Voltam már megcsaló és megcsalt is.Természetesen, megcsaltnak lenni sokkal fájdalmasabb, hiszen a büszkeségünket tépázza!Az ex-férjemnek az első nyilvánosságra került esete után, úgy gondoltam, jár neki még egy esély, amitől egy ügyvéd barátom óvva intett, mondván:"összeköthetsz erővel egy szálat, de a csomó örökre ottmarad".Természetesen két éven belül megismétlődött az eset, de ezt követően már elváltunk.Csúnya, botrányos válás volt, jócskán volt mit feldolgoznom, de rövid idő elteltével rájöttem, csak hálával tartozom nekik, hogy kirobbantottak egy nem működő házasságból, mert önszántamból nem tettem volna meg.
Mire tanított meg?Arra, hogy attól a perctől kezdve, hogy a pár egyik tagja "eljátszik a gondolattal", hogy máshol-másnál keressen boldogságot, akkor azzal a párkapcsolattal baj van és itt még "tettlegességről" nincs is szó!Ha pedig már meg is tette/tették, ott sok tennivaló nincs-persze van kivétel, ha a "csalót" megtanítja arra, hogy mi a baj a párkapcsolattal és képes rajta javítani-nem működik, nem jól működik a párkapcsolat, vagy esetleg nem is PÁR-ok!No és az biztos nem a "harmadik fél hibája, Ő esetleg katalizátor csupán!
Örök igazság, hogy:"nem azzal kell házasságot (párkapcsolatot)kötni, akivel együtt tudnál élni, hanem aki nélkül nem tudnál élni!"
Összegezve, le kell vonjuk a tanulságot, mit tettem be és mit kaptam a kapcsolattól és miért is történt midez velem?De sem megbántódni, sem megbocsájtani nem kell, mert nincs is mit!

Kedves Mindenki!

Ide kapcsolódik, de kicsit mégis más...

Új vagyok itt, és ugy érzem, a világban is új vagyok, 35 éves nő létemre. Eddig nem mertem a titkomat senkivel megosztani, most reménykedem, hogy Ti tudtok segiteni... A történetem röviden: Működésképtelen házasságom alatt ismertem meg Valakit, aki mindenkinél különlegesebb. Ö kereste az ö Igaziját, mégis nekem belsö kényszerem volt hogy közeledjek Hozzá. Mindegy hogy hogyan, csak Vele. Jóbarátja akartam lenni, de több lettem. Eddig soha nem szerettem és nem értékeltem ennyire senkit! Ám Ő, az igazit meg nem találván, néhány csalódás után, ugy döntött hogy igazit többé nem keres, és egyszerre több barátnöt is szeretne, ugy hogy mindegyiknek jó legyen - most nem fizikai dolgokról beszélek. Én kaptam a "sok közül az elsö" szerepet, de mindvégig reménykedtem hogy ezt csak ugy mondja, hogy talán egyszer elég leszek neki csak én. Ö sokszor elöhozza, hogy szeretné ha nekem nem esne rosszul, ha neki más is lenne, attól még ugyanugy szeretne mint eddig. Hangsulyozza, hogy ö nem szerelmes belém, és igy ahogy engem szeret, többet is tudna szeretni. Elismeri, hogy valószinüleg nem lesz más, aki ennyire szereti mint én. Ekkor én mindig sirok, és neki rossz hogy sirok, és eddig azért nem lett neki más is, mert nem akart nekem rosszat okozni. Én most már könyörgök neki, hogy ne hagyja lezülleni az életét a multbeli sérelmei miatti buta elhatározásból! Miért nem elég neki az amit én tudok adni?! Itt most nem arról van szó, hogy csak titokban találkozhattunk, mert azok a találkozások megérték a sok hátrányt ami abból származott, és Ő nem is akart ilyen téren többet. Én most válófélben vagyok. Talán fél, hogy ha "szabad" leszek, valahogy mégis összekötnénk az életünket? Én nem félek, én titkon vágyom erre... És nem tudok szakitani vele, már többször megpróbáltam, mindig emiatt, de hogyan szakitsak ha ennyire szeretem?!!

