harag | Önmegvalósítás.hu
 
  • You've followed an invalid link.
  • You've followed an invalid link.
 
  • Az oldal megtekintéséhez jelentkezz be!
  • Az oldal megtekintéséhez jelentkezz be!

harag

Kiskorunkban első ellenkezéseinkkel kezdjük el határainkat kialakítani. „A kisgyerek még egynek érzi magát az édesanyjával, ám eljön a pillanat, amikor már nem azt mondja, hogy a Palkó labdája, hanem azt, hogy az ÉN labdám. Ebben a pillanatban megjelenik a ’szembefordulás’, a leszakadás, a dac, az akarás az akarásért. Nem tudom még befűzni a cipőmet, de ÉN akarom befűzni! Vagy éppenséggel be tudom fűzni, de NEM akarom!”1 Természetes jellemfejlődésünk része, hogy megtanulunk nem-et mondani. Belső világunk kibontakozására viszont nem mindenki reagál egyformán környezetünkben.

harag.bmp

Sziasztok!

Nagyon friss élményem szeretném megosztani veletek és kíváncsian várom a reakciókat. Úgy érzem, segítene most a továbblépésben és talán köztetek is van, aki hasonló blokkal küzd.

A mai napon egy beszélgetés hozzásegített a tapasztalathoz és a felismeréshez, hogy borzasztó indulatok indukálódnak bennem, ha valakinek más a véleménye vagy az érzése velem kapcsolatban, mint ami nekem. Ha meg akar győzni netán, vagy rám erőszakolni az ő megoldását, akkor pedig egyenesen gyilkos reakcióim vannak.

merges_vagyok.gif

Elgondolkodtam a napokban, hogy vajon miért van az, hogy egyre többször hallunk
trágárabbnál trágárabb szavakat szinte már mindenütt.
Nem csak vonaton, utcán, boltban, hanem a médiában szintén.

Mi készteti az embereket arra, hogy igy fejezzék ki nem tetszésüket valaminek.
Most már oly könnyedén kimondanak olyan szavakat, melyeket régebben illetlenség
volt kiejteni bizonyos helyeken, bizonyos körökben.
Sokat változott a világ tudom. Azt mondják haladni kell a korral.
Kell-e egyáltalán haladni valamivel?

Tartalom átvétel