Hogyan engedjük el életünk nagy szerelmét?
Segítséget szeretnék kérni Tőletek, mert életem egy borzasztó nehéz szakaszában vagyok. Több évig tartó szenvedélyes szerelem ért véget, mert kifáradt és nem volt perspektíva.
Arra lennék kíváncsi, hogy Ti hogyan tudtátok elengedni a másikat. Mert nekem még nem megy, őrlődöm és attól félek be fogok kattanni. A másik volt a jobbik énem, a lélektársam és mióta véget ért határtalan űrt érzek.
- Zille blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
99 hozzászólásKedves Zille!
Észosztó nagy szájhőssé :) válok most szerintem, mert több évig szenvedtem egy exem elengedésével. Nekem akkor sikerült igazán elengedni, amikor felfogtam, hogy akkor ő miért is volt az életem része abban az időszakban(jött-volt-ment), amíg együtt voltunk.
Ha még nem olvastad volna :) Kurt Tepperwein : Tudattréning könyvében beszél arról, hogy minden ember az életünkben vendég, mi vagyunk az állandó szereplők. Ergó, ami egyszer elkezdőtött, magába foglalja a véget...
Szóval, én anno, amikor megúntam, hogy szenvedek(ki miatt is? hát, nem a másik miatt), akkor igyekeztem felfogni a tanításokat... valami, csak táptalaj volt a "jövőmhöz", vagyis majd később meg tudom érteni. Ez nagyon sokat segített, amikor kiírtam magamból, hogy az eddigi barátnőim miért volt/lehetett az életemben, mit tapsztaltam meg vele/mellette/általa és mitől lettem több! Ezek által ELFOGADTAM, hogy letudta a feladatát az életemben, ezért elment. Én meg ennek tudatában már nem kapálóztam. Megértettem, hogy minden Barátnő/közeli nő egy-egy állomás volt az életemben egy másik, "nagyobb", teljesebb kapcsolat előtt. Köszönöm nekik ez úton is, hogy segítettek és fejlődhetek általuk, ergó nyugodt szívvel tudom elengedni, lezárni. Persze, még maradhatnak szálak, amiket jó elvágni...
Anno, azt tanácsolták nekem, hogy kikerüljek a szenvedésből, hogy menjek emberek közé, társaságba amennyit csak tudok, nőknél "szokás" az édesség majszolása(CHERRY queen és Tsa-i :)) , na jó, ez az utóbbi lehet hülyeség... Lényeg, hogy kikerülj a gödörből, persze csak ha VALÓBAN KIAKARSZ!!! Nekem sem tudtak segíteni, mert nem akartam, pedig volt segítség bőven, DE a lépéseket nekem kellett megtenni, amíg frigó voltam rossz volt nekem... aztán elkezdem engedni és egyre jobb lett... mertem kilépni a gödörből! :)
Hát, kb ennyi! :)
Kedves Peti,
értem én, hogy hogyan kellene elfelejteni a másikat és továbblépni. Fejben tudni ezt nagyon egyszerű, de ha a szived még mindig Őt akarja és minden arra emlékeztet még több mint egy év távlatából is milyen volt vele, akkor ezt nagyon nehéz. És még nehezebbé teszi a helyzetet,h nem enged el, mert azóta is rendszeresen keres,h hiányzol neki, de komoly lépést nem tesz,h visszakapjon, és Te mindig válaszolsz a hivására, hisz Te még mindig Őt szereted.
Szia Epotoc!
Igen, valóban nehéz, ha CSAK az exre koncentrálunk vissza a múltba, ezt megtanultam... Továbbá azt is, hogy olyan nem igazán van, hogy nem enged el. Amíg nem akarom nem is fog. Ha ki merek lépni abból a "bűvkörböl", akkor van kiút. Ehhez is két ember kell és ha az egyik kilép, akkor a másik sem folytatja sokáig tovább... Persze, ehhez kell az elhatározás és az illúzió felismerése. Tapasztalatom szerint.
Annyira tudom, milyen az, amiről irsz Zille...!
Engem sem hagyott nyugton az exem, folyton telefonált, sms-t irt, kapcsolatot keresett......ezzel újra meg újra megingatott abban az elhatározásomban, hogy valóban lezárjam a nagy szerelmünket. Felzaklatott.Feltépte megint a sebet.Emlékeztetett.
