Most ez a kártya akadt a kezébe, egymás után. Dolgozott is rajta rendesen, mert már megint beteg volt.
Mert január közepe óta, úgy érezte újjá született. Pontosabban arra készül, csak olyan nagyon nehezen jött el az újra születés. Bár teste az utóbbi hónapokban kitágult, fogalmazzunk finoman. De úgy érezte magát, mintha a köztes-létben lenne. Teljes ürességet érzett, lehet, hogy nem teljeset, de úgy volt, hogy se nem boldog, se nem boldogtalan, nem tudták kizökkenteni ebből az állapotból. Pedig a dolgok történtek körülötte, de ő csak nyugodtan tette a dolgát.

Nem rég vizsgázott és megbukott, de ez sem érdekelte. A lány akivel együtt buktak, megkérdezte tőle,- Téged nem bosszant, hogy nem sikerült a vizsga? De öt nem zavarta.
Nem szerette ezt az állapotát, mert olyan egyforma volt. Semmi pörgés, izgalom, szerelem.
Csak úgy volt.

Elgondolkodott mióta tart ez nála, jött is a válasz, családállításon volt, azután jött elő ez az érzés. Kicsit olyan, mintha elvesztette volna a múltját, kiesett, elveszett, elfelejtett, lezárt, kitisztult, dolgokká váltak a régmúlt eseményei. Megtisztult tőlük, pedig ő ragaszkodott volna néhány dologhoz.
Megijedt, mi lesz most? Nagyon furcsa volt az érzés. Mintha tiszta lappal indulhatna, de ő szeretné még azt a régi rajzot.

Na ezért jött a betegség, mert ellenállt a változásnak.
De nem tervezett nagyon előre, csak sorba tette a dolgát.
De már ott volt a következő kártya: Nyitott élet.