Ismét kiborultam!!!

Már reggel kezdődött. A párom frissen, üdén készíti a reggelit és a gyerekeket hívja az asztalhoz falatozni. Engem NEM! A feltűnőség kedvéért az asztal körül, a konyhában sertepertéltem, de még így sem voltam elég feltűnő! Még most sem mondta, hogy: Gyere, Kedvesem te is reggelizni! Vártam ezeket a szavakat, de mindhiába!

Gondoltam, akkor veszek elő magamnak tányért és leülök én is, mert nagyon éhes voltam. Nem bírtam tovább várni a kedves invitálásra!:-)

Mit is írhatnék? Talán azt, hogy érzelmileg túlcsordulva és zavartan ülök a gép előtt és egyre az zakatol az agyamban, hogy egy 6 éves kislány vagyok, aki burokban nevelkedett és akinek így jó volt.
Egészen 8 éves koráig. Amikor mással beszélek, még mindig olyan szavakat használok, mint "tessék megengedni", tetszik tudni stb.
Mostanában látom és hallom magam ahogy beszélek, de csak most tudatosult, hogy ez a kislány létezik.

És továbbra is ott vagyok, hogy nem tudom elengedni... Nem tudom, hogyan és miért történik ez... Én már semmit nem tudok. Főleg úgy, hogy most is sokat vagyunk együtt, és most is jó együtt.
Haladás, hogy ma már tudhatjuk a halhatatlan szerelmemnek gondolt, ma már meg tudta fogalmazni mi a problémája. Ami csak annyi lenne, hogy ránézésre nem illünk össze... és ezen nem tud túljutni ....
Csütörtökön elutazunk, és együtt leszünk négy napot. Gondolom, csak hálát adok érte, és kiélvezem minden pillanatát- De azt hiszem nem tervezek...

Már Magyarországon felvettem a kapcsolatot két magyar lánnyal, akik kb. féléve a szigeten laknak. Nagyon aranyosak voltak! Kiderült, hogy az addigi albérletüket felmondták és már ki is néztek maguknak egy nagyobb házat, amihez egy harmadik bérlőtársat keresnek. Tehát jól indult a dolog, de aztán ahogy folyamatosan dolgoztam magamban azon, hogy hogyan szeretnék élni, éreztem, hogy valami megváltozott. Az indulás előtti héten megtudtam, hogy nem sikerült a kiszemelt házat kibérelniük és inkább megmaradnak kettesben. De megadták azt a címet, ahol eddig laktak.

Ismét voltunk MediBall-ozni a Ligetben. Szép idő volt, jól éreztük magunkat, és az árnyas parkban nagyon jól esett egy kis mozgás. Energetikailag is helyre tett bennünket, így most már mindenütt áramlik bennünk a chí!

Újabb mozdulatokat, mozgás kombinációt tanultunk Zolitól. Nagyon ügyesen tanít - rendszerben, egymásra építve a mozdulatokat. Közben mindig elmagyarázza a mozgás és a psziché összefüggéseit is, így nem csak leutánozzuk, de meg is értjük a mozdulatok lényegét!

Saját játékszabályaid szerint élsz.
A számodra fontos szabályokból fog állni az életed.
A fontos szabály nem biztos, hogy pozítiv.

Saját határainkat a teljesületlen vágyainkon keresztül ismerhetjük meg.
A teljesületlen vágyakat nem a kioltásukkal kell csökkenteni.
Teljesületlen vágy: - megfontolással magam fölé helyezett korlátok
- a határokat az ego építette.
Nem lebontani kellene, hanem az egot is kiterjeszteni.

Csak az a jelenség provokál, ami akar tőled valamit. A többi üzenet.

Másfél hét után van személyazonosító számom és rezidens vagyok Spanyolföldön, vízen, levegőben - egy újabb csoda - és ami a legfontosabb, hogy már nem kapok frászt, amikor hozzám szólnak. Aki ismer, az tudja, hogy ez a leggyengébb láncszemem.

Olívaolajban megpároltam a finomra vágott hagymát, majd hozzáadtam az ugyancsak apróra vágott paradicsomot, paprikát. Én ilyenkor szoktam az ilyen típusú ételeket megsózni, hogy engedjenek egy kis levet és ne kelljen vízzel felöntenem.

Pár perc után hozzáadtam a feldarabolt franciazellert és a csíkokra vágott káposztát, aztán következtek a fűszerek:
gyömbér, fehérbors, kurkuma, őrölt babérlevél. Kb. 5 perc párolás után felöntöttem egy doboz tejszínnel.

Este 9-re értem a szállásomra, amit még Magyarországon foglaltam az interneten. Összesen 4 éjszakát, így tulajdonképpen volt 3 napom, hogy a kijelentkezésig otthont találjak magamnak. De nem akarok ennyire előreszaladni, hiszen még csak most értem a szigetre és enni- innivalót kell szereznem, meg aztán szeretnék időben rendben haladni.

Nyári reggel volt, még hűvös, de érezhető volt, hogy ma is meleg lesz. Vasalt, nem szeretett vasalni, így aztán összegyűlt egy jókora adag és nem halogathatta tovább. Közben zenét hallgatott, mikor a Krisna völgyben jártak akkor vette a cd-t. Felidézte az emlékeket, a fantasztikus kisugárzású énekesnő azzal kezdte a koncertet, hogy az első dalát a tanítójának ajánlotta fel hálája jeléül. Megkérte a közönséget ők is küldjenek a hálájukból tanítójuknak.

Köszönöm, azoknak akik próbálkoztak valamit tenni értem.
Kezdem magam úgy érezni, mint egy brazil szappanoperában. Ma reggel elég szörnyen ébredtem fel. Ambivalens érzéseim teljesen lebénították az életfunkcióimat, és picit megijedtem, hogy lassan már nem tudom ki vagyok...  

Azt mondták rá, naiv, ezzel sehogy sem tudott megbarátkozni. Általában megbízott az emberekben, időnként túlzásba vitte.
Mikor tornászni ment akkor az óráját nem tette a zárható fiókba, eddig soha nem lopták el, miért most, ő sem lop, na igaz, hogy a börtönök nem üresek, de gondolta vele ilyen nem fordulhat elő.
De előfordult, elveszett a szép órája, amit még a férjétől kapott valamilyen neves alkalomra. Azt gondolta, ez azt jelenti, ne foglalkozz az idővel, az idő múlásával, igy aztán nem hordta másik óráját sem.

Gondolom segítségre van szükségem.

Mint mindenki más, így én is túl vagyok már néhány szakításon. Amik eddig nem viseltek meg. Valahol mindig meg tudtam érteni, vagy fel tudtam dolgozni. Most mégsem úgy működik a dolog, ahogy én azt szeretném.
A párkapcsolatom, nagyon a végét járja. Eléggé be lett szennyezve, és magam sem értem, hogyan kerültem ilyen képtelen helyzetben.
Reálisan átlátom a helyzetem, és látom azt, hogy nekem is az lenne a legjobb, ha véget érne az, amit éppen most csinálok, de nem tudom magamévá tenni a gondolatot.