Aztán egyszer elhatároztam, hogy nem veszem föl többet a telefont, nem válaszolok az sms-eire, nem beszélek vele többet. Ezt meg is mondtam neki, de ő nem vett komolyan.
Ez a teljes kommunikáció hiány bevált, működött!
Legalább ez a része nem nehezitette meg az elválást, elengedést.
Egy évre rá lett új párom. 1 évre rá.....nem volt rövid...
Egy másik dolog: Én megengedtem magamnak, hogy továbbra is szeressem őt.Most is szeretem őt....4 év után is . Persze nem, mint szerelmi partnert,vagy életem társát, hanem őt, mint embert. Soha nem akartam nem szeretni azokat, akiket egyszer már szerettem, de valamiért mégis elváltunk.Igy a szivemben sok-sok szeretett személy van :-))
Engem pedig úgy hagyott ott a társam, hogy semmilyen magyarázatot nem adott. Mintha kifordult volna önmagából, egyik pillanatról a másikra megszakította a kapcsolatot, sőt felszámolt minden kapcsolatba lépési lehetőséget.
Azért írom ezt ide, mert ez a másik véglet. Nagyon lehet tőle szenvedni, mert nem érted miért, hogyan volt képes erre, hogyan tud így tovább a lelkiismeretével élni ? Mindezek persze csak a saját kivetítéseim, neki valószínűleg így volt kellemesebb, az más kérdés, hogy én azóta sem tudtam teljesen túl tenni magam rajta.
Szóval kell a levezetés, én azt mondom. Olyan beszélgetések, amelyek lenyúlnak a problémák mélyére, ugyanakkor ki kell mondani, hogy vége, innen nem vezet út tovább. Mert ha nem tisztázzák ketten, hogy mi miért történhetett, miért nem működik tovább, akkor a problémát visszik tovább a következő kapcsolatba, ha egyáltalán képesek lesznek ismét normálisan működő kapcsolatot létesíteni.
Vagy pedig elméleteket gyártunk, önmagunkat vádoljuk, illetve rázúdítjuk boldogtalanságunk okát a volt társunkra. Ez pedig már igencsak közel áll a düh, a gyűlölet érzéséhez, amiből nehéz tovább lépni, feldolgozni.
akkor előveszed a tudatos éned és megnézed a világunk szabályai szerint a volt kapcsolatot és annak alakulását, és leszámolsz a magad generálta ködökkel és nem dagonyázol, hanem valóban feldolgozod a kapcsolatot. Nem kell hozzá a másik, ő biztosan tökéletesen máshogyan élte meg. Ehhez csak Te kellesz és a tudatosságod, a te életed, a te megéléseid.
Hogyan használd a tükröt? Az itt leírtak alapján felskiccelem. Ez az egyik lehetséges forgatókönyv, az igazit a saját megéléseid átfordításával tudod kideríteni.
Alap, minden hajszálra és pontosan a valódi szándékaid szerint történt.
Amiről azt gondolod, hogy de nem ezt akartam, az egy oszlatni való köd.
Fordítsuk át a történeted a tükörképről a valódi történetre.
Azt akartam, hogy se szó, se beszéd, nyom nélkül lépjen le, de jó gyorsan.
Mire volt jó ez nekem?
Eljátszhattam az elhagyottat, a meg nem értettet, ráháríthattam mindent, nem nekem kellett tenni a kapcsolat végéért. Így nem derült ki a nagy önbecsapás, pedig már nagyon nem akartam a kapcsolatot és gyorsan véget akartam neki vetni. Nem volt nekem jó, csak így nem derült ki, hogy nem álltam ki a kapcsolatban magamért és az igényeimért, hogy figyemen kívül hagytam magam, de nem tudtam változtatni rajta.
Persze nem lépek át rajta, ezzel megelőzök minden újabb kapcsolatot, mindig találhatok okot arra, hogy ne kezdjem még el. És még csak nem is én vagyok a hibás. Még ebben is rá háríthatom a felelősséget, mert ha másként viselkedett volna, akkor esetleg elvárható lenne tőlem, hogy túllépjek rajta, de így minden játszmalelkű elismeri viselkedésem jogosságát. Ha ilyesmi történik, akkor teljességgel indoklt a dagonyázás.
Aha, a felelősség hárítása, így semmiért, még önmagamért, a saját magam viselkedéséért, a sorsomért sem vagyok felelős, nemhogy az egész kapcsolat alakulásáért!
