Azt tanácsolom keresse Jézus szeretetét. És akkor Isten is meg fogja találni a megoldással. :)

oda kell figyelni öszinte érdeklödéssel mas emberekre, csajra pasira, hogy ezáltal öszinték legyetek egymáshoz és igy szembejön egy olyan lehetöseg ami nem a felejtést hozza, de mutat egy mas utat ami rádöbbent hogy hiányzott belöle és hogy van jobb. De ez kurva nehez mas mondanivalojara koncentralni. magolj be verseket. es mond fel ugy ahogy kell. agyat stimulal

Szia Zille!

Nagyon kedvelem Brian Tracyt, aki az élet sok kérdéséhez ad nagyon jó útmutatókat.
A szakításra vonatkozó a következő:

Meg kell írni A LEVELET.

Három dolgot kell tartalmaznia:

1. Vállalod a teljes felelősséget, mindazokért a dolgokért amit tettél, vagy mondtál. Nincs magyarázkodás, hogy csak azért mert .... vállalod és kész.

2. Bocsáss meg neki mindenért, amit tett vagy mondott. MINDENÉRT! Nincs vádaskodás!

3. Kívánj neki minden jót.

És add fel A LEVELET.

Ennyi.

Szia!

Pár gondolatot megosztok, hátha valamit én is hozzá tudok tenni a javulásodhoz. Szerintem minden ember veszítette már el nagy szerelmét és bánkódott miatti hónapokig esetleg évekig, amint itt olvashatod nem vagy egyedül ebben a dologban és nem is leszel soha!
Természetesen ez velem is megtörtént én 8 évig voltam együtt volt párommal és igazi idilli volt a kapcsolatunk így igazán megszenvedtem én is a szakítást. Hónapokig nem alvás, alig evés, és minduntalan kesergés, hogyan működhetne a dolog.
Visszagondolva szörnyű volt a szenvedés, de ami szerintem a legfontosabb, hogy fel kell hagynod a vele való mindenfajta kommunikációval. Tudom ez a legnehezebb döntés, mert ha már kicsit is hallod a hangját jobban érzed magad, de az is tény, hogy ez az érzés csak felszínes és ahhoz, hogy tovább lépj és újra kezd az életed ki kell zárnod őt! Szedd össze a ruhákat, közös tárgyakat cseréljetek, aztán dobozba velük. Lehetőleg ne keresd, ha ő keres ne vedd fel! Amikor én ezt megtettem napokig hívott volt, hogy szüleimen keresztül próbált elérni, de rájöttem sosem fogok kiszeretni belőle, ha ezt nem teszem meg. Talán ez a legnehezebb és egyben a legfontosabb lépés!

A másik a társadalmi élet! Remélem dolgozol vagy tanulsz, de ha egyik sem találj rá okot, hogy kimozdulj otthonról! A lakásban csak elhagyod magad és bánkódsz.
Ha emberek közé kell menned a szervezeted is másképpen reagál, előjön az önkontroll és elterelődik a gondolatod.

Végül de nem utolsó sorban, találkozz, beszélj olyan emberrel akire mindig felnéztél és megfogadtad a tanácsát, és mindig feltöltődtél tőle. Lehet ez barát, testvér, szülő. Nekem a bátyám volt és amikor már nagyon szarul voltam és annak a határán, hogy felhívom a csajt, akkor őt tárcsáztam és mindig adott annyi erőt, hogy utána kibírtam a következő napig majd idővel hétig.
Ha ezeket megfontolod és megteszed biztos lehetsz benne, hogy jobban leszel és visszatér beléd az élet.
Egy kis mentsvár: A szervezetben vannak hormonok amik csak akkor termelődnek, ha jó kedved van vagy mosolyogsz. Ha a hormonháztartás kiürül és pótolni kell, akkor idővel szép lassan jön a jókedv és javul a kedély állapotod is!
Kitartás, ami nem öl meg az megerősít!

István

Nem akarok ugy tenni, mintha ez a helyzet konnyu lenne.

De egy kapcsolathoz ket ember kell. Ha az egyik nem akarja, akkor nincs kapcsolat. Minel hamarabb tudomasul veszi az ember es napirendre ter folotte felnott modjara, annal jobb.

Gondolj arra, hogy ha van esely ujabb kapcsolatra (valaki massal, vagy nagy ritkan eppen az illetovel), annak az elofeltetele, hogy tudj elengedni. Sok kapcsolat pont amiatt romolhat meg, hogy tul keves benne a szabadsag.

