Azt gondolom, hogy a gyerek és felnőttek közötti kapcsolatokban olyan jól megfigyelhetők az Egó játékai.

Vacsoráztunk, vacsi után a Nagylány kivitte a tányérját a konyhába és már indult fel a lépcsőn, amikor Apa megkérdezte, hogy betette-e a tányérját a mosogatógépbe. Persze nem, úgyhogy visszament a konyhába és betette a tányért a mosogatógépbe. Aztán elindult a lépcsőn fel és megjelent mögötte KicsiLány. A NagyLány ugye előrébb volt a lépcsőn, KicsiLány alatta és olybá tűnt, hogy NagyLány tolja lefelé/löki a KicsiLányt, hogy ő is menjen vissza a konyhába és tegye a tányérját a mosogatógépbe. Persze nem lökte, csakhát épp taszította, vagy nem is tudom, valami történt. Apa a szemközti tükörben látta, hogy mi történik a lépcsőn és rászólt a NagyLányra, hogy a lépcsőn nem lökdösi a tesóját. A NagyLány válasza, én nem lökdösöm. Apa, de láttalak. Nagylány, de nem. Apa, de láttalak. Erre NagyLány berág és felrohan a lépcsőn durrogva, hogy ő nem lökdöste a KicsiLányt és hogy neki nem hisz senki sem. Apa persze értelmetlenül áll a sztori előtt és nem érti, én meg csak pislogok, hogy mi az, ami történik már megint.

Két Egó tökéletes játszmája.

Mondtam már Apának, hogy egy Egónak hiába mondja az igazságot. Az egyik Egó igazságát a másik Egó „soha” nem fogja elfogadni. Te láttad, azt mondod lökdöste, a NagyLány meg azt mondja nem lökdöste. Kinek van igaza? A NagyLány tökéletesen játszotta a másik Egót. Akár lökdöste, akár nem. Ha lökdöste, az Egó soha nem fogja bevallani, hogy valami rosszat tett. Inkább hazudik, megsértődik, sőt az egész világ összeesküdött ellene, mert Ő neki nem hisz senki. Annyira jól láttam, hogy tényleg így van. Egyszerűen az Egó képtelen szembenézni az Igazsággal, egyszerűen nem akarja látni az igazságot. Ezért romolhat el a szemünk…… :o) egyszerűen nem tudunk és nem akarunk szembenézni az Igazsággal. Hiába mondja valaki más nekünk az igazat, nem számít, süket fülek vagyunk rá. Plussz, az Egó mindent megmagyaráz… nem is lökdöstem annyira. Egyszerűen lehetetlen lesz vallomásra késztetni egy Egót, mert újabb és újabb trükköket fog kitalálni, hogy a másik Egónak miért nincs igaza. Amennyiben két Egó így összetalálkozik, esélytelen lesz, hogy megoldásra jussanak.

Ilyenkor az egyik Egónak fel kell emelkedni a Lélekszintre és onnan kell figyelni az eseményeket és onnan kell reagálnia. Mondhatta volna azt Apa, hogy én a tükörben úgy láttam, hogy lökdösted, de ha te azt mondod nem lökdösted, akkor hiszek neked. Kérlek, vigyázzatok egymásra a lépcsőn, amikor egymás után mentek fel. Teljesen mindegy mit látott a tükörben vagy mit nem és még ha igaza is van, akkor könyvelje el, hogy hopp lehet, hogy a lányom hazudik és figyeljen jobban oda arra, hogy hogyan tudná megtanítani arra a lányát, hogy a lánya merje vállalni a tetteit, illetve annak következményeit és merje bevallani az igazat. Ha meg Apa rosszul látta a tükörben, akkor meg legalább elismerte, hogy én úgy láttam, hogy….de ha te azt mondod, hogy nem, akkor hiszek neked és ezzel bizalmat szavaz a lányának.
Szerinted …? Volt lökdösődés vagy nem ? Szerinted Apa rosszul látta ? Teljesen mindegy, ami történt megtörtént és mi történt, mindkét Egó Lelkébe beíródott egy sztori…hogy nekem senki nem hisz, illetve, hogy mi csináltam már megint rosszul.

Jöhet a következő felvonás....mindazt amit, ebből a jelenetből tanultak, viszik át a következő felvonásba.