Vajon, hogy segítenél feldolgozni egy kisgyereknek azt, hogy meghalt egy hozzá közel álló személy, rokon?
Hogyan magyarázod el halál fogalmát?
Te mit tennél? Elvinnéd a temetésre?
Egy kerek hónapot töltöttem együtt egy sosem látott amerikai rokonnénivel. Családfa írás végett érkezett. A családból én beszélek egyedül angolul, egyértelmű volt a feladat. Örültem, hogy nem kell nyelviskolában frissíteni, jó tanulás lesz.
Ő 65, én 24. Már jó fél éve rendszeresen, szinte naponta íméleztünk, eszembe se jutott hogy bármi baj lehet. Nagyon megszerettem, rendkívül segítőkésznek ismertem meg, sőt, talán túlságosan is. Eszembe se jutott hogy az amerikai sztereotípiába beletartozhat...
Tegnap a Margitszigeten sétáltam, két fiatal lány jött szembe, színes papíron hirdették, hogy ingyen ölelést osztanak. Nagyon megörültem, oda is szaladtam az egyikhez... intenzíven éreztem a szívcsakrán át az energiacserét, illetve hogy megnőtt az intenzitása! Aztán egész nap azon morfondíroztam, hogy vajon hogy hat ez az energiaszintjükre... és vajon képes lennék-e ilyet csinálni...
Szerintetek egy ilyen szitu, amikor tényleg bárkit megölelsz, aki kéri, emeli vagy elveszi az energiádat?
Azon gondolkoztam mennyire képtelenek vagyunk IGAZÁN SZERETNI... milyen elcsépelt szó... mindenki beszél róla, meg magyarázza, mondja, érzi, de más-más megnyilvánulásban. Az a Szeretet, amiről én beszélek nem szűnik meg akkor, amikor a "célszemély" olyat tesz ami nem tetszik...
Ilyenek a vallások istenei is, akkor szeretlek ha ezt és ezt betartod. Ha nem, bünti.
Spirituális önismereti tanfolyam a változásért
Június 21. én
A közelmúltban egy rég nemlátott ismerőssel találkoztam és az tűnt fel, ugyanúgy mozog, gesztikulál mint az édesanyja.
Mikor az öcsémet látom, a mozdulataiban édesapám látom viszont.
Persze ezzel még semmi gond nincs, talán még örülünk is, ha gyermekeinkben, viszont látjuk szeretteinket. De a külső tulajdonságokon kívül bizony ott a belső, az is ami nem a saját, csak átvett, nem őt tükrözi az a tulajdonság, elv, szokás.
A közelmúltban egy régnemlátott ismerőssel találkoztam és az tűnt fel, ugyanúgy mozog, gesztikulál mint az édesanyja.
Mikor az öcsémet látom, a mozdulataiban édesapám látom viszont.
Persze ezzel még semmi gond nincs, talán még örülünk is, ha gyermekeinkben, viszont látjuk szeretteinket. De a külső tulajdonságokon kívül bizony ott a belső, az is ami nem a saját, csak átvett, nem őt tükrözi az a tulajdonság, elv, szokás.
Biztos vagytok így ti is, szembesültök saját átvett mintáitokkal, de vajon felismeritek-e mindet, önmagatokban?