Tetszik?
:)
Szia Karmatörlő !
Igen, alapjában véve nagyon tetszik a válaszod. :) Tudod, most abban a fázisban vagyok, bár egyáltalán nem vagyok agresszív típus, de ha összefutnék a volt párommal, valószínűleg rázúdítanám az elmúlt közel egy évben felgyülemlett fájdalmam, szenvedésem, dühömet - persze csak szóban (gondolom :)) és tudom, ezzel piszkosul megkönnyebbülnék. Lehet, hogy most odaállok a tükör elé és meg is teszem ! :) Éppen ideje !
Már nem tudnám vele elképzelni az életem, szép sorjában megdőlt az összes illúzió, amit kivetítettem rá. Egyedül a gyávaságát nem tudom még megbocsájtani. Így visszatekintve valószínűleg piszok nagy szerencsém volt, hogy otthagyott. Hogyan lehettem volna boldog olyan emberrel, aki elmenekül a felelősség elől ?
Próbáltam megtalálni a válaszokat, miért nem tudok feloldódni, felvállalni a mostani kapcsolatomat. Azért, mert az előző még mindig "közbeszól"., mert hagyom, hogy újra és újra feldúlja a lelkem. Már nem az érzés, amit iránta éreztem, hanem a kíméletlenség, ahogy kilépett a kapcsolatból. Azt nagyon nehéz elfogadnom, hogy az általam kreált, idealizált kép róla és a valódi viselkedése még csak köszönő viszonyban sincsenek egymással és ami biztos, amit és ahogyan kilépett az életemből, az a valódi énje.
Ezt a tüskét kell még eltávolítanom magamból, mert addig bennem él félelemként a következő kapcsolatom vonatkozásában is.
Szóval igazad van. A felelősség rajtam, legyen már vége az önsajnálatnak, mert így legalább olyan gyáva vagyok, ha nem gyávább, mint a volt párom.
Kire vagy mérges, kire haragszol, Kavics? Kire és mit akarsz ráborítani?
Ki volt a gyáva?
Ki nem merte bevallani magának, hogy az egész lufi?
Ki merte bevállalni magát a kapcsolatban és ki nem?
Ki volt a kíméletlen és kihez?
Ki nem figyelt oda önmagára?
Hm?
Szerintem állj a tükör elé, úgy, ahogy tervezted és neki mondd, a tükörképednek. Az összes haragod ráöntheted és a dühöd kiadod.
Szerintem az exednek annyit érdemes modani, hogy megbántottad az érzéseim, és ez fájt, de megbocsátok és a fájdalmat is elengedem.
Érdemes csinálni egy energiacsere gyakorlatot, amiben visszaadod neki mindazt, ami az övé és nálad maradt, és visszakérsz minden energiát, ami a tied és nála maradt.
:)
U.i: Ma egy ismerősöm azt mondta, hogy kétféle ember van. Az egyik, akinek igaza van, a másik, aki boldog. A magam részéről az utóbbira hajtok. Neked is inkább az utóbbit kívánom.
Ok, megértettem, legfeljebb a végén majd be kell szereznem egy újabb tükröt. :) Csak végre sikerüljön már elengednem ezt a sok dühöt, önáltatást, siránkozást. Élvezni akarom már végre az életet, csak úgy, önmagamért.
Köszönöm a jókívánságot.
Ui: majd szólj, ha megtaláltad a boldogságot. :) Az írásaid alapján még igencsak pedáloznod kell....Sok sikert hozzá.
Kavics22, basszus, tudtam, hogy csak igazam van.
Hát, ez van.
:)
Én teljesen új vagyok itt, de egyet értek Karmatörlövel es Kavics22 is teljesen tisztán vázolta fel az benne dúló érzelmeket.
Én is egy nagyon hasonló helyzetben vagyok es sajnos a régi kapcsolatot képtelen vagyok/voltam elegedni immár egy év utan sem, ezért az a férfit aki a teljes támogatást megadta a nehéz helyzetben, képtelen vagyok/ voltam felvállalni ami által most Őt is elveszitem talán.
