Miért nem kellek?
![user_14318190_1241866372325_box[1].jpg](https://onmegvalositas.hu/sites/onmegvalositas.hu/files/kepek/teaser_images/user_14318190_1241866372325_box%5B1%5D.jpg?0 "user_14318190_1241866372325_box[1].jpg")
Elő a véleményekkel bátran! Fiúk! Nektek miért nem kellek?
Lányok ha fiúk lennétek,miért nem kellenék?
Ezek a kérdésekkel az a szándékom, hogy kiderítsem, hogyan lát engem a másik nem...
De az nem szeretnémt, hogy ez a blog csakis rólam szólna!
Üdv! Erika
- u.erika blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
85 hozzászólásSzia Hédi!Nem is tudok mit mondani egyenlöre...!
Még ezeket a gondolatokat meg kell rágnom!
Köszönöm!Erika
Külsőbeli változások? Így a külső alapján, (tetkó, festett haj, tetkós szemöldök) nem egy "nő" jut eszembe, hanem a nők egy kis csoportja, akik "pénzért bármit"! Szóval, talán ez is rátehet egy lapáttal, hogy megijednek a férfiak Tőled. Én sem smúzolnék egy "RÁmenős/rámászós"(mármint arra) külsejű nővel. Tudod, az előítéletek és a látszatvilág.
Nincs mindenki azon a szinten, ahol Te. Valaki lentebb, valaki fentebb. Viszont, ha úgy érzed, hogy fentebb vagy valakitől, akkor magamból kiindulva vettem észre, nem a másikat kell változtatni, hanem nekem rugalmasabbá válni és úgy viszonyulni az illető(k)höz.
Férfiak jelentős hányadának mindenféle szó nélkül bejön a természetes nő! (természetes haj, alig smink vagy nincs) tetkó ohne! Valamiért haragszom erre a tetkós témára, mert nők esetében inkább a nézzétek milyen kemény és férfias vagyok nő létemre hatást hordozza számomra. (erről már volt szó, mármint a tetkós témáról, szóval ne-na! - elfogadás kérdése részemről)
a karon tetkót tényleg elbaltáztad kicsit.. ez egy komoly nehezítés lesz neked így.. én se mernék közeledni ilyen nők felé, ahhoz aztán keménynek kell lenni! :) (persze valszeg nálad ez a külső jegy csak látszat, igaz?)
Ne már Peti,és Jaguár!:)))
Ez komoly hogy ilyen reakciót vált ki a férfiakból egy kis festék a bör alatt!?
Ahhoz mit szólnátok ha tudnátok milyen is egy epilálás!?...a szülésröl nem is beszélve!(mondjuk arról én sem tudok infoval szolgálni..);)
Jó,tudom hogy nem is a fájdalom része a lényege a dolognak,de ugy érzem vagyok annyira nöies külsöleg hogy ennyi simán elfér rajtam.
Peti!Ùgy veszem észre valamiért irritálnak a plázacicák!;)
Szóval ne támaszkodjon Rád,de kemény nö se legyen!?
Jaguár!Azt gondoltam hogy nem vagy az a be...ari fajta, a hozzászólásaid alapján.Ugye nem komoly hogy 56 kilós csaj félelmet kelt Benned,mert tetkója van!?Szerintem láttál már sokkal durvábbat is és legyürted a félelmedet!;)
Köszi a véleményeteket,de azt gondolom hogy nem a külsöm az amit át kellene szabnom...Ha bent sikerül rendet tennem,az fog majd kívül is megmutatkozni.
Üdv!Erika
Ahogy érzed! Csak nem értem, hogy miért lázadtál be ennyire a kapott infóra. Komolyan mondom, harcikutya.
"Egy átlagos nő inkább lenne szép, mint okos, mert tudja, hogy az átlagos férfi sokkal inkább lát, mint gondolkodik."
Ez is olyan, hogy hiába van rend a házban, ha kivül omladozik, az udvart benőtte a gaz. Valahogy nem szivesen megy be az ember, mert feltételezi, hogy ha kívül ilyen, akkor belül is. :)
Szóval, nyugodtan mondogasd magadnak, hogy jó ez Neked, csak aztán NE csodálkozz, ha a férfiak körülötted k-nak néznek és kerülnek, k - mint könnyűvérű! :)
"Ùgy veszem észre valamiért irritálnak a plázacicák!;)" ---> lehet, de itt asszem RÓLAD volt szó és nem a plázacicc-ekről! :) Gondolom, nem az a jó, ha egy nő fiatalon Ronald McDonald-á válik?! Szóval, a természetes hatás, az nem ciki. :)
Persze, folyamatosan keresem a félelmeimet és sorra győzöm le őket. :) De valahogy az élet nem dobált még elém tetkós lányokat valamiért, nem vonzom be őket, de az is lehet hogy csak a fokozatosság elve miatt.
