Mester

Számos spirituális módszertan alkalmazza a beavatást, amellyel a Mester egy magasabb tudatossági szintre emeli fel a tanítványt. - ha jól tudom.
De pontosan hogyan is működik a beavatás? Mi áll a rituálé mögött?
Szabad-e ilyet használni? Nem kikerülése ez a természetes fejlődésnek? Nincs valami hátulütője?
Sokat hallani beavatástól megőrült tanítványokról. Nem veszélyes ez?
Miért választják ezt az utat az emberek? Szerinted?

Neked volt már beavatásod? Mit gondolsz a beavatásokról?

Lassan egy hónapja használom szinte napi rendszerességgel az oldal webMester szolgáltatását, és nagyon de nagyon jól működik! Ajánlom szeretettel mindenkinek!
Előfordul, hogy nem emlékszem mindenre, ami a napi üzenetben volt, vagy leírom és később találom meg, mindezekkel együtt is rengeteget segít abban, hogy meglássam hol takargatok még magam elől problémákat.

Csizike egy érdekes témára világított rá, hogy vajon miért nem kapcsolódnak egymáshoz világunk élő spirituális tanítói? Miért külön utakon járnak, és külön-külön próbálják megváltani a világot? Miért nem kapcsolódnak egymáshoz, egymás tanításához nyíltabban és támaszkodnak az összefogás erejére?
Talán a saját egójuk által hajtva akarnak az egyedüli és legnagyobb tanítók lenni? Vagy ez így van jól, így van elrendelve, ez az útjuk?

Hajni bejegyzése indította el a gondolatot, hogy vajon létezik-e jó és rossz út, vagy mindenkinek meg van a saját útja és azt úgysem vétheti el?
Hajni szerint: "Csak AZ ÚT van" - kinek ilyen, kinek olyan. Mindenki mester és senki sem az.
De vannak, akik szerint igenis van különbség utak és Mesterek között, ezért keresni kell a jobbat, hatékonyabbat és elkerülni a hamisat, a sehova nem vezetőt.
Mit gondoltok erről? Ti milyen utat kerestek, vagy milyen lelki úton jártok?

A napokban a kezembe került egy könyv, melynek az volt a címe: Meditáció. A szerző Sri Chinmoy.
Nézegettem a fedőlapot, és figyeltem a bennem kavargó érzéseket.
Sajnos azt hallottam Chinmoyról, hogy szívroham vitte el.
Hogy hallgassak egy olyan útmutatására, aki a szívről, szeretetről beszél, mégis a szíve miatt halt meg?

Hát ilyen nincs!  : ))
Hétvégén Győr belvárosában sétáltunk a párommal és ahogy egy nagyobb térre értünk, eszembe jutott egy régi barátom, Krisztián története, akivel azon a téren egy kisebb csoda történt.
A csoda lényege egy mondatban, hogy Mesterek, spirituális tanítók nem csak olyanok lehetnek, akikről mindenki tud, és ez is a "hivatásuk", hanem néha csak úgy megjelennek a semmiből, leadják a tanítást, majd eltűnnek újra a semmibe!

Már közel 2 éve, hogy nem nagyon vannak problémáim. Életemben minden a helyén van, a nagyobb vágyaimat mind beteljesítettem, a félelmeimet javarészt felszámoltam, így csak pár havonta kerül felszínre egy-egy apróbb probléma, amelynek a megoldásával pár perc, rosszabb esetben 2 nap alatt végzek.
Nem mondhatnám, hogy unalmas lenne így az életem, inkább olyan kényelmes, hiszen sem vágyak, sem félelmek, sem tervek nem zargatnak, jól elvagyok magamban.

Az alábbi tanmese a "Charlie Wilson háborúja" című filmben hangzott el.

Van egy fiú, aki a 14. szülinapjára lovat kap.
A faluban mindenki azt mondja: "De csodás, lovat kapott."

A Himalája hegyei között egy kolostorban, az egyik reggel a Mester összehívja a legidősebb tanítványait és rájuk bízza a kolostor vezetését:

- Elutazok egy hétre, meglátogatok egy másik kolostort. Addig vigyázzatok itt mindenre, felügyeljétek a napi imádkozást és a kertet se hanyagoljátok el! Te pedig kedvenc tanítványom, takarítsd ki addig a szobámat, de óvatosan, nehogy összetörjön bármi is!

- Úgy lesz Mester, úgy lesz! - búcsúztak el a tanítványok szeretett Mesterüktől.

Vajon szükség van-e egy Mester vagy egy hiteles Tanító jelenlétére, segítségére ahhoz, hogy a lelki utunkon járjunk?

Elengedhetetlen a külső támogatás, vagy nélküle is boldogul a törekvő?

A bronze statue of