Ült a konyhában és cigizett, valahogy most jólesett a cigi.
Egyébként nem dohányzott, de most valahonnan előjött ez a hiány. A cigit a vendégei, pontosabban egy barátnője kedvéért tartotta. Ez így nem volt igaz, mármint az, hogy a barátnője kedvéért tartott otthon cigit, mert mostanában, gyakran elvett belőle.
Miért kívánta meg újra, maga sem értette, mert úgy 20 éve nem gyújtott rá, csak időnként Évával.
Ez sem volt így igaz, mert rájött, mi az, amit a füstölni való pótolt.

Péntek este volt, elmentek a vendégei, kiürült a ház.
Gondolta megnézi mi van az öregekkel akik a szomszéd házban laktak, átment hozzájuk.
- Nálad sincsen villany?- kérdezte az anyja.
- Nem tudom, nem kapcsoltunk villanyt- mondta ő.
- Sötétben ültetek?
- Meditáltunk, meg különben is még mindig világos van, csak ti lehúztátok a redőnyt, azért van itt sötét- mondta a lány.
- Na ne nevettess azért jöttek hozzád, hogy meditáljanak- mondta az anyja és hangosan kacagott.
- Mit kell ezen nevetni, mi olyan vicces? –kérdezte a lány.

A szeretetről írok néhány felháborító gondolatot! Sajnálom, ha rosszul érint bárkit, szándékos!