Viszont nem árt tudnod, hogy igen, ez az első gondolat ami egy férfi fejében megfordul, az enyémben is. A karon tetkó keménység, férfiasság, elbizonytalanít.. A második viszont ami felmerül ilyenkor az a kíváncsiság, hogy vajon tényleg olyan kemény-e ez a csaj, mint mutatja magát? De te is írtad, hogy belül nem annyira, tehát ez csak egy álca, viszont akkor belül kell hozzákeményedned, hozzálazulnod. Igen, bent kell rendet rakni és onnan sugározzon kifelé aminek ki kell.
Aranyoska vagy!
Nem veled van a baj,hanem az egóddal.Az egó válogat csak emberek közt.Megkülönböztet.
És még mindíg a KÜLSŐ VILÁNAK ÉLSZ és a külső világért élsz,nem magadért.A világod az egód irányítja.Nem a FELSŐBB ÉNED.Nem szabad a világért élni.Ez elveszi a szabadságod-ami kivülről is meglátszik.Egy kicsit lazább légy.Túl görcsösen élsz,ezt ide érezni.Túl komolyan veszed a társadalmi elvárásokat,ami guzsbaköt.Amúgy meg egy nagy lehetőség a magány,magaddal van időd törődni.
Amúgy mint sokaknak itt,SZERETETHIÁNYOD VAN.Ez nagyon kínzó fájdalom,amit sokan nem vallanak be még saját maguknak sem.Így kínlódnak és az első adandó alkalommal illuzió szerelembe esnek,pedig csak magányosak és nem szerelemből házasodnak meg.Az az érzésed,hogy ellenálhatatlan vágy gyötör,hogy TÖRŐDHESS végre valakivel.De mindez az EGÓ műve,a saját EGÓD kínoz téged.Az egó csak maga körül forog,és saját magát kínozza.De mihint felismered,hogy nem a valós éned az egód,ez a kínzó illuzió szertefoszlik.
Elfelejtettem bejelentkezni,amúgy skorpio vagyok
Igazad lehet Skorpio!
Gyakori baleset hogy összekeverem a saját vágyaimat a mások vágyaival,,normákkal".
Pedig tudom én ezt nagyon jól,és mégis csak csak az áldozatává válok!;)
Az az igzság hogy jól össze vagyok zavarodva.
Annyi helyretenni való van ebben az ügyben,hogy azt sem tudom melyik szálat boncolgassam!;)
Miközben tudom nagyon jól,hogy a jövöm forgatókönyve már kész!Nekem tulajdonképpen semmi egyébb dolgom nincs csak várni...
Persze dehogyisnem!Helyreigazítani való még akad böven!:)))
Üdv!Erika
Szia Erika! Nekem anno azok voltak a legszebb éveim, amit a kislányommal kettesben töltöttem...Rengeteg időm volt gyógyulni és magammal törődni. 3 év volt - de nem hiábavaló! Az egész életem megváltozott, a régit teljesen felszámoltam és újat kezdtem. Nagyon sokat tanultam meg önmagamról és a világról akkoriban - mégsem eleget.:(
Azóta szép új, nagy családom van, de a pánik visszatért, nem tudom, miért. Jöttem közétek tanulni.
Én nagyon szerettem egyedül lenni, szinte minden percemet az életem átalakítására fordítottam!:) Már hat éve nincs benne részem, valószínűleg ez (is) a baj...
Különben meg nem érdekel, más mit mond vagy vár el tőlem, nagyon önző módon, de csak és kizárólag a saját magammal szembeni elvárásoknak akarok megfelelni!
Azt hiszem Te adtad meg a számomra a választ!
Ma jöttem rá hogy mit csinálok rosszul!
Meg akarok felelni!De kinek!?Vagy kiknek?
Mégpedig úgy,hogy beettem azt a sok maszlagot hogy ha nö vagyok így és így kell viselkednem...
De nem csak nök és férfiak vagyunk,hanem elsösorban emberek.Egyéniségek.Vannak bizonyos tulajdonságaink amikkel születünk.
