Vándor az, aki mozgásban van. Mozgásban van, és tudja, éli a változást. Szabadon kószál az Ég alatt. Nem kapaszkodik, és nem ragaszkodik. Színes kaleidoszkópnak látja a világot, derűsen szemléli a létforgatagot. Vajon lehetséges é az ember életében méltóbb cselekedet ezen változások szemlélésénél?
Lássuk, hogy mit is gondolt erről egykoron az ifjú Lin-csi vándorlásai során:

„Az ifjú Lin-csi egy nap, útban hazafelé, ismét hegytetőn találta magát. Valahányszor felmászott egy csúcsra, úgy érezte, célhoz ért. Pedig sohasem a csúcs volt a célja, csak szerette az érzést, ami odafönt várt rá. A szabadulást, a megerősödést. Ott már nem volt mit keresnie, elérnie többé, még önmagára se kellett figyelnie. A hegytetőn mintha véget ért volna az idő.

– Bármily nagy erőfeszítéssel jut fel az ember a hegyre, nem érzi fáradtságát. Ideérve átváltozik, Föld és Ég egybeolvadt leheletében él – tűnődött Lin-csi, elheverve egy sziklán.
– Nincs már benne ellenállás, elfogad minden szabályt. Mint a növény meg az állat, vagy akár az ember, ha bölcsé vált. Esetleg csak normálissá – állapította meg, s az is feltűnt neki, hogy csakis tétlen kószálásai közben éri el ezt az állapotot ilyen könnyedén.
– Vagyis mindenféle tevékenység és cél zavarja az igazodást. Ha célunk lenne a hegytetőn, fölérve megkeményednénk, büszkévé válnánk. Csakis magunkkal foglalkoznánk, ünnepelnénk a célba érést, a teljesítményt. És letekintve nem éreznénk szánalmat az odalent tévelygők iránt. Visszatérve közéjük pedig nem lennénk megengedők ostobaságukkal találkozván. A tudatlanság hatalmát látva, csak szörnyülködnénk és szenvednénk, ahelyett, hogy nyugodtan továbbállnánk.

Így töprengett az ifjú Lin-csi a hegyen, élvezte higgadt kívülállását. Végtelen türelemmel nézelődött mindenfelé. Odalent a völgyben, s odafent az Égben most mindent a legnagyobb rendben talált. Hálás volt a hegynek a tanításért, mely türelméért cserébe, nyugalmat ígért. És jó volt éreznie szívében a türelemhez szükséges erőt. Bármerre tekintett, a létező világ minden apró részletében látta megmutatkozni a törvényt. Az igazodás szabályát, melynek ismeretében a létezők elfogadják egymást.

Az anyagi és szellemi világ hibátlan rendezettsége most is lenyűgözte. Változásaikat olykor rejtélyesnek és szeszélyesnek találta ugyan, de könnyedén megvalósulóknak. És minden egyes pillanatnyi állapotuk maga volt a tökéletesség. A legméltóbb emberi munkának e változások szemlélését tartotta Lin-csi, bár titkuk felfedésére nem látott szinte semmi esélyt.”
( SU-LA-CE: Az ifjú Lin-csi vándorlásai)

VÁNDORLÁSS-aink során szintén valami hasonló élményeket találhatunk. Ebben segítőtársaink a hegyek, a fák, a szél, a nap, a hold és a többiek…

Az élmény, a tapasztalás megragadhatatlan, de valódi… VÁNDOR LÁSS

www.vandorlass.eu