igazság

Kultúralopás, avagy a szerző jogok meggyalázása?

Elolvastam egy régebbi fórumtémát: Mi számít lopásnak? címmel. Már korábban foglakosztat ez a téma, de nem akartam a hozzá szólni (mert a weblapon ez már lerágott csont).
Mivel sok kérdés merült fel még így is bennem, úgy döntöttem, hogy nyitok egy új topikot, részben folytatása az előzőnek, részben kiélezve, két konkrét témára, a letöltésre, és az antikvár kereskedésre. Örülnék, ha a következő pontokhoz hozzászólnátok, és új szempontokat is feltárnátok.

Egy önkormányzati hivatalnok pénzt fogad el, hogy szemet hunyjon egy szabálytalanság felett. Az orvos és a nővérek akkor figyelnek oda tisztességgel a Nagymamámra, ha megkapták a zsebpénzüket. A vasutas jegyellenőr addig csűri-csavarja a bírságolást, amíg végül az Ő zsebébe vándorol a pár száz forint.
Ezek csak az elmúlt pár hét korrupciós történetei, amelyekkel személyesen, vagy elmesélés útján találkoztam.

A Másság és egyház topikban elég sok kritika érte a katolikus egyházat, de azt hiszem a többi egyház táján sincs mindig minden rendjén. A hívők védik a saját egyházukat, a külsősök meg kritizálnak, és ennek talán sohasem lesz vége. De vajon milyen lenne egy olyan egyház, ahol minden a helyén van, mind világi, mind spirituális értelemben? A papok hitelesek, a pénzügy tiszta, a tanítás igaz, a gyakorlatok eredményesek. Egyáltalán

Csizike bejegyzésére ötlött fel bennem, hogy nem csak az én egyetlen igazság keresésem létezik, hanem vannak, akik abban hisznek, hogy sokféle igazság megfér egymás mellett, akár párhuzamosan is, vagy máshogy!

Az átkosban születtem és a rendszer-névváltozás után nőttem fel. Ezért kialakult bennem egy negatív kép a politikáról, politikusokról és el nem tudtam képzelni, hogy az ókor nagyjai után, napjainkban is élhetnek olyan lelki nagyságok, akik hatalmukat nem az önző, egoista céljaikra használják, hanem valóban a közjót, a népet szolgálják.

Ma újra megnéztem a "Legyetek jók, ha tudtok" c. filmet, ki tudja hányadára. Mindig újat mond.
Van az elején egy jelenet, ami tökéletesen példázza a szeretet működését és a látszólagos ellentétet a megnevezhető, leírható és definiálható valóság, a földi törvények és a láthatatlan világ, belső törvények, a szeretet működése közt, amiről már sokat beszélgettünk sok fórumon.

Az Aditivel újra fellángoló vitánkról jutott eszembe ez a fórumtéma:

Vajon meddig érdemes vitázni? Meggyőzhető-e a másik vitázó fél?
Kiderül-e, hogy kinek van igaza?
Vagy mindenkinek igaza van? Esetleg senkinek sem?

Mit gondoltok a kegyes hazugságról, vagy ha jobban tetszik akkor a kegyes elhallgatásról?
Megteszünk dolgokat vagy megtörténnek velünk dolgok, és szándékosan eltitkoljuk, hogy a másiknak ne okozzunk fájdalmat. Szerintünk ezek a dolgok beleférnek a mi erkölcsi normáinkba.
Szabad hazudnunk akkor, ha ezzel csökkentjük a másik szenvedését? Vagy ilyen esetben is legyünk kegyetlenül őszinték?

Hangsúlyozom, itt Buddhista szemmel közelítem meg az eseményeket.
1. Mi a Szenvedés Nemes Igazsága

A szenvedés "nálunk és itt" nem a depressziót jelenti, hanem azt, hogy a dolgok vagy mind elmúlnak (életünk az öregedéssel, majd a vége úgyis a halál), vagy olyan dolgokra vágyunk, amit sosem kaphatunk meg (viszonzatlan szerelem). Ezt felismerve jobban átláthatjuk, vágyaink tengerén

Kell a hazugság?. Mire jó ez nekünk? Az emberiség hány százaléka nem hazudott még soha életében? Mire is jó ez?? Védekezés, gondolom. Van köztetek olyan, aki megpróbált már egy pár napig hazugság nélkül élni? Na inkább pár hétig....
Ha hozzáfűzöm a spiritualitást, mi keveredik ki belőle?? Biztos az ego játszmái ezek.... Na de le lehet győzni? És ha már soha többet nem hazudok senkinek sem, akkor megvilágosodottnak mondhatom magam?

Kérdés:
Megkérhetlek rá, hogy FEKETÉN-FEHÉREN írd le, mit gondolsz? Amúgy én még csak a depressziónál tartok. Ez elmúlik?

Válasz:

Gyógyító álom

Tele volt munkakedvvel, bár kissé még kuszák voltak a gondolatai, de már sokkal jobb állapotban volt mint az elmúlt időszakban.
Szokásává vált az utóbbi időben, ha túl volt egy nehéz időszakon, nekilátott főzni. Most is ezt tette.
Volt egy kis fej káposztája, muszáj volt felhasználni, mert a múltkorit is ki kellett dobni, elfelejtkezett arról, hogy még előbb káposztás tésztát evett volna, így a káposztát a fene ette meg. De most már ezt felhasználja, micsoda pazarlás, megveszi aztán kidobja.

Az alábbi kérdések az önmegismerésedet szolgálják, ha önként és őszintén válaszolsz rájuk. A válaszaidat senki sem fogja később megnézni, értékelni, ezért csak magadnak töltöd ki a tesztet, a saját épülésedre!
Ennek a játéknak akkor van értelme, ha nem csak elolvasod a kérdéseket, hanem valóban válaszolsz rájuk és klikkelsz is! Közben figyeld meg, hogy milyen érzéseket, félelmeket, gátlásokat és emlékeket hoznak fel a kérdések és a válaszadás folyamata!

Vajon szükség van-e egy Mester vagy egy hiteles Tanító jelenlétére, segítségére ahhoz, hogy a lelki utunkon járjunk?

Elengedhetetlen a külső támogatás, vagy nélküle is boldogul a törekvő?