Reménykedem olvasol Noa,kíváncsi vagyok a véleményedre!;)
Ha én férfias vagyok belül,miközben talpig nö vagyok az nem biztos hogy egy lelki defektus eredménye!
Ezért vagyok kíváncsi a véleményedre Noa.Hisz Te látod azt hogy ki milyen tulajdoságokkal születik.
Ha megszületek és megállapítják hogy lány vagyok,onnan kezdve nekem annak kell megfelelnem,mert ha nem így van akkor nem illek bele a sablonba...
S akkor jön az hogy így meg így kell viselkdned.
Nem tudok sablon nö lenni!
Megpróbáltam,de sajnálom nem megy!
Ezidáig olyan pasikat találtam akik belül voltak annyira nöiesek,mint én férfias.
Külsöleg ezek a férfiak legalább annyira voltak férfiasak mint amennyire nöies vagyok.
Tudom,kicsit bonyolultnak hangzik...de hát én magam sem vagyok egyszerü eset!;)
Most megpróbáltam nö lenni,és ezért nem találtam senkit magamnak...
Mert aki az én másik felem lehetne az túl félénk ahhoz hogy udvaroljon nekem...
Èn pedig merek udvarolni,csak most egy kicsit megpróbáltam milyen nönek lenni!;)
Ez az én esetemben egyenlö a saját énem megeröszakolásával.
Igazad van Skorpió!
Egy kissé belebonyólódtam ebbe a nöi férfi szerep maszlagba.
De most a fejemhez kaptam!;)
Üdv!Erika
Nem baj, Erika. Egyszer elmúlik ez is. :)
Amíg nem akarsz nő lenni, az is egy szerep :) Sablon nő, nem sablon nő.. túl sablonos gondolkodás. Előbb utóbb megnyílik a kapu egy köv szint felé, ha már megtanultál minden olyat a jelenlegi szinteden, ami kell...
Szerintem gondolkodás útján jutottál ide és igy gondoskodtál arról is, hogy ne kelljen túl mélyre menni. Az amit írsz az valószínű így van, de ez még mindig csak a felszín.
"Ha én férfias vagyok belül,miközben talpig nö vagyok az nem biztos hogy egy lelki defektus eredménye!" Akkor mié? Valamiért ezt a tulajdonságot vonzottad be, vállaltad fel. Azzal, hogy most átmégy "férfias" nőbe, nem fogod megtalálni ennek az okát és nem fogod tudni feldolgozni.
"túl félénk ahhoz hogy udvaroljon nekem..." Nem ők félénkek, ők csak tükrök. Te vagy félénk, de miért? Mit nem vállalsz fel. Csak azt ne mondd, hogy a férfiasságodat, mert az vagvágány.
Szóval szerintem áss, áss és áss.
Üdv!
Hédi
Szia Erika!
Valóban kicsit jobban rálátok az emberek tulajdonságaira (ha ismerem a születési adataikat), de ezek csak lehetőségek, jellemvonások. Rajtunk múlik, hogy hogyan használjuk.
Azt gondolom , Hédinek igaza van, amikor azt írja ,hogy te vagy a félénk., és nem csak belül!
Az igaz hogy tele vagy energiával, tetterővel, harckészséggel, de amíg ezt önmagad előrejutására, megvédésére használod , addig mindig találsz majd ellenséget.
Én azt gondolom, hogy te ezt a sok energiát amit kaptál, mind arra használod, hogy a személyiségedből áradó félénkséget eltitkold. Nem ezért kaptad!!!
Nem véletlenül jött most elő ez a téma számodra, vagy ahogy írod ,, Egy kissé bele bonyolódtam ebbe a nöi férfi szerep maszlagba", hanem mert az idei év egy nagyon szép kapcsolatot nyújthat(erről majd később beszélünk), de még ásnod kell, -ahogy már írták is neked.
Minden tulajdonságunkat, jellemvonásunkat azért kaptuk, mert arra szükség van,csak meg kell találnod, hogy hol, és miben.
Ha ez meg van, akkor már te is tudsz majd sablon nő lenni, és észre sem veszed, hogy az vagy.
Addig viszont amíg ez a sok energia nincs lekötve , riasztónak érezhetik az emberek.
Noa
"Addig viszont amíg ez a sok energia nincs lekötve , riasztónak érezhetik az emberek" Ez így van! Mert nincs leföldelve, csapong, mint akinek elromlott a radarja. Érdemes "befogni"! Ezt tapasztalatból tudom.
