A munkahelyemtől kb 5 perc sétára van egy nagyon kedves kis templom. Néha ebédszünetben kimegyek oda. A kis templomkertben, a templom oldalában letelepszem és eszem egy szendvicset. Ebéd után meditálok és elmélkedem egy kicsit a templomban, aztán üdén-frissen mehetek vissza a délutáni műszakomra. Útközben a templom felé a tesómmal beszélgettem telefonon. Vettem egy szendvicset és besétáltam a templomkertbe. A templom oldalában le is lehet ülni kis kőpadra. Mivel még kicsit hűvös itt a tavaszi időjárás csak lepakoltam a cókmókomat. Közben vettem észre, hogy a kövön van egy 2 centes. Úgy éreztem Istenke ajándéka nekem. Küldtem is egy smst a tesómnak, hogy Istenke milyen ajándékot adott nekem.

Néha szoktam pénzt találni. Előfordul, hogy a kávéautomata több pénzt ad vissza, vagy találok valahol pénzt. Eleinte nehezemre esett eltenni a talált pénzt. Úgy éreztem, hogy valaki azt elhagyta, az engem nem illet meg. Néha ott is hagytam. Egyszer volt egy gondolatom ezzel kapcsolatban, hogy miért tudom nehezen elfogadni a talált pénzt. Arra gondoltam, hogy végülis Isten teremteni is tud, vagyis azt a pénzt nekem teremtette oda, úgyhogy nyugodtan eltehetem. Azóta nagyon örülök a talált pénznek….Istenke ajándékának tekintem. Ez érvényes az élet minden ajándékára, megtanultam elfogadni az élet, Istenke ajándékait…..ja, a talált pénzt külön gyűjtöm….mindig emlékeztet arra, hogy mennyire szerencsés is vagyok. Köszönet érte……