A kezdet....

az első két hét, maga volt a pokol, a legnagyobb mélységet éltem át, anno (ie.Sanyi) biztos nekimegyek a Dunának.
Nem jött semmilyen érzés, csak néztem és úgy éreztem elrontottam az életem,vége, innentől kezdve már nincs vissza út. Bűntudatom volt, hogy ilyeneket gondolok.
Aztán a sok sírás közben rájöttem, hogy ezek az érzések bennem vannak és nem szabadulni kell tőlük,hanem feldolgozni, megérteni,befogadni, elengedni.
tudatosan figyeltem meg ezt a mélységet.
Évek alatt rájöttem,hogy ha magamtól nem változom mert halogatok akkor, mélyre zuhanok és kikényszeríti belőlem az élet a változást.

Telefonos segítséget kértem Dóritól, átjött maga volt a megnyugvás amikor ideért.
Tudtam csak ő tud segíteni, feltett egy egyszerű kérdést...megnézted magadba milyen vagy mint anyuka és milyen a benned lévő gyermek ill. a kettőjük kapcsolata?
Hogy ez nem jutott az eszembe....
Megnéztem...hát a bennem lévőanyuka egy tini aki még a haverokkal lógni a strandon,bulizni járni,felelőtlennek lenni, hogy ő bármit megtehet.
aztán néztem tovább ...hatalmas megfelelési kényszere van, korlátokhoz szokott ha már egy kicsit is borul a napirendje káosznak éli meg az életét.
Sosem gondoltam volna, azt hinné az ember az anyai érzések jönnek, hát nem jöttek
A bennem lévő gyermek, a jó gyerek tipikus esete,a mindent megcsinálok, úgy ahogy akarjátok, csak szeressetek, mindent megtenne a szertetért.
a kettőjük kapcsolata....háttal álltak egymásnak nem volt köztük kapcsolat.
Meditáción belül, megkérdeztem tőlük mire van szükségük,megadtam mindent nekik, próbáltam őket összehozni,kapcsolatot kialakítani egymással.
Időt kell adni neki, hogy felnőjön, nem szabad erőltetni,mert csak megmakacsolja magát.
Lassan haladok,sok a felgyülemlett vágy, amit szeretnének olyanok mint egy száraz föld ami alig várja, hogy essen az eső...ki vannak éhezve
Azóta is ha van időm megnézem magam mint anya ill mint gyerek.
Folyamatosan változik az igény, de ez így van jól.
Úgy gondolom, hogy az a lélek aki vállalta, hogy ide szülessen hozzám annak igenis megadok mindent ami ahhoz kell,hogy elvárásoktól mentesen nőjön fel.
Nem könnyű, egy meditációval nem lehet elintézni, hosszú többszöri feladat ez.
Sosem felejtem el azt a mondatot amit anno Sanyi mondott a gyereknek nem kell más, mint kaja innivaló ágy ahova lefekhet és szeretet.
Mint egy mag amelynek kell táptalaj, víz, levegő és napfény. Aztán meglátjuk mi lesz belőle, ne akarj babot nevelni ha épp búzád van...
Szoptatás közben együtt meditáltam a gyermekemmel,megkérdeztem mire van szüksége, hogy érzi magát.
válaszolt...a maga tökéletességével feltett egy kérdést...
Anya miért akarsz állandóan letenni és egyedül hagyni amikor 9 hónapig együtt voltunk?
Elmagyaráztam neki ahogy tudtam, hogy most már mi külön vagyunk de mégis együtt, ő megszületett,rálépett a saját útjára.
Innentől kezdve már csak szeretni tudom, de elindult az élete...amiben mi együtt vagyunk de mégis külön.