Üdv!
Hédi
Próbálj meg TE lenni. :))
egy tetovált, vagány, karakteres csaj, feltűnően nőies testtel (aki sokáig kereste, mi a fene is ő egyáltalán?!:)))
ha látni is szeretnéd: www.gardazsuzsa.hu - evvagyok én.
Köszi Zsuzsa(Gyöngyház)hogy megmutatod Magad!
Bocsi hogy csak most reagálok,ezt a bejegyzésedet már a keletkezésnél észrevettem és nagyon örültem,örülök Neked!
Pussssz!Erika
Szia U.Erika! Ujlaki ugye? Nekem kellesz nagyon, úgyhogy fejezd be ezt a hülyeséget hogy nem és senkinek!
Erika!
A párkapcsolat egy általunk szabadon választható korlát--gondoltál már erre így is?
Feltudod vállalni a kapcsolataid által nyújtott kereteket, lemondásokat is? Tudsz önfeláldozó lenni is?
Vagy csak az előnyeit akarod élvezni?
Mert ha nem, azt megérzik.
Noa
nélkül lengeni : érdekes lehet
én is feltettem magamnak , és arra a válaszra jutottam
1. általánosságban : mert olyan vagyok amilyen , és nem vagyok olyan amilyen nem , ráadásul ezeknek az egyes tulajdonságelemei állandóan változnak
2 . viszonylatban : nem vagyunk egymást vonzó kiegészítő fejlődési szakaszban az illetővel , a éppen felszínen villogtatott pávatollak nem fedik vagy egészítik ki egymást ráadásul kölcsönhatásukban / tól is változunk és nem mindig az általunk jónak tekintett irányba
3 . következtetés : isteni véletlen az összeillés vagy annak káprázata , ezért még a részleges kapcsolati mámort is értékén kell becsülni , csillámló tajték gyémántvillanásaként . üdvözlettel : felacso
Köszi az újabb perspektívát,de nem jellemzö rám ez a fajta hozzáállás.
Bár nem rossz nézöpont,talán valaki olvassa ezt a blogot akinek épp ez a hozzászólás hozza a felismerést.;)
Tudjátok,amikor otthon éltem (Magyarországon)akkor fel sem merült bennem hogy hamarosan ilyen dilemmákkal találom szemben magam!:)))
Akkor még mást mutatott a tükör!
Söt!Itt ha magyarokkal találkozom,újra jó nö vagyok!,,Kellek"
De a németek ,,tükre" mutatja azt a képet amivel értetlenül állok szemben...!
Most beszéltem valakivel(fiú) hogy nyitottam egy blogot arról hogy ,,nem kellek"
jól kinevetett!
Azt kérdezte hogy:,,öregszel?"
Meg aztán azt is mondta hogy a németek 17 évesen találnak egy csajt maguknak és vele élik le az életüket....(mondjuk ha körülnézek lehet benne valami)
Most nem értem!?
Szerintem túl sokat forgolódom a tükörben....kicsit megszédültem!?;)))))
Üdv!Erika
u.i:Köszi Névtelen a reagálásodat!Jól esett!Szerintem az iwiw-en botorkáltál...!?Ha már ott vagy megmutatkozhatnál...csak úgy.... névtelenül.;)
Azt hiszem ezzel az országkérdéssel egy kicsit kisiklottál. Az, hogy kellesz vagy nem, nem országfüggő. Én több mint nyolc évet éltem Münchenben, van némi tapasztalatom. Az pedig az volt, hogy ott sokkal nagyobb az emancipáció szintje mint bárhol máshol Európában, kifejezetten hozzá vannak szokva, hogy egy nő talpraesett. Ha valahol, akkor abban az országban tényleg kiteljesedhet egy nő. Ha hagyod és ha tényleg erős vagy. Ha nem, megtanít.
Annyiban érinthet még a dolog, hogy Németországban nagy a szabályozottság is, ami kényelmet is ad, de korlátokat is hoz, ha valaki lázadó típus. Ugyanakkor olyan szinten lehet minden információhoz hozzájutni, hogy én még ezen a téren ma is ebből élek. Sok valós irodalom németül megjelent, míg Mo-n inkább - egy-két kivételtől eltekintve - inkább a blabla típusú könyvek adódtak ki. Elindulhatsz akár a neten is pl. weltinnenraum.de, ahol sokan találtak már párra is. De az amazonon is költheted hatékonyan a pénzed. Nagyon sok mester Németországba elmegy, kisebb országokba nem, használd ki! Hátha előrébb lök, soha nem tudhatod.