Miért ilyen Ő velem? Ha azt mondja hogy nagyra értékel engem, akkor miért nem vagyok elég neki én?

Ti mit gondoltok erről hogy többet szeretni egyszerre? Szerintetek találna olyan nőket, akik azzal együtt hogy méltóak az Ő szeretetére - tehát nem utcalányok - beleegyeznek abba, hogy mindketten csak egy lesznek a másiknak a sok közül? Én ezt nem tudom elhinni, hogy vannak ilyen emberek!

Kérlek szépen, ha tudtok vigasztaló szót, vagy konkrét lehetöséget hogy mit tegyek, SEGITSETEK!!!

Előre is köszönöm!
Gwenhwyfar

Én egyszer megpróbáltam megbocsátani és nem sikerült. Nem tudtam elfeledni, hogy volt egy másik lény, akire ő jobban vágyott mint rám. A jövőben is, ha megcsalnak majd engem nem fogom megpróbálni megjavítani a kapcsolatot. Azt addig kellett volna, amíg nem csaltak meg.

Szerintem nincs jogunk elvárni mástól, hogy változzon meg. Csak magunkat változtathatjuk. Vagy elfogadod, hogy ő másokkal is akar lenni (korrekten elmondta) és igy maradsz vele boldogan, vagy menj el tőle és hagyd őt boldognak lenni másokkal.

Szerintem Te nem azért haragszol rá, mert erkölcstelennek gondolod, hogy ő több nőbe is tud szerelmes lenni, hanem az, hogy azt nem tudod elfogadni, hogy nem csak beléd akar szerelmes lenni. Szerintem felesleges reménykedned, ha mégis be adná a derekát, később kimutatná neked, hogy haragszik, mert kioltottad belőle a tűzet, és egy megkeseredett emberrel nem akarhatsz te sem együtt élni.

Ki szóljon hozzá ? Aki voltam , aki szeretnék lenni , vagy aki a kettő közt zuhan , és félszemmel ide , félszemmel oda kacsint ? Aki voltam , az egyértelműen egy visszafordíthatatlan dolognak tekintette ,egy begyógyíthatatlan végzetes sebnek a kapcsolatban , aminek , -hosszas töprengés után - , azt ismerte a lényegének fel , hogy a lelkünk összetartozásának az egyetlen kifejezője testi szinten az , hogy az érintéssel járó kellemes cselekedeteket kizárólag egymással kívánjuk végezni , mert ez így jó , és helyes . Úgy gondolta , hogy hűtlenségkor jobb távolabb lépni az elszakadó társtól , teret engedve neki , hátha csak a fojtó , fülledt bensőségességből menekül , hadd tapasztalja meg a távolságból eredő vonzást is . De tudta azt is ,hogy ezt nem ússza meg szenvedés nélkül , mert érzelmileg kötődik . Nem akarta elfogadni a lehetőségét , hogy ő is egyszer majd megcsalt lehet . A fájdalmat társitotta hozzá ( közhelyes ) . Inkább megkötött egy egyoldalú alkut a világgal , hogy ha nem csal ,akkor ő sem csalatik meg . Nem tudta , hogy jutalmat , viszonzást várni megront és bűnbe visz . ( A bűn következménye a szenvedés , ami mindig visszautal rá . )Ugyanakkor mégis ő volt az , aki amikor őszintén kitöltött egy lélektani tesztet , akkor az eredményen hitetlenkedve elcsodálkozott , mert különösebb értékelés sem kellett annak megértéséhez , hogy valami benne arról ábrándozik ,hogy kipróbálja más nővel is , ami Vele a legjobb . Bukni akarok - fogalmazta meg magának . És ki volt akivel ezt először megbeszélte (sok egyéb más megtárgyalnivaló között ) ? Persze , hogy a társával , feleségével ! Vissza is kapta később az öszinteséget . Akkor összeomlottam , ma már megéltem azt a számomra meglepő szeretetérzést is , amivel egy általam testileg is kívánt személy (sajna , nem irántam való ) fellángolásában gyönyörködtem , amint az éppen fellobbanóban levő érzelmeit osztotta meg velem . Tulajdonképpen féltékeny lehetett volna a kapcsolatunkra a barátja , csak szerencsére a szellemi - , és a lelki bensőségességet nem tartjuk egyenértékűnek az ugyanolyanmértékű testivel , hanem jó materialistaként csak másodlagosnak , kevésbé veszélyesnek .
Aki zuhan , már nem vígasztalan . Pillanatnyilag elhitt enyhítő gyógyírja , elringató , vígasztaló esti meséje hasonló helyzetekre az , hogy bármit kiragad a semmiből , az a kettősség világában rögtön szétszakad ,és hiába hajítja el magától jó messze az egyik felét , pályája során kikerülhetlenül belebukik , mert a dédelgetve örökké megélni kívánt félrészt vonzza a kiegészítője , és mivel el nem engedem , magamhoz szorítom , így engem is repít oda ,ahol majd megélem azt is . Másként fogalmazva , mivel az idő azt is jelenti ,hogy nem egyszerre látok mindent , a tér pedig azt is , hogy mindent nem láthatok egyszerre , ezért egyszerűen nem láthatom mind a két oldalát ugyanannak ,sőt még ha egy idő múlva meg is látom a másik oldalát , nem biztos hogy felismerem azt ,hogy ugyanahhoz az eseményhez tartozik . A második képből nem világlik ki olyan egyértelműen az , hogy a kiteljesedéshez meg kell tapasztalni a dolgok minden oldalát . Abban meg csak reménykedem , hogy a test számára szenvedéssel járó megtapasztalásokat már magasabb szinten lévő tudattal fogom kuksizni .
Ez egy gondolatmenet. Hol a hibája , hol a bakugrás , a téves kiindulópont benne ?
Megcsalt : voltam , de alaposan hozzájárultam a megtörténtéhez .
Nyíltsisakkal , kegyetlenül visszacsaltam , mert nem tudtam megbocsátani , és kíváncsi is voltam .
Hibáztam , hogy nem hagytam ott rögtön ,megteremtve ezzel az újrakezdés alapját .
Ma már amennyire képes vagyok , annyira nyílt szívvel megyek bele minden kapcsolatomba , legyen az bármilyen szinteket érintő ,és igyekszem a kettőnk korlátain belül a lehetőségeket teljességgel kiélni . Ha más kell , vagy ez a vágy meg is valósul , az egy figyelmeztetés arra ,hogy felmerült a kérdés : Megújítás vagy búcsú ? A következő pótolhatatlan lény megismerésének reményében ilyenkor én inkább a búcsúra szavazok , és megköszönöm Istennek , hogy kiüvölthetem magamból az elválásunk fájdalmát , és ezzel semlegesíthetem a megismerkedésünk csodálatos és felizzó gyönyörét . felacso

Sziasztok!

Van egy kedvenc írásom a témával kapcsolatban a hűségről/hűtlenségről...

Ma már egy szabad világ van... ahol mindenkinek mindent szabad...
És sokan így is élnek...

De...

Azt álltalában nem vizsgálja senki sem -egy pszichológus sem-, hogy hogyan működik a (sokszor ajánlott és javasolt) hűtlenség és félrelépés energetikai szinten egy kapcsolatban...

Vagyis, hogy milyen kárt okozunk ezzel a kapcsolatban a másiknak és magunknak...

van egy kedves barátom, akinek a hűstlenséggel kapcsolatban van egy "Nagy Mondása":
Mindenki csak magát tudja megcsalni.
Mindenki csak magához tud hűséges lenni.
Mert mindenki visszakapja azt, amit a másiknak ad, és amit a másikkal tesz.
És ezen érdemes mindig egy kicsit elgondolkodni, mielőtt az ember "a tilosban" kezdene el horgászni...
hogy nekem hogy esne (nekem hogy fog majd esni) ez?

És akkor MOST ez a bizonyos kedvenc irásom a témához kapcsolódva Ching Hai Mester követőinek magyar honlapjáról, a www.kozvetlenkapcsolatistennel.hu -ról:

Fogadd és olvasd sok Szeretettel:

Csizike ;-)

csizike1@gmail.com

;-)

Gondolatok Ching Hai Mestertől: (részlet)

Az öt szabály

4. Tartózkodj a szexuális félrelépéstől

Kérdés: A nyomtatványodban láttam, hogy van öt előírás. Ha az ember egyszer beavatott, akkor eszerint az öt előírás szerint kell élnie?

Mester: Igen, igen, igen. Ezek a világegyetem törvényei.

K: Nem értem a "szexuális félrelépést".

M: Ez azt jelenti, hogyha már van egy férjed, ne gondolkozz a másodikon. [Nevetés] Nagyon egyszerű. Élj egyszerűbb életet, mindenféle bonyodalmak és érzelmi viharok nélkül. Igen. Mert ez másoknak fáj. Nem bántunk másokat, még ézelmileg sem. Erről van szó. Megpróbáljuk elkerülni a konfliktusokat, megpróbáljuk elkerülni a szenvedést érzelmileg, fizikailag, mentálisan, mindenkivel, különösen a szeretteinkkel kapcsolatban. Ez minden.

Ha már van valakid, ne mondd meg a férjednek. Jobban fáj, ha elmondod. Csak oldd meg lassan és csendesen, és ne valld be neki. Mert néha az emberek azt gondolják, hogy ha viszonyuk van valakivel, akkor hazamennek, bevallják a férjüknek vagy a feleségüknek, és ez egy nagyon bölcs és becsületes dolog. Ez értelmetlen. Semmi haszna. Már úgyis hibáztál. Miért hozod haza a szemetet és hagyod, hogy mások élvezzék? Ha ő nem tud róla, nem érzi magát olyan rosszul. Maga a tény, hogy tud róla, az fájdalmas. Ezért megpróbáljuk a problémát megoldani és máskor nem elkövetni, és ez minden. Jobb, ha nem beszélsz a partnerednek erről, mert az fáj nekik, fáj a partnereidnek.

Részlet a "A túlvilág rejtélye" c. előadásból
Az azonnali megvilágosodás kulcsa - Bemutató kiskönyv 40-41. old.
Ching Hai Legfelsőbb Mester beszéde
ENSZ, New York - 1992. június 26
(eredetileg angolul)

K: Azt mondtad, hogy elítéled az erkölcstelenséget. Mit értesz szexuális félrelépés alatt? Az rossz?

M: Én nem ítélek el semmit. Csak a helyes életmódot hirdetem. És szabad vagy, hogy azt kövesd. Rendben? Én nem ítélek el semmit. Ha úgy érzed, hogy ez megbélyegzés, akkor ez nem igaz. Csak az a helyzet, hogy rossz irányba mész. Most vissza kellene térned a jó irányba, ha meg akarsz érkezni a célodhoz, ami Isten Országa.

A túl sok szexuális túlkapás és élvezet kifárasztja a testedet, és kimeríti a tudati erődet, amit meg kellene őrizned a legnagyobb megvilágosodáshoz, hogy segíts önmagadon és az emberiségen. Ez így nemesebb. Ez minden, igen. A szexuális félrelépés azt jelenti, hogy túl sok barátnőd, és túl sok barátod van. Túl sok férjed és feleséged. Ez kimeríti az energiaraktáradat. Rendben?!

"Becsüld meg az életet, kezdd a megvilágosodással"
37. magazin, A Mester mondja
Ching Hai Legfelsőbb Mester szavai
Denver, Colorado, USA - 1993. április 10.
(eredetileg angolul)

Amikor elvonulásra vagy csoportos meditációra jöttök, jobb, ha nem nézelődtök túl sokat. Tudom, azt mondtam, hogyha nem. ha nem nézel rá egy nőre, akkor nem vagy normális (nevetés). De ez csak annak a srácnak szólt, csak hogy tudassam vele, hogy ő normális. Ő egyedülálló, agglegény. Amikor lát egy szép nőt, persze hogy megnézi. De minél kevesebbet néztek, annál jobb nektek. Főleg, ha már házasok vagytok, vagy van egy barátnőtök, van egy férjetek, van egy barátotok. Minél kevesebb a zűrzavar, annál jobban tudtok koncentrálni a kapcsolatotokra, és akkor sokkal több előnyötök és boldogságotok fog származni abból a kapcsolatból. Ez erősíteni fogja az önbizalmatokat és a lelkesedéseteket, hogy mindennel haladjatok az életben, beleértve a spirituális meditáció gyakorlását is. Csak ne merüljetek el túlzottan mindezekben a fizikai örömökben, mert aztán fáradtak lesztek, hogy leüljetek meditálni, túl kevés időtök lesz, hogy spirituális gyakorlásra szánjátok rá magatokat. Ezért mérséklettel minden jó.

Ha szükségetek van egy barátnőre vagy egy barátra, ha magányosnak érzitek magatokat; ha akartok valakihez beszélni, ha azt akarjátok, hogy valaki mindenhová veletek menjen, akkor az rendben van. De ne nézelődjetek tovább. Ha találtok egyet, ragaszkodjatok hozzá és dolgozzatok érte, mert így lesztek boldogok! Minél több partneretek van, annál kevésbé vagytok boldogok. Higgyetek nekem! Ezért tanácsolja az összes Mester azt, hogy csak egy házastársatok legyen. Nem azért, mert irigyek rátok, vagy bármi mást mondanak. Még nem is igazán az erkölcsről van szó! A saját érdeketekben van, hogy csak házasok legyetek, vagy egy partneretek legyen. Amellett, hogy persze erkölcstelen is, ha túl sokat repkedtek, és másoknak érzelmi sérülést, fájdalmat és sebet okoztok, és mindenkit szíven találtok. Boldogtalansággal jár, ha ezt teszitek. Nagyon, nagyon boldogtalannak, üresnek fogjátok magatokat érezni.

Van egy különbség a szeretkezés és a szex között. Sajnálom, hogy nyíltan meg kell mondanom nektek. Nincs ebben semmi rossz, ugye? Szeretkezéskor együtt vesztek részt benne érzelmileg, lelkileg, testileg, értelmileg azért, hogy egyek legyetek, hogy egyesüljetek a partneretekkel, megosztva mindezt a szeretetet és ragaszkodást, ami bennetek van. Az egész lényetek részt vesz benne.

A szexuális kapcsolat csak ennek az átmeneti testi vágynak a kielégítése egy időre, ami után nagyon üresnek fogjátok érezni magatokat. Néha nagy bűntudatotok lesz, és ettől megbetegedtek, borzasztó betegséget is kaptok. Mivel ezt szokásként teszitek, ezért bármilyen partner meg fog felelni. És elfeledkeztek óvatosnak lenni. Nincs ott a testi ellenálló képességetek sem, hogy megküzdjön a betegséggel, ha az netán ott lenne. Mert alacsony szinten vagytok erkölcsileg, érzelmi beteljesülésben, és alacsony szinten vagytok a lelki védelemben, alacsony szinten az értelmi felkészülésben. Minden alacsony szintű, amikor csak alkalmi szexuális kapcsolatotok van. A testetek gyenge, a tudatotok gyenge, a lelketek gyenge. Így amikor elkaptok egy betegséget, végetek van.

Ha szeretkeztek a partneretekkel, az más. Boldognak érzitek magatokat. Szeretve érzitek magatokat. Gyengédnek érzitek magatokat, érzitek az együttlétet. Bizalmat éreztek. Minden magas szinten van. Az érzelmetek magas szinten van. A tudatotok magas szinten van. A lelketek magas szinten van. A szenvedélyetek magas szinten van. A szerelmetek teljes. Ezért egy más szinten lévő lények vagytok. Semmi sem érinthet meg titeket! Minden ellenállással fel vagytok vértezve. Bármilyen kis betegség kerülne elétek, a testetek azt ki fogja javítani. Az még nem is kerül elétek, mert az egész lény felkészült erre a két ember közötti legfelsőbb szerelmi aktusra, felajánlásra és egyesülésre. Olyanok lesztek, mintha egyek lennétek. Így minden rendben van; minden tiszta. Nem érzitek utána magatokat mocskosnak, nem érzitek magatokat bűnösnek, nem érzitek magatokat üresnek, nem érzitek magatokat kimerültnek. Esetleg kissé fáradtak vagytok, de csak a boldogságtól. Ez nem olyan, mint a kimerültség, az üresség, a kiszívottság érzése, hogy csak a saját fizikai kielégülésetek miatt éltek vissza a nemiség aktusával. Ez teljesen más. Ezért kell hűségesnek lennünk, dolgoznunk a kapcsolatunkért, mert ez fog nekünk boldogságot hozni. Nekünk, elsősorban. Minden egyéb másodsorban jön.

Bármilyen szabály, amit a régi korok Mesterei ránk hagytak, az a bölcsesség óceánja. Az nem korlátozás. Az nem az ellenőrzés egy módszere. Az nem egy parancsoló jellegű kijelentés. Az értünk és a boldogságunkért van. És azt követni egy nagyon, nagyon bölcs dolog. Tehát ha semmi gondot nem akarsz, akkor hagyd abba a túl hosszú bámészkodást. Lehetsz udvarias és barátságos, de ne keresd szándékosan a bajt, főleg másét ne. Ha ezt tudod, akkor ne nézelődj. Persze néha nem tudod és nézelődsz, aztán gondban vagy. Az valami más. Ha már tudod, akkor ne kezdd el. Épp elég rossz, ha nem tudod, elkezded, aztán később törődnöd kell vele. De ha már tudod, hogy ők valaki máshoz tartoznak, akkor jobb, ha soha-soha el sem kezded. Rendben? Mert súlyos gondba kerülsz.

Ha már van más valakid, akkor az előzőn csak túl kellene tenned magad. Nem használ neked. Normális esetben amikor a múltra tekintünk, az mindig jobb. Elfelejtjük a rossz részeket. Csak a jókra emlékszünk. De a jelen a legjobb. Amikor a jelenlegi helyzeteddel törődsz, a jelen kapcsolatoddal, az mindig azonnali hasznot hoz. Ha mindig a múltra vagy a jövőre tekintesz, az semmit nem hoz neked, csak aggódást, sajnálatot, megbánást és illúziót. Tehát mindig a jelenre tekints, akár üzletről, spirituális gyakorlásról, elvonulásról, vagy személyes kapcsolatról van szó. Mert az az egyetlen dolog, ami itt most hasznot hajt neked. A múlt semmit nem tehet. Mindig olyan illúziónk van a múltról, hogy az jó. Az nem jó.

Részlet "A gyakorlásunk javításának módszere" c. cikkből
101. magazin, A Mester mondja.
Ching Hai Legfelsőbb Mester beszéde
4-napos menzetközi elvonulás, Washington D.C., USA - 1997. decemben 26
(eredetileg angolul)

Web www.kozvetlenkapcsolatistennel.hu

Én képes voltam megbocsájtani, bár érteni, soha nem értettem meg. Amikor nekem
lehetőségem adódott, már a puszta érintésére is lelkiismeret furdalásom támadt. Miért is esett
rosszul, hogy pár percig nem túl közel kerültem egy másik nőhöz? Arra gondoltam, mit érezne,
ha látna minket. És ha egy picit is szeretne még, akkor fájna neki. Aki megcsalja a másikat
miközben tudja, hogy ezzel elviselhetetlen fájdalmat okoz, azt én szimplán pszichopatának gondolom.
Miért is? Mert ez nem jelent mást, mint a beleérzőképesség teljes elvesztését vagy hiányát.
Tehát ha egy nő megcsal, és azt közli, akkor szakítási kísérletről lehet szó. Egy másikkal tehát azért van
, hogy elszakadjon tőled. Ebben pedig a másik félnek, nincs szerepe, mert ebben az esetben a megcsalás,
egy pszichopata egoizmusával zajlik le. Ebben benne van az, hogy csak én ne sérüljek meg és valahogy kimásszak ebből, leszokjak róla, elfelejtsem. Nem szimplán arról van szó, hogy kevésnek érez, arról van
szó, hogy megsemmisít, és nem érdekli ha te következő napodon leugrasz egy szikláról. Itt a nem szeret, szeret dualizmusának nincs semmiféle jelentősége, hiszen azzal ellenséges aki őt egykor vagy egészen odáig a legszebbnek látott, vagy akivel boldog volt az ágyban. És ezzel a valakivel szemben neki nem így kellene viselkednie, elgondolkodtató hogy a kutyáját, gyerekét molylepkéjét kabátját táskáját nem teszi ki ember ekkora szenvedésnek, érdekes mód azt akivel hosszabb-rövidebb ideig együtt volt, vagy a legközelebb került hozzá, a következő pillanatban már a taigetosznak indítja. Tehát ha valóban szeret, akkor rosszul érzi magát tőle, idegennek érzi és kérni fog, hogy megbocsáss neki, mert tudja, hogy neked mekkora fájdalmat okozott. Ettől még nem lesz hosszúéletű a kapcsolat, egy ilyen trauma szerintem, lappang ás dinamitként robban az első veszekedéskor. Én nem csaltam meg soha senkit sem, szerencsére nem jutottam odáig, de mégis azt sejtem, hogy aki megcsalja a másikat, abban nincs semmiféle empátia, az nem gondol a másikra, hogy vele mi lesz. A véleményem pedig az, hogy aki csal az képtelen a szeretetre, nem csak azzal, akit megcsal és nem csak azzal akivel csal, hiszen általában mindkettőt csalja. Érzéketlen pszichopata aki a következő kapcsolatában sem fog másként viselkedni. Ugyanez a véleményem azokról is akik játszmáikhoz felhasználnak egy szerencsétlen lúzert, hogy féltékennyé tegyék vagy visszaszerezzék vélt szerelmüket. Ez ilyenek sajnos soha nem szerettek, beteg emberek, ha szerettek volna még a megcsalás gondolata is fájt volna nekik.
Szeretni pedig annyi, hogy empátiát gyakorlok, annyi hogy felülemelkedek az egoizmuson, hogy felismerem: felelős vagyok a másikért (nem viszek neki ajándékba nemi betegséget, fájdalmat) És ha már így teszek, a háta mögött nem folytatom. Akit becsapnak, az úgy is megérzi, féltékeny lesz. Én emlékszem egy szakításra, tudtam, hogy nem lehet folytatni, bár még el sem kezdtük, a lány sírt és én is sírtam vele, nem azért mert megjátszottam, hanem mert fájt, mert emberileg is éreztem iránta, sajnáltam. Ebből pedig az következik, hogy aki megcsal és nem sír utána és tükörbe mer nézni az pszichopata. Általában nincs arról szó, hogy meglátott valakit a buszon és hirtelen szerelmes lett. Arról van szó, hogy egy régi le nem zárt visszajáró zombival van. Kiásta és vele volt.
üdv!

Felelevenedik az életem, ahogy olvasom életetek eme részének édes-savanyú tapasztalatait. Engem sokat csaltak egy időben, aztán kevesebbet. A tapasztalatom az, hogy ahol el kezd felszaladni a harisnya, ott egy idő után egyre többször fordul elő és a vége az, hogy végleg elfeslik eme ruhadarab és meg kell tőle válni. Valószínű magammal sem voltam egyenesben és nem is csoda, hogy olyan partner mellett töltötem el hosszú éveket, ahol mindig meg kellett bocsátani. Sok mindenben változtathat az ember - és meg is teszi, hiszem az ilyen kapcsolatoknak ez a lényege - de a többvegyértékű partnereket csak az élet vagy a pichoterapeuta tudja monogamizálni, hiszen keresik a mamájukat/papájukat, akit így nem fognak soha megtalálni. Vagy történik velük egy olyan esemény amitől színt váltanak, vagy felismerik, hogy ezzel szakembernek kell foglalkozni, vagy életük végéig ilyenek maradnak. Az én első komoly kapcsolatom, ahol 7 évig tanultam, ma is ezen az úton jár. Én pedig megtanultam nem-et mondani, és hogy ne akarjak mindenáron megfelelni egy olyan elvárásnak ami nem én vagyok. Azt hiszem sokunk azért tűr és nem megy tovább, mert valahol van benne egy régi élmény, hogy ő nem elég jó és ezért csalják. És meg akar tanulni jónak lenni, megfelelni. Csak hogy itt nem erről van szó, nem másnak kell megfelelned, hanem magadnak kell lenned. És lőn csoda elmaradoznak a szoknyapecérek/csalárd nőszemélyek, mert te sem lóbálod már a szabad vegyértékedet. Megbocsátani egyébként meg lehet, mert a megcsalók nem tesznek mást mint a saját programjukat futtatják, ezért nem kell rájuk haragudni. Csak tovább kell menni, akkor amikor az ember úgy érzi, hogy itt ebben a kapcsolatban már nem tud továbbtanulni. Azt hiszem ez a határ, aminek pontos koordinátái nincsenek. Nálam az ilyen határkövek mindig ösztönösen álltak be, egy darabig nem tettem semmit, akár szellemileg, akár fizikailag csaltak meg, aztán egyszer csak kiléptem és igazán fel sem fogtam mit teszek, csak mentem.....
Ma már nem hiszem, hogy csalnak, ha mégis, tudom, hogy ezt a sulit már kijártam és a következő osztályba léphetek.

Sziasztok!

Szeretném a segítségeteket kérni. Történetem röviden: 6 évig voltam együtt életem első komoly partnerével. Sokat adtam és szinte alig kaptam. Sokszor hazudott nekem, becsapott és megvezetett. Ezek nem fizikai dolgok voltak, lelki dolgok. Való igaz, fiatalon kerültünk össze. Sokszor próbáltam kilépni a kapcsolatból, mert tudtam nem nyújtja nekem azt amit én megérdemlek. Utólag rájöttem, hogy álarcot visel és nem önmaga senki, de senki felé. Azért hazudik, mert nem vállalja semmiért a felelősséget és ha kell becsapja még saját magát is hogy ne keljen szembe néznie a dolgokkal. A szakításról ő döntött, nem beszélte meg velem. Szó szerint nem volt beleszólásom. Nem a döntésébe, hanem egyszerűen egy semmilyen indokkal annyit mondott nem tud mit mondani. Alapvetően nyitott és toleráns vagyok, nagyon tudok szeretni. Annyit próbálkoztam már a kapcsolat érdekében hogy a végére feladtam saját magam. Tudom hogy boldog leszek nélküle, mert mellette nem lehetek az. Nem hiányzik fizikailag, nem vágyom az érintésére, nem akarok hozzá bújni, mégis valami mardos belülről, de tudom nem ő miatta van, vagyis nem a személye miatt. Maga a szakítás is nagyon kegyetlenül történt. Talán emiatt van? Nem tudom. Sajnos lemásoltam Édesanyám, Nagymamám (és még sorolhatnám a női ágat) kapcsolatát. Úgy döntöttem elmegyek családállításra, hátha ott több kiderül. Érzem a felszabaduló energiát amit a kapcsolat lekötött mégis eltelt már másfél hónap és lassan javul a lelkem. Rájöttem meg kell ismernem magam, el is indultam ezen az úton, és sok mindenre rá is jöttem. Létezik hogy valaki ragaszkodjon a bántáshoz, a szeretetlenséghez és a nemtörődéshez? Azért kérem a ti segítségeteket mert nem értek például a karmához, vagy az ilyesmihez. Kineziológushoz járok, nem csak a szakítás óta, lelkileg nyitott és néha tudatos ember vagyok. Hiszek midnenben ami a javamat szolgálja. Tudom hogy most lépek rá a saját utamra, de szeretném kideríteni a titkot ami visszatart.
Előre is köszönöm és Békés Karácsonyt kívánok mindenkinek.:)