen, de görkori is tán 35 éve volt utoljára a lábamon.
Amikor elindultam, csak a kapaszkodót kerestem. Lassanként megtaláltam az egyensúlyom, sikerült kicsiket csúsznom, és pár kör után már nem kellett a fal sem.
Nagyon tanulságos volt, hogy rájöttem: sokkal hamarabb megtanulok mindent, ha nem segít senki, ha elengedem a korlátot, és bízom magamban, az önállóságomban. És most nem a korcsolyázásra gondoltam.
Ennyi évnek el kellett telnie, hogy rájöhessek, nincs lehetetlen, ha bízom magamban.
Hozzáteszem: a megállás és a kerülgetés a nehezebb, de esés nélkül megúsztam.
Számomra ez az év a tapasztalás éve, a tanulás éve lesz, nem másoknak, hanem magamnak kell bizonyítanom, hogy vannak még rejtett értékeim, és nem mások véleményétől függök.
Eddig a szerelem adott szárnyakat, ha nehezen ment valami, erőt adott már az is, hogy rágondoltam.
Most az érzés kell repítsen, hogy egyedül is meg tudom csinálni, nem kell hozzá segítség.
Remélhetőleg. :)

heidi képe
Megbocsátható-e?
2008. december 29. hétfő, 19:03 | heidi

Én úgy gondolom, egy olyan párkapcsolatban, ahol minden rendben van két ember között, szóba sem jöhet ilyesmi, fel sem merül..................addig, amíg rendben van minden.....................amint keletkezik űr, vagy valamiben hiány, azonnal beférkőzhet egy harmadik!
Én ilyen szempontból a tiszta, őszinte kapcsolatban hiszek, és számomra mindez elképzelhetetlen.Lehet, hogy fel kellene ébrednem, mert én hiszem csak, hogy létezik még tiszta, őszinte párkapcsolat? Talán naív vagyok, de hiszem, és ezzel a hittel sok örömömet leltem már a csodákban, amit egy ilyen alapokon nyugvó kapcsolat adni tud.
Viszont vígasztaltam már jónéhány barátomat, akiket megcsaltak! A fájdalmuk leírhatatlan, és cseppet sem irigylére méltó.......... De életünk ilyen válságaiból mindig nagyokat lehet tanulni, s mindahányszor segítettem, hogy minderre rájöjjenek, újra magukra találjanak és lelkileg megerősítsék magukat.Ilyenkor jól jön egy két jóbarát.
KÉRDEZEM ÉN, KÖZÜLETEK VOLT MÁR VALAKI MEGCSALVA? ÉS HOGYAN ÉLTE MEG, HOGYAN ÉLTE TÚL? MIT TANULT MEG BELŐLE? MEG SZABAD, VAGY LEHET AZ ILYESMIT BOCSÁTANI? VAGY A SEB ÚGYIS ÖRÖKRE OTTMARAD? Én úgy látom, a seb örökre ottmarad, és utána egy kapcsolat sohasem lesz már tökéletes. Persze sokminden függ attól is, hogy milyen tipusú emberekről van szó. Sokkal súlyosabba az eset, ha valakik teljesen "becsületesek és tiszták,őszinték" a párkapcsolatukban, és becsúszik egy harmadik, és persze a megcsalás nem egy alkalmi szexuális együttlétből áll, hanem szépen szövögetik érzelmi hálójukat.Nos ez súlyosabb, mint egy alkalmi szex.UGYE? És vannak más tipusú emberek, akik alapból kicsapongóbb érzelműek, senkihez nem tudnak hűségesek lenni, mindig újabb és újabb érzelmi hullámokat lovagolnak meg, s élnek meg, nos ha valaki ilyen társat választ, vagy elfogadja ilyennek, és újra meg újra megbocsát neki, vagy továbbengedi az illetőt, mert az ilyen emberek sohasem fognak megváltozni! Ugye találkoztatok már ilyennel?
De ha minden és mindenki normális, akkor azt hiszem, ha szeretünk valakit, kell hogy legyen bennünk önuralom egy egy ilyen helyzetben, amikor találkozunk valakivel, és megérint az illető bennünket......de csak ha szeretünk...olyan helyzetben, amikor egy problémás párkapcsolatban vagyunk, és bevonzunk valakit, aki felcsigáz bennünket, az már lehet hogy a megoldást segíti elő, hogy ki tudjunk lépni egy nem működő kapcsolatból, és ilyenkor hagyni kell az eseményeket, és meg kell élni minden érzést amit hoz magával, egy rossz kapcsolatban ez már mindig megváltás, és azt hiszem, el kell fogadni, és meg kell élni! Aztán ha mégsem jön be? És még a másik mindig ott van? "haza" lehet menni, és lehet, hogy egy ilyen tanulóút a megoldás, az előző kapcsolat helyrehozásához.................................Bármi lehetséges, azt hiszem, nincs igazán útmutatás az ilyen helyzetekhez, de aki spirituálisan érzékeli a dolgokat, az megérzi, hogy egy helyzetben, vagy talákozásban mennyi jel és jelzés van, amit egyszerűen követnie kell, és itt az elménknek, a gondolkodásunknak, okoskodásainknak semmi helye, követni kell a megérzéseket és meglessz az értelme..............
Nos a fenti sorok is az én gondolataim, érzéseim csapongása a témával kapcsolatban, igazán én sem tudok biztosat, én is kíváncsi lennék még a hozzászólásokhoz, mások tapasztalataira!
CSIZIKE! MONDD, TÉGED CSALTAK MÁR MEG? VAGY CSALTÁL MÁR MEG VALAKIT? És ha igen, hogyan élted meg lelkileg az egyik vagy a másik "oldalt"?

Kíváncsian várom a folytatást!

HÉDI

Csizike képe
"MINDEN BŰNÖM MEGBOCSÁJTHATÓ"
2008. december 29. hétfő, 21:33 | Csizike   Előzmény

Szia Hédi!

MOST csak annyit a kérdésedre válaszolva - ahogyan ezt már a Megbocsájtással kapcsolatos fórum-hozzászólásomban bővebben is kifejtettem, hogy szerintem, és ez az egyik legmélyebb abszolút igazság: MINDEN BŰN MEGBOCSÁJTHATÓ. Ahogyan ez Ákos Hello című számában is szerepel (persze nem ettől ;-)... "Reményt kaptam csak az útra,
Én az örök Átutazó,
azt, hogy MINDEN BŰNÖM MEGBOCSÁJTHATÓ."

És ez így van. Ez így Igaz.
Nincs olyan bűn, amit ne lehetne megbocsájtani és elfogadni annak, akit szeretsz. (Ez a Szív szintje)
Mégha nem is egyszerű. (Ez az elme szintje.)

És egy másik sor szintén a Hello-ból, ami a másik hatalmas nagy, óriási Abszolút Igazság:
"Bármit is mondasz, SZEMEDBEN A MEGÉRTÉS TÜZE ÉG".
És ez is egy Végtelen Igazság.
És ez a megbocsájtás alapja...
Hogy Igazán, ott a Szívünk mélyén mindent meg tudunk érteni...
és el tudunk fogadni...

Mert a Szeretet-tüze mindent megtisztít és megszépít... ártatlanná tesz... és önmagával egyenlővé.
Ha megérted, hogy a Másik nem véletlenül csinálta azt amit... akkor meg tudod érteni, el tudod fogadni és éppen ezért, ebből adódóan meg tudod bocsájtani...

Nagy igazság: a hibáinkból (is) tanulunk.
Így minden tévedés, vétkezés egy óriási nagy Lecke, egy óriási nagy tanulságokat magában hordozó Lehetőség a Felismerésre, az Ébredezésre, a Felébredésre...
És ha beláttuk, hogy vétkeztünk... a Múltba már nem tudunk visszamenni, hogy megmásítsuk a dolgokat...
de a felismerésünkből a Jövőben még szebb, jobb, TISZTÁBB!!! és Igazabb dolgokat, érzéseket és élményeket tudunk teremteni... És ez a léyneg.

A csecsemő is ezerszer elesik, mire megtanul stabilan felállni és járni...

Hibázni lehet.
Emberek vagyunk.
De tanulni kell belőle... és ezután szebben élni, jobban, örömtelibben, TISZTÁBBAN, IGAZABBUL és ŐSZINTÉN.