Élj a lehetőségekkel, tapasztald meg a mit lehet, ha megengeded magadnak, akkor tovább fogsz lépni.
Üdv!
Hédi
Erikám, üdv a klubban :)
Önvallomás következik: tudod, eltűntem egy időre, magamban vizsgálgatóztam, a női oldalam tárogattam fel.
Amin igazán meglepődtem, én Pályi Anita FÉLEK a férfiaktól.
A nagy vagány, a megértő, hol incselkedő, hol nagy mellényű feminista, fél a férfiaktól.
Szó szerint értem. Na nem azoktól, akikkel baráti viszonyt alakítok ki, hanem azoktól, akiken vagy érzem, hogy többet akarnak, vagy én akarok többet.
Mediben jött az egyik exem. Megnéztem a 3 kapcsolatom alakulását, megnéztem ki mellett voltam igazán nő, ki mellett csak szerető, és ki mellett még hisztis gyerek. A 2. kapcsolatomban teljesedtem volna ki, mint nő. Minden téren, de fiatalabb volt tőlem 3 évvel és ráparáztam, még nem élte ki magát, még nem voltak nagy bulik, ahol a csajokkal játszott volna, és ha majd gyermekünk születik, meg házasság lesz, akkor jön fel ez belőle. Hangot is adtam nem egyszer a kétségeimnek. Vége lett. Hiába volt ott mellettem, nem tudtam boldog lenni, megbénított a félelem, hogy elveszítem. Őt engedtem magamban a szívemhez, lényemhez a legközelebb, és a szakításunk is kegyetlenül fájt, de megmagyaráztam magamnak, túl korai volt, majd egyszer, ha "felnő" és még mindig szeret, talán újra együtt lehetünk.
Aztán jött László, akit már tudatosan nem engedtem magamhoz ilyen közel, na ne már ez is fájjon jelszóval.
Múltak az évek. Petivel beszélünk ugyan, nagyon ritkán, de a mai napig ugrana, ha hívnám. Na ezt is elhessegettem, mondván, csak a szex miatt jönne, nekem meg nem ez kell, így még a hangomon is érzékelhető volt a ridegség, nehogy észrevegye, még mindig szeretem.
Aztán jött a felismerés: biztos Petinek kellett felnőnie? Nem nekem?
Lényegtelen mit akar, milyen motivációból. Az eredet bennem van. A világért se kelljen megnyílnom mégegyszer, mert kvázi, az túl fájdalmas.
Játszottam az álarcom: vagány csaj, aki sosem lelkizik, lazán fogja fel az életet, miközben a lelkem bennem szinte ordított: miért nem olyannak szeretnek, mint aki vagyok? Miért? Mert esélyt sem adtam, hogy megismerjenek. Szerették az álarcom, mert ezt mutattam.
Miért nem kellek?
Miért nem szeretnek?
Az álarcom miatt. Be vagyok keményedve, holott lágyan be kellene fogadnom mindent. Az elveim szerint ez az út, a szívem viszont még fél.
Mivel kell kezdenem? A félelemmel, szerintem.
Nem tudom benned mi lehet, talán találsz hasonlóságot, talán nem. Nekem ezek jöttek.
Puszi, ölellek
Ez a ,,nem kellek"duma csak amolyan eltulzott hisztérás roham volt a részemröl.Ami mondjuk nem baj,hisz sokakban érdekes gondolatokat indítottam el.;)
Tudod,odahaza más volt a helyzet.Totál más!;)
Csak az itteni pasik annyira mások,és ez ami furcsa...Èn változtam volna meg!?
Bár akik itt élnek ilyenek voltak világ életükben.Nem hiszem hogy az történt volna hogy:jött az Erika magyarországról és mindenki egyszerre meghúzta magát.:)))
Itt mások az emberek.Sokkal visszafogottabbak.
Nem zavar,söt!Csak kihívást jelent a számomra.
Izgalmas belegondolni hogy miket sugdosnak,gondolnak a hátam mögött,közben meg megpróbálnak közömbösnek látszani.:)
Volt egy srác(gondolom..)aki elterjeszetette rólam hogy megdugott....(Bàrcsak tudnám hogy ki az...!?);)
Èrtetlenül állok az ilyen helyzet elött.