Kavics22 te már ki is mondtad, hogy képtelen lennél vele élni újra, tehát Te magad is tudod, hogy el kell engedned Őt. Csak rajtad múlik!!! Én még csak csodalni tudom mindazt a lelki eröt amellyel Te már most birsz:)
A fenti hozzászólásom óta eltelt fél év és ma már teljesen máshogy látom az egész elengedést, az akkori és a mostani életemet. Karmatörlő hozzászólása pontosan beletalált a lényegbe.
"Azt akartam, hogy se szó, se beszéd, nyom nélkül lépjen le, de jó gyorsan.
Mire volt jó ez nekem?
Eljátszhattam az elhagyottat, a meg nem értettet, ráháríthattam mindent, nem nekem kellett tenni a kapcsolat végéért. Így nem derült ki a nagy önbecsapás, pedig már nagyon nem akartam a kapcsolatot és gyorsan véget akartam neki vetni. Nem volt nekem jó, csak így nem derült ki, hogy nem álltam ki a kapcsolatban magamért és az igényeimért, hogy figyelmen kívül hagytam magam, de nem tudtam változtatni rajta.
Persze nem lépek át rajta, ezzel megelőzök minden újabb kapcsolatot, mindig találhatok okot arra, hogy ne kezdjem még el. És még csak nem is én vagyok a hibás. Még ebben is rá háríthatom a felelősséget, mert ha másként viselkedett volna, akkor esetleg elvárható lenne tőlem, hogy túllépjek rajta, de így minden játszmalelkű elismeri viselkedésem jogosságát. Ha ilyesmi történik, akkor teljességgel indokolt a dagonyázás. "
Igen, nagyon is helyén vannak ma már a dolgaim. Az akkori kapcsolatomat az egóm akarta folytatni, a lelkem már belefáradt. Visszanézve tisztán látom, hogy mindketten vesztesek lettünk volna a kezdeti szerelmi fellángolások után. Ő nem mert felvállalni, én pedig féltem, mi lesz ha ténylegesen felvállal. Magamnak sem mertem ezt bevallani, mert ha bevallom, nekem kellett volna lépnem, hogy otthagyjam, erre pedig akkor nem voltam képes. Megtette hát ő helyettem. És ma már tudom, nekem nem az otthagyás fájt, hanem az, hogy nem én mondhattam ki a végső szót egy belefáradt kapcsolatba.
Az elengedés ma már számomra nem azt jelenti, hogy kitörlöm végleg még az emlékét, a gondolatát is a fájó kapcsolatoknak, hanem azt, hogy magamban átminősül az egész. Kiszűröm belőle a tapasztalatokat, elengedem, aminek mennie kell, a többit pedig beépítem önmagamba.
Egy párkapcsolat mindig óriási tanulási lehetőség. Visszanézve le kell vonni az értékes következtetéseket, alaposan elmélyülni önmagunkban és szép lassan helyére kerülnek a mozaikok, hogy mi miért történt és miért éppen úgy, ahogyan történt. Tisztán és világosan levezethető az ok-okozati összefüggés, de sajnos mindig csak utólag. A "sajnos"-t azért írom, mert hihetetlenül tud fájni, viszont utólag értelmet nyer az egész és az ember belátja, a lehető legjobbat kapta a Sorstól.
Elengedni a legkönnyebben úgy lehet, ha minél kevesebb találkozási, kapcsolódási felületet adsz. Minden egyes beszélgetés újra és újra feltépi a régi sebeket. Addig nem is bírsz működőképes, boldog kapcsolatot kialakítani senkivel, amíg a régi kapcsolat a szívedben van, hiszen az ő szemüvegén keresztül vizsgálsz mindent, őt keresed mindenkiben, ezért nem tudod értékelni, elfogadni az újat. Jöhet bárki, ha magadban nem teszed helyre a régi kapcsolatot, nem engeded el, vagy ahogy én nevezem, nem minősíted át tapasztalássá az egészet.
Önmagad kell elfogadnod, értékesnek tartanod annyira, hogy érdemes vagy egy új, jobb, boldogabb életre egyedül, vagy valaki más oldalán. Amíg rajta keresztül keresed a boldogságot és nem önmagadban, addig csak gyötrődni fogsz.
Ez nagyon jó, ahogy mondod Ramina, de először hoznod kell egy döntést,hogy már nem akarsz tőle semmit. De én még mindig szeretem és azzal,h ő is néha és egyre sűrűbben feltűnik, azzal nem segít a dolgon. Én boldognak éreztem magam mellette, amíg együtt éltünk, és épp ezért én nem tudok neki nemet mondani. És ha elémállna, hogy vissza akar hozzám jönni, akkor lennék csak igazán bajban, hogy mitévő legyek...