MOST ennyi.

Csizike ;-)

Csizike

csizike1@gmail.com

Szabo Gabi képe
A feltételnélküli szeretet az
2008. december 29. hétfő, 23:49 | Szabo Gabi   Előzmény

A feltétel nélküli szeretet az ami mindent, mindig megbocsájt. Szeretni kell, ennyi az egész:-).

Csizike képe
Én az Egyensúlyban hiszek.
2009. január 17. szombat, 16:42 | Csizike   Előzmény

Szia Kedves Hédi!

Köszönöm szépen a válaszodat is, és a kérdésedet.

Igen. én is az Őszinte Tiszta Igaz Fényes Kapcsolatban hiszek, mert ITT ÁRAMLIK TISZTÁN AZ ENERGIA... És ebből a tiszta és igaz Energia-Áramlásból jöhetnek létre és alakulhatnak ki életünk legszebb élményei, Csodái és Érzései...
A Lelki Tisztaság: Fény.
Amely ragyog bennünk és belőlünk.
És világít.

A belső béke és nyugalom a legfontosabb szerintem.
A Harmónia Önmagunkkal, Önmagunkban.
Mindenféle romboló energiák vibrálása nélkül...

Érdemes Tisztaságban élni.
És Szépségben.
Ez a Tisztaság adja az Igazi Szépséget.
És hogy Te nem érzed bűnösnek magadat.

Én az egyensúlyban hiszek. A Kiegyenlítődésben.
Hogy Mindig minden az egyensúly Állapotára törekszik...
És hogy Minden Dolog meg is leli az önmaga Egyensúlyát... Békéjét.

Ha "bűnözöl" visszakapod...
Aki üldöz... üldözött is lesz...
Aki áruló, elárult is lesz...
Aki becsap, becsapott is lesz...
Aki megcsal... megcsalt is lesz...

És talán ennyit nem ér az egész.

Ha tiszteled és becsülöd Önmagadat és Azt a Másikat... akkor Fájdalom és Szenvedés nélkül akarsz élni, Szépen, Szeretetben, Harmóniában és Békében Önmagaddal és a Világgal is... Tisztán.

Az én tapasztalatom az, hogy ha nem attól kapod meg, amit akarsz, amit igazán szeretnél, akkor szart sem ér az egész...
És így többet ártasz magadnak, mint használsz...
Mert teremtesz magadnak egy adag negatív karmát... egy kis bűntudatot és lelkiismeret-furdalást... és félelmet, amit kivetítesz a jövődbe.
Igazából mindig mindent te vetítesz ki a Jövőbe, a Jövődbe...
Te szinezed ki azt... Te vonzod bele az Energiákat... a minőségeket... a Rezgéseket... a Történéseket... a Tartalmakat...
Amit kibocsájtasz magadból és kisugárzol, kirezegtetsz az univerzum felé... az tér vissza Hozzád... azt kapod vissza az Univerzumtól is...

Mit szeretnél?
Teremtsd meg azt.
Sugározd ki és rezegd azt.

Ha Szép Tiszta Őszinte Hűséges Párkapcsolatra vágysz, ahol kölcsönös és Teljes a bizalom, a megnyugvás, a hit egymásban... akkor rezegd ki ezt. Higgy ebben és élj így! Élj tisztán!

Nyílvánvaló, hogy az ember Test-Lélek-Szellem.
Olyan Párkapcsolatra vágyunk, ahol mind a három részünk Beteljesülhet és Kielégülhet...
Ha a jelenlegi nem így működik, érdemes változtatnunk rajta. Dolgozni érte... ha úgy érezzük, hogy ez fontos nekünk és megéri az áldozatot... Ha Szeretet van, talán nincsen reménytelen helyzet és Megoldhatatlan Akadály, Feloldhatatlan Ellentét...

Ahogy Müller Péter is írja legújabb varázskő című könyvében, szerintem sem lehet egyszerre két nőt vagy férfit ugyanannyira Teljességében és Tisztán, Őszintén Szeretni...
A Szeretet, a Szerelem egy Igazi Párkapcsolatban kizárólagos...
Ha nem az... vizsgáld meg, mi lehet a gáz... mi lehet a probléma... Mit kellene megváltoztatnod? Min és hogyan lehetne javítanod, változtatnod? Illetve, ha nem jó és másra 8is) vágysz, mi tart benneteket össze, Miért vagytok együtt? őszinte, Igaz és beteljesítő kapcsolat-e ez? Érdemes-e Egymásnak és Önmagatoknak is tovább hazudnotok?

Mert becsapni is csak önmagadat tudod...

"Aki másnak vermet ás, maga esik bele"
"Amilyen az Adjon Isten!, olyan a Fogadj Isten!"
"Ki mint vet, úgy arat."
"Jössz Te még az én utcámba!"

Ez mind-mind arról szól... hogy amit adsz (amit kibocsájtasz, kisugárzol magadból, vagy teszel) bumerángként azt kapod vissza.

Meg hogy "a hazug embert előbb utolérik, mint a sánta rókát"...

Az Igazság előbb-utóbb, de mindig kiderül és felszínre kerül.

Pl. a bűnügyi pszichológiában ezt már régen meg is figyelték, hogy a bűnösök általában le akarnak bukni, be akarják vallani a bűnüket és le akarják azt vezekelni... és sokszor ezért már tudatalatt ösztönösen is hagynak maguk mögött bűnjeleket... amik lebuktatják őket...
mert igaz, hogy tudják, hogy felelősségre vonják őket... de legalább érzik azt is, hogy ezáltal megtisztulnak, megszabadulnak egy nagy nyomasztó titoktól, fájdalomtól, amit egyébként hordozniuk és cipelniük kéne... és amely szétmarná, megmérgezné a Lelküket, a Lényüket az Egész életüket...

és valószínűleg így van ez a Párkapcsolatokban is...

Az Igazság előbb utóbb úgyis mindig kiderül... felfedi önmagát...
Az Igazságra előbb vagy utóbb, de Mindig Fény Derül.
Az Igazság fel akarja fedni és ki akarja nyílvánítani önmagát.

Ezért van könnyű dolguk az Igazság, vagyis Isten keresőinek...
Mert nem kell mást tenniük csak csendben figyelni és türelmesen nyugodtan várni...
Ő amúgy is fel akar bukkani és fel akarja fedni Önmagát...
Hátmég ha Örülnek is Neki, és örömmel várják, akarják, kívánják, üdvözlik és fogadják...??? ;-)
Befogadják ;-)

Tedd azt a másik Emberrel, amit szeretnél, hogy Veled is megtegyenek!
Olyat ne tegyél a másikkal és ne okozz neki, amit Te sem szeretnél vagy tudnál megkapni, és elviselni...
Mert azt kapod vissza, amit Te adsz.
Tőled függ az Egész Életed... az Egész Valóságod...
Te teremted meg azt.
Hozzád tér vissza az, ami Tőled ered.

És ahogyan a "Szeresd Önmagad, és mindegy kivel élsz" www.bioenergetic.hu című zseniális párkapcsolati könyvben is le van írva, tapasztalatom szerint is így működik: a másik annyira érzi belőled az Igazat. Így adott esetben a hazugságot is, ha az az "Igazságod".
Tehát megvezetni, becsapni csak önmagadat tudod.
A Másik nem azt érzi és nem azt az energiát veszi, észleli és fogja fel tudat alatt amit te mondasz (kamuzol), vagy eljátszol, megjátszol, amikor "jól" vagy rosszul színészkedsz...
hanem a belőled érkező és a benned áramló Energiát érzékeli és veszi, fogja fel...
Tehát, tudja, mert érzi, hogy MI VAN, hogy Mi az Igaz.
ezért nem tudsz becsapni IGAZÁN senkit, aki igazán közel áll Hozzád, ismer és szeret...
Mert a Tudatában, vagy Tudat alatt, de ÉRZI (és így tudja) azt, hogy MI IGAZ, hogy MI VAN, MI A VALÓSÁG.
És ha más, mint amit mondasz, az már egyszer fáj neki... és az hogy hazudsz neki és megpróbálod megvezetni és hülyének nézni, és hazudsz neki és nem vagy őszinte... ez másodszor... és talán még jobban... talán ez fáj igazán, és nem is annyira az Igazság...