A gyakorlatban segithet, ha valami tevekenyseggel vagy konyvvel eltereled a figyelmedet errol a temarol.

Ha ezt meg tudod tenni, sokkal erosebb leszel! :)

Privat gondolatom meg: mi teremtmenyek nem tudunk teljesek lenni a Teremto nelkul.

Hello Zille,

szerintem jól meg kell siratni, jól át kell gondolni, és átélni mindazt ami szép volt. Ez fájni fog, és rossz lesz, és pont azért fog fájni, és azért lesz rossz, mert szép és őszinte érzelem, és tartalmas kapcsolat volt.

Nincs mit tenni, ez a szomorúság és űr-érzés a nagy fellángolásnak, s szép repülésnek a párja, az ellentettje, a visszalendülése, ez húz vissza a kiegyensúlyozottságba a nagy emelkedésből olyan módon, hogy egy időre -látszólag- leránt a mélybe.

Úgy tűnik hogy az ember így van összerakva, hogy ilyen élményeken essen át. Egyszerűen ez a dolgok rendje. Néha át kell gázolni fájdalmas útszakaszokon. Ti abbahagytátok ezt a kapcsolatot, mert valamiért nem működött, valamiért nem olyan lett, amilyennek szerettétek volna látni, nem húztátok-halasztottátok, hanem felelős döntést hoztatok, és ez szép dolog, és meg vagyok győződve, hogy jól tettétek.

Ha valami elakad, ha valami zsákutca, ha nem visz sehova, ha csak egy csalódás marad a kezdeti remények után, akkor azt nem szabad tovább erőltetni, mert csak felesleges küszködés a vége.

Ha körülnézel a világban, egy idő elteltével újra meglátod a szép dolgokat, és újra harmóniába kerülsz,
újra észreveszed a rendet a rendetlenségben, az apró kis csodákat, ahogy a napfény játszik melletted
a csempén, ahogy a veréb reggel odaszáll az ablakodra, ahogy a felhők mögött határtalan kékség nyílik - ez mind a Te részed, amivel újra meg fogod találni a kapcsolatot.

Az idő nem múlik, csak látszólag, a régi dolgok mind ott maradnak Veled, mint ahogy az eljövendők is, egy
pontra fókuszálsz, ami a "jelen" pedig a "Jelen" ennél a látszólagos pontnál sokkal tágabb és összetettebb, átível időn, téren, dimenziókon, életeken, és Te állsz a közepén. Emiatt nincs semmi elengedni valód, hiszen nem hagy el semmi, nem veszítesz semmit, mindez a kezdetektől fogva ott volt Veled, és ott is marad az idők végezetéig.

Sziasztok!
Nekem az a szitu, hogy 4 évig voltunk együtt. 4 évnél szakított velem a párom, majd 4 évnél újra. 4 év után biztos volt benne, hogy csak barátilag szeret, és más után kezdett kajtatni. Eleinte nagyon fájt, később összeszedtem magam és jobban lettem. Most valamiért így félév után újra előjött. Én tudom, hogy nem volt jó, mert rengeteg nagyobb probléma volt, a fontos dolgokat máshogy láttuk. És a nemi élet se működött jól. De mégis....Most újra előtörtek a régi emlékek, hogy igen is jó volt vele, mert összeillettünk, zene, színház, filmek...ezen a téren, az apróságok terén minden rendben volt. Nem tudom elképzelni, hogy valakivel ennyire egy hullámhosszon legyek még valaha. Csak hát..a nagy dolgokban viszont ellentét volt. Nem tudnék(?) megbocsátani neki, mert annyit csalódtam, 2szer kidobott, most is valószínűleg másba szerelmes. Kell, hogy legyen annyi tartás bennem, hogy mikor elképzelem, hogy újra összejövünk, már akkor is tudjak rá nemet mondani. De egyszerűen tündérmesében élek. Szeretem, és ez nekem ennyi. Az nem fog megtörténni, hogy ő feladja az egóját és még egyszer jönne, hogy kibéküljünk, ha esetleg így érezne. Mert tudja, hogy nem lehet és nem működött. De én mégis vágyok rá, pedig nem kéne. Nem tudom, hogy tegyem túl magam. Járok én barátokkal ide-oda, mindig van program, ahogy írtam jobban is voltam már, de most megint. Szeptembertől meg újra találkozunk. Mivel közös a munkahelyünk...
Nagy hülyeség ez, hogy mindegy milyen bajok is voltak, de a szerelem felülmúlja? Mit tegyek, hogy kizárjam? (próbáltam utálni, elfogadni, nem gondolni rá...)