Sors, életút, karma és szabad akarat
Mi a sorsom? Mi az életutam? Hogyan tudom elvégezni az életfeladatomat? Hogyan segít vagy akadályoz a karma? - Ezek a kérdések megjelennek minden Önmagát kereső emberben és ha megtaláljuk rájuk a pontos válaszokat, akkor máris sokkal biztosabban tudjuk élni az életünket!
Nem mindegy ugyanis, hogy én irányítom az életemet, vagy az életem irányít engem?! Ha a sorsnak mindenre kiterjedő eleve elrendeltsége van, akkor teljesen felesleges bármin is erőlködnöm, úgyis az lesz, aminek lennie kell!
Ha viszont én irányítok, akkor miért beszélünk sorsról, végzetről, elrendeltetésről? Ezek csak a gyenge és lusta emberek érvei lennének, hogy megmagyarázzák a tétlenségüket?
Hogy világosan lássunk ebben a szövevényben, érdemes lenne először meghatároznunk, hogy mely fogalom alatt pontosan mit is értünk! Számomra:
- A sors, az egy előre meghatározott események sora.
- Életút - az a javasolt, "megálmodott" út, amelyen a lelki fejlődésünk érdekében jó lenne végigmennünk, de az egonk ezt sokszor nem akarja!
- Karma - az a törvény, intelligencia, amely minden szándékunkat visszajelzi számunkra, hogy tanulhassunk belőle.
- Szabad akarat, amellyel mindenki rendelkezik, és Ő dönti el, hogy mit akar! Vagyis akarni, dönteni bármit lehet, - hogy azt meg tudod-e valósítani, az már egy másik kérdés.
Ezek összessége hat és működik egyszerre egy ember életében.Azonban ezek között van egy alá - felé rendeltségi viszony, ami meghatározza, hogy melyiknek van ráhatása a másikra. Így ha ellentétes erők mozognának, akkor azok nem kezdenek el küzdeni egymással (ahogy az ember szokta), hanem a magasabb rendű erő érvényesül, az alacsonyabb rendű pedig alulmarad.
- Van egy sorsunk, amely eseményeit kötelező megélni, mert ezzel kapcsolódunk az Univerzum sorsához, ez tartja össze a rendszert és vezet a végkifejlet felé.
- Ezen belül, a lelkünk minden leszületés előtt kitalál egy életutat, hogy azon végigmenve, olyan dolgokat éljünk meg és lehetőleg tudatosítsunk is, amelyek a lelki-spirituális fejlődésünkhöz szükségesek.
- Viszont az egonk a maga akaratával bármit tehet, akár ellene is mehet ezeknek a javasolt utaknak, küzdhet a sorsa ellen, de akkor elbukik!
- És ezért van a karma, mint a nagy tanító, aki mindent visszajelez. Ha tanulunk a hatásaiból, akkor hamarabb ráérzünk az életünk útjára.
Ha valaki hajlandó tanulni, az azt jelenti, hogy befogadja a karma hatásait, az intő vagy dicsérő jeleket, így Ő hamarabb észreveszi a visszajelzéseket.
Ha az ember nem akarja észrevenni ezeket a jeleket, akkor azok egyre nagyobb erővel jönnek felé, hogy végre tudomásul vegye őket. Először csak kopogtatnak, majd döngetik az ajtót, végül beszakítják az ego ellenállását. Amit ilyenkor kap, vagy elveszít, azt már nem tudja figyelmen kívül hagyni az illető.
Sajnos, sokan csak ezeket az erőteljes jeleket veszik észre, azért olyan ijesztő számukra a karma hatása! Pedig kezdetben a karma is finoman jelez, csak figyelni kellene rá!
A sors így irányít:
"Aminek meg kell történnie, az meg is fog történni!"
Az életútnak ez az üzenete:
"Ha az ember a saját útján jár, akkor kiegyensúlyozott."
Az egónak van szabad akarata:
"Mindent szabad Néktek, de nem minden hasznos!"
A karma így tanít:
"Jó tett helyébe jót várj!
Rossz tett helyébe rosszat várj!"
Ezek az erők mind jelen vannak, egyszerre hatnak, egymással összefüggnek és mi lavírozunk közöttük.
Ezért a tudatos ember:
- Nem küzd a sorsa ellen,
- keresi és követi az életútját,
- a szabad akaratát arra használja, hogy megvalósítsa ezt az élettervet, és
- tanul a karma üzeneteiből, hogy még tökéletesebben végezhesse a dolgát!
Remélem sikerült ezekkel megvilágítanom a sors, életút,szabad akarat és karma összefüggéseit. Ha van ezzel kapcsolatban kérdésed vagy tapasztalatod, azt írd meg ide a hozzászólásokba!
Hozzászólások
25 hozzászólásSanyi !Ez annyira szép, és világos hogy nincs mit hozzászólni!
Sanyi! ez röviden, tömören nagyon érthető azt hiszem mindannyiunk számára!! Köszönjük! azért egy kérdés maradt bennem: MI AZ ÉLETFELADAT mindezek mellett akkor? Ha megválaszolod, megköszöm. Hédi
Először is köszönöm a dicséreteket!
Az életfeladat szerintem ugyanaz, mint az életút, olyan megvalósítandó célok összessége, amelyeket a lelkünk tűzött ki, még a leszületése előtt, erre az életünkre.
Ezen a célok között vannak külső, fizikai szinten elérhető célok és belső lelki célok is, de szerintem a belső célok jóval gyakoribbak, mert fontosabbak is!
Például egy lélek nem sokat profitálna abból, ha azt tűzné ki és valósítaná meg egy életben, hogy megházasodik, házat épít és gyereket vállal, hiszen ezek mind semmivé válnak idővel. Viszont ha arra figyel, hogy megtanulja a házépítést, otthon teremtést, a párválasztást és a gyereknevelést, akkor ezt a tudását tovább tudja vinni a következő életére is és így egyre tudatosabbá, egyre teljesebbé válhat!
Tehát amikor a saját életcélodra és feladataidra gondolsz, akkor inkább azt kérdezd magadtól: Mit kell elsajátítanom, felvállalnom és elfogadnom ebben az életemben?
Ha figyeltél, akkor felismerted, hogy ez a három tevékenység pont a tudatosítás alapjait adja: megismerés, őszinteség, elfogadás.
Van egy technika, amellyel akár a saját sorsunkba és életutunkba is bele tudnánk szólni, gyökeresen megváltoztatva minden jövőbeli eseményt, élethelyzetet. Ez lehetne az emberek szenvedésének a megváltója, hiszen mindent át lehetne írni tökéletesre, boldogra és sikeresre!
Én mégsem tanítom ezt a gyakorlatot, illetve korábban is jól megválasztottam, hogy kinek mondom el a módszert. Két okból:
Tehát amíg egy erre érett szintet el nem ér a személyiség, addig a lélek az életfeladatokon keresztül kényszeríti rá a tanulásra.
Ha átlátnánk a lelkünk hosszútávú terveit, akkor megértenénk a pillanatnyi szenvedésünk célját, és menekülés helyett tanulással, elfogadással vagy elengedéssel kezelnénk a helyzetet.
Persze ehhez belső látásra, és a fentebbi képességek tudatos irányítására van szükség!
Aki meghallgatta már a Sirály önismereti csomagok első 6 részét és az Életvezetés I. csomagot, az megérti az élete ezen rendszerét, ki tudja fejleszteni a szükséges képességeket és szenvedő alanyból, tudatos önmegvalósítóvá lép elő.
Aki nem hallgatta meg és nem érti, az csak szenved tovább évtizedeket és sosem veszi észre, hogy lehetne másképp is!
Meg mindig nem ertem, hogy hogyan tudom megkulonboztetni, hogy amiben vagyok, az eppen megfelel az eletutamnak es az Univerzum tervenek vagy eppen probalom azt kikerulni azzal, amiben vagyok? Es hogyan tudom az egesz tervet lebontani lepesekre, hogy tudjam a mindennapokban mit tegyek? Es foditva. Hogyan tudhatom meg, hogy egy-egy konkret lepes hogyan kapcsolodik a tervhez?
Képzelj el egy játékot, amelyben be van kötve a szemed és kifeszített madzagokkal jelölt pályán kell végigmenned. Mivel a pályát nem látod, így csak arra az érzésedre támaszkodhatsz, amellyel érzékeled a madzagokat, amikor hozzád érnek. A madzagok oszlopokhoz vannak kötve és azok eldőlhetnek, de ha addig feszíted valamelyiket, hogy az oszlopa eldőlt, akkor kiestél!
Ehhez hasonló az élet is, benne a sors a madzag és Neked is van szabad akaratod. Menj a saját vágyaid, öteleteid után, de mindig figyeld a jeleket, amelyek mint a madzagok jeleznek, hogy már túlfeszíted a húrt! Olyankor korrigálj az eredeti célodon, vagy akár add fel teljesen és találd meg a kijelölt útvonalat!
Napra lebontva én sem tudom mindig, hogy mit kell tegyek, de azt hiszem nem is kell, hiszen az út nem egy keskeny ösvény, hanem egy szélesebb pálya, ami ad elég mozgásteret. Vannak határidők, amikorra érdemes teljesíteni egy-egy feladatot, elég ha ezekre figyelek.
A lényeg az, hogy a főbb irányvonalakat, a nagy és közepes célokat tudjam, szem előtt tartsam és akkor rövídtávon nyugodtan lavírozhatok!
Ezen célok felismerése a legegyszerűbb egy célok tisztázása-tudatosítása meditációban, de én például transzban szoktam a legtisztábban látni (tudni) az utamat.
Igen ez szép, már csak arra lennék kiváncsi, miért terelgettek a húrok épp a honlapod felé, kétszer is!
Azt gondolom (érzem), hogy bár van egy alap önismereted, ami eddig megfelelt az élet adta elvárásoknak, de ideje azt tovább mélyítened!
Tűzz ki magasabb célokat a lelki utadon, olyanokat, amelyekre valóban vágysz belül (állandó lelki béke elérése, mindenttudás, mindenkit beölelő szeretet, stb.) és valósítsd meg azokat tudatosan! Talán azért kerültem az utadba, mert én ezt a tudatos önfejlesztést tudom és tanítom.
Hmmm, most ezt a három példát a soraim közül olvastad ki, vagy csak találomra volt felsorolva? :)
Tényleg nincsenek csak apróbb céljaim, a nagyobbakkal vagy nem vagyok tisztában vagy nem tudom megfogalmazni magamnak sem. De nem is nagyon gondolkodtam konkrétan "belső" célokon mostanában.
Rád hangolódtam, így születtek a példák. Remélem eltaláltam és jó támpontot adnak!
"De nem is nagyon gondolkodtam konkrétan "belső" célokon mostanában." - pedig a tudatos életvezetésnek ez az egyik legfontosabb gyakorlata, hogy legyenek belső - lelki céljaid kitűzve, hiszen a spirituális fejlődésednek ez ad irányvonalat.
Értem, köszi!
Hogyan kell tudatositani a celokat es a hozzajuk tartozo hataridoket? Ugy tunik, mintha nekem nem lennenek, vagy csak nagyon nem talalom oket?
Áss mélyebbre! Már annyi célodat feltártad és ami csak tudtál megéltél, hogy érdemes lenne az egod céljai után a lelked céljait, vágyait a felszínre engedni.
Ezek közül az igazán mélyek a csendre, nyugalomra, hazaérkezésre, a végső célbajutásra vonatkoznak, de találhatsz köztük "felszínesebbeket" is, amelyek az élet élvezetét, vagy valami nemes tett véghezvitelét célozzák meg.
Ha a hagyományos vágy és cél -kiásó, -feltáró gyakorlatokkal nem mész semmire sem, akkor próbáld meg a "húzd meg-ereszd meg" módszert: Ne csinálj semmit se, se kívül, se belül. Mihelyst észreveszed, hogy valamit csinálsz, azt azonnal hagyd abba!
Legyen az gondolat, érzés, szándék vagy cselekedet, állítsd meg mindet és kényszerítsd magad a mozdulatlanság állapotába!
Előbb-utóbb feszültséget szül ez a gyakorlat, mert a csendből előbújnak a vágyak, célok és megvalósítás után kiáltanak. Ez a kényszer viszont szembeszáll a mozdulatlanságoddal, és amikor már nem bírod tovább, akkor elemi erővel tör majd rád a vágyak és célok tömkelege!
Ha böjtöltél már pár napot, akkor talán ott is tapasztaltad, hogy a 2-3 napon feljönnek a vágyak, hogy mennyi féle ételt, finom ízeket nem ettél még (eleget)! Olyan ízek és vágyak is megjelennek, amelyeket már rég el is felejtettél, de most alig várod, hogy újra ehess!
Ugyan ezek a vágyak benned voltak a böjt előtt is, csak az ellaposodott táplálkozásod közepette túl mélyre temetődtek.
Ugraszd ki a nyulakat a bokorból: Teremts csendet, majd hirtelen üvölts egy hatalmasat!
Szia Sanyi!
Ez a célok tisztázása-tudatosítása meditáció ez engem érdekel.
Meg ez a transz-dolog is.
Tulajdonképpen mindegy, melyik, de nagyon szeretném tudni és látni, mi a fenét döntöttem el, mint életút, amikor idejöttem.
Úgy érzem, nagyon el vagyok akadva. És nem az utamon megyek. Illetve lehet, hogy minden út, amin éppen járunk, az az Utunknak a része. Úgyhogy lehet, hogy nem vagyok a "nem-utamon".
Szóval nagyon szeretném láti, tudni, tisztába jönni azzal, hogy a drága lelkem mit akar? Nem találom az irány(oma)t.
Tudsz ebben segíteni, hogyan jöhetnék erre rá?
Előre is köszönöm.
NévtelenKe
Szia!
A célok tisztázásához, életút, életfeladat felismeréséhez és a tudatos döntéshozatalhoz az Életvezetés I. Sirály csomagot ajánlom, abban benne van mindez.
Egy barátom a múlt hónapban hallgatta éppen, és végig áradozott róla, hogy mennyi mindenre rájött, és hogyan fogja mostantól bölcsen irányítani az életét!
Köszönöm Sanyi!
Nemrég felkerestem egy látó hölgyet.
Amiket mondott, attól nem hogy okosabb lettem, de talán még zavarosabb lett a kép.
Ez biztosan abból adódik, hogy a látók csak annyit mondanak el amennyire akkor és ott szükségünk van.
Talán ezzel is arra ösztönöz, hogy magam járjak a dolgok végére és ne másokra, mint mankóra támaszkodva akarjak olyan kérdésekre választ kapni, amit magam is tudhatnék, ha tennék ezért.
Szerinte Én segíteni jöttem.
pffff na ez szerintem millió féleképp értelmezhető...Számomra, aki annyira az elején vagyok a tanulásnak, hogy szinte még el sem indultam.
Mondom ezt annak ellenére, hogy kb 10 éve érdeklődök az ezoterika iránt, amikor is egy ismerős által ateistaként becsöppentem egy reiki tanfolyamra.
Ez teljesen megváltoztatta az életemet, azóta nevezem magam hívőnek.Később részt vettem egy angyal tanfolyamon is.
Ami szörnyű, hogy a 10 év alatt alig látok előre lépést. Sokszor megálltam út közben és talán olyan is volt, hogy visszafelé indultam el.
Régóta szeretném a reikit tovább tanulni, de az élet nem ad rá lehetőséget, valószínűleg éretlenségem miatt.
Hosszú ideje egy helyben topogok megint.Érzem a kényszert, hogy tovább kell lépnem még sem indultam eddig.
Fogalmam sincs, mi is történhetett de kb egy hete kezdtem el újra keresni és most az az érzés is mögötte van, hogy vége az egy helyben ácsorgásomnak. El kell indulnom és valószínűleg már meg is tettem az első lépéseket azzal, hogy saját magam szeretném megismerni.
Ahogy az eddigi írásaitokat olvastam valószínűleg ez az önmegismerés fog elvezetni az életutam feladatom célom megismeréséhez is...
Azért arra kíváncsi lennék általánosságban mit is jelent az ha valaki segíteni jön ide a földre.
Konkrétan kik a segítők a földön és mi a feladatuk?
Kinek? miben? mit segítenek..
Tényleg amatőr vagyok , igy bocs, ha butaságot kérdezek...igyekszem jó tanuló lenni:-)
köszi...
Kinek segíthetnél,ha magad sem ismered?
Önismeret:csendo.hu
A válasz minden kérdésedre.
Szerettel: Zsupika
Sokan kerülnek hasonló helyzetbe mint Te, hogy amikor meghallják/tudják hogy segíteni jöttek, akkor nem hisznek benne, hogy Ők képesek lennének rá. Ennek az az oka, hogy a segítőkről van egy olyan téves képünk, mint amilyen Zsupikának is van, mégpedig hogy csak az tud másokon segíteni, aki ismeri saját magát! - ez tévedés.
Érvelhetnék azzal, hogy én is sok mindenkin segítettem az elmúlt tíz évben, pedig nem mondhatom el magamról, hogy ismerem magamat, - de van egy jobb hasonlatom is erre!
Segíteni mindenki tud azokon, akik nem tartanak az úton / a fejlődésben még ott, ahol Ő tart. Nem kell ahhoz a teljes utat teljesítened, mindent tökéletesen tudnod, hogy a mögötted kullogóknak, időnként csüggedőknek tudj segíteni. Elég ha valamivel többet tudsz, tapasztaltabb vagy és van egy jó ötleted a tovább haladásra, vagy egy vigasztaló, erőt adó szavad, hiszen többet úgysem tudunk adni, még akkor sem, ha beérkezettek vagyunk!
A lényeknek csak elenyésző száma ért az út végére, így ha csak az Ő feladatuk lenne a többiek segítése, akkor valószínűleg nem győznék azt időben teljesíteni.
Ahogy az idősebb gyerek a pár évvel fiatalabbat már sok mindenre meg tudja tanítani - de nem mindenre -, úgy mi útonjárók is tudunk adni a mögöttünk kullogóknak.
Ugyanígy, akik nekünk segítenek, azoktól sem kell elvárni (vagy nem kell róluk feltételezni), hogy tökéletesek legyenek, nekünk éppen elég lesz az is, ha a saját problémánk megoldásához adnak néhány támpontot!
Az én Tanítóm, sem volt tökéletes - fájt is ezt belátnom annak idején, de a feladatát teljesítette: megalapozott és elindított!
Ha Te megtalálod azokat, akiken Te tudsz segíteni a jelenlegi tudásoddal, az pontosan elég lesz Nekik és Neked is. Ők pont azt kapják, amire szükségük van és Te is fejlődhetsz a segítés közben.
Mert a segítésben nem csak az a fontos, hogy mit kap a másik, hanem sokszor fontosabb, hogy gyakorolhatod az adást, tanítást, önzetlenséget, szeretetet, kinyílást, elfogadást, megismerést, őszinteséget, kíméletlenséget, mérlegelést, döntést, szókimondást, nagyságot, szolgálatot, ...
Segíts csak bátran, ott ahol tudsz!
Szia!
Nagyon megfogott a leveled,ezért szeretnék hozzászólni. Azt írtad,hogy valószínű ,hogy az érettséged miatt nem tudsz reikit tanulni. Ehhez semmi köze az érettségnek. Ha valami nem jön össze ,annak mindig oka van.
Valószínű nem a te utad. Ha az lenne,akkor sikerülne. Az életben minden így működik.
Csak figyelni kell a jeleket. Ha elindulsz egy irányba és az a TE irányod,utad, akkor gördülékenyen tudsz rajta menni.
Ha viszont folyamatos akadályokba ütközöl, akkor keres másik utat. Véletlenek nincsenek. Amit viszont nem tudsz kikerülni,az a sorsod,karmád....stb.
Kérdezted,hogy mik a segítők feladata. Benne van a válaszban: segítségnyújtás.
Az, hogy kinek és miben, ezt az adott ember lehetőségei határozzák meg.
Akár szavakkal, jótanácsokkal, tettekkel, akinek van felesleges pénze,akkor pénzzel, mindegy hogyan,
csak ŐSZINTE ,SEGÍTŐ SZÁNDÉK vezérelje. És ami a legfontosabb SZERETET. A mai világban az emberek nem tudnak szeretni, sokan azt mondják,hogy tudnak,de fogalmuk sincs mit jelent a szeretet.
Ha tudnának szeretni,akkor nem veszekednének egymással, nem kötnének bele a másikba, nem bántanák egymást szavakkal ,vagy tettekkel.... De szinte nem tudok olyan embert,aki ezek közül bármelyiket is ne tenné. De akkor ,hol is van a szeretet????!!!! A kettő kizárja egymást!
Ha én szeretek valakit,akkor azt nem bántom. Ha bántom ,akkor nem szeretem igazán. CSak mondom, hogy szeretem,de nincs mögötte semmi!
Szóval én azt tudom ajánlani neked és mindannyiunknak,hogy tanuljunk meg igazán ,őszintén tiszta szívből szeretni a hozzátartozóinkat és utána a tágabb környezetünkben lévő embereket, mert ez lenne a legnagyobb segítség minden ember számára. Ha szereted(ami ráadásul ingyen van!) akkor attól a másik ember is meg fog változni. Itt mindig eszembe jut: " ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel".
Mit is jelent ez? Ha valaki sértőn hozzádszól,vagy szemtelenkedik veled, te akkor is próbáld megállni,hogy nem szólsz vissza,nem bántod vissza,hanem kedvesen reagálsz rá! Ez az amit nagyon nehéz elsajátítani,de ha megtudod tenni, akkor valami hatalmas kincs lesz a birtokodban! És ettől az agresszív fél is nyuszivá fog változni! Én próbáltam és nagyon működik. Ajánlom mindenkinek szeretettel!
További szép napot Neked!
Kedves Sanyi,
elakadtam és nagyon kíváncsi lennék a véleményedre annak fényében, hogy az életfeladat és karma minden percben megmutatja magát:-)
Az idő és felelősség kapcsolatában hol vannak a határok, hogyan tudhatom meg, mi a mérce (biztos, hogy az az „erkölcsi” szint a mérce, amivel a legjobban tudok azonosulni)?
A döntések legfőbb mércéje pedig a megérzés (még ha „pálfordulatot” is okoznak) és ezért mindig helyén valóak?
Megerősítésre (mesterre) van-e szükség minden helyzetben, amikor „nagyobb részt kell befogadnom” a világból, vagy az imaginációból (autodidakta módon) nyerem el a legmélyebb azonosságot magamhoz és a világhoz (nekem sokat segít a Ji-King, de ugyanígy egy falevél, egy zen kert, s ugyanígy egy „idegen ember”, s még én saját magam is)?
Lehet, hogy túl sok kérdésem van?
Nem egészen értem ezt a nagy keresgélést a sors, az életút, életfeladat, karma ügyben. Hát nem az a lényeg, hogy mindig jól érezzük magunkat és ha mégsem, akkor változtassunk? Abba az irányba, ami megnyílik?
Az összes mizériánk, ami a karmikus, lélekfejlődést segíteni hivatott körben az energiarendszerünkbe bele van kódolva különböző helyekre. A sorsunkat vagy 18 sorsgömb tartalmazza, a karmánk bele volt pecsételve a csakráinkba. A csakrák eredetileg gömb alakúak, a karmapecsét fogja össze középen, és ettől ábrázolta az összes keleti csakraábrázolás kétfelé álló tölcsérnek. Az életút nem tudom hová van kódolva, az a tudás még nem jött szembe. Nekem a karmával kapcsolatban volt sok teendőm, hozzám az a tudás jutott el.
Nem hinném, hogy az tesz boldoggá, ha tudjuk mi a sorsunk vagy mi az életfeladatunk. Az tesz boldoggá, ha megtaláljuk a boldogságot. Persze belül, de szerintem 100%, hogy senkit sem az tesz boldoggá, hogy tudja mi a sorsa, az életútja, az életfeladata vagy karmája.
Ahhoz, hogy kiegyensúlyozott boldog életet éljünk mindez nem szükséges. Az szükséges, hogy önmagunkra (és természetsen mindenre, ami körülvesz és fontos) nyitottan és magunkhoz őszintén válaszoljuk meg a felmerülő kérdéseket, és így oldjuk meg a problémáinkat és feladatainkat. Ha valami nem akar összejönni, amit rettenetesen szeretnénk, akkor valaki hazudik és az mi vagyunk. Többnyire cikornyás önámítás, megfelelési kényszer, önbizalomhiány van mögötte, de ezen fikarcnyit sem segít, ha tudjuk az sorsunkat, életfeladatunkat, a szomszédunk cipőméretét.
Mindaz, ami szembejön, ami probléma, azzal van dolgunk, azt oldjuk meg. Lehetőleg könnyedén, de ha nem megy könnyen, akkor megy nehezebben, ha úgy sem, akkor kérjünk segítséget. Nem hiszem, hogy az érzelmi életünket rendbeteszi, bárki is rajtunk kívül. Ha tudjuk a sorsunkat, az nem oldja meg az érzelmi életünket. Azon magunknak kell dolgozni, akár segítséggel.
Nagyon hasznos megtanulni olvasni magunkban, megtanulni, hogy hogyan lehetünk őszinték magunkhoz és másokhoz. Hogyan vállaljuk fel valódi énünket, hogy valóban mi jó nekünk és mi nem, legalább magunk előtt, akkor is, ha a significant person-ök, szülők, barátok, társak, szerelmek, tanárok, főnökök, gyerekek, nem feltétlenül értenek vele egyet. Ha már tudjuk mi is kell nekünk, annak érvényesítése is rettenetesen gyakori probléma. Stb., stb.
Ehhez nem kell tudni az életfeladatunkat, sorsunkat, semmilyen ezotér izét.
Az a feladatunk, hogy boldogan éljünk, békében önmagunkkal, családunkkal, az emberiséggel, a Földdel, a természettel. Amivel életünk során találkozunk, az a feladatunk, azt kell megoldani. Itt és most.
Hogy kit, mi tesz boldoggá, hogyan tudja megoldani a problémáit és elengedni a frusztrációit, félelmeit és sérelmeit, az egyéni. Meg kell találni, hogy mi illik hozzánk, ezért is nagyon hasznos az ilyen gyűjtő lap, mint Sanyi oldala, mindenfélével lehet találkozni.
Gyakori, hogy megrekedünk és nem jutunk tovább. Ahelyett, hogy az adott feszítő problémán dolgoznánk, pótcseledvésekbe menekülünk. Nagyon gyakori, hogy a sors, az életfeladat és karma a takaró az elcseszett életért, benne keressük a bűnbakot vagy reméljük a megoldást. De nem ott van. Az életünk és a megoldások is itt vannak és most vannak. Minden a kezünkben van és minden rajtunk múlik. Itt és most.
Azzal az erővel, amivel igyekszünk lenyomni a kínzó ügyeinket, akár felszínre is engedhetnék és megoldhatnánk. Vagy legalább hasznosan és boldogítón pótcselekedjünk. Ha már jól érezzük magunkat, a régi problémák is más színben tűnnek fel, már lehet, hogy nem is olyan megoldhatatlanok.
Szia Sanyi !
Nekem tapasztalatom van.
A nyáron érdekes dolgok történek velem.
Nem volt szabad akaratom, nem tudtam megtenni külömböző dolgokat ,például reggel mikor munkába indultam az autóba beülve szinte teljesen lebénultam órákig ültem és nem tudtam elindulni.Pedig dolozni akartam menni -ez kétszer is előfordult de napokig enni se tudtam néha még beszélni sem.
Időnként hangokat hallottam külömböző dolgokat mondtak.
Több mint tíz éve egy tanító-gyógyító beszélt erről az időszakról egy közösségben ahol többen voltunk.
Akkor nem nevezte meg kiről beszél. Volt több mondata amit, viszont látok a saját életemben mégis hihetetlennek tartom.
Korábban a Te írásodban olvastam 2012 kapcsán a " következő kor vetetői most ébrednek."
Ez a mondatod segített hozzá, hogy elfogadjam amennyire tudom most már így utólag annak az időszaknak a furcsaságait ahol nem volt szabad akaratom .
Szóval ez sors -életút hát igyekszem figyelni a karmám üzeneteire.
Az írásod nagyon tetszik jól összefoglal elgondolkodtat bár már korábban olvastam róla, de a frissítés sosem árt.
Én magamban hozzá kapcsolom hogy mindnyájunknak vannak vezetői segítői akik igyekeznek a helyes úton tartani minket.
Szia
Csillagfény
A Mester igy szólt a legkedvesebb tanitványához:
"- Megteszel-e mindent, amit csak kérek tőled? Mindent, legyen az bármi?
- Igen Mester.
- Még akkor is, ha a számodra legborzalmasabb dolgokat is kérem tőled?
-Igen, Mester, mindent.
- Akkor most azt parancsolom neked: légy boldog!"
Jó tett... rossz tett... ki mondja meg mi a jó és mi a rossz? Mostanában ezen töprengek sokat. Jó lenne ezzel kapcsolatban olvasni néhány gondolatot.
„Testvér! Valamit szeretnék mondani Neked. Ne hidd, hogy csúnya a világ s az emberek rosszak. A világ szép s az emberek jók. A rosszaság nem egyéb, mint valami furcsa betegség, mely ragályos és időnként visszatér. Akár a pestis vagy a nátha. S olyankor elcsúfítja a világot maga körül.
A világot? A Te világodat. De ne feledd el, hogy a Te világodon kívül van még egy másik világ is és ez az igazi világ. Gyökered, vagyis jellemed, adottságaid, érzéseid és az a sok láthatatlan holmi amit magadban hurcolsz egy életen át, ebből az igazi világból ered, és ahhoz a mesterséges másik világhoz, melyet magadnak csináltál, csak annyi köze van, mint a hóvirágnak az avarhoz, melyen átüti fejét midőn a földből előbúvik.
Ha felületesen megnézed, azt hiheted, hogy ez a penészszagú halott szőnyeg tartja a hóvirágot a hátán. Pedig nem így van. Előfordul, hogy erdőtűz támad s az avar tüzet fog és elég. Elég a hóvirág is vele, az igaz. De jövő tavasszal előbúvik megint. Miért? Mert gyökere mélyebben volt, mint a halott avar, a földben volt, az igazi földben.
Így van ez veled is, testvér. Gyökered nem ebből a világból való, amit magad köré ácsoltál, és ha tűz támad s rád dőlnek a kontár tákolmány romjai: Éned az ösztön gyökérszálainak nyomán visszamenekül az igazi világba, akár a hóvirág. Mert nincsen különbség, közted s a hóvirágok között abban a világban. Ez a kis írás arra szolgál, hogy megismerd, kendő és festék nélkül, anatómiai egyszerűségében a világot, melybe beleültetett az élet, akár egy palántát. Az igazi világot, melyről látod, a tűz leperzselte az avart s Téged visszaűzött a természet ősi talajába.
A világ szép és különös. Csak sok benne nagyon a beteg ember. Az izgága, az irigy, a gyűlölködő. A gonosztevő és a diktátor, az őrült és a hős. Fertőzik és rontják a világot, amennyire adottságaiktól kitelik. De egészen elrontani nem tudták mégsem, ha ezerszer is azt hirdeti a látszat. Miért nem? Mert a Világ anyja a Természet, s a természetben az ember nem egyéb, mint egy kis pajkos tréfa. Vigyázz tehát, hogy vidám tréfa maradj. Mert a gonosz tréfából tövis nő csupán, mely véresre sebez Téged, s elcsúfítja a világot.”
Wass Albert: Te és a világ (részlet)