Hát élj úgy, ahogyan szeretnél
(Mert csak íg érdes.)

Álmodd meg azt az Álmot, amiről tényleg szeretnéd, hogy Valóra Váljon!
(Mert csak azt érdemes. ;-)

s így leszel Elégedett, Örömteli, Mosolygós, Szeretet-Teljes, Vidám, Egészséges és Boldog. ;-)

Teremts olyan Értékeket és valóságot, amilyenben élni szeretnél, amilyenben vágyaid, és érzéseid, megérzéseid szerint igazán jól éreznéd magadat.
Teremts olyan életet és érzéseket, érzésvilágot, amilyet Szeretnél, amilyenben élni Szeretnél.
Te alakítod ki, alkotod meg és hozod létre a Saját Világodat és a Saját Életedet.
Hát válassz: alkosd meg, alakítsd ki olyanra, amilyet szeretnél, amilyenben jól érzed magad... amiben Örömteli vagy, Elégedett, Energiától dús, Pezsgő, Pozitívan Vibráló, Boldog, Egészséges, Vidám és Szeretetben élsz.

"A Szeretet az Egyetlen Igazi Létező Valóság.

Minden más csak Illúzió"

Élj Tisztán!

Tiszta Tudat, Tiszta Fej, Tiszta Elme, Tiszta Ész, Tiszta Lélek, Tiszta Szív= Tiszta Élet.
Ha Fényleni és Ragyogni akarsz...
És Örömben élni, Elégedetten, Vidáman, boldogan, SZERETETBEN.

Ha érzed, hogy Te Tiszta vagy és Jó vagy, és az a Másik megbízhat Benned, és hogy Te Őt Tényleg, Tiszta és Igaz Szívedből Szereted, akkor nyugodt a Tudatod, hogy Te is ezt várhatod el viszont...

És ez ad Nyugalmat és Békét...

A Tiszta és Igaz, Szép Érzések.

Talán a Szeretet a Szívedben még a Testi Kielégülésednél is fontosabb... bár az is egy fontos része az Életnek... és fontos része, sarkköve egy Párkapcsolatnak is... de szerintem nem ez a legfontosabb...

De Ösztön-Lények is vagyunk... és néha igenis meg kell élnünk a Vágyainkat is... hogy kiüresedhessünk, megszabadulhassunk, felszabadulhassunk...
Néha ki kell tombolnunk magunkat... ki kell élnünk a vágyainkat...
És az a jó, ha a Párunkkal ezt megélhetjük...
Ha nem, az patt helyzet...
Akkor figyelnünk kell a Másikra és Önmagunkra is Tudatossággal, Tudatos Jelenléttel...
És nagyon, de nagyon Szeretni... és Türelmesnek lenni...
És a dolgok megváltoznak...
Átalakulnak körülöttünk...
Először bennünk...

Látom-hallom-tapasztalom a környezetemben is, hogy mik mennek... mennyi hűtlenség van, félrelépés és megcsalás... és ez sokszor iszonyúnak tűnik és elszomorít... hogy mennyire gusztustalan, gerinctelen, rossz értelemben véve gátlástalan mocskos önmagából kifordult világban élünk... hogy egyesek mit meg nem engednek maguknak... hogy egyesek micsoda nagy szennyben és gennyben, mocsokban éstrutyiban élnek és dagonyáznak...

És ez számomra is kiábrándító...

Én sem akarnám ezt...

És volt idő, hogy kezdtem nem hinni a Hűség létjogosultságában...
Azt hittem és gondoltam, hogy itt, ebbe a mai világban már aztán nem hűséges senki sem...
Mindenki félrekúr...
Hogy bizhatsz így meg a párodban, a partneredben?

És a Szeretet és a Hit és a bizalom és a Tisztaság és a Nyugalom valahol kéz a kézben jár és egy tőről fakad...

De örömmel veszem észre, hogy hála a JóIstennek a hűség mégiscsak egy Igaz és Tiszta Érték... aminek igenis van létjogosultsága...
Mert sok nagyon Gerinces, Egyenes és Tiszta Szívű és Lelkű Ember Igenis Hűséges, és Elkötelezett a választottjával szemben...

és azt hiszem, valahol ez a normális, ez a tiszta és teljes...
Ez a Lélek Üzenete és Igazsága...

A Tisztaságban Jelenik meg a Fény.
Ott, abban a Páérkapcsolatban, ahol Tisztán és Őszintén áramlik a Fény, az Energiák...
Ahol nincsenek hazugságok és becsapások...
Ahol Tisztaság van, ott tud igazán tisztán áradni és áramolni Két Ember Között a Szeretet...
És Ez a Lényeg...
És Ebből lehetnek és alakulhatnak ki az Igazán Nagy Csodák...

Tehát valahol a Lélek mégiscsak a Test fölött áll... a múló és értéktelen testi vágyak fölött áll (amelyek esetleg csak pillanatnyi örömöket okoznak évekig vagy évtizedekig tartó nyomasztó bűntudattal és keserűséggel, lelki Nyomorral, Fájdalommal, Szomorúsággal és Elkeseredettséggel... ) a Lelki Tisztaság és Boldogság...

A Szeretet Minden ;-)

Mindennél többet ér.

Minden hűtlenség és megcsalás valahol egy ön és Szeretet-keresés.
Egy segélykiáltás. hogy figyelj ide rám végre, és vegyél végre észre!
láss meg!
Lásd meg bennem a Csodát!
vegyél észre!
Figyelj ide rám!
Foglalkozz és törődj végre velem!
És:
SZERESS!!!

MINDENKI SZERETRE VÁGYIK.
MINDENKI (így vagy úgy, ilyen vagy olyan módszerekkel, de) EZÉRT:
A SZERETETÉRT ÉL.

Adj Szeretetet, örömet, Békét és Elégedettséget az embereknek...

És ezt kapod vissza.

Az Élet, a Kül-Világ egy Tükör.

Fény és Ragyogás. ;-)

Ez az Élet Egy Ajándék.

Egy Nagy Csoda.

Egy Nagy Utazás.

Egy Végtelen Kaland.

"Minden Egy, s ez az Egy Minden lehet"...

Te is... ;-)))

Szeretlek.

Csizike ;-)

nagy levegő!
2009. január 20. kedd, 0:03 | Ördög (útkereső)   Előzmény

A bejegyzésed első harmadánál tettem egy vödröt a monitor alá, mert nagyon csöpögött. :) A kétharmadánál szereztem egy lavórt. A végére az is megtelt. :)
Most itt egyensúlyozok fel-alá a szobában. Egy tele vödörrel és egy tele lavórral. Nem tudom, hogy hova tegyem őket. Nagyon szépen csillog, de amikor belekóstolok túl negédes, ha megmerítem benne a kezem, akkor csak kiemeli a piszkot rajta. Szeretném eltenni valahova, mert tetszik és sokat hallottam már, hogy milyen fontos is ez. De mit kezdjek egy negédes folyadékkal, ami bármikor a nyakamba dőlhet? Csak bosszantana, hogy figyelnem kell rá.
Sóhajtok egyet és kibotorkálok az erkélyre. A vödröt egy mozdulattal kiborítom, de a lavórnál elidőzök... Belenézek és elfog a vágy, hogy megfürdőzzek benne, hogy lubickoljak, vagy hogy magamra öntsem az egészet és ugráljak az elragadtatástól. Aztán eszembe jut a "gusztustalan, gerinctelen, rossz értelemben véve gátlástalan mocskos önmagából kifordult világ" és valami rossz érzésem támad a gyomrom körül. Nem látom, hogy ez hol van benne ebben csillogó valamiben, de olyan fura. Jobban félek attól, hogy én is ítélkezni fogok, mint amennyire vágyom arra, hogy benne legyek. De lehet, hogy csak túl gyenge vagyok még hozzá, nem itt tartok. Lehet... Anyway, jöjjön még egy mozdulat, úgyis találkozunk még... Egyenlőre nekem elég ebből annyi, amennyi a levegőben benne van, és természetes módon be tudom lélegezni. :)

Költő
2009. február 07. szombat, 17:18 | Csizike ;-) (útkereső)   Előzmény

Szia Kedves Ördögke!

Egy Költő veszett el benned...
És? Megleled? ;-)

Nem kell, hogy egyet érts velem, a gondolataimmal és az érzéseimmel...
Hiszen különbözőek vagyunk...