Mi az amitöl tartanak?
Volt aki hónapokig fontolgatta hogy írjon nekem egyáltalán.Elötte kipuhatolt egy két dolgot rólam.Pl dohányzom-e.Meg aztán meg is nézett magának,azt is úgy csinálta hogy én ne tudjak róla.Akkor úgy döntött hogy túl jó vagyok neki.Ezeket mind mástól hallottam vissza.S most levelezek vele két hónapja,de még nem találkoztunk.Pedig nem messze lakik.Àllítólag.
Tiszta óvoda!:)))
De köszi Anita hogy Te is megosztottad a gondolataidat ebben a témában.
Már vártalak!;)
Szóval ennek fényében amit felvázoltam magára ismer valaki???
Puszi!Erika
Erika!
Nem olvastam végig a hozzászólásokat, de az az érzésem, hogy kiengedted a szellemet a palackból...
:-))))
Elöször is köszönöm Noa!
S persze Hédi Neked is Köszönöm az öszinte hozzászólásaid!
Azt hiszem megvan!Bár az is lehet hogy most megint rossz helyen kaprigálok,ezért szeretnék a Ti meglátásaitokra is hagyatkozni.
Megint csak elkaptam magam egy oltári hazugságot illetöen.;)
Bocsi de úgy érzem hosszu leszek..
Hogy nem szeretem magam az egyik.
De igaza van mindenkinek aki azt állította hogy félek!Köszönöm!
Picit megbántódtam azon amit a Noa írt elöször hogy nem akarok semmit beleeadni a párkapcsolatba.Mert hát én aztán beleadtam a fizetésem,az apai örökségem,a testem,eröm,idöm mindenem.Ugyhogy nem mondja nekem senki azt hogy én nem adok semmit!;) Házias voltam,gondoskodó.A háziasságomat profi szintre fejlesztettem,és olyan jól sikerült hogy most ebböl élek.Szakács vagyok.;)Meg szobalány is,de az egész házat én tartom rendben.Tényleg sok energiám van...
Csak egy valamit nem adtam,az pedig a lelkem....
Megtettem mindent fizikai szinten hogy zavartalanul utálhassam magam továbbra is.;)
Az a kis állat jut eszembe aki halottnak tetteti magát ha észrevesz egy ellenséget.
Èn is ilyen kis állat vagyok..voltam!?
Inkább eljátszottam a döglöttet,mert túl gyengének éreztem magam ahhoz hogy megvédjem magam!
S a legnagyobb baj,hogy továbbra is eljátszottam a hullát amikor már sehol nem volt az ellenség...illetve a kis állattársaim elött is,akik nem is bántani akartak!
Mindezt olyan beleéléssel csináltam,hogy még én magam is elhittem hogy hulla vagyok!
Szeretek tetszeni!De ki nem szeret tetszeni másoknak!?
A mások elismerése mindíg megörvendezteti a kis primítiv egómat!:)))
Még az irígy tekintetek is.Söt!Azok talán méginkább!
Most rájöttem arra hogy ezek az elismerések mind szappanbuborékok!
Körülbelül pont addig is tartanak...meg annyit is érnek,és pont annyi örömet okoznak!
Csak arra valók hogy eltereljék a figyelmemet arról a tényröl hogy utálom magamat!
Botor módon azt hittem hogy ha jó a testem akkor egyszer csak majd elkezdem szeretni magamat.
De jó segg,csak mégtöbb szappanbuborékot termel!Amitöl aztán méginkább nem látok!;)))Elkápráztat a sok színes szappanbuborék!
Most ezeket felismervén boldog vagyok!
Viszont tanácstalan,hisz fogalmam sincs hogy kell szeretnem magam...ezt a dolgot ha tudtam is valaha,már elfelejtettem!
Mert azt gondolom ez az elsö lépcsöfoka annak hogy a ,,döglött állatka"egyszer csak életre kelljen.
Erika Szeretettel!
Ez könnyű Erikám:
hunyd le a szemed, figyelj a szívedre. Észre fogod venni, hogy melegszik egyre jobban, minél jobban ráfigyelsz. Ez a szeretet mindig ott van, akármi is történik veled, ezt kipróbálhatod, és rájösz, semmitől sem függ. Minél jobban, többször megfigyeled, annál intenzívebb lesz.