Nem értelek...? Azt hittem már legalább azt eldöntötted, hogy vége, a te oldaladról.És ez a fontos.Mindig a te oldalad. Miért? Mert ez az egyetlen, ami a rendelkezésedre áll és ami változtatni tud....ha akar.
Mint irtam előzőleg, az, hogy szereted,szerintem, nem baj. Szeresd. Csak ne akarj tőle semmit, ha tisztán látod, hogy nem működik.
Kedves Epotoc, az irásodból úgy tűnik, mintha, mégiscsak akarnád vele folytatni.
Hát akkor meg folytasd!
P.S. Azt soha nem irtad meg, mitől nem működik, kitől nem működik?Talán ott a megoldás kulcsa...
A volt párommal sokkal jobb a kapcsolatunk mint amikor együtt voltunk...Ki érti ezt!?
Ha rágondolok,szeretetet érzek.
Èrdekes,amikor eldöntöttem hogy szakítok akkor nem is sejtettem hogy ez lesz belöle!:))))
Kívánom neki hogy boldog legyen,és megtalálja a számításait az életben!
Üdv!Erika
Egy komoly 5 éves kapcsolatot rúgott fel egy másik lányért. Ennek már több mint egy éve. És az egy év alatt is rendszeresen keresett. Volt, mikor talán 1 hónapra eltűnt, hogy abban a kapcsolatban legalább mindent megtegyen, de mindig visszatalált, hogy hiányzok neki.
Most véget vetett a régi kapcsolatának és gondolkozik,h mit is akar. Én megmondtam neki,h döntse el mit érez irántam. Ennek a csiki-csukinak nincs értelme. Én biztos szeretem őt, de félek visszamenni, mert mi van ha pont az volna a lecke, hogy megtanuljak neki nemet mondani, lezárni és továbblépni.Már egyszer felálltam a szakitásból. Nehéz volt és még nem tettem rajta túl magam, amint ez látszik. Még egy szakitást nem akarok.
Epotoc, mindjárt lerágom az összes körmeim, olyan izgalmas, amit írsz és elsírom az összes papírzsepim, olyan megható a sztorid. Soha életemben nem olvastam még ilyet. Hát tényleg. Add ki könyvben, vennék, mint a cukrot.
:)
Karmatörlő: Aranyos vagy,h izgulsz értem/tünk.Igen, kicsit olyan a mi kapcsolatunk, mint a Szex és New Yorkban Carry Bradshow és Mr Big szerelme. Bárcsak tudnám a megoldást!
Ramina:Én is ezt mondtam neki, hogy neki 1000%-osan biztosnak kell lennie a dolgában, hogy én visszamenjek. Meg kell győznie, hogy érdemes szembenéznünk majd avval ami vár ránk, mert ha kibékülnénk, kemény menet lenne megemészteni az elmúlt 1 évet és nem akarnék hárpiaként mindig őt okolni, hogy elhagyott.
Hédi: Abszolut igazad van Hédi. Tudom, hogy benne kellene egy felismerés, hogy rájöjjön mennyire szeret engem. Azt hiszem sejtem mi nála a gond és talán egy kineziológus tudna segíteni neki, de erre magának kell rászánnia magát.
Fejben mindent olyan egyszerű tudni, de amikor az ember benne van, akkor már nem olyan egyszerű. Addig amíg ő gondolkozik, azért én élem az életem, mert nem szeretném ha elmennének a lehetőségek mellettem.
Akkor is érdekelne a fickó ha másnak nem kellene!?
;)
Erika Szeretettel!
Már nem kell másnak. Egyedül van és próbál lépéseket tenni felém.Nekem mindig Ő kellett. Én benne azt az embert láttam, akivel leélem az életem és ezért olyan fájdalmasan érintett a pofon, és pont akkor kaptam, amikor már elég közel álltunk a házassághoz és nagyon boldognak hittem magunkat.Én tudom, h szeret engem és hihetetlenül kötődik Ő is hozzám, egyszerűen csak fél attól,h ő vkiért felelősséggel tartozik.
Az 5 év alatt az első félév után is volt egy szakitásunk, de visszataláltunk egymáshoz és utána lett hihetetlen jó, mert akkor már én is érettebb lettem egy komoly kapcsolathoz.
