szeges blogja | Önmegvalósítás.hu

Egyre gyakrabban hallani, olvasni, hogy a magyar a népek tanítója, és ez talán most kezd kibontakozni a valóságban is.
Nem vagyok Orbán fan, és azt hiszem, már nem is leszek politikuskedvelő semmilyen szinten, mégis úgy érzem, hogy valami nagy dolog van készülőben, s ehhez valamilyen formában szükség van a jelenlegi miniszterelnökre.

Nagyon sokszor nekiugrottam már, tök komolyan elhatároztam, hogy namostaztán végighallgatok egy-egy meditációs anyagot, de alig hogy belekezdek, már alszom is.
Mintha csak valami letiltaná bennem a hallgatást. Kikapcsolok.

Azt viszont simán tudom, hogy néha csak úgy belemerülök a semmibe. Persze így is elalszom, de jóval később, és ilyenkor végtelen nyugalmat, békét érzek magamban, ám ha egy meditációs anyag után ébredek, akkor mindig előjön egy kis bosszantó elégedetlenség, hogy na már megint nem sikerült.

Ti hogy vagytok ezzel?
Nektek simán megy?

Megtaláltad amit kerestél? Mit adott Neked ez a fórum?

Mostanában gyakran elgondolkodom azon, hogy: mi hozott ide a fórumra, és hogy mit kaptam, mit találtam itt?
Kb. két éve regisztráltam először, és egyből magával ragadott ez a számomra addig ismeretlen világ.
Szinte zéró önismereti- és spirituális ismeretekkel majdnem minden téma, hozzászólás megérintett, és valami újat adott.

S nekem a Tiédben? Vagy bárki másnak? Gondolkodtál már ezen?

Mostanában gyakran elgondolkodom azon, hogy miért pont azokkal az emberekkel van dolgom akikkel, és miért pont azért amiért?
Hiszen a Világomat magam teremtem, de miért teremtek bele problémákat is?
Ki mint vet, úgy arat? Azt hiszem ez a kulcs, legalábbis ezt tapasztalom elég rég óta, csak mintha mostanában hamarabb érnének a vetések...
Te is észleltél már valami hasonlót? Kire emlékeztetlek? Talán valamelyik barátodra, rokonodra, ellenfeledre? Vagy egy általad megélt helyzet valamelyik szereplőjére?

Kedves Fórumozók!

Ezt a blogot annak szeretném szentelni, hogy az esetleges konfliktusok, elmérgesedett viták után leírhassuk az önmagunkban lejátszódott változások, felismerések tapasztalatait tiszta fejjel és szívvel, indulatok, vádaskodások nélkül.

A blog nyitásának gondolatát a Szeklice kontra Éva és Egy kis akárki konfliktus engem érintő része generálta, amelyben meggyőződésem szerint mint gyakran felemlített személy, a "láthatatlan" indikátor szerepét töltöttem be.

Egyelőre ennyi, mert most már munkába készülök. Ma éjjel vagy holnap reggel folytatom.

Boldog vagy?
Tedd a szívedre a kezed, és mondd meg őszintén. Boldog vagy? Örömben, harmóniában élsz? Tudsz-e napjaid többségében maradéktalanul örülni a Téged körülölelő Életnek?
S Ti, agyalósok, a megismerhetetlent is megismerni akarók, tudtok-e néha lazítani csak úgy a semmiért, hogy közben ne azt vizslassátok, ez vagy az miért pont így van, mi mozgatja, s így van-e egyáltalán?
Két megoldatlan-megoldhatatlan feladvány között gondoltok-e néha arra, hogy talán mégiscsak ajándékként kaptuk az Életet? Csak úgy, Önmagáért? Hogy szeressük és ÉLJÜK?

“Aki szeret, elenged, felejt és megbocsát. Aki mindezt elvárja másoktól csupán önmagát szereti. Önmagunk elvesztésének a legbiztosabb módja: a szeretet elvárása. A szeretet elvárása önzés, legalább annyira, mint a szeretet elutasítása.” (Tatiosz)
Ma találkoztam a fenti idézettel és azt hiszem meg is tapasztaltam az igazát. A mai nap egyébként is komoly felismeréseket hozott nekem, de ha jobban belegondolok szinte mindegyik az önzésre vezethető vissza.

582a9_forgive1.jpg

Miért van, hogy ha egy Nőt elhagynak, akkor az Istenért se tudja elengedni a volt partnerét? A saját ismeretségi körömben gyakran találkoztam ilyen esetekkel. Miközben a Nő már talán rég nem tudna együtt élni az ex-szel, de még mindig ott jár a fejében, és nem érti, hogyan hagyhatták el Őt, aki egyébként maga a tökély kívül és belül is. Csak találgatni tudok. Talán a hiúság, a női önérzet a ludas a dologban? Azért nem tudja elengedni, mert akkor még megalázottabbnak érezné magát? Vagy ha nem ez, akkor mi? Ti hogyan gondoljátok?

Régóta foglalkoztat a gondolat, vajon miért imitálja néhány nő az orgazmust? Életem során megtapasztaltam néhányszor a színlelést.
Akadtak, aki szinte tökélyre fejlesztették a látszatot, de náluk általában a mindig pont ugyanolyan hang- és mozdulatsorok tették hiteltelenné a történetet.
Érdekelne fiúk, tapasztaltatok-e már hasonlókat, és ha észreveszitek, sért, bánt-e benneteket vagy derültök rajta?
És Ti lányok, hazudtatok-e már orgazmust, s ha igen, akkor miért?

Tartalom átvétel