Vagy: tükőr gyakorlat: nézz a szemedbe a tükőrben, és mond ki magadnak: Szeretlek. Ezt addig csináld, amíg át nem jár ténylegesen az érzés. Nem baj, ha röhejes is, kényelmetlen eleinte. Meg kell tanulni kritika/elemzés nélkül csak úgy a saját szemünkbe nézni. És nem a cimkékkel foglalkozni mindenáron.
Az önismeret útján járni is csak lazán érdemes. Hol jön egy felismerés, hol nem. Bármi is az, sosem szabad magunkat semmiért sem szapulni. El kell fogadnunk önnön "rosszabbik" (bár én inkább éretlenebbnek nevezném) felét. Ilyen az emberi természet. Vannak szépségek, vannak mélységek. Ezekre inkább mint megoldandó feladatokra kell tekintenünk. Senki sem tökéletes, akkor miért akarunk mi is azonnal tökéletes lenni? Miért nem engedjük meg magunknak, hogy tévedjünk, kudarcot valljunk, vagy stb? A lényeg, éljük meg, ismerjük meg, keressük meg az okát, és tegyünk meg minden tőlünk telhetőt.
A túlzásba vitt önkeresés csak gubancokat hoz. Bele lehet őrülni. Hagynunk kell közben magunkat élni. Keress olyan dolgokat, amiket szeretsz csinálni. Hagyd magad örülni, ne pedig minden pillanatban azon agyalni, ki/mi is vagy valójában. Tudod, türelem, mindent a maga idejében.
Különben is, az, hogy ki/mi vagy számít ez valamit is? Minek a skatulya minden áron?
Mikor már valamit túlagyalsz, hagyd abba, fáraszd le magad, a tested, hogy örlődj tovább. Mikor elengeded a harcot, megjön a megoldás, mikor mégcsak nem is számítasz rá (nekem általában takarítás, mosogatás közben jön egy-egy tiszta pillanat). Amíg pörögsz, amíg fáj, addig az Egód rángat, nehogy már jól érezd magad, még a végén felismered, játék az egész. Addig az ember úgy viselkedik, mint egy őrült.
Úgyhogy Erikám, bátran SZERESSD MAGAD!!!
Én Szeretlek Téged!
ja, és a legfontosabb: ideje immár a belső értékeid is feltárogatnod, ne csak a "hibákat, negatívitásokat" keresd magadban ;)
Köszönöm Anita!
Tudod valamiért ugy éreztem hogy most kell kiderítenem hogy mi a baj velem párkapcsolat ügyben...
Most már én is azt hiszem pihenhetek egy kicsit.
Majd ugyis hoz az élet olyan helyzeteket amire most már az új felismerésem szerint reagálhatok.
Köszönöm az önszeretö gyakorlatokat!
Azért ezeket vagy ehhez hasonlókat csinálni fogok addig is amíg nem érzem hogy készen állok egy újabb lépcsöt mászni.
Ma ugy kezdtem hogy megbocsájtottam magamnak..nem mentem bele részletekbe.Mert akkor ezer év is lehet kevés lenne..;)
Aztán kezdtem el magam szeretni...S akkor láttam egy nagyon öregasszonyt.Aki egy oltár elött térdelt.Felsegítették ketten,és egy székre ültették.
Èn voltam az az öregasszony....;)Hihetetlen sok szeretet,és bölcsesség áradt belöle!
S ezek után lehet hogy vicces,de nagyon vágytam arra hogy már ott legyek!
De tényleg!Hogyan kell feltárnunk a belsö értékeinket?
Azt is tükörböl!?
Köszi!Puszi!Erika
igen, az is jó, de kezdetben elég egy papír és egy toll is.
Írd össze, mit szeretsz magadban. Kezdetben lehet, csak közhelyek juttnak az eszedbe, de ne ad fel, határozd el, ha kell, napokig ezen gondolkozz, így a lista is egyre hosszabb lesz :).
Én különös dolgot vettem észre, mikor "jó" vagyok, észre sem veszem, bezzeg, ha valami "rossz" azonnal jelzem magamnak. Mit ne mondjak, nem hagyom magam nyugton, míg meg nem fejtem. Pedig, ha csak elengedném, jóval hamarabb jönne a válasz is a rágódás helyett. Erre nekem is oda kell figyelnem, mert ha sokáig magamat boncolom, szokássá kerekedik, mígnem másokban is csak erre éleződik ki a figyelmem, és kritikus leszek.