Úgy nem láthatjuk a világot, ahogyan a Másik, mert máshol vagyunk, máshonnan látjuk...
Még két egyforma tojás(unk) sincs... ;-)))

Meg aztán néha más az elmélet és a gyakorlat...

Ahogy a Fent és a Lent...

De a puding próbája mindig az evés...

Míg meg nem kóstoltad, nem tudod, hogy miről is mondasz véleményt... persze a vélemény-mondási jogod így is adott és élő, csak maximum nem hiteles...

Az Igazság bennünk van, a Szívünk folyamatosan sugározza felénk.

Csak meg kell hallani, csak rá kell hangolódni a szavára.

Bármit megtehetünk... legyen az megcsalás, vagy bármi, "de hogyha Szeretet nincs bennem..."
mit ér bármi is???

Egyébként zseniális a magyar nyelv: rendkívül kifejező.

Megcsalás. Meg-csalás. Csalás. CSALÁS!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Hazugság.
Önmagadnak is.
A Másiknak is.
És a Harmadiknak is.
Nem Igaz(i) és nem őszinte dolog.
Nem egyenes, nem korrekt és nem őszinte...
Vagyis hamis, nem igaz, nem valódi, nem korrekt, nem jó dolog.

Bár, mint mindennek, néha ennek is lehet haszna...
Néha pont csak annyi, hogy ezt felismerd és felfedezed...
És akkor másodszorra már talán okosabb leszel és nem követed el mégegyszer ugyanazt a hibát, amiből egyszer már megjöttél...

De például engem egyszer pont egy ilyen szedett ki egy nagyon rossz és hosszú ideje elnyújtott parttalan és meddő kapcsolatból...
Így ennek óriási haszna volt... és rendkívül hálás vagyok érte...
ha ott és akkor nem borul ki a bili, ki tudja, talán még most is benne mászok...???

Úgyhogy én személy szerint ítélem el...
Mindennek oka és értelme van.
De ha az Igazi Szeretetről beszélünk...akkor abba nem fér bele... abba szóba sem jön.
Ha meg a hamisről, ami nem igazi, nem valós... az már eleve csalás és ámítás valamilyen szinten...
Kérdés, hogy ki hazudik kinek...???

Tudsz nem magadnak (is) hazudni???

Szia!

Csizike ;-)

RENDszer képe
... addig, amíg RENDben van minden....
2009. május 15. péntek, 9:50 | RENDszer   Előzmény

Hát, így valahogy.

És akkor, ha mégsem, vagy már nem annyira, elkezd kopogtatni az ősi törvényszerűség. A más, a kiegészülni akarás, a teljességre, változásra ezzel egyben fejlődésre vágyás.
Tükörként mutatva: itt TENNI kell valamit. S nem csupán a kapcsolatért.
Azt vallom, akkor is, ha elkezdenek záporozni felém a kövek :-))), egy ilyen helyzetben (is) a dráma MÖGÉ jó kicsit kukucskálni.

Dunát lehet rekeszteni a könyvekkel, okosságokkal, véleményekkel erről a témáról, ám volt nekem egy tanárom, dr. Heinrich Breuer, aki a maga több évtizedes praxisában a következőt kérdezte ilyenkor a pácienseitől:

"Megcsalt? És mivel tudtad ezt nála elérni?"

Puff.

S mivel elég durva ez így önmagában, meg az egy fecskékről is van közszájon szólás :-))), mindjárt utalnék egy-két roppant hasznos olvasmányra, amiből szintén valami hasonlót lehet kihámozni:

Wilfried Nelles: Jóban rosszban; Szerelem, öröm és gyarapodás a párkapcsolatban;
Eva-Maria Zurhorst: Szeresd önmagad, és mindegy, kivel élsz.

(Ha nem is szó szerint "mindegy", azért a mélyebb tartalom tényleg ez.)

Ám, ha időnk, vagy más miatt az olvasás már/még/egyáltalán :-))) nem nyerő, két egyszerű dolog tutira kéznél van a helyzet feldolgozásához.

Elsőként szó szerint a KÉZ, a sajátunk, melyet rutinból és nagy lendülettel irányítunk kinyújtott mutatóujjal a másik felé - egyéb problémák közepette is bármikor, bármiben :-((( -, miközben szépen simul három ujjacskánk a tenyerünkbe önmagunk felé fordulva....
Tessék kipróbálni, hogy is néz ki a kezünk "mutogatás" közben?
Ugye?

Persze a nagy ruhaszaggatásnak sincs sok értelme, ám bármely konfliktus elhúzódását jelentősen tudja csökkenteni, e magunk számára elsőre kellemetlen, de hasznos belátás.
S hogy az okot még, illetve inkább már a megoldást hol célszerű keresni, arra a világ összes nyelvében azonos a SZEMÉLYES névmások RENDje:

ÉN - Te - Ő - Mi - Ti - Ők ....

Talán nem véletlenül.

És automatikusan kapcsolódhatunk egy másik blog témához, az önzéshez. Ha van ilyen, vagy azt, és úgy értjük alatta, amit általában e szóra bekapcsol az agyunk.

Mottó: "Alles dazu gehört." - "Minden hozzátartozik."

kirpaat képe
Sziasztok! Én is úgy gondolom, ahogyan már előttem is
2009. január 11. vasárnap, 12:24 | kirpaat

Sziasztok!

Én is úgy gondolom, ahogyan már előttem is megjegyezték, hogy Igazi Tiszta Szerelemben, ahol minden tökéletesen működik, egyik félnek sem jut eszébe a kísértéseket közel engedni.

Igen, iszonyú kínokat él meg az ember, ha megcsalják.... De, ha ez megesik, mindenképp az élet tanításával állunk szemben.

Ha velem nem történt volna meg, ma nem lehetnék boldog....

Fél év szenvedéssel a hátam mögött, 30 kiló mínusszal az idegtől és három kicsi gyerekemmel egyedül ma végre boldog vagyok!!!!!!

Mint minden leckét, ezt is meg kell tanulnunk az életben, ha ezt kapjuk feladatul a Sorstól. Én megtanultam! Nem figyeltem önmagamra, az érzéseimre, és arra, hogy nem vagyok boldog. Mást kerestem, és meg is találtam: a tanulást és a munkát.... És aztán a gyermekeim apja is talált mást... Akkor nagyon nehéz volt ezt feldolgozni, de hálás vagyok, amiért ott voltak a barátaim és a szüleim, akik igyekeztek a segítségemre lenni. Viszont a csatát nekem kellett megvívnom.

És csoda történt! Ahogy kiléptem a közös életünkből, rögtön jött a javulás az életemben. Sokáig tartott feldolgozni, de rá kellett ébrednem, hogy hálás lehetek a Sorsomért, a volt férjem "látásáért", hogy ebből az életből kiszabadultam, mert ha maradok, soha nem lehettem volna vele boldog....
Én menekültem előbb a kapcsolatból, és vak voltam, mert annak ellenére, hogy pont az érzésekről tanultam, a saját életemben nem vettem észre a hibákat.
Ma már tudom, hogy ez volt a lehető legjobb, ami életemben történhetett velem.
Csodálatos szeretetben élünk a gyerekekkel, azt teszük szabadon, amihez épp kedvünk van. És persze nyíltan élhetünk, mindenki egyenrangú tagja csapatunknak. Várjuk az új "apukánkat", akit már tudjuk, hogy nem kell sokáig, mert közeledik...

A volt férjem is rendezte a kapcsolatát a gyerekekkel, talán egyszer majd tényleg apaként fognak rá is tekinteni... Én mindenesetre nagyon nagy köszönettel tartozom neki, hiszen a Boldogságra kaptam esélyt!

Azóta lettem nyitott az életre, azóta vannak újra barátaim, és találhattam önmagamra.... Ma már rendszerese olvasok olyan dolgokat, amik nyagobb tudáshoz juttatnak, és engednek sokkal közelebb önmagamhoz. Igyekszem mindig az érzéseimet és persze még jobban saját magamat megismerni... Elindultam a spirituális úton, és úgy érzem, újra megtaláltam önmagamat!!!!

Tudom, hogy másnak más élményeket jelenthetett ez a téma. Én tudom, hogy ezért a teherért nagyon hálásnak kell lennem. És az is vagyok! Az ÉLETEMET kaptam vissza általa!!!!

