Miért lehet káros, ha a neheztelést az IDŐ oldja fel?
A TERMÉSZET lenyűgöző csodája, hogy az IDŐ is képes feloldani a haragot.
„Idővel rendeződik a helyzet!” – halljuk sokszor.
Igen ám, de amíg a harag állapotában vagyunk, önkéntelen ötletbörzét hozunk össze a fejünkben, hogy hogyan bűnhődjön a másik.
Ez rendben is lenne, mert ezzel csillapodik a fájdalmunk, de ami nincs rendben, hogy, amíg ezen gondolkodunk, nem vagyunk képesek az igazi, minket támogató céljainkon tartani a figyelmünket, ami örömet, boldogságot, elégedettség érzést adna.
E helyett harag, csalódás, szomorúság, elkeseredettség állapotában vagyunk. Ennek három lesújtó hátránya van, (DE a JÓ HÍR, hogy mindegyik kezelhető):
- feszült, önkéntelen figyelem a haragon, ráncosít, mélyíti a barázdákat;
- amíg a harag blokkja bennünk van, addig valahol a szervezetben van egy elzáródás az energiapályán, pl. a gyomorban, mellkasban, szív tájékán. Ehhez az energiapályához tartozó szervek nem kapnak elég energiát, hisz' blokkolva vannak;
- negatív állapotból szinte csak negatív ötleteink lesznek a jövővel kapcsolatban, így egy negatív jövőképet kezdünk megvalósítani.
Akkor mi a megoldás, hogy újra pozitív állapotba kerüljünk és pozitív jövőkép legyen előttünk, na meg a ráncaink is kisimuljanak és a szerveink is kapjanak elég energiát?
Szeretnél még hasonló gondolatokat olvasni?
Hozzászólások
3 hozzászólásAz idő nem old fel semmit.
Az idő múlásával azonban sok minden változik, ez vezethet oldáshoz.
Okos, fejlődni akaró ember tesz is az oldáshoz, mert amint írtad, rengeteg bajt hoz a feloldatlan helyzet, magunkra és másra nézve.
Sajnos-hála ezerfélék vagyunk, ezért az oldás is sokféle lehet.
Szeretettel azonban segíthetünk egymásnak ebben, Istenra hagyatkozva.
Sajnos van, hogy valakinek pokolra kell mennie, hogy elinduljon, vagy elaludjon, mert ugye onnan csak ez a két út lehetséges.
A harag egy olyna érzet amit aztán kivetitünk valakire vagy valamilyen helyzetre. Szerintem ha ezt megértjük, és befejezzük a hibáztatást máris megindul az áramlás.
Ha a haragot vizsgálom magamban, mindig, de eddig mindig vissza tudtam vezetni magamra.
Úgy van, ahogy Reikido írja.
Túlságosan fájna, ha magamra haragudnék egy helyzet miatt, (mert nyuszi vagyok, mert nem tudok valamit stb.) inkább a másikra vetítem ezt. (projekció)
Ja, és azért vetítem másra, mert ez is egy elhárító mechanizmus. Az elhárító mechanizmust akkor használjuk, ha egy "dologgal" nem tudunk megbírkózni. Amíg nem tudunk vele megbírkózni, addig feszkót okoz. Viszont ha azt mondjuk, hogy nem én vagyok a béna, a gyáva stb. akkor látszólag megoldódott a porbléma.
Tehát a haragot az idő csak akkor oldja, ha közben tudatosabb lettem azon a téren. Egyébként csak nincs ott a tudatos szintemen, látszólag elfelejtettem, gondolhatnám, hát olyan rég volt, már nem is haragszok. De mihánt hasonló szituba keveredek, vagy valakit látok, azonnal beindul az érzelmi töltet, és haragudni fogok, az illetőre, pedig az igazi haragom tárgya nem is ő.
De már azt sem tudom, hogy az első ilyen élmény kihez, mihez kapcsolódik, ugyanis az újabb események tudattalanul arra a fel nem dolgozott szitura emlékeztetnek. Azt meg pláne nem tudom, hogy a haragom oka senki és semmi, csupán én magam vagyok, a saját ön nem ismeretem.