A hétvégét egy iciripicire kis faluban töltöttem, ahova a véletlen és aztán az én döntésem vitt el.
Sport-hétvége egy edzővel. Hogy kerültem oda és miért mentem el? Alakulnak a válaszok….

Áprilisban kísértem el egyik kedves barátnőmet egy futóversenyre - 11 km. Verseny előtt volt egy kis melegítés egy edzővel. Az edző elmondta, hogy lehet nyerni egy sport-hétvégét vele. Tisztán emlékszem, hogy elgondolkodtam azon, hogy milyen lehet e hétvége, ráadásul idegen nyelven illetve, hogy esélyem mennyi van a nyerésre…én csak néző vagyok….azt biztosan tudom, hogy a melegítés alatt voltak a hétvégével kapcsolatos gondolatok a fejemben….

Kedves barátnő célba ért. Elmondta, hogy megnyerte a hétvégét az edzővel és ő nem fog elmenni, ezért nekem adja, menjek el én. Én? Először nem akartam, ellenálltam…nem, nem. Aztán elfogadtam. Azért fogadtam el, mert tudtam, hogy ott voltak a fejemben a gondolatok a hétvéggel kapcsolatosan és furcsa mód az Élet felkínált egy lehetőséget. A helyszín egy csodálatos kis falucska hegyek-völgyek-dombok között. Oké…

Június 30ig be kellett jelentkezni….húztam-halasztottam. Akartam is, meg nem is. Menjek – ne menjek? Aztán egyszercsak felhívtam az edzőt. Üzenetrögzítő…hagytam neki üzenetet, aztán még egyet, aztán ő hagyott nekem a június 30- júl 1 hétvégén még van szabad hely….

Aztán június közepén ismeretlen eredetű fájdalom jelent meg a bal lábfejemben. Egy-két nap kényszerpihi…aztán javulás. Sporthétvége? Mi legyen? Nézegettem más időpontokat, most kell mennem, ez a legjobb időpont…a többi időpont mind kérdéses – program kollégákkal, szabi előtt van, talán meglátogatnak a szüleim – kifogás kifogás hátán. Szeretnék én menni? Fogalmam sincs? Most hagyjam ki? Akkor jobb lett volna, ha visszaadom a barátnőmnek és felkínálja másnak a lehetőséget…jajaj mit tegyek? Sajnáltam volna, ha kárba vész a felkínált lehetőség, úgyhogy június 29én pénteken újra felhívtam a kedves edző urat…mehetek. Péntek este útra keltem….majd lesz valahogy.

Elvárásmentes voltam, úgy voltam vele, biztos van oka, amiért én most odamegyek. Kiderül. Arra is gondoltam, hogy valamit biztos kapok a hétvégétől….tapasztalok, azért vagyok itt, hogy sok-sok mindent felfedezzek, lássak, kipróbáljak….

Most már biztosan tudom, hogy megérte. Igaz, egyetlen külföldiként és egyetlenként, aki kevésbé aktív sportember az én hétvégém másról szólt, mint a sport….és Nekem így volt tökéletes! Na jó, egy kis sport azért volt benne…..

Élményekben gazdag hétvége volt.

Lehetőségem volt egy csudaszép helyen lenni,
megtapasztalni, milyen lehet a vidéki élet, kicsiny falu 4-5 házikóval,
saját kezűleg gyűjtöttem ametisztet,
helyi finomságokat ehettem,
és sok-sok érzés, amit éreztem….ami tudom, hogy segít az utamon…

Úgyhogy azt éreztem, tudom, hogy néha kicsi énem ellenáll, nincs kedve, inkább választja a kényelmet, mint az ismeretlent….viszont azt is megtapasztaltam, hogy ha igen-t mondok az Élet kínálta lehetőségekre, akkor abból csudajó dolgok lehetnek……

Ja, és a hab a történeten. A vasárnapi ebéd után megjelent egy helyi újságíró, aki készít egy cikket a helyi újság számára. Sikerült ugyanis a környék egyik „híres” edzőjével találkoznom. Természetesen fénykép is készült rólunk….Szerinted? Egyébként is egy örök emlék marad, így meg aztán…még az utókornak is meg vagyok örökítve….én a nagy SPORT-ember.

Természetesen hobbi szinten futogatok én….most egy kis ++++ motivációt is kaptam….