Az elmúlt egy év alatt mindig Őt kerestem a férfiakban és nem találtam. Jó lenne előretekerni az idő kerekét tudni, hogy most Ő -e az Igazi.
Kedves Epotoc,
Az a mi veled történik, érted történik. Ha ez a pasi úgy ahogy van a "tiéd" lenne, már megtörtént volna. Nagy valószínűséggel a kedves úrnak valami mama problémája van és ezért nem fog kikötni addig, amíg ennek utána nem jár. Nem utánad jár, hanem maga után!
Azt megnézted már, hogy miért jön ez neked szembe? Mi a dolgod neked a felelősséggel? Mit jelent neked ez a szituáció? Nézd meg mikor kiért nem álltál ki, mi volt az amikor te nem vállaltad fel a felelősséget.
Tán jutsz egy kicsit előrébb.....
Sok sikert!
Hédi
Szia Epotoc! Amíg a szekszésnyújorkot nézed és nem a realitásod, addig nem veszed észre, hogy aki hozzád jár az nem Mr. Big, hanem Mr. Bean.
:)
vagy csak te szeretnéd, hogy ő szeressen? Nagyo különbség..........
Üdv!
Hédi
Lehet, hogy hiányzol neki, de a tények magukért beszélnek: a szekerére még sem akar olyan nagyon fölvenni, ráadásul ő lépett ki a kapcsolatotokból eredetileg is.
Megértem a félelmedet az újabb csalódástól és szakitástól.
Ha ő valóban akar téged, akkor most nála van a labda és nagyon komolyan tennie kéne azért, hogy megyőzzön téged arról, hogy méltó arra, hogy ismét nekiad a bizalmadat.
Nagyon komolyan tennie kéne ezért......!
Ha ez nem történik meg.....mint ahogy eddig nem történt meg, akkor szeresd, de ne fuss tovább a szekere után.
....és bizz az Életben, bizz magadban.
Ha ő nem tud dönteni, dönts te!
Mindegy, hogy milyen döntést hozol.Ne foglalkozz azzal, hogy mi a lecke.....majd úgyis kiderül...később.
Többször is visszafogadtam a volt szerelmemet és amikor már ANNYIRA meguntam a fájdalmat és a csalódást, akkor már nem volt kérdéses többé, milyen végleges döntést kell hoznom.
Az ilyen oda visszajárós kapcsolatok - én úgy hívom őket, hogy Hollywood típusú - az a vége, hogy csak húzzátok az időt. Ahhoz, hogy ő végleg visszamenjen hozzád, meg kellene oldania azt a problémáját, amiért kóricál nőről nőre, oda-vissza. Ha ezen túl van akkor még mindig ott vagy te, hogy miért ilyet vonzottál be. Ezt neked is fel kell oldanod. Ha mind a ketten kilyukadtatok valahova és az a te öled, akkor van jövőtök, ha nem akkor csak kergetsz egy illuziót, azt az illúziót, hogy csak vele volt igazán jó.
Üdv!
Hédi
A Te bizonytalanságod az Ő bizonytalansága,
a Te félelmed az Ő félelme,
a Te kötődésed az Ő kötődése.
Ha Te elengednéd Ő nem keresne többet.
Nincs Te meg Ő.
Ő Te vagy.
Elvesztettem a fonalat,hova lett Zille ?:-)
Vagy Zille már túlélte a drámát és helyette van Epotoc?
Vagy Zille=Epotoc?
Milyen komoly lépést kéne neki tenni, hogy vissza kapjon??
Ha eldöntötted, hogy vége akkor miért válaszolsz?..Talán azért mert még nincs vége...???
Nem hiszem hogy lenne az elengedesre bevett modszer. A lenyeg a tudatossag. Tudatosan kell cselekedni nem sajnalni es sajnaltatni magam. Nem elhagyni magam es varni hogy majd valaki mas felvidit es megoldja helyettem a problemamat. Minden nehezseg az eletben egy akadaly, amit ha lekuzdunk, joval erosebbek leszunk. En sok ilyen alkalommal hasznaltam a Barney Stinson altal gyakran alkalmazott gondolatot: Challenge accepted. Azaz a kihivás hogy legyurjem a szenvedesemet az egy teszt. Egy teszt amin meg kell felelni. Es onnantol kezdve csak az lebeg a szemem elott hogy megfeleljek sajat magamnak, maris jobb a kozerzetem.