Ma már napról napra teremtem magamnak a csodákat, és folyamatosan haladok ELŐRE. És ez a feladat kellett hozzá....

További szép napot Nektek!

Csizike képe
Köszönöm szépen, Kedves Kirpaat!
2009. január 17. szombat, 15:26 | Csizike   Előzmény

Kedves Kirpaat!

Nagyon szépen köszönöm az írásodat...
Igazán nagyon hálás vagyok érte.
Örülök a sikereidnek és gratulálok is Neked, hozzá.

Csodálatos, hogy hogy megváltozott az életed... és hogy végre Önmagadra leltél, és hogy Végre Újra Élsz... és Boldog vagy és Elégedett...

És mindehhez kellett Egy Nagy Fájdalom, amit túléltél és kihevertél... és amiért ma már Hálás vagy és amiért ma már Köszönetet mondasz... mert tudod, hogy ez segített hozzá, hogy erre volt szükséged... hogy ez SEGÍTETT.

Igazán Tiszta Szívemből köszönöm szépen Neked, hogy megosztottad ezt velünk és gratulálok is neked ehhez a nagy Csodához, amiben MOST élsz.

"Szép Vagy."

(Ezt most Lelkileg értem és érzem.)

Szia és Minden Jót!

Szeretettel:

Csizike

csizike1@gmail.com

saját magunkkal lenni...
2009. január 12. hétfő, 3:25 | Ördög (útkereső)

Mindenkinek, bárkinek magamról... Magamnak magamról... Félelmetes, dehát így megy ez.
Azt kérted az elején, hogy tapasztalatot írjunk, ne elméletet. Hát az most akad. Néha már örülnék neki, ha valami elméletté állna össze, de nem akar olyan nagyon összeállni. Még csak érzem, hogy azért majd valaminek ki kell ebből sülnie a végén. De hol a vége?

Azt hiszem, én most úgy működöm, mint egy két lábon járó kísértés. Szerény, mi? :) De mióta így működöm, kezdem úgy érezni, hogy nagyon sokakat ki lehet mozgatni a saját egyensúlyukból, a remek párkapcsolatukból, a saját hűségességképük ellenére.
Ez leginkább ezt a kérdést veti fel bennem: vajon ha majd nem kísértésként, hanem párként akarok funkcionálni, akkor mi fogja mellettem tartani azt a hölgyet? Hiszen látom, hogy egy közös társaságban eltöltött hosszú hétvége, vagy akár néhány kellemes tánc, eltalált mondatokkal milyen hatást válthat ki.

Na de tapasztalat.
Példásan jó fiúként kezdtem a pályafutásomat, hosszú kapcsolattal, mintaként szolgáltam a baráti körömnek. Aztán vége lett. Nem szépen. Igazából azért volt hosszú, mert függtünk egymástól pszichológiailag. Ezt akkor belülről nem láttam. Azóta nagyon félek tőle, hogy majd belülről megint nem fogom látni. Ekkor megéltem olyanokat, amikről Csizike írt, hogy tetszettek mások, de megnyugodva visszataláltam többször, pudingilag egy csókot próbáltam ki egyszer. A lánynak persze nagyon rosszul esett, de megbocsátotta.

Később megéltem egy távkapcsolatban, hogy a hölgy szanaszét kefélt egy csávóval, miközben nekem irogatta a szerelmes leveleket. Én is megbocsátottam, még kűzdöttünk vagy 4 hónapig, csak aztán szakítottunk. Ez megviselt.
Eddig biztos, hogy én is nagyon optimistán beszéltem volna, mint Csizike. Nagyon hasonló elvek mentén. De ez a lány azt mondta nekem, hogy akármit is hiszek, ő tényleg belém volt szerelmes közben. Meg abba a másik srácba is. Az agyával és szívével jobban belém, az ösztöneivel jobban belé. Sokáig nem hittem el, hogy ez tényleg lehet, de aztán nem találtam semmit, ami miatt ne hinnék neki, csak a saját előítéleteimet, hogy márpedig ilyen nincs. Valami itt megbillent bennem. Talán valami olyasmit raktam össze magamnak, hogy ezek a dolgok sokkal bonyolultabbak, mintsem elvek mentén meg lehessen ítélni. Legalábbis hiba összekapcsolni azt, hogy hűséges-e a párom azzal, hogy szeret-e. És hogy ennek az egésznek van valami köze a másik birtoklásához, ami - bár elképesztően mélyen benne van a kultúránkban - nekem nem tetszik.

Aztán jött egy lány, akivel nagyon jól éreztem magam. Szerettem vele lenni, szerettem kívülről is, belülről is, beszélgetésben is, partnerként is. De egyszer csak azt vettem észre magamon, hogy még nézelődöm más nők felé. Megérint ha tetszem nekik. Válaszolok rá. Ekkor mondta egy lány, hogy számára én vagyok a megtestesült kísértés. Nyilván mindenkinek megvan a sajátja, de engem megbolondított az, hogy én sosem gondoltam magamról, hogy lehetek valakinek kísértés. Férje volt.
Egy másik esetben meg egy lány nekem volt a megtestesült kísértés. Neki is férje volt és pici gyereke, nála tudtam, hogy nincs esélyem. De akkor hazamentem és azt mondtam, hogy ez így nem mehet tovább, mert én még nézelődöm, és nem akarom megcsalni. Ő sem értette, én sem értettem, de mégis így volt: szerettem őt, de nézelődtem és tudtam, hogy rossz vége lesz, ha nem lépek.

Na ekkor mondtam azt magamnak, hogy akkor tessék, most lehet nézelődni, kipróbálni, meghódítani, elcsavarni, megélni azt, hogy tetszem, hogy hatalmam van... Hátha azért nézelődöm, mert bizonytalan vagyok magamban, és majd ha már magabiztos leszek, akkor nem akarok nézelődni... Ez megy egy éve.
Szerintem igazából egyetlen dolgot teszek: ha tetszik valaki, akkor annak teret adok/teremtek és a válaszokra reagálva viselkedem. Ami annyit jelent, hogy nem veszem figyelembe azt, hogy elméletileg van-e párja az illetőnek, vagy nincs. Ezt a kérdést meghagyom neki. Nem az a cél, hogy bármit is tönkre tegyek, de annyit féltem már, hogy tönkreteszek dolgokat, hogy most nem érdekel: én a saját dolgaimat kell, hogy rendbe rakjam. Valahol hiszek abban, hogy mindenki ezt teszi, csak nagyon sokan szeretik ezt bebújtatni egy olyan köntösbe, hogy másokért teszik.

Mint látható, a magabiztosságommal már kevesebb baj van (sőtt! :) ), de a tapasztalatokkal nem tudok mit kezdeni. Én korábban nagyon bálványoztam a női tisztaságot, ami a szépséggel jár együtt (a fantáziámban). Egyáltalán a nőiség köré rengeteg varázslatot szőttem. Talán egy kicsit arról is szól ez a történet, hogy ettől akartam megszabadulni. Hát, alakul: az utolsó két élményem olyan nőkhöz kapcsolódik, akik 3 éve élnek együtt a párjukkal. Az egyik férfit ismerem is. Nagyon jó ember. Mégis a kedvesének vagyok a szeretője. Tök skizofrén helyzet. Hol van itt az én felelősségem? Nekem kéne vigyáznom az ő párjára? Nekem egyre inkább az a véleményem, hogy nem. Persze lehet, hogy csak kognitív disszonancia redukció... :)
A másik lánnyal egy bulin ismerkedtem meg, meghódítottuk egymást, csókolóztunk, nagyon jó volt. Felületesnek tűnik így leírva, de benne volt minden bizsergés, izgalom, mélység. Aztán mindenki hazament. Váltottunk kb két levelet, aztán gondoltam egyet és megkérdeztem, nincs-e kedve elbújni velem valahova vidékre néhány napra, én úgyis terveztem, hogy megyek. Legnagyobb meglepetésemre volt kedve. A bulin találkoztunk először. Merész, gondoltam.
Másodszor a szálláson találkoztunk. Ekkor lepődtem meg igazán: 2 barátnője tudta, hogy eljött, mindenki másnak azt mondta, hogy az egyik barátnőjénél van. A vőlegényének is. Hmm... Na ITT mi az én felelősségem? Azt mondta, hogy eljött, hogy megnézze, hogy milyen egy nőcsábász közelről. (Én már a buliban elejtettem, hogy tőlem egy hosszú távú kapcsolat gondolata is igen messze van jelenleg.) Hát megkérdeztem tőle, hogy mégis mit vár ettől az 5 naptól? Azt mondta, hogy azt, hogy tegyem olyanná, hogy megérje, bármi lesz is a következménye. Na, ez már kihívás! Végül kineveztük önismereti tanfolyamnak, tapasztalati tanulás + reflexió módszertanával. :)
Sokszor megfordult a fejemben, hogy azt mondom, hogy én ilyet nem csinálok, és menjen szépen haza a vőlegényéhez. Megtehettem volna, és most döngethetném a mellem. De azon vívódtam magamban, hogy ki vagyok én, hogy megítéljem az ő viselkedését, döntéseit? (A férje??? :) ) Ígyhát eltöltöttünk együtt 5 napot és szerintem egyikünk sem bánja meg. Annyira valós volt, ami történt, annyira mély és annyira arról szólt, akik valójában vagyunk. Rólam, aki keresi magát, a tapasztalatokat, és egyáltalán nincs eligazodva abban, hogy mit is keres egy kapcsolatban, és róla, aki baromira nem volt kész arra, hogy férjhez menjen úgy, ott, akkor. Azt éreztem, hogy igazán megérintem őt és ő igazán megérint engem, miközben saját magunkkal vagyunk. Tudtam, hogy nem vele akarom leélni az életemet, de mégis azt kívántam, hogy bárcsak ilyen szabadságban lehetnék majd azzal is, akivel hosszan akarok majd együtt lenni. De fogalmam sincs, hogy hogy lehet elérni ezt a bűntudat-nélküli állapotot egy kapcsolatban: amikor nem érzem magam semmiért felelősnek, ami a másikkal történik, de megteszek minden tőlem telhetőt azért, hogy neki is, nekem is jó legyen, mert szeretem.

Na. Ez már majdnem tanulság-szerűen hangzik. :) Csak nem tudom, hogy hogy lehetne megvalósítani. Olyan, mintha be lennék zárva elképzelések, és ítélkezések közé (félreértés ne essék, a sajátjaimról van szó), amikben úgyis mindig vissza fognak térni ugyanezek a kérdések, amíg le nem hántom őket magamról. Ilyenek a "másiknak hűségesnek kell lennie hozzám", a "ha én megkívánok valakit, akkor rossz vagyok", meg az "én felelős vagyok a másik életéért".
Kezdek olyan bölcsességeket puffogtatni, amiket nem értek/élek meg, úgyhogy abba is hagyom. :)

Ahogy így visszaolvasom ezt a választ, tényleg átjön, hogy ezen még van mit dolgoznom. Dehát talán ez is a feladatom. :)

Kedves Csizike, köszönöm a felhívást írásra, tényleg magamnak írtam, magamnak fogalmaztam meg tanulságot. Sokat még nem, de majd idővel... :)

semmi okosat
2009. január 12. hétfő, 7:35 | zrakosred   Előzmény

nagyon mélyen megérintett az írásod őszintesége, vagy inkább meztelensége. korántsem rendelkezem ennyi tapasztalattal, sajnos. :-)
egy élményem jutott eszembe. szerelmes voltam egy férfibe, ő volt az egyetlen ember, aki mellett megéltem a teljes jelenlétet.
elég távol laktunk egymástól. egy napon kaptam magam, elutaztam hozzá. becsöngettem. kinézett az ablakon, majd visszahúzódott. vártam, hogy beenged, de nem tette. késő este volt, csönd és mozdulatlanság. csöngettem (pár órát :-). előzőleg cseteltünk, beszéltünk telefonon, leveleztünk sokat, vitatkoztunk. gondoltam, még nem szállt el a dühe. ahogy ott álltam, s lassan átléptük a éjfélt, tudtam, hogy nem megyek el. visszaültem a kocsiba, s magam elé képzeltem a házat, kerestem a gyenge pontot. be akartam jutni. aztán visszamentem, s mint egy betörő, szinte végig tapogattam, nem a kezemmel, nem a szememmel, a idegeimmel. találtam egy kisség fölhasadt szúnyoghálót, ami mögött nyitva volt az ablak. egyszerű volt. csak bedugtam az ujjam, s a megviselt anyag húzásra repedt. nagyon csedben bemásztam. ismertem jól a házat, könnyen tájékozódtam a sötétben. semmi mást nem akartam, mint mellé bújni, s tudtam, az első meglepetés után, megint átéljük azt a kölcsönös nyugalmat, remegő varázst, amihez foghatót nem ismertem korábban. beléptem a hálószobába. nem mentem azonnal az ágyhoz, először végigjártam a szobát, minden tárgynak a érintésemmel köszöntem. otthon voltam. ekkor suttogást hallottam az ágy felől. női suttogást. abban a pillanatban döbbentem rá, hogy nincs egyedül. nem is gondoltam soha ilyesmire, hogy ez bekövetkezhet. összekuporodtam a szőnyegen, sokkos állapotba kerültem. remegtem. a hölgy az ágyban fölült, mert valamit meghallott, de mivel én szinte összeestem, a szőnyegen nem vett észre. hirtelen fölálltam és fölkapcsoltam a villanyt. s megláttam a tényt. nem fájdalom már az, amit az ember ilyenkor érez. túl van rajta. olyan nagy érzés, olyan erős, hogy átemel saját magadon. néztem őt. órákon át hajnalig csak néztem. nem volt mondanivalóm, nem voltam haragos, dühös, féltékeny. üres sem voltam. nagy erő volt bennem, hatványozottan éltem. olyan volt, mint egy kinyílás. néztem az én kedvesemet, ahogy sír, ahogy vádaskodik, ahogy a felindultságtól hányni kezd. nem tudtam szólni. mégis, amikor ő rosszul lett, odamentem a hölgyhöz, aki közben felöltözött. megkérdeztem, hogy kicsoda. azt mondta, ő az a nő, aki szereti a kedvesemet. megkérdeztem, hogy tud-e most neki segíteni: tiszta ruhát keresni, törölközőt hozni, megnyugtatni. megtörtént minden nagy intimitással a szemem láttára. még az elején volt egy pillanat, amikor átléptem a másik szobába, hogy elmegyek. majd megálltam, azt éreztem, hogy szeretem, nem hagyhatom magára, nem tarthatom bűnösnek, mert nem ez a valóság.
még sokáig megmaradt a kapcsolatunk. egyszer egy hotelszobában szálltunk meg. mivel utazni akartunk, s nem értük el a vonatot, nem volt nálunk semmi tisztálkodó eszköz. fölajánlottam, hogy leugrom a boltba. azt kérte, maradjak vele inkább. elmentem a mosdóba öt percre, s mire kiléptem, már megváltozott a véleménye. megkért, hogy menjek le a boltba. nem gondoltam semmi rosszra, elmentem. közben felhívott valaki, de nem tudtam visszahívni, mert nem volt egységem már a telefonon. visszatérve a hotelbe, megkértem a kedvesem, hogy adja kölcsön a telefonját. ijedtség volt a szemében, s azt mondta, nincs egysége. ettől kezdve folyton veszekedett velem, s így is aludtunk el. pontosabban csak ő. feküdtem az ágyban, s végig gondoltam, mi is történhetett. eljutottam addig az öt percig, amíg a mosdóban voltam, a boltig, a telefonig. fölkeltem, s gátlástalanul megnéztem a mobilját. szerelmes sms-ekre leltem, melyet egy másik nővel váltott. dühöngtem, fölébresztettem, összeszedtem a cuccom, aztán az ajtóban megálltam. megint ugyanazt éreztem: nem hagyhatom egyedül, bűntudattal, mert ez mellékkörülmény a valósághoz képest. ugyanaz a fájdalmon túli érzés.
s ugyanúgy akkor jött el, amikor a fájdalom nem tudott elűzni.
ma már nincs kapcsolatunk. de a kapcsolatunk nem múlt el. itt van bennem. ott van benne. olyanfajta a közelségünk, ami akaratunk ellenére létezik. van.

miért írtam ezt le? mert az írásod nyomán olyan kapcsolatokat véltem felfedezni, amelyekben a vágy, a félelem, a fájdalom egymásnak feszülő ellentétként építik és rombolják a kialakult kapcsolatot. s én azt tapasztaltam, hogy a teljesség ezeken túl van. bár ez csupán tényleg egyedi tapasztalat, még nem tudás.
zrakosred

Csizike képe
Köszönöm szépen, Kedves Zrakosred!
2009. január 17. szombat, 15:28 | Csizike   Előzmény

Köszönöm szépen Kedves Zakosred, hogy megosztottad velünk élményeidet, tapasztalatodat.

Érdekes... ;-)

Csizike

csizike1@gmail.com

gyöngyház képe
Szürreality
2009. január 17. szombat, 16:21 | gyöngyház   Előzmény

Ez szürreális utazás volt... Mint az éjszaka szürrealitása a városban... Azt hiszem az ezzel a szóval illetett fura, földöntúli érzés akkor érint meg, mikor Isten hagyja, hogy kicsit átnézz a másik oldalra. Nagyon szeretem ezt érezni! Tényleg kilépés. Az életedből, a nappali valóságból. Itt nyugodtan magaddal lehetsz, sőt, még magadat is ott hagyhatod...
Azt hiszem, tudatosan, vagy nem, de te sűrűn jársz a másik oldalon.

ha okosabb nem is, talán bölcsebb...
2009. január 20. kedd, 0:26 | Ördög (útkereső)   Előzmény

Elképesztő élmény volt olvasni. Mikor először olvastam átcsapott rajtam, nem is tudtam reagálni. Most sem tudok igazán, annyira megjelent a fájdalmon túli érzés. Ez is olyan, hogy ha filmben látnám, azt gondolnám, hogy a rendező egy kicsit túlzásba vitte a dolgot, az életben nem ennyire élesek a képek. Pedig de.
Valahogy én abban hiszek, hogy az ilyen dolgok edzik az embert. It's all right...
Nekem akkor volt ilyen, amikor egy abortuszról kellett döntenünk. 1 nappal azután derült ki a terhesség, hogy szakítottunk. Tökéletes időzítés, nemde? :) :( Ebből sejtheted hogyan döntöttünk.
Vannak dolgok, amik nagyobbak nálunk...

Egy férfi is?.......
2009. január 16. péntek, 9:13 | Nybella (útkereső)   Előzmény

Nagy érdeklődéssel olvastam soraidat,kedves ismeretlen.Meglepett az,hogy egy férfi is eljut ilyen kérdésekhez,hasonlóakhoz amikkel én is küzdök.A külömbség az,hogy én a tökéletesség érzését 16 évi (komolyan állítom)boldog házasság után veszítettem el.Nem bántott a férjem,ugyanúgy imád mint régen.Jóravaló tisztessége ember,azt hiszem hogy tökéletes férj és apa.Nem változtak a külső tulajdonságai sem olyan mértékben hogy ne lehessen elfogadni,egy jó pasi.Mindezek ellenére,kb.1,5 éve nem találom azt a boldogságot mellette,ami régen teljesen és tökéletesen egyértelmű volt.Sokévnyi kihagyás után dolgozni kezdtem,fogytam egy csomót és észrevettem,hogy érdeklem a férfiakat.Ez most így nevetségesen hangzik,de ez az érzés számomra új volt.Fiatalon mentem férjhez és előtte se voltam pasizós.Nem tudom,hogy miért,de valahogy nem indultak be rám a srácok.A férjem az az igazi ELSŐLÁTÁSRA SZERELEM volt.Nem volt előtte szexuális kapcsolatom senkivel,de eldöntöttem hogy ez a pasi kell.Nem volt jó vele sokáig,de annyira szerettem,hogy azt se bántam,majd kialakul-gondoltam.Aztán a szokásos menetrend:gyerekek,otthonlét,hízás stb.Egyre erősebben ragaszkodtam a férjemhez,úgy éreztem,hogy a legszerencsésebb vagyok a világon,hogy ő szeret engem.Engem,egy ilyen csúnya és kövér és öreg nőt(ő az idősebb,6 évvel).Kimondhatatlanul boldog voltam,hogy ő elfogad engem és magamat nagyon utáltam,a fent említett hibáim miatt.A férjem volt a bálványom,nem hoztam nélküle semilyen döntést és abban éltem,hogy ő 100x különb nálam.Hát ezekből amit leírtam láthatod,hogy mennyire szerettem,kapaszkodtam belé és nem is gondoltam SOHA más férfira.Ha néha nagyritkán valakitől bókot kaptam,zavarba jöttem és napokig nem értettem,hogy ugyan mit akart tőlem.Így éldegéltem az aranykalickában évekig és nem hazudok ha azt mondom,nem éreztem a kalickát.
Aztán egyszercsak rájöttem hogy elvesztem,feloldódtam a szerepeimben:anya,feleség,háziasszony stb.Már semmit nem tettem a saját kedvemért,csak a mások(a férjem,a gyerekeim)igényeit szolgálom ki és én feloldódtam,már nem is vagyok sehol.Ami jó azt sajnálom magamtól,nincs örömöm magamnak-magamért.Hetekig nincs egy-két óra amit eltöltenék a saját kedvtelésemmel.
Aztán amikor rájöttem,hogy elsősorban magamat kell szeretnem,elfogadnom,aztán tudok továbblépni és a gyerekeimet is csak akkor teszi boldoggá amit tőlem kapnak,ha nem magamtól vonom meg.Sikerült nem gyűlölettel néznem magamat a tükörben és mivel már szerettem magamat,így már jót akartam magamnak sikerült fogynom is.Sajnos közben átértékelődött az álomszerelem.Nem tudok mit tenni,de sajnos kíváncsi lettem más férfiakra.Vágyom arra,hogy hódítsak,hogy olyan férfiak,akiket korábban még megnézni se mertem odalegyenek értem.A férjemet továbbra is szeretem és nem akarom elveszíteni,de a vágyaim bennem élnek erősen.Persze az észérvek:sokminden köt össze,egy jó embert,a gyerekek.de folyton az jár az eszembe,hogy ha biztosan tudnám,hogy nem bukok le......Na de amilyen tapasztalatlan vagyok,máris lebuktam egy-két szexi mns-el.Megnézte a telómat és megtalálta benne,vágyam egyik tárgyának képeit.A bűntudat nagyon erős volt bennem,eldöntöttem,hogy leállok,ő (a férjem)nem érdemli ezt meg.Valameddig ment is,de aztán elült a vihar és most újra előtörtek a vágyak.Egyenlőre még kétségbeesve próbálkozom,hogy megszabaduljak,hogy visszataláljak,od ahová tartozom.Viszont szenvedek a láncoktól amiket valamikor nem is éreztem.Nos hát valami ilyesmi,ezt persze még taglalhatnám,de ennyiből is láthatod,hogy kissé hasonló kérdések és kétségek vannak bennem is.Érdekelne a további sorsod....
Szép napokat neked!

Csizike képe
Kedves Nybella! Köszönöm Szépen.
2009. január 17. szombat, 12:33 | Csizike   Előzmény

Kedves Nybella!

Mint a téma "indítója", köszönöm szépen az őszinte hozzászólásodat és megosztásodat.

Angyalok kísérjék Útadat... ;-)

És megleled a megoldást minden kérdésedre...

Önmagadban.

Te vagy a Válasz.

Bármit is válassz...

;-)

Csizike ;-)

csizike1@gmail.com

gyöngyház képe
Boszorkány
2009. január 16. péntek, 13:22 | gyöngyház   Előzmény

Drága Ördög!
Mintha csak én írtam volna. :-)
Van egy szívemnek nagyon kedves lény, aki szintén maga a két lábon járó kísértés!
Ő viszont őrlődik. Egyrészt veszettül élvezi. Másrészt néha elege van, hogy mindenki meg akarja... kapni. Harmadrészt meg ő olyan lágy... Nem tud nemet mondani, így olyan dolgokba is belemegy, amibe nem kéne...
Gondoltam rá, hogy elküldöm Neki, amit írtál. Hátha-hátha elindít benne valami! Bármit, mert - bár remélem, túldimenzionálom a problémát - úgy érzem, ha nem találja meg a saját helyét a saját életében, nem lesz jó vége. Féltem őt.
Nekem nem volt hozzá soha közöm szexuálisan, de azonnal megszerettük egymást. Biztos, hogy karma, mert teljesen irreális. :-)
Nagyon jó volt olvasni a soraidat, köszönöm!!!!! Én még így sosem írtam le, jó, hogy megtetted. Még sokszor elolvasom szerintem, tovább gondolom a saját életem tükrében.

boszorkányság és varázslás
2009. január 20. kedd, 1:49 | Ördög (útkereső)   Előzmény

Nos, lehet, hogy bemutathatnál minket egymásnak ezzel a boszorkánnyal. Persze csakis az önismereti fejlődés kedvéért!... ;)

Örülök, ha elindított benned valamit, bár az nem jött le, hogy mire írtad, hogy mintha csak te írtad volna... Te is túlzottan öntelt vagy? :)

A féltés és kiúttalálás nagyon érdekes dolog. Én egy "Cakazértisz ededül!!!" típusú ember vagyok most (talán egyszer meghaladom), úgyhogy herótom van attól, ha valaki félt. Azért megyek ezen az úton, mert ezen akarok. Szívesen veszek mindenkit, aki elfogad így, és rá tud világítani olyan dolgokra, amiket nem látok, de azt szeretem a legjobban, ha ezt úgy teszi, hogy bízik abban, hogy összességében jó irányba fogok haladni. De hogy ez másnál hogy működik, vagy hogy mi a "helyes", arról fogalmam sincs. Néha meg akarok védeni embereket saját maguktól, átsegíteni őket akadályokon, amiket látok. Máskor meg abban hiszek, hogy csak akkor lesz valakiben változás, ha maga lép meg valamit és én csak annyit segíthetek, hogy saját magamban próbálok következetes lenni. Hogy láthassa, hogy én így működöm, ez is egy alternatíva, de elfogadom úgy, ahogy van. Ez utóbbi nehezen megy néha... :)

Azt megértem, hogy veszettül élvezi, mámorító dolog a hatalom a másik nem felett. A hatás másokra. Én abban bízom magamban, hogy ennek a megélése azzal jár, hogy idővel finomodik, csillapodik, megnyugszik. Annyit már tapasztalok, hogy a vágy bennem eltolódott a fizikai megszerzés felől a "varázslás" felé. Varázslásnak azt hívom, amikor... Te, nem is tudom mit hívok varázslásnak! :) Valami játékot. Valamit, amikor kölcsönösen felpiszkálunk egymásban egy részt, ami csiklandoz, amikor vele vagyok. Valamit, amitől hatalmam (?) lesz felette, és amitől elkezd benne áramlani a női energia és körbefon, és felemel, és meglep, és kíváncsivá tesz. Hogy mennyire kell ez nekem, az durva. :)
Azt sem tudom, hogy ki varázsol. Tudom, hogy nekem van szerepem benne. Egy nem várt bók, egy határozott fellépés, egy ott felejtett tekintet, egy szabadon levezetett tánc... ezekről látom, hogy hatnak. Ilyenektől erősödik a varázs, de nem ettől lesz. Tudom, hogy a nőnek is van szerepe benne, de annak többnyire inkább hatása alá kerülök, mintsem tudjam hogy csinálja... Hehe. Meg vannak itt még dolgok... De azokról végképp nincs "fogalmam".
De valahogy összességében az ilyen játékokban sokkal inkább érzem, hogy férfi vagyok, mint akár abban, ha ágyba megyek valakivel. Talán ennek a megélése, megtapasztalása kell az egészségképem kialakulásához. Talán ezzel gyakorlom, hogy hogy lehet majd életben tartani egy hosszú távú kapcsolatot. Erre szerintem jók lesznek.

Jól elkalandoztam, dehát ez van... Összességében azt hiszem, hogy irigyellek azért, mert félted őt. Én most nem féltek senkit.

gyöngyház képe
Féltés és más gondolatok
2009. január 20. kedd, 16:25 | gyöngyház   Előzmény

Nem direkt módon segítek. Senkinek. Én sem szeretem, ha rángatnak. Küldök egy linket, vagy a Te irományodat, ajánlok egy könyvet (vagy adok, de akkor tuti nem kapom vissza:-). Aztán, ha megnézi, elolvassa, stb. az az ő dolga, ha nem, az is.
Félelmetes, félelmetes, félelmetes!!!!!!!!!!!!!!!!!
Én vadászatnak hívom. Nálam is eltolódott a nyers szexualitás felől a finomabb érzékek megbizsergetéséhez. De nálam az ok fordított: önbizalomhiány. Mintha ezt is írtad volna, nem? :-) Most nem olvasom vissza. :-)). Bizonyítanom kellett, főleg önmagamnak, hogy igenis jó nő vagyok, attól függetlenül, hogy én mit gondolok önmagamról.
És igen, a vágyak. Ezek a csodás kis szikrák, amik kipattognak az ujjak alól, a szemek mögül és zsigeri remegést szülnek. Jelzek, és ha van visszajelzés, kezdődhet a Játék.
Nem tudom, az én életemben ez mért ilyen hangsúlyos, gyerekkorom óta!! De az egyetlen komoly problémám ezzel az ezo-életmóddal, hogy elveszíthetem ezt a pörgést, szenvedélyt, ami minden téren jellemez! Nem tudom elképzelni, hogy fensőbbségesen vagy bölcsen, felülről szemléljem a saját életem.
Elveszíthetem? A koncertek, az éneklés forró tüzét? A tánc izzadásig hevítő forróságát? A könyvek által kioldott könnypatakot? A haverokkal lefolytatott elmehagyott-vidám bulik nevetését? És persze a szikrákat. A férfiak nagyvonalú ajándékát? :-)
Ja, önmagamnak mutassalak be? :-)) Én vagyok a boszorkány. Akiről írtam, egy srác. Csak ugyanolyan,mint te. Mint én. 4

Oupps... :)
2009. január 20. kedd, 17:16 | Ördög (útkereső)   Előzmény

Oupps... Ebbe beleszaladtam. :) Nos, üdv kedves boszorkály, nice to meet you! :)
Ha egy kicsit magamhoz térek válaszolok is... :))

gyöngyház képe
sorry
2009. január 21. szerda, 0:48 | gyöngyház   Előzmény

Bocsi, tudom, az intenzitásomon állítani kéne állítólag. :-)) De épp arról írtam, hogy ezt szeretem.
No. Kíváncsi leszek. Meg arra is, min akadtál ki?

Most nyugodt vagyok, mikor ezt írtam, talán a téma, talán a szavaid miatt, de nem voltam kimondottan higgadt. :-)
Próbálni voltam és az az érzés, amit ott átéltem természetesen kioltotta ezt. Ez is érdekes, ahogy ezek egymást oltogatják. Talán ez az értelme némely meditációnak? Még nem tudom. De jó volt látni a lelkesedést, együtt lenni azokkal, akikkel megint valami újat készítünk!
Persze: színház. Vannak érdekes dolgok... Én soha nem gondoltam volna, hogy a színház ilyen .... buja közeg. Mondták, de azt hittem, duma! Érthető, hiszen a színészek a lelküket dobják oda, meztelenül. Nagyon durva. Azt sem csodálom, hogy sok köztük a lelkibeteg, alkoholista és mivel a szex emberi közelséget és feszültségoldást egyszerre jelent, logikus lépés.

Szólj hozzá!

  • Figyelj az írásjelek használatára: előttük nem kell szóköz, viszont utánuk mindenképpen hagyjál egy szóközt! Így.
  • Megengedett HTML tagok, ha a szövegszerkesztő nincs bekapcsolva: <h1> <h2> <h3> <h4> <h5> <h6> <center> <img> <font> <div> <span> <br> <u> <i> <b> <p> <a> <hr> <align> <border> <table> <tbody> <tr> <td> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <blockquote> <dl> <dt> <dd> <object> <param> <embed> <iframe> <strike> <!--break-->
  • A sorokat és bekezdéseket automatikusan felismeri a rendszer.
  • A linkek követhetőségét kiszűri a rendszer.

  • A web és email címek automatikusan linkekké alakulnak.
  • A hozzászólás a Fórumszabályzat elvei alapján kerül moderálásra.

Az űrlap kitöltésével elfogadod a Mollom adatvédelmi irányelvét.

Hírlevél feliratkozások

Jelöld ki és iratkozz fel: