Szombat délelött cipővàsàrlàs a gyerekekkel.... délutàn szerettünk volna elmenni a kertészetbe, venni egy-két dolgot a kertbe..... KisLàny rögtön kifejezte nem tetszését, hogy neki nincs kedve boltba menni, .... mit lehet tenni ilyenkor? ....meg tudom érteni, ha nekem nincs kedvem valamihez, én sem szívesen csinàlom, úgyhogy igyekszem tiszteletbe tartani màsok érzéseit is... azt szeretem, ha szívesen csinàlunk dolgokat, úgyhogy ha nincs kedve, akkor kertészet kilőve a gyerekekkel, mondtam Apànak, én elugrok a cipőboltba ( akció van és ki kell hasznàlnom :-) sietek haza, és utàna ő meg elmegy egyedül a kertészetbe..... és akkor mindenki jól jàrt.... hazaértem a boltból, mondtam mehet..... KisLány azt mondta, ha én is szeretnék menni a kertészetbe, akkor ő is jön.... úgyhogy a végén cipőt is vettem....és a kertészetbe is együtt mentünk ... ő maga döntötte el, hogy mégiscsak jön....

azon elmélkedtem én miért szeretem a "boltbajàràst" (kivéve mikor nem, mert az is előfordul, hogy semmi kedvem semmihez, ilyenkor igyekszem tiszteletben tartani az érzésemet; és ha nincs kedvem nem csinàlom..........) amikor szeretem a vàsàrlàst...mert olyan jó érzés valami új dolgot beszerezni..... mert szeretek nézelődni, ötleteket gyűjteni.... egyfajta kikapcsolodàs nekem.... hogyan tudnàm felkelteni a gyerekek érdeklödését is, hogy ök is örömmel jöjjenek velünk.....?

Az egyik ötletem az volt, hogy nekik is venni kell valamit... a gyerekek is szeretik, amikor kapnak valamit..... aprósàg, az örömérzés a fontos, mert kapni öröm....... adni még szebb öröm.....nézegettem a kertészetben, mit is lehetne nekik felajànlani... egyszerű, olcsó és mégis örömet ad és legyen "hasznos" is...... és talàltam is - minikaktuszt - ... mondtam, vàlaszthatnak egy minikaktuszt, amit a szobàjukba tehetnek..... kicsi is, olcsó is, kevés gondozàst igényel....és mégis örömet ad......vàlogattak, nézelödtek, kinek melyik tetszik.... - mondhatom, élvezték - ...... mondtam Apànak menj, szerezd be, amit kell, én addig szórakozom a lànyokkal..... KisLàny ugy vàlasztott kaktuszt, hogy becsukta a szemét és kezét a kaktuszok felé tette és egyszercsak hopp..... kivàlasztotta a kaktuszàt....

Aztàn megnéztük az àllatkàkat .... mert itt az is volt.... aztàn kipróbàltuk a kényelmesebbnél-kényelmesebb kerti bútorokat, aztàn nézegettük a kertbe való szobrocskàkat.....Apa is befejezte a vàsàrlàst...egy nagyon kellemes egy-két óràt töltöttünk együtt....

Eszembe is jutott egy jàték, amelyet a boltban a gyerekekkel lehet jàtszani..... pl, lisztet kell vennünk, az üzletben soronként vannak a polcok....megàllunk a sorpolc elött becsukja a szemét, vezetem és ahol megàll, hogy ott a liszt...ott kinyitja a szemét.... jàték is, vàsàrlàs is.... és még az intuíciót is ébresztgetjük.......csak időnk, kreativitàsunk kérdése, hogyan töltjük a vàsàrlàst.... lehet szórakozàs is.....

vasàrnap piacnap....KisLàny kért egy kispapírt és irt listàt mit is kell vennünk a piacon....sonkàtveszünk közben felfedeztek egy kis plüsskutyàt, ugat is...mozog is... no persze, hogy nagyon aranyos - meg kell venni..... kiskutya is felkerült a listàra........
azt hiszem mindent megvettünk a listàról, kivéve a kiskutyàt..... úgyhogy jött az orrlógatàs...szomorúnézés a Földre.... csendben ballagtunk egymàs mellett.... én meg belül elmélkedtem... meg kellett volna venni? most szomorú, mi jàtszódik vajon a lelkében? ..... eszembe jutott a minikaktusz, a múltkoràban szappant szeretett volna venni... megvettük....... előtte pedig vàlaszthattak egy aprósàgot a jàtékàrusnàl....elmélkedtem.... a multkor megvettem dolgokat, most miért nem..... Mi a különbség a két helyzet között? .... arra jöttem rà, hogy amikor olyan dolgot kérnek, amellyel mondjuk egyetértek, én is jó ötletnek tartom.... mondjuk úgy, làtom értelmét, örömét, akkor megveszem.... a kiskutyànak nem làttam értelmét..... otthon is vannak jàtékok, ami csak ott van a szobàban...és làttam a kiskutyàt is ott.... kedves egy rövid ideig, aztàn odakerül a többi közzé....a kiskutyànak nem làttam értelmét, nem vettem meg.......

Ekkor jött az érzés, hogy jó lenne, ha lenne zsebpénzük..... mert akkor abból azt vesznek meg, ami nekik örömet okoz.... mert ugye az is előfordul, hogy én valaminek nem làtom értelmét, viszont nekik az nagyon is fontos, merthogy minek mi az értelme, azt mindenki maga dönti el.... ilyen helyzetekben jól jönne a zsebpénz...... az az ő döntésük....az ő örömük, amit ők szeretnének.....

azt hiszem, én szeretném ha lenne egy kis zsebpénzük, nos és itt jönnek a kérdések - miért, hogyan, mennyi zsebpénzük legyen.......

a költözés soràn ök is àtvàlogattàk a jàtékaikat....mondtuk nekik eladjuk és a jàtékokért kapott pénz az övéké.... ők mondtàk meg a jàtékok àrait.....úgy döntöttük mi kifizetjük a jàtékokat, és utàna leadjuk öket egy jótékonysàgi szervezetnek.....
kértem Apàt; adja oda a lànyoknak a pénzt a jàtékokért.... mindketten azt kérték, hogy kerüljön a szàmlàjukra a pénz..... így döntöttek, ez a zsebpénz megtakarítàsra került......

nos és akkor, hogyan adjunk nekik zsebpénzt......?

Sajnos nekem gyerekkori emlékeim erről nem nagyon vannak..... egy....az iskolai bélyeg....amit nagyon szerettem.....

Kérek szépen ötleteket!