Egy régi tanítvány visszajelzése:

Kedves Tas!

Gábor vagyok, talán nem emlékszel rám, nagyon rég voltam a tanfolyamodon, és gyakorlom is az intuíciót minden nap, meglepő sikerekkel, azonban ezt a történetet szeretném elmesélni, mert még friss.

Elöljáróban annyit, hogy talán az intuícióval negatív dolgokat is megláthatunk, de ezt én hasznos dolognak tartom, hiszen az életben hasznos látni, hogy ne vakon kóvályogjunk.

Az történt, hogy megéreztem a párkapcsolatom széthullását, és a megcsalásokat pontosan akkor, amikor történtek.

Sokszor elakadunk a gondjaink és problémáink közt és nem jutunk előre. Mert megoldhatatlannak tűnik minden. Régi mintáink jönnek elő újra és újra… Aztán történik valami, és egyszer csak sikerül. Mert nem kétség, mindig sikerül, még ha úgy is tűnik, hogy az örökkévalóságig is vagyunk ezekben a gondokban… De a problémán azért léteznek, hogy megoldhassuk őket. De valójában valóban gondok és problémák ezek, vagy valami más? Nézzük más szemszögből, egy példával: Bemész a munkahelyedre, és kapsz valami feladatot. Megcsinálod nem? Problémának éled meg, vagy feladatnak?

Nem tudom pontosan, mi történik bennem, de érzem, hogy fontos, és érzem, hogy változás.
Valahogy egyszerűsödnek a dolgok, az, ahogy látom önmagam és a világot. és ez jó.
Ilyenkor azt érzem, és nem csak gondolom, vagy látom, érzékelem, és legfőképpen ÉRZEM BELÜL, hogy az a végső valóság, hogy VALÓJÁBAN NINCS SEMMI.

Nem tudom. Tök jó.

Valójában nincs pokol és mennyország és isten sem. Úgy igazából.

És ez nem baj. Sőt.

vagyok. Születek, élek és meghalok. Vagy legalábbis így nevezhetem azt, ami történik. Nem ez a lényeg, de valójában, mégiscsak ez történik. De nem ez a lényeg. :)