Gondolataink teremtő ereje
Gondolataink teremtő erővel bírnak.
Gondolataink megbetegíthetnek, ugyanakkor szárnyakat is adhatnak. Magyar nyelvünk oly csodálatos, varázslatos. Meg kellene tanulnunk megfelelően használni.
Mindannyiunkban folyamatos „belső párbeszédek” zajlanak. Nagyon nehéz ezeket a párbeszédeket elhallgattatni. Erre vannak a különböző meditációk, amikor először egyetlen dologra fókuszálunk, aztán szépen „kiüresítjük” magunkat, és „csak” lebegünk.
Gyakran beszélnek a pozitív gondolkodásról, sokan félreértelmezik.
Ezzel kapcsolatban az a javaslatom, ha bejön egy negatív gondolat, azonnal küldjünk utána egy másik gondolatot, mely tartalmazza az előző gondolat negatívumát, de ad neki egy pozitívabb irányultságot.
Pl. késésben vagyok, úgy néz ki, hogy nem érem el a buszt vagy vonatot. Ilyenkor mindenkinek beugrik egy hasonló gondolat: „Jajjj, lekésem a buszt!” Ha ez után egy olyan gondolatot küldenénk, hogy „Nem fogom lekésni a buszt!”, akkor hazudnánk saját magunknak, hisz semmi és senki nem garantálhatja, hogy elérjük.
Viszont, ha egy olyan gondolatot küldünk utána, ami tartalmazza ugyan a félelmünket, de ad választási lehetőséget a „segítőinknek”, akkor egészen más lesz a helyzet. Pl. „Ha nekem most időben be kell érnem a munkahelyemre, akkor vagy később indul a busz, hogy elérjem, vagy jön egy ismerős kocsival és bevisz a munkahelyemre.” Ilyenkor, ha nekünk még dolgunk van azzal a munkahellyel, akkor a két esetből valamelyik megtörténik. Ha már amúgy is megjelent bennünk a munkahelytől való szabadulás vágya, akkor valószínűleg elkésünk és nem árt ezt a jelet úgy felfogni, hogy kezdjünk el egy másik munkát keresni.
Vagy egy másik példa: Manapság – főként az ötvenes éveit taposó emberek körében – igen gyakori a munkanélküliség. Ilyenkor napjában többször beugrik a gondolat: „Nem találok munkát, nem kellek már sehova!”. Ez, ha nem változtatunk a gondolkodásunkon, hamarosan betegséget fog produkálni. Van egy olyan magyar mondás, hogy „emészti magát”. Milyen érdekes, hogy ezek a gondolatok igen komoly emésztési problémákat generálhatnak a szervezetünkben.
Ezért a javaslat a következő. Amikor befurakodik a gondolataink közé az iménti mondat, azonnal küldjünk utána egy hasonlót: „Az igaz, hogy most nincs munkám, de ezt az időt arra kell felhasználnom, hogy kipihenjem magam, töltődjek, hogy ha megérkezik a „FELADAT”, akkor képes legyek teljes erőbedobással nekilátni.”.
Ha ezt meg tudjuk tenni, akkor egy idő után elkezdjük jól érezni magunkat a bőrünkben, megtanuljuk, hogy mennyi fölösleges dologra szórtuk eddig a pénzt, megtanuljuk, mi fontos és mi másodlagos az életünkben. Ezáltal elkezdünk egyensúlyba kerülni. Az emberek – még a nagyon segítőkészek is – csak ideig-óráig tudják elviselni azt az embert, aki folyton savanyú, folyton panaszkodik. Minden ember sokkal szívesebben van olyan társa közelében, aki képes nevetni, viccelődni, élcelődni – akár saját magán is. Tehát, ha ügyelünk arra, hogy a negatív gondolatok ne tegyenek bennünket „energiavámpírrá”, akkor hamarosan bevonzzuk azokat az embereket, azokat a helyzeteket, akik (amik) hozzásegítenek az áhított munkahelyhez.
Amikor változóban van az életünk, akkor rengeteg negatív gondolat önti el fejünket. Ilyenkor kell igazán odafigyelnünk, hogy átalakítsuk őket, így elkerülve a depressziót, betegségeket.
Hozzászólások
35 hozzászólásTöbbször megtapasztaltam ezt a dolgot.
Leírok egy példát.
Nem is oly rég, 3 héten keresztül egy személyt a gondolataimban összehoztam egy cipő márkával.
Kettőjüknek semmi köze nem volt egymáshoz, nem is beszéltünk róla soha, sőt ezzel a személlyel nagyon ritkán találkozom.
3 héten keresztül mégis erre koncentráltam.
Felhívott telefonon és beszéltünk erről-arról, majd elbúcsúsztunk.
10 perc múlva ismét felhívott és megkérdezte, nem tudom-e, hol lehet kapni azt a bizonyos cipőt....
Azért ezzel a dologgal jó volna, ha óvatosabb lennél. Ne nyúlj bele más életébe!
Eta
Az biztos, hogy nem egyszerű.
mikor egy bentlakásos képzésen voltam, már nagyon kívántam a gyümölcslevest, éjjel felébredtem és erre gondoltam. Másnap gyümölcsleves volt az ebéd első fogása.
Ekkor elgondolkodtam, ezt teremtettem, vagy ott volt már körülöttem az infó.
Mindegy, finom volt a leves.
Néha így működik, néha meg úgy.
Fontos, hogy ne higgyük azt magunkról, hogy teremtünk, amikor "csak" megéreztük a lehetőséget, mert akkor kezdjük mindenhatónak hinni magunkat!
De persze az se jó, ha képesek vagyunk teremteni és azt hisszük, hogy megint csak ráhibáztunk!
Érdemes minden helyzetben vagy utána akár meditációban beazonosítani, hogy akkor ez most mi volt, mert ezzel nem csak a tudatlanságunk egy sötét szeletét számoljuk fel, hanem tudatosul a két képesség használata: teremtés és megérzés.
Az igazi az lenne, amikor képes vagy szándékosan is teremteni - bevonzani dolgokat, eseményeket, személyeket az életébe, illetve szándékosan is megérzed - meglátod, hogy mi fog Veled történni a közeljövődben!
A vágyainkat célzottan "elmondhatjuk", de az a lényeg, hogy utána bízzuk rá az Univerzumra, vagy Istenre, vagy bármi, teremtő erővel rendelkezőre (kinek - kinek hite szerint), hogy mennyit és hogyan juttat belőle számunkra. Ha pedig megkaptuk, akkor örüljünk neki és ne elégedetlenkedjünk. Fogadjuk el, hogy pillanatnyilag számunkra ennyi jut, de bízzunk benne, hogy másvalamiből talán megkapjuk azt, amit kértünk.
Eta
Igen, nekem is sok dilemmát okozott ez. Hogy kérjek-e valamit? Nem térítem-e ezzel el a Sors kerekét? Nem megyek-e majd rossz irányba? Nem okozok-e másoknak problémát, anélkül, hogy tudnék róla???
Ilyen félelmek mellett nem is nagyon mertem gondolni se rá, hogy kérjek valamit.
Aztán rájöttem: ami nem kell, nem lehet, nem kapom meg és kész. Ennyi. Úgyhogy azóta nyugodtan álmodozom, tervezgetek, elképzelek és jelenidőben gondolok, beszélek. :-)
Ami adható, megadatik.
Hihi! Az már mindegy, hogy teremtetted, vagy már ott volt a lehetőség. A lényeg az, hogy finom volt a leves, és Te "elfogadtad".
Eta
Szerintem aki nem hisz a gondolaterejében sokat veszít, és nehezebbé teszi, boldogtalanabbá az életét, bá nehéz helyzetekben nem olyan könnyű de megéri.
Teremteni vagy csak "megérezni"? Mi a különbség? A lényegét tekintve szerintem semmi. Én úgy látom, hogy a megérzés, a lehetőség felfogása az első lépés a teremtésben. A megvalósítás az utolsó lépés. Közötte? Rengeteg lelki munka sok gyönyörű pillanattal. A teremtés választás is a végtelen lehetőségből. Az egész úgy lenyűgöző, ahogy van. :-)
A gondolatainkkal önmagunkat vagyunk képesek olyanná "teremteni", hogy meg tudjuk hozni a döntéseinket, hogy a döntéseink következtében elénk toppanó feladatokat meg tudjuk oldani, hogy a megoldásunkat képesek legyünk elfogadni, és végül, hogy elég erőnk legyen a következő döntés elé odaállni.
Eta
Az jutott eszembe a szavaidról, hogy újra kezdek visszatalálni a "hangokhoz" a fejemben. Még jó, hogy ez nem az a hely, ahol azonnal mentőt, agyászt hívnának hozzám... :-))
Szóval, ha egy határozott gondolat fogalmazódik meg bennem, hogy mit kell tennem, azonnal megteszem. Most azon agyalok, milyen stílusban is fogalmaz Ő ott bent... Talán valahogy így: "el kell mosogatni". Merthogy ilyen profán dolgokban is hallgatok Rá. :-))
Feltétlen megkönnyíti az életem. Abszolut felismerhető, határozott, éles gondolatok ezek, amelyek tisztán kihallatszanak az állandó "zsongiból", ami mindenkinek megy odabent.
Úgyhogy bárki is az, köszönöm neki, és a türelmét is köszönöm, amiért ilyen sokat kellett várnia rám...
Sziasztok, azt a nagyon kozeli elmenyemet szeretnem megosztani veletek ami igencsak elgondolkoztatott, pedig elegge szkeptikus vagyok ilyen dolgokban ... meg:)
Egy kisvarosban tnaitok (jelenleg szunetel, leven en Londonban vagyok) hastancot, egy Shakira szamra keszitettem a lanyoknak koreok, direkt egy olyanra, ami nem kozismert, a szoveg is spanyol, hogy ne legyen azzal gond, hogy miert nem a szoveget tancoljuk le.
A koreografia keszites szamomra egy egeszek frenetikus allapot (jo esetben - ez az volt), egy flow, orakon at tarto extazis, amikor szinte maguktol jonnek a dolgok, es tudom! h jo lesz:) az otletem az volt, ami mar a koreo keszites kozben nagyon erosen jott, hogy a tema legyen a csoport, az osszetartozas, a baratsag, es hogy egyedul mennyivel nehezebb. Igy a koreografia nagyon eroteljesen indul, mint a zene is, a lanyok egy csoportban allnak, szorosan, es egyutt, csoportban, szorosan jarjak be a szinpadot, majd szetszelednek .... blabla... majd a vegen ujra egy csoportban, egyutt fejezik be a tancot. A koreo nagyon klasz lett, a lanyok nagyon elvezik, keszulnek az elso fellepesre vele, es par napja irtak, hogy csak kellene mar cim! Mivel a koreo is ill a szoveg is!!!! (az egyik lany utanakeresett angolul) az osszetartozasrol, a baratok elveszteserol, majd ujra egymasra talalasrol szol, legyen valami hasonlo.... beleborzongtam, hiszen nem tudtam mirol szol a szoveg, azt hittem vm szokasos, de szeretlek, ne hagyj el dalszoveg:)
haaat, azt hiszem ezzel is kicsit kozelebb kerultem a kollektiv tudatalatti elfogadasahoz:)
Sok sikert kívánok a továbbiakhoz is!
Eta
Azt kell mondjam, elég sza az életem. Évek óta nincs barátnőm, mert egy mocskos,féreg csajnak sem kellek. Vajon miért? -e zt kérdem magától. Amúgy hülyeség ez az egész!
Csak most olvastam ezt a cikket, kiváló! Teljesen mindegy hiszünk-e benne vagy sem, ezek a dolgok akkor is így működnek és mi teremtjük meg a fizikai világot magunk köré.
Én is szoktam minden felmerülő negatív gondolatot átfogalmazni pozitív töltetűvé, hogy ne tartalmazza a 'nem'-et hanem építő jellegű legyen. Meg a környezetemben élőkét is ki szoktam javítani ha úgy van, főleg ha érintett vagyok abban épp. Aztán ők meg nevetnek ezen a "hóbortomon" egy jót, és viccből kijavítják magukat ők is, hogy "ja igen, persze, akkor legyen úgy". Én meg csak mosolygok, nem is gondolnák hogy nemmindegy..
A kérdéseddel kapcsolatban meg Miki, átérzem a problémád. Hosszú évekig voltam én is így, - talán nem ennyire drasztikus - de akkor így gondoltam 'hozzám méltatlan' helyzetben. Végignézve ahogy a - ma már úgy mondanám 'kapcsolatfüggő' - ismerős csajok vagy haverjaim nagyrésze szinte csak napokat, heteket töltenek el szingliként egy-egy kapcsolat között, folyamatosan voltak csajaik és a csajoknak pasijaik. Én meg ilyen 1-2 hónapnyi kapcsolatok között töltögettem el féléveket-éveket egyedül. Én miért nem kellek azoknak akik nekem kellenének, miért nem látja meg bennem az értéket senki? Miért mindenki csak felszínesen ismer?
Azóta már happyend, megtaláltam azt a lányt aki jobban ismer mint bárki, és jobban szeret mint eddig bárki. Nem baj hogy nem tizenévesen találkoztunk..
Na de visszatekintve, az igazán nagy fordulóponthoz akkor érkeztem amikor megtanultam a nők fejével gondolkodni. Ez ilyen jobb és bal agyfélteke használáson múlik szerintem mindössze. De nagyon fontos hogy tudj a másik fejével gondolkodni, az élet minden területén jól jön.
Meg nekem még a gátlásossággal voltak és vannak problémáim a mai napig is, ez is hátráltató tényező.. szépen elfűrészelgetni azokat a láncokat amelyeket a szüleim rám rakosgattak gondosan, óvva, amíg felcseperedtem - hát nem kis meló ez.
Mindegy, a lényeg az egészben, - ezt itt olvastam valakitől - hogy: az egyedüllét időszaka arra van, hogy magadra találj, a társsal eltöltött idő pedig arra hogy elmélyítsd a tudást.
ja és még egy fontos dolog! ne legyél nőgyűlölő! csak elvesztegetett idő, sehova sem vezet.
Nagyon szépen megfogalmaztad a lényeget, és, ha alkalmazni is tudod - folyamatosan - akkor jó úton haladsz.
Eta
Hát melyik nő szereti szerinted ha lemocskosféregcsajozzák? Addig amig ez jön ki belőled, nem is fogsz találni társat, vagy nem lesz benne köszönet.
Próbáld ki hátha igazunk van és mégis működik. Ha tiszta szivedből úgy gondolsz a női nemre, amilyen társat szeretnél, hidd el menni fog.
Van egy igen egyszerű eszköz erre. Vegyél elő egy darab papírt és próbáld elgondolni, hogy valójában milyen nőre vágysz. De őszintén, és a saját "célodra", tehát nem mutogatásra! Ird le azt amiben megállapodtál magaddal. Max egy oldal legyen és rágj meg minden szót. Tedd a papirt a naptáradba vagy a zsebedbe és minden nap, vagy amikor eszedbe jut vedd elő, olvasd el, képzeld el életed nőjét.
Csak megerősíteni tudom a módszert. Igen, a pozitív gondolkodás mellett felírtam egy lapra is az "elvárásaimat", igényeimet a vágyott személlyel kapcsolatban. Sőt, a képernyőkímélőmre feltettem néhány boldog pár képét. Nemrég azt vettem észre, hogy az egyik pár pasija nagyon hasonlít az enyémre. :-)
Az élettársi kapcsolatom után éveken át nem találtam párra. Szép csendben elkezdtem magamat sajnálni, s folyton arra gondoltam, hogy milyen szörnyű az élet, itt állok fiatalaon és teli szenvedéllyel, miközben mindent magamba kell folyatnom, nem tudom átadni senkinek. Aztán visszatért a régi optimizmusom, s elkezdtem a mantrázást alkalmazni a szerelemre is. Nem állítom, hogy hipp-hopp összejött, de sikerült: fél éve boldog párkapcsolatban vagyok, szeretnek és szerethetek. És még egy adalék érdekességképpen: olyan férfivel léptem párkapcsolatba, akit előtte már egy éve ismertem. Őt vonzottam végül be. Igenis hinni kell gondolataink teremtő erejében. Hihetetlennek tűnik, de nekem így tűnt el a csomó a mellemből, így jött össze az új és nagyon klassz állásom, lakásom, s most a párkapcsolatom is.
Kedves Mikiboy!
Talán benézhetnél a legutóbbi blog bejegyzésemhez. Ott írtam néhány javaslatot az írásunk közben vétett hibák elemzésére. Ha megnézed az "R" betűnél lévő magyarázatot, rá fogsz jönni, hogy vissza kéne szerezned az önmagadba és a "világodba" (amit Te teremtesz a gondolataiddal) vetett hitedet. Ha ez sikerül, akkor rád fog találni az igazi párod.
Eta
Nemrég én is megtapasztaltam, hogy működik. Csak egy apróság volt, épp vasaltam, mindenki tudja, hogy az milyen unalmas:) , közben zenét hallgattam. Üres volt az agyam, csak a zenére figyeltem, mert épp a kedvenc számom ment, és csak úgy véletlenül átfutott az agyamon, hogy milyen jó lenne, ha ez a zene lenne a telefonom csengőhangja. El is felejtkeztem róla, és másnap, mikor böngésztem a neten, az első cikk amit elolvastam, arról szólt, hogy lehet megvágni a zenét csengőhangnak. És akkor beugrott, hogy én ezt kívántam. Borzasztó jó érzéssel töltött el, és arra gondoltam, ha ez sikerült, akkor bármit kívánhatok. Azóta rájöttem, ez azért nem így működik, mert hiába kívántam ezt-azt, csak nem akart összejönni. Ezért levontam a tanulságot. Csak olyat szabad kívánni, ami jó érzéssel tölt el, nem okoz senkinek szomorúságot, és egyensúlyt teremt. De ez volt az első lépcsőfok, mert annak éreztem, én csak reménykedem, hogy a többit is sikerrel veszem majd.
Ja, és azóta a kedvenc zenémen szól a telefonom :)
Ez jóóó! Nagyon tetszik!
Sok sikert a továbbiakhoz!
Eta
Én úgy tapasztaltam, hogy nem a kívánság hozza el a beteljesülést! A megoldások mindig ott vannak körülöttünk, csak mi nem vesszük észre, mert a hitetlenségünk, sablonjaink, félelmeink vakká tesznek feléjük.
Viszont amikor egy kicsit is megnyílunk és a remény kiszabadul, abból megszületik a szívből jövő kívánság, ami csupán az előjele annak, hogy végre nyitottá váltunk a megoldásra.
Ezért is van az, hogy egy-egy ilyen siker után hiába kívángat az ember, akár még pozitív érzéseket is gerjeszthet magában, a beteljesülések csak nem akarnak jönni!
A megoldáshoz tehát nem a kívánságon van a hangsúly, hanem a megnyíláson, az önátadáson, néha pedig a feladáson!
Milyen igaz, hogy nem mindegy, min van a hangsúly. Elmerengtem, valahogy sokkal-sokkal hatékonyabban működött a dolog nálam húsz éve. Igaz, ez életkori sajátosság is, de akkor ez volt a sorrend: meglátni, megszeretni, megszerezni, kész. Fel sem merült, hogy tán nem sikerülhet, legyen az kiszemelt új munkahely, pasi vagy bármi.
Volt stílusom, egyéniségem, vadságom, amit idővel feladtam, mindent a családért jelszóval.
Ezt a karakán hozzáállást szépen átformálták a kudarcok, már igazán kívánni sem merek, mert nem hiszek a lendületemben. Néha fellángolok, és olyankor rámtalálnak a szerencsés véletlenek.
Megette a fene, ha csak meditációkkal meg egyéb furfangokkal tudok előrébb jutni, nincs megnyílás.
Lassan feladom. Lehet, hogy akkor újra sikerül?
zsuzsa
Sajnos sokan úgy értelmezik a pozitív gondolkodást, hogy mindenről csak szépet és jót szabad gondolniuk, ezért állandóan elkergetik a negatív gondolataikat a fejükből!
pedig ezek a negatív gondolatok lehet, hogy csak figyelmeztetni akarnák az illetőt egy általa gerjesztett negatív tendenciára.
Ha aztán mégis bekövetkezik a baj, akkor meg Önmagát hibáztatja a pozitív gondolkodó, hogy biztosan nem figyelt eléggé a negatív gondolataira! : (
Ez a menekülés a rossz elől, egy végeláthatatlan kört hoz létre, hiszen hiába próbálja felborítani az ember a jó-rossz egyensúlyát, az mindig vissza fog billenni a helyére!
Szerintem nem a rossztól kell megszabadulni, vagy a jót kell jobban akarni, hanem abban kell tudatosabbá válni, hogy ezeket egyenlő módon tudjuk elfogadni.
A rossz azért rossz, mert olyan történik, amit nem fogadunk el, amit nem terveztünk, amit nem úgy akartunk! Pedig az a változás is az élet része, akár tetszik, akár nem!
Ahogyan egy felvilágosulatlan kislány az első vérzésekor azt hiheti, hogy egy rossz dolog történik Vele, úgy kiáltunk mi is mindenre negatív jelzőt, pedig inkább magunkban kellene keresni olyankor az okot, hogy miért nem fogadjuk el az állandó és kontrollálhatatlan változást?!
A túlzott pozitív gondolkodás önbecsapáshoz, hamis látásmódhoz vezet, mert nem veszi észre az ember azokat a negatív jeleket, amelyek valami számára rossz dolog bekövetkeztét jelzik, ami akkor is elérkezik, ha csúcs pozitívan gondolkodik!
Vannak dolgok, amelyeknek meg kell történniük, ha más nem, hát azért, hogy megtapasztaljuk a negatív mivoltukat. Ezeket nem tudjuk elkerülni, de nem is kell!
Másrészt, a pozitív gondolkodásnak, mint módszernek meg van az az eredménye, hogy kirázza a negatívan gondolkodó embert a sémáiból és megmutatja a másik oldalt is.
A megoldás itt is az arany középúton van, amikor sem nem pozitívan, sem nem negatívan nem gondolkodunk, hanem mindent annak látunk, ami!
Történések, változások vesznek körbe minket, némelyeket pontosan mi generálunk.
Nem az a nagy dolog, ha mindent úgy tudunk irányítani, ahogyan azt szeretnénk, hanem az, ha bármi is történik, mi azt is szeretjük!
Kedves Sanyi,
Végre valami helyes értelmezés a pozitív gondolkodás lényegéről. Olyan jó hogy leírtad, talán így azok is megértik, akik eddig tévhitben éltek ennek a lényegéről - talán éppen egy "nagyszerű pozitív gondolkodó" félremagyarázása révén. Mindig örömmel tölt el ha írsz nekünk és főleg az intelligens tárgyilagosság, ahogyan a végleteket kizárod. Bárcsak többen értenék ennek a lényegét, sokat segíthetne ahelyett a maszlag helyett, amivel mostanság egyre többen összekeverik, az a bizonyos légy mindig mosolygós és boldog és minden olyan happy és jujjuj irts ki minden negatív gondolatodat...
Köszönöm, Kriszta
Köszönöm szépen!
Még annyit fűznék hozzá a leírtakhoz, hogy ha már nem félünk a negatív gondolatoktól, mert tudjuk, hogy azok valami rosszat jeleznek a külvilágból, vagy belőlünk, és ugyanakkor merünk pozitívan, reménykedve is gondolkodni, akkor eljuthatunk a "reális gondolkodás" alkalmazásához.
Ennek az az egyszerűsége, hogy ha például valami baj van, akkor merjük észre venni, hogy mi a baj, milyen veszéllyel fenyegethet a jövőben, de amennyire csak reális, bízzunk benne, hogy a probléma hamarosan megoldódik!
Amikor pedig a dolgaink jól mennek, akkor ne legyünk elszálltak, elvakultak a jósorsunkat illetően, hanem tudjunk róla, hogy minden múlandó, ..."Ez is elmúlik egyszer!"
De ez azért ne vegye el a jókedvünket, csak védjen meg az önbecsapás szülte csalódásoktól!
Sok éve tanulgatom már a spiritualitást,meditáciokat és saját tapasztalataim alapján mondom ezt: Semmilyen mágikus erovel nem bírok,semmivel amit egy hétkoznapi ember ne tudna egy kis gyakorlással megcsinálni.A gondolattal valo termtés valoban mukodik.Nem mindenre sikerult nekem és nem is biztos,hogy mindenre érvényes.De érzelmeket valoban lehet teremteni,es tudok is.De csak magamnak.Ha rágondolok egy érzésre és azt átérzem az befolyásolja a valos testi érzeteket.Es ez mindennemu érzéssel sikerult.Egy másik dolog:AZ éLET FORRáSA A GONDOLAT!!!-----------errol meditácio alatt mindenki meggyozodhet.
Egy nagy álmom h szeretnék létrehozni egy meditációs centrumot(relax island)...már ki is néztem a helyét és el mondtam h stipi stop az az én helyem...közben kb 2 éve külföldre vetett az élet a párommal...és képzeljétek az a hely még mindig üresen áll pedig rajta a kiadó eladó tábla....lehet ezt én tettem....tuti örülhet neki a tulaja...csak az a baj h még mindig van félelem...h tuti elég jó vagyok én ehez...meg tudnám szervezni...találnék megfelelő emberek...meg hát otthon olyan nehéz...stb...hát nehéz ezeket a gondolatokat kontrolálni...de dolgozok rajta és remélem egyszer meglesz a pénzem bátorságom h megcsináljam...főleg ha még mindig üres lesz az a hely..:))
Bátorság,fel a fejjel!Vágj bele!Lehet ezt jelnek is tekinteni,h még mindig kiadó/eladó.
Ha meg nem sikerülne,akkor el lehet adni,nem?
Szóval valósítsd meg az álmaid!
Sok sikert kívánok ehhez!