Azon gondolkodom napok óta, milyen mértékben van bennem a bizalom és a bizalmatlanság.
A mérték attól is függ, hogy kiről, miről van szó. Milyen dologgal, élethelyzettel, vagy, hogy kiről, gondolkodom, gyermekről, barátról, munkatársról, idegenről, vagy a kedvesemről.

Van olyan helyzet amiben, akivel teljes a bizalmam, már szinte a naivságig. Sajnos olyan is van, mikor alaptalanul bizalmatlan vagyok.
De mivel megtanultam, hogy hallgassak a megérzéseimre, bizony nehezen engedem el a bizalmatlanságot még akkor is, ha az adott pillanatban alaptalannak tűnik.

homályos gondolat mozog bennem, napok óta. különösen, amikor a hozzászólásokat olvasom az oldalon. az önismereti út, a különböző spirituális elindulások oly sokszor válnak nagyonis ellenőrizetlen vágyak, földhöz ragadt indulatok eszközeivé. érzelmekkel fűtött látszat ismeretek, mint megokolások, mint a valódi motivációt torzító prizmák.

Miért nem tudok következetes lenni? Vagy inkább hűséges.
Mikor elhatároztam, hogy ezzel a pasival már csak baráti beszélgetést folytatok, és tessék, már megint az ágyban kötöttünk ki. Nem értem magam.
Mikor Daniért vagyok oda, akkor miért kellett Árpival ágyba bújni.