Vagy pl sokszor probalom magam a vilagurbol szemlelni, es olyankor nem latom magam. Nem latom mert olyan elkepeszto pici vagyok a vilagurbol nezve hogy szinte jelentektelennek mondhato. A problemam meg meg jelentektelenebb. Engem ez megnyugtat. Megnyugtat hogy olyan dolgokon aggodok amik nem is latszodnak a vilagurbol, es mar nem is tunik problemanak, csak inkabb egy szemelyes kihivas, hogy ezt a kis dolgot le tudom e gyurni vagy sem. Es nyilvan le tudom.
A tudatossagnak a legnagyobb elonye hogy toled fugg, mert te eldontotted. A cigirol valo leszokas is ilyen. Ha nem akarsz leszokni nem fogsz, mehetsz te akarmilyen samanhoz vagy orvoshoz.
A masik es egyben legutalatosabb megoldas az a harombetus szo amit mindenki a legjobban utal. Az IDŐ. Ez az ember legnagyobb ellensege, mert az ember egy olyan allat akinek mindig minden azonnal kell. Ebben az esetben arra szoktam gondolni hogy csak ido kerdese es minden sokkal jobb lesz. Miert is ne lenne?! Hiszen eddig a parkapcsolataim veget ertek, es minden egyes lezart kapcsolattal gazdagabb lettem, tanultam beloluk. Ennel mar csak jobb lehet. Tudom mik az elvarasaim tudom a hataraimat amin belul kepes vagyok valtozni, engedni a masiknak ha ugy adodik es kepes vagyok a kapcsolatert aldozatot hozni, fejlodni a kapcsolattal. Ha a kapcsolatom rosszabb mint az elozo akkor vagy a hataromon tul kellene valtoznom vagy nem a megfelelo part talaltam meg, lehet benne maradni es fejlodni e teren is de tovabb is lehet lepni. Es ha ezt tudatositja az ember magaban, hogy nem ez az ember volt az eletem szerelme akkor gyorsabban megy a felejtes. Tudom hogy elekepeszto nehez sajat agyat iranyitania az embernek hogy igy gondolkodjon, de kepes ra minden ertelmes ember.
Öregapam rendkivul tapasztalt, bolcs ember a szememben, es sokszor kaptam tole olyan jo tanacsot, biztatast amitol ugy ereztem hogy a problemam megoldodott. Abban a pillanatban. Aztan ahogy eljottem tole, ujra a sajat vilagomba csoppentem es ugyanugy elojott a problema. A kapott tanacsot, amitol jobban ereztem magam, el kell sajatitanom, sajat magameva kell tenni es nem szabad elfelejteni ezeket a gondolatokat. Mikor erzed hogy negativ gondolatok keringenek a fejedben, azonnal ezekra a pozitivokra kell gondolni, ujra felidezni. Nem egyszeru es nem egy nap alatt lesz jobban az ember de gyorsabban.
Jó hírem van! Új útra térsz. Szerintem minden fájdalom rendkívül fontos. A nagy érvágások után mindig friss erőt kap az agy és a szív. Véleményem szerint a fájdalmat meg kell élni az utolsó cseppig és egy nap arra ébredsz, hogy végig aludtad az éjszakát, és még éhes is leszel. Én nagyon sokat engedek meg magamnak fájdalom terén, mert akkor már nem marad semmi amit azon túl el kéne viselnem. Aztán hagyom magam felfelé haladni. Azt javaslom, hogy engedd meg magadnak a fájdalmat és minden érzést ami ezzel jár, mert ha nem akkor ott stagnálod magad és nem tudsz visszatérni. A legfontosabb, hogy ne akarj semmit visszacsinálni és ne őrlődj azon ami volt vagy ami lehetett volna. Mert ha igazi a fájdalmad akkor sajnos beleragadsz és rögeszmévé alakítod. Igaz, hogy előbb utóbb magától is elmúlik de nem mindegy, hogy három, vagy akár harminchat hónap. Soha ne nézz hátra. Akkor "csupán" emlék marad a múlt. Én úgy élek, hogy a múltból nem csinálok jelent . Mindenképpen megoldódik.
" köröttem moha vérzik,
kő s patak.
Vagy ez csak szín, alkonyat